Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-20 / 169. szám
A csillagos egű színház Nyitás előtti napok a szegedi szabadtéri játékokon A szegedi Dóm előtti árkádokkal övezett, a hatalmas méretei ellenére is intim han- gultú téren, a szegedi szabadtéri játékok színterén e napokban már százak és százak dolgoznak, festők, asztalosok, ácsok, szabók, díszletezők, hát még a művészi közreműködők: a minden darabban igen jelentős szerepet betöltő statisztéria, — mintegy 600 felnőtt és gyerek. Mindezek jellemzői, velejárói a nagy szabadtéri produkciónak. Kolumbusz vitorlája A méreteknek itt igen nagy a jelentőségük. Tréfásan jegyezte meg az óriási díszletvásznakról Bakó József szee- nikus, Az ember tragédiája díszlettervezője — a tréfa mélyén mindig igazság rejtőzik. — „Ekkora vásznakkal akár Kolumbusz is elvitorlázhatott volna Amerikába.” Többnyire emeletes színpadképek készülnek, van olyan, amelyikben három szinten játszanak, s van, amelyikben 10 méter magasan 50 méter hosszú híd íve- li át az egész játékteret Sőt — a felújított játékok történetében idén először — mindkét oldalon a tér bejárati épületeinek tetejét is igénybe veszik egyes jeleneteknél. A látványosság rendkívül fontos tényező, de a játékok színvonala, rangja semmiképpen nem engedheti meg, hogy az előadás a puszta látványosság talajára csússzék. A neves rendezők és valamennyi itt fellépő művész már magában is garancia arra, hogy az ország legnagyobb és legjelentősebb szabadtéri színpada prózában, énekben, zenében; táncban egyaránt a legmagasabb rendű művészettel tolmácsolja »«költői mondanivalót, az. igaz emberi gondolatokat. Igényes műsor, Igényes szereposztás Ez utóbbit szolgálja az idei már meghirdetésekor nyomban nagy érdeklődést kiváltott műsor is. összesen 15 élőadés lesz: Erkel Bánk bánja» három előadásban, Puccinii Turandotja négy, Madách Az ember tragédiája három előadásban, Bernstein West Side story-ja pedig négyszer kerül színre. A tizenötödik ünnepi koncert, Fischer Annie háromszoros Kossuth-díjas zongora- művész, valamint a Magyar Rádió és Televízió kibővített énekkarának, zenekarának felléptével. A bemutatók számos újdonságot hoznak a szabadtéri Színpad már magában véve is sajátos követelményeket teremtő, újszerűnek ható adottságain túlmenően. Csak néhányat ezek közül. A szegedi játékok hagyományos darabja, Az ember tragédiája, olyan impozáns és lenyűgöző előadást ígér, amely felülmúlja az eddigi Tragédia-előadásokat. A fiatal, de jól ismert rendező, Vámos László is hangsúlyozta a bemutató újdonság voltát. ^Tartalmilag mindenekelőtt azzal szolgálja azt, hogy olyan heves színészeket választott, akik bár nagy művészi múlttal rendelkeznek, mégis először játsszák e szerepeket. Az új szereplők mindig új színeket, új megoldásokat és motívumokat hoznak magukkal, különösen az olyan neves művészek, mint Ádám szerepében Nagy Attila, Luciferében Gábor Miklós, Éváéban pedig Ruttkay Éva. Újdonság az is, hogy a mű költőiségét, gondolatait idén új, a ma emberéhez közel álló kísérőzene domborítja ki: Vaszy Viktor érdemes művész, a szegedi Nemzeti Színház igazgatója komponált zenét Madách halhatatlan remekművéhez. Külföldi színészek találkozója Nem szűkölködik újdonságokban a Turandot ugyancsak nagyszerűnek ígérkező előadása sem. Hazánkban először szerepel együtt a címszerepet éneklő Amy Shuard, a londoni Covent Garden tagja és Nikola Nikolov, a szófiai operaház világjáró művésze. Legutóbb a milánói Scalában és a bécsi Operában énekeltek együtt. Nemcsak Szegeden, de hazánkban is először énekel, majd az operában Jeanette Pilou, az egzotikus szépségű, egyiptomi születésű, görög származású énekesnő. Szinetár Miklós rendezésében ugyandésével. A balett igazgatója, John Gregori — aki a napokban már Szegeden járt Helen Dines díszlet- és jelmeztervezővel — a szegedi színpadra teljesen új koreográfiát készít, s a térnek megfelelő új díszleteket és jelmezeket kellett tervezni. Külön érdekessége lesz az előadásnak, hogy az egyik főszerepet, Máriát, Lu- cielle Graham énekli, akinek Még civilben, ismerkedőben az új feladatokkal: Nagy Attila és Ruttkay Éva. (Dr. Somogyi KároOlyné íelvj tolmácsolásában ismerte meg a világ az angol hanglemez- felvételeken a West Side story áriáit. A magyar operajátszás közös színpada Utoljára említem az egyébként nyitó darabot, a Bánk 4 XiPUJSAG bánt: ez ugyanis a szegedi szabadtéri játékok szimbóluma. A magyar kulturális élet, a vidéken is erős és magas színvonalat elért zenei élet egybe- fogását szimbolizálja. A Bánk bánban ugyanis az Állami Operaház jól ismert művészein — Simándy József, Moldovan Stefánia, Komlóssy Erzsébet — kívül a szegedi, a pécsi, a debreceni operaegyüttesek legkitűnőbb énekeseit hallhatjuk. (Szabadi István, Gregor József, Tréfás István, Marcis Demeter és Virágos Mihály.) A rendező Békési András neve ugyancsak összenőtt a szegedi játékokkal. A játékokon túl A legkülönfélébb kiállításokat látogathatják az ideérkezők, az őszibarack- és virágkiállítástól, a lakberendezési bemutatón át az iparművészeti kiállításig. Idén is nyári tárlaton mutatják be a környék képzőművészeinek alkotásait. Megnyílik a nyári egyetem. Az ifjúság több száz fős, színpompás karneváli felvonulást rendez, s felsorolni is sók lenne a különféle sporteseményeket, köztük a nemzetközi labdarúgó-tornát és a nemzetközi marathoni versenyt. Nem véletlen tehát, hogy a programok csak részbeni ismeretében is az ország minden részéből — Nyíregyházától Szombathelyig, vagy Mis- kolctól Pécsig — külön autóbuszok és különvonatok hozák majd az érdeklődők tömegeit. A csoportos látogatások száma jóval megelőzi máris a korábbi évekét, s köztük feltűnően megnőtt a termelőszövetkezeti tagok száma. Az egyik Bán bán előadást például teljes egészében az Állami Biztosító önsegélyező csoportjának tagjai nézik végig. A hazai érdeklődőkön kívül, valamennyi környező baráti országból jelentkeztek csoportos és egyéni látogatók, de még a nyugati országokból is nagy számmal utaznak a Tisza-parti városba, ahol szeretettel és szorgos készülődéssel várják a vendégeket. Lőkös Zoltán 1965. július 20„ kedd úgy nézett rám, mint valami hős szabadságharcosra. Sok mindent kérdeztek, s én mindenre a legjobb tudásom szerint „ja”-val feleltem. Azért megértettük egymást. Azonnal munkába is állítottak. Megtömették velem a fűrészporos kályhát, majd a gépműhelyben segédkeztem. E két dologban utolérhetetlennek bizonyultam, mert egész ottani munkásságom alatt csak egy alkalommal kaptam más munkát. A főnök lánya napközben többször is meglátogatott. Mindig valami süteményfélét, vagy gyümölcsöt hozott nekem. — Herr Gunar — mondogatta egész nap, én meg udvariasságra voltam kényszerítve kedves, kis apróságai miatt, de szívesebben vettem volna, ha csak egyszerűen besorol a többi asztalosjános közé. Az este munka után a visszaszerzett 10 frankomból egy frankért ételt, 9-ért italt vásároltam magamnak. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Nem így képzeltem. Törpének, vagy annál is kisebbnek éreztem magam. Apró kedvességeivel akaratlanul lefegyverezte önérzetem ez a kedves kislány, szakmai hiúságom megégette a fűrészporos kályha, és a nyelv! Ö, igen, a nyelv! Nagy dolog az, kérem! Akkor este 12 után tértem haza, teljes tudatában, hogy ezzel szigorúan megsértem a Karitás házirendjét Hosszan! csengettem. Az ügyeletes apostol állt a kapun belül, állt és nézett, de-nem mozdult. Panaszos tudósítás az ország tetejéről ERŐSEN tűz a nap, mintha be akarná hozni az eddigi lemaradást. Mi pedig rójuk a métereket a Mátra tekervényes ösvényein, hazánk legmagasabb pontja: a Kékestető felé. A turistautat fiatalok és idősebbek népesítik be. Időnként a magyar szavak némettel, franciával vegyültek. Ahogy fogy az út, úgy rajzolódik ki egyre hatalmasabban a tetőt uraló tv-adótorony, amelynek antennája az eget súrolja. Biz, ez nem valami kirándulóidő! Törölgetik verejtékező homlokukat a tetőre érkezők. Még a híres nótában megénekelt mátrai szellő se jár. pedig az ország tetején állunk. A nemzetiszínre festett kő tudtunkra adja, hogy 1014 méter magasságba értünk. A látvány szinte leírhatatlan. Ilyenkor mondjuk, hogy a szó szegényesnek bizonyul. Még feledhetetlenebb lenne azonban mindez, ha felkapaszkodhatnánk a kilátó tetejére és a fák ágaitól sem zavartatva bete- kinihetnénk az egész környéket, sőt a látóhatárt fantáziánk még meg is toldaná. Sajnos, azonban erre nincs lehetőség. Megérné a költséget, hogy építsenek egy szép, modern kilátót. Így is igen nagy a Mátra idegenforgalma. Elképzelhető, hogy egy reprezentatív, esetleg az avasihoz hasonló kilátótorony még növelné azt. A toronyban itt is el lehetne helyezni presszót, hol hűsítőt, fagylaltot, feketét vagy rumos teát lehetne kapni, sőt esetleg még kisebb étterem kialakítására is volna lehetőség. JELENLEG ugyan az a helyzet, hogy az ember, ha nem visz magával valami enni-innivalót Kékesre, bizony, nehezen tudja pótolni a felhasznált kalóriát. Kerestünk ugyan étkezési lehetőséget számos társunkkal együtt, de hiába. Egy helyi ismerettel rendelkező túrista javasolta, hogy keressünk fel „házakat”, ahol kifőzés van. Szerencsénkre azonban a gyógyintézet előtt találtunk egy mozgóbüfét, amely ugyan ebédszünet miatt zárva volt, de mivel csak egyórás volt az ebédszünet, így nem kellett soká várni! Konzervféléből volt bőven választék, így éhségünket eloltottuk, de szomjunk csillapítása már nem volt ilyen egyszerű. A büfében lehetett ugyan kapni bort, sört és pálinkát, de szódaviz vagy üdítő ital egyáltalán nem volt. Pedig a nagy melegben — nem beszélve az alkoholizmus ellen folytatott harcról! — talán még az Almuska is elkelne! Fiam sértődötten kérdezte az elárusítótól, hogy „gyermekeknek nincs semmi?” A szeszes ital miért nem hiánycikk? De sebaj. A víz oltja igazán a szomjat! Elindultam egy megüresedett sörös üveggel a gyógyintézet portájára. A portást szépen megkértem, hogy engedje meg hogy a gyereknek megtölthessem az üveget. A portás azonban hidegen elutasított, s ez a nagy meleg ellenére sem esett jóL Arra hivatkozott, hogy a gyógyintézet területére idegent nem engedhet be. Ezt meg is értené az ember, ha előtte — saját szeme láttára — nem jött volna ki az intézet portájáról egy néni, aki előbb az intézet előtt gyümölcsöt árult Ennek a néninek még azt is megengedte a portás, hogy a kezét megmossa „a gyógyintézet területén”. Ezek után nem is merészeltem megkockáztatni a kérdést az éppen napozó portástól, hogy esetleg nem töltené-e ő maga meg a gyerek számára ezt az üveget hisz így betartanánk az előírást is, mert idegen nem lépne be a tiltott területre. Nem, hisz időt sem hagyott erre! Javasolta, hogy keressük fel a forrást! Mit tehet ilyenkor az ember? Megköszöni a „szíves’* javaslatot és illendően elköszön. Nem akarunk elmarasztalni’ senkit, még az émberségből levizsgázott portást se, hisz bizonyára olyan sokan ostromolják vízért, hogy csak olykorolykor tesz kivételt a szabály alól. Azonban önként vetődik fel a gondolat: NÖVEKVŐ idegenforgalmunk megkívánja, hogy hazánk egyik legszebb kirándulóhelyén étel és ital várja az> érkezőt. Az ilyen befektetés» bizonyára gyorsan megtérül. Nagy Andor — Hej? — kiáltottam rá. A kapuhoz ballagott, kinyitotta, de az istennek sem akart beengedni. Végül is meguntam a sok értelmetlen vitát, mutogatást és félretoltam az utamból. Ö hosszant kinyúlva utánam, galléromnál fogva húzott vissza. Én gyorsan pofon ütöttem, —■ és másnap este a főpaphoz voltam hivatalos. Főnökünk a rózsa- füzér háromszori teljes átimád- kozásával sújtott. Szobájában még az este felkerestem dr. Rókát és megtanultam tőle, hogy hogyan kell németül előleget kérni. Azonban nagy szerencsémre erre nem lett szükség, mert másnap reggel főnököm, ezzel is előzékenységét beigazolva, elspként hozzám jött és megkérdezte, hogy nincs-e szükségem némi előlegre. — De igen, némire lenne, gondoltam. És igyekeztem neki megmagyá- rázni, hogy pontosan előlegkérési szándékokkal a fejemben jöttem ma reggel a munkába. Adott 100 frankot, amit később sohasem vont le a fizetésemből. Elkezdtem napi munkámat, megtömtem a fűrészporos kályhát. Hamarosan a főnök lánya köszöntött rám, egyik kezében narancsot tartva, másikban egy magyarul írt levelet lobogtatott felém. A levélben ez állt: „Gonár úr! Ez a kisasszony elintézte önnek, hogy az üzemmel szomszédos Vakok Intézetében étkezhessen jutányosán, minden ebédszünetben. Tisztelettel: Márta” Udvariasan megköszöntem neki, hogy volt olyan kedves egy magyarul beszélő hölggyel felvenni a kapcsolatot, csupán az én érdekemben. És már aznap a vakok konyháján ebédeltem. Ö is velem jött, hogy bemutasson az ott dolgozó apácáknak. Velem szemben ülve nézte végig, amíg nagy nehezen elfogyasztottam első és utolsó ebédemet ezen a konyhán. Többet nem mentem oda! Már bocsásson meg a világ, dé nem kis dolog 80 teljesen világtalan aggastyán turkálósáf? még csak végignézni is! Jóakaróm, a főnök kislánya, miután megtudta, hogy már nem járok a vakok konyhájára, teljesen megváltozott irányomban. Napközben többet nem látogatott meg. Én tudomásul vettem, hogy besorolt a többi asztalosok közé, közömbössé váltam előtte. Napjaim azzal teltek, hogy tanultam a svájci asztalosok kiválóságát és kényelmességét. Közben dr. Róka bentlakást kapott a kórházban és elköltözött a Karitástól. Első luzerni vasárnapom egyedül, városismerkedéssel töltöttem, összejártam a város belső utcáit, többször átmentem a tó két partját összekötő évszázados fahidak mindegyikén, néztem a hidak pilléreire függesztett képeket, s próbáltam magammal megértetni az alájuk írt szöveget. Nem ment. Később a tó partján sétáltam. Csodáltam a tavat, a körülvevő hegyeket, és a Pilátus csúcsait, majd az óraüzletek kirakatait nézegettem. A bácsi, aki most jött Magyarországról Egy 6—7 éves körüli kis-' lány jött hozzám. Megszólalt magyarul. — Az a bácsi tetszik lenni,! aki most jött Magyarországról? — Igen, — és te ki vagy? — Én is magyar kislány va-' gyök, csak már itt születtem.' A szüleim sokat beszélnek magukról. Biztosan nagyon megörülnének, ha el tetszene jönni. Eljön? — kérdezte. — El — mondtam. Ezzel kézen fogott és vezetett is hozzájuk. (Folytatják)' Urbán József asztalosműhelyébe, Luzem-től körülbelül hat kilométerre, a Pilátus lábánál épült Horw falucskába. Kaptunk 50 frank segélyt is, — s ezt olyan szívesen nyújtották át, mint mi szoktuk itthon, Pesten, a helyszínen bírságoló rendőröknek. De függetlenül minden érzékeny jelenettől, barátommal az este elmentünk a híres svájci Swejzer Hoffba, hogy eddigi sikereinket megünnepeljük és megbeszéljük a másnapi munkába állással kapcsolatos teendőket. Kettőnk teljes vagyonából, a 100 frankból 90-et fogyasztottunk, és nem ismerve a pénz értékét, a megmaradt tizest borravalóként a pincérnek adtuk. Másnap én visszakértem. Gondolom, ez a pincér is megtudta, hogy nem én vagyok a Morgan bankház feje. Munkába álltam; Hogy milyen volt ez az asztalosüzem? Ó, igen .if Ez igazi asztalosság volt. Első osztályú anyagból első osztályú bútorokat készítettek, első osztályú asztalos- jánosok. Huszonhármán dolgoztak. Mindannyian svájciak, a tisztaság, a rend és a munka iránti jóindulat jellemezte őket Én voltam a huszonnegyedik, szó szerint az utolsó munkás. A főnök magas, vékony ember volt, ötven körüli. Mikor megjelentem nála, már tudott rólam és várt. Szívesen bemutatott családjának, — feleségének és 18 éves hajadon lányának, majd a műhely többi dolgozóival ismertetett meg. Lánya a műhelybe is -uetitok jött. és állandóan 2. öreg pap mutatta be a szálló helyiségeit. Hangosan beszélt majdnem kiabált. Kézzel- lábbal mutogatott, gondolva, hogy nem értünk egy szót sem németül. Mi csak néztünk rá ... Gondolom, nagyon értelmetlenül nézhettünk, mert tekintetünk minden találkozása után még jobban kezdett gesztikulálni és még hangosabban beszélni. Végül is dr. Róka tökéletes németséggel és hasonló udvariassággal figyeli meztette, hogy nem vagyunk süketek. Nagyon zavarba jött szegény, pillanatokig nem tudott szóhoz jutni, majd csendesen elmondta a szálló rendjét Én, az „utolsó” munkás Számomra legszembetűnőbb az este 10-re való hazatérés és a vasárnapi közös mise látogatás volt Lelkünk üdvének teljes elnyerése érdekében ajánlották még a böjt és a hústalan napok pontos betartását is. Szakácsuk ezt példásan be is tartotta. A következő napon intéztük el, illetve intéztek el bennünket a Nemzetközi Vöröskeresztnél. Én szerencsésebb voltam mint dr. Róka. Magyar nyelvű imakönyvön és rózsafűzéren kívül kaptam két váltás fehérneműt, egy Bocskay korabeli télikabátot és egy pár cipőt is. Másnap a munkaközvetítői irodába mentünk. Dr. Rókát a Luzerni Tüdőkórházban alkalmaztatták, engem Städter csak teljesen új oldalairól igyekszik megcsillantani az opera szépségeit Az újdonság teljes örömét adja majd a részleteiben már ismert, de hazánkban még elő nem adott West Side story, az amerikai, modem Romeo és Júlia történet. Az angol Mc Cann együttese adja elő a ■> Harlequin-balett közreműkö-
