Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

Fogyassza egészséggel 1 A hatvani strichnines gyilkosság története Nem történi csoda.*. A gyermekváros még most is épül Egerben MODERN PÁSZTORIRA — Siess, jön a férjétől — Szufla Ml Me* nem hő­siesség”!! — Vén gyár ez már nagyon* Más részében találni modern dolgokat, technikásat. Itt néni nagyon változott eddig sem­mi Erő kell ide most is, tü­dő, szív* izom, hogy az ember ei ne ejtse a fogót Persze* nemcsak az erő a fontos. Kell ész is, kicsi Ismerősök, iskolatársaki munkások között a gyárudva­ron _ — Mi is szeretnénk tudni valamit. — Tessék. — Csak kérdezgetni jöttél ide? — Te a helyemben mit kér­deznél? — Semmit. — Én kérdeznék.« Az elv­társ nem talált hűvösebb he­lyet? — Tudtam, hogy itt szörnyű a hőség. — Mi is tudjuk, mindennap. El se felejtjük... Borsodnádxtsdi Lemezgyár. Hengerműi nagycsarnok. A triósor, a duplázó. Kemencék okádják a tüzet, a lángot, a forróságot. Huszonnyolc ke­mence. Vasból öntött padló, azt is áthevíti a forróság; bőrtalpú cipőben nem sokáig lehet itt álldogálni, csak fa­cipőben. A hengerműben mindenki fatalpú cipőben dolgozik. A Kormosok, bala­toniak, a Dorkák, bekölcei- ek s a nádasdiak, Érsekek. Azt mondják, olyan itt min­den, mint a pokolban: ko­rom, feketeség, füst és tüdő' maró széngáz. Nyers és dur­va neorealista díszlet, de va­lóságos. Költészet és vasláto más. A munka poéziséneí műhelye, amelyet forrósát feszít. Pataky Dezső • _ j Négynapos "z tárgyalás után ítélet hirdetett ítéle­____ _______I tét Hatvanban az Egri Megyei Bíróság Tusor Miklós ötvenhárom éves sütőipari szakmunkás bűn­ügyében: több ember éle­tét veszélyeztető módon el­követett emberölés és lőfegy­verrel való visszaélés miatt 18 évi szabadságvesztésre ítélte. A vádlott és védője fellebbe­zést jelentett be. Több mint egy esztendővel ezelőtt, pontosan 1964. május 6-án történt ez a raffinált mó­don elkövetett emberölés, amely oly sok gondot okozott a rendőrségnek. A bűnügy szá­lainak felkutatása során a nyo­mozók mintegy 20 ezer kilo­métert utaztak, kihallgattak ezernyi tanút és igénybe vették a bűnüldözés technikai segít­ségét is. Pergessük most vissza az ese­ményeket és jegyezzük fel az izgalmas nyomozás jelentősebb mozzanatait. Ktx&rií Máius 6_án ívesem a hatvani Bo­a pálinka dor , ,f?lád * reggel ot óra­kor kelt. Az asszony reggelit készített Budapestre induló lá­nyának, majd kikísérte a ka­puig. Ekkor vette észre, hogy a kapun belül egy kis üveg hever a földön: féldecis pálin­kás üveg: „Kisüsti vegyes” — rafiával rákötött levélkével. A füzetlapnyi papírdarabkán tin­taceruzával írva ez állt: „Mi­vel nagyon szépen megsüte a. kenyeremet, fogyassza egész­ségei, egy aszony” — így ír­va* helyesírási hibákkal. A férj még az ágyban fe­küdt, amikor felesége bevitte a pálinkát. Felbontották az üve­get* majd Bodorné a szájához pmeüe, de aztán „nagyon kese- rfi, ez a pálinka” — megjegy­zéssel letette az üveget. A férj ijriég tréfálkozott, mondván „va­lószínű azért keserű, mert mag­ján főzték”, majd kiitta az t- üveg tartalmát. Néhány perc "«múlva már görcsös fájdalmak­éról panaszkodott, a