Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-22 / 171. szám

Az RKP IX. kongresszusának Szerda délelőtti ülésén Ghe- orghe Apostol beszéde után folytatódott a vita az eddig beterjesztett beszámolók fölött. Zénón Kliszko, a LEMP Po­litikai Bizottságának tagja üd­vözlő beszédében a többi kö­zött hangsúlyozta: „Tanúi va­gyunk a nemzetközi helyzet komoly súlyosbodásának. En­nek legfőbb oka az Egyesült Államok fegyveres intervenció­ja Dél-Vietnamban és durva agressziója a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen. Ma valamennyi szocialista ország, a nemzetközi kommunista moz­galom, a nemzeti felszabadítási mozgalom és minden békesze­rető erő legfontosabb feladata Véget vetni ennek a provoká­ciónak”. D. N. Aidit, az Indonéz Kommunista Párt elnöke be> szédében az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatról szólva kijelentette:„Nagyra értékeljük az önök pártjának álláspontját, mely szerint a kommunista és munkáspártok közötti kapcso­latokban fenn kell tartani a függetlenség és az egyenjogú­ság elveit”. Ezután újabb román felszó­lalások következtek, majd Fock Jenő, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja lépett a szónoki emelvényre. Az MSZMP képviselőjét for­ró tapssal köszöntötte a kong­resszus. Az albán küldöttek ez­úttal is ülve maradtak, tartóz­kodtak minőén tapstól. Fock Jenő bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és az egész magyar nép forró testvéri üd­vözletét és jókívánságait tol­mácsolta a kongresszuson ke­resztül Románia egész népé­nek. A magyar nép őszintén ör­vend az önök eredményei­nek és további sikereket kivan szocialista hazájuk fejlesztésében és felvirá­goztatásában. Meggyőződésünk, hogy az önök sikerei a szocialista épí­tésben erősítik a szocialista erőket és pozíciókat világmé­retekben. Pártunk és népünk élénk fi­gyelemmel kíséri a testvéri Románia fejlődését. Ez telje­sen érthető, hiszen népeink történelmében sok a közös, harcaink és kapcsolataink számtalan szállal fonódtak össze — mondotta, majd tör­ténelmi visszapillantást vetve a két nép múltjára, kapcsolatai­ra, rámutatott: a tőkés és föl­desúri kizsákmányolás, a nem­zeti elnyomás alól a Szovjet­unió segítségével felszabadult országainkban a szocializmus építése folyamán új tartalmat kaptak a népek közötti kapcso­latok. Ilyen alapon fejlődik a Román és a Magyar Népköz- társaság népeinek barátsága, amelynek sokoldalú erősödé­sén továbbra is szüntelenül fá­radoznunk kell. Az imperialisták abban re­ménykednek, hogy újszerű, raffinált, fellazított politiká­jukkal éket verhetnek a szo­cialista államok népei közé. Hiú ábrándok ezek. A marxista—leninista pár­tok vezette szocializmyst építő népek együttműködé­se, barátsága minden fel­vetődő probléma és nehéz­ség ellenére erősödni, izmo­sodni fog, mert összekap­csolja a szocializmus esz­méje. Azonosak céljaink és érde­keink. Népeink hazafiassága a szocialista haza szeretetén, a szocialista öntudaton, az in­ternacionalizmuson alapulnak. Az önök kongresszusa olyan időpontban ülésezik, amikor az amerikai imperializmus agresszív tevékenysége ki­élezte a nemzetközi helyzetet. Az amerikai imperialisták gyalázatos kalózháborúba kezdtek. Háborút folytatnak Dél-Vietnam népe ellen és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen. A magyar nép mélyen felháborodva ítéli el az Amerikai Egyesült Államok vietnami agresszióját Meggyőződésünk, hogy az agresszió csúfos vereséggel fog végződni, Vietnam hős népének szabadságharca győzni fqg- Szolidárisak vagyunk a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronttal, az egész vietnami néppel és tőlünk telhető módon segít­jük őket igazságos harcuk­ban. Egyetértünk azzal a program­mal, melyet a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­A pártszervezet a szövetkezeti demokrácia őre legnagyobb segítséget a kom­munisták, ha mindenekelőtt a pártszervezeten belüli demok­ráciát biztosítják. Itt mutatnak példát a szövetkezet egész tag­ságának. A szövetkezeti pártszervezet ellenőrzést gyakorol a gazda­sági vezetők munkája, tevé­kenysége, vezetési módszere fölött. A pártszervezet soha­sem hagyhatja figyelmen kí­vül, hogy a demokrácia a szövetkezetekben — nem formaság, az a szövetkezet vezetésének legfontosabb elve, s egyben a jó gazdálkodás elengedhetetlen emelője. Ennek betartására ösztönözni, az egyik legfonto­sabb kommunista kötelesség a szövetkezetekben. Írott szabá­lyok rögzítik a szövetkezet vezető szerveinek, a közgyű­lésnek, az igazgatóságnak, az ellenőrző bizottságnak, az el­nöknek jogkörét és feladatát. Vezetni általában nem kis fel­adat, demokratikusan vezetni pedig művészet. Nos, a legjobb szövetkezetek vezetői már megtanulták a módját, miként lehet a szövetkezeti demok­ráciában rejlő lehetőségeket a leggyümölcsözőbben felhasz­nálni. Hányszor találkozhatunk mégis elnökökkel — főleg nagy munkaidőben —, akik a hozzájuk fordulókat azzal há­rítják el: „ugyan, hagyjál, ba­rátom, hisz’ azt sem tudom* hol áll a fejem, annyi a gon­dom!” Pedig, ha a kommunis­ták az ilyen elnöknek azt ta­nácsolják, hogy gondjaival forduljon a tagokhoz, bizto­san sikerülne megosztania a gondokat, a feladatokat. Van olyan végletes eset is, amikor az elnök — ha kell, ha nem —, közgyűléssel szavaztat meg minden intézkedést, hogy ne kelljen neki magának vállal­nia a felelősséget Egyik nem él, a másik visszaél a demok­rácia lehetőségeivel. Világos, hogy azok a vezetők gondol­kodnak helyesen, akik igazuk­ról igyekeznek meggyőzni a ta­gokat: érvelnek, vitatkoznak, helyesnek ítélt elgondolásaik mellett, de tanulnak is a ta­goktól, felismerik a józan, tár­gyilagos javaslatokat, s képe­Új szovjet űrkísérlet-sorozat GOLDBERG Amint a TASZSZ tudósítója emberének bizonyult a szak­írja, az amerikai főváros po­litikai köreiben nagy meglepe­tést keltett, hogy Johnson el­nök Arthur J. Goldberget, az Egyesült Államok Legfelső Bí­róságának tagját nevezte ki állandó ENSZ megbízottnak, a napokban elhunyt Stevenson utódjának. Sokan még csak nem is gyanították, hogy erre a tisztségre olyan személyt je­lölnek aki nem rendelkezik semmiféle tapasztalattal kül­politikai téren. Az 56 esztendős chicagói ügyvéd először akkor szerzett nevet magának, amikor Ken­nedy elnök munkaügyi minisz­tereként a kormány hasznos szervezeti vezetőkkel az orszá­gos méretű sztrájk elhárításá­ról folytatott tárgyalások ide­jén. Az amerikai megfigyelők egyhangú véleménye szerint az Egyesült Államok állandó ENSZ képviselőjének lenni — az egyik legnehezebb amerikai diplomáciai feladat. — Steven­son példája is azt mutatja, hogy ebben a tisztségben az amerikai diplomatának gyak­ran legjobb belátása és meg­győződése ellenére kell meg­megvédenie világszerte a fel­háborodást keltő amerikai ak­ciókat és politikát LABD4RUGAS Diósgyőri VTK—Egercsehi Bányász 3:1 (0:1) Egercsehi, 700 néző. Vezette: fezabó L. MNK-mérkőzés. Diósgyőr: Hódi (Tamás) — Homoródi, Szigeti, Kiss — Gál, Vass — Szűcs, Vári, Oláh, Deák, Kovács III. Egercsehi: Molnár — Sütő, Szűcs, Stoff — Nagy I., Ipacs — Czifrik, Kovács, Horváth, Su­lyok, Dudás. Jó iramú mérkőzésen az NB III-as Egercsehi az első félidő­2:xípBjsíg? 1965. július 22., csütörtök " ben többet támadott és akár többgcilce előnyre is szert tehe­tett volna. A 22. percben jobb­oldali támadás után Czifrik szerezte meg a hazaiak vezető gólját. A második félidő 5. percében a vendégek Kiss ré­vén Il-esböl egyenlítettek, majd három perccel később Kovács II. veit eredményes. 2:1. Harminc percei később Vass szép játék után talált a hálóba. 3:1. Jók: Szigeti, Kovács II., Kiss, illetve Horváth, Ipacs, Stoff. MTK—Abasári Honvéd 6:0 ,-lgeaette; Szegedi B. .PflOTON-1 12,42 ionná ..MÁSODIK FOLDFORDUIAT. AZ 5 KOZMOSZ- HORDOZÓRAKÉTÁJAí 1965. július 16-án a Szovjet­unióban új, nagy teljesítmé­nyű hordozórakéta segítségé­vel Föld körüli pályára juttat­ták a PROTON 1. elnevezésű, mindeddiginél nagyobb súlyú tudományos űrállomást. A mé­rő, ellenőrző készülékek egész rendszerét magában foglaló űrállomás — a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül — 12,2 tonna, (összehasonlításul: 9 darab Volga személygépkocsi súlya 12,2 tonna.) A PROTON 1. röppályájá- nak földtávolsága 627. „ km. KOZMOSZ 7j, 72, 73, 74,75 ELSÓ'fÖLOrORDUUT földközeíségé pedig 190 km.' A Földet 92,45 perc alatt kerü­li meg, pályályának az egyelí- tőhöz viszonyított hajlásszöge 63 fok 30 perc. A világ hírügynökségeinek jelentései egyértelműen meg­egyeznek abban, hogy a 12,2 tóm nás hasznos teher űrpályára jut­tatásával a Szovjetunió meg­őrizte a vezetést ezen a téren. Ugyancsak július 16-án indí­tották útjára egyetlen rakéta segítségével a KOZMOSZ 71., 72., 73., 74. és 75: elnevezésű mesterséges holdakat. A csak­nem kör alakú pályán haladó holdak Földtől való legnagyobb távolsága 550 km. Keringési idejük 95,05 perc, pályájuk egyenlítővel bezárt szöge 56 fok 6 perc. A PROTON 1. s a KOZMOSZ család legújabb tagjai rend­szeres ródiókapcsolatot tarta- tanak a földi megfigyelőállo­másokkal, s segítségükkel fo­lyamatosan gyarapodnak a vi­lágűrről szerzett ismereteink. ’ —Terra == sek saját elgondolásaikat a többség akaratával egy közös akarattá ötvözni. A szövetkezeti demokrácia betartása vagy be nem tartása természetesen nem az évsza­kok függvénye. Mégis, némi megengedhető túlzással mond­hatjuk: a nagy munkák ideje, a demokratikus vezetés próbája a szövetkezetekben. Télen nem­igen szokott baj lenni. Amíg a határt hó borítja, a legtöbb szövetkezet tagjai órákig is elvitatkozgatnak a végzett munka tanulságairól, az újabb célokról. S bár a vezetőknek jócskán ad munkát télen is a zárszámadás, a tervkészítés és a tél napi gondjai, mégis, gyak­ran módját ejtik, hogy szót értsenek a tagokkal is erről- arról. S tökéletesen helyénvaló, ha a tagok azt akarják, nyá­ron is legyen szavuk, akkor is beleszólhassanak a vezetés ügyeibe, megjegyzéseikkel, ja­vaslataikkal segítsék a közöst, s ellenőrizzék választott kép­viselőik útján, hogyan sáfár­kodik a vezetőség a közös va­gyonával. A legjobb szövetkezetekben a pártszervezet még a mun­kák dandárja idején is talál módot a tanácskozásra a ta­gokkal, őrködik afölött, hogy minden vezető igazodjék a de­mokratikus vezetés követelmé­nyeihez. Amikor a kommu­nisták taggyűlésükön beszámoltatják az elnököt, vagy az agronómust egyes folyó munkák helyzeté1 ről, s ha olykor figyelmeztet1 nek is egyes vezetőket a de1 mokrácia követelményeinek betartására, akkor az egész szövetkezeti tagság érdekében teszik ezt. Itt-ott előfordul, hogy egyes szövetkezeti vezetők — főleg akiknek vezetési gyakorlata1 ban eluralkodott a parancsol1 gatás — nem szívesen veszikj ha a pártszervezet vezetősége, vagy taggyűlése beszámoltatja őket. Nos, a pártszervezetek, a kommunisták helyesen te­szik, ha ilyen esetekben a fel1 sőbb pártszervek segítsé1 gét is igénybe veszik, hogy vá1 lasztott vezetőiket a demokra1 tikus vezetés módszereire szok­tassák. A szövetkezetben nincs helye a parancsolgatásnak, és parancsokkal igazgató veze­tőknek. Ott csak egyetlen pa1 rancs létezik; a közösség érdé1 ke és akarata. Csak a demokratikus veze1 tés ad lehetőséget és erkölcsi alapot ahhoz, hogy a szövet1 kezet vezetői következetesen harcoljanak az olyan szemlélet és gyakorlat ellen, amely, a szövetkezeti demokráciát anarchiává akarja változtatni.1 Egyesek száján még ma is könnyen kiszalad a meggondo­latlan mondás: ,,nem érdekel,’ nem az enyém!” Az ilyen szemlélet és gyakorlat termé­szetesen ugyanúgy sérti a kö­zösség érdekeit, mint a pa­rancsolgatás, ezért érthető, hogy a kommunisták ez ellen is harcolnak. Őrködni nagy munkák ide1 jén afölött, hogy a szövetkezet tagjainak véleménye, javasla­ta vagy kritikája meghallga­tást nyerjen, igen fontos kom­munista kötelesség a szövetke­zetekben. Ahol minden tsz-tag érzi, hogy gazdája a szövetke­zetnek, józan, tárgyilagos vé­leményének súlya van, ott jó a hangulat akkor is, ha sűrű­södnek a tennivalók. S a jó hangulat nemcsak önmagában jó, hanem arra is, hogy széle­sen kibontakozzék a szövetke­zeti gazdák alkotó kezdemé­nyezése. Formálni, védeni a demokratikus légkört a szö­vetkezetekben pártunk tagjai­nak nemcsak kommunista kö­telességük, de egyben olyan tett is, amely később gazdag termést hoz a közösség javára.' Tóth Pál badítási Front több ízben ja­vasolt a vietnami probléma rendezésére. A világ népei el­fogadják ezt a programot. Tanúsítja ezt a helsinki béke- világkongresszus határozata is, véleményünk szerint a harcoló felek közötti tárgyalásoknak, a vietnami kérdés békés ren­dezésének ez a kiinduló alapja. A jelenlegi világhelyzetben a haladás ügye azt követeli, hogy tömörítsük a szocialista országokat, erősítsük a kom­munista- és munkáspártok egységét, hogy ezt a hatalmas erőt szembeállíthassuk az im­perialisták háborús provoká­cióival. Az akcióegység, az im­perialista provokációk elleni közös harc egyengeti a leg­jobban a nemzetközi kommu­nista mozgalom ideológiai— politikai egysége megszilár­dításának útját is. Ami hazánk fejlődését il­leti, elmondhatjuk, hogy belső helyzetünk szilárd. Az ország­ban szorgalmas alkotómunka folyik, kulturális életünk pezs­gő, eleven. A felvetődő nehéz­ségek ellenére sikerrel telje­sítjük a szocialista építés fel­adatait. Minden reményünk megvan arra, hogy ez évi ter­vünket teljesítjük, s jó ala­pokból kiindulva kezdhetjük majd meg az új ötéves tervünk megvalósítását. Eredményeink összefügg­nek a szocialista országok gazdasági együttműködésé­ből minden részvevő or­szág számára létrejövő többlet-erőforrás kihaszná­lásával. Népünk, egyetértve pártunk elvileg megalapozott, a gya­korlatban jól bevált kül- és belpolitikájával, magabiztosan halad előre történelmi útján. Engedjék meg — mondotta befejezésül Fock Jenő —, hogy mégegyszer sok sikert kíván­junk önöknek. Meggyőződé­sünk, hogy kongresszusuk újabb lendítőerőt ad a párt, a kormány és a nép munkájához, az elfogadott tervek megvaló­sítása tovább erősíti a Román Népköztársaságot és hozzá fog járulni az egész szocialista kö­zösség, a béke és a haladás ügyéhez. (MTI) Sok sikert kívánunk Fock Jenő felszólalása a Román Kommunista Párt IX. kongresszusán A közös gazdálkodás évei nemcsak a határ külső képé­ben, s távolról sem csupán a gazdálkodás anyagi eredmé­nyeiben hoztak változást, ha­nem a gazdák szemléletében is. A szövetkezeti gazdálko­dás gyakorlata nyomán a múlt ködébe veszett egész sor szo­rongást keltő balhiedelem, amelyekkel terhelten kezdték a szövetkezetek tagjai az új életet. Nem állíthatjuk, hogy ma már minden szövetkezeti tag megtalálta helyét a közös­ben, de senki sem tagadhatja, hogy ma milliónyi — hajdan magának élő — parasztgazda sajátjává vált a tudat, hogy társaival együtt, gazdája, tulajdonosa a szövetkezeinek. Nem magától ment végbe ez a változás. A kommunisták, a szövetkezeti pártszervezetek szívós, kitartó munkája kellett ahhoz, hogy a dolgozó parasz­tok rendszeretete és igazság­érzete a demokrácia „megta­nulásával, a „beleszólás” le­hetőségének és hasznosságának felismerésével párosuljon. Évek munkája kellett ahhoz, hogy a szövetkezeti tagok az elnökben, a főagronómusban, a brigádvezetőkben a bizalmuk­kal megtisztelt gazdasági ve­zetőt lássák, aki társuk a gaz­dálkodásban, megbízatása folytán vezeti a közös ügye­ket, de egyébként mindenért fe­lelős a tagok előtt. Ha most azt mondhatjuk: a közös gazdaságok tagjainak többsége a szövetkezet lénye­géből fakadó demokratikus jo­gok tudatában él és dolgozik, az mindenekelőtt annak kö­szönhető, hogy pártszerveze­teink — kötelességüknek meg­felelően, — őrködtek afölött, hogy mindenütt betartsák a szövetkezeti demokrácia elvét. A kétségtelen eredmények el­lenére mégsem állíthatjuk, hogy a pártszervezetek kimerí­tették azokat a lehetőségeket, amelyeket a demokrácia helyes alkalmazása a gazdálkodás fejlesztésében, a vezetők munkája hatékonyságának fo­kozásában, a tagok tudatának formálásában nyújt. A szövet­kezeti demokrácia kibontakoz­tatásához azzal nyújtanak a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents