Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-31 / 179. szám
/> Közösen egy célért Termelőszövetkezeteink előtt közös cél áll: megszilárdítani a szövetkezeti életet, szakadatlanul növelni a gazdálkodás eredményességét és előmozdír tani a szövetkezet és a tagság jólétét. E cél eléréséhez az állam hathatós segítséget nyújtott és nyújt a jövőben is. Számos példa bizonyítja, hogy túl ezen a segítségen az üzemek saját kezdeményezésű szövetkezése gyakorlati eredményekre vezet. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya, valamint a járási tanácsok az elmúlt években több olyan fontos tapasztalatcsere-látogatást szerveztek, amelyeknek feladata volt a jó módszerek elsajátítása, a helyszíni tapasztalatszerzés. Az egerbaktai termelőszövetkezetet nem egy helyről felkeresték és arról érdeklődtek a látogatók, milyen módszerekkel érik el, hogy hízósertéseik 8—9 hónap alatt megütik a 110 kilós átadási súlyt? Az egerszóláti Lenz-Moser-tc- lepnek szintén sok vendége akadt — közöttük baráti országok szövetkezeti küldöttségei is —; akik a maguk szemével akartak meggyőződni az addig csak hallott, vagy olvasott eredményekről. sét. A szövetkezetek tanácsa, amely magában foglalja a vé- csi Rákóczi, a kisnánai Hunyadi és a domoszlói Mátragyön- gye Tsz-ek képviselőit, azzal a céllal alakult, hogy rendszeresen segítsék egymás gazdasági fejlődését, hogy közös akciókat kezdjenek. Részletes tervet dolgoztak ki és elhatározták, hogy a rendszeres tapasztalatcseréken kívül közös építőbrigádot állítanak fel. Az anyagbeszerzést együttesen oldják meg, olyan formában, hogy közös anyagraktárt létesítenek és a három szövetkezet együtt alkalmaz egy beszerzőt. Ezzel a módszerrel jelentősen csökkenteni tudják a raktározásra és anyagbeszerzésre fordítandó költségeket, ugyanakkor megszűntetik az alkatrész-hiányt is. Köztudomású, hogy a szövetkezetekben az erő- és munkagépeket nem mindig megfelelően használják ki. Ettől a felismeréstől vezérelve az említett három üzem olyan átcsoportosításokat végez, amelyek lehetővé teszik a jobb gépkihasználást. A talajerő-utánpótlás, valamint a hozamok növelése végett közős talajvizsgáló laboratóriumot állítanak fel, ahol saját szakembereik irányításával egy kis kutatócsoportot foglalkoztatnak. Ezek az emberek közvetlen segítséget nyújtanak majd a termeléshez. Az ő feladatuk lesz, hogy felügyeletet gyakoroljanak mindhárom szövetkezetben és hogy megállapítsák, az elvégzendő munka kellő minőségű-e, megfelel-e a korszerű módszerek követelményeinek. Feladatuk közé tartozik a legmegfelelőbb vetésforgó kialakítása, a leg- hálásabb növényfajták meghonosítása és termesztése, illetve e célkitűzések ajánlása a közgyűlésnek. Kétségtelen, hogy a három mótraalji termelőszövetkezet példája úttörő szerepet tölt be a megyében. Az ügy fontosságához mérten azonban érdemes rá felfigyelni és a kezdeményezést a legmesszebbmenőkig segíteni. Szalay István Ózonfejlesztő — Lengyel- országnak Az első berendezést még a csepeliekkel együtt készítették, de a tavalyi „ezrest” már önállóan — szerényebb munkákra tervezett műhelyükben, az egri Kocsis Bernát utcában. S mert sikerült, mert elnyerte a külföldi megrendelő tetszését — ugyan mi másért? — az idén még egyet kértek belőle. De most már egy nagyobbat, olyat — amilyet még nem gyártottak eddig sehol — A kétezer gramm teljesítményű ózonfejlesztő berendezés is lengyel exportra készül, s ahová viszik, ott ivóvíztisztításra használják majd, a jelenlegi klórozás helyett. Egyébként valamennyiünket örömmel tölt el, hogy gyártmányunk iránt más országokból is nagy az érdeklődés, s a szakemberek komoly jövőt jósolnak új „profilunknak” — mondotta Czett József, a Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat főmérnöke. A tapasztalat és vélemény- cserék az együttműködésnek igen fontos, de tegyük hozzá mindjárt — csak kezdeti lépései, amelyek a gazdálkodás jelen szakaszában már nem elegendőek. Ahogyan fejlődik és bontakozik a szövetkezeti mozgalom, amint erősödnek az üzemek, fokozottabban előtérbe kerül a szorosabb kooperáció ügye. Lényegében arról van szó, hogy a hasonló adottságokkal rendelkező, vagy a hasonló terményeket előállító szövetkezetek közös vállalkozásokba kezdjenek úgy, hogy e vállalkozások valamennyiük előnyét és hasznát szolgálják. Felvetődik a kérdés, van-e lehetőség arra, hogy a termelőszövetkezetek sajátságuknak megfelelő, hasznos kapcsolatokat építsenek ki egymással? A válasz azért egyértelműen igenlő, mert már egyes testvéri országok, így a Szovjetunió, az NDK példái is bizonyítják ennek lehetőségét. A „tsz-közi” kapcsolat nálunk még gyermekcipőben jár és csak itt-ott találhatunk ilyen kezdeményezést. A napokban kaptunk hírt arról, hogy megyénkben három mátraalji termelőszövetkezet szorosabb szövetségbe lépett egymással és létrehoztak egy közös tanácsot, amely arra hivatott, hogy összehangolja a három gazdaság működéTej, túró és vaj Mindig friss árut szállít a tejüzem A gyöngyösi tejüzem helyettes vezetője, Rézsó János válaszol a kérdésre: — Miért van olyan nap, amikor az egész városban nem lehet kapni vajat? — Meghatározott keret szerint osztjuk szét a vajat, nincs mindig elegendő belőle. Nemrég kaptunk egy utasítást, amely szerint a vajkeretnél tízszázalékos túllépés lehetséges. — Miért volt hétfőn délelőtt savanyú a palackozott tej? — Nem a mi hibánkból fordulhatott elő. Valószínűleg a kereskedelem előző napi tejet hozott forgalomba, aminek a tárolására nem ügyeltek. — És miért olyan savanyú egyik-másik esetben a túró? — Csak az ömlesztett túrónál lehet ilyen észrevétel. Emiatt sem marasztalható el a tejüzem. Ha az ömlesztett túrót szakszerűen tárolják, ha nagyobb edénybe rakják át, úgy, hogy a szellőzése is biztosított legyen és hűtővitrinben helyezik el, a szavatossági időn belül a túró nem savanyodhat meg. Ami a tejfelvásárlást illeti, a száj- és körömfájás hátrányos helyzetet teremtett. A gyöngyösi körzet csak mintegy nyolcvan százalékos tervteljesítéssel dicsekedhet a felvásárlásban. A legfontosabb volt tehát a tejellátás biztosítása. Ez nem szenvedett csorbát, ha volt is elenyésző mértékű átmeneti nehézség. Ezek után szétnéztünk az üzemben is. Megtekintettük a palackozó automatát, amelynek teljesítménye óránként 2600 üveg« Egy műszakban dolgozik a gép, a jelentkező igényeket ki tudja elégíteni. Naponta hat- hétszáz üveg kakaót is készítenek, és most kezdték el a joghurt szállítását is, egyelőre napi kétszáz üveget adnak át a kereskedelemnek. Még a kereslet nem nagyon mérhető joghurtból. Eger és Hatvan is kap belőle, amennyire szüksége van. A következő állomás a tej kannákba töltése. Gép mossa a kannákat, könnyíti a munkát. Ez a gép prototípus, nem is üzemel belőle több, mert nem tökéletes. A kannákat ugyan szárítja is, de nem hűti le. A forró gőz legalább hatvan fokra felmelegíti a kannát, ebbe az átmelegedett kannába töltik bele a tejet, és ez nem szerencsés dolog. ígéretet kaptak a központtól egy alagút- rendszerű kannamosó automatára, ami a hűtést is elvégezné, és a teljesítménye is óránként közel kétszáz kannával lenne nagyobb. Nem csoda, ha nagyon várják ezt a gépet Gyöngyösön. A tejüzemben végzett rövid látogatásunk végére értünk. A tájékoztatás szerint tehát közölhetjük, hogy vajból és túróból egyelőre nem lesz mindig elegendő, a tej minőségéért pedig nem terheli felelősség az üzemet, mert friss árut szállítanak. (gmf) K^^^^^^^^>^^XVXXXXX\XXXX\XXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXX\NXXXXNX\XXXXX>XXSXXXX\>XXV\XXXNX>XXXXXX\XVS.VVXXXV\XXSXXX\XXXXXX'SXX\XXXXXXXXXXXXXXX'^.XXXX^XXVXXXXXXXXX\\Y\\ A zsúfolt autóbusz útra készen állt. A szép, szőke nö a vezető mellé állt és bal kezével a vezető ülésének vasába fogódzkodott. Ez nem tetszett a vezetőnek és kijelentette, hogy addig nem indul, amíg a szép szőke nő nem engedi el a támaszpontját. Az utas viszont közölte a vezetővel, hogy két okból nem engedi el. Egyrészt, véleménye szerint az ő keze egyáltalán nem zavarja a vezetésben, másrészt pedig nem akar ide-oda dülöngélni a hosszú úton. A vezető azonban makacs volt és kinyilvánította végleges elhatározását: nem indul. Nem, még az atyaúristennek se. A zsúfolt autóbusz utasai káromkodtak, indulást követeltek. Teltek-múltak az órák. A vezető állta a sza- 'vát. Végül is az utasok — feljelentéssel fenyegetőzve — leszálltak és a szőke nö egyedül maradt a kalauzzal. A nő is makacs volt, bár már üres az egész autóbusz, nem ült le, továbbra is a vezető ülésének vasába fogódzkodott. — Nem indul? — kérdezte másnap reggel. — Nem, mondtam már, hogy az atyaúristennek se! Ekkor megjelent az Ür angyala és közölte, hogy az Ür indulást követel. — Neki se indulok t— így a vezető és ülve elaludt. A nő állva bóbiskolt. Eltelt még egy nap, a környékbeliek etették őket, riporterek jöttek ki a tett színhelyére, de a vezető továbbra is állta szavát, sőt még nagyobb nyomatékot adott elhatározásának: „Ha a fene fenét eszik, akkor se indulok". Ezt az elhatározást nem másította meg akkor sem, amikor a lapok vastag betűs címmel közölték, hogy Majsaugaron világraszóló esemény történt: a fene fenét evett. Egy szép napon aztán az Autóbusz Vállalat elbocsátó levelet küldött a vezetőnek, aki azonban kijelentette, hogy nem fogadja el a felmondást és a területi egyeztető bizottsághoz fordul. A nő ügyvédi felszólító levelet kapott, hogy állítsa helyre a házassági kapcsolatot, mert férje hűtlen elhagyás címén válópert akar indítani ellene. Egyikük se mozdult. A tanács egyik vezetője is odament az autóbuszhoz és rendőri eljárást helyezett kilátásba. A vezető egykedvűen válaszolta, hogy még akkor se indul, ha ettől függ az üdvössége. Ekkor a pápa értesítette a vezetőt, hogy a túlvilágon a legrosz- szabb beosztásba kerül, minden malaszt nélkül. Ez is hiábavalónak bizonyult. A vezető közölte, hogy akár ítéletnapig is marad. Megint megjelent az Ür angyala, elmondta, hogy itt az ítélet napja, de az autóbusz vezetője értésére adta, hogy fellebbez az ítéletnapja ellen és nem indul. Közben a nő gyereket szült férjének, aki másfél hónappal azelőtt elvált tőle, a vezetőnek már bokáig érő szakálla volt, de makacsul kitartottak elhatározásuk mellett. Teltek-múltak az évek, a szőke nő kisfia tiszta ötös bizonyítványt hozott haza a második általánosból, a vezetőn az autóbuszon vakbélműtétet hajtottak végre, a város tele volt kiadó lakásokkal, a helikopter-taxik teljesen kiszorították az egyéb közlekedési eszközöket. De ők nem tágítottak. Végül is mindketten vég- elgyengyülésben haltak meg, úgy mondják, közös sírba temették őket. Palásti László Kit fog be a gyepmester? Olvasom a plakátot, amely az ebek veszettség elleni védőoltását hirdeti: „Akinek kutyája a város területén póráz nélkül szaladgál, a városi gyepmester azonnal befogja, a tulajdonos ellen pedig eljárás indul.’’ — így szól az egyik figyelmeztető felhívás. Elolvasom még egyszer, s mi tagadás, kissé megrémülök, hiszen e mondatban élet- veszélyes fenyegetést rejtettek el. Mert nézzük csak, kit fog be a gyepmester? Ha az általános iskolában tanult elemzési módszerrel vizsgáljuk e mondatot, mindjárt kiderül, hogy itt nem egyértelműen az ebekről van szó. Azt állítjuk, hogy befogja, — ki fogja be? — a városi gyepmester. Még pedig azonnal. És kit fog be a városi gyepmester? — akinek kutyája a város területén póráz nélkül szaladgál... Eddig az volt a gyakorlat, hogy a kutyát fogták be, most a gazdáján a sor? És nem elég, hogy befogják, még eljárás is indul ellene? Jól tudjuk, az ebek veszettség elleni oltása nagyon komoly és fontos dolog. De a közérthető fogalmazás is. Különösen egy plakáton... (márkusz) BZ •• •• •• f* rr r * Köszönöm, jourl Nem tehetek róla, szeretem a pirított májat. Gyerekkorom óta bolondja vagyok, nagyon szeretem. Csupán ez csalt be kedd délután úgy fél négy körül a hatvani Búzavirág Étterembe, meg az, hogy éhes is voltam ... Az étterem üres volt, mindössze egy fiatal, fekete hcvfú pincérnek kellett köszönnöm, aki fejedelmi méltósággal fogyasztotta hétköznapi ebédjét, a pirított májat... Nem zavartattam magam, de ahogyan figyeltem, ő sem. Ügy tíz perc múlva nagyokat köhögött, gondolom, cigány- útra rrja.it a máj, s elindult felém. Megrendeltem, ő visszaült az asztalához és ismét megpróbálkozott az evéssel. Sikerült. Megivott rá egy pohár sört, majd beszólt a konyhába: „— Egy pirított máj rendelve.” Az idő jócskán haladt előre, már eltelt az első várakozási félóra is, amikor a főúr ismét megjelent. No, nem miattam, két ismerőse jött, már abból következtetve, hogy jóformán még le sem ültek, amikor már ott párolgóit előttük az ínyenc pirított máj. Majd hét perc múlva — mértem az időt — engem is leszerelt a kedves főúr: elém tette a májat... Megettem. S nehogy azt higgye, hogy a kutya ette meg, megrendeltem egy po-, hár sört is a főártól. — Műszakváltás van, ilyenkor nem mérünk sört, — csillapította szomjamat, de hogy egészségemre váljék a máj, azt azért megjegyezte: egy fél óra múlva kihozza a sört... Dicséretére legyen írvat igaza volt, a pult mögött valóban váltották egymást az emberek. Igaz, ők a hátsó ajtón tértek be a Búzavirágba, s felhajtva néhány pohár sört, kalapleng etéssel l úcsúztak el a „sörös menyecskétől’’ ... Elgondolkoztam az eseten. Az Illik, nem illik műsort ugyan végignéztem a tévében, de sajnos, ott sem magyarázták meg nekem, hogy étteremben nem illik olyan embereket zaklatni, akik éppen kalóriájukat pótolják, még akkor sem, ha történetesen pincér. Elvégre neki is ennie kell. ő is ember. Nem is beszélve, hogy a sörrel még csak tetéztem a vendéglátó- ipar dolgozójának munkáját. Amíg a májat vártam, azzal nyugtattam magam, hogy valószínű, nem vagyok egy szimpatikus ember neki, de amikor egy négytagú német kirándulócsoport is az én sorsomra jutott, már meaköny- nyebbültem. Jólesik ilyenkor társakra találni... A máj különben jő volt. Köszönöm, főúr! (koós) Ötven helyett kettőszázötven Mind a két pénztárnál hosz- szú sorban álltak a vevők, délután öt óra előtt mindig megnő a forgalom a gyöngyösi, új városrész önkiszolgáló fűszerüzletében. És ekkor szokatlan dolog történt. Szabó Imre üzletvezető állt oda a két pénztár közé, nagy kosár édességet tartott a kezében. — Kedves vevők, engedjék meg, hogy ezt a kétszázötven forint értékű édesség-kosarat átadjam a szerencsés nyertesnek. I Mindenki csodálkozva nézett a nyertesre. Szabó Györgyné- re, aki a közeli Verseny utcában lakik. Természetesen a dúsan megrakott kosarat is jól szemügyre vették. — Mikor tudta meg, hogy nyert? — kérdeztük Szabó Györgynét. — Két nappal ezelőtt. — Mennyi édességet vásárolt, amikor a tombolajegyet is megkapta? — A két gyerek vett csokoládét, nem én. Látogatóba jött hozzánk a nagyapa, ő adott ötven forintot az unokáknak, Marikának és Gyurikának. Majdnem az egészet csokoládéra költötték, ők kapták a tombolajegyet. — Az édesség-kosár tehát a gyerekeké? — Természetesen! De én osztom szét közöttük, igazságosan! A nagyapának is küldünk belőle, mert végső soron neki köszönhetik a gyerekek a nyereményt. így lett az ötven forintból kétszázötven forint értékű újabb csokoládé. Mindez pedig a FÜSZÉRT által kezdeményezett és az elmúlt hónapban megtartott édesség-hetek következtében. Szabó Marika és Gyurika a második díjat nyerték meg, nekik kedvezett a szerencse. Még annyit, hogy júniusban mintegy hatszázezer forint értékű forgalomnövekedés lett az eredménye az édesség-heteknek. Ehhez az adathoz fölösleges magyarázatot fűzni. Eddig tart a rendkívüli „édes-történet”. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL (Az Eulen-Film-Spiegelböl)
