Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-06 / 157. szám
(Folytatás az 1-es oldalról.) munkájukkal lehetővé tették, hogy ez a hideghengermű létrejöjjön. (Taps.) A lengyel és csehszlovák elvtársak szintén nagyon sokat segítettek a hideghengermű üzembe helyezésében, mert a tapasztalatcsere révén időt, energiát és kiadásokat takarítottak meg nekünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében és a magyar dolgozók nevében őszinte köszönetét mondok szovjet, lengyel és csehszlovák barátainknak munkájukért, azért az internacionalista segítségért, amellyel lehetővé tették, hogy ezt a hideghengerművet a mai napon készen átadjuk a magyar népgazdaságnak. (Nagy taps.) Engedjék meg, hogy ezek után néhány szót szóljak a Magyar Népköztársaság általános helyzetéről. Június 25- én ülést tartott pártunk Központi Bizottsága. Áttekintette az időszerű nemzetközi és belső kérdéseket, jóváhagyta az eddigi intézkedéseket és a további tennivalókra megfelelő határozatokat hozott. A hazai dolgok közül mindenekelőtt a termelés kérdéseiről esett szó. Az 1965-ös és nép- gazdasági terve első öt hónapjának eredményei biztatók. Mind az ipari termelésben, mind a mezőgazdaságban, mind az alkotó munka egyéb területén a tervek szerint folyik a munka. Az ipari termelés 6 százalékkal növekedett. Az ipar, a kereskedelem és a közlekedés területén a dolgozók létszámának növekedése az év első négy hónapjában terveinknek megfelelően, egyötöde volt a múlt év megfelelő időszakához viszonyítva. A termelés növekedésének 80 százaléka nem új létszámból, hanem a fegyelmezettebb, jobb munkából, a munka termelékenységének emeléséből származott. Ez az első fél év döntő eredménye. A termelő munka nehéz akadályok között és azok leküzdése közepette folyt. A múlt évben mezeiegér-invázió lepett el bennünket. Hadjáratot kellett ellenük indítani. Majd a száj- és körömfájás leküzdése is szervezést, munkát, költséget igényelt. Később olyan hosszan tartó és példátlan esőzés, olyan hűvös tavasz következett, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Ez megnehezítette a mezőgazdasági munkát. Állami gazdaságaink dolgozói, termelőszövetkezeti parasztságunk hallatlan erőfeszítéssel, öntudattal és fegyelemmel minden lehetséges órát példásan kihasznált és ha ilyen időjárás után most azt mondhatjuk, hogy élünk, hogy tanuljunk, hanem azért tanulunk, hogy jobban tudjunk dolgozni és jobban tudjunk élni. A 14—16 éves fiataloknak pedig meg kell magyaráznunk, hogy nem az iskolatáska az egyedüli elképzelhető ezerszám és nem egy 15 év múlva megszerzendő íróasztal az egyedül lehetséges életcél, hanem a becsületes termelő munkának van a legnagyobb rangja és azokat a fiatalokat fogjuk mi mindig a legjobban tisztelni az összes fiatalok között. akik az iparban, a mező- gazdaságban fizikai munkát végeznek. (Taps.) Kultúránk olyan most, mint a mezők. A levegő szabad, eső volt, minden virágzik. (Derültség.) A termés többsége hasznos; búza, árpa, rozs, zöldborsó, burgonya és a többi, de vannak pipacsok és mindenféle egyéb virágok is. (Derültség.) Ez sem nagy szerencsétlenség, ha bizonyos mértéken túl nem burjánzik. Kulturális életünk pezseg, friss, döntő részében szocialista, a művészi alkotók nagy többsége a néppel halad, a szocializmust szolgálja, hazafi. Hogy milyen stílusban ír valaki, az nem a midolgunk. Mi csak azt kívánjuk — és mondhatom, hogy az alkotók többsége ezzel egyet is ért —, hogy azon a főúton haladjanak, amelyiken a nép alapvető tömegei mennek. A nép a szocialista rendszert építi, a haza, az ország javára dolgozik. Ezt segítsék a művészet. a kultúra művelői. Semmiféle más irányelvünk nincs. Belső helyzetünk tehát általában normális és jó, Az időnként jelentkező nehézségeket le lehet küzdeni, ha dolgozunk és harcolunk. Szólni szeretnék röviden Nem változtak belpolitikai törekvéseink sem. Következetesen és egyértelműen dolgozunk a szocializmus teljes felépítéséért, arra mozgósítjuk népünket. A népgazdaság erősítésén fáradozunk. Munkánk, tevékenységünk végső célja természetesen az, hogy népünk a szocialista rendszerben mind jobban és jobban éljen. Az előbb szó volt decemberi határozatainkról. Ezekben fegyelemről, meg normáról, meg hasonló intézkedésekről volt szó. De kifejezésre jutott ugyanott a népről való gondoskodás is. Az a központi bizottsági ülés határozott úgy, hogy a kétgyermekes családoknak járó gyermeknevelési pótlékot és a nagyon alacsony nyugdíjakat fel kell emelni. Ezt a kormány végre is hajtotta és július 1-vel bevezettük. Ez jelzi, hogy politikánk átgondolt, egységes. a nemzetközi helyzetről. a terméskilátások biztatók, ezt kizárólag ennek a példás erőfeszítésnek köszönhetjük. A most — kicsit késve — kezdődő idei aratási munka nagy és nehéz lesz. A gabona sok helyen megdőlt és a föld még mindig annyi vizet tartalmaz, hogy a nehéz gépeket nem bírja el. Sok gondot okozott az idén a Duna is. Idestova három hónapja folyik az óriási birkózás a Dunával, méghozzá olyan magas vízállással és olyan — szinte szakadatlan — árhullámmal, amilyenre nem volt példa. Eddig sikerült tartani a frontot, de a veszély még nem múlt el, és 10—14 napig kell még izgulnunk, hogy az ország déli szakaszán, a mohácsi térségben nehogy tönkremenjen a gát. S hogy eddig kitartottunk, az sok évi előzetes munkának köszönhető, a megfelelő árvízvédelmi rendszabályoknak, a vízügyiek, a közlekedésiek, a katonák, a munkásőrök, a tanácsemberek, a lakosság példás helytállásának. Országunk dolgozó népe szivéből, hálásan és tisztelettel gondol rájuk. A Köznbnti Bizottság decemberi határozata tudvalevőleg a népgazdasági munka, a gazdasági vezetés javítását tűzte ki céljául. Ennek a határozatnak voltak olyan tételei, amelyek egyszeri intézkedést, rendezést igényeltek. Ilyen volt például néhány ^takarékossági intézkedés, vagy például a normák felülvizsgálása. Ami az utóbbit illeti, meg kell mondanom, hogy ez az élet rendjéhez tartozik. A technika, a munkaszervezés fejlődik, a munkafeltételek könnyebbek lesznek és mindig ennek megfelelően kell a normákat szabályozni. Van azonban a Központi Bizottság decemberi határozatainak néhány olyan pontja, ami nem pillanatnyi és nem is csak 1965-re érvényes. Ilyen például gazdaságvezetési módszerünk, szisztémánk javításának, modernizálásának követelménye. Nem azért van erre szükség, mert ami eddig volt, az rossz volt, hiszen eddigi gazdaságvezetési rendszerünk alapjában megfelelt annak a fejlődési szakasznak, amit eddig jártunk. Eddig az volt a feladatunk, hogy egy félig- meddig elmaradott, feudális paraszti országból ipari országot teremtsünk. Ezt a feladatot végrehajtottuk. A fejlődésnek egy ilyen időszakában az iparosítás olyan követelmény, amelyre még azt is mondhatjuk, hogy kerül amibe kerül, de meg kell oldani. Most azonban a fejlődésnek olyan szakához jutottunk, amikor többé nem dolgozhatunk kerül amibe kerül alapon Most már mindent szigorúan a gazdaságosság követelményeinek kell alárendelni. Néha, amikor a tőkés világ képviselőivel találkozom, vitázom, azt szoktam nekik mondani: nézzenek ide, a maguk rendszere hitvány, pusztulásra ítélt, rothadó rendszer, mert az ember kizsákmányolására épül. A mi szocialista rendszerünk pedig azért jobb, mert itt a dolgozó ember szabad, és nem rabszolgája a termelési eszközök tulajdonosának. Ezért harcolunk mi — egyi- künk-másikunk gyerekkora óta — a kapitalizmus megsemmisítéséért, és fogunk harcolni a végleges eltemetéséért is. A mi társadalmunk meg átmeneti állapotban van. Bégen a munkásembert a tőke ostorával hajtották. Mindenki reszketett munkahelyéért. Nálunk most senkinek sem fáj a feje emiatt s ezért akad, aki kényelmesen dolgozgat. Ezen kell változtatnunk. — Tőkésrendszemek a szabálya az, hogy ami az enyéim, ahhoz neked semmi közöd. A 2 XlP>JjSÍG 1965. július 6„ kedd szocialista rendszer szabálya a köztulajdon. Ezt azonban nem minden ember ismerte fél. Van, aki még közbeiktat egy állomást és azt mondja: ez azelőtt magántulajdon volt, most meg senkié. És eszerint is bánik vele, ahelyett, hogy úgy vigyázna rá, mint amitől mindnyájunk jóléte, boldogulása függ. (Taps.) És még egy baj van — mondtam az egyik ilyen vitapartneremnek — az, hogy maguk fürgék, mint a csíkok, mi meg lassúak vagyunk, mint az ólommadarak. A tőkés, ha ma nem köt üzletet, holnap becsukhatja a boltot, és ezért nagyon igyekszik. Mi meg olyan biztosak vagyunk abban, hogy amíg a föld gömbölyű, addig szocializmus és kommunizmus lesz, hogy sokat nem izgat a lassúság. Magasabb rendű rendszerünket, a szocializmust, megszilárdítva az ilyen gyenge pontokon is, győzzük le a kapitalizmust. Nekünk is tudnunk kell gyorsabban határozni és cselekedni. Néhány esztendeje életbe lépett a közoktatási reform, ki- -szélesedett a középfokú oktatás, az egyetemeken többszörösére növekedett a hallgatók száma. Itt is kell majd egy picit igazítanunk. Az oktatás ne oda lyukadjon ki, hogy azért Algériában változás történt, amire — meg kell mondanunk — közvéleményünk egy kis nyugtalansággal tekintett, mivel nem látható még világosan, mi is történt ott és milyen indító okokból. Népünk érzékenysége az algériai fordulattal kapcsolatban főként arra vezethető vissza, — és ezt minden algériainak is meg kell értenie —, hogy nálunk mély a rokonszenv az algériai nép hősi harca, a független Algéria iránt. Népünk rokonszenvez az algériai népnek azzal az elhatározásával, hogy a szocialista fejlődés útjára lép. Nálunk — érhetően — az is foglalkoztatja az embereket, hogy mi lesz Ben Bella és mások sorsa, hiszen őket ismerte meg a viíágközvélemény, mint a forradalomban győztes Algéria kimagasló képviselőit. És hogy nálunk ilyen érzések vannak a közvéleményben, ezt egyetlen egy algériai vezető se veheti zokon. A nemzetközi légkört megrontotta a vietnami és a dominikai agresszió. Dominikában tulajdonképpen haladó polgári megmozdulás történt és az Egyesüli, Állarftok azonnal agresszíven, katonai erővel beavatkozott Dominika belügyei- be. A világközvélemény és a magyar nép érdeklődésének középpontjában ma az Egyesült Államok Vietnami agressziója áll. Az Egyesült Államok, annak kormánya agressziót követett el Dél-Vietnamban is és agresszív cselekményt követ el Észak-Vietnam bombázásával is. Ez a vietnami helyzet legfőbb jellemzője. Az amerikai kormány egyébként még polgári országok kormányai előtt sem tudja elfogadhatóan megindokolni és megvédeni agresszív lépéseit. Oly durva beavatkozások ezek más világrész népeinek az életébe, hogy azokat semmi módon nem lehet elfogadhatóan magyarázni. Az Egyesült Államok agresz- szor. Ezt mélyen elítéljük mi, és elítélik a világ összes haladó emberei. Álláspontunk az, hogy a kérdésnek egy megoldása van, az USA-nak meg kell szüntetnie az agressziót. Ml szolidárisak vagyunk a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, a Dél-Vietnami Felszabadítási Fronttal és általában a vietnami néppel. Mellettük vagyunk politikailag, erkölcsileg és a tőlünk telhető módon más tekintetben is segítjük őket harcukban. Ezt diktálja a szolidaritás, elveink és saját érdekünk is. Sem a magyar nép, de a világ egyetlen népe se nézheti ölbe tett kézzel, nem tűrheti, hogy egy népet ilyen módon támadjanak meg. Saját szabadságunkat is védjük akkor, amikor nem engedjük az agresz- sziót az egekig nőni más népekkel szemben. Bizonyos, hogy az Egyesült Államok soha sem fogja elérni célját, sem Dél-Vietnamban,' sem Észak-Vietnamban! Hogyan lehet elkéozelni a megoldást? Az a véleményünk, hogy — mint minden más nemzetközi kérdésben — a vitás problémákat tárgvalások útján kell rendezni. Ehhez azonban az kell, hogy az Egyesült Államok szüntesse be Észak-Vietnam bombázását és kell annak elismerése is. hogv Dél-Vietnamban a .népet a Felszabadítási Front képviseli. A nemzetközi kommunista mozgalomban jelenleg az a helyzet^ hogy maga a kommunista mozgalom terjedelme, ereje növekszik, az egész világon, minden országban. E pillanatban zavarja a fejlődést, hogy ideológiai és politikai kérdésekben nézeteltérések és viták vannak egyes pártok között. Az a véleményünk, hogy az ideológiai és politikai nézeteltéréseket a nemzetközi kommunista mozgalom hagyományainak megfelelően elvtársi vitával, eszmecserével és érveléssel kell leküzdeni. De minden vitát alá kell rendelnünk az imperialistákkal szembeni akcióegység szükségességének. Különösen megköveteli ezt most Vietnam védelme. Valameny- nyi szocialista ország, elsősorban a Szovjetunió segíti a harr coló vietnami népet, de a segítség ereje Is nagyobb, ha nyilvánosan és egységesen cselekszünk. Március elején részt vettünk a 19 párt moszkvai tanácskozásán. A tanácskozás eredményeit üdvözöljük, helyesnek tartjuk, mert megjelölte a nézeteltérések leküzdésének, egységünk, erőnk növelésének útját. Pártunk Központi Bizottsága, kormányunk, jelentős munkát végez nemzetközi téren is. A közelmúltban tárgyalásokat folytattunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselőivel Moszkvában, a Román Munkáspárt képviselőivel Bukarestben, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének képviselőivel Jugoszláviában, kubai elvtársainkkal Budapesten és végül a vietnami elvtársakkal, szín-, tén Budapesten. A tárgyalások és tanácskozások célja az volt, hogy internacionalista egységünket, a kommunizmus, a szocializmus, a béke ügyét szolgálják. E tanácskozások és tárgyalások köréből kiemelkedő jelentőségűek voltak • moszkvai tárgyalásaink és tanácskozásaink. örömmel mondhatom, a legmelegebb elvtársi egyetértés légkörében zajlottak le. Ismét kitűnt, hogy a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben, a nemzetközi kérdések megítélésében azonos az álláspontja a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának, országaink kormányának, népeinek. Azt tartjuk, hogy a magyar nép boldogulásának, a Magyar Népköztársaság fejlődésének egyik döntő tényezője a felhőtlen, jő szovjet—magyar barátság. (Taps.) Nemzetközi tevékenységünk kiterjed természetesen a tőkés országokra is. A közelmúltban, különböző formákban, közöttük a külügyminiszterek kölcsönös látogatásának formájában, javítottuk kapcsolatainkat Ausztriával, Franciaországgal és Angliával. Most azt kívánjuk, a viszony, a normális viszony szélesedjen és bővüljön. Mint látható, sem külpolitikánkban, sem belpolitikánkban jó pár esztendeje nincs változás. Nemzetközi céljaink rendkívül egyszerűek és érthetőek. A szocializmus világméretű erősödését kívánjuk és szolgáljuk, a gyarmati rendszer megsemmisítését követeljük, a világháború megakadályozásáért és azért dolgozunk, hogy a szocialista és nem szocialista országok békésen éljenek egymás mellett és hogy együtt is működjenek azokon a területeken, amelyeken ez lehetséges. Politikánk módszere sem változik. Azt tartjuk, hogy az eddig kialakult módon kell dolgoznunk. Ez azt jelenti, hogv szembeszállunk minden jobboldali és reakciós törekvéssel, jelentkezzék az országon belül, vagy a nemzetközi életben. Ugyanígy szembeszállunk idehaza is és nemzetközileg is mindenféle álbaloldali, szektás és kalandortörekvéssel. Az a véleményünk, hogy a magyar nép szocialista előrehaladásához a szocializmus és a béke megerősödéséhez a világon nem forradalmi frázisokra, hanem egységre és forradalmi cselekvésre van szükség. Ami módszerünket illeti, a felvilágosító munka, a nyílt, elvtársi vita hívei vagyunk, a meggyőzés, az érvelés hívei mind a pártéletben, mind a népfront összejövetelein, mind általában a közéletben. Lankadatlanul és fáradhatatlanul kell felvilágosító munkát végezni, mert. a tapasztalat az, hogy minden új kérdést meg keil magyarázni. Ha nem magyarázzuk meg előre, meg kell magyarázni utólag, s az sokszor nehezebb, több munkát kívánt tovább tart. Ha van közös feladat, vitassuk meg együtt, határozzunk együtt és dolgozzék mindenki teljes erejével. Központi Bizottsági ülésünk hozott néhány személyi vonatkozású határozatot is. Határozat született, hogy engem, Münnich elvtársat és Pap elvtársat fel kell menteni a Minisztertanácsban viselt tisztségünk alól. Én ezzel egyetértek. Nemcsak azért, mert megszavaztam, hanem azért is, mert ami engem illet, már régen és többször kértem, hogy mentsenek fel az egyik tisztség alól. Mind a kettő nagy feladat és mind a kettőhöz teljes ember kell. A Központi Bizottság a munkát kívánja javítani a személyi átcsoportosítással. Azt hiszem, Münnich elvtárs felmentését sem kell különösképpen indokolni. 79. évében levő, régi, tapasztalt forradalmár, akinek politikai tapasztalatára, véleményére mi továbbra is építünk és számítunk. Ilyen korú embertől azonban már nem lehet várni, hogy napi munkát végezzen. Ami Pap elvtársat illeti, nagyon egyszerű dologról van szó. Tehetséges ember, aki korábban a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára volt. A kormányban is becsülettel és eredménnyel dolgozott. Most az a szerencsétlenség történt, hogy Veszprémben meghalt a párt megyei első titkára. Megfelelő megoldást kellett találni és hamar, mert a megye bonyolult; van ott ipar, mezőgazdaság, idegenforgalom. A legegyszerűbb volt az, hogy egy, az emberekkel, a helyzettel, a problémákkal ismerős elvtárs vegye át a vezetést. Ezért visszament a megyébe. Még azt is megmondhatom, hogy kissé pedagógiának is szántuk, azt akarjuk, hogy az egész országban értsék meg: egy megyei első titkári poszt nem kisebb rang, mint a kormány tagjának lenne. Meg kell mondani, hogy amennyire ismerjük a párton belüli visszhangot és a közvélemény visszhangját, úgy tűnik, hogy az elvtársak, a dolgozók megértették és helyesnek tartották a változásokat. A Nyugat, persze a maga módján szintén foglalkozik minden ilyen kérdéssel. Sajátos nyelvükön azonban ők is annak a véleményüknek adnak hangot, hogy politikai változás nem történt. Elvtársaim! Meggyőződésem, hogy a becsületes embernek, akármilyen munkakörben van, magas, vagy egyszerűbb funkcióban, mindig sok munkája Dolgoznunk, küzdenünk kell nagy céljainkért Vannak emberek, akik hajlamosak a bizonytalanságra, a nyugtalanságra. Ha valahol valami történik, azt kérdik: most mi lesz? Most például az árvíz okozta károk, az Algériában történtek kapcsán nyugtalankodnak. Gondolkozni, az eseményekre figyelni persze kell. De a kérdést, hogy most mi lesz, másképp kell feltenni. Aki hisz a mi ügyünkben, a mi népünkben és akarja a szocializmus előrehaladását, népünk boldogulását, annak nem azt kell kérdeznie, hogy most ml lesz, hanem azt kell mondania: akármi lesz, mi a szocializmust előre visszük, a békét megvédelmezzük, az ag- reszorokat visszaszorítjuk, az árvizet visszatereljük medrébe és megyünk előre. Ez a helyes hozzáállás. (Nagy taps.) Az utóbbi időben többször' beszéltem pártonkívüliek megbecsülésről, mint a párttagok megbecsüléséről. Ügy gondolom, mindig jobb, ha a kommunistákat a pártonkívüliek dicsérik, mintha önmagunkat dicsérjük. Tény azonban, hogy ma párttagnak, kommunistának lenni nagyobb megbecsülést jelent a dolgoJók széles körében, mint bármikor korábban. A pártonkívülieknek, a mi népünknek nagy szüksége van a mi szilárd, egységes, céltudatos és a vezetés feladatait jól ellátó pártunkra. Nekünk, kommunistáknak hivatásunk és feladatunk nem az uralkodás, hanem a nép, a munkásosztály becsületes és tisztességes szolgálata. Ha bármelyikünkre valaki azt mondja, hogy becsületesen dolgozik a munkásosztályért, a népért, ennél nagyobb rang nem kell nekünk. Ennek szellemében dolgozunk mi a Népfronton belül is. Változatlanul együtt akarunk dolgozni világnézetre való tekintet nélkül minden becsületes emberrel. A minap ünnepeltük a Hit- ler-fasizmus feletti győzelem 20. évfordulóját. Húsz esztendővel ezelőtt, itt, ahol mi állunk, a horogkereszt vetett árnyékot és a Hitler-fasiszták voltak Európa urai. Azóta volt hidegháború, volt koreai háború, berlini krízis, kubai agresszió. Kongóban támadt az imperializmus, most Vietnamban támad. És mit hoz a jövő? Ahogyan Hitler eltűnt a történelem süllyesztőjében, úgy fognak eltűnni az összes imperialisták. Elvtársak! Mi kiverekedtük, kitapostuk magunknak az utat. Történelmi akadályokon át, nehézségek közepette jutottunk el ide, de reméljük, a további út már simább, könnyebb lesz. Volt személyi kultusz, volt ellenforradalom, volt szárazság, volt árvíz, volt kegyetlen tél, mégis mentünk előre. Most a szocialista társadalom alapjai már megvannak, évek mennek, események jönnek, nehézségek lesznek, küzdeni fogunk, de végső fokon a szocialista társadalmi rend. a kommunizmus minden országban győzni fog. (Nagy taps.) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Engedjék meg elvtársak, hogy befejezésül sok szerencsét, és sikert kívánjak az újonnan üzembe helyezett hideghengerműnek a további munkához, az ott dolgozó elvtársaknak, a vasmű összes dolgozóinak, Dunaújváros ösz- szes dolgozóinak, mindazoknak, akik itt jelen vannak és akiket önök képviselnek. Egész népünknek erőt, egészséget, sikert kívánok. (Nagy taps.) (MTI) Kádár János beszélt a dunaújvárosi nagygyűlésen
