Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

F Pillantás a Marsra Napkon át a világlapok cím­lapján díszelgett a Mars neve. JElnek-e vagy éltek-e hát ér­telmes lények a szomszéd bolygón? Mi igaz a nagyszabá­sú Mars-csatornákból? Évti­zedeken át ilyen és hasonló kérdések tucatjai foglalkoztat­ták a Mars-kutatókat. A Mari­ner 4. amerikai Mars-rakéta mostani útján rápillantott a Marsra, s nemcsak műszeres megfigyeléseket, hanem látha­tó és elemezhető képeket is közvetített a földi megfigyelő állomások felé. Mire várt és mire kapott feleletet • kutató emberiség? E nyáron is — mint évezre­dek óta esténként a délnyuga- ' ti égbolton a nyugodt és vörös fényű Mars ívelt át a látóha­tár fölött. Ősidőktől ismeretes, az ó-kínai feljegyzések szerint hol „tűz”-nek hol „lámpás”- nak nevezték. Az egyiptomiak „Vörös Hórusz” néven emle­gették. A mai nevét a görög­római mitológia adta, a had­istenről a Mars elnevezést kapta. A tűz, a vér a háború, a pusztulás jelképe maradt. Az emberek fantáziáját azóta is sokat foglalkoztatta, neves írók egy-egy regényük cselek­ményét helyezték a Mars fel­színére: Tolsztoj „Aelita” című regényében, H. G. Wells: „Vi­lágok harca” című művében találkozunk a Marssal. Vajon mi indította az írókat, hogy értelmes lényekkel népe­sítsék be a Marsot? Ügy hisz- 'sziik, ebben a múlt század csillagászati is ludasok. Schia- rparclli olasz csillagász 1877- ' ben a nagy oppozíció (a Nap «ies~a Mars a Földtől szemlélve, |>szemben álltak) alkalmával a Marson csatornákat vélt fel- ífedezni. Egész csatornaháló­zatról beszélt, mondván — a «Mars tengereit körülbelül 200 -csatorna kapcsolja egybe — jármiról térképet is készített. A «csatornák északon és délen jhómezőkkel érintkeznek, a honnan a vizet a Mars egyen­lítőjének sivatagos vidékére vezetne Lowal amerikai csilla­gász T909-ben még rajta is- “túltett, ezer olyan csatornát látott, azokat marsbeli lények alkotásainak hitte és hirdette, imég azt fs kiszámította, hogy íat-marsheti mérnökök konst­rukciója, a duzzasztóművek teljesítménye legalább négy­szeresen múlják felül a Niaga- ra-vízesés kapacitását. Palisa, egy osztrák csillagász a század- fordulóban így nyilatkozott: „Menjünk el a világűrnek egy olyan pontjára, amely egyfor­ma távolságra van mind a Földtől, mind a Marstól. Fel­tételezve, hogy a megfigyelő semmit sem tud az emberiség­ről és csak távcsövekből szem­lélheti a két égitestet. Annyit elárulnánk hogy a két égitest egyikén élet van ki kell talál­ni, hogy melyiken. Egész biztos, hogy a Marsot jélölné meg, nem a Földet.” — Ügy látszik, időközben a képzeletünk megkopott. Mi már csak mosolyogni tudunk azon a javaslaton is, amiről be­széltek a századfordulón, hogy a Szaharában építsenek valamilyen alapvető geometriai tételt tükröző ábrát, például egy derékszögű háromszöget, az oldalai fölé szerkesztett négyzetekkel, ami a Phytago- ras-tétel szemléletes formája és azt világítsák ki. A geometria minden bizonnyal univerzális tudomány és a Mars értelmes lakóinak a felismerhető vála­sza nem várat magára sokáig. De a válasz máig sem érkezett meg, igaz, hogy a kísérletet végre sem hajtották. Most, hogy a Mariner 4. 14 ezer kilométeren belül meg­közelítette a Marsot, s onnan képeket közvetített, a kérdé­sek egy része bizonnyal meg­oldódik. A felvételek közül a három első képet, a távolabb­ról készült felvételeket már közzétették. Az eddigi optikai megfigye­lések — és ezek eddig döntő többségben vannak — leírása szerint a Mars felszíne éppoly foltosnak tűnik, mind a Holdé. Sötét és világos területek vál­togatják egymást 30—70 szá­zalék arányában. A sötét vi­dékek mélyföldek, medencék, alacsonyabb szintűek a kör­nyező világosabb felföldekhez képest. A sötét medencéket né­ha tengereknek is nevezték, bár ezekben, sem hullámzik a tíz. A már 350 év óta tartó távcsö­ves megfigyelések korszaka alatt egyszer Csak megcsillant-—Miért engedték magukat becsapni? 1 «— Forrt a víz a pohárban... 6 kete volt a tojás... Ez t meg bennünket. Nagyon Síjük, de most már késő. nem akarják kitenni az ba? 1 Ezután rövid alkudozás kö­vetkezett, amely végül is egyezséggel zárult: mi elhall­gatjuk a hiszékeny család ne­vét, sőt, még a községet is, ők pedig elmondanak mindent őszintén, pontosan úgy, ahogy történt, egy pénteki napon úgy dél táj ban. — Az asszony az ebédet főz­te. Egyszer csak nyílt az ajtó és. belépett egy cigányasszony. íEgjészen jó kinézésű volt, olyan líJS-év körüli, szőke hajjal, vál­lára vetett színes kendővel. tBgy pohár tejet kért. A felesé­gem mondta, hogy nincs. — )(Ákkor egy kis vizet... t Megmerítettem egy poharat, fez tán, amikor nyújtottam neki, felkapta a kezem és furcsán, ^hosszan nézte a tenyeremet... fOlyan különösen nézett rám, «mikor mondta: — Magának túl sok az iri- gye... Nagy veszedelmet lá­tok. .. Féltékenység, beteg­ség ..; Erre már az asszony is oda­fordult: — Oszt ki lenne beteg mi- nálunk? — Az embert gyötri a beteg­ség, lelkem, meg a féltékeny­ség is... — Ugyan, ne beszéljen már ilyen badarságokat. Nincs az én uramnak semmi baja. — Látom, nem hisznek ne­kem. Adjanak csak egy ken­dőt! Azzal fogta a kendőt, be­takarta vele a vízzel telt poha­rat egy gyors mozdulattal fel­emelte és a fülünkhöz tartot­ta: ß pohárban forrott a víz! Hallottuk, hogy bugyborékol... Mintha fejbevertek volna ben­nünket. Forrott a víz! Azzal bolondított el. Ügy néztünk rá, mint egy szentre. Ö pedig le­emelte a pohárról a kendőt, és a vízzel felszentelte a házat. A Hármashatárnál kilenc sáska vár Próbáljuk meg, hátha mi is utána tudjuk csinálni ezt a varázslatot. Az asszony már nyújtja a vízzel telt poharat, rátesszük a kendőt, alul össze­fogjuk, felemeljük: ... semmi! — Várjunk, elfelejtettünk valamit. A pohár tetején a kendőt egy kicsit be kell nyomni a vízbe. A második kísérlet már si­került: forrt a víz. Legalábbis olyan kis, zúgásfélét hallot­tunk — mert megfeszült a víz­zel átitatott kendő — és ha megráztuk a poharat, bugybo­rékoló zajfélét adott a víz. — Pontosan így volt. Ezt hallottuk akkor is. Legalább megnéztük volna, hogy me­leg-e a víz? De nem hagyott időt a gondolkodásra. Egy to­jást kért, sót, cukrot és még egy kendőt. Letakarta a tojást, ráütött, levette a kendőt és ... fekete volt a tojás belseje! A cigányasszony egész magán­kívül volt, két kezét égnek emelte, úgy kiáltott: — Rontás, betegség a csalá­don!. .. Fekete a tojás, itt a veszedelem!... 500 forinttal kell eltakarni a vészt! 300 forintunk volt összesen, három százas, azt rátettem a tojásra — mire az asszony gyorsan eltette és tovább kia­bált. .. Nem volt nekünk akkor eszünkben, hogy mitől fekete a tojás? Most már tudjuk: egy fekete kavics lehetett az asz- szony kezében s amikor össze­törte a tojást, beleejtette. Egyszerű az egész. És még csak azután követ­kezett a java. Még egyszer felszentelte a házat, még a gyerekek fekhelyét is. Aztán az ágyból kihúzott egy szal­maszálat, hajszálat is kért, meg ... egy szőrszálat. Mi ki­húztuk és odaadtuk, 6 kendő-; be csomagolta és eltette. Az­tán azt mondta, hogy a hár- mashatárnál őt kilenc sáska várja és szétszedik, ha nem ad nekik ennivalót. Még a kamrába is utánunk jött. A feleségem leemelt egy oldal szalonnát — volt vagy 5 kiló — és odaadta. Aztán meg­látta az oldalast és a sonkát. Abból is kért: — kevés ez a szalonna annak a 9 sáskának — így mondta. Adtunk még két kiló oldalast és két nagy, sonkát. Ezután zsírt kért, hogy a sáskáknak el tudja készíteni az ételt. Egy lábasban volt vagy másfél kilónyi pecsenye­zsír, de azt mondta, hogy a sáskáknak tiszta, fehér zsír kell. Erre a feleségem odaad­ta a tiszta zsírt, de azért el­tette a pecsenyezsírt is. — Láttak-e már sáskát? — A feleségem még nem, én is csak egyszer, gombostűre szúrva. — Hogyan lehet felnőtt em­bereket így becsapni? Most az asszony válaszok — Volt valami annál a ci­gányasszonynál, amivel elkábí­tott bennünket. Az eszünket vette ... Másként hogyan tör­ténhetett? — Miért hisznek el ilyen ba­bonás dajkameséket? — Nem is tudom. Olyan áhitatosan beszélt, mint egy pap. Azt mondta, hogy amikor alszik, akkor ő szüzanyamez- telenül körmenetet jár. Lobo­gónak kérte el a paplanhuza­tot is. Aztán mindent lepedőbe csomagolt, megköpködte a ba­tyut, mielőtt a hátára tette és azt mondta: — Két hét múlva ismét eljövök, készítsenek há­rom szem cukorbabot, egy to­jást és 1700 forintot. És ezeket szó nélkül tegyék a tenyerem­be. Akkor majd vízzé válik a betegség, elmúlik a rontás és Én csak ezen tudok főzni! Szivem, én már nem campingelekl Jenő, azért csak kellett volna nekünk is egy sátor! Camping Skóciában. Felfújható sátor. Hét végi „pihenő”. (Kiss Béla rajzai) volna a Nap fénye a Mars állóvizében. Nagyobb víznek tehát nyoma sincs mint ahogy a hegyek hosszúra nyúlt ár­nyéka is hiányzik. Ha nincs árnyék, akkor kimagasló he­gyek sincsenek. Ennek bizonyí­tására az először közzétett fel­vétel is alkalmas. A felszíné­nek éle kissé homályos, de semmi kiemelkedést, egyenet­lenséget nem mutat, amiből hegyre, vagy éppen hegységre lehetne következteni. Igaz te­hát az eddigi feltevés: hogy eléggé lepusztult a Mars arcu­lata. A Marson időnként heves viharok dúlnak. Ez viszont légkör jelenléte mellett bizo­nyít. Legutóbb 1956-ban figyel­tek meg ilyen porfelleget. A szovjet csillagászok nem is kö­zönséges homokról, hanem vasporról beszélnek. Szerintük a bolygó felszínét vasoxid — hematit, Iimonit bo­rítja. A szél ezt felkavarja és eljuttatja a felsőbb rétegekbe is. Ettől látszik vöröses színű­nek. A mostani első felvételről is hasonló helyzetre lehet kö­vetkeztetni. A kép egy része homályos, lehet, hogy egy 80- 100 km magasságban dúló por­vihart örökített meg a felvétel. A képpel kapcsolatosan arra is céloztak, hogy a Hold felszí­néhez hasonlóan itt is kráter- szerű képződményekre buk­kantak. A kiértékelt felvételek­nek erre is határozott választ kell adni. 1924. óta, amikor szintén kö­zel járt a Mars a Földhöz, megkísérelték a Mars-légkör összetételének megállapítását. Amiben biztosak lehetünk: Tan légköre. A. korong felszíne homályos, s terminátor-vonal kissé elmosó­dott, amiből szürkületi jelen­séget következtethetünk. Külö­nösen az élet feltételeit igye­keznek bizonyítani: van-e oxi­gén, mennyi a vízgőz? Ezekre i kérdésekre igen eltérő vála­szokat adtak. Állították, hogy i Mars légköre 15 százalék oxigént, 5 százalék vízpárát artalmaz. Ezzel ellentétben ízt is hirdették, hogy nincs ott timutatható mennyiségű oxi­gén, vagy vízgőz. Dollfus, fran- ;ia csillagász 1954-ben 6900 méter magasságba emelkedett éggömbjével. A magával vitt 28 cm-es távcső is azt mutat­ta, hogy a Mars igen száraz légkörű, vízpárájának aránya a Földéhez viszonyítva ennek hétszázad része. Hogy mi az igazság, erre is feleletet vá­runk. Mert ha az élet feltéte­lei adva vannak, akkor az élet kifejlődése törvényszerű. Magam részéről még egy iz­galmas helyzet megörökítését Várom türelmetlenül. A Marsnak két holdja Tan a Phobos és a Deimos. 1877- ben fedezte fel azokat az ame­rikai Hall nevű csillagász. Hat­nyolc évvel ezelőtt ismét feltá­madt az a hiedelem, hogy a Marson értelmes lények éltek, vagy élnek. A Mars két hol-í dacskája nem igazi égitest, ha-; nem értelmes lények alkotta ] űrállomás. Belül műszerezett : fémgömbök, mesterséges hol- j dák. A kitalálás így szólt to- j vább: a Marsot lakó értelmes: lények valaha rendszeresen; űrhajóztak, de 400 millió évvel j ezelőtt, amikor a Mars alkal-í matlanná vált az élet fenntar- \ tásához, lassan elsorvadtak, j Nagy alkotásaik két jól látha-j tó űrállomás formájában fenn- \ maradtak, dacolva néhány száz! millió év erőfeszítéseivel, hír-: detik a letűnt civilizáció tech-: nika diadalát. ' t Ebből persze semmi sem > igaz. De van egy érdekessége a! legendának. J. Swift világhírű \ angol regényíró 1726-ban meg-\ jelent művében: „Utazás La-: putában”, ráhibázott a Mars; két holdjának létezésére, mivel! az események egy szakaszát e £ két, akkor még ismeretlen { holdacskára helyezte. Ilyen J előzmények után Hall felfed e- J zése meglepetéssel hatott. Az J lenne az érdekfeszítő, ha aj most készített felvételek vala- J melyike a belső pályán hala- J dó holdacskát éppen akkor J örökítette volna meg, amidőn £ a Mars előtt tartózkodott. Ez ^ nem olyan kizárt dolog, mivel | a mellékbolygó keringési ide-i je 7 és fél óra. Ügy hiszem, J ezek után olvasóink még na- J gyobb érdeklődéssel várják a J Marsról készített felvételek jj közzétételét. Dt. Zétényi Endre í _____________________I 7 le sz nagy lottónyeremény is — J így mondta. — Lottóznak? — Nem. De akkor esz nem ? jutott eszünkbe... Búcsúzás- 2 kor mindkettőnket megáldott, 2 homlokon csókolt és azt mond- 2 ta: imádkozzunk érte, nehogy % szétszedjék a sáskák. Ezzel a J kezünkbe adta a poharat, hogy J a megmaradt vízzel három ke- ^ resztet locsoljunk az udvarra,^ hogy ne fogjon a rontás. — Megcsinálták? — Meg... — Maguk vallásosak? A férfi válaszok — Igen. Templomba ugyan^ nem járunk, de hisszük az Is-^ tent. Valakinek lennie kell fe- ^ lettünk... Hinni kell valami- s ben. 2 — A jósnőnek is hittek : 1. ? 2 — Csak itthon lettem volna! J En úgy kivágom az ajtón, hogy J vissza se fordul ijedtében! —J viharzik a 65 éves nagymama. J A fiatalaszony nekibátorodva J megtoldja: — No, hát csak még egyszer ^ tegye be ide a lábát, én agyon- 2 verem az anyjaistenit! ★ Egy napig tartott a „varázs- f lat”. Másnap már felocsúdott j a hiszékeny család és siettek a J rendőrségre feljelentést tenni. 2 Így a cigányasszony rossz jós-2 nak bizonyult. Visszatért 2 ugyan, de rendőri kísérettel. 2 Mindez most történt, egy kis 2 községben a hevesi járásban. J Nem is a falu szélén, egész kö- 2 zel a kultúrházhoz. S mégis J milyen messze esik ez a kis J ház ... Pedig lakói fiatalok, 30 ^ év körüliek. Igaz, nevük isme- í rétién a könyvtárban, a műve- f lődési házban, a postás nem 2 visz hozzájuk újságot, nem 2 hallgatnak rádiót, s öt évvel J ezelőtt jártak utoljára mozi- J ban. Nem szegények, majdnem J ezer forint értékű ennivalót J küldték a „sáskáknak” __Nem- 2 ré g vették a kis házat, a vil- 2 lanyvezeték már ott a falban, 2 csak a kapcsolás, a fény késik $ még.. ^ Márkusz László i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents