Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Mibe kerül a hanyagság? Félév után Ismét fordítottunk egyet a naptáron, hetedszer Immár ebben az esztendőben, s a lapok váltása most fontos dátumot jelez: elmúlt, mögöttünk van az év első fele. Hat hónap: sok öröm és gond. sűrűsödött benne. Enyhe télre esős tavasz jött, s bár akkor nyertünk, megtakarítottunk tüzelőt, költségeket, most anyagi-fizikai erőinket erős próbatétel elé állította az évszázad legnagyobb árvize. Nem voltak tehát jobbak, mások e félesztendőben körülményeink, mint máskör, más évben, terveinknek most sem kedvezett különbül a szerencse. Mégis: a hat hónap eredményei biztatók, s ha önelégültségre, túlzott bizakodásra nincs is okunk, jó érzéssel tekinthetünk vissza. Egy megalapozott, s a közvélemény kimondott vagy kimondatlan állásfoglalását tükröző párthatározat volt az indítóok, amellyel ennek az esztendőnek nekivágtunk. Sokhelyütt, nyilvánosan és baráti körben egyaránt sokan elmondták akkor: várták már ezt a határozott, őszintén bíráló, célokat és módszereket megjelölő eligazítást itthoni dolgaink között. Való igaz: ki az, aki szereti maga körül a rendetlenséget, a fegyelmezetlenséget, a tétovázást, amikor szemmel láthatóan cselekedni kell? S mert cselekedni kellett, s országunk népének túlnyomó, nagy többsége cselekedett is. a hat hónap szép sikerekkel, fontos tanulságokkal zárult. Siker, hogy jelentős fordulat történt a munkában: a termelésgyarapodás 80 százaléka a legjobb, a leghasznosabb forrásból, termelékenység növekedéséből eredt, s jóval kisebb hányada a létszámból. Csökkent a munkaerőmozgás. apadtak a feleslegesen heverő készletek, a gazdálkodás ésszerűbb, okosabb, beosztóbb. Törfént egy sor intézkedés — a nyugdíj és a családi pótlék rendezésével —, a lakosság életkörülményeinek javításáért is. Nem véletlen, hogy most nálunk járó sok külföldi vendégünk, legyen bár jóbarát, vagy csupán lojális látogató, elismerően szól az országunkat jellemző alkotó légkörről, életmódunkról, viszonyainkról. Túlzás nélkül állíthatjuk: ebben a hat hónapban, esztendőnk első felében megerősödött és hatékonyabbá vált egy igen pozitív belső folyamat, amely — építve és számlti'a a közvélemény egyetértésére — az erők összpontosítása révén sikerrel irányítja tevékenységünket a cél felé. Arról van szó, hogy a helyes határozatrat végrehajtására fordított figyelem gondolkodásra, erőfeszítésre késztetett szinte minden munkahelyen, reális tervek készültek, s valósulnak meg sorra-rendre. Igaz: még csak az év első felén jutottunk túl. Kézenfekvő a hasonlat, illik is az időszakra, tényben, jelképi értelemben egyaránt: még csak vetettünk, még csak érik a termés, a betakarítás még hátra van. Más szóval: az első félesztendőben megalapoztuk azt a munkát, amely a most kezdődött hat hónapban az országra vár. Bizonyos értelemben túl vagyunk a nehezén, hisz a fundamentumot megvetni mindig bonyolult. Más szemszögből viszont az is igaz, hogy a neheze most következik. Ezután kell sikerre vinni minden megkezdett munkát. Ezután kell elkészíteni mindazt, amit a külföldi megrendelők az országtól ebben az évben még várnak. Be kell takarítani a kenyérnek valót, gondoskodni kell szállításról, ütemes munkáról, fel kell készülni a télre, s megteremteni megannyi más feltételt, amely a következő esztendőre — új tervidőszakunkra — az átmenethez szükséges. Mennyi munka ez, mennyi gond! De az alap, amelyről indulunk, erősebb biztonságosabb, mint az év kezdetén volt. Tapasztalatból ismerjük már, milyen módon, milyen eszközökkel lehet hatékonyabban, eredményesebben dolgozni, a gyakorlat próbája igazolta terveink realitását, százezrek erőfeszítése bizonyította be az éveleji számítás helyességét. Tehát: folytatni kell, amit meg- kezdtünk. Tarisznyánkban már mindenesetre jő az útra- való. S az induláshoz — nyugodtan mondhatjuk — ez nem is kevés. i <• * f • ' 1^ . . I -wj«.. , . k £ & Szúnyoginvázió Az épületnek még egyetlen lakója sincs, pedig 40 család 'várja, hogy beköltözhessen a gyöngyösi lakótelep 8/14-es épületébe. Türelmetlenségre semmi ok, mert az eredeti határidő július 15. volt. Igaz, az Építésügyi Minisztérium június 30- ra előrehozta, de az épület túlsó felében már megkezdődött a műszaki átadás — mondta Studer János főépítésvezető. A nyári nap fényes zuha- tagként omlott a frissen mázolt falakra, megcsillant az ablaksoron és az épületből nótaszó, vidám fütyülés hallatszott. — Ezek a festők. Fent dolgoznak a harmadik emeleten és a lépcsőházban. Huszon- nyolcan vannak az épületben. Minél pattogóbb dallamot fújnak, annál gyorsabban jár a kezük. Halmóczki Lajos főművezető hirtelen abbahagyta ta a magyarázatot, egy nyitott ajtó mögé lépett és engem is magával húzott. Éppen idejében, mert két festékes ruhájú fiatalember, vállukon kettes létrával, kezükben vödrökkel, pemzlikkel, gyors tempóban iparkodtak a lépcsőn. — Befejeztük, itt-ott még kisebb javítások vannak — kiáltották felénk. A szomszédjához is hangosan beszél min-, denki, mert a halk szavakat elnyeli a munka zaja. A par- kettagyalu sivít, asztalosok, üvegesek, lakatosok és burkolok kopácsolnak, mindenkinek és minden sürgős. — Üvegest és három takarítót kérek a második lépcsőházba — kiáltja lentről valaki. — Tíz perc múlva itt végeznek, akkor küldöm őket — harsan a válasz. Egy embert láttam nyugodtnak. Tasi György kőműves állt az egyik szoba közepén. Vékony, idősebb ember. összeráncolt szemöldökkel figyelte az ajtó- Hokokat, az ablakmélyedéseket. — Akad itt munkánk, nem is kevés — csóválta a fejét. A szegélyléc lerakása közben verték le a falat? Vagy parkettgyalulás közben ugrott meg a gép és annak nyoma éktelenkedik az ajtó mellett? Az ablak fölött, a karnis helyét is gipszelni kell. Jobb lenne, ha a függönyszerelő alvállalkozó a síneket meszelés előtt helyezné el. De így is sürgetni kellett őket, még jó, hogy a 24. órában megérkeztek. Tupka Gyula kőműves az előszobában „kozmetikába” ki egy villanykapcsoló helyét. Szemközt a vízvezetékszerelők igazítanak valamit, amott a tűzhelyet állítják be, a szomszédban és felettünk az ablakokra förccsent festéket tisztítják. A legfelső emeleten baj van az egyik fürdőszobában. Beázott a mennyezet. A vízvezeték, vagy a villanyszerelésnél sérült meg a födém, vagy rossz a szigetelés? Most vizsgálják, a tetőn dolgoznak, de a fürdőkád fölött újra kell festeni. Májusban adták át a szemközti épületet. Mennyibe kerültek ott a javítások, a gondatlansággal okozott kisebb- nagyobb károk? De hol akad olyan építésvezető, vagy könyvelő, aki pontos választ tudna adni erre a kérdésre. A befejező munkáknál asztalosok, burkolok, villanyszerelők, festők, üvegesek, bádogosok, tetőszigetelők, lakatosok, kőművesek dolgoznak egyszerre, aránylag szűk helyen és mindig hajrában. Becsülik egymás munkáját, vigyáznak arra, hogy ne rongálják azt, ami már elkészült? Tasi György, az idős, tapasztalt kőműves, aki évek óta az után ja vitásokat végzi, azt mondja, hogy az utóbbi időben sokat javult a helyzet. Kevesebb a gondatlansággal okozott kár, de még mindig sok a „javítani való”. — Iparkodunk, hogy kijavítsuk mindazt a hibát, amit észreveszünk, és azt is, amire a műszaki ellenőrök köteleznek. Tudjuk, a befejező munka hajrájában torlódás és hanyagság miatt sok kárt okozunk önmagunknak. A vállalati veszteség jelentékeny hányadát teszi ez. A jövőben arra törekszünk, hogy ne fussanak össze a szakipari munkák. Gyökeres változást várunk a folyamatos építésszervezéstől — mondta a fóépítésvezető. Mit lehet erre válaszolni? Feltétlenül azt, hogy az új lakók a legszigorúbb „műszaki ellenőrök”. Néhány nap múlva Gyöngyösön újabb 40 család költözik be otthonába. A bútort szállító teherautók és szekerek nagyokat döccennek még, de a pesti műút felől már elkezdték az útépítést, a Szövetkezeti utcára csatlakozik a másik, a harmadik utat pedig a 8/8 és a 8/7-es ikerépület között építik, a lépcsőházakhoz pedig kerti utak vezetnek. Az építők állják szavukat, hogy kevesebb legyen a hanyagság és a kár, tartós legyen az új lakók öröme. Rekordmánia A Rauchataine francia tornászházaspár több mint 174 órát töltött kifeszített kötélen, 15 méter magasságban. Felváltva még aludtak is a kötélen. Madame Rauchataine ugyan végül elájult, de a férj nem zavartatta magát. Az új világrekord mégis csak megszületett. Chatan angol város diákjai még vadabb világrekorddal dicsekedhetnek. Hosszas edzés után sikerült 28 embert bepréselniük egy ötférőhelyes gépkocsiba. A vad rekordok listájára feliratkoztak az NSZK zenészei is. Frankfurtban egy jazz-zenekar megdöntötte az amerikaiak világrekordját. Egyfolytában 100 óra hosszat játszott. (A régi rekord 90 óra volt). A frankfurti zenészek szigorúan betartották a versenyszabályokat. Egy percre sem hagyták abba a zenét, a közönség szeme láttára közvetlenül a színpadon mosakodtak és borotválkoztak. Végszükségben elhagyhatták a színpadot, de csak egyenként és legfeljebb nyolc percre. (A „Lityeraturnaja Gazeta”-ból) — Nemcsak az árvíz, hanem a belvizek, a magasabb vízállásból visszamaradó pocsolyák következtében rendkívül nagy feladat már most is — de alighanem az egész nyáron — a szúnyogirtás. — A szúnyoginvázió különösen gyermekeknél, de felnőtteknél különböző alergiás reakciókat okoz, nagymértékben zavarja a munkát és szinte lehetetlenné teszi a pihenést A szúnyogirtás azonban azért sem elhanyagolható, mert így megakadályozhatjuk a szúnyogok által terjesztett betegségek fellépését. Hangsúlyozni kell, hogy maláriaveszély nincs. Hazánkban már évekkel ezelőtt kiirtottuk ezt a veszedelmes betegséget. Számolni kell azonban azzal, hogy a maláriát terjesztő szúnyogok is nagyobb számban jelentkeznek majd az ország minden területén. Jelenleg a Tisza vonalán bi- ológus és parazitológus szakemberek folyamatosan figjreEStf a helyzetet i | Dr. Fazekas László Mit mesél a világegyetem ? W® A rádióteleszkópok hosszú sora fürkészi a világegyetem titkait a Szovjetunióban. A rádióteleszkóp nagy érzékenységű rádió-vevőkészülékből, és éles irányítású, nagyméretű sík antennarendszerből áll. E csillagászati műszer égitestek elektromágneses sugárzását méri. Képünkön a T-alakú antennák egyik csoportja. Az árvízkárosultak megsegítésére Ujabb felajánlások — Segít a nyugdíjas is A 10 200-as számlára — az árvízkárosultak javára — nap, nap után egyre többen ajánlják fel forintjaikat. A nagytályai Viharsarok Tsz tagjai egy napi keresetüket ajánlották fel az árvízkárosultak megsegítésére. Ezen kívül a tsz traktorosai egy műszaknormát, a falu iskolásai bábelőadásokat, a színjátszó csoport a „Bástyasétány 77” című operett előadásainak bevételét juttatja a 10 200-as számlára. Egy napi átlagkeresetüket ajánlották fel a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói is. Ugyancsak egy napi keresetükkel segítik az árvízkárosultakat a hevesi kórház KISZ- szervezetének 34 tagja is. És egy egyéni felajánlás: Méray István egri lakos: „szerény nyugdíjam felemelési összegének ötven százalékát július hónappal kezdődőleg három hónapon keresztül. felajánlom az árvízkárosultak javára”. KOMLÖS JÁNOS: Pozitív hősnek nevezzük azt a figurát, aki drámáinkban, filmjeinkben a szocializmusért harcol, minket képvisel. A pozitív hős pompás fickó természetesen, és íróink, esztétáink jóvoltából egyre tökéletesebb lesz. Eközben bizonyos változásokon is átmegy, mert aki fejlődik, az változik is. A pozitív hőssel eleinte az volt a helyzet, hogy túl jól sikerült. Olyannyira eszményi lett, hogy a néző nem tudott magára ismerni benne. Illetve önmagát még csak felismerte hőseiben, de a szomszédját már semmiképpen sem- Nem jó, ha a pozitív hős ennyire pozitív hős — aggályoskodtak az okos szakemberek, és a hősből elhagyták a hősiességet. Színpadjainkon akkoriban a harmadik felvonásban ez a kötelező párbeszéd hangzott el: — És nem féltél7 — kérdezték a hőstől, miután tettét véghezvitte. — De igen! — felelt büszkén, s még a térdét is rezegtette, hadd lássa mindenki, nem azért hős 6, mert hős, hanem mert nagyon fél. Így született meg drámáinkban a pozitív gyáva alakja, akinek gyávasága lelkes csodálatot keltett. Csak egy baj van vele. Túlságosan jelentős volt a tetteiben is meg az egyéniségében. Nem jó, hogy aki minket rendkívüli dolgokra serkent, ennyire rendkívüli legyen - aggályoskodtak az okos szakemberek, s aggályaikat tett követte. így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív szürke, aki annyira jellegtelen volt és jelentéktelen, hogy amikor bejött a színpadra, azt hittük, kiment. Nagyon jó figura volt ez a pozitív szürke, csak egy baj volt vele. Szürke, szürke, de sajnos, van esze! — aggályoskodtak az okos szakemberek, s mégse jó, hogy aki a pozitív tudatot képviseli, ennyire tudatos legyen. így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív balga, akinek mindenkinél kevesebb esze volt, és mindenkinél több hite. Csak hitt, csak hitt a maga szent naivitásában, amikor közben környezete bölcsen kételkedett. Nagyon jó figura volt ez a pozitív balga, ha csak kinyitottav a száját, máris mosolyogni kellett. Am a hibák nála is kiütköztek. Túlságosan erős volt a politikai érdeklődése. Nosza, elvették a politikumát, és maradt egy biliárddákó a kezében. Két felvonáson át csak kontrafalsót csinált mandinerrel, de amikor a harmadik felvonásban jöttek szólni, hogy fúrják a szocializmust, letette a dákót, és elmordta a nagy monológot, olyan nyelven, hogy a néző azt hitte, Fülig Jimmyt látja viszont a P. Howardtól. Nagyon kedélyes figura volt a pozitív dumás, csak egy baj volt vele. Duma ide, dákó oda, túlságosan erős az osztályösztöne! — aggályoskodtak az okos szakemberek, és nem jó az, ha egy osztályt olyan ember védelmez, aki ezzel az osztállyal kapcsolatot érez. Elmaradt tehát az osztályösztön, megmaradt a nemi ösztön. Hősünket most már csak az izgatta, hova feküdhetne, mert abban az ágyban, ahová akart, spéciéi már ketten feküdtek. Ez a figura már cseppet sem volt pozitív, hiszen mindent lefaragtak belőla, annál pozitívabb volt az író, aki negatív művéhez pozitív nyilatkozatot tett. így álltak a dolgok a leg» utóbbi időkig, amikor leidet rült, hogy nem kell búsúlnii pozitív hős nem vész el, csak átalakul. Színpadon is, moziban is találkozhatunk már vele, az új változattal, amely nem restell ismét rokonszenves, sőt vonzó lenni, és eszméit nyíltan meghirdetni, és nem vívódik, mert nagyon is következetes, és nem együgyű, sőt nagyon is eszes, és nem bukdácsol, mert minden sikerül neki. Mi tagadás, túlságosan is eszményi figura ez. Mert megjelent nálunk a pozitív maszelc. Eddig ugyan úgy tudtuk, hogy mi visszük őt a szocializmusba és nem ö minket, és csak a nyakkendőnket vesszük tőle, az eszményeinket nem, de íróink, esztétáink folyvást kísérleteznek, és a pozitív hős fejlődése — be kell látni — nem állhat meg. Nem is áll meg a fejlődés. De megáll az ember esze. MPUJSMG r. 1965. július 4., vasárnap
