Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

BARANYI FERENC:

CfJuJbeziiaJL

Hajamra száll a város füstezüstje, tekintetein is szürke-sugaras, immár dúdolva járok, nem fütyülve, huszonnyolc éves, őszülő kamasz.

A lányokat se szólítom le folyton virtuskodó mohón ma már sehol, szórakozottan magamhoz mosolygom akibe vágyam éppen megbotol.

Nem csattanok fel már az asztaloknál, csak lassan szólok, csöndes-élesen, s ha megkötöz az intrika-folyondár: nem tépi, csak lefejti a kezem.

A wurlitzerbe nem dobok be pengőst, rossz csíny a hamis pénzen vett ricsaj, még a veszélyes csínytevés se fed hőst, legföljebb vásott vakmerőt takar.

Sn jól tudom, hogy nem megalkuvás még a férfikorral ez a fegyelem, csak — mint vetőjét formázza az árnyék — éveimet majmolja jellegem.

Tudom, hogy az a konok lobogás, mit szemembe hordtam — szívembe kerül, és majd annál fehérebben parázslik, minél mélyebbre zárom ott belül.

KATONA JUDIT:

JÁTSZÓTÉR

Szőke fiú döngicsél zimmeg-zümmög hujjogat.

Emlékeim udvarát megrohanták a lovak gurulnak kerekeken trapolnak az egeken szőke fiú döngicsél zimmeg-zümmög hujjogat!

Kukoricaszárak egymáson keresztbe

kész a baba, de szép, átkötve zsineggel csuha a ruhája, rongy a haja selyme.

Négy felé ci bálijuk szerte kiabáljuk

panaszuk. Miatta anyánk keze nem ver; Kötözz még babákat, s tele van a lelke tele van a szeme égő félelemmel,

Szőke fiú döngicsél zimmeg-zümmög hujjogait anyaságom udvarát megrohanták a lovak,

Gurulnak kerekeken vágtáznak az egeken gyermekkorom döngicséd zimmeg-zümmög hujjogat.

FÖLNEK ZOLTÁN:

FOHÁSZ

A szerelem tüzes éneket mond rólad

és nem emlékszik többé semmi másra.

Arcod rézmetszetét ráhagyja a nyárra és sorsodról a szeleknek dalolgat.

Most messzi mezőkőn kiáltozom: hol vagy? Utánad visz a szív nehéz magánya s a fű éles kardjával kettévágja az örök gordiuszi csomót, a holdat.

HEINZ PUSCH:

Nappali álmodozó

Éjjel sem

álmodik soha,

mert úgy esik az ágyba,

mint a kő s alszik,

álomtalanul.

De nappal,

az utca forgatagában, a kertben egy fiatal cseresznyefa előtt, vagy ha kezét a kilincsre teszi ' meglepi az álom.

Fehérre meszelt ház nyitott ablakain át érett gyümölcsök illata árad.

Suhanó autók útjain feltárul a messzeség

erdőségeivel, tengerpartjával, a kombinátok lüktető életével. Az álmodó nyitott szemmel néz körül,

s míg agya gondolkozik, szivében gyökeret ereszt a jövendő.

Majd felocsúdva a jelenbe

hallja társai szavát, a gépek vidám válaszát, a sistergő acélt, és tudja, hogy álma beteljesül.

(Boldog Balázs fordítása)

★

Heinz Rusch német költő és író 1908-ban Dessauban született. Első verseskötetét 1934- ben publikálta. 1946-tól 1951-ig a lipcsei rádió irodalmi szerkesztője, s a lipcsei irodalmi lap főszerkesztője volt. Jelenleg szintén Lipcsében él. Költői müvei mellett sok elbeszélése is megjelent már a különböző német lapokban és folyóiratokban.

A huszadik század művészete —

a film

Katika labdája begurult az ágy aló. Utána bújt és a fém- csavarókra tekert hajacskája beleakadt a sodronyba. Éktelenül visított, mert borzasztóan húzta a fejbőrét

Apa meghallotta a sírást, besietett és hamar kihúzta a lányát. Csodálkozva látta, hogy anya is ott van a szobában, de oda se ügyel a szerencsétlenségre.

— Nem sajnálod? — kérdezte tőle.

— Minek mászik az ágy alá

— mondta a mama. — Nem tudok egyszerre kétfelé figyelni.

— Szedd ki ezt a szemetet a

hajából.

— Nem szedem ki. Délután megyünk a Margitka születésnapjára. A szépségért szenvedni kell. Két napja varrom. mosom, vasalom a ruháját, ő is tűrjön kicsit.

— No de, nem függönyt vasalsz?

— Nem.

— És lehet ilyen fodros ruhában játszani?

— Vendégségben nem játszani kell, hanem illedelmesen

viselkedni.

— Hát gyere, te illedelmes kislány. Még nem öltöztettek díszbe, játszhatunk egy kicsit.

Átmentek a másik szobába. Anya mérgesen hallgatta, hogy felforgatják a házat. Ezért takarít az ember, legyen nekik vasárnap mit pusztítani. De nem hagyta abba a vasalást, míg az utolsó fodor ki nem göndörödött a keze alól. Megrázta a ruhát, gyönyörködött benne. Katika és apa most az előszobában kacagtak. Anya utánuk ment és felcsattant, mert kabátban látta őket.

— Ti hova mentek? Ne menjetek sehová, mindjárt ebédelünk. Tedd le azt a sapkát! Mit csinálsz a hajaddal? Gyere ide.

Maga felé fordította a gyereket, bosszankodott, igazgatta a szétcsúszott csavarokat Ügy, kabátra, odapróbálta elé a fodros ruhát. Kicsit rövid? Annál sikkesebb.

— Mit szólsz, milyen gyönyörű. És ha .majd csigásán omlanak a vállára azok a szőke fürtéi,

MÓRICZ

— Katika nem játékbaba — mondta az apa. — Szedd ki a hajából azokat a vackokat.

— Dehogy veszem!

— Így vigyem sétálni? Kész nevetség. Húzd rá azt a sapkát!

sik a legalkalmasabb helyszíneket, a stúdióban készülő felvételékhez elkészítik a díszleteket, jelmezeket, kellékeket. A forgatás tervét a rendező és az operatőr a legapróbb részletekig elkészíti. Ez a terv határozza meg, milyen atmoszférát teremtenek, milyen ritmust adnarc a cselekmények, milyen felvételi megoldásokat alkalmaznak. Ettől függ leginkább a film minősége, képnyelvének stílusa, ereje, hatékonysága.

Mitől függ a film atmoszférája? A külső helyszínek, » díszletek, a szereplők kiválasztása mellett nagy szerepet játszik ebben a világítás adago-< lása, fények és árnyékok megoszlása, aránya. Közismert például, hogy a vidám, játékos jelenetek derűjét, a taka- ratlan sugaras fények is segítenek érzékeltetni. S megfordítva: a komor, baljós, fenyegető helyzethez gyakran a félhomály, az ámyékoltság felel meg. A világítás mértékénél« tehát a vásznon dramaturgiai funkciója van. Hasonló szerepe lehet annak is, honnan* milyen szögből készülnek a felvételek, s hogy az egyes jeleneteken belül, milyen sűrűit változtatják a beállítást, ai képszöget. A film egyik legszembetűnőbb tulajdonságai hogy erre is képes. Éppen tsa különbözteti meg a színháztól, s a rendező ezt a lehetőséget is sokféle módon felhasználhatja a jobb kifejezés, 4 néző minél erőteljesebb „szuggerálása” érdekében. A! legegyszerűbb példa: ha a hőst erősnek, nagynak, le- győzhetetlennek akarja mutatni, az operatőr alulról fényképez. Ha az ellentétes hatást kívánja elérni, felülről közelít a kamerával a színészre, aki így kisebbnek, jelentéktelenebbnek látszik majd.

A kamerának módja van a jelenetek hangsúlyos részeinek kiemelésére. Erre szolgálnak a közelképek, amelyek egy-egy arc, sőt arcrészlet fényképezésével arra irányítják a nézők figyelmét, ami — az alkotók szándékai szerint — éppen a legfontosabb. A film semmihez sem hasonlítható hatásának ez is egyik titka. Minden mozinéző tudja, hogy például egy érzelmes vagy tragikus jelleneiben a szem Sárikából élőgördülő könnycsepp kifejezőbb a legbeszédesebb dialógusnál. Lehetőségeket kínál a rendezőnek a már említett ritmus ist Ez nem egyéb, mint a különböző képszögek és plánok, vagyis képnagyságok váltakozása, az a mód, ahogy ezek követik, lassan vagy gyorsan váltogatják egymást A film érzelmes, merengő, vagy elmélkedő része lassú képváltozásokat, hosszan kitartott felvételeket kíván. Ha viszont a történet, vagy az adott részleg drámai feszültségű, izgalmasan pergő, a képek irama is felgyorsul. Mindezekkel a hatáslehetőségekkel a rendező tudatosan, nagy körültekintéssel dolgozik. Az operatőr az 9 tervei alapján dönti el, milyen technikai megoldásokat választ, milyen világítási és egyéb technikai eszközöket vesz igénybe.

A forgatás után, amikor már valamennyi jelenet szalagon, a dobozban van, újabb művelet kezdődik. Sok film- szakember vallja* hogy a munkafolyamatnak ez a része, a filmgyár laboratóriumában előhívott nyersanyag vágása a legfontosabb. Annyi bizonyos, hogy a film végső változata, az, amit a néző is lát, a vágószalagon születik. A rendezőnek itt még mindig módjában áll a képek sorrendjének, gyorsabb vagy lassított váltakozásának kialakításával módosítani a hatást, közelebb vinni az eredményt eredeti elképzeléseihez, amiket teljesen megvalósítani csak a legritkább esetben sikerül.

s

amikor a vágást is befejezték: kész az új film, jöhet a bemutató, a közönséggel való találkozás, amely eldönti: sikerült-e a stábnak hosszú hónapok munkájával érdem- ■’etreset, sikereset alkotnia.

Dersi Tamás

szelni? A művészi alkotások : befogadásának azonban többféle fokozata van. A mozijáró ' milliókat nem tekinthetjük 1 filmértés szempontjából sem . egynemű tömegnek. Rétegező- ; dés figyelhető meg a közönség ; soraiban, aszerint, ki, hogyan, ■ mennyire ismeri a filmművé- : szét kifejezési eszközeit.

C1 zekmek az eszközöknek l J jobb értése a filmek > mainál tudatosabb élvezését segítheti. Ezért látogatunk el • legalább képzeletben egy stúdióba. Szemügyre vesszük a művészi és technikai folyama- : tokát, amelynek végeredménye a mozikban megtekinthető játékfilm. A rendező a for- ; gatókönyv olvasásakor már ; sok mindent megtud. Az író fantáziájához szegődve részletesen, jelenetről jelenetre haladva, maga elé képzeli a filmet. „Látja” a téma kibontakozását, a történet fordulatait, a szereplők jellemét és — ha filmdrámáról van szó — összeütközéseik tartalmát Ez azonban még korántsem a kész film. A szó, a leírás csak közelítő képet adhat róla, tág teret nyitva a rendező, az operatőr alkotói képzeletének. Ugyanabból a forgatókönyvből két különböző alkotócsoport (filmes nyelven: stáb) alapjaiban eltérő, sőt ellentétes filmet forgatna. Ezért is fontos, hogy a néző ne azonosítsa ríxaradéktalanul az írót a látott film szerzőjével. Akár jobb, akár rosszabb a produkció a forgatókönyvnél, érdekes kideríteni: mi az oka az eltérésnek Ehhez ismerni kell a rendező művészetének és az operatőr munkájának néhány alapvető összegét

A rendező tevékenysége, miután az író munkáját a forgatás alapjául elfogadta, igen sokrétű. A legfontosabb a szereplők kiválasztása. Sok esetben ezen áll vagy bukik a siker. Amikor elkészül a szereposztás, megbeszélik a külső és belső felvételek sorrendjét, helyét, lebonyolítási módját MegkereA film a legfiatalabb mű- vészét Századunk első évtizedében még nem is számított művészetnek. Technikai érdekességnek tekintették és megcsodálták, mivel fel- idézhetővé tette a mozgást. Nem véletlen, hogy a születése után Magyarországon is ci- nematográfiának nevezett film legelső vállalkozásai a mozgás legszembetűnőbb formáit rögzítették. össze-vissza szaladgáló emberek, száguldó paripák, a nézővel szemberobogó mozdonyok tűntek fel az ősmozik vásznain. Ámulásra késztettek, s nem is ritkán pánikot okoztak. Hiszen a mozihoz nem szokott közönség a látszatot még egy ideig valóságnak tekintette és ösztönös reflexeinek engedve kétségbeesetten felugrott, mikor az ülések felé száguldó mozdony képe villámsebesen nőtt, közeledett. De nem tartott sokáig az oktalan félelem. Az emberek megismerték és megszokták a technikai újdonságot, a mozgás élményével hökkentő filmeket. Csakhogy a kamera alig néhány év után újabb meglepetésekkel szolgált. Elkezdte „részedre bontani” a világot, a természetet, sőt magát az embert is. Újításai furcsák, ijesztőek voltak.

Balázs Béla, a némafilm egyik jeles esztétikusa megírta, milyen pánikot okoztak a mozinézők között a legelső részképek, a vásznon feltűnő fejek, lábak és karok, az úgynevezett snittek (vágások), amelyek a mai ember számára már említésre sem méltó, természetes elemei a filmnyelvnek. A megismerés, a megszokás ezt az újdonságot is közkeletűvé tette. Ez azonban csak egyik eleme ennek a „nyelvnek”, amely terjed, tudatos híveinek számát is növeli, ám még ma sem eléggé ismert. Jogos persze az ellenvetés is: csupán Magyarországon milliók járnak rendszeresen moziba, a film a tömegek legkedveltebb szórakozása. Lehet-e ilyen körülmények között meg nem értésről beKatika várta az anyai engedélyt, azzal is beérte, hogy anyu elfordult és bement a konyhába. Óvatosan betőm- ködte selyemhaját a vaskos és kemény csavarokon. Sziszegett, pisszegett, de tűrte.

Anya a konyhaablakból utánuk nézett, míg lefelé kanyi- rogtak a lépcsőn. Apa barnára sült kopasz koponyáján minden fordulóban megcsillant a napfény. Nem valami szépség, de nagyon jó ember. A lányara élvezet ránézni, öltöztetni, megéri a fáradságot, egy ilyen szép gyerek mindent megér. Gondolatban kibontotta a kislánya szőke haját, elképzelte, hogy a szép fodros ruhában hogy megcsodálja az egész társaság. Mit tudja azt egy apa, mi a szép, mi illik. Neki Kati kócosán, tomposán tetszik.

Az asztalt is szépen díszítette. Büszke a jó ízlésére. Egész héten az üzemi konyhában esznek, legalább vasárnap megadja a módját. A húsleves zöldségéből virágokat metszett, úgy körítetté a főtt lábszárra. A csőrögéből tornyol épített, megszórta porcukorral

Percenként kinézett az ab lakon, mikor meglátta őket a lépcsőn, tálba öntötte a levest és bevitte a szobába.

A sétáról érkezettek előbt kezet mostak a fürdőszobában Mama mulatott rajta, milyer illedelmesek egyszerre. Ross; a lelkiismeretük — pedig nem is baj, hogy kicsit lementek legalább nyugodtan elkészülhetett.

— Gyertek már, kihűl a leves!

Kati és apa beléptek, megálltak az ajtóban.

Anya rájuk emelte a szemét.

Felsikoltott.

Katika haja tövig le vol vágva. Kis kopasz golyó fénylett a nagy kopasz ruháj; előtt Oly mulatságosan hasonlítottak egymáshoz, hogi anya elnevette magát.

Ettől a két bűnös felszabadult és éktelen kacagást csapott.

Anya nevétő szeméből nagy kövér, bánatos könnvek noaz én vasárnapom. A tiétek meg, hogy mindent tönkretesziek.

— Nem teszünk semmit tönkre. No mamuka, mire kifújod magadat, vissza is jöttünk.

— Meg kell bolondulni. Most viszed sétálni, ebéd előtt? Egyszerre rájött az apai buzgalom. Hogy velem mi van, az nem számít.

— Te vasalsz.

— Igen, főzök* vasatok, takarítok, terítek egyszerre. Ez