Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-23 / 172. szám

Közös erőfeszítéssel Érdemes a Gyöngyösi Népi Ellenőrzési Bizottság utóbbi három évben kifejtett tevé­kenységének néhány tapaszta­latát megemlíteni. Sajátos módon tudunk ezekből a meg­figyelésekből és megállapítá­sokból néhány nagyon jellem­ző és nagyon megnyugtató ál­talánosítást leszűrni. sított. A szerszámgazdálkodás azonban eléggé elhanyagolt terület volt. A vizsgált ktsz- eknél még azt sem jegyezték fel, hogy ki milyen szerszámot vitt el. Nyilvánvaló, a vissza­élésre ez a módszer tág lehe­tőséget adott. A BIZTATÓ JÖVŐ A NEHEZ IHILT Három évvel ezelőtt még gyakran folytatott vizsgálatot a tsz-ekben a népi ellenőrzési bizottság. Mondjuk úgy: nagy szükség volt erre. Abban az időben még sok gondot okoz­tak a közös tulajdon védelme, valamint az anyaggazdálko­dásban és a pénzgazdálkodás­ban előforduló, általában visz- szatérően jelentkező hibák. Le­hetne példákat sorolni az egyes tsz-eket név szerint is megem­lítve, de az eltelt három év távlatában már ezek a példák fölöslegesek. Inkább a múltra vonatkozó jellemző hiányos­ságok közül emelünk ki néhá­nyat. Említhetjük mindjárt a gépkocsik használatának sza­bálytalanságait. Menetlevelek nélkül, térítés nélkül vette igénybe a tsz gépkocsiját az, aki akarta, illetve akinek az elnök engedélyt adott rá. A raktárakban nem lehctt megta­lálni a bizonylatokat, az anyagok felhasználásának és a felhasználás céljának ellenőr­zése lehetetlen volt, a repre- zentálás mértéktelenül elbur­jánzott, jelentős mennyiségű ital és hús fogyott el a vendé­geskedés során, de hogy mi­kor és kinek a részére szólt a magyaros vendégszeretet, ezt semmiből sem lehetett megál­lapítani. A szociális és kulturá­lis alap hováfordítását is kép­telenség volt ellenőrizni, gyak­ran előfordult, hogy ezeket az alapokat rendeltetésüknek nem megfelelően használták fel. A népi ellenőrzés nemcsak a jelenségeket tárta fel, hanem azok okát is igyekezett meg­keresni. Nemegyszer javasolta a magukról megfeledkezett gazdasági vezetők leváltását, ha a zilált állapotok rendezé­sére más megoldást nem ta­lált alkalmasnak. Néhány vállalatnál és ktsz- nél főként a szerszámgazdál­kodás vizsgálatát tették meg központi témáknak, mert ' a társadalmi tulajdon védelme ezekben az üzemekben egyéb­ként a jól kiépített bizonylati renddel megnyugtatóan bizto­Az elmúlt három év komoly fejlődést hozott magával, ami a népi ellenőrzés vizsgálatai­nak témájában is lemérhető. Ma már kirívó hiányosság­gal csak ritkán találkoznak még a tsz-eknél is, ahol nem olyan rég még sok mindent kellett kifogásolniok. Elég pél­dául azt megemlíteni, hogy a vizsgált terület sokkal inkább a dolgozók törvényes jogainak biztosítását célozza, ezek kö­zül is a bejelentések és pana­szok elintézésének módját ki­sérik figyelemmel. Természetesen a megnyug­tató változást nem lehet csu­pán a népi ellenőrzés munká­jának feltüntetni, hiszen az államigazgatási szervek segít­sége nélkül nem ott tartanánk ahol ma tartunk. A tsz- eknél tapasztalt hiányosságok megszüntetésére komoly erő­feszítést tett például a járási tanács mezőgazdasági osztá­lya. Hogy ennek a kapcsolatnak élőnek,kell lennie, mi sem bi­Miért bizakodnak Boconádon? Törzsgárdisták A munkát együtt kezdték —• a munkaadójukkal: az ÉM Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalattal. Másfél év­tizede .., ★ zonyftja jobban, mint a Gyön­gyösi Járási Tanács legutóbbi ülésén ebben a tárgyban ho­zott határozatok célja és szel­leme. Ezek között szerepel a sze­mélyi felelősségre vonás meg­említése minden olyan esetben, ahol a mulasztás mértéke ezt megköveteli. A tanács felhív­ta az állandó bizottságok elnö­keinek figyelmét, vegyék fel a kapcsolatot a népi ellenőr­zéssel és közösen is végezze­nek vizsgálatokat. Szükséges­nek tartja a tanács azt is, hogy a feltárt hibákról a vizs­gált szervek párt- és szakszer­vezeti vezetőit, illetve az ille­tékes községi tanács vb-elnö- két tájékoztassa a népi ellen­őrzési bizottság. Nagyon helyes az a határo­zat is, amely a tsz-ek ellenőr­ző bizottsági tagjaival közö­sen végzendő vizsgálatokat igényli. A kölcsönösség azt is megkívánja, hogy a községi tanácsok rendszeresen figye­lemmel kísérjék a helyi népi ellenőrzési csoportok munká­ját, tevékenységéről számol­tassák be, és bízzák meg he­lyi ellenőrzési feladatokkal. A körvonalaiban felvázolt együttműködés a tanácsok és a népi ellenőrzési bizottság további munkájában, újabb eredmények forrását képezi, és egyben bizonyítja, milyen fontos feladata van a népi el­lenőrzésnek társadalmi létünk alakításában. (gr. molnár) E zek az életvidám, igaz­ságszerető és kedves legényemberek sokadmaguk- kal dolgoztak egy irodaszobá­ban. Haár Pál volt az egyik neve, Saár Pál a másiké. Már február óta eldöntötték, hogy ez évi szabadságukat együtt töltik, méghozzá fölöttébb kellemesen. Mindketten gép­kocsira pályáztak. Ketten együtt ki is tudták volna piéselni az OTP által, igényelt első részletet. Ügy tervezték, hogy sátorral, camping-alapon bekóborolják vele a Tátrát, lengyel és csehszlovák oldalon egyaránt. Kocsiigényüket szá­mos döntő érvvel támasztot­ták alá: munkájuk elvégzésé­hez múlhatatlanul szükségük van rá, lábukban az inak gyengék, villamosközlekedési allergiájuk van, hánynak tőle, vidéki munkára kérték ma­gukat és így tovább. Mégsem kapott egyikük sem. Mérgelődtek, fellebbeztek, veszekedtek, a népi ellenőr­zéshez fordultak, de senki sem tudott rajtuk segíteni. Az a veszély fenyegetett hát, hogy a két barát Pesten tölt­heti a nyarat. Autó nincs, a vállalat üdülőjébe kora ta­vasszal kellett volna már je­lentkezni. Egyszóval, Haár, Saár. két szék között a pad alá került. Paál Pál. a szakszerve­zet üdülési felelőse kijelentet­te, hogy a vállalati üdülőben egy gombostűt sem tud már el­helyezni, nemhogy két ilyen drabális fiatalembert. Ekkor vált világossá előt­tük, hogy van isten. Mégpedig lehet, hogy kettő, hiszen egy időben, de kiilön-külön sietett e két barát segítségére. Elő­ször Haárra mosolygott rá tündér képében. Bejött ugyanis hozzá Taár Pál, az igazgató, és meghívta másnapra egy vidé­MATÉ GYÖRGY: 7 Márton is, bár máskülönben^ — ha nem a tsz-ről van szó —^ igencsak szűkszavú. — Kezdjük talán a legelején! 4 Zöldborsóból 300 mázsát tér-3 veztünk, de 844 mázsa termett. 3 A többletbevétel 188 ezer fo-^ rint volt. A zöldbabra 126 ezer forintot terveztünk. Ezzel ^ szemben a bevételünk 150 ezer ff forint körül mozog már, de még most is szállítjuk. — Halottam valamit a hízott 3 bikákról is. % — Az is egy jó tétel volt, — ff élénkül még jobban az elnök. ^ — Exportra adtunk át 221 darab gyönyörű állatot. A tér- 3 vezett bevétel ebből 120 ezer ^ forint volt... — És a tény ... ? — 216 ezret kaptunk értük! | És bizony lehetne még soká- f ig sorolni a szép, derűre okot ^ adó eredményeket. Hogy a pa- ff radicsomot még most kezdték^ szedni és szállítani, de már el- ff érték az éves terv összegét.ff Hogy búzából a tervezett 10.5 ff mázsás átlaggal szemben 16 ^ mázsa termett. Nem dicsekedhetünk az Idő- ^ járással, hiszen eléggé mosto-J; ha volt. A Petőfi Tsz adottsá- gai sem különlegesek. Akkor ^ hát mi hozta már az év köze- ^ pén ezt a néhány százezer fo- ^ rintra menő többletbevételt? ff Talán a véletlen? Semmi eset-3 re sem! Ellenben a tagság szór- 6 galma, a vezetők körültekintő, ff szervező, irányító munkája ff már képes ilyen körülménye- ff két teremteni. ff y Erre az évre 45 forintot tér- ^ veztek munkaegységenként a ^ korábbi évek harmincegyné- ^ hány forintjával szemben. Me-^ részség kellett ehhez. De meg- < lesz, mert van merészség és ff akarat a munkára is! AMIKOR elbúcsúztunk az el- ff nőktől, már alkonyodott. Ilyen- ff kor népesek az utcák Boconá- ^ dón. Vontatók követelnek he- ^ lyet maguknak. A vezető sáp- ^ kája mellett mezei virág. Tép- 3 y te, vagy talán kapta valakitől? ^ Az ő titka ... ! A paradicsom- ff szedő asszonybrigád kerékpá- 3 y ron vonul az ut mellett. Az ut- ^ cakereszteződésnél megállnak 3 y néhányan szót váltani a másnap ^ reggeli találkozó helyéről. Eltelt egy munkásnap Boco-3 y nádon, hogy új sikereket, még ^ több jövedelmet hozva követ- ^ i kezhessék egy másik. 3 ( y J Laczik János 3i IGÉNY ki hivatalos útra. Szerződés­kötésről volt szó, és Haár Pál ebben utólérhetetlenül ügyes volt. Persze már Megyernél a nyaralási kérdésre terelődött a szó. — Ne higyje, hogy segítségét kérem, igazgató kartárs — mondta Haár —, csak jólesik elmondanom. Nálunk az autó­elosztásnál borzasztó igazság­talanságok történnek. Képzel­je, én, aki... Elsorolta érdemeit, indokait. Taár Pál igazgató megadással hallgatta. Ez felbátorította Haárt, és soroni kezdte, egy­idejűleg milyen méltatlan em­berek jutnak hivatalos kiuta­lással autóhoz. — Higgye el, igazgató elv­társ, elsősorban nem is az au­tóról van szó — kiáltotta a felháborodott fiatalember. — Eddig is megvoltam nélküle, megleszek ezután is. Hanem az elvről van szó, a szocialista el­osztásról szóló tanok megcsú­folásáról! Én nem bánom, ha beledöglök is, de addig harco­lok, amíg rendet nem terem­tenek az autóelosztásban, és ki nem irtják erről a területről is a protekciót! Taár Pál vállat vont. — Kaár, hogy csak most mondja, kollégám — szólt —, talán sok kínos kilincseléstől és bosszúságtól menthettem volna meg, ha ezt előbb tu­dom. Zaár Pál, akitől tulajdon­képpen az ar.rtóelosztás függ, testi-lelki jó barátom. El sem tudom sorolni, mennyi szíves­séget tettem neki. Egy szót szólok, akár csak telefonon-is*. és megadja a kocsit. Megte­gyem? Haár másnap elment a nagy­hatalmú Zaár irodájához. Az épület előtt hosszú sor állt, csupa autóigénylő. De amint Haár megmondta a nevét, so­ron kívül bemehetett. — Haár kartárs? — mondta az autóelosztó. — Maár vár­tam. Az ön folyamodványa in­dokolt. Intézkedtem haát, hogy a legújabb szériából kapjon egy príma kocsit. És sokszor üdvözlöm Pali barátomat, az igazgatót. Hallom, maga is Pali! — Eddig voltam csak — szólt Haár —, még ma megváltoz­tatom a nevemet. Győzőre. — És vitte a kocsikiutaló papírt. Éljen, mégiscsak létrejön a tátrai buli! Időközben barátja, Saár Pál Paált, az üdülési fe­lelőst nyaggatta. — Hiába, nincs helyem szá­modra, ne is kérlelj — mondta az. — Nem is értem, hogy pont te, a régi szervezett, kí­vánsz magadnak ilyen indoko­latlan előnyt! Mi mást tehetett Saár, nem is járt tovább a dolga után. Elvégre, ha muszáj, Pesten is el lehet tölteni azt a pár na­pot, és még annyi pénzbe sem kerül. Otthon azonban mégis elpanaszolta a dolgot szom­szédjának, Baár Pálnak. — Csak a protekciósoknak van helye a Balatonnál! — De esküszöm, nem nyugszom, amíg rend nem lesz a nyara­lási beutalások körül nálunk! — Miért nem szóltál előbb, komám — mondta az —, ne­kem Padi, a üdültetési felelő­sötök, a legjobb emberem. Fe­leségét annak idején én helyez­tem el, és a sógorával együtt nyertünk egy frizsidert a lottó­sorsjátékon. Végül is nem tud­tuk eldönteni, kié legyen, és így a te Paálod kapta a hűtő­szekrényt. Még most tartozik rá jó ezer forinttal. Majd szó­lok neki, nem mondhat el­lent. Valójában, Saárt másnap felkereste szobájában Paál. — Pajtás — így szólt —} még egyszer utánanéztem a dolognak. Mindig van úgy, hogy valamelyik beutaltnak megfázik a gyereke, vagy más okból lemond, és akkor meg­ürül egy szoba. Álljon üresen? Inkább neked adom. Jó lesz egy kétágyas, Balatonra néző, beépített szekrénnyel, külön fürdőszobával, augusztus 3-ra? Másnap Haárnak is, Saár- nak is ragyogott az arca. Mind­kettő azonban magában tar­totta a jó hírt, és előbb bosz- szantani akarta az igazságta­lanságok hangoztatásával ba­rátját. Saár jutott előbb szó­hoz. Az összes kollégák figyel­métől kísérve mondta: — Hát valóban disznóság, ami nálunk az autókiutalások körül történik. Én nem bá­nom, még ma írok egy nyílt levelet erről az újságba. Csu­pa protekció az egész! De Haár, az újdonsült autó- tulajdonos leintette: — Pajtás, és gondolkodtam a dolgon — mondta. — Vég­eredményben valamiféle fon­tossági sorrendet csak meg kell állapítani. Minden igénylőnek vannak érvei így pro és kont­ra. Aztán tessék, tégy igazsá­got! — De hiszen te ordítottál még tegnap a legjobban a mostani elosztás ellen! — mondta Saár csodálkozva. — Igen, ez igaz! — mondta Haár. — De ahogy közelebb­ről megvizsgáltam a problé­mát, így mihamar rájöttem, hogy ötször annyi az igénylő, mint a kocsi. És azóta megta­nultam népgazdasági szinten gondolkozni. Igaz, mai hely­zetünkben így még csak a leg­érdemesebbek kaphatnak ko­csit. És az illetékesek igyekez­nek a lehető legigazságosab­ban dönteni. Nem úgy megy ez, mint például nálunk a szakszervezetnél a nyaralási beosztás. Mert hallatlan, ami nálunk ezen a téren megy... Saár, zsebében a beutalóval, félbeszakította: — Szó sincs róla! Te csak lázongsz, és nem ismered a té­nyeket. Tudod, hány szem­pontot kell a mi üdülési felelő­sünknek figyelembe vennie? Tudod, mennyivel több az igénylő, mint a rendelkezésre álló szoba? így csak azok kap­hatnak, akik igazán rászorul­nak, és szocializmust építő munkájuk alapján rá is szol­gálnak a jól megérdemelt ba­latoni pihenésre. Amikor kölcsönösen kihív­ták egymást a szabóból, hogy kimagyarázkodjanak, és közöl­jék a másikkal a jó hírt, idő­sebb kollégáik összebólintot­tak: — De jó hallgatni ezt a két fiút — mondták —, mennyi­vel harcosabbak, mint mi vol­tunk.' Hogy meg tudnak küz-\ deni az igazságért, de ugyan-: akkor milyen higgadtak, meg- j fontoltak is. : 2 3 Gyánti József már az első ^négy évben bebizonyította rá- ^ termet tségét, szakértelmét: ^megbízható, jó munkája alap­iján egy ácsbrigád cső port veze- 3 tőjévé választották. Sztahano- ^ vista és kilencszeres kiváló dol- ff gozó. Nagy gyakorlati tudása ^nem öncélú: szívesen ad belő­nie a körülötte dolgozó fiatalok­énak is. í ★ 3 Naponkénti szorgalmas igye- ff kőzetüket — névtelenül őrzik 4 az új házak megyeszerte... 4 Gyenes István Hármuk közül Kiss Mihálfj a legidősebb, de a tisztes 58 esztendő alig vehető észre mindennapi munkáján. Fiata­los lendülettel dolgozik ma is — állványoz és szigetel — a 28 éves kora óta vérébe ivódott szakma minden ügyességével. A vállalatnál elégedettek vele; hatszoros kiváló dolgozó. Már kijelölte a Képző- és Iparmű veszeti Lektorátus azo­kat a képzőművészeket, akik Gyöngyös város tanácsa meg­rendelésére szobrot készítenek a város négy közterületét díszí­tendő. A strandon kétméteres nagy­ságú szobrot állítanak fel, amelynek témáját természete­sen a környezet szabja meg. A szobrot Kárpáti Anna készíti. Az új városrész első képzőmű­vészeti alkotása Lessenyei Már­ta keze alól kerül ki. A fekvő, vagy ülő helyzetű figurát a Verseny utca és az Előre utca találkozásánál helyezik el. A MÁVAUT-pályaudvartól jobb­ra, a parkosított területen olyan figura áll majd, amelyik a vá­ros környékének szőlőkultúré­Négy új szobrot kap Gyöngyös Kárpáti Anna, Lessenyei Márta, Deák László és Mihály Árpád egy-egy művét állítják fel ját szimbolizálja. A szobor nagysága meghaladja majd a két métert, anyaga kő lesz, al­kotója pedig Deák László. Szobor kerül a mostani Nemecz József tér keleti oldalára is, méghozzá a híres kuruc gene­rális, Vak Bottyán szobra, aki­nek emléke sok szállal kötődik Gyöngyöshöz. A mintegy feles életnagyságú bronz lovasszo­bor Mihály Árpád alkotása lesz. Nemecz József portréja viszont nem marad ott a téren, hanem a Népkertben állítják fel, talapzatának megtervezésé­re Schmidl Ferenc építőművész kap megbízatást. A négy új szobor modelljét 1966. január 31-ig kell a meg­bízott művészeknek bemutat- niok, méghozzá eredeti nagy­ságban. A végleges mű csak ez­után készül el, tehát az első új szobor legfeljebb jövő nyáron kerülhet a helyére. Kár, hogy Kisfaludí-Stróbl Zsigmond kitűnő alkotásának, a bronz huszárszobomak áthe­lyezésével nem foglalkozott most a városi tanács, mert ez a világszerte számon tartott mű méltóbb helyet érdemelne a mostaninál. Kezdetben szó volt a szobor áthelyezéséről, re­méljük, még nem mondtak le róla Gyöngyös város tanácsa di­cséretre méltó módon foglalko­zik a város külső képének fej­lesztésével, aminek egyik mód­ja az új műalkotások megren­delése is. (gmf) Réz Ferenc 32 éves fiatalerrW bér, asztalossegédként került s vállalathoz. Nyolc esztendeje az asztalosrészleg 22 tagú szó cialista brigádjának vezetője. Munkáját megbecsülik: nyolc­szoros kiváló dolgozó, szakszer­vezeti bizalmi. Esti iskolán ké­pezi magát, az építőipari tech­nikum első évfolyamát végzi. BÁRMERRE is megy az em­ber, mindenütt a földeken szorgoskodó emberekkel talál­kozik. A boconádl Petőfi Tsz kertészetében például vidám asszonycsapat szedi a paradi- ésomot. Színes ruháikat, fej­kendőiket szélben hajladozó virágszálaknak nézhetné a fe­lületes szemlélődő. Énekük, ka­cajuk messzire hallatszik a sík vidéken. De az ok is megvan a derűre, mert bőséges a ter­més. A kövér paradicsomtövek nem fukarkodnak meghálálni gazdáik szorgalmát. Bár még alig léptük túl az év közepét, már a bizakodás jellemzi a Petőfi Tsz tagságát. Még a hagyományosan komoly Fehér Márton elnök is elége­dett mosollyal fogad az irodá­ban. Az asztalon jelentések, ki­mutatások. Valószínűleg a fe­hér lapokon sorakozó számosz­lopok adják ezt a jó kedvet. — A gazdákat a jó termés- eredmények teszik bizakodóvá, — kezdi megfontolt, lassú sza­vakkal az elnök. — És ahogy visszagondolok az elmúlt évek­re, a mostanihoz hasonló ter­mésre nem emlékszem. Rövi­den összegezve, ez a jóked­vünk oka. — Nem részletezné ezt konk­rétabban? Számadatokkal meg­erősítve! VAN-E OLYAN ember, aki ne beszélne szívesen azokról a sikerekről, amelyek már biz­tosak? így van ezzel Fehér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents