Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-27 / 175. szám
Ha van és ha nincs Kettős a kép: néhány jellemző vonás azt bizonyítja, hogy a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat állandóan korszerűsíti üzlethálózatát, más vonások viszont néhány áruféleség időszakos hiányát mutatják. A lakosság általában nem kutatja, mi az oka az ellátás egyenetlenségének, mert ha a vásárló bemegy egy szépen berendezett üzletbe, ott állandó árubőségét vár és nem magyarázatot. Mielőtt bárki irreális általánosításokat végezhetne az előző megjegyzések nyomán, állapítsuk meg: az alapvető élelmiszerek mindig megvásárolhatók, hiányosság legfeljebb a választék korlátozottságában és a kevésbé döntő élelmicikkek kis mennyiségében lelhető meg. Hatoljunk egy kicsit mélyebbre az adott tényeken belül. Ami dicséretes Ennek az évnek első negyedében mintegy harminc üzletet korszerűsített a vállalat, közel kétmillió forintos költséggel. Ugyanebben az időszakban több mint háromszáz- ezer forintot használtak fel hűtőgépek, vitrinek és egyéb, modern kereskedelmi gépek beszerzésére. A kényelmes, könnyebb, kulturáltabb vásárlást és kiszolgálást az előbbieken túl a majdnem félszáz ön- kiszolgáló üzlet is elősegíti. Ezek az egységek a teljes forgalomnak közel a felét bonyolítják le, tehát népszerűek, a lakosság szívesen veszi igényibe az önkiszolgáló rendszerű boltokat. Nem kétséges, a több mint harminc szocialista brigád működése, törekvése is lényegesen hozzájárul a kereskedelmi tevékenység színvonalának emeléséhez, valamint a „tegyük szebbé boltjainkat” versenymozgalom, amely az árudáknak mintegy kilencven százalékát ösztönzi a kulturáltság fokozására. A vállalat dolgozóinak jó munkáját bizonyítja a tavalyi terv túlteljesítése is, több mint tízmillió forinttal. Az idei forgalmi tervük közel hat százalékkal magasabb a tavalyinál, még így is vállalták a tervezett vállalati nyereség túlteljesítését. Ezek után bizonyítottnak vehetjük a vállalat törekvését, hogy minél teljesebben kielégítsék a jelentkező igényeket, nemcsak mennyiségi tekintetben, hanem minden egyéb vonatkozásban is. A törekvés azonban nem mindig egyenlő az eredmény megvalósításával, rajtuk kívül álló tényezők is befolyásolhatják célkitűzéseiket. Ami hiányosság Közismert a hiányosságok közül a nagyobb ünnepek előtti torlódás, ami túlnyomó részben a nem folyamatos áruellátás rovására írandó. Az ilyenkor kialakuló sorbanál- lás oka: kevés a kenyér, a tej, a vaj, a hús, különösen a délutáni órákban. A vevők türelmetlenek, mert az árura várni kell. Többször folyt már tárgyalás a nagyobb ünnepek előtti áruellátás ügyében, de lényeges változás még ma sem tapasztalható ezen a területen. A sütőipar általában arra hivatkozik, hogy a rendelést nem kapja meg pontosan, a kereskedelem túlságosan óvatos a várható igény megjelölésében. Hasonló módon hárítja át a felelősséget a tejipar is. A Húsipari Vállalat pedig közli, a kereskedelem még a kiutalt húsmennyiség egy részét is visszamondja, például július elején, a 27. naptári héten a megye területén száz mázsa húst nem vett át az élelmiszer kisker. Igaz, fagyasztott húsról van szó, amitől általában idegenkednek a vásárlók. Nehézségek vannak még az élő és a vágott baromfi, az élő- és a tonhal-ellátásban, nagy a hiány a mélyhűtött árukban, nem kielégítő a zöldség- és a gyümölcsellátás, és néhány keresett konzervből sincs mindig elegendő, például a vagdalt húsból és az olajos halból. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a kereskedelem önerejéből is igyekszik megoldást találni a hiányosságok megszüntetésére. Így például a tsz-ektől és termelőktől is vásárol zöldséget és gyümölcsfélét, a Hatvani Konzervgyártól is sikerült terven felüli meny- nyiségben paradicsomos készítményeket kapniok. Két termelőszövetkezettel folytatnak tárgyalást 250 mázsa mák szállítására. És a Mátra Évek óta visszatérő gond a Mátra jobb ellátásának megszervezése. Ha van is itt kimutatható előbbre lépés, az még mindig nem kielégítő. Különösen a nyári idegenforgalom ugrásszerű megnövekedése következtében jelentkező