Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-31 / 179. szám
FÖLDES GYÖRGY: te a családdal az eloeteles, nagyszabású vacsorát. Három üveg bort ittak meg négyen. Domoszlói muskotályt. — Menjünk a „Budapest”-be ha már ilyen jól érezzük magunkat — javasolta ismét 11 óra tájt Gerde papa, — csináljunk egy görbe estét. A mama ismét csak örült, Ibolyka ismét csak tapsolt, a fiú ismét csak nem szabadkozott. Megnézték a műsort, francia konyakot ittak és sósmandulát ettek hozzá, hogy jobban csússzon. A papa több mint nyolcszáz forintot fizetett ki és egy százas borravalót adott a főúrnak. Boglár Péterben ezen az estén érlelődött meg először az a gondolat, hogy mégiscsak meg kellene nősülnie és — ha már ilyen jómódú családdal hozta össze a sors — Ibolykát kellene elvennie. Aztán később még tovább érlelődött benne a gondolat! Gerde papa ugyanis ettől kezdve, hetenként egyszer- kétszer taxiba pakolta a családot és hol egy drága vacsora itt, hol egy drága vacsora ott, utána lokál és italozással spé- kelt éjszakai élet — minden esetben több száz forintos cehhel — egyre jobban meggyőzte Pétert* hogy lesz itt pénz bőven, csak be kell nősülni. KATONA JUDIT: cÁmjAm ejítlÁke Málna, te vörös* illatos gyümölcs, olyan hasonló a vérhe-' Cukrosán tapadó melegen kifröccsenő finomulj anyám szégyenéhez. Még bokraid alatt csobog sírása, torkán könnyek köve fehérük. Vérrel keveredő fájdalmat lobogtató gyümölcs, bánat már egy sem véd itt? Emlékeimben már beérsz fiam kis keze szüretel le vörösen illatozó hűssé csillapodó itthoni -nyár s dalaitzengv e, BOH!SZ LAP»*/ I cfiÓ&BkUB Népszerű képeslapunkban egy katona fényképét láttam és alatta a szöveget: *Ez az ember 1941. decemberében a volhovi fronton sebesülés következtében elvesztette emlékezőképességét. Sokáig az élete is veszélyben forgott, de az orvosok fáradozása nem volt hiábavaló: a katona meggyógyult. Emlékezőképességét azonban nem nyerte vissza többé. Miután okmányt nem találtak nála, kiléte máig is ismeretlen. Abban a kórházban dolgozik, ahol annak idején kezelték. Személyazonossági igazolványát feltételesen Iván Ivánoviccs Volhov névre állították ki. Aki képünkről feüsmeri, küldjön értesítést az alábbi címre ...” Tovább néztem a képeslapot, átfutottam egy cikket a labdarúgásról, egy másikat meg a fókákról. Ám a szerencsétlen emberről szóló közlemény nem hagyott nyugton és újra meg újra visszalapozgattam rá. Néztem a kis fényképet. Középkorú embert ábrázolt, akiről senki se gondolná, hogy élete hajszálon függött. Keskeny, hajlott orra volt, kis, élénk szeme, s a bal orcáján anyajegy. Félretettem a lapot és felkiáltottam: — Ne éljek* ha ez nem Vlagyka Krimov! Aztán megint csak tanulmányozni kezdtem a fényképet. Semmi kétség. Ugyanaz a huncut szem, ugyanaz a hajlott orr és az anya jegy! Vlágyka Krimov Leningrad alatt tűnt el. 1941. telén értesítették anyját fia sorsáról. Krimov gyermekkorom hőse volt. A város peremén laktunk. Nagy udvarunk a kertekkel a rétekig terjedt. A fák tetejéről idelátszott a széles és gyorsvizű folyó. Kizárólag Vlagyka Krimov tudta átúszni! Már elvégezte a tízosztályost* de tartotta a barátságot velünk, az udvar süvölvényeivel. Szerette megjátszani előttünk a nagyfőnököt. Fáradhatatlan volt. Hol azt találta ki, hogy éjszaka kém járt az udvarum kon, s nekünk le kell lepleznünk az ellenséget, hol meg tutajt eszkábáltatott össze, mellyel tengeri csatákat vívtunk, kalózokra vadásztunk, majd a szigeten titkos erődítményt építettünk. A városkában majd mindenkinek volt kertje, gyümölcsöse, az almalopás senkit sem izgatott különösebben. Viszont kertünk szomszédos volt egy magas kerítéssel és dróttal *,megerősített” kerttel, s e kisvárosunkban igen különösnek ható kínai fal tulajdonosát „Komor’’ úrnak neveztük el; tőle „elvből” loptuk az almát. * „Komor” úr, „parancsnokunkkal” egyidős lánya rendszerint rajtakapott minket, s hívta az apját. Az öreg ilyenkor nagy zajt csapott s mindenfélével fenyegetett. Mi csak nevettünk rajta. Egy ízben azzal fenyegetett meg, hogy a fenekünkbe lő, ha tovább lopjuk az almáját. Nemsokára be te váltotta a fem i & ■ FARKAS ANDRÄS: Balatoni románc Vízből dagasztott türkiz vánkoson Forró, figyelmes, formás szél oson, Nem is oson, csak táncol, libben, itt van, Nem is tagadja, csak jött, meg se hívtam, S alig találom, oly alaktalan, De már nevet, szeme és szája van, Bár nem tudom, hogy kapta-vette-szőtte, , Fellengzős fátyol leng, lebeg mögötte. Éppen bokázik egy hullám felén, Két hosszú karja kígyózik felém. Mint hogyha nyúlna értem és emelne, Már asszony ő, a válla, lába, keble Árulkodik, s ígér harmóniát. A táncban nyúlánk teste izzik át, Pedig csak forró szél ő, semmi, hűtlen, Bánom, hogy közelébe is kerütlem Ilyen magányosan és védtelen, És eltűröm, hogy játsszék csak velem. Most felnyúlok, hogy fátyolét letépjem. A szándék és a mozdulat idétlen, Mert víz van mindenütt, a Balaton Dobál a hátán és én csak hagyom, Hogy víz, szél mókázzék éhes szemmel, Hiszen e tánc minden nagy álmot elnyel, De szül is vágyat, új izgalmakat! Hálót vetek ki, hátha fennakad Egy perc öröm, s rabom lesz majd a szél is, Ahogy a teljes, nagy derű felé visz, De most még sok-sok hullám-vánkoson Forró fonák, friss fátyol száll, oson, Nem is tudom, hogy volt-e, vár-e, jött-e, Előtte lennék, nála, vagy mögötte? Nem is forró és már nem is fonák, Mint a félig játszott komédiák, Csak táncol-énekel. A léha dallam Suttogva szól, hogy ráfigyelve halljam, Nem is nekem szól, nem, nem, nem hiszem. Csak a hullámzás biztos a vízen, A víz se biztos, minha fent lebegne, S elbújna-tűnne rongyos fellegekbe, De még lent zúgnak vad hullámai, A tó sápad, fordul morajlani, A tő, a víz új áldozatra készül, S az égi dob dörög hozzá vitézül. Keszthely, 1965. nyegetését. Sót tett a riasztópi sztolyába, s a kerítés tetején sétáló Vlagykát úgy eltalálta, hogy leesett a csalán kellős közepébe. Elcipeltük „parancsnokunkat a folyóhoz, kiáztattuk a sebét, de a só alaposan beivódott a fenekébe. Mostuk,- mostuk Vlagykát, borotvával kihegyezett gyufadarabokkal piszkálgattuk ki sebéből a sókristályoikat. Ö szívta a fogát, de hősiesen viselkedett az „operáció” közben. Bosszút fogadtunk. Mikor „Komor” úr leánya lement a folyóhoz fürödni, elcsentük a ruháját, s a bokorban elrejtőztünk. A lány kijött a vízből, a haját fésülte, szép volt és karcsú, de kénytelenségből ott vacogott, amíg csak be nem sötétedett. Nem sírt, mégis megsajnáltuk, s a szomszéd kislánnyal odaküldtük a ruháját. De „Komor” úrnak is elege volt belőlünk. Észrevétlenül, bármerre járt, spárgát feszítettünk a lába elé. Vagy százszor orra bukott, a szomszédok szeme láttára te. Átkozott bennünket, mi pedig megesküd- tünk, hoigy annyiszor fog hasra esni, ahány sókristályt kioperáltunk „parancsnokunk”-ból. S meg te tettük volna, ha nem jön közbe Aljomka. *,Komor” úr kislánya felkeresett bennünket a nagyudvaron. Szépen kiöltözött, eleinte fel sem ismertük, de aztán fenyegető falként tömörültünk elé. Aljonka azonban nem ijedt meg, hanem karonfogta a „parancsnokot” és indult vele kifele. Egész este ott üldögéltek a kapun túl, a kispa- don, csendesen tárgyaltak valamiről. Másnap Vlagyka kiadta a parancsot: — Elég volt, gyerekek a spárgából. Megértettétek? — Miért? — kérdeztük. — Hiszen beléd lőtt! — Bolondság! Nem ő mászott a kertünkbe, hanem mi az övébe. Nem értettük a dolgot, de a parancsot teljesítettük. Al- jonka ezután gyakran eljött hozzánk. Esténként Vlagykával üldögélt a kispadon. Ilyenkor a „parancsnok” ránk se hederített. S bár nappal még cl játszogatott velünk, rájöttünk, hogy már nem vagyunk érdekesek számára. Aljonka szép kislány volt, mindannyiunknak tetszett, nem volt kifogásunk ellene. A háború első napjaiban Vlagyka bevonult, kiment a harctérre. Mikor útnak indult, kiakartuk kísérni az állomásra, de ő tiltakozott. — Ugyan, gyerekek, búcsúzzunk el itt. — Valamennyiünkkel kezet rázott, felvette a hátizsákot, az órájára nézett és csak annyit mondott anyjának: — Gyerünk, itt az ideje! És elmentek... Először történt, hogy nem teljesítettük a parancsát Ki- lopóztunk a pályaudvarra és akkor döbbentünk rá, miért is tiltakozott a kikisérés ellen: Aljonka várta ott. Vlagyka integetett, Aljonka sírt. Nem haragudtunk a „parancsnokunkra”, megértettük* így kellett ennek lennie. És most kezemben a képeslap, s már vagy századszor pillantok a jólismert vonásokra. Mégis Vlagyka volna? Volt nekem régen egy fényképem: ő ült a kompániánk közepén. A fénykép azonban elkallódott. Vlagyka édesanyja meghalt. Rokonai nem voltakt Aljonka? Már rég férjhez ment HoJ* Akkor változott meg Gerde Sándor főkönyvelő élete és világról való felfogása, amikor eszébe jutott, hogy húszéves lányát, a kedves és csinos Ibolykát férjhez kellene adni Boglár Péter közgazdászhoz. A fiú friss diplomával nemrég került az egyik gépgyárba. Nem annyira a fizetése, mint inkább a jövője csábította Gerdét, a gondos atyát arra, hogy a fiatal közgazdászban Ibolyka férj-jelöl tjét szimatolja. — Jő parti — mondta a feleségének Gerde, már az első héten, amikor a fiút megismerték. — Nem kívánok jobbat — szólt elmerengve Ibolyka mamája. — Diplomás, jóképű, és korban is Ibolykához való. — Csakhát a fiú is bizonyára jó partit szeretne — folytatta Gerde. — Nagy szó, ha jól indul és biztos anyagi háttérrel kezd egy fiatal diplomás. Ez a beszélgetés akár harminc évvel ezelőtt is megtörténhetett volna, de éppen az az érdekessége, hogy napjainkban zajlott le, ami arról tanúskodik, hogy a Gerde házaspárnál valamikor réges régen megállóit az idő kereke. Gerde Sándor nemcsak a főkönyvelést szervezte meg jól lés előrelátóan, hanem a család életét is. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha néhány nap múlva már arról faggatta Ibolykát, hogy tetszik-e neki Boglár Péter és hozzámenne- e feleségül. — Tetszik! Nagyon tetszik — felelte a lány. — De, te apu mindjárt a házasságra gondolsz. Péter egyelőre nem nősül, nekem meg egyelőre nem sürgős, hogy férjhez menjek. A derék apa megelégedett ennyivel. Este, már arról beszélt a mamával: tenni kellene valamit, hogy Boglár Péternek megjöjjön a kedve a házassághoz. — Hívjuk meg vasárnap ebédre — javasolta az asz- szony. — Jó gondolat. Töltött csirke, uborkasaláta, cseresznyés rétes — egészítette ki a férj. És ezzel az ebéddel kezdődött a férjfogás. Péter megjelent a vasárnapi dús lakomán, és ott is maradt, estig. Akkor a papa javasolta, hogy menjenek ki a Szigetre vacsorázni. amit a papa még a megígért Wartburgra ráígért. Mindenki összecsókolózott mindenkivel, a mama azt mondta Péternek: „édes fiam”, az *,édes fiam” Egy idő múlva Gerde Sándor főkönyvelőnek jobban tetszett az éjszakai élet, mint a főkönyvelés. Ismerték már mindenfelé. Akár a családdal ment, akár nélküle, úgy fogadták, mint az éjszaka felkent lovagját, aki otthonosan mozog minden mulatóban, kiskocsmában és osztályon felüli étteremben egyaránt. Az is előfordult, hogy csak Pétert vitte magával egy-egy hajnalig tartó mulatozásra. — Elveszem Ibolykát — motyogta az egyik éjszaka, italos állapotban a fiú. — Hát ha elveszed, én hozr zád is adom — felelte a konyaktól szinte elalélt Gerde, — és adok hozzá neked egy Wartburgot. A következő vasárnap, amikor a részleteket is megbeszélték, és szűk családi körben megtartották az eljegyzést, nagyon boldog volt a család. A mama ismét csak örült, Ibolyka ismét csak tapsolt. a fiú ismét csak nem szabadkozott: sem a megígért Wartburg miatt, sem a kompletten berendezett egyszoba összkomfortos lakás miatt, A mama örült, Ibolyka tapsolt, Péter nem szabadkozott. — Természetesen az én vendégem — mondta a fiúnak Gerde. Péter most sem szabadkozott és kint a Szigeten végiget■ pedig úgy szólította Gerdét, . hogy „kedves papa”, ami még t szokatlanul hatott ugyan, de ■ máris magában hordozta a csa- . ládi együvé tartozás jeleit. És ebben a nagy boldogság- ; ban Péter nem kérdezte, hogy • miből és Ibolyka sem kérdez■ te, hogy miből, de amikor a . mama már megkérdezte volna, i hogy miből, azaz hogy miből ; telik majd a Wartburgra, la■ kásra, berendezésre, — már éppen ellenőrzést tartottak a • vállalatnál, ahol Gerde Sán- i dór főkönyvelőként ügyködött. — Itt hiányzik egy nyolcszáz ■ forintos bizonylat — szólt az 1 egyik revizor Gerdének, amire ■ Gerde azt felelte, hogy meg 1 kell annak lennie, mert nála minden stimmel. Három nap múlva kiderült, hogy semmi sem stimmel: Gerde hamis bizonylatokkal manipulált és összesen harminc- I ötezer forint tűnt el a kezén. ' Az, hogy Gerde, főkönyvelőhöz illő hozzáértéssel össze- ' vissza kuszálta a dolgokat, ' csak megnehezítette a revizo- É rok munkáját, de semmi esetre 1 sem tette lehetetlenné. Gerde 1 néhány nap múlva beismert mindent. A pénz a vacsorákra és az éjszakai mulatozásokra fogyott el. A Wartburg és a kompletten berendezett egy szoba komfortos lakás csak ezután következett volna. Amikor Gerde Sándor főkönyvelő ellen a büntető eljárást megindították, a mama zokogott, Ibolyka nagyon szé- gyellte magát, Péter pedig nyomban kijelentette, hogy olyan családból nem választ feleséget, ahol ilyesmi megtörténhet. — Azt mondtad, hogy szeretsz! Hát csak eddig tart a szerelem? — siránkozott Ibolyka. — Elég nagy a lakás,' elférnénk itthon is — zokogott Gerde mama. — Csak legalább az a vacak Wartburg lenne meg. És ; valami készpénz... — mor, molta Péter. De ezt már az előszobában mormolta, búcsúzás közben, : amikor örökre elhagyta Iboly- ! kát és a Gerde családot.
