Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-21 / 170. szám
OSTOROS híre, gazdagsága Az elnök szobájába bejön egy fiatal ember és azt kérdezi: — Mi lesz a pénzzel, elnök elvtárs? Az elnök az asztalnál ül és számolja, mennyi adósságot hagyott a nyakukban az régi vezetőség. — Nem lehet csak úgy kirúgni az embert, aztán átadni a bíróságnak. Az oltványokat pedig nem én „gyalogoltam le’’ a Zetorral... — Nézze, Gál. Alkalmaztuk magát mint traktoros. Fiatal ember, segítettünk is, amiben tudtunk. Erre csinált háromezer forint kárt, keresztül-kasul járta a határt. Baj volt a magatartással is. Később tudom meg, hogy hez a Gál” egy azok közül a traktorosok közül, akik az utóbbi időben búcsút mondtak a szövetkezetnek és sértődve, másütt kerestek munkát. Ezért van aztán, hogy Ostoroson szabolcsi traktorosok ülnek a gépeken. Alig megy el Gál, egy másik vendég érkezik. Látszik, ismerős itt, határozottan beszél. — Visszavesznek vagy nem? Az elnök röviden nemet mond, az ember magára erőltetett mosollyal távozik. Érdeklődni akarok, de az elnök megelőz. — Mezőgazdász volt itt a i régi vezetőség idejében. Egy évet húzott ki, most újra pró- , bálkozik. i Szinte perceni:' U nyílik az ajtó. Hol egy aláírás kell, hol ( egy hivatalos ember érkezik. l így aztán bőven jut idő átnéz- . ni azt a jegyzőkönyvet, amely ] sok mindenre fényt derít. ( Becsapott emberek A vizsgálati jegyzőkönyv ‘ 120 oldalas. Hibajegyzéke 82 > tételt tartalmaz, póthibajegy- 1 zéke plusz huszonkettőt A 21-es 1 hibajegyzék szerint Gomba * Lajos (az előbb itt járt mező- ’ gazdász) 6951 forint jogtalan jövedelemhez jutott csalás út- 1 ján. Silány minőségű bort adott i a szövetkezetnek literenként < 16 forintos áron. A szövetke- j zettől 7 forintért vette át a pin- i cegazdaság... i A 19-es arról beszél, hogy t Király István felvett a pénz- i tárból 840 forintot egy önindí- tó vásárlására. Kiderült: ok- ^ irathamisítás történt, mert az £ eladó nem létező személy. 1, Ilyen és ezekhez hasonló ki- t sebb-nagyobb csalásból, okirat- f hamisításból áll a vaskos . jegyzőkönyv. Szégyenkezés és ‘ harag nélkül lehetetlen olvas- ' ni, hiszen olyan emberek kézé- f hez, becsületéhez tapad több £ mint félmillió, akikben bízott, £ hitt a tagság, az egész falu. — Tudja, én nem csodálko- . zom az embereken. Ostoroson j szorgalmas a nép és tavaly a ■ vezetőkön kívül senki sem T tudta, hogy egyetlen év alatt nyolc forinttal esik vissza majd a munkaegység. Itt mindenkit .• félrevezettek, mindenkit be-? csaptak... s 'Szerencsi János véleményé-?6 vei sokan egyetértenek. Har-rt mine forint helyett váratlanulv 22-őt kapni év végén, ez fel-?* háborította a falut. jDe mi is történt valójában? ?7 Az emberek dolgoztak, a ve-c7 zetőség Ígért: ne féljetek meg-y lesz a harminc forint. A kétke-? dőknek azt mondták: hogyan?( fizetnénk ennél kevesebbet, hi-c szén havonta 25 forint előlegety adunk. ?f Az ígéretekben bőkezű veze tők aztán nyugodtan „dolgoz hattak”. A reggel, a vezetősé gi megbeszélés az irodán, kia dós páliokázással kezdődött később jött a bor. B-eprezentá cióra kevés volt tizenöt hek tó, pénzért vásároltak újab! bort erre a célra. Egymást ér ték a csalások, a „fekete” munkák. Vérszemet kaptak a trak torosok, fogatosok is. Masze- koltak, fuvaroztak, többnyirí a saját zsebükre. A vezetőséf félrevezette a pártszervezete: is. A párttítkárnak is az’ mondták: meglesz a harmíc forint. Év végén aztán kirobbant az igazság. Huszonöt forintos havi előleg mellett 21 forint egynéhány fillért tudtak csak fizetni munkaegységenként. így aztán elképzelhető mennyit kaptak a tisztességesen dolgozó tagok a végső elszámoláskor. Bitóimat é* munkát Nehéz, súlyos örökséget kapott itt az új vezetőség. Az elnök, a főmezőgazdász, a főkönyvelő, a főállattenyésztő — mind új emberek. Munkájukat a rendcsinálással kezdték. A járás segítségével őszintén feljárták a való helyzetet, új üzemszervezési intézkedéseket dolgoztak ki. Átszervezték a aérezést, bevezették a fokozot- abb takarékosságot, minden fillérről, minden fuvarról, az dtöltött időről is számot kell idni. A tagok nagy része — a kez- 3eti érthető bizalmatlanság a tán — most méltányolja a veretőség erőfeszítéseit, a szép érmés láttán már-már bizako- iik is. A rendcsinálás azonban rém mindenkinek tetszik. Zse- je József, Bóta János, Hegyi László, meg még néhányan így gondolják, tovább kell iolytatniuk az intrikát, a mé- •egkeverést. Ez volt régi „poli- ;ikájuk” is. Bajt keverni, össze- igrasztani a vezetőket. A szövetkezeti irodában töb- jen beszélgetünk. Varga Zolán tsz-elnök, a községi tanács ilnöke, a párttitkár, ök mondák el, hogy néhány dolgozni lem szerető méregkeverő már s akcióba lépett. Híreket vit- ek a tanácshoz és hoztak on- lan a szövetkezeti irodára. — Ezt meg ezt mondta Varia elvtárs — mondták a köziégi tanács elnökének. A szövetkezetben is „hintették” a nagot. A járási pártbizottság :s tanács idejekorán felfigyelt i dolgokra és kiderült, nincs emmiféle ellentét a tanács, a Jártszervezet, a szövetkezet :özött. Illetve csak egyesek zeretnék, ha lenne. Ezeknek íem tetszik a rend, a takaré- :os, előrelátó gazdálkodás és íz, hogy a tagság — ha megesz a kellő iparkodás — az dén ténylegesen számíthat ar- a, hogy meglesz a betervezett nunkaegység-érték. Azoknak van igazuk, akii: nem tűrik, hogy egy nehéz napokat átélt szövetkezet hallatlan erőfeszítéseit felelőtlen lelkiismeretlen emberek tönkretegyék. Okterelek a falon, serlegek a vitrinben — Az ostorosi bor jobb a hírénél. — Ezt az egyik gazda mondta, olyan ember, aki szereti a szőlőt, ért is hozzá. És ebben a mondatban van is valami. Ha azt mondjuk „Aba- sár”, ennek a névnek csengése van és ismerős immár a fél világon. Az ostorosi rizling se alábbvalóbb az abasárinál. Fokos, zamatos borokat teremnek az ostorosi dombok, csak a hírnév kopott meg már egy kicsit. Azt is mondják: a jó egri bor Ostoroson terem. A szövetkezet birtokában levő oklevelek és serlegek, amelyeket az országos és világkiállításokról hoztak haza, mindenesetre arról bizonyítanak, ennek a falunak nem kell szégyenkeznie borai miatt. Az új vezetőség azonban látja, hogy a híres ostorosi szőlő és bor a rekonstrukció folytatása nélkül köny- nyen a múlté lehet. Az elnök a dombtetőről mutat széjjel. — Száztíz hold fiatal szőlő egy táblában. Itt terem majd az igazi, márkás ostorosi bor. A határ különben tele van emberekkel. A négyszáz munkabíró ember közül a felénél több dolgozik már rendszeresen a szövetkezetben. Sajnos, sokan még bizonytalankodnak, tamáskodnak. Pedig az új vezetőség minden jó szándéka, a járás, a megye őszinte segíteni akarása csak akkor vezethet eredményre, ha minden ostorosi gazda szívvel-lélekkel munkába áll. Lehet, hogy nem sikerült még mindent a helyére tenni, lehet, hogy nem megfelelő jelenleg a brigádvezetők munkabeosztása, az is lehet, hogy az elnök, a főmezőgazdász még kevesebbet tartózkodik a tagok közit a kelleténél, keveset beszélgetnek a gondjaikról, szándékuk és eltökéltségük erős és határozott: együtt a falu vezetőivel, a szorgalmas, iparkodó ostorosi néppel híressé és gazdaggá tenni a szövetkezetét. És nem elsősorban a háztájiból, hanem a közösből. Ha a tagság támogatja a vezetőséget, ha a vezetők becsülete, törekvése töretlen marad, akkor már ez az esztendő megmutatja: nem felelőtlenül ígérgetni, hanem dolgozni kell ahhoz, hogy a szövetkezetben mindenki megtalálja a számítását. Ostorosnak, ennek a jó adottságokkal rendelkező falunak, minden lehetősége megvan ahhoz, hogy jómódú, gazdag legyen. Munkára, bizalomra azonban feltétlenül szükség van. Szalay István Örömmel adtunk helyet lapunkban azoknak az ígéreteknek, amelyekkel különböző gazdasági és társadalmi szervek biztosították a bátori árvízkárosultakat, hogy otthonuk újjáépítésében nem lesznek zökkenők s maguk mögött érezhetik a társadalom segítőkészségét. Most mégis azoknak az elkeseredett soroknak kell nyilvánosságot biztosítanunk, amelyeket a liárosultak juttattak el hozzánk, panaszolva, hogy immáron két hónapja akadályozza az építkezés megkezdését az, hogy a házhelyük kimérése és átadása még mindig nem történt meg. Olyan balsejtelmük támadt ezzel kapcsolatban, hogy mire megkapják a házhelyet, akkorra rájuk köszönt a tél és kénytelenek szükséglakásban átvészelni a hideg időket. Kérésükre elkezdtük a kálváriát járó ház- helyliérelmek útját követni. Valóban van ok az aggodalomra. A Bátori Községi Tanács ez év június 14-én küldte el megrendelését az ÁFTH-nak a házhelyek kimérésére, s a földmérési hivatal dolgozói 24-én már el is küldték a rajzot, amely göröngyös útját járja azóta. A Pétervásári Járási Tanács július 8-án hagyta jóvá a házhelyelosztási tervet, amely csak az ÁFTH sürgetésére érkezett vissza két- hetes „pihenő” után. Most újból a földmérők következnek. A jövS hét végére ígérték, hogy a kitűzéssel és a rajzokkal készen lesznek és visszajuttatják azt a Bátori Községi Tanácshoz. De az akta útja ezzel korántsem fejeződik be s az árvízkárosultak nem kezdhetnek épít- kezeshez. Ezután még különböző jóváhagyások szükségesek, 8 napra ki is függesztik az elosztás iratait, aztán következik a telekkönyvezés nem éppen egyszerű művelete, ezután kerül az OTP-hez, amely árusítja majd a telkeket. S hat mindezen állomások között nem is pihen hosz- szú ideig az árvízkárosultak házhelyigénylési kérelme, akkor is hetek — ha nem hónapok -* múlnak el, míg a telkeket magukénak mondhatják s megkezdődhet az építkezés. Hangsúlyozzuk; ha sehol nem tart kényszer- pihenőt az akta, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják: tart. Előfordul, hogy kéthetes kényszerpihenőket is. Ezért félő, hogy az árvízkárosultak aggodalma jogossá válik s még a hó is ott lepi őket emberi hajléknak nem alkalmas szükséglakásaikban. Ha csak segítő kezek nem vezetik gyorsabb útra ezeket a házhelyigénylési kérelmeliet. Négy hónap — esztendőt ér Közös összefogással egy teljes szezont nyernek Lehet, másutt nem szenzáció az ilyesmi, korántsem számít ritkaságnak, múltja, hagyománya van már — Hatvanban azonban annyira új, hogy szüntelen témát jelent, beszélnek róla ma is, megkötése óta hónapról hónapra. Emlékeztetőül, hogy a február végén megkötött szocialista szerződés több a papírra vetett néhány sornál: nemcsak formális szövetség az, hanem aláírt kötelezvény, amelynek betartásáért nagy nyilvánosság előtt felelnek a „fegyvertársak, a vállalatok, üzemek és gyárak. így, talán egyedül így left „tét" a Zagyva-parti munka — melyhez hasonló egyébként annyi akadt már eddig, akad most is, s melyhez hasonló annyi lesz még ... Tudott dolog, hogy a Hatvani Cukorgyár erőművének bővítését eredetileg az idei esztendő decemberének végére akarták befejezni. Mert így rögzítette a szigorú megállapodás. Valamely — „íróasztalnál” — jóváhagyott megállapodás. Ám, mert a való élet nem szűk irodákban zajlik, távolabb kellett nézni a négy falnál, közös érdekeinkre. Azok pedig azt követelték: ha tudják, helyezzék korábban üzembe a hatvaniak új* óránként 32 tonna kapacitású kazánját. S legalább, négy hónappal előbb: szezonkezdetre hadd adjon gőzt a gyárnak. Hadd nyerjenek egy teljes kampányt! Ha tudják...? Ugyan, hát vajon mi akadálya lenne?! — jött gyorsan a felelet, amikor a javaslat felvetődött ... És okmánnyá vált a gépelt papír, nagyon is értKAAA AVt AA AVI AVI w — Nem lehet kibírni ezt a meleget! OMEMMOj 3 1965. július 21., szerda A hasat as árvís vitte el — a házhelyet a bürokrácia ? Miéri nem építkezhetnek a bátori árvízkárosultak ? J Történetünk szereplői fontossági sorrendben a következők: ja vállalat igazgatója, annak felesége, a vállalat anyagbeszerzője és a kitűnő Volga személygépkocsi. Mindezek pedig mál- 5nőügyben fogtak össze. Leleményességük, szervezőkészségük {megérdemel egy kis figyelmet. > A cég neve legyen, mondjuk, £Gombkötő Vállalat. A többi lszereplő adatai már nem szá- j'mítanak. I A történet úgy indult, hogy ia vállalat igazgatójának jelensége elhatározta, málnát tesz jel dzsemnek, szörpnek és ko- >nyakos lében. A szörp lesz a * gyerekeké, a konyakkal feljavított málna a vezérigazgató látogatásakor arathat majd síikért, a dzsem pedig kitűnő ízt [ad a különböző süteményekének, amik nemcsak reprezentációs célt szolgálnak majd, |hanem a család vasárnapi ét• kezését is feljavítják. > A vállalat igazgatójának, felesége tehát korán reggel, ki- Henc órakor kiment a piacra, {Megdöbbenve vette tudomásul, ihogy a málna kilója tíz forint, Jés a kofa egyáltalán nincs te- >kintettel férje fontos beosztására, nem hajlandó külön váltogatni az ő részére a málnádból. Ez mégiscsak hallatlan, ide -vezet a nemzeti egységre való törekvés, állapította meg elkeseredetten. Hiába, ha a munkásosztály vezető szerepére nem vigyázunk elég éberen és következetesen, ilyen helyzet áll elő. Még a málna-fronton is. A vacsoránál keményen és határozottan kifejtette véleményét a férje előtt. — Légy szíves, gondoskodj a családodról — mondta elkeseredetten, ellentmondást nem tűrve. A Gombkötő Vállalat igazgatója mindig tiszteletben tartotta a felülről kapott instrukciókat, most sem ellenkezett. Másnap hívatta az anyagbeszerzőt. — Vidéken van — közölte a titkárnője néhány perccel később. — Berendeljük? — Tudja meg, hol tartózkodik — hangzott az utasítás. Az anyagbeszerző éppen a fővárosban volt, nagyobb tételű cérnát kellett beszereznie a gombkötés zavartalanságának biztosítására. — Küldjön táviratot a szállodába, holnap reggel jelentkezzék telefonon, A telefonálás díÖt ven kiLó málna ját a kiküldetési költségeknél számolja majd el — közölte utasítását a titkárnővel a vállalat igazgatója. Aztán megnyugtatta a feleségét, a málnaügyben a szervezést megkezdte. És valóban, ettől kezdve ment minden, mint a karikacsapás. A Dunántúlon kitűnő málnát termel néhány szövetkezet, tehát az anyagbeszerző egy időre félretette a cémaügyet, és taxiba vágta magát, a fővárostól alig száz kilométerre megtalálta ® keresett szövetkezetét és a keresett málnát. Délutánra, lóhalálban, illetve taxi-halálban visszaérkezett a szállóba és még fél öt előtt tíz perccel fel tudta hívni telefonon az igazgató kartársat, közölve útjának sikerét. A kiadásokat természetesen a kiküldetési költségekhez számolta el. Gondolkozott, hogy a saját részére megvett húsz kiló málnát is becsempészi valahogy a kiküldetési kiadások közé, de végv.l lemondott erről az ötletéről, mert tudta, milyen szigorú a Gombkötő Vállalat igazgatója az ilyen ügyekben. Megelégedett azzal az elismeréssel, amit a telefonból hallott ki: } — Maga ügyes ember, Kovács< kartárs! — közölte az igazgató.< — Ú, ez túlzás, igazgató kar-, társ — szerénykedett, de bele-i pirult a boldogságba. } A vállalat kitűnő Volga sze-t mély gépkocsi ja másnap korán 1 reggel elindult Dunántúlra. Csupán néhány üres ládát vitt< magával, hiába akart az igaz-} gató felesége Pestre utazni ai kocsival, hogy néhány apró doL} got bevásároljon üdülés előtt,1 az igazgató kartárs most is ha-} tározott nemet mondott. Ma-( gyarázatként csak annyit fű-< zött hozzá, nem teheti ki ma-} gát annak, hogy bárki is szóvá ( tegye: az ő felesége bezzeg‘ utazhat a vállalat gépkocsiján.< A Volga estére visszatért aj málnával, igaz, a gépkocsive-e zetö is vásárolt magának húsz: kilót, aztán a titkárnő is kért} húszat, a személyzeti vezető is,: valamint a főkönyvelő. A vállalat kitűnő Volga sze-\ mélygépkocsija tehát teljesen \ megrakodva tért haza. Egy te-j nyémyi hely nem maradt ki-\ használatlanul benne. Utóvégre j takarékoskodnunk kell. í Ha véletlenül bárki is a va-< lóságban megtörtént esetet gya-\ nítana az elmondottak mögött,\ az magára vessen! í (g. molnár) < hozta határidejét és már sze^ rell a kazántápszivattyút. A VERTESE, az elektrofilter szerelését végző lipcsei PKM cég kiszolgálását úgy biztosította — és ugyanakkor saját munkáival is annyira előrehaladt —, hogy már e hónapban sor kerülhet a berendezés feszültségpróbáira. A „zagyrendszer” időre történő elkészítéséből