Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
Ismeretlen adatok az egri Bécsi kutatásairól nyilatkozik dr. Szántó Imre, az Egri Tanárképző Főiskola igazgatója Dr. Szántó Imre 90 napon át tanulmányozta-kutatta a bécsi Staatsarchiv „Hungarica” anyagát a XVI. századból, a Kriegsarchiv Alte Feldakten néven ismert anyagát és a Hofkam- mer-archívnak a „Hof-finanz- Ungam” néven összegyűjtött okmányait, jelentéseit, iratait. A tudományos kutatómunka június végén fejeződött be. Dr. Szántó Imre a feltárt anyag birtokában csak most kezd hozzá annak feldolgozásához. Mi nem is a véglegesen megformált történetírói véleményt akarjuk most kapni a í történésztől, inkább néhány olyan kérdésre kérünk választ, amely joggal tarthat számot az általános érdeklődésre. A kutatómunka felölelte Magyarország népének harcát a török hódítók ellen 1552-ben és ezen belül vizsgálta az egri vár védelmét. Miért volt erre a szélesebb kutatási alapra szükség? — Azért bővítettem ki az Eger vár védelme témát az 1552-es év hadieseményeivel, hogy az egri várvédelmet országos, sőt nemzetközi viszonylatban tudjam szemlélni és bemutatni. Ennek megfelelően kutatásom kiterjedt az 1552-es év hadieseményei közül a szegedi hadjáratra, Veszprém, Temesvár, Drégely, a Hont- Nógrád megyei várak és Szolnok elestére. Különösen érdekeltek az 1552. évi várharcok nemzetközi vonatkozásai, hiszen ebben az évben a magyarországi várharcok összefüggésben voltak a Habsburgok hatalmi politikájával (a Schmalkaldeni háború, Castaldo Erdélyben). Eger vár védelmét ez ideig a helytörténetírás — megítélésünk szerint — kissé prdvin- ciálisan tárgyalta. Az Eger- centrikus szemléletmód helyett igyekeztünk beleágyazni Eger vár védelmét a maga szélesebb összefüggéseibe. így tudtuk valóban lemérni a Habs- burg-segítség szerepét és je- t lentőségét, másrészt magának a sikeres várvédelemnek igazi jelentőségét is. Korábbi nézetünktől eltérően nem helytálló az a felfogás, hogy a Habsburgok egyáltalán semmi segítséget nem igyekeztek adni az ostromlott Egernek. De amit tettek, azt felemásan és elkésve tették, s fő- i leg nem a fogyó-pusztuló ma- I gyarság, hanem az örökös tartományok védelme érdekében. A szélesebb összefüggések keresése közben világlik ki még inkább az egri várvédelem páratlan jelentősége. Lo- sonczyék és Szondyék minden hősiessége ellenére is az 1552-es év egyetlen eredmé- íyes és sikeres várvédelme Égeré volt. Eger védői megmutatták, hogy Dobó István jó vezetése mellett a dolgozó nép, a vár védői képesek megállítani az európai civilizáció megsemmisítésére törő és a hazánkat elnyeléssel fenyegető török áradatot. — Milyen új szempontok bukkantak elő a levéltári okmányok és az archívumban megismert iratok tanulmányozása közben? — A bécsi levéltári kutatás néhány új szemponttal gazdagította az egri várvédelemről vallott eddigi nézeteinket Elsősorban a Habsburg-segítség- re vonatkozólag lettünk tájékozottabbak. Kiderült az, hogy a Habsburgok, I. Ferdinand és Miksa főherceg, Drégely és Temesvár eleste után tettek bizonyos intézkedéseket Eger és az egri várőrség megerősítésére, de az általuk küldött csapatok nem jutottak el mindannyian a várba a török ostromgyűrű bezáródása előtt így történhetett meg, hogy Dobóék reményüket kezdettől ogva saját magukba vetették, ha biztatták is a várbelieket a királyi felmentő sereg megérkezésével, maguk sem hittek abban. Feltűnő, hogy Eger felmentését leginkább Ferdinánd erdélyi hadvezére, Castaldo szorgalmazta, mert attól tartott, hogy Eger elestére ugyancsak gyorsan sor kerül, s akkor ő, gyűlölt zsoldosaival együtt egérfogóban marad Erdélyben. A királyi felmentő sereg azonban, Szász Móric választófejedelem vezetésével, Győr alól meg sem mozdult a szorongatott egri vár felmentésére. A király arra gondolt — a szeptember 29-i török roham sikeres visszaverése után —, hogy Eger úgyis megvédi magát, s az ősz előrehaladásával a török újabb hadműveletekre már képtelen lesz. így tehát alapjában véve a király is sorsára hagyta Egert, mert akkor őt csupán Bécs, a felső-magyarországi bányavárosok és Kassa védelme érdekelte. Üj adatokat találtam arra is, mi kényszerítette a törököt az Eger alóli elvonulásra. Elsősorban a várvédők helytállása, akikről az egykori jelentés több roham visszaverése után is ezt írja: „Vígan vannak, sípol tátják és trombitáltatják magukat”. Nem az kényszerítette a törököt az elvonulásra — egyes osztrák történetírók állításával szemben — mintha a királyi felmentő sereg hadmozdulatai- tcl ijedt volna meg, hanem az, hogy teljes mértékben megtörte őt az egriek szívós helytállása, aktív védekezése. Emellett szerepet játszott a török sereg elvonulásában az is, hO'gy a korán beköszöntő hűvös időjárás, az élelmiszerek hiánya, a vezérek, Ahmed és Ali közötti ellentét, a szomszédos magyar végvári vitézek portyái és a táborban pusztító pestis — ez eddig ismeretlen adat! — teljes mértékben csüggeteggé tették őket és reménytelenné helyzetüket. — Vannak-e új bizonyítékok az egri nők hősiességére? — Sokat vitatott kérdés, milyen szerep jutott az egri várvédelemben a nőknek. Tinódi Lantos Sebestyén históriája alapján a korabeli történetírók — Forgách Ferenc és Istvánffy Miklós — kiemelik az utolsó török roham visszaverésében tanúsított kiemelkedő szerepüket, hősiességüket, de utánuk főleg a népszínművek hatására — a feudális és polgári történetírás hajlamos volt elvitatni az egyszerű paraszt nők hősies helytállását és nemes kisasszonyokat • csempészett helyükre, akik az események idején nem is tartózkodtak a várban. Kezemben volt a Hofkammer- archívban I. Ferdinándnalc az a levele, amelyben utasítja a kamarát: fizesse ki az egri várvédőknek a megígért jutalmakat. A király utasítása mindkét nembeli („utriusque sexus”!) várvédők jutalmazását szorgalmazta. Ebből is látszik, hogy az egri nők vitézkedésének híre közvetlenül az ostrom után már mindenki előtt ismeretes, s méltán érdemelték ki a „vitéz asszony” nevet. Sajnos — a király hálája a jutalmazások és a rommá lőtt vár megerősítése terén éppoly késedelmes volt, mint a vár felmentésére tett intézkedések. ' — Hogyan és mikor kerül nyilvánosságra a most felkutatott archívumi és levéltári anyag? — Az a szándékom, hogy a Bécsben gyűjtött adatokat — kiegészítve még a budapesti Országos Levéltár és a Hadtörténelmi Levéltár anyagával — nagyobb tanulmány keretében dolgozom fel azzal a szándékkal, hogy így is előbbre vigyem a honvédelmi nevelés ügyét, amely napjainkban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert Az egri hősök példájával és az 1552-es hadjárat pozitív és negatív tapasztalataival — úgy vélem — erősíteni tudjuk dolgozó népünk helytállását és harckészségét mindenfajta el- lenséggiei, agresszorral szemben. (farkas) Kürtszó a minaret es é NYÁRI KULTURÁLIS PROGRAM EGER IEN Nemegyszer sürgettük: használják ki Egerben a nyári lehetőségeket, gondoskodjanak megfelelő szabadtéri kulturális rendezvényekről. Most örömmel számolhatunk be arról, hogy a Megyei Művelődési Ház AUGUSZTUSI ESTÉK címmel, Eger szabadtéri lehetőségeit kihasználva, változatos programot állított össze. A rendezvény-sorozat színhelyei: a Fagy latkert, á Kertmozi, a Székesegyház előtti tér és a vár nagyszerű díszletként szolgálják az Augusztusi esték műsorait. A Fagylaltkertben hat estén keresztül három műsor is várja a szórakozni vágyó közönséget. Az Egerben tartózkodó óbudai ifjúsági kamara- zenekar két alkalommal ad hangversenyt. Ugyancsak a Fágylaltkertben lehetünk tanúi a művelődési ház MOPRESSZÓJÁNAK is. Ennek keretében három estén érdekes kisfilmeket is „ta- lalnak” a feketekávé, a sör vagy fagylalt mellé. A Nautilus ifjúsági tánczenekar két alkalommal lép fel a fagylaltkerti környezetben. Az úbudai ifjúsági kamara- zenekar még két estén jelentkezik hangversenyével: a székesegyház előtti téren. Az V. Reményi Ede népi zenekari találkozó — ahol a MÉSZÖV meghívása alapján a megye legjobb népi zenekarai és szólistái vesznek részt —, színhelye a Kertmozi lesz. A legnagyobb érdeklődés kétségkívül a VÁRMŰSOROK felé fordul. A Megyei Művelődési Ház és Múzeumbarátok Lóra termett-e a magyar? Ezt a kérdést teszi föl cikkében az Elet és Tudomány (25. sz.). Megnehezítette a válaszadást a második oldalon közölt kép. Nem tudtuk ugyanis, hogy ezt a fogas kérdést már a XVU. században röntgen- felvételekkel is kutatták. Csak később jöttünk rá, hogy a „Huszár a XVII. századból” aláírású kép mégsem egykorú röntgenfelvétel, hanem egy vágtató huszárnak olyan képe, amelynek NEGATÍVJÁT közölték a lapban _ ★ Híradá st olvastunk a Népújságban, hogy fotókiállítást nyitottak a Megyei Művelődési Házban. Hatvan FOTÓS, egri, budapesti, veszprémi, szombathelyi FÉNYKÉPÉSZEK alkotását tekinthette meg a közönség... A kiállítás valóban szép volt, de akkor sem vesztett volna értékéből, ha megírták volna,, hogy csak HAT fotós készítette a hatvan képet. Bár egyikük hivatásos volt, öten pedig amatőr fotósok, művészi munkájukat éppen azért lehetett sokra értékelni, mert nem voltak FÉNYKÉPÉSZEK... ★ „ Arról Is olvashatta uK péiueKen, Hogy a Mariner 4. nevű rakéta szerencsésen elhaladt a Mars mellett, és felvételeket készített a Mars tájairól. Izgalommal vártuk az eredményt Megnyugtató volt, hogy közölték, hogy a pasadénai űrkutatási központban KÉT ÓRÁVAL a berendezések működésbe lépése után összesen 35 KÉPET VETTEK... Kár, hogy már előzőleg kioktattak bennünket, hogy a rakéta tv-berendezése 21 képet fog készíteni a Marsról és hogy egyetlen képnek a Földre való közvetítése 8 óra 35 percet vesz igénybe ... Így, bár csodáljuk a terven felüli gyorsaságot, a számításokat nem tudtuk elvégezni... Pedig ugyebár, ha egy kép közvetítése 8 óra 35 perc, akkor 35 kép közvetítése 2 óra... Ez csak világos, nem? Vagy valaki tévedett? Alighanem _ (Dr. Szemes) Körének összefogása érdeke kezdeményezést indít| úí ; ' Három augusztusi vasár egri vár Földbástyája / ros esti világítást» norámája adja t. rr létéit. Augusztus S-C „ . . . ARRÓL AMI VOLT. címmel rt ' ' :net hangverseny t B rr. tét en szem 1 ér vek' ; nak el régmúl', réjébői és irodi. iái ól, a rosi ; mókus zene’-““ marazeiekara és az gyei . topád tolmác A másik várműsor, i i megrend -zésére 15-én te kerül sor, már i I rannt ígér: „A s Íme” cím rru a kép, a zene valló í ítót ★ Nein tagadjuk, nyes szájízzel áll s tok előtt, soprom heteket, hajit' napokat, s gyulai ko rdette. tett kérdést: és ben. Mos VAL A ELKE2 ÜŐTT, T. - *e nem nag: n ■ Jágra szóló, de a művelődési ház augusztusi ram ja nemes szándékról kísérletező kedvről dik. Augusztusban még h i hangzik naret erkélyéről a várműseí’ k ét jelző kfr. iszó. D kezdeményezés sikere bizonyára biztatást ad mindazoknak, akiknek joguk és lehetőségük — s nem kevésbé kötelességük is — tenni valami'. ■ azért, hogy a következő év*lk nyarán gyakrabban szóljon <it kürtszó és. messzebbre is hangozzék. Túl a város határóa^, fsa* 1965. július IX, vasárnap Nem irodalmi „remekművet” adunk most folytatásokban közre. Urban József beszámolója, amely nyolc esztendő történetét fogja át, elsősorban mély őszinteségével, emlékeinek leleplező erejű dokumentumaival fogja meg az olvasót. Ausztrián, Svájcon át Johannesburgig, s Dél-Afríkán keresztül-ka- sul nyolc esztendeig — ez épp elegendő alkalmat nyújtott a fiatal egri szakmunkásnak, hogy levonjon konzekvenciákat és emlékein keresztül ugyanerre ösztönözzön másokat is. Éles szemű, jó megfigyelő és a lényeget meglátó, immáron újra Magyarországon, Egerben élő fiatalember őszinte vallomásai hadat üzen mindenféle romantikának, illúziónak. Az Üj Élet földjének tornácán Dr. Rákéval, egy lépőnyváz»tt teherautóban ismerkedtem meg, amint 1956. október 26- án, kora reggel autóstoppal próbálkoztam Óbudán, a Bécsi úton... Átértünk! Dr. Rókának volt némi osztrák pénze. A német nyelvet is jól beszélte, így könnyen tájékozódtunk. Az első vasútállomásnál vonatra szálltunk és már délután kettőre Bácsbe értünk. A Nemzetközi Vöröskereszt épületét kellett megtalálnunk. Dr Róka izgult. Én nem. Bár nyelvi tudatlanságom miatt teljesen hozzá voltam láncolva, mégis olyan közömbös biztonsággal jártam mellette Bécs utcáit, mintha Budapesten lettünk volna. Az üzletek kirakatai előtt egy keveset időztünk, mert sürgetett a dolgunk, hogy mielőbb megtudjuk, mi lesz velünk. Beszélgetve iialadtankeélunk felé, amikar egy villanyrendőrnél várakozva, magyarul megszólított bennünket egy hatvanas, ősz, öreg úr. Társalgásunkból rövidesen kiderült, hogy 40 éve él Svájcban és most Magyarországra készül, de az akkori zavaros belső körülmények között nem kapott beutazási engedélyt. Röviden elmondta, hogy milyen az élet ott, Svájcban és milyenre van kilátás a magyarok részére itt, Ausztriában, a közeljövőből. Melegen ajánlatta Svájcot Megkérdeztem tőle, hogy milyen távolságra van a határ legközelebbi és legkönnyebben megközelíthető pontja? — 400 kilométerre van Brock — felelte. — Akkor az nem jó1. — Miért? — Tű messze van gyalog. — Ót.. Szegény honfitársaim! Nincs pénzük, ugye? — És nrint jő twofitáishoz illő, kölcsönözte a vonatjegy költségeit. Akkor fel is írtam a címét De ma már nem emlékszem, hogy megküldtem-e neki a pénzt, vagy sem. Tehát így történt. Hogy még aznap délután vonatra szántunk, kényelmesen végigutaztunk Ausztrián keresztül a csodálatos Uráli hegyeken, Svájc felé. Bruck volt az első svájci állomás. Nem sokat láttunk belőle. A vámőrök minden különösebb felhajtás nélkül tudomásul vették, hogy nem rendelkezünk semmiféle határátlépési engedéllyel és egyikünk (ez én voltam) egy árva szót sem tud németül. Gyorsan intézkedtek. Autóba tessékeltek és pár perces kocsikázás után egy jellegzetes svájci családi háznál szálltunk ki. A háztető vérvörösre, az ajtók, ablakok fehérre voltak mázolva. Belül a szobák rendkívül tiszták, kényelmes bútorokkal, sok virággal. Feltűnt, hogy a padlót nem ékesíti szőnyeg Olyan fényes a parketta, mint nálunk a bútorok, és a lakóházakon belül cipő helyett vastag gyapjúzoknit viselnek. Rókával arról beszélgettünk, hogy ez valószínűleg a rendőrfőnök lakása lehet. Azonban legnagyobb meglepetésünkre az első emeleti rósz 4 cellából álló börtönnek volt berendezve. Ezek csak annyiban különböztek a. pesti albérleti szobáktól, hogy tágasabbak, tisztábbak, és poloskamentesek voltak. A padlózat fényének megóvására mi is, mint a ház többi lakói, vastag gyapjúzoknit viseltünk. Még aznap egy újabb brucki határt hivatalos papírok nélkül átlépő magyar érkezett Svájcba. Hárman lettünk e jellegzetes svájci börtön töltelékei. A létesítmény vezetésével megbízott „swajcer” nyájas, kedves felesége napjában háromszor tett ételt porcelán tányérban, kanál, kés és villa kíséretében az egyszerű fehér abrosszal letakart cella asztalára, és a ház lakóival egy koszton voltunk. De hiába, meg kellett értenünk, hogy börtönben vagyunk. Elképzelhető, hogy az ilyen körülmények között is eltöltött három nap milyen hosszadalmasnak tűnt számunkra. Végül is megértük, hogy a már említett kedves háziasszony utoljára köszönt ránk. — Megszabadultak a börtönből, fiuk! — mondta. Két fiatal apáca jött értünk, földig érő fehér ruhában, hogy Bembe kísérjenek. Dr. Róka éppen aludt Nagyot kiáltottam a fülébe. - Kelj fél, Róka, itt a Megváltó két küldönce. A vonaton Bem félé nem beszéltünk, csak mosolyogtunk. Nagy meglepetésünkre azonban nem valamiféle jótékonysági intézetbe, hanem egyenesen egy nagy, füstös, igazi börtönbe kísértek. Magas kőkerítés, öt szennyes emelet. Táska nagyságú rácsozott ablaklyukak, farkaskutyás őrök, mi kézzal-lábbal tiltakoztunk. A szent lányok jóságos mosoly közepette elváltak. Így kerültem életemben először, minden bírósági és egyéb formaságok nélkül — igazi börtönbe. Kü- lön-külön zárkába zártak beniulcsni ma ista I nú„két. A vűózárak. la Katók zörgése még fülemben cseng. A másnap reggeli sétánál volt szerencsénk látni felt udvarra való olasz rabot Körbe-körbe sétáltak, minden-, , ki az előtte lévő vállára tett ) kezeidre] és állandó voll a sutié gá,, Körülöttük kutyás c ltak. Én egy szót a tét cin a suttogásból. Jfúöstj- $ nűnek tartom, az őrök sem. Miután dr. Rókát Bruck-Lan • azzal ébresztettem, hogy kiflijén fel, mert itt a IN .ílt-í két küldötte, most megkérdezte tőlem, hogy: a mennyország? Nem szí "Vna... Ez is három napig Ma jd idősebb apácák jót értünk, és kíséretükben újra vonatra szálltunk. Dr. Róka 1 n «kérdezte, hogy mosf hová megyünk? — Zug! —< mondta az egyik Na, alüior jól nézünk ki, — gone .ári felvilágosítottak bennünket, hogy „Zi:g” az egyik vármegyéjük neve. Utaztunk hát megint, eí ér koszosnak és n gyón ű- esettnek éreztem magam, tar gém már egyhetes volt, nn hám és felöltőm agvongy'rve rajtam. Mutogattam kísérőinknek, hogyha oda erünk,* első dolgom lesz valakit tiszta fehérneműkért fejbe vágni. Ijedten tiltakoztak, hogy azt a világért meg ne tegyem: A Nemzeközi Vöröskereszt majd gondoskodni fog rólunk —s —■ monták. Végül kegyesen beleegyeztem, mégsem Zug-ba, hanem Luzernbe érkeztünk meg. A Karitás-nál szállásol«, tak 61 bennünket, papnöven* dékek, osztrák, olasz, német és más országokból Svájcban do zó és a Karitas ingj - n lakására szorult fiatal fiúk közöl t. (Folytatjuk^
