Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-08 / 159. szám

Veszélyes víz! (gyilkol a víz. Nem, nem w azokról a fékeveszett hullámokról van szó, amelyek hónapok óta mossák, marják a gátakat. Az alattomos, csendes, a forróságban enyhülést ígérő, fürödni csábító vizek partjára szeretnek odatenni a képzelet­beli tiltó táblát: ne tovább! Az utóbbi két hétben tizen­hat — csak Szabolcs megyében hat — áldozatot ragadtak el a hullámok. Tizenhatan hűsülni indultak, s nem tértek vissza. Nekrológjuk szűkszavú hír a lapokban: „...ismét áldozatot követelt...” S a legtöbb a sze­rencsétlenül jártak között gyer­mek, vakációzó, nyaraló diák, tíz-tizenöt esztendős. A gyilkos nem a Duna, nem — vagy csak ritkán — nagy folyó, nagy víz. Az is. De más is: téglagyári ta­vak, pataknál alig nagyobb fo­lyócskák. A társadalom — jogosan — intézkedést vér a hatóságoktól. Sürgeti; töltsék fel, vagy kerít­sék be a vízzel teli agyaggöd­röket, hogy éber őrszemek fi­gyeljék a veszélyes helyeket, hogy tiltó táblákkal és minden más eszközzel állják útját to­vábbi katasztrófáknak. Ez a sürgető kérdés és — ismételjük — teljesen jogos! A hatóságok valóban sok mindent megte­hetnek. Meg is tesznek. Példa rá, hogy alig néhány napja Eső után a gyöngyösi járásban Három repülőgép rendszeresen végzi a permetezést, porozást Ludason, Karáesondon, Adócsőn aratnak lehet Közel 21 ezer hold kalá­szost kell betakarítani a lehe­tő legkisebb szemveszteséggel. A terméskilátások biztatóak, általában a terveknek megfe­lelően alakulnak a hozamok. A vízsújtotta helyeken termé­szetesen nagyok a károk. Ami a raktározást illeti, elmondha­tom, hogy minden lehetőséget felhasználunk és számítunk arra, hogy a nedves időjárás miatt a múlt évinél sokkal több tárolóhelyre lesz? szükség. — Hogyan haladnak a ta­karmánybetakarítással ? — Ebben a vonatkozásban is sokat hátráltat az időjárás. Az első kaszálás nem a legjobban sikerült, viszont az új vetésű lucernák, vörösherék szépek. Azt reméljük, hogy minden probléma ellenére sikerül be­gyűjteni azt a takarmány meny- nyiséget, amelyre a jószágállo­mánynak szüksége van. — szalay r— százkilométeres orkán dühön­gése közben mentették meg jó néhány vitorlázó életét a Bala­tonnál; szép tavunk első nagy vihara nem szedett áldozatot. Mit kér, mit követelhet azon­ban önmagától a közvélemény"; Ha még hatékonyabb intézke­dést várunk a hatóság oldalá­ról, meg kell mondonunk: a közvélemény oldalán nagy az adósság. IVgyik tétele a hihetetlen J könnyelműség, az — enyhén szólva — oktalan játék az élettel. Törvényszerű-e, hogy felnőtt ember, vagy értel­mes diák gumimatracon ad­dig csónakázik, míg elalszik, s többé nem ébred fel, mert a mély víz fölött a matrac'felbo- rult? Mire való hosszas napo­zás után, felhevülten fejest ug­rani a hullámok közé? S mire való, hogy a nagyobbak, a már serdülők — olykor tilalom elle­nére is — magukkal viszik ve­szélyes vízi útra a kicsinyeket? Meg kell tanulnunk, elfelejte­nünk nem szabad: nincs ve­szélytelen víz: őrizetlen, elha­gyott part mellett mindig, min­den percben ott leselkedik a vég. S terheli a közönség szám­láját még egy súlyos tétel: a közöny. Bármit tesznek ugyan­is a hatóságok, minden tavat, nem lehet bekeríteni, a folyók, a patakok minden méteréhez nem lehet őrt állítani. Itt fel­nőtteknek, ifjúnak egyaránt segítenie kell. Nem mentéssel, nem elsősorban úgy, hogy k.- húzzák a fuldoklót a hullámok bői. Ez is dicséretes, szükséges, szép cselekedet. De többet ér a megelőzés, a megakadályo­zás. A mentés leggyakrabban egyszerre két élet kockáztatás». Peüig egyetlen életet sem sza­bad veszélyeztetni. Jogilag nem — emberileg, er kölcsileg felelősek vagyunk minden élete-t, felnőttért, gyei mekért egyaránt. A víz veszé­lyes, a parton álló nem mor.t - hatja, vállát vonva, hogy „az ő dolga... ”, mint ahogy ali - van ember, aki ne cselekednék, ha fuldoklót lát a hullámok között. Jobban kell vigyázni! Tilthat a szülő, tilthat járókelői a szemtanú, mindenki, mert ez emberi joga, kötelessége egya­ránt. A hatósági tilalomtábla csaknem minden veszélyes he­lyen ott áll. Miért hiányozzék a közvélemény akaratából, sza­vából vont korlát? Igen, sajá­tos, önkéntes társadalmi, népi ellenőrzés kell a vízpartokon. Olyan, amely maga Is szót emel, s kész rá, hogy — ha kell — hatósági intézkedést kérjen, ha kevés a szó, az érv. \í eszélyes a víz — áldoz*, tainak száma növekszik. Vigyázni, figyelni, életet kell óvni mindannyiunknak! (-8-6) Kétszázan jelentkeztek Főiskolás lányok a hevesi táborban Mikor az Egri Tanárképző Főiskola diákjai megtudták, hogy közülük csak ötven me­het az országos építőtáborokba, elkeseredtek, mert az első je­lentkezésnél kétszázan közöl­ték a KISZ-szervezettel, sze­retnék szünidejük egy részét munkával tölteni, részt venni valamelyik építőtáborozáson. Mivel a jelentkezők száma négyszerese volt annak, mint amennyit fogadni tudtak a me­gyén kívüli építőtáborok, ke­resni kezdték a lehetőséget a megyében, hogy hói van szük­ség dolgos kezekre. így talál­tak rá a Hevesi Állami Gazda­ságra, ahová a napokban uta­zott el az első 75 fős lánycsa­pat, hogy két hétig segítse az időszert növényápolási és egyéb munkák végzését. Az állami gazdaságban naf-" szeretettel és gondoskodássá’ fogadták a Balogh Ilona har­madéves főiskolás által veze­tett leánycsoportot, jó szállás­ról, megfelelő ellátásról gon­doskodtak, s a lányok rövide­sen megkezdhették s> munkát. A főiskolás fiatalok segítő Kész­ségé re jellemző, hogy például Kovács Mária, zsebében a ki­nevezéssel is jelentkezett erre az önkéntes munkára, de a töb­biek is szeretnék, ha a kedves fogadtatást szorgalmas munká­val hálálhatnák meg. Készülődik a következő vál­tás is, amelyben szintén 75 fő­iskolás lány megy majd He­vesre, az állami gazdaság lány­táborába. Ólezer forintos bosszúság Vásárolj egy hűtőgépet Ötezer forintért, vidd haza és ezzel sok boldogságot is szereztél, mert a pénzen kí­vül jó idegrendszer is kell hozzá. Ha ugyanis valaki azt meri remélni a nyár közepén — miután hosszú hónapok alatt sikerült összegyűjtenie egy Szaratov típusú hűtőgép­re valót —, hogy üzemeltet­heti is azt, nagyon téved. Először be kell jelenteni a GELKÁ-hoz, s miután ott közük, hogy egy hét múlva „kijönnek Gyöngyösről”, nyu­godtan hazamehet és várhat. Mert várhat nem egy hétig, vagy kettőig, hanem egy hó­napig is. Pedig itt, Egerben, helyben is van hűtőgép-szer­viz, sőt hozzáértő ember is, csak éppen a Szaratov típu­sú üzembe állítására, javítá­sára nincs garancia-engedé­lyük. A saját szakáüára bár­ki beköttetheti, de ha egy hét múlva meghibásodik — tegyük fel 2500 forint érték- heti — fizethet a saját zsebé- ből. És mit mond a Lehel hűtő- szekrények garanciális javí­tására kijelölt Vas és Fém Ktsz vezetője, Prokai Ferenc? — Valóban nincs engedé-> lyünk ehhez a típushoz, bár megfelelő szakemberünk vol­na. Sőt, közölték velünk, hogy szeptember elsejétől a mosógép, porszívó-, villany- vtíiplő. rezsóiavítás is a 1 GEEKÁ-hoz kerül át. Ez azt á jelenti a mostani rendszer «Menüt, hogy; ha vaiahjjvk,-» háztartási gépével kisebb hi­ba történik, esetleg egy hóna­pot is várhat a javításra. Nem értjük, mi ebben a lo­gika? Üton-útíélen találko­zunk plakátokkal, reklám- szövegekkel, amelyek ezt hirdetik: „Vegye igénybe a ktsz-ek különböző javító szolgáltatásait, munkájuk gyors és pontos.” Mit tegyen ezek után a ke­reskedelem, tiszta lelkiisme­rettel hirdetheti: „Vegyen hűtőszekrényt, háztartási gé­pet, mert megkönnyíti a há­ziasszony munkáját”? Sze­rintünk nem! Ilyen körülmé­nyek között meggondolandó a vétel, mert senki sem akar bosszúságot, idegességet vá­sárolni az egyébként sok örömet szerző hűtőgép mellé. Hasonló a helyzet a javítás­ra váró gépeknél is. Garan­ciális Lehel típusú hűtőgép­javító egész Heves megyében csak egy van: Egerben. Ter­mészetes, hogy ez sem győzi — különösen a nyári időszak­ban — az üzembe állítást, a javítási. Kaptunk ugyan biz­tató felvilágosítást a Vas és Fém Ktsz elnökétől, amely szerint két tanulót küldenek a Hűtőgépgyárba, de ez sem lenne végleges megoldás. Sok, jelenleg bosszankodó hűtőgép-tulajdonos nevében kérjük: sürgősen intézkedje­nek az illetékesek, mert sen­kinek sincs kidobni való öt­ezer forintja egy hasznaiba* tatlan háztartási gépért. M tlYÁV KiKApcsoLÓPAs-Tervez a A bibliai vízözön és a me­teorológia egyéb rendetlen­kedései ellenére egyszer mé­giscsak eljön a nyár. Gondol­junk hát, srácok, a nyaralás­ra ... Ezt az optimizmusról és elő­relátásról tanúskodó kijelen­tést — jura módon — Fel- véghi Viktor, a „Keopsz” iro­dalmi kiskávéház egyik magát „hipe r-szu peregzisztencialis- tá”-nak nevező törzsvendége tette. Az a Felvéghi, akinek olyan mondásai, mint „Lusta­ság: fél egészség”, vagy „Fele­lőtlenség az élet sója” az űr­rakéták sebességével járták be az irodalmi élet „Keopsz”- berkeit. Nem csoda hát, hogy a „Keopsz”-ban rögtön felfi­gyeltek Viktor szavaira és kezdetét vette a nagy tanács­kozás, hová is menjenek nya­ralni. Kivicsey Karcsi — a vá- nyadt külsejű költő, aki nagy előszeretettel szokott szólni szerelmi verseiben rákos da­ganatokról — azt javasolta: töltsenek egy vidám hetet va­lamelyik kórház hullakamrá­jában. „Ott jég van, apukák, és a kánikulában..." Érthetetlen ugyan, de Kar­csi javaslatát a társaság rög­tön