jelentős részt vállalt a Kiskunfélegyházi Vegyesipari Javító és Szerelő Vállalat. Az import armatúrákat a külkereskedelmi vállalat biztosította határidő előtt...' S amikor az egyik munkával megbízott Óbudai Hajógyárat elöntötte az árvíz? Nos, akkor az Április 4. Gépgyár mérnökei új terveket dolgoztak ki az öntvények pótlására, s a KISZ-szel karöltve, megtorpanás nélkül, egykettőre elkészítették a szükséges alkatrészeket: hegesztett kivitelben..! Aztán, hogy a Duna visszahúzódott, „törlesztett” az Óbudai Hajógyár is: soron kívül elvállalta a nem pótolható öntvények elkészítését... És amikor még az ilyen ösz- szefogás is kevésnek bizonyult? Akkor újabb segítség is érkezett:: Legutóbb például — a megyei pártbizottságtól. Megígérték: felkutatják, hol tudnának nélkülözni 2 darab pakura mennyiségmérőt. Ráakadtak.. * A bélapátfalvi gyár szívesen adta. így nem kellett várni a műszerre december közepéig* amikorra a külkereskedelmi vállalat szállítani tudta volna. A héten tartották a hatodik közös megbeszélést, sorban az 5. „emlékeztetőt” — az új kazán főpróbája előtt az utolsót ... Már kevés tétel szerepel a hiánylistán, s megnyugtató ígéretek hangzottak el az egybegyűltek részéről: az a kevés is előkerül, meglesz egyhamar — nem lesz akadálya a tervezett augusztus 10-i premiernek. A közös sikernek, amelyben a szerződő felek osztoznak majd, üzemek, gyárak, vállalatok, Vass József főmérnöki Prógl József szerelésvezető, Magyar Gyula és Horváth László brigádjai, s még any- nyian. Akiket most oly sokan ismernek a hatvani gyárban, akikről mostanában annyit beszélnek a Zagyva-parti üzemben. S akiket — talán oly hamar elfelejtenek majd, az új kazán átadása után. Amikor emlékké válnak névtelenül: .,1965-ben építették az új kazánt. Hogy négy hónappal korábban elkészüljön, arra szocialista szerződés született.. (gyóni) hetővé a kérés: egy esztendőt ér az a négy hónap! Egy esztendővel korábban élvezi majd a gyár az új kazán előnyeit. A gazdaságosabb munkát, a kezelő személyzetnél jelentkező létszám megtakarítást, az évenkénti 7,5 millió forintos gazdasági eredményt, a másfél milliós eszközlekötési csökkenést, azt, hogy a kazán besegíthet majd az országos energiaellátásba is... s a konzervgyárnak napi 25 vagon nyers paradicsomhoz szolgáltathat gőzt... Egyszóval: februárban erre kötött szocialista szerződést a hatvani gyár, a Magyar Cukoripar, valamint a beruházás generálkivitelezője, az Április 4. Gépgyár, a KGM és az illetékes külkereskedelmi minisztérium. És azóta hónapról hónapra erre emlékeztetik egymást. Hónapról hónapra számba veszik az elvégzett munkát, s azt, ami még hátra van. Tétel szerint az összesét... Sürgetik egymást — és segítenek egymásnak. Előfordul, hogy más végzi el a munkát, mint aki vállalta. De nincs ezért soha harag, vita, nézeteltérés. Mindenki csak azt látja: az idő sürget, cselekedni kell. Cselekedni — minden áron! így adódik, ebből következik, hogy hónapról hónapra csökken a hátralék ... S hogy tovább csökkenjen, a szocialista vállaláshoz más kivitelezők is csatlakoztak. A Láng Gépgyár például jóval a határidő előtt leszállította a gőzhűtő és redukáló berendezést. A Diósgyőri Gépgyár előbbre