szomszéd­asszony orvosért szaladt, de a ‘46 éves Bodor Jánoson már í^tem lehetett segíteni... A vizsgálat megindult. Az el­fő orvosszakértői vélemény szerint; a pálinka gyorsan ölő mérget tartalmazott If. Három bűnjel KI líra állt a megyei- levelet7 rendőrt őkapi­3 ‘gVelet ‘ tányság nyo­imozQinak rendelkezésére: a le­g a pálinkásüveg és az üveg n néhány cseppnyi „folya­■JE három bűnjelből követke­zett a három fő kérdés: Ki írta a levelet? Honnan vásárolták a pálin­kásüveget? Milyen méreg volt az üveg­ben és honnan szerezték azt? És közben választ kellett -keresni arra a kérdésre is, ki­nek állt érdekében a gyilkos­ság? Az. első vegyészeti vizsgálat gyanúja szerint Bodor János ^halálát az Atropinum sulfuri- beum nevezetű, kétkeresztes .{méreg, illetve gyógyszer okoz­ata. 75 ezer orvosi receptet és ’mintegy 15 ezer egészségügyi ^kartont vizsgált át a rendőr­ségi hogy kiderítse, kik kapták fezt a gyógyszert orvosi rendel­vényre... Két hét telt el, amíg az Or­szágos Bírósági Vegyészeti In­tézet közölte a végleges vizs­gálat eredményét: Bodor János halálát 0,5—0,7 gramm strich- ttm okozta. Ez a megállapítás üj fordulatot hozott, _ más irányba terelte a nyomozást A strichnint csak a duvadak irtására használják, így a rend­őrség figyelme a vadásztársa­ságok felé fordult. Kihallgat­tak több mint 200 vadásztársa­sági tagot, mindenkitől írás- mintát kértek és elszámoltatták a mérget kezelő vadőröket. Ezekben a napokban sok 'dolguk akadt az írásszakértők­nek. Naponta tucatjával vitték Budapestre az írásmintákat és türelmetlenül várták a vá­laszt, kinek az írása azonos a névtelen levél írójával. 6 rMiPSmSi 1965. júlíns II., vasamat* r­És jöttek a válaszok: a leve­let nem a vadásztársaság tag­jai írták... A nyomozást más irányban is folytatták. Megfigyelték, kik járnak el rendszeresen Bo­dorék háza előtt. Közel száz járókelőt hallgattak ki, tisz­tázták a Bodor családhoz fű­ződő kapcsolataikat, méregbe­szerzési lehetőségeiket és ter­mészetesen írásmintákat is kértek... És jöttek a válaszok: Nem egyeznek az írások... A kenyérsütők körében is keresték a tettest, illetve a le­vél íróját: Több mint százötven embert hallgattak ki és írás­mintát kértek... Az írásszakértői válasz: egyik sem'azonos. De ki írta akkor a levelet? Az aláírás Közben a nyo­_______ mozás kiter­ny omra jedt abba az ____VCZCt irányba is, hogy Bodor Jánosnak voltak-e haragosai. Az áldozat a Mátra- vidéki Sütőipari Vállalat 11. számú sütőüzeménél volt bri­gádvezető. Kihallgatták a vá­ros és a járás valamennyi sü­tőipari dolgozóját. Kiderült, hogy Bodor Jánost szerették munkatársai. Csak egy ember volt kivé­tel: Tusor Miklós. A nyomozó­kat nem érte váratlanul ez a felfedezés! Tusor, Bodor brigádjában dolgozott, s a brigádvezető egy alkalommal fegyelmit kezde­ményezett hanyagul dolgozó beosztottja ellen. Tusort akkor alacsonyabb beosztásba he­lyezték, csökkent a fizetése is. Ebből többször adódtak közöt­tük ellentétek. 1944. március utolsó napjai­ban Tusor tenyerébe fúródott egy szálka* és erre hivatkozva elhanyagolta a munkát. Bodor felelősségre vonta* és közölte, hogy ha beteg, menjen orvos­hoz. Szó szót követett, a vita során csaknem egymásnak es­tek. Tusor még meg is fenye­gette brigádvezető.iét: Majd le­töröm a szarvadat!” De a „gyilkos” levelet nem Tusor írta — jött az írásszak­értői vélemény. És ekkor egy levél,1 egy má­sik névtelen levél „sietett” a nyomozók segítségére. Még az ötvenes években az egyik asszony férje névtelen leveleket kapott. Előkerült egy ilyen levél 1958-ból. A le­vél aláírása: „Egy aszony.“ Pontosan így, ugyanazzal a he­lyesírási hibával, mint a pá­linkához mellékelt levélen. És ez a levél ugyancsak egy da­rabka papíron, ugyancsak tin­taceruzával íródott. Ezt a levelet Tusor Miklós írta. De ki irta a pálinkához mel­lékelt levelet? Erre is fény derült. A nyo­mozók megtudták, hogy az előbbi években Tusor hivatalos leveleinek megírására rendsze­resen két hatvani ismerősét kérte meg. Mindketten elis­merték, hogy Tusor kérésére évekkel ezelőtt többször is ír­tak leveleket... Az egyik Nagy János. Ezután izgalmas órák követ­keztek. Futár vitte Budapestre i a legfrisebb írásmintákat és jött az írásszakértő válasza: „A mérgezett pálinkásüveg mellett talált kísérőlevél írója minden kétséget kizáróan Nagy János.” Ötven nano<! ** 687111 uiven napos tóly tehát: tagadás megoldódott. ____________ A levelet Na gy János írta, mégpedig Tu­sor kérésére. így joggal fel­merült a gyanú: mindketten részes« lehetnek a gyilkosság­nak. Elrendelték őrizetbe vé­telüket, majd az előzetes le­tartóztatást. Tusor tagadta, hogy valami köze lenne Bodor halálához, vallomásában öngyilkosságra célzott. Nagy János elismerte, hogy Tusor kérésére ő írta a levelet — de régen, évekkel ezelőtt. Napok teltek el, míg Nagy János módosította vallomását. — Tusor 1964. április közepe táján borozgatás közben el­mondta, hogy egy munkatár­sát meg akarja tréfálni. Kérte, írjam le a diktált szöveget. Kétszer is leírtam, mert elő­ször nem tetszett neki. Azt mondta, nőiesen írjam, kerek bstűJdud. .. Én nem tudtam, ki lesz a címzett és azt sem, mi­lyen célra kell a levél... Tusor kerek ötven napig ta­gadott. Közben folyt a vizsgálat an­nak megállapítására, honnan vásárolták a pálinkát? Tusor 1964. április közepe táján megjelent bátyja laká­sán és a sógornőjétől — aki s vegyesüzletben dolgozik — vá­sárolt egy féldecis kisüsti ve­gyes pálinkát. Pontos dátumol nem tudtak mondani, de arra emlékeztek, hegy épp egy cseh­szlovák vendégük volt. A nyo­mozók Csehszlovákiába is el­mentek, hogy tisztázzák a vá­sárlás pontos idejét. Még a csehszlovák vendég is emléke­zett Tusorra: április 18-án tör­tént. De Tusor továbbra is taga­dott. Elismerte ugyan, hogy levelet íratott Nagy Jánossal, de 1962-ben, Hogy tisztázzák az ellentétes vallomást, ismét a technikához fordultak a nyo­mozás vezetői. Traszológioi vizsgálatot kértek, amely a le­vél szennyeződéséből megálla­pította a „táreflási időt.” A szakértői vélemény: valószí­nűbb, hogy 1964. áprilisában írták a levelet. Tusor tagadott. A pálinkavá­sárlást is csak a szembesítés után ismerte eL Azt mondta, egy motorszerelőnek adta, mert megjavította a mopedjét A motorszerelő a szemébe mondta: nem kapott tőle pá­linkát. Nagy János is oda­vágta az igazságot: — 1964. április közepén írat­tad velem a levelet. Miért akarsz másoltat is bajba hoz­ni? Ha elkövettél valamit, vál­lald magad a felelősséget/™ Mire a válasz* — Fáradt vagyok... engedje­nek gondolkodni... És másnap, 1964. július 24-én Tusor Miklós már korán reg­gel jelentkezett: vallomást akart tenni És megindult a magnetofon, amely szalagra rögzítette a több órás beismerő vallomást. — ... május 5-én, éjjel 11 órakor érkeztem haza. Megva­csoráztam, majd. megittam két üveg sört és egy deci törköly­pálinkát. Akkor eszembe ju­tott, hogy Bodor a szálka miatt orvoshoz akart küldeni. Gon­doltam, majd én küldőn őt or­voshoz... Elővettem a pálinkás- üveget, aztán az udvari fészer gerendájáról levettem azt a mérget tartalmazó kis üveget, amelyet még 1959-ben egyik is­XXX>XXXXXXXXXXXXXX\XXX\NXXXXNXXXXXXXXN\XXX 3 j Először legyenek szívesek í megmondani, hogyan lehet ezt í bírni? y ^ — Izzad az ember nagyon.’ ^ — Csúromvizes leszek* mintha szakadó esőben állnék. í — összecsomósodik a lába­imon a szőr is. Í — Mintha dongó csípne, úgy Í mar a sós verejték. Í — Télen jólesik a meleg, ínyáron nem. De most nincsen í igazi nyár. 5 — Kibontották a régi fala- $ kát, most van egy kis huzat Í — Tudja, átépítik a csarnok \ tetejét. Vasból lesz a tető. A ; régi tető az fából volt, de nem \ égett le egyszer se ... Í — Négy méterrel magasabb / lesz a csarnok, és ha igaz, nem í reked meg bent a levegő. Í És mennyi ideig bírják? I — Egy áráig bírni kell. Szó- £ val: hatvan percig. Í — Egy óra hosszat húzzuk, Í nyújtjuk, hengereljük az izzó Í lemeztáblákat. Utána egy J óra hosszat pihenünk. ^ — A nyolc órából csak négy í órát dolgozunk. Négyórás a i műszak. Í — Azelőtt végig kellett dol­gozni a nyolc órát } — Én csináltam tíz órán át, i mert akkor az volt a muszáj. Í — A kerékhajtó-állványon Í is nagy a meleg, az ember vár­ija a pihenőt. Hozzászoktunk a < pihenőhöz. Könnyen hozzá­í szoktunk. / Í És valami módon lehet vé­Jdekezni? ^ — Sok vizet iszunk. Szódát Í — Minden pihenőben egy li- í tért, két litert i — Szódavíz a nri védőita- J lünk. í — Ugye, sok folyadékot ve- J szít az ember, aztán pótolni í kell á - Odamegyünk az ■ablak­hoz és teleengedjük a félliteres bögrét. — Van bőven szóda* nincs megszabva, mennyit igyunk. — önkiszolgáló módszer van itt is. Mindenki magának engedhet szódát. — Azt mondják, a szódavíz fogyaszt ugye? Énrám nem hat a szóda. — A hőség fogyaszt Kisül az ember zsírja.... Sok a megbetegedés? — Aki a hőséget nem bírja az innét elmegy. — Ügy tudom, meg is hal­tak itt emberek. De nagyon régen lehetett... — Én láttam egy embert, ráesett a tüzes lemezre. Be­égett a ruhája és a tomporán meg a tenyerén megsült a hú­sa. Ez is régebben volt már. — A munkahelyi megbete­gedés kevés. Előfordulnak égési sérülések, de ugye, vi­gyázunk egymásra. Azt tessék megmondani, mi a kritikus pont a maximális hőfok? — Változékony. Ha odakint meleg van. idebent is kibirha- tatlanabb. — Számokat nem tudok mondani, én csak érzem. — A kemencék között 60— 70 fokot mértek. — Délben van a legnagyobb forróság. Kettő