Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-08 / 159. szám

Művelődés és tanulás Mérce: a dolgozó Oletetrin néven új antibioti­kumot állítottak elő az ösz- szövetségi Antibiotikum Ku­tató Intézetben. Az új gyógy­szer sikeresen alkalmazható az eddigi antibiotikumokkal szem­ben ellenálló Staphylococcus baktériumtörzsek elpusztításá­ra. Az első páciens, akit az oletetrinnel megmentettek, tü­dőgyulladásban szenvedő két­éves kislány volt. A kórokozó Staphylococcusok minden ed­dig ismert antibiotikummal szemben ellenállók voltak, így került sor az oletetrin kipróbá­lására, amelynek alkalmazása után a kislány néhány nap alatt meggyógyult. Ideiglenes műút Egészen újszerű, acélleme­zekből készült, könnyen szál­lítható, gyorsan elhelyezhető és ismét felszedhető ideiglenes útpályát állítanak elő Nyugat- Németországban, mely útépí­tésekhez (javítás, korszerűsítés stb.) jól felhasználható. A gya­korlatban jól bevált acélút 1000 méterének elhelyezése mindössze 24 órát igényel. Új szovjet \Csak egy határosat hiányzik? antibiotikum Az egriek sokáig azt hitték, hogy a kistályai sorompótól az új útig terjedő néhány méteres szakasz senki földje. Sokáig úgy látszott, hogy nincs gazdája, nem törődik azzal senki. Ugyanis Kistá- lya felé rangos, 12 méter szé­les, modern portalanított utat építettek, de azzal a pár mé­teres szakasszal és a régi vámházzal nem törődött sen­ki. Pedig mennyit panaszkod­tak és szitkozódtak azok, aki­ket gyakran szólít erre a kö­telesség. Főleg a Hajtómű­gyár dolgozói méltatlankod­tak, hogy szinte járhatatlan ez az útszakasz. Gödrös, ká- tyús ...Valaki elhagyott lö­vészárokhoz hasonlította. Va­lóban, legalább fél méterrel mélyebben fekszik mint az új műút, a vasúti átjáró még ennél is jóval magasabban emelkedik. Eltakarja mind­azt, ami mögötte van, mint­ha szégyellené. Sár, latyak es lábszárig érő víz gyűlik össze az elha­nyagolt úton, oda fut a tsz- majorból, a Tihamér felöl és a szomszédos dombokról. Jaj annak, akit itt ér egy autó. Arcát, ruháját tele- jröcsköli. A gyalogos el sem menekülhet, félre sem ugor­hat, legfeljebb a régi vám­ház oldalához lapulhat. Tegnap jó híreket kap­tunk. Az Egri Közúti Igaz­gatóság végre megkapta az engedélyt, elbonthatják a vámosok régi viskóját és a Közúti Üzemi Vállalat a vas­úti sorompóig megépítheti az útszakaszt. Pénz is van rá, a szerződést is megkötötték és a jövő héten kezdenék a munkát. így mondták, hogy kezde­nék. Milyen akadály, vagy feltétel szegült még a munka befejezése és a józan ész elé? A városi tanács igazgatási osztályának egy határozata hiányzik. Ugyanis az Egri Közúti Igazgatóság egy éve irodának és raktárnak hasz­nálja a régi vámépületet, de előtte lakás volt. És a lakás helyett lakás kell, így szól a rendelet, ebből lett a vita és a huzavona. De a megegyezés már megtörtént, tehát sürget­jük a városi tanács határoza­tát és a kistályai útszakasz befejezését. F. h. Egy a sok közül Három üzem újítási naplóit lapozgattam és akaratlanul is felvetődött hennem egy kérdés. Vajon melyik a nehezebb: az újítás, vagy kivárni a róla ér­dembeli határozatot. Nos, a legutolsó példa eldöntött© kéte­lyemet ... Sz. István, az Egyesült Izzó Rt. Gyöngyösi Félvezető és Gépgyárának fiatal szerszám- készítője még 1964. június Id­én aefta be újítását a gyár újí­tási felelősének. Nagy volt a meglepetés a műszaki berkekben, mert egy olyan technológiáról volt szó, amelyhez az újítón kívül azóta sem ért senki. Maga az újítás egy laikus embernek nem jelent többet egy egyszerű alumínium, egyik végén kiszélesedett csőnél, amelyet üvegszálvezetőnek ne­vez a szakirodalom. Az előze­tes kalkulációk szerint 100-120 gépen évente mintegy 150 ezer forint megtakarítást jelentené­nek az egyszerű kis csövek, sőt az előállítása is jóval keveseb­be kerül, mint az eddig hasz­nált üvegszálvezető. Megkötötték a szerződést, és az akkori főmérnök utasítása szerint október 1-ig a kísérle­teket is le kellett volna folytat­ni. Kísérletről azonban szó sem volt, helyette újabb szerződést Újítások — viták kötöttek december 31-i határ­idővel. A kísérletből ismét nem lett semmi, helyette újabb szerződés következett, amely azzal zárult, hogy az újítási ja­vaslatot felküldték az ÉM. Üvegipari Országos Vállalat höpalack- és ampullagyárába, hogy döntsék el ők; elfogadha­tó-e az újítás? 1965. június első hetében jött meg a pecsétes válasz, Seres­tély Gyula főmérnök aláírásá­val, amely szó szerint a követ­kezőket tartalmazza: „Vállalatunknál 1881. szá­mon bevezetett újítást 1965. május 10-én tartós üzemi pró­bára felszereltük és azt azóta három műszakban üzemeltet­tük 1965. június 2-ig. Vélemé­nyünk az alábbi: Kezelhetősége egyszerű, könnyű és célszerű. Az üvegszálak behelyezése könnyebb, mint az előző típus­nál. A hármas összetétel meg­könnyíti a tárolási lehetőséget, mivel állandóan fenntarható, illetve a használatnak megfele­lően fenntartható. Üzemileg teljesen megfelelő”. A válaszból az ember köny- nyen azt hiheti, hogy vége lett a huzavonának, s elfogadták az újítást... Pedig szó sincs róla. A gyár műszaki vezetői gyanúsan ke­zelték a budapesti választ, sőt egyesek- el sem hitték, és újatrti kifogások merültek fel az újí­tással. Az üzemben a nevetség tárgyává lett az Sz. István ügy, az újítás pedig elindult néhány nappal ezelőtt immár második budapesti útjára, mert biztos, ami biztos, hátha mégsem volt jó az előző kísérlet... Megjegyezve az ügy mellé, hogy az újító eddig már kétszer ka­pott felmondólevelet, sőt aa üzem egyik felelős beosztású dolgozója a legutolsó újítása beadásakor még azt is hozzá­fűzte: „Amíg én itt leszek ebből sem lesz semmi.” Arról aztán nem is beszelve; hogy az első szerződésben, a gyár újítási felelőse utólag magánbejegyzéseket is tett asä újító tudta nélkül, pedig pon­tosan neki kellene a legjobban tudnia, hogy a lezárt szerző­dést még közös megegyezéssel sem lehet megváltoztatni, de ha azt az újítás mégis megkí­vánná, akkor csak új szerző­désben lehet a változást rögzí­teni... Azt el hisszük a főrnémöknejcy hogy azokból a gépekb ’ ame­lyekhez az újítás készül, ebben az évben már úgysem gyárta­nak, hogy egy régi, bevált tech-i nológiát csak alapos megfonto­lással érdemes megváltoztatni, sőt még abban sem kételke­dünk, hogy az említett újítás bármennyire is egyszerű, de időt igénkéi amíg döntenek ró­la. Ez mind érthető, csupán azon csodálkozunk, hogy miért tart már egy év óta az újítási vita, mi alapon fir­kált bele a szerződésbe az újí­tási felelős, és mi jogon köti személyes jelenlétéhez az üzem egyik vezetője az újítás meg­valósítását? Érdemes lenne alaposan meg; nézni az említett ügyet, mi pe­dig kíváncsian várjuk a vá­laszt Reméljük, ez nem tart majd egy évig. Egy a sok közül, de ki tudjá hány van... Koós József 15 millió leprás Az Egészségügyi Világszer­vezet becslése szerint, jelenleg még 15 millió leprás beteg van a világon. A legfertőzöttebb terület Űj-Guinea, ahol a la­kosság 5,71 ezreléke leprás, de a pápuák között is hasonló a betegek aránya. E betegség felszámolását megnehezíti a betegek szégyenkezése (eltit­kolják bajukat), noha a lepra egyébként ma már gyógyítha- iá. Sehol nem láttam annyi üres, bezárt üzlethelyiséget, mint Harlemben. Xr. Schiff-- mann, a 125. utca egjxv üzlet­iének tulajdonosa azt mond­ja, ő is a legszívesebben kiad­ná a boltját. — És mi akadálya van? — Nem veszi meg senki, aram. De hát miért? Maradjunk a 125. utcánál, a jelenség ugyanis tipikus. Nos, ezen a harlemi főútvonalon az üzle­tek csaknem száz százaléka fehér kézben van. Ahogy az lenni szokott, ez eleve ellen­érzést kelt. Égy néger szerve­it nyilatkozata szerint nincs az rendjén, hogy az üzletek tulajdonosai, akik néger ve­vőikből élnek, esténként be­zárják a boltot és hazamen­nek kertes, peremkerületi há- aikba, a többi fehér közé. A vád talán kissé primitív­nek hangzik, de azt hiszem, valami nagyon lényegeset je­lez. Azt, hogy a néger, aki osszú időn át többek között a ahér boltost is az élet módo- íthatatlan tényének tartotta, ■ra már — ugyancsak többek között — ezt sem tartja an­elk. Viszont akkor miért nem ■ eszí meg az üzletet Mr. Schiffmanntól és a többiektől, kik ma már nagyon szívesen tadnák neki? Az ok egysze­4rx[p§f$MG7 julius cíúiurtok rá: ráncs hozzá pénze és hite- t le: Márpedig Amerikában, a 1 mjntenüu ott levő „nagy me- 2 nők” árnyékában, csak na- 1 gyobb pénzzel, nagyobb hitel- s lel, nagyobb kockázattal lehet 1 üzletet nyitni, mint alighanem I bárhol másutt q világon. És a négerét: gazdagcár? Számuk, mint a fentebb el­hangzott néhány adatból is láttuk, aránytalanul kevés. Még ha valamennyien üzlet- 2 emberek lennének is _ már- 1 pe dig inkább basebalV-sztárok, s profi kosárlabdázók, ökölví- t vők, zenészek, komikusok, stb. i — akkor sem lenne elég tőké- ; erejük a lassan félmilliós Har- i lem üzlethálózatának átvtte- ■ léhez. , Egy kis statisztika talár. , hozzásegít bennünket ahhoz, mit jelent New Yorkban a környék (neighbourhood) fo­galma és ezen belül Harlemé. A 63. utcától a 93. utcáig ter­jedő, az ötödik (Fifth) és a Harmadik Avenue közötti „tiszta fehér”, már előkelőnek számító részén egy család évi átlagjövedelme 15 305 dollár. Alsó-Manhattanben, ugyan­csak fehér környéken, a Nyol­cadik és a Harmadik Avenue között, a 14,-iői a Ä- utcáig Lángok Harlemben III. Téglák a falból terjedő részen évi 6092. Har­lemben a Nyolcadik Avenue, a Park Avenue, a 110. és á 126. utca által határolt négy­szögben 4141 a 96. utcától a 119.-ig, a Fifth Avenue és az East Kiver között pedig 3797. Nemcsak relatív szegénység Ebből persze lejön a 20 szá­zalék adó, lejönnek a külön­böző elkerülhetetlen biztosítá­sok és a közismerten komoly tételnek számító lakbér. Az olvasó talán azt mondja majd: a* évi 3800 is szép summa, csak át kell számítani. De nem lehet átszámítani! 3800 dollár Amerikában sokkal, sokkal kevesebb, mint bárhol másutt a világon. Igaz, ten­gődnek a földkerekségen em- beröc ennek az összegnek a tized, sőt századrészéből —de nem egy gazdag nagyhatalom legnagyobb városában. Ehhez az összeghez — ami különben sem minimum, ha­nem egy harlemi környék át­laga — mindig sok gyerekei kell képzelnünk és elsősorban: felteleznünlc kell, hogy a csa­ládfő dolgozik. Márpedig eb- ----­- Harlemben lehetünk a legke­, vésbé biztosak, f És a fehér üzletemberek?- Ök miért nem veszik át Mr. 1 Schiffmann boltját? Mert a : helyzet állandóan romlik, bi- . zonytalanság és ellenségeske­dés vibrál a levegőben és van elég terület, ahol biztonságo­sabban forog a pénz Harlemben nemcsak relatív- szegénység van, hanem abszo­- xút is. Lakbér nem fizetés más- városrészekben ritka, itt azon- r ban napirenden van az emiat- 5 ti kíméletlen kilakoltatás. És : milyen állapotban levő laká- , sok ezek! Harlem alaposan lu­2 das abban az összamerikai 1 adatban, hogy a színes bőrűek , lakásainak kétötödénél, a fehér 1 lakások egytizedénél hiányzik- teljesen a közművesítés. Pedig- ma már a négerek 72 százalé- i ka nagyvárosi övezetekben él, 5 „hála” a Délről történő mene- x külés ma is tartó áradatának. A folyamat gyorsaságára jel- i lemző, hogy 1950-ben még- csak 63 százalék volt ez az- ax'ány. t A lakáshelyzetet tovább ne- : hezíti a négerek gyorsabb nép­- szaporulata. Egy néger famí­- lia átlagos lélekszáma 4,4 fő, 1 ez¥- frWc családé 2.6 1356 és 1960 között a Egyesült Álla­mok néger lakossága 25 szá­zalékkal, fehér lakossága 18 százalékkal nőtt. És mielőtt visszatérnénk Harlembe, még egy összamerikai adat: 32 fe­hér közül egy lakik rozoga la­kásban, a négerek közötti arány pedig hat az egyhez! Veszélyesen elhanyagolt A háziurak — az üzletek tu­lajdonosaihoz hasonlóan — döntő többségükben fehérek, akik nem laknak Harlemben. Az egyszobás lakások átlagbé­re itt havi 50—74 dollár, a szegény fehérek nagyedeiben 30—49. A túlzsúfoltság egyik oka éppen ez: másutt elenyé­szően ritka az ágyrajáró, itt — anyagi okok miatt — tö­megjelenség. Harlemben kétszer annyi a hivatalosan is túlzsúfoltnak minősített lakás, mint New York más részeiben és négy­szer annyi a „veszélyesen el­hanyagolt” jelzéssel ellátott otthon, mint „kint”. Az 1964- es nagy tüntetések idején a bemerészkedett fehér újság­írók megdöbbenve jegyezték fel, hogy a nekivadult teena- gerek minden erőlködés nél­kül, kézzel szedték ki a téglá­kat a falból, hogy fegyverük legyen a rohamrendőrökkel szemben. Évente átlag negyed­millió harlemi panasz érkezik New York központi lakáshiva­talához. Harmat Endre Következik: Hosszá, fara* nyár nak, amennyi szakember elen­gedhetetlenül szükséges a gyár távlati fejlesztéséhez. Persze, ez mindenkinek az érdeke, hiszen az érettségi és a diplo­ma megszerzése után minden­kit képzettségének megfelelő helyre teszünk, és szeretnénk is tenni... Az öttagú beisko­lázási bizottság dönt . Az adatokból kitűnik, hogy a középfokú technikumokba — villamosenergia-ipari, vegyipa­ri, gépipari, villamosipari, közgazdasági — a szakmunká­sok, a felsőfokú intézmények­be — vegyész, és. gépészmér­nöki karra felsőfokú vegyipari technikumba, agrártudományi egyetemre — technikusok je­lentkeztek. Két ösztöndíjas ké­relmet teljesítettek az agrár- főiskolára, és egy fiatal köny­velőt javasoltak a közgazda- sági egyetem nappali tagoza­tára. A jelentkezések már lezá­rultak. (Gimnáziumba és a hatvani közgazdasági . techni­kumba lehet még a felvételt kérni.) A dolgozótól függ De gépkocsivezető nem me­het építőipari technikumba, mint ahogy erre volt példa a jelentkezések során. A gyár érdekével ez nem egyezik. Esetleg autóközlekedési techni­kumba ... S ahová mindenkit engednek — az általános isko­la. Milyen problémák adódnak az iskoláztatással kapcsolat­ban? — Az idő, idő.;; Sokszor kell korábban elengedni a ta­nulókat, hogy idejében Pestre érkezhessenek a vonattál. Meg természetesen a tanulás. A gyengébb tanulókat mérnö­keink konzultálják. De az üzemi munka hatá­rozza meg a tanulást, csak az kezdheti el, aki legalább már egy év óta dolgozik a gyár­ban. Mert a munka a legfon­tosabb — és a dolgozó. A si­keres munka a dolgozótól függ. Ugyanúgy, mint a nép­művelési és a beiskolázási terv. Berkovits György i éterszámra ■ méter, hossza pedig akár 30—40 méter lehet. Élettarta­. ma 3500 üzemóra körül van. i Fényerőssége ekkor a felére ' csökken. A szalagok semmi hőt ■ nem fejlesztenek. A fényszalagot egyelőre ’ reklám-, dekorációs és közle- , kedési célokra használják, de — szakemberek véleménye • szerint — rövidesen a hagyo­• mányos fényforrások verseny­■ társa lehet. munkásakadémiának. Tervez­zük ... A tervkészítés nem szorzás Milyen feladat elé állít ja az új kétéves népművelési terv a gyárt kulturális vezetőit — kérdeztük Szép Dénestől. — Nem lehet ezt sablonosán csinálni, például úgy, hogy az 1965—66-os tervet megszorzom kettővel, hogy majd így ki­jön az 1966—67-es terv. Bizony, ez nem matematika. De legalább olyan nehéz: két­éves tervet készíteni. Rendezünk szépirodalmi elő­adássorozatot a munkásakadé­miák keretében. Főleg drá­maírókkal szeretnénk foglal­kozni. Ebben segítene a szín­játszó csoport is, egy-egy jele­net bemutatásával. Természe­tesen a fő hangsúly a szakmai előadássorozatokon lesz. Ezek propagálása is könnyebb, mert a dolgozók szeretik, értik és tudják, hogy hasznukra válik mindennapi munkájukban. S akik nem lehetnek jelen az előadásokon, azok meghall­gathatják majd magnóról. Ter­vezünk egy magnó-klubot. Nem igazi klub lesz ez, hanem egyszerűen egy tájékoztatási központ. Az előadások felvé­telén kívül, fel akarjuk hasz­nálni a nevelőmunkában is. Ha ellopnak valamit, ha sza­bálytalanságok történnek — de lehet a jót is propagálni: például a legjobb szocialista brigádokról, vagy egy-egy ki­tűnő munkásról a termelés- bem, vagy a tanulásban..; Évente 11 új mérnök és technikus Majdnem félszázan tanulnak a konzervgyáriak közül a kö­zép- és felsőoktatásban. A múlt évben és az idén is 11— 11 új ember jelentkezett az első évre. Hogyan bírják el a jelentke­zéseket? — kérdezzük a sze­mélyzeti osztály vezetőjétől. —. A vállalat érdekát kell szem előtt tartani. Szabályos terv szerint történik a beisko­lázás is. Csak annyian járhat­Fény — m Az újfajta fényforrás „Ta- pe-Lite”, magyarul „fénysza­lag”. Az elektroluminescencia elvére épül, mely szerint ha foszfort két vezető elektromos terébe helyezünk, fény jön lét­re. A foszforréteget alumínium­fóliára viszik fel és az elektro­mos vezetővel együtt átlátszó műanyag védőrétegbe ágyaz­zák. A szalag legkisebb vas­tagsága egy milliméter, a leg­nagyobb szélessége 30 centi­Négyen ültek a teremben. A színpadon az úttörők hang­versennyel illusztrálták azt, »mit az előadó Beethovenről, Mozartról mondott. Nagyon .zégyellték magukat az c-mbe- •ek, a szervezők amiatt, hogy ■gv munkásakadémián né­gyen vettek részt. Előadás a gépek mellett Szép Dénes, a Hatvani Cu- ;or- és Konzervgyár kultúr- gazgatója mondja: — Ez az set 1963-ban volt. Azóta átlag­sán 40-en vesznek részt a nunkásakadémlák eiőadásso- •ozatain. _ , Még ear változás történt 964-ben. Nem a gyár kultúr- xtthonában, hanem bent az izemben, a munkahelyek kő- elében, közvetlenül műszak itán tartották a munkásakadé­mia foglalkozásait. Bevált. A oiltúrigazgató szerint annyira, hogy most már meg lehet koc­káztatni, hogy ebben az évben Íjra a kultúrotthonba vigyék az előadásokat „Már ki me­rem vinni...” Miért meri kivinni a kul­túrotthon igazgató? Mert biz­tos abban, hogy már nem né­gyen lesznek egy előadáson. Természetesen most holt dény van a népművelésben. Cülönösen a konzervgyárban, thol június, július, augusztus is szeptember is még a kam­pány. Nálunk csak októberben, icvemberben kezdődhet meg az igazi népművelési „szezon”. Könyv és klab De ami kampány idején Is .,sztár” lehet, az a könyv és a klub. Tavalyelőtt soha nem volt „csillag” — kampányban és azon kívül sem — a könyv. His2»n 67 olvasója volt a kétezer kötetes könyvtárnak. S ugyanaz történt, mint a mun­kásakadémiák esetében: a munkahelyek közelébe vitték a könyvet. Szinte becsempész­♦Ál- o. o oóröt mpTlp — Fiókkönyvtárakat hoz­tunk létre öt helyen — mondja Szép Dénes. — Ma már 400 ol­vasónk van. A nálunk dolgo­zók nagyrészt nők, akik ro­hannak munka után haza, mert várja őket otthon a család, és a másik munka, a házi... De ha közelükben van a könyvtár, akkor egy pár perc idejük van oda is beugrani. Egy fiatalember klubvezető­képző tanfolyamon volt. Mos* ő vezeti, szervezi az ifjúsági klubot, ahol táncolnak, teadél­után, vagy vitadélután kereté­ben. Vagy Ki mit tud?-ot, filmvetítést rendeznek. Eszt- rádmüsort... — Tá»c- és színjátszó cso­portunk tői eg vidám műso­rokban lép fel, vagy segít a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents