Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
Az erdők miaut iizeiitte Háromtagú kis társaság érkezik a mérleg elé. — Mikor indultak ma? — Hajnalban keltünk, három ira körül, mint majd mindig, amikor gombáért megyünk a szűcsi, vagy a domonkos! erdőbe — mondja a megszólított Pusomi Katalin. — Korán érdemes elindulni, amikor még nincs olyan meleg. S így már nyolc, kilenc órára végzünk is... — Mennyit hoztak? — Most tizennyolc kilót. Hárman. Több mint felét én szedtem. — Kifizetődő munka? — Negyven forintot mindennap megkeresek vele. Pár óra alatt... ★ A mátrakeresztesiek is az erdőből élnek de másképp keresik a pénzt, mint a korábban látogatott vidékek lakói. A megyehatáron meghúzódó kis hegyi faluban — fakanalat készítenek inkább híres, ősi mesterséggel ... Ügy mondják, hogy a községben huszonkilenc család fakanalas. Tízfélét faragnak mindenik helyen — tízcentistől egyméteresig —, hogy ne legyen miatta sehol veszekedés. Találomra benyitunk az egyik kapun. Az udvaron Ná- gel Gáspámé ül a húzószéken, s dolgozik sokféle különös szerszámával. — Kitől tanulta ezt az érdekes foglalkozást? — Az apósomtól... Nem könnyű munka. Tizenöt különféle műveletet kell elvégezni, amíg egy-egy fakanál elkészül. — Mennyit készít naponta? — ötven darab körül... Higgye el, nehéz kenyér. Sok a kiadás. Pénz kel a rönkért, fizetni kell a fűrészelésért 80 forintot fognak le az öregségire”, tíz százalék a kereseti adó. Szóval jut is, marad is a pénzből. Muszáj csinálni. Mert itt alig van valami föld, itt nem mehet mindenki az útépítéshez sem. És élni itt is kell. Nekünk is ... ★ Feldebrő határában erdőszélre telepített málnás virít mesz- sziről... Az egri üzemvezető azonban — meglepetésünkre — nem ezzel „dicsekszik”, nem a fehér falú féltetős házikóban sorakozó, idei terméssel töltött kádakat mutatja hanem mást. — Nézzék csak, ráncos levelű rózsa! Tavaly telepítettük, kísérleti jelleggel. Az idén fodult termőre. Nagyobb, húsosabb mint az erdei csipkebogyó, s több a C-vitamin-tar- talma is! Most még csak ennyi van belőle, pár négyzetméternyi. De még ebben az évben megnöveljük a területet, s azután még jobban. Pézt hoz majd, sok pénzt az Erdei Termék Vállalatnak. Külföldről nyers gyümölcsként keresik viszik szárított csipkehúsként s kelendő a szörpje is... ★ Már szürkül, amikor búcsút intünk a feldebrői erdőszélnek, málnának, ráncos levelű rózsának és az idős éjjeliőrnek — aki kunyhója előtt áll szál egyenesen, s fürkészőn jártatja távcsövét az alkonyba vesző tájon... Gyónt Gyula Változatok egy témára Felbomlott egy házasság, nem is az első, nem is az utól- só eset ez. Sem farizeus szemforgatással, sem vagánykodó vállrándítással nem akarunk a válásról szólni, indokolt esetben a legtisztességesebb megoldásnak tartjuk, mert sorsokat tehetne tönkre a széttép- hetetlen kapcsolat illuzórikus merevségének erőszakolása. Nehezebb az ítéletet kimondani olyankor, amikor a házasság felbomlása két fiatal élet, két gyermek további nevelésének lehetőségét is veszélyezteti. Egy ilyen esetről szeretnénk most beszámolni. Megváltozik a férj Horváth Jánosáé nagyon fiatalon ment férjhez. Tizenhét éves volt. Szülei szerették volna, ha vár még néhány évet, hiszen alig végezte el a gyors- és gépiróiskolát, alig volt néhány hónapja állásban, még alig tudott valamit az életről a lányuk. A jövendőbeli férj, Horváth János azonban türelmetlen volt. A csillagot is megígérte az égről, csak mielőbb megkössék a házasságot. A szülők erőszakkal nem tarthatták vissza a lányukat, a férjjelölttel szemben sem volt semmi kifogásuk, szüret után tehát megtartották a lakodalmat. A férj tenyerén hordta fiatal feleségét. Minden kívánságát teljesítette, még a gondolatait is leste. Néhány hét múlva már velük példálóztak az ismerősök, ők lettek a tökéletes házasság mintaképei. Mint a mesében, minden úgy történt, csak nem mézeskalácsházban laktak, és nem nektárral táplálkoztak. A férj takarított, elmosogatott, még a főzésben is segédkezett. Könyvet lehetett volna írni róluk kislányok számáua, ezzel a címmel: Milyen legyen az ideális férj? Horváth János naponta többször is felhívta telefonon feleségét a munkahelyén, csupán azért, hogy ismételten bejelentse, mennyire szereti. Mindennap ott volt a gyár bejárata előtt, mindennap megvárta a feleségét, utána karonfogva, összesímulva siettek haza. Alig éltek három hónapig együtt amikor a férj kívánságára Horváthné felmondta állását, mert a szerelmes férj nem tudta elviselni, hogy felesége idegen férfiak társaságában töltse munkaidejének nyolc óráját. Féltékeny volt Horváth János még az öreg portásra is, akire kedvesen rá- mosolygott köszönéskor a felesége. Két év múlva kislányuk született, majd hat évvel a kislány után az apa szeme fénye, a fiú is beköszöntött a családba. Horváth János két hónapig még úszott a boldogságban, mindenkinek megmutatta a kisfiáról készült fényképsorozatot, ami véletlenül mindig nála volt. Két hónappal az ifjú János- trónörökös megszületése után a férj kiköltözött a kisszobába, hogy ne zavarja a családot, se a mocorgásával, se azzal, ha véletlenül később kell hazajönnie, mert beszerzőként sokszor Volt kiküldetésben. A legközelebbi fizetéskor már csak ezerötszáz forintot adott a feleségének, pedig különböző forrásból, másodállásokból és rendszeres megbízásokból közel hatezer forint jövedelemmel számolt el azelőtt. És még a sok természetbeni ajándék: az első kosár gyümölcs és zöldség, a befőzniva- ló, a rengeteg szőlő és bor mind ingyen került ki az üzletfelek figyelmességéből. Mesés körülmények között éltek azelőtt, most egyszerre vége szakadt a Kánaánnak. Horváthné azt is észrevette, hogy a férje éjfél körül gyakran elment otthonról, és hajnaltájban tért csak vissza a lakásba ilyen esetekben. Ismerősök kezdték megállítani az utcán, elmondták, az éjszakai órákban merre találkoztak Horváth Jánossal. Egyre gyakrabban neveztek meg ezek a jólelkű informátorok egy elvált asszonyt, akinek házába látták bemenni éjfél körül Horváth Jánost. A feleség egyszer ébren várta meg a férjét, és megkérdezte, merre járt ilyen szokatlan időben. — Semmi közöd hozzá! — kapta a választ. — Azt mondják, szeretőd van — jegyezte meg az asz- szony. — Azt mondják...! Ilyen hülyeségre józan ember nem ad semmit. Ne légy oktalanul féltékeny. — De már hónapok óta észre sem veszel — említette meg szégyenkezve Horváthné. — Mert nem akarlak zavarni. Ettől kezdve Horváthot mintha kicserélték volna. Állandóan szemrehányást tett a feleségének, amiért oktalanul féltékenykedik, alig tartózkodott otthon, sem a felesége, sem a gyerekek iránt nem érdeklődött, elmaradtak az üzletfelektől kapott korábbi ajándékok, soha nem ízlett az étel, amit a felesége továbbra is nagy gonddal főzött, és mindenben hibát keresett. Soha semmi sem volt a kedvére való. Ha a gyerekek rámosolyogtak, elfordult tőlük. Mindig fáradt volt. A szokásos harmadik Egyik napon egy vaskazettát vitt haza Horváth János, amit az éléskamrában álló, öreg szekrény legmélyére helyezett el, a kulcsát mindig magánál tartotta, a feleségének még a láda közelébe sem volt szabad mennie. Igenám, de az asszony úgy hallotta az ismerősöktől, hogy férje több mint százezer forintot nyert a lottón néhány héttel korábban. Neki azonban semmit sem szólt A legközelebbi alkalommal benyitott a kamrába, amikor a férje a ládát elővette a szekrény mélyéből. — Honnan van ez a rengeteg pénz? — kérdezte elámul- va a köteg százasok láttán. — Pénz? Miféle pénz? —. csodálkozott a férj. — Honnan szeded te azt, drágám, hogy ez a pénz, amit látsz? Bizonyítsd be, hogy ez pénz. A férj gúnyosan nevetett, és becsukta a vasládikót. — Legalább a gyerekeknek vegyél egy pár cipőt és egy kabátot, mert itt a tél — könyör- gött az asszony. — Nem mondanád meg, miből? Az asszony erre kifakadt. Akkor már tudta, hogy a férje mindennap együtt van azzal a bizonyos elvált asszonnyal* . együtt vacsoráznak az éttermekben, konyakoznak a presz- szóban, és utána taxival ruccannak fel Mátraházára, vagy Galyatetőre. — Ne izgasd fel magad, drágám, mert megárt — ezzel sar- konfordult és elment. A férfi beadta a válópert* azzal az indoklással, hogy a felesége oktalan féltékenysége pokollá teszi az életét. A bíróság a válást nem mondta ki. A férj közben elköltözött, hónapokig feléje se nézett a családjának, megfellebezte az első fokú döntést, ekkor már a felesége sem ragaszkodott tovább az együttéléshez. A bíróság a két gyerek részére az apa jövedelmének negyven százalékát ítélte meg gyerektartásra. Mit tett erre az egykor any- nyira rajongó férj, aki naponta háromszor felhívta felesége munkahelyét, aki féltékeny volt a portásra, mert arra köszönéskor rámosolygott a felesége, aki a csillagokat is hajlandó lett volna lehozni az égről még egy évvel korábban is? Egymás után mondta vissza, mellékjövedelmet adó megbízatásait és küldött a gyerekeknek hatszáz forintot. Az új asszony mellett teljesen megváltozott az élete. Azelőtt még moziba sem volt hajlandó elmenni, ma naponta járnak mulatni és ha féktelen jókedvük kerekedik, egymás nyakába öntik a konyakot. Mert ők vidámak, jópofák. Csak arról feledkezett meg Horváth János, hogy a bíróságot nem lehet becsapni, az nem engedi meg az ilyen ön-' kéntes jövedelemcsökkentést, mert a két gyerek felnevelésének biztosítása már társadalmi ügy. Horváth János hiába próbálja átmenetileg csak az 1500 forintos alapjövedelmet fenntartani, hogy a gyerektartási díjat lecsökkentse, ezt a2 ügyeskedését nem méltányolják. Társadalmunk ereje a két gyerek érdekeit nem hagyja csorbítani. G. Molnár Ferenc Közös vállalkozás a Mérges-patak ellen Utoljára tavaly okozott gondot a gyöngyösi Mérges-patak. Nagyobb nyári zivatar után kilépett a medréből, és az [egyébként szelíd kis patakocska több házat elöntött, a lakókat a városi tanácsnak kellett ideiglenes lakásokban elhelyeznie. Evek óta napirenden szerepel a Mérges-patak szabályozása, évek óta folyik ez a munka, ami most már a befejezéshez közeledik. A terv szerint az év végére a külső és a belső Mérgest összekötik, ezzel az árvízveszélyt megszüntetik. ’De a látszólag egyszerű terv végrehajtásához néhány egyéb munkát is el kell végezni. Ezek közé tartozik a Gyöngyöst Mátrafüreddel összekötő iút egy szakaszának korrekciója, ezen a szakaszon egy közúti híd elkészítése, a Mátrai Erdei Vasúthoz is építeni kell egy hidat. A Mérges-patak szabályozása tehát összetett fel- 'adat, annyiban is, hogy több szerv közös munkáját, áldozat- készségét igényli. Gyöngyös város tanácsa az [érintett szervek képviselőinek > bevonásával néhány megbeszélést szervezett már. Legutóbb ,az építkezések ütemtervét készítették el. Erre azért volt [szükség, mert a vasúti híd • saecfofzfttét _ például a Mátrai Erdőgazdaság vállalta! az új meder kialakítását az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság végzi, a 24-es száj mú út nyomvonalának módo-* sítását a KPM Közúti Igazgat tósága vállalta el. A tanács szakigazgatási szervein keresztül még egyes építkezési anyagok beszerzéséhez is segítséget nyújt. Kérdéses még, hogy a közút korrekcióját sikerül-e az év végéig befejezni. Amennyiben nem, az utat itatásos hengerléssel ideiglenesen megnyitják* a végső aszfaltborítást pedig a jövő év elején végzik el. Az útkiigazítás egyben megszünteti a városszéli kellemetlen • űtkanyart is, amely komoly balesetveszélyt jelentett eddig. A Mérges-patak szabályozása azon túl, hogy a további árvízlehetőséget kizárja, arra is nagyszerű példa, miként lehet közös összefogással, jóindulattal, a különböző szervek segítőkészségével hatékonyan szolgálni közösségi érdekeket. A felsorolt szervek eddigi magatartása ezt a végkövetkeztetést bizonyítja. XtPQMG 5 1965. július 25., vasárnap ja, nyugtalan ez az élet. Távoli a családtól, ismerősöktől. El-J képzelheti. Nehéz pénz ez, na-« gyón nehéz. J — Mennyit keres? 5 — Kettőezret J — Elég? J — Mindegy mit mondok, úgy-' se lesz több. J — Volt már itt a család? < — Nem. Messze van. — Hogy megy a főzés? < — Meg lehet enni. Anyámtól" tanultam. Hol ilyen, hol olyan.] — A levelet hogy kapja meg? — Rendesen. Szabó Sándor,\ XP 11—38, csonkavágány. Megi a hely, ahol vagyunk. Ritkán' jön, én sem írok ... J — Epizódok, emlékek a vá-' gúnyról? ] — Vannak. Egy éjszaka be-1 lénk szaladt egy tehervonat,; éppen aludtunk. Télen meg be-, lepett a hó... ' — Innen hová mennek? ! — Nem tudjuk. Egy darabig itt maradunk Selypen. Furcsa] név ez a Selyp. Nem szép. Sár-' egres, ennek hangulata van. Érzi? Én igen ... No, már kész! is a leves, főzöm a tésztát. Dél1 van. Itt az ebéd ideje... , „SÄRBOGÄRD, Dombóvár, te virágos vidék...” Messzire viszi a dalt a júliusi szél. Messzi-1 re, oda, ahová szánta az énekes, ahová gondolt, ahová küldte, ahonnan hozta... Koós József — 1949 óta. 18 éves voltam, mikor először eljöttem. — Azóta így ment? — így. — Nősülés? — 54-ben. — Az asszony mit szól? — Semmit. Kell a pénz... — Merre járt már? — Sárbogárd, Dombóvár, Záhony, Budapest, Mátészalka, Hatvan, most meg itt vagyunk, Selypen... — A TÖBBIEK? — Dunántúliak. Együtt vagyunk már évek óta. — Most hol vannak? — Még dolgoznak. — Min? — A vágányon. A talpfaverő gépet kezelik. Jönnek mindjárt enni... — Mindig főznek? — Áh, néha. Ha van időnk. A gyomor már nem nagyon bírja a száraz kosztot. Megunta... — Szabad idő? — Főzés, vasalás, néha egy pohár sör. Másra nem jut. Este végzünk a munkával. — Szereti? — Mit? — Ezt a munkát. — A munkát ifién, csak tudlent egy takaros kis házikónak ... TŰZHELYEN zöldbab fő, az asztalon apróra vágott káposzta. Készül az ebéd, zöldbableves, káposztás tésztával. Szeretik, még újdonságnak számít. No, meg különösebb szakácsi tehetség sem kell hozzá... Fő, hogy meleg, friss legyen. A szalonna nem esik jól. Sok volt már belőle ... — Foglaljon helyet nálunk. Elfér, talán ide üljön, az ablak mellé. Meleg van most az öreg betyárban. Különben Szabó Sándor a nevem. Ha megvárja, akár velünk is ebédelhet Szívesen vesszük. — Hová való? — Sáregresre. Messze van, Fejér megyében. — Odaszólt a nóta? — Unatkoztam, meg rájuk gondoltam. — Kikre? — Hát az asszonyra, meg a három gyerekre. Tudja, var egy fiam és két lányom. Jó lenne, ha itt lennének ... — Mikor volt otthon'1 — Két hete. — Mikor megy? — Szombaton. — Mióta él így? „SÄRBOGÄRD, Dombóvár, te Virágos vidék ...” Messzire viszi a dalt a júliusi szél Messzire, oda, ahová szánta az énekes, ahová gondolt ahová küldte, ahonnan hozta... A vékony víztükörben meg- rezzien a ház... Rezeg, s mintha útra indulna a kanyargó hullámokkal, úgy bukdácsol le s föl a megzavart vízben ... XP 11—38 a száma, s az út szélén áll a vízzel körülvett csonkavágányon Selypen, ötven éves. Neve: XP 11—38, csonkavágány. Csupán a vidék változik: Sárbogárd, Dombóvár, Záhony, Budapest Mátészalka, Hatvan, Selyp... A többi marad, még jó pár évig, mert az öreg ház jól bírja az utat pedig de sokszor kilökték) már a többi közül, félre az útból, a csonkavágányra... Ház a csonkavágányon. Nem lakókocsi, ház. Amaz sértő lenne az öreg házra, csak az utca emberei nevezik így... A „folyosón” kifeszített spárgán ruhák száradnak. A kémény füstöl, a villanydrót ugyanúgy kihúzva, mint a szemközt lévő, fehérre meszelt házon. A seprő a falnak támasztva pihen, a gazda a lépcsőn ül, ahogyan otthon szokta ... Valóban ház, még kívülről is Pelül meg semmi sem mond elEbéd a csonkavágányon... alább ötven mázsára! A Semmi-hegyről, meg a Kőháttörés- ről különösen gazdag termés ígérkezik ... Meg lehet üzenni a miskolci szörpüzemnek! tír Tamalelesz főutcáján, kísé- . rönk — a kalauzoló „házigazda” — nélkül is ráakadnánk a gombagyűjtő állomásra. Kosaras lányolt asszonyok lépnek egymás nyomába, s a tágas udvaron jókora cserényeken szikkad, szárad az idei termés. Rókagomba, vargánya, molyhos, érdes nyelű, galamb, szegfű — mindaz, amelynek képe ott függ az átvevő szín falón, hirdetvén a környékbelieknek, hogy a kalaposok közül melyiket érdemes gyűjteni. Kovács K. Gáborné két esztendeje vezetője a tarnáleleszi telepnek. — Milyen a forgalom? — Reggel nyolc óra tájban kezdődik, s az esti nyolcat is elharangozzák a toronyban, amikorra az utolsó kosárral befordulnak ... Délelőtt inkább a nyers gombát hozzák, délután pedig a szárítottat... A mai napról még nem sokat tudok mondani. Tegnap öt mázsa nyers gombát vettem át és ötven kiló szárítottat. És természetesen málnát is: tíz mázsát. Mert a megbízásom arra is szól. . . that építenek Heves megyében szintén folyik a pincék és borfeldolgozók rekonstrukciója. Egerben és Gyöngyösön jelentős beruházással bővül a kapacitás. Az elkövetkezendő években megyénkben és országszerte folyamatosan bővítik a feldolgozó üzemeket. Tudom, hogy akkor tél volt — kemény, osirkorgó — és hóvihar tombolt a hegyen ... Most meg szelíden zöldellnek az erdők, virág pompázik sok színben, fekete bogyóktól ros- kad a bodzaág, szénát kaszálnak az útszélen, meg a tisztásokon, megkésett cseresznye zsendül az érdészház kertjéber — mégis, a Bükk-fennsikon akaratlanul is Simon Menyhértre gondolok. Erdélyi János elmosolyodik, amikor a filmet említem. Régi emlék fénye csillan a szemében, úgy magyarázta: — Itt állt a ház, ahol most vagyunk. Én voltam a törött lábú erdész... A történetért jöttek? — Nem ... Jó az úgy, ahogy olvastuk, ahogy láttuk ... — Másért jöttünk, köznapibb dologban. Megnézzük, hogy mit ad a júliusi erdő — szól Bartucz József, az Erdei Termék Vállalat egri üzemvezetője. — Érik-e már a málna, küld- hetem-e érte a hordókat... ? — Már pirosodik, kerülközik a vederbe. Ott a hegyoldalon — mutatja az erdész — már szedik is néhányan. Igaz, hogy ez még csak „kóstolgatás”, amolyan előszüret, de bizony, lehet készülődni odalenn, jöhet rövidesen a teherautó. — Mennyire számítanak? — Többre, mint tavaly. LegÚj hortároli Az újtelepítésű szőlők országr Ezer te termőre fordulnak. Évről évre mind nagyobb szőlőterületről kell leszüretelni a termést. Az új termés fokozására a kis'kunmajsai, a tisza- kürti, az izsáki és a kecskeméti állami gazdaság 32 ezer hektoliteres borpincét kap. „Nehéz kereset ez...” — mondja a mátrakeresztesi fakanálkészítő, Nágel Gáspámé.