igények kielégítése hagy sok kívánnivalót maga után. Nemcsak a friss zöldség- és gyümölcsféleségek hiányoznak a Mátra különböző tájain, de sokszor még frissítő ital se kapható, főként a szükségmegoldásként felállított büfékocsiknál. Más dolog az, hogy évek óta nem sikerül a tervezett kékesi és galyatetői üzl_etházat felépíteni, amiknek terve már tavaly elkészült, és úgy volt, hogy ebben az évben már üzemelni fognak. Nincs rá keret, ahogy szokás ezt mondani. De még jövő évi megvalósításuk is teljesen bizonytalan, pedig megépítésük még a sürgősnél is sürgősebb volna. Ha a két megjelölt hely között fontossági sorrendet meg lehet egyáltalán állapítani, Kékest kellene az első helyre tenni, mert sokkal exponáltabb és sokkal mostohább hely, mint Galyatető. A turistaforgalom zöme ugyanis itt csapódik ki, eiirt* következtében a panaszok is itt tömörülnek. A Mátra ellátása azért érdemel külön figyelmet, mivel hazánk legmagasabb hegyvidéke, tehát mindaz, ami a Mátrában található, és mindaz, ami a Mátrában hiányzik, túlhat nemcsak a megye, hanem az ország határain is. És egyelőre nagyon rossz bizonyítványt állítunk ki élelmezési szempontból a Mátrába látogató turistáknak önmagunkról, szervezési készségünkről, gondoskodási képességeinkről. Az itteni lehangoló állapotok alapján ítélni rólunk — veszélyes. Irreális képet ad. De ha. nem talál mást a turista? És, hogy mindezt elmondtuk, nem az elégedetlenkedés miatt tettük, sokkal inkább a további fejlődést remélve és segítve. G. Molnár Ferenc Ahol emberek szedik ◦ markot Férfiak vágják a rendet, ők a marokszedők is a liszkói aratóbrigádban. Mátravidéki Fémművek aratásra jelentkezett munkásait kerestük: — Arra menjenek, ahol emberek szedik a markot. Mert Kisnánán a férfiakat illeti az ember kifejezés, amely egyben elismerés is ha a férfiak nem csak a kaszát suhintÉrdekes újítást vezettek be kísérletképpen a BÁMEX- BUMFÉRT központjában. Elsején bejelentették a tisztviselőknek, hogy abban a hónapban nem kell megdolgozniuk a fizetésért, illetményüket így is, úgy is megkapják. Én tizediké táján mentem a BÁMEXBUMFÉRT-hoz, egy bonyolult, régóta húzódó ügyben. Midőn beléptem Lipták kartáshoz, ügyem előadójához, meglepetten láttam, hogy nyugágyban heverészik, és olvas, kispárnával a feje alatt. Keze ügyében jégbehűtött szóda, s egy tálcán hamvas őszibarack. — Jó napot kívánok — mondtam tisztelettudóan. — Behoztam azt az írást, amit kérni tetszett, hat példányban. Megkaphatnám most az aláírásokat? — Minek? Jó lesz az anélkül is. Pont az én aláírásom hiányzik magának? Semmi jelentősége... — Azt tetszett mondánk hogy:.. — Az a múlt hónapban volt — legyintett Lipták és elbocsátott. — Nem kell aláírás? — cso- dÄoztam. Hiszen erre az alátott rám szigorúan, és a szeme fenyegetően villant. — Szeretném, ha... Itt vannom, fölösleges marhaság az egész... Papír nélkül is el lehetett volna intézni a dolgot, mert az én ügyem voltaképpen nem is ügy, csak felfújták, el lehetne intézni két perc alatt, de talán még annyi sem kell hozzá. Nem akartam hinni a fülemnek, nem akartam hinni a szememnek. Azt hittem, hogy valami varázslat vagy csoda történt. A portás azonban felvilágosított, miért olyan furcsák a tisztviselők, miért van olyan nyugalom, csend, béke az épületben. A következő hónapban ismét a BAMEXBUMFÉRT-nál jártam. A régi, megszokott kép fogadott: a folyosón szorongó, várakozó ügyfelek, a szobákban vadul iktattak, sorszámoztak, kimutatásokat készítettek, másoltak, kérdőíveket töltöttek ki és pecsételtek a tisztviselők. Nekem csak egy aláírás kellett volna, de nem kaptam, azt mondták, az nem olyan egyszerű, előbb adjak be egy kérvényt, hat példányban ... — Abban a hónapban már dolgoztak a fizetésükért MikesGyprsV segítenfek az aratásnál, már kevésbé feltűnő. A Mátravidéki Fémművek dolgozói ugyanis Tóth László, aki a legjobb kaszás hírében áll. — mivel e vidéken keveset tud segíteni a gép — évről évre segítenek az aratásnál Síroktól egész Kisnánáig. A rekkenő hőségben a faluhoz közeli domboldalon találjuk meg az önkéntes brigádot, „ahol emberek szedik a markot”, Czank Péter személyzeti osztályvezető után például a jókedélyű Bobák János hajladozik a sarlóval, mellettük pedig Budjás János mérnök kötözi a kévét, nagy lendülettel térdepelve a szúrós „marokra”. — Régen fogtam én is a kasza nyelét — mentegetőzik Rózsa László igazgató, aki _ a vezetői példamutatást itt is érvényesíti és a sor elején vágja a rendet. — A hőség az borzasztóan nehezíti a munkát — teszi nég hozzá, miközben néhány perces szünetet tart a kaszálásban. Erre Gotyár Lajos párttitkár is odaérkezik, s ő mondja az adatokat: — Harmincnégyen jöttünk ki ma segíteni. Délelőtt úgy látszott, az eső kiver a táblából... de aztán megkegyelmezett. Meddig dolgozunk? Ahogy az aratók szokták: amíg csak az idő engedi. — Hol segítenek még? — Sírokban tegnap tíz holdat vágtak le brigádjaink, á ahol a környékben szükség lesz a kaszára, szívesen segítünk. A Mátravidéki Fémművek önkéntes aratóival tehát ezentúl is gyakorta találkozhatunk! Tóth László, a hatos párt- szervezet titkára, valóságos bravúrral kezeli a kaszát és időnként a levegőbe dobva megpörgeti és ügyesen elkapva suhintja neki a búzának, öt dicsérik legjobban társai, de a többiek is belezökkentek délutánra a kaszálásba, marokszedésbe. Tóth László Ígéri: — Lehet, hogy még a hétéit újból aratni megyünk, ezúttal a brigádommal. A másik élkaszás Krisztián István üzemvezető, akit alkalmi brigádjában „Vajdának” tisztelnek, valamikor Kápolnán ismerkedett meg a kézi aratás nehéz munkájával. Aztán traktorosként géppel is aratott, s most, hogy a szükség úgy hozta, ismét kaszát vett a kezébe. ö a jövő héten ismétli meg újból ezt a fárasztó napot, s minden bizonnyal az aratás befejezéséig még jó néhányszor kell állnia a rend elejére. S miközben rövid pihenőkkel végzik az izzadságos munkát, a beszélgetésükből kitűnik, menynyire együtt éreznek a környékbeli termelőszövetkezetek gondjaival, mennyire ismerik problémáikat ... s ami a legfontosabb; mennyire készek segíteni ezeknek a gondoknak az elűzésében. Érthető, hogy a kisnánaiak is örömmel fogadták őket s rögtön kijelölték azt a 15 holdas táblát; melynek levágására nem jutott sem gépi; sem kézi erő. S ahogy a dolgos vendéget szokták, az ebédnél őket is borral kínálták a szövetkezetbeliek. A liszkóiak két csoportja között délutánra felélénkült az aratóvirtus, s a vízhordó nemcsak az enyhet hozó vizet hozta, hanem a hírt is, hogy menynyire haladtak előre Tóthék és, hogy Krisztiánék, bár erősen füves részben járnak, de estére biztos végeznek a vállalt öt hold betakarításával. A kisnánaiak pedig hálával és elismeréssel szólnak a munkásaratókról, s készségesen igazítják útba, aki látni akarja munkájukat: — Arra menjenek, ahol emberek szedik a markot. Kovács Endre nak ezek az iratok... Hat példány ... Pecsét,.. —• Nem szükséges. Minek ezekre pecsét? Menjen fel nyugodtan a főosztályvezetőhöz, és írassa alá őket... A főosztályvezető kijelentette, hogy szívesen aláírja az irataimat — alá is írta őket —, de tulajdonképpen nem is „kellett .volna kérvényt beadrásra vártam két hetet. Szé- ielegve jöttem ki a szobájából, :s felbotorkáltam a második emelet ötbe. — Bocsánat, itt veszik fel az idatokat? ' A tisztviselő, akihez a kér- iést intéztem, lepkegyűjte- nényt rendezgetett az íróaszta- on. — Ha ragaszkodik hozzá — volt a válasz. — Ha ragaszko- iik hozzá, hogy én most ki- töltsek egy fölösleges kérdőívet, amelyben hetvenöt fölösleges kérdés van... •— Én nem ragaszkodom hoz- íá — dadogtam —, de ön mondta két héttel ezelőtt, ha meg lesznek az írások, ide kell jönnöm, lediktálni az adataimat ... — Minek, uram, minek? Hát nem egyszerűbb az egész, ha ezt elhagyjuk? Egyszerűbb, kényelmesebb és meggyorsítja az ügyintézést. Sétáljon át a másik szobába, és ott kérjen az irataira pecséteket. Elég lesz az is...' A szomszéd szobában egy vércseorrú, szikár, idősebb hölgy ült, és zöldbabot pucolt — Milyen ügyben?.^—-kiáb ják, hanem ott gömyedeznek a marokszedők helyén is. Ez már feltűnő jelenség. Szükség- állapot. Az, hogy munkások A kisnánai Hunyadi Termelőszövetkezet udvarán szorgoskodó asszonyok így igazítanak útba, amikor, a