elvetette. Langy Alajos, a szociográ- fus ait proponálta, menjenek egy olyan faluba, ahol vasár­naponként a legények kése­léssel szót*? köznek- .,TiszLct Szicília, sőt jobb, mint Szicí- luU jelenteit*, ki­Kiderült azonban, hogy — sajnos —, ilyen falu Magyar- szágon már nem akad. Bús Barnabásnak az volt a véleménye, hogy utazzanak le testületileg, s méghozzá autó­stoppal a Balaton mellé: — Úgyis meg akarom írni — merengett az ábrándos sze­vem múlható felül zseniali­tásban. Kieszelték, hogy Fel- véghy, Kivicsey, Bús és Langy „autóztatási megtérítés”-t kér­nek a gebinestől, aki csak Ve- rukával megy el autózni. És a négytagú társaság kocsit bérel a pénzen, s úgy mennek le a Balatonra, ahol „majd csak lesz valami.” Veruka azonban nem volt hajlandó Korpa Jenővel autóz­ni. — Én költőnő vagyok — jelentette,ki —, én veletek akarok nyaralni. Verukm makacssága nem HXÍPIUSMr, 3 >5, július mű Barnuci — a hulló halak elégiáját... A törzsasztal kénytelen volt leszögezni, hegy Barnabásmár lekésett erril. A döglört ha­lakról azonban eszükbt jutott Korpa Jenő, akinek van egy nagy — „majdnem Jaguár” — autója és akit meg lehetne kérni: autóztassa meg egy ki­csit a bandát. Küldöttség kereste fel a dül- ledt szemű Korpát. A mellék­utcai „gebines” borkimérő — a ,.K< psz”-ban üldögélő ifjú ixo- i -árok. önitíUn _ tánoga-. okozott kisebb meglepetést, mint Felvéghy Viktor fentebb már idézett, optimiste kije­lentése. De mit lehetett tenni — ez a változat is flesett. Felmerült egy másik ötlet: a törzsasztal bekepcsolódik a tanganyikai expedícióba. Ez a gondolat azonban rögvest le is merült, mert Tanganyikában nagyon meleg van és — mint Barnuci szellemesen megje­gyezte — „a pesti kritikusok utód nincs szükségünk afrikai poszlánokra”. Xfjabb javaslatok röppentek fel, mint kitárt szárnyú, szé­pen ívelő, de hullásra ítélt dekadens lelkű madarak. Fél óra múlva már az egész kis­kávéház a vitatkozó törzsasz­talt figyelte. A zajra bejött a nagyorrú, kicsit jampisan öl­tözködő Szántó Rudi, a törzs­asztal szakmunkásként dolgo­zó ismerőse. — Mi van fiúk? A fiúk — és Veruka — el­mondták Rudinak, mi a „probléma”. Rudi nem sokáig gondolko­dott azon, mit mondjon. — Mi a nyaralás? Egy kis kikapcsolódás a napi, megszo­kott életből. Olyan helyen tartózkodni, ahol év közben nem szoktunk. Azt csinálni, amit nem szoktunk csinálni. Ugye, ez a nyaralás lényege? A törzsasztal tagjai bólin­tottak. — Nohát akkor — fogal­mazta meg javaslatát Rudi —. menjetek el valahozá dolgoz­ni. Egy üzembe, például. Nek­tek sem árt egy kis kikapcso­lódás ... A. G. tója — először hallani sémi akart róla. — Elfoglalt ember vagyok én — dünnyögte — személye­sen kell vizeznem a musko­tályt ... De amikor meghallotta, hogy Csók Vera, az ifjú költő- nő is a nyaraló társaság tagja lesz, Korpa Jenő segítőkészsé­ge győzedelmeskedett bokros teendőin. — Igenám — fordult Langy Alajoshoz, a különben egyta­gú küldöttség vezérszónoká­hoz —, de tik is annyian vagy­tok, mint a dög, hogy férne be hát az ótomba a Veruka? A törzsasztal azonban ~~ bármit mond az irigy kritika gép állandóan és folyamato­san végzi a permetezést, poro­zást. Ügy tervezzük, hogy jö­vőre nemcsak Abasár, Vison- ta, Marka?, határát, de az egész Mátra alján igénybe vesszük a legkorszerűbb módszert. A gépek eredményesen dolgoz­nak és a költség sem magas. — Mi a helyzet az aratás, a raktározás tekintetében? — Már a múlt héten elkez­dődött az árpa aratása. Most az eső után újra munkába áll­tak az aratógépek, kombájnok és a kézi kaszák is. Ludason, Karácsondon, Adácson arat­nak és amint érik az árpa, a búza, úgy folyamatosan a töb­bi gazdaságok is munkához látnak. — Járásukban a munkák ál­talában szervezetten folynak. A feladatok minden eddigit felülmúlnak, kapkodásnak, idegeskedésnek nincs helye, hiszen ezzel előrébb jutni nem A közeli napokban lehullott csapadék újra megállította a mezőgazdasági munkákat, a kényszerpihenő után azonban ismét benépesült a határ. A nyári munkákkal kapcso­latban felkerestük Szabó And­rást, a Gyöngyösi Járási Ta­nács elnökhelyettesét, aki a következőket mondta: — A járásban hatezer hold terület állt víz alatt. Visz ne­ken 1400, Adácson 1100, Nagy- fügeden mintegy ezer holdat borított víz. A vizek levezeté­se folyamatban van. — Járásunkban a csapadé­kos időjárás nagymértékben hátráltatta a szőlőmunkákat. Tizenhétezer hold szőlő szinte folyamatos permetezéséről, po­rozásáról kell gondoskodni. • Peronoszpóraveszély mutatko- . zik, viszont a rendszeres véde- : kezés megakadályozza a ko- i molyabb károkat. Szőlős sző- 1 vetkezeteinkben naponta 4—5 ezer ember dolgozik megfeszí­tett erővel és nemegyszer em­berfeletti munkát végeznek. Sokat segítenek a repülőgépek. A Mátra alján három repülő­Aztán megkérdezhetjük még: hogyan segítik elő az üzemek a jól dolgozók népszerűsítését? Elmondják-e a termelési ta­nácskozásokon, miért érdemel­te ki a műhely valamelyik tag­ja a megérdemelt óradíjat? Mert arra még hajlandók va­gyunk, maradjunk az Egyesült Izzó példájánál, hogy néhány brigádot vagy személyt felso­roljunk egy kimutatáson, ne­vük mellé állítva a teljesítmé­nyük százalékát is, de már az alaposabb elemzéssel keveseb­bet törődünk, mintha elvte­len dolog lenne, hízelgésnek számítana a nyilvánosság előtt értékelni néhány személy ki­magasló teljesítményét. A ne­gatív példákra könnyebben szánunk több energiát, több időt. Pedig a jó példa vonzó­ereje sokszor nagyobb ösztön­zést ad. Csak az a lényeg, hogy akit dicsérünk, valóban megérdemelje az elismerő szavakat. Kétségtelen, az agitáció összetett, körültekintő felmé­rést igényel, de megéri a fá­radságot. A realitások mindig elnyerik a elfogulatlan, döntő többség tetszését. Erre kell gondolnunk, és erre kell ala­poznunk. Bizonyítéknak emlí­tettük az Egyesült Izzó példá­ját. G. Molnár Ferenc rődöm, a hanyag munkás el­marasztalását. Ha a minőség és a teljesítmény szintjét mér­legelik. maguk tiltakoznak az egyenlősdi ellen, a mindenkit egy kalapba erőszakoló véle­mény ellen. Tény azonban, hogy az óra­bér megállapításánál nem mindig veszik figyelembe az üzemek az adható legalacso­nyabb és legmagasabb bért. Még gyakoribb, hogy a telje­sítmény és a minőség tartósabb megváltozásakor nem nagyon nyúlnak hozzá az egyén addigi órabéréhez, akár emelni kelle­ne azt a jó munka elismerése­iként, akár csökkenteni a laza­ság miatt. „Kényes ügy”: halljuk a megfogalmazást, és nem veszik észre, hogy önmaguk tették az­zá eddigi gyakorlatukkal. A legjobban dolgozó munkatár­sak nem népszerűek az üzem közössége előtt: ilyen kijelen­tést is hallottunk gazdasági vezetőktől. Valóban, az embe­ri irigység még olyan létező jellemvonás, amit nem tud­tunk még megszüntetni. De azt is meg kellene az adott esetben vizsgálni, kik az iri­gyek, a lelkiismeretes munká­sok-e, vagy azok, akiknek nem nagyon fűlik a foga a dolog­hoz. Mert itt a különbség nagy! Érdemes elolvasni az üze­miekben található faliújságok írásait, mindig lehet következ­tetni ezekből a cikkekből a belső életre, akkor is, ha fél évvel korábbi keltezésű papí­rok porosodnak jobb sorsra ér­demesen a táblán, akkor is, ha egészen friss anyagok vallanak a dolgozók érdeklődési köréről. Az Egyesült Izzó nagycsar­nokában több faliújság is ta­lálható. Két közleményt sze­retnénk erről a helyről idézni, mindkettő más-más táblán ol­vasható. Az egyik arról ad hírt, hogy K. J. selejtes termé­kei miatt fegyelmi büntetést kapott, figyelmeztetésben ré­szesült. A másik közlemény H. K. sorozatos selejtjét teszi szóvá, és azonnal ismerteti a bünte­tést is: órabérét 9,50 forinról 9 forintra csökkentették. önmagában a két példa is elgondolkoztató, de hozzájuk tartozik a faliújságok még egy anyaga. Ebben a norma állandó karbantartásáról olvas­hat az érdeklődő. Tehát egyfe­lől a selejt elleni küzdelem, tásfelől a norma rendszeres rbantartása. Mindkét terület egérdemel néhány szót, kü- mösen, ha hozzátesszük az előbbiekhez, hogy a gyöngyösi üzemekben a két követelmény szükséges mértékű érvényesí­tése még nem kielégítő. Túlsá­gosan belemenni a téma rész­leteibe, most nincs lehetősé­günk, az Egyesült Izzó nagy­csarnokában található faliúj­ságok cikkeinek példái viszont igazolják, hogy a problémát nem lehet megkerülni, de nincs is szükség az óvatosko­dásra. Mondják, népszerűtlen feladat akár a bérezés, akár a teljesítmény kérdéseivel fog­lalkozni, hálátlan dolog ilyen vonatkozásban határozott kö­vetelményeket felállítani, ^ és még hálátlanabb felelősségre vonást alkalmazni. Néhány munkás véleményét is meghallgattam a faliújság­ban közzétett tényekről. Jólle­het, érdektelenek voltak, sze­mély szerint egyiküket sem érintette a fegyelmi, ha úgy tetszik, nem érezték közvetle­nül a bőrükön a következmé­nyét, de mindannyian helye­selték a vezetőség határozott­ságát. A rendszeres normakar- >antartás ellen sem szóltak, Ívben elfogadták. Mint emli- btték, soha sem éri őket vá- atlanul a teljesítmény mér­tékének megváltoztatása, mert előzőleg tanácskoznak róla. Ahogy szokás mondani, meg­vitatják. Még érdekesebb volt a meg­nyilatkozásuk a két fegyelmi büntetéssel kapcsolatban. Igaz­ságosnak mondták, a szavak között olvasható volt az is, hogy a gondos, lelkiismeretes munkás megköveteli a nemtö­Faliújság és norma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents