Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Dominikai jelentés: Hamarosan létrejön a megegyezés SANTO DOMINGO (AFP, Reuter, AP): A dominikai fővárosban folytatódnak a tárgyalások az AÁSZ bizottsága és a szembenálló felek között. A megfigyelők szerint — közük a nyugati hírügynökségek — hamarosan létrejöhet a megegyezés. Jelenleg több olyan személyt emlegetnek, aki egy Ideiglenes kormány élére kerülhet. Az AFP szerint az egyik jelölt Garcia Godoy, aki Bosch külügyminisztere volt, jelenleg pedig egy dominikai dohányvállálat alelnöke, a másik pedig Antonio Guzman, Bosch kormányának volt földművelésügyi minisztere. Számításba jön ezenkívül Juan Santoni építész, Luis Julian Perez ügyvéd, Felix Goico gazdag orvos és Álba De Moya ügyvéd is. Az AP jelentése szerint az Amerika-közi bizottság legfrissebb jelöltje Goico volt. Az alkotmányos erők állítólag hajlandók beleegyezni jelölésé-be, s személye elfogadható a katonai junta számára is. Santo Domingoban nyugodt volt a helyzet. Ugyanakkor a hírügynökségek jelentése szerint a hazafiak 40 főnyi csoportja Ramon Santana helységben megtámadta az imbertista rendőrőrsöt A tűzharcban két rendőr meghalt: a támadók fegyvereket zsákmányoltak. Két diplomáciai látogatás és egy elmaradt konferencia állt e héten a nemzetközi események előterében. A magyar külügyminiszter londoni látogatása iránt az egész világsajtóban nagy az érdeklődés és természetesen, mint ahogy ez ilyen esetekben szokás, a nyugati lapok némelyike különböző kombinációkat fűz a látogatáshoz. Ezektől a kommentároktól eltekintve azonban megállapítható: általában reálisan értékelik és mértéktartó hangon kommentálják a nyugati sajtóban is Péter János londoni látogatását. Érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb kommentár hangsúlyoz néhány azonos mozzanatot. Így például a legtöbb lap rámutat arra, hogy ezúttal a magyar külügyminiszter harmadszor indul nyugati útra. Az első látogatás Párizsba vezette, a második Bécsbe, ahol viszonozta Bruno Kroisky osztrák külügyminiszter korábbi látogatását Magyarországon. Általában kiemelik a lapok: a magyar külügyminiszter londoni látogatása beillik abba a vonalba, amit a magyar kormány következetesen visz és amely azon az elvi megfontoláson nyugszik, hogy függetlenül az egyes országok társadalmi és gazdasági berendezésétől, a Magyar Népköztársaság igyekszik minden országgal jó kap csőlátókat kiépíteni. Ez a törekvés természeteser magyar—angol viszonylatbar is érvényesül. Korábban szin tén történtek olyan lépések amelyek Magyarország é: Nagy Britannia között a kap csolatok fejlesztését szolgálták Ezek közé kell sorolni azt hogy kölcsönösen nagykövet szintre emelték a diplomácia képviseletet, angol parlament küldöttség járt nemrégiber Magyarországon és látogatás tett hazánkban, A. R. Croslanc kabinet miniszter is. A legtöbb angol lap és az angol rá dió ugyancsak kiemeli, hogj az osztrák—magyar monarchic összeomlása óta ez alkalom mai, látogat első ízben Angliába magyar külügyminiszter. Nagy jelentőséget tulajdoninak azoknak a témáknak amelyeket a magyar külügy miniszter Wilson miniszterelnökkel és Steward külügyminiszterrel megvitatott. Az else eszmecsere, amit Péter János Londonban folytatott, csakneir egy óra hosszat tartott. Wilson miniszterelnökkel a nemzetközi helyzetnek úgyszólván . valamennyi fontos problémáját érintették, természetesen a két országot közvetlenül érintő gazdasági, kulturális és politikai kérdések mellett. A nemzetközi kérdések területén a legnagyobb hangsúllyal a délkeletázsiai helyzet szerepelt, amelyről mind a magyar külügyminiszter, mind az angol miniszterelnök kifejtette álláspontját. Szóbakerültek az európai biztonsági problémák, különös tekintettel a német kérdésre. Nagyjában ezeket a témákat érintette a két külügyminiszter között folyt megbeszélés is, azzal a különbséggel, hogy általános elvi alapokról konkrétebb formában igyekeztek megközelíteni a problémákat. A világsajtó úgy ítéli meg Péter János londoni látogatását, mint újabb jelét a magyar külpolitika aktivitásának. A másik fontos diplomáciai látogatás színhelye Moszkva volt, ahol a Szovjetunió vezetői találkoztak Tito jugoszláv elnökkel. A találkozó nagy eseménye volt a Kremlben, a kongresszusi palotában megtartott szovjet—jugoszláv barátsági gyűlés. Mikojan és Tito beszédet mondtak, mind a ketten érintve a nemzetközi politika leglényegesebb kérdéseit. Megállapítható, hogy a jugoszláv elnök moszkvai tanácskozásainak fő témájaként is a délkelet-ázsiai helyzet szerepelt, ami annál inkább érthető, mert hiszen az Egyesül Államok ezen a területen fejti ki a legagresszívebb politikáját és kétségkívül itt vannak a világbéke legérzékenyebb pontjai. Mikojan elítélte az Imperialisták ázsiai afrikai és latin-amerikai agresszív cselekményeit, mert fokozzák a nemzetközi feszültségeket, holott a világnak éppen arra lenne szüksége, hogy megtalálják a feszültség enyhítésének leghatásosabb módozatait. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke ez alkalommal ismételten leszögezte, hogy a Szovjetunió, a többi szocialista országgal együtt minden segítséget megad a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, s e tekintetben teljes az egyetértés a szovjet vezetők és a VDK vezetői között. Tito beszédéből azt a részletet kell kiemelni, amelyben a jugoszláv elnök síkraszáll a békés együttélés politikája mellett, hangsúlyozva, hogy káros és veszélyes az a felfogás, amely azt állítja, hogy nincs szükség békés együttélésre, mert — mint mondotta — az ilyen nézetek csak a nemzetközi reakció malmára hajtják a vizet. A tárgyalások befejezésekor kiadott szovjet— jugoszláv nyilatkozatot Brezs- nyev, Mikojan és Tito írta alá. Ami az elmaradt nemzetközi értekezletet illeti, ez összefügg az Algériában bekövetkezett rendkívül bizonytalan helyzettel. Nem kétséges, hogy a döntő ok, amiért az afro-ázsiai értekezletet el kellett halasztani, az Algériában bekövetkezett fordulat és az a bizonytalanság, amely ennek következtében Algériát elborította. Erről a legkézenfekvőbb okról nem tesz említést az a közlemény, amelyet az értekezlet elnapolásáról kiadtak, s ebből is arra lehet következtetni, hogy rendkívül sok ellentétes érdek ütközött össze az értekezlet elhalasztását megelőző tanácskozásokon. Minden esetre annyit meg kell állapítani, hogy az afro-ázsiai konferencia elhalasztása az első nemzetközi következménye az Algériában bekövetkezett katonai puccs- nak. Néhány nyugati lap rámutat: bizonyos körökben csalódást okozott az értekezlet elhalasztása, másoknak viszont kapóra jött, mert az értekezleten várható kényesebb helyzetek elől ilyen módon sikerült kitérni. Az elhalasztás után Kairóban úgynevezett kis-csúcstalál- kozóra került sor, amelyben az egyiptomi elnökön kívül részt vett Csou En Laj kínai miniszterelnök, Szukarno indonéz elnök és Ájub Khan pakisztáni elnök. E zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyalásokról csak az a hivatalos fogalmazás jutott el az újságírókhoz, hogy az elhalasztásra a jobb légkör kl- úakulása miatt volt szükség. Pál Ferenc NATO-ba. Hivatalosan a nyugatnémet militaristák csak egy 500 000 főből álló hadsereget szervezhetnek, de azt a katonai erőt az egykori Hitler-tá- bornokok és háborús bűnösök kezére adták. A Szövetségi Köztársaság feladta a függetlenségét s ötven évre elismerte a megszállás jogosságát. Ennek az ellenkezőjét írta elő az 1955. szeptember 20-i szerződés, amely az NDK és a Szovjetunió között jött létre. Ez megerősítette a német munkás és paraszt állam teljes függetlenségét, s a Szovjetunió ismételten követelte a Németországgal való békeszerződés megkötését. 1959. január 10-én újra előterjesztett egy megfelelő tervezetet, amelynek 48 cikkelye két német állam fennállásából indul ki és összhangban van a Potsdam-i egyezménnyel. Eszerint biztosítanák mindkét német állam függetlenségét, de kizárnák a revansizmust és militariz- must. De a nyugatnémet militariz- mus és imperializmus folytatta agressziós előkészületeit az NDK ellen. A z NDK államtanácsának elnöke, Walter Ulbricht, a bonni háborús hisztéria további fokozásával kapcsolatban rámutatott: A jelenlegi nyugatnémet kormány, és a Hitler-tábornokok számára semmiféle agressziós terv nem túl kalandos. Ezzel szemben az NDK megmutatja az utat, amelyen egyszer Nyugat-Né- metország polgárai is járni j fognak. Ez az út a romokból j való feltámadás útja és a békéhez vezet Németországban ésj Európában. i Hermann Rontsch: a német békéhez vezető út a német hazafias erők a SED vezetésével azzal válaszoltak, hogy az önrendelkezési jog alapján, 1949. október 7-én megalapították a Német Demokratikus Köztársaságot. Azt az egyetlen törvényes német államot, amelynek élén a német nép hű fia és a miütariz- mus és a fasizmus elleni küzdelem kipróbált harcosa, Wilhelm Pieck állott. Ez az állam a nemzeti létkérdések megoldása céljából keletkezett és fordulópontot jelentett Németország történetében. Megteremtették az alapot és mintaképet Németország nemzeti újjászületésére, a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás alapján. A z első német munkás“ parasztállam megerősítette a fasiszta-ellenes demokratikus rendet és megkezdte a gazdasági élet tervezésének és vezetésének irányítását. E politikai, szociális és gazdasági változások hozzájárultak ahhoz, hogy a demokratikus pártok egysége napirendre helyezi a demokratikus Németország Nemzeti Frontjának zászlaja alatt. Az NDK mindent elkövetett, hogy helyreállítsa Németország egységét. A nyugati hatalmak és a bonni kormány azonban a tárgyalásokat elutasította. 1954. október 23-án Bonn aláírta az úgynevezett Párizsi Szerződést, kötelezettséget vállalt a német milita- rizmus visszaállítására, s Nyu- gat-Németország belépésére a ' helyreállítását, a saját demok- ; ratikus közigazgatási szervek ' felállítását és a demokratikus 1 földbirtokreform végrehajtá- ’ sát A német nép békésen él- 1 jen együtt más népekkel, és ne folytasson többé imperialista politikát. Mindezek után a szászországi népszavazás 1946. júniusá- ! ban úgy döntött, hogy a náci ' és háborús bűnösök üzemeit | népi tulajdonba kell átvenni! 1945. szeptember 3-án pedig elhatározták a demokratikus ’ földbirtokreformot. J óllehet Nyugat-Németor- szágban a dolgozó nép hasonló rendszabályokat követelt, a konszerneket csak látszólag oszlatták fel, azaz megkímélték az imperializmus gyökereit. A monopolburzsoázia és a reakciós junkerek, szövetségben az. USA-imperia- lizmussal, — a jobboldali szociáldemokrata vezetőkre támaszkodva, — megakadályozzák a munkásosztály egyesítését, amelyet Kelet-Németor- ságban a SED alapításával már végrehajtottak. Nyugat-Német- országban a Potsdam-i megállapodást szabotálták és a német imperializmus és milita- rizmus politikai, gazdasági és katonai megújítását szorgalmazták. Az imperialista megszállóhatalmak közreműködésével 1949. szeptember 20-án megalapították a bonni külön-államot, a három nyugati zónát pedig elszakították a német nemzeti szövetségtől. Erre az árulásra Mostanában, különféle ösz- szefüggésben, sokat írnak a két Németország politikai helyzetéről. Ez a cikk tömör összefoglalója a „két fejlődés jeUegze tess égéinek. A Jalta-i egyezményben, amelyet a Szovjetunió, Nagybritannia és az Egyesült Államok 1945. február 11-én írtak alá, megegyeztek abban, hogy Németországot a háború befejezése után a békeszerződés megkötéséig zónákra osztják, s ezek mindegyikét külön- külön, a Hitler-ellenes szövetségben részt vett hatalmak, továbbá Franciaország szállják majd meg. Ezt a megállapodást az 1945. augusztus 2-i Pots- adm-i egyezmény a nemzetközi jog szerint megerősítette. Eszerint Németországot úgy kezelik, mint gazdasági és politikai egységet. A megszálló hatalmaknak az volt a feladatuk, hogy hatásköri területükön végrehajtsák a leszerelést, elősegítsék a nácitlanítást és a demokratizálódást, s ezáltal lehetővé tegyék a német népnek „a beilleszkedést a szabad és békeszerető népek soraiba.” A német népnek ezt a törekvését a németországi szovjet katonai igazgatás következetesen támogatta. Húsz év története azonban bebizonyította: a potsdami határozatokat csak az NDK területén hajtották végre. A szovjet katonai közigazgatás 1945. júniusában megengedte antifasiszta pártok és szabad szakszervezetek megalakítását. Már a rákövetkező napokban megjelent az NKP felhívása. Programjának az veit a célja, hogy biztosítsa a fasizmus maradványainak felszámolását, a demokratikus jogok és a nép szabadságának kultúra most erőteljesen fejlődik. Szervezetten folynak a mezőgazdasági munkálatok, az ország déli részében már megkezdődött az aratás. Az eredményről beszélni’ egyelőre korai, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ország egyes körzeteiben bonyolult volt az időjárási helyzet, mégis teljes joggal számíthatunk arra, hogy a mezőgazdasági dolgozók önfeláldozó munkája a szovjet állam ipari hatalmától támogatva, meghozza a kedvező eredményeket. • Brezsnyev közölte, hogy a Szovjetunióban most dolgozzák ki az 1966-re szóló tervet és a következő, az 1966—1970 közötti időszakra szóló ötéves tervet. Ennek során az a törekvés nyilvánul meg, hogy lényegesen jobban és ésszerűbben használják fel a nemzeti jövedelmet, biztosítsák az ipar további fejlődését, az ország védelmi képességének növekedését, a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer- és könnyűipar fellendülését, a népjólét emelkedését. Az SZKP Központi Bizottságának 1964 októberi plénuma óta a párt következetesen kiküszöböli a szubjektivizmust és a rögtönzést a különböző kérdések megoldásánál. Az utóbbi időkben végrehajtott intézkedések azt tanúsítják, hogy pártunk és kormányunk mélyrehatóan foglalkozik a kommunista építés égető kérdéseivel. — Egész életünk és munkánk megbízható iránytűje a marxista—leninista tanítás volt és marad — jelentette ki Brezsnyev. Befejezésül megállapította, hogy a Szovjetunió következetesen síkraszáll a tartós békéért, a népek gyarmati elnyomás alól való felszabadításáért, a demokráciáért és a szocializmusért küzdő erők ösz- szefogásáért.” Mi, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését hirdető elvek megvalósítását, a termonukleáris világháború megakadályozását kívánjuk. Országunk továbbra is küzd a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a nukleáris fegyverek eltiltásáért, az általános és teljes leszerelésért” — mondotta Brezsnyev. Brezsnyev közölte, a Szovjetunió rendelkezésére álló interkontinentális és orbitális (föld körüli hatósugarú) rakéták mennyisége elegendő ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra végezzenek bármely ag- resszorral, az agresszorok bármiféle csoportjával. — Elégedettek vagyunk rakétáinkkal —jegyezte meg. A továbbiakban rámutatott arra, hogy „komoly sikereket értünk el a rakéták elhárítására szolgáló eszközök megteremtésében. Az utóbbi időkben sikerült további fontos lépéseket tenni: Ennek következtében erősen fokozódott rakétaelhárításunk hatékonysága”. — Hadseregünk ereje, miként a többi szocialista ország hadseregéé is, a célok és ideálok közösségén alapuló szoros harci szövetségünkben rejlik — mondotta a továbbiakban Brezsnyev. — Súlyosan elszámítja magát az, aki a szocialista táborban mutatkozó nézeteltérésekre építi kalandor terveit. Az európai szocialista országok harci közössége, amely a Varsói Szerződés szervezetében testesül meg, már régóta a népek békéjének és biztonságának nagy súllyal latba eső, szilárd tényezőjévé vált. A Varsói Szerződés alapját alkotó elvek visszatükrözik részvevőinek szilárd akaratát és készenlétét arra, hogy leküzdhetetlen gátat emelnek a háborús kalandorok kedvelőinek útjába. — Szívünket büszkeség tölti el, amikor látjuk, hogyan ülnek itt, e teremben egymás mellett a szovjet tisztek és a szocialista testvérországok tisztjei. Ez a tény megbonthatatlan szocialista elvtársiassá- gunk egyik megnyivánulása! Önök együtt tanultak, együtt sajátították el a harcászat művészetét és ha az imperialisták meg mernék zavarni népeink békés munkáját, akkor önök szintén együtt, vállvetve lépnének fel bármely agresszor ellen. — Mi, szovjet emberek nagy célunkért, a kommunista társadalom felépítéséért élünk, dolgozunk, harcolunk — jelentette ki ezután Brezsnyev. Megállapította, hogy a szovjet gazdaság, tudomány, technika, MOSZKVA (TASZSZ): Az SZKP Központi Bizottsá ga. és a szovjet kormány szom baton, a Kremlben, a kong resszusi palotában, fogadás adott a szovjet katonai akadé miák idén végzett növendé kei tiszteletére. A fogadásor jelen voltak a szovjet hadsereg és hadiflotta parancsnokai a testvérországokból érkezet és a Szovjetunióban kiképzés' nyert katonatisztek, az SZKí és a szovjet kormány vezetői A fogadáson Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bi- zotfságának első titkára beszédet mondott. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára kijelentette: „Mind a mai napig fennáll az imperializmus részéről fenyegető háborús veszély.” Megállapította, hogy az imperializmus reakciós erői az utóbbi időkben észrevehetően fokozták provokációs tevékenységüket. Az Egyesült Államok vietnami agressziója, fegyveres beavatkozása a dominikai nép belső ügyeibe, kongói útonállásra „a durva önkény és erőszak megnyilvánulásai, amelyek következtében a nemzetközi helyzet kiéleződött”. — Segítséget nyújtunk ma és a jövőben egyaránt azoknak, akik harcolnak az imperialista elnyomók ellen, a gyár. mati rendszer minden fajtája ellen — mondotta Brezsnyev. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a reakció és agresz- szió fő támaszának szerepében az amerikai imperializmus lép fel. Vele szoros szövetségben vannak a nyugatnémet imperialisták, akiknek „re- vansvágyó politikai irányvonala és az a törekvése, hogy minden áron megkaparintsák a nukleáris fegyvereket, Európa és nemcsak Európa népeinek biztonságát veszélyezteti”. „Ezzel feltétlenül számolnunk kell.” — A történelmi tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy minél erősebb hadseregünk, minél magasabb fokú éberségünk, annál szilárdabb a béke határainkon, földünkön — jelentette ki a továbbiakban Brezsnyev. — Meggyőződésünk, méghozzá mély meggyőződésünk, hogy a szovjet hadsereg képes elvenni a kedvét bármely agresszornak attól, hogy megbontsa népünk békés munkáját és nyugalmát. A szónok hangsúlyozta, hogy a szovjet hadsereg ereje személyi állományának magas fokú eszmeiségében rejlik. A tisztek kilencven százaléka a párt, vagy a Komszomol tagja. Ez óriási erő, amely sziklaszilárddá és harcképessé teszi a hadsereget. Arról a külföldön terjesztett híresztelésről, amely szerint az Egyesült Államok fölényben van a Szovjetunióval szemben a stratégiai fegyverek területén, Brezsnyev kijelentette, hogy ez „újabb kísérlet, amellyel lelket akarnak önteni a nukleáris zsarolás már régóta csődöt mondott politikájába.” — Világszerte ismeretes — folytatta —, hogy nincs szükség erőnk reklámozására és terjengős bizonygatására. Távol áll tőlünk a fennhéjázó dicsekvés és fenyegetni sem akarunk senkit. Mégis meg kell állapítanunk, hogy a Szovjetunió nukleáris rakétaerejére vonatkozólag Nyugaton idézgetett adatok és számítások korántsem tanúskodnak e számítások készítőinek és az imperialista államok kémszolgálatainak tájékozottságáról. Teljes határozottsággal kijelenthetjük, hogy ha katonai potenciálunk erejének értékelése alapján kísérelnének meg bármiféle agresszív cselekményt országunk ellen, ez végzetessé válna az agresszió kezdeményezőire. Fogadás a szovjet katonai akadémiák végzett növendékeinek tiszteletére Brezsnyev: Erősen fokozódott rakétaelhárításunk hatékonysága Egy hét a világpolitikában Póter János londoni útja — Szovjet—jugoszláv közös nyilatkozat — Kis csúcstalálkozó Kairóban az afro-ázsiai értekezlet elhalasztása után