felé. — Egyforma itt a hőség nap­pal, éjszaka. Észrevehető nagy ingadozás azért nincs. És melyiket szeretik jobban, a hideget vagy a meleget? — Furcsákat kérdez ...! Mi mindig melegben vagyunk, forróságban. — Én vegyítve szeretném. i Ebbő! is egy kicsit, meg abból is egy kicsit — Nem válogathatunk. A meleget kell szeretni* azért kapjuk a fizetést. — Kemencék mellett a leg- szömyűbb. Ezeregyszáz fokra izzítjuk a lemezt. És úgy kell kiszedni, fogókkal. — Nem firtatni kell, melyik a jobb. Maradjon és próbálja ki. Hosszújáraton. Hány esztendeje dolgoznak itt. — Tizenkét éve. — Huszonegy. — Harminc. — Én a térüzemnél kezd­tem, mint sepregető fiú, aztán lettem csapkenő, csavarhajtó és úgy hengerész. — Tudja, hogy van olyan ember, aki tizenöt évet is le­húz itt, míg hengerész lehet?! Egymásnak adjuk a fogót. Ha egy hengerész kiöregszik, csak akkor állhat helyébe más. — Addigra úgy megtanulja az ember a fogásokat, hogy már bekötött szemmel is csi­nálhatná. — Tetszik tudni, ez olyan családi gyár. Testvérek dol­goznak egymás mellet, apa, fia. Nekem az apám adta áfa fogót Tudják, hogy amit csinál­nak, az hősiesség? Héroszi? — Ugyan! Csak munka. — Magunktól csináljuk, sen­ki nem kényszerít. — Azt tetszett mondani, hé­roszi? Nem tudom, mit je­lent. — Hősiesség? Az Mohács­nál volt Megfogták a vizet _ — Velünk ne vicceljen az elvtársi FORRÓSÁG marósomtól kaptam azért, hogy beteg kutyámat elpusztítsam. Sajnáltam a kutyát, inkább a vadőrrel lövettem agyon... A m,éreg igy megmaradt, beleön­töttem a pálinkába, visszatet­tem a dugót, rásimítottam a sztaniölt, felkötöttem rá a Nagy János által írt levelet és egy órakor elindultam Bodorék kapuja felé... Nem akartam megölni... Nem tudtam, hogy ilyen erős ez a méreg... „A vaüo- A majdnem mást visz- három hóna­„ pos nyomozás szavonom ezzzel tefe_ jeződött. De váratlan fordulat történt. _Az ügyszségen, később a bíróságon a vádlott vissza­vonta beismerő vallomását.. Elismerte ugyan, hogy ő íratta a kísérő leveleket, de azt állította, hogy azt a pékség­ben Bodor János táskájába tette. Azt is elismerte, hogy 1959-ben kapott strichnint, de azzal nem tud elszámolni. A pálinka vásárlást is elismerte, de azt állítja, hogy a motor­szerelőnek adta. Aztán meg­változtatta vallomását: kútba- dobtc a pálinkát, majd később megitta... A bírósági tárgyaláson 39 tanút hallgattak ki. Ott fe­küdt az asztalon a beismerő vallomást tartalmazó magne­tofonszalag és az erről készült 84 oldalas jegyzőkönyv is. A bizonyítási eljárás során a vád­lott tagadásával szemben nem nyert igazolást védekezése. Mindhárom bűnjel: o levél, a pálinkásüveg és a méreg is Tusor birtokában volt, s egyikkel sem tudott elszámol­ni. A gyilkos számított a letar­tóztatásra és házkutatásra is. Ezért rejtette el egy barátjánál az engedély nélkül tartott hangtompítós vadászfegyvert és tanúk bizonyították azt is* hogy a gyilkosság után felke­reste Nagy Jánost és arra kér­te őt, ne árulja el a levél írá­sát. Tusor Miklós módszeresen készült a gyíkosságra. Március végén összeveszett brigádveze­tőjével* megfenyegette, Április közepén megíratta a levelet* 18-án megvásárolta a pálinkát Május 5-én éjszaka beleke­verte a mérget..! Így végződött gyilkossággal a bosszú. Márkusz László Pontosan hatvannégy nappal ezelőtt foglalkoztunk utoljára lapunkban az egri gyermekvá­ros építésével, s egyben bí­ráltuk az építkezés kivitelező­jét a 22-es számú Állami Epí- ipar budapesti vállalatát. Volt rá okunk, hiszen a 25 millió forintos költséggel épü­lő városrész nemcsak hogy nem készült el a szerződésileg kikötött 1964. december 31-i határidőre, de olyan lemara­dást tapasztaltunk az építkezé­sen, hogy már akkor kétségbe vontuk az újabb határidőre 1965. június 30-ra való befeje­zését. Cikkünket ezzel sum­máztuk: ,Mivel az építőiparban cso­dák ritkán szoktak történni, már most következtetni lehet: bár június még messze van, ha csoda valóban nem törté­nik, akkor erre az időpontra sem lesz kész.” Sajnos igazunk lett. Bevált a jóslat, a gyermekváros még most is épül... Az átadás tehát még várat magára, de a meglehetősen furcsa építkezés szereplői, már eljátszották vígjátékuk első részét. Azonnal megmagyará- zuk. A kivitelező, ki tudja milyen meggondolások alapján, 1965. június 30-án bejelentette a be­ruházónak: az építkezés be­fejeződött, s július 8-ra kitűzte az átadás napját Nem hisszük, hogy lett volna ember a vilá­gon, aki befejezettnek vette volna az építkezést, csupán egyetlen pillantás alapján is, de a papír azért elment... Július 7-én délután 4 órakor azonban mégiscsak észrevet­ték a kivitelező vállalat veze­tői, hogy holnapra már aligha tudják befejezni, s újabb papír indult a beruházónak: július 20-ra kész, 28-án átvehető a vá­rosrész. Másnap reggel mégiscsak megjelent az átvételi bizottság az építkezés színhelyén. Elő­ször azért, mert a délutáni ér­tesítés kissé későinek bizo­nyult, másodszor, a törvény ii ezt írja elő. Átvételről perszi szó sem lehetett, majd talál július 28-án ... Az építkezésen most 300-ai dolgoznak, átvették a munká sokat a többi munkahelyekrő is, amiből „mindössze” az kö vetkezett, hogy az uszoda és í kollégium építése nyári szűrte tét tart... Az előző cikkünket minimé lis tárgyilagossággal, rossz ne velő hatással vádolta a kivite lező. Távol áll tőlünk a kárör vendés, hisz mi örülnénk •< legjobban, ha ünnepi riport ban számolhatnánk már be a; avatásról, de ezek után talár mégsem voltak alaptalano! megállapításaink. Nem először szólunk már i gyermekvárosba vezető útró sem. Magyarázkodások, vitái folynak már hónapok óta róla Nem akar gazdára találni így pedig, ha el is készül a vá rosrész, a mostani úton szinti megközelíthetetlen lesz. A beruházónak nincs rá pénze, s szerinte az Egri Váro­si Tanácshoz tartozik. A váro­si tanácsnak sincs rá pénze és szerinte a beruházóra tar­tozik. Csoda, úgy látszik, _ ití sem történt, de hogy az útr? szükség van, az biztos. Jó lenne már végre lezárni a hónapok óta tartó vitákat Végül még egy kérdésünk lenne a kivitelező vállalathoz: Mi lesz az uszodával, a kollé­giummal? A munka áll, egy ember sem dolgozik rajta. Már így is csak a csoda se­gítene ... De hátha mégis vannak cso­dák .11 Koós József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents