Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-09 / 134. szám

! Az év első fele A Heves megyei Vas és Fémipari Vállalatnál A TT.------ - -­A búzakalászok m.'ig ha rage told tekintettel nézegetik gyakran meglelenő felhők, az árpa azonban megszelídi már színeiben, szökés árnyal tot vett fel az egerfarmosi h, tárban, mintegy íigyelmezte jelként; rövidesen megkezd« dik a nyári csúcsmunka, £ aratás. A szövetkezet majorjában i hasonló figyelmeztető jelekk« találkozik a szemlélődő. A olajozott, rendbehozott, katc násan sorakozó gépek; eleváto rok, szalmalehúzék, cséplői, magtisztítók elől már csak i traktorok hiányoznak, készek , munkába Indulásra, hogy segít séglikkel betakaríthassák a; ezer holdnál több arntnlvalót. A szövetkezet irodájában Jo( Miklós elnök és Tóth liléi párttttk.ár az Aranykalász Ter­melőszövetkezet aratási menet­rendjét veszi elő bizonyítandó: Idejében gondoltak arra, hogy jól megszervezzék e csúcsmun- kát, s minél kevesebb veszte­séggel szállíthassák raktárba a jónak ígérkező gabonatermés' Ha már a termés-ígéretnél tartunk, átadjuk a szót Tóth Illésnek, aki a várható átlagok­ról így nyilatkozik: — Búzánál, ha aratásig nem szól közbe az időjárás, 12 má­zsa körül várenk. Sajnos, az árpánál megint jelentkezett a lisztharmat, így nehezen tudjuk a 10 mázsás átlagot elérni. De így is rengeteg gondot okoz a kalászosok betakarítása. Pedig, ahogy látom,, szinte mindenre gondoltak. Célzok itt az alapos intézkedési tervre amelyben rögzítették, hogy a kombájnokon kívül hol és mennyi munkája lesz a 15 ara- tópémak, (akikre előrelátható­lag csak a legkúszáltabb gabo­nák levágása, a sarkok kiigazí­tása vár, hiszen az előző évek­ben is 98 százalékban gépek végezték el ezt a nehéz paraszti munkát). A határjáró szövetkezeti gaz,- dák azonban arról számoltak be, hogy a kalászosok 20 szá­zaléka máris „lefeküdt” s ha netán néhány vihar még közbe­szól, szükség lesz a faluban la­kó ipari munkások segítségére is. — Gondoltunk erre — mond­ja Tóth Illés párttitkár, - számbavettük, hogy kik jönnek majd el aratni s azokat kikér­jük üzemeiktől, mert most mindennél fontosabb a termés betakarítása. S hogy mennyire fontos a szövetkezet pártszervezetének ez a munka, az az intézkedési tervükből is kiviláglik, ame­lyet a szövetkezet vezetőivel s a helyi tanáccsal egyetértésben dolgoztak ki. Csak néhány pontot idezunk belőle: a gépek elosztásán, az időpontok megszabásán, a szük­séges gépi és kézi erő mozga­tásán kívül még olyasmire is kiterjedt a figyelmük, hogy milyen legyen a tarlómagasság, hogy könnyű legyen utána tár­csázni s hogy a gépek elindu­lása előtt ki kell szedni a meg meglévő mezsgyeköveket is, nehogy a kombájn összetörjön miatta. És nincs olyan mozzanata az aratásnak, amelyet ne készítet­tek volna elő nagy műgonddal: beosztották a gépeket, a szal­malehúzáshoz, gondoskodtak ar­ról, hogy célprémiumot kapja­nak azok a kombájnosok, akik legjobban vigyáznak a magra, nehogy kiperegjen, tárolóhe­lyekről, rostákról, munkát meg­könnyítő gabona-fúvóberende- zésrőí, tartalék alkatrészekről a gépekhez, figyelő szolgálatról gondoskodtak. (nehogy tűz martaléka legyen a termés egy része, mint 1962-benl. mozgó- büféről és jó ivóvízről a határ­ban szorgoskodóknak. Egyszóval a technikai beren­dezések készek és elegendők a nagy munka elvégzésére, képletesen kifejezve, a kasza élesre fenve várja az aratást, de vajon az emberek kedve, akarata, összefogása is ilyen „éles”-e néhány héttel a kezdes előtt? , .... A véleményekből az derült ki, imitt-amott „csorba” a munkakedv s az a tény, hogy kapásnövényeiken majd­nem három hete áll már ma­kacsul a víz és az elsárgult, satnya bokáig érő kukoricák nem sok reménnyel kecsegtet­nek — a szövetkezeti tagsag egy részének kedvét szegte. S féíő. hogy ezt a kicsorbult kedvet nem sikerült tenni kész élesre köszörülni az ara­tás megkezdéséig. — Ebben látjuk mi most llgfontosabb feladatunkat, (Dr. Sándor József tudósító) A Gyöngyösi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának dolgozói osztályértekezleten tárgyalták meg az aratási és a betakarítási munkák időben és jó minőségben való elvégzésé­vel kapcsolatos feladatokat. Az értekezleten részt vett Pethes István, járási vb-elnök, akinek javaslatára kijelölték a falu, illetőleg a termelőszövet­kezeti felelősöket és megbe­szélték a növényápolás meg­gyorsításához szükséges szerve­zési feltételeket, például a munkaerő felmérése, a vegy­szeres gyomirtás elősegítése és az iskolás gyermekek bevoná­sa a könnyebb nyári munká­ba (gyümölcs- és borsószedés, stb.) A részvevők úgy döntöttek, hogy a jövő hét végén kezdő­dő aratás egyik legfontosabb irányelve, hogy a rendelkezés- res álló gépi kapacitás maxi­mális kihasználásával a lehető legkevesebbre csökkenteni ter­melőszövetkezeteinkben a kézi aratást. Az utóbbihoz azonban be kell vonni a családtagokat, és a szabadságukat töltő üze­mi dolgozóknak is lehetőséget kell biztosítani a részesaratás­ra. Eddig mintegy 300 tsz-en kí­vüli aratópár kötött szerződést, melyben több mint 1000 hold gabona részesaratását vállal­ták. A járás termelőszövetke­zeteiben számításba jövő 1200—1300 aratópár mellett 47 kombájn és 12 kévekötő arató­gép áll munkára készen. Re­mélhetőleg a gépi kiesés sem lesz nagymérvű, mert a kom­bájnok alkatrészellátása biz­tosított, az erőgépeknél számí­tásba jöhető alkatrészhiány a tsz-ek közös együttműködés és ' az egymáson való segítés útjái : KIÍARTUMI követségünk ügy • vivője különféle jótanácsokka : látott el. Ezek egytől egyií • hasznosnak bizonyultak. Nélkü ■ lük különféle kellemetlenségei. ■ érhettek volna. Különösen, am a közlekedést illeti: — Ha a követséget keresed így érdeklődj: „Saffara el ma­gyar”. Ez azt jelenti: magyar követség. Aki ezt hallja, szíve­sen és azonnal eligazít. Ha azonban angolul kérdezősködsz, biztosan félreértenek. A hunga- rian szót hangárnak hallja a szudáni fül és a legnagyobb lel­ki nyugalommal kiküldenek a repülőtérre. Valóban, a tanács bevált. A „saffara el magyar” hallatára valamennyi taxis, akivel ösz- saehozott a sorsom, a kívánt helyre, a követségre szállított. Barátságos, kölcsönös mosollyal jutalmaztuk meg ekkor egy­mást fényes nyelvtudásunk jo­gán. Amikor betoppantam az egyik textilüzletbe és a tulaj­donos megtudta, hogy magyar újságíró vagyok, minden más dolgát félbehagyta és kíván­csian megkérdezte: — Az „el magyar” törzset látta már? — Nem, — feleltem őszintéin. — Miről van szó? — Óh, hát az ön régi, nagyon rééi honfitársairól, — felelt a kereskedő. — Beszéljek róluk? — De mennyire. — Nos, Khartumtót északra, úgy körülbelül 200 kilométer­Az államvizsga után pihenni tért az anyai házba. A hazatérést termé­szetesen lelkes és kíváncsi anyai kérdések követték: — Hogy sikerült fiam? — Jelesre édes­anyám, büszke le­het rám... — Hála isten édes fiam... Tud­tam én azt jól... Két misét is mondattam érted, hogy jól sikerül­jön a vizsga... — Köszönöm édesanyám... hová szalad? — Hármat Ígér­tem Szent Antal­nak, a harmadikat, ha tényleg siker­rel vizsgázol. Ket­tőt előlegbe — mondta a mama és elporoszkált a plé­bánia felé... Hogyne mon­datná el a harma­dikat is, amikor ilyen nagy öröm érte a házat. Je­lesre államvizsgá­zott a fiú: mar­xizmusból! (-Ó) MEMENTO! Tizenöt esztendeje, 1950. jű* nius 25-én robbantotta ki az amerikai imperializmus a ko­reai háborút. És ettől kezdve három éven keresztül szakadat­lanul dörögtek a fegyverek, robbantak a bombák, pusz­tultak a falvak és városok. Le- írhatatlanul sokat szenvedett a megtámadott koreai nép. Csak magára Phenjanra 400 000 bomba hullott. Három évi öldöklő küzdelem után bebizonyosodott, hogy Korea népét nem lehet le­győzni. Az imperialisták tár­gyalásokra kényszerültek és 1953 júliusában megkötötték a panmindzsoni fegyverszüne­tet. Másfél évtized múlott e! azóta. Kiderült, hogy az ame­rikai fegyverek árnyékában meghúzódó dél-koreai rezsim házatáján lényegében azóta sem konszolidálódott a hely­zet. Állandósult a gazdasági bizonytalanság, a munkánál- külség, burjánzik a korrupció, és a kettős szolgaság. Dél-Korca népe két urat kénytelen szol­gálni: a jenki imnerialistákat és a saját zsarnokait. Korea esete örök memento lehetne az amerikai imperialis­ták számára. Ök az emlékezés és a tanulság niegszívlclése he­lyett ismét a „végzetes kaland” útjára léptek. Megrohanták Dél-Victnamot, pedig a sze­mük előtt játszódott le a fran­ciák Dicm Bien Phu-ja, az a fantasztikus méretű vereség, amely a francia imperialistá­kat kivetette Indokínából. Nap­jainkban a vietnami szennyes háború mindinkább „koreai- típusú” vérontássá fajul. Ismét hullanak a bombák, ismét pusz­títják a városokat és falvakat és már mérges gázokat is használtak. De a nép ugyanúgy, mint Koreában, nem adja meg ma­gát, sőt, egyik vereséget a má­sik után méri a betolakodó jenkikre és nem kétséges: be­következik a második Dient Bien Phu is, ennek jetik' tozátában. nyire a Nílus völgyében, léte zik egy magyar falu. Ezt a he lyiséget évszázadokkal ezelöt magyat férfiak alapították. — Nem legenda ez? — moso lyogtam. — Dehogy. Egyáltalán nen kitalálás. Az ott lakó ..magya rok” testalkata, arcuk voná sai és bőrük viszonylagos fe hérsége szembeötlően más, min szomszédaiké. Mindez európa származásukra utal. Ha szeré leheti, keresse fel őket. MEGHATOTT a kereskede figyelmessége és kulturáltsága Ügy látszik, ismeri országa né­pességi viszonyait. Megköszön­tem tájékoztatóját s azután ér­deklődtem követségünkön, mii tudnak a magyar—arab faluról. Megerősítették a kereskedő szavait: — Csaknem tíz évvel ezelőtt, 1956 tavaszán, a kairói magyar követség egyik munkatársa hallott először az érdekesség­ről. Eleinte „kacsának” véltük a hírt. Nehéz volt elhinnünk, hogy Szudánban csakugyan él egy törzs, amelynek lakói ma­gyarnak, illetve magyar szár­mazásúnak vallják magukat.-------------- —— Sz udánt útijegyzetek in. „El magyar”- De aztán arra gondoltunk,- hogy éppenséggel nem lehetet- ; len a dolog. Nemzeti történel­münk viharos évszázadai sok ■ titkot rejtegetnek még mindig. Előfordulhatott, hogy a török i háborúk idején a fogságba esett magyar vitézek és elhurcolt magyar nők egy jelentős cso­portja Szudánba vetődött, és ; itt vert gyökeret. Értesítettük az illetékes magyar tudomá­nyos köröket erről a néprajzi érdekességről. — Történt vizsgálat, vagy ku­tatás? — Történt. Meg is állapítot­ták, hogy értesülésünk helyes. — Milyen konkrétumokat si­került megállapítani? — A szóban lévő „el magyar” törzs lélekszáma jelenleg 7000 fő. És valóban ott élnek a Ní­lus mentén. Magyar származá­suk igen valószínű, ók maguk, szájhagyományaik alapján, ma­gyar származásúaknak tartják magukat, őseik, még a XVI. század elején. II. Szelim szul­tán akaratából kerültek ilyen messzire hazájuktól. Megrázó regényt lehetne írni odisszeá- jukról s az elmúlt évszázadok­ról, miközben az ősök utócU Afrika földjébe eresztették né pi gyökerüket. — BESZÉLNEK magyari ezek az emberek? — Nem. Már régen elarabo sodtak és asszimilálódtak szudáni környezethez. Antropo lógiai jellegüket azonban ner veszítették el. Bőrük színe j világostól a sötétbarnáig sói árnyalatban váltakozik. Külse jük, megjelenésük mégis olyai benyomást kelt az emberben mintha — mondjuk — kiskun halasi, napégette arcú, jellegze tesen alföldi magyarok lenné nek. A khartumi magyar koló­nia néhány tagja felkérést« őket. A hazai magyarokat - mint kedves rokonokat — ki­törő örömmel fogadták és tej- ben-vajban fürösztötték. Szudán felhőtlen kék egt alatt, a sziporkázó napfényben ilyen „meglepetés” is éri a ma­gyar utazót A Természettudo­mányi Múzeum még 1958-ban elhatározta, hogy tudományos kutatókat küld a Nílus mellé, az „el magyar” törzs tanulmá­nyozására. Ha ez a terv meg­valósul, talán nemcsak nép­rajzi érdekességgel gyarapodik tudományos életünk, hanem történelmi emlékekkel is. EGY BIZONYOS, az „el ma­gyar” törzs minden egyes tag­ja jó barátunk, s lehetetlenség nem őszinte szeretettel gondol­ni rájuk... Bőgős László (Vége) \ A Heves megyei Vas- t . Fémivari Vállalatnál is „zűri . sen" indult az idei esztendő. . Létszámcsökkentés, viták, nor . makarbantartás és panaszé váltották egymást. Gcndc okozott az új gyártmányo bevezetése, aztán meg — bog; ne szakadjon meg a sor —, ; tervmódosítás is beleszólt . hétköznapokba. Ez utóbbi, ép pen a minap történt: 600 ton nával több öntvényt kérnek i gyöngyösiektől a következő hó napban. Az év első feléről indul s beszélgetés Veres Albin mű­szaki vezető irodájában. — Sajnos nem dicsekedhe­tünk. A különféle zavaró kö­rülmények mély nyomot hagy­tak teljesítményünkön. Adósai vagyunk a népgazdaságnak... ... öntési tervünkben már az első negyedévben 316 ezer forintos lemaradás volt, s csak­nem félmilliós tartozása a forgácsolóknak. Az öntödében — be kell vallani — bizonyos „normavisszatartás” fogta vissza a lendületet, a gépmű­helyben meg egy sereg más: anyaghiány, rossz szervezés ... Az előbbi részlegben hama­rább helyreállt a rend. A dol­gozók megbékéltek az új nor­mákkal, belátták valamennyi­en, hogy bizonyos „szorításra” /olt szükség. Megnyugodtak és az emberek. Azóta — nem 8- esetben — már maguktó • • jöttek, jelentkeztek: ez Is, •- is bírná, vállalja a többe' k A hetven százalékos havi i )í jesítmény egyre felfelé í k azóta, májusban már meg] y ladta a százat. Különösen ; a szocialista brigád tett ezért a kát! Félidőre, ismét régi ker<- vágásba zökkent hát a mun a az öntödében — de mi 1- vajon a forgácsolók félmill javai? Az öntők mind kiset i re csökkentik lemaradásul-----a gépműhely dolgozói ti ju tottak-e már a közeim:- hatvankettő, hatvanöt százai- kos havi teljesítményen? — Lényegesen kevesebb m az anyaghiány, folyamatosabb a munka. Zökkenőmentesebb. Az üze; vezetői megszokták a hel; adottságokat, sajátosságoka Diósgyőr után beilleszkedtek kis vállalat munkakörülm« nyeibe, közelebb kerültek problémákhoz, az emberekhe: Gyöngyösiekké váltak ... Job azóta a szervezés, irányító, nagyobb látszata van a mun kának! A legutóbbi hónapba már a forgácsolók is m'egköze lítették a száz százalékos tei jesítményt! A gépműhely fetűnőei gyenge eredményeihez jelen tős mértékben hozzájárult a: is, hogy az idén lényeges vál­tozás történt a termék össze tételben. Üjabb gyártmányok­kal bővült a korábbi profil olyanokkal, amelyekhez a gé­pek, szerszámok — s mond­hatni, hogy — a megfelelő felkészültségű szakemberek is hiányoznak. Például az EMH 140 típusú műszerészeszterga- melyből 125 darabos null -zéria készül az idén — s az it, különféle típusú komp­esszor jobban próbára teszi a ,-állalat dolgozóit. Mert bi- :ony, elég mostohák még a (yöngyösi körülmények, regényes a géppark. 5 a KGM — amelytől az új »rofilt átvették — nehezen nozdul segítségre! Jóllehet az Imúlt napokban újabb ígére- et adtak arra, hogy az elfek- ő gépekből küldenek majd éhányat a Mátra-alji város­ai hadd menjen már végre anasz nélkül az a munka! Ez azonban — meg a foko- ódó igyekezet — még nem lég ahhoz, hogy teljesítve le-- yen az idei harminchétmillio jrintos terv. A vállalat — íunkásokat keres ... Létszámcsökkentés után?- Annakidejétj-ünkább csak igédmunkásokat bocsátottunk , meg azokat, akiknek túl >k bejegyzés volt már a mun- ikönyvében, akikben kevés- : bízhattunk volna a tovab­gy biakban — mondja a műsza- is ki vezető. —■ Most az szakmunkásokra lenne ei szükség • •• A Pipishegyen 90 Ifjú vasas j_ vár elhelyezésre... Az idei nyá­ron szabadultak, s az Egye- sült Izzó nem tudja átvenni 'a őket. Lehetne közülük válasz- fi tani. — Nekünk tapasztaltabb^ régebbi munkások kellenének, t legalább öt-hat éves gyakorlat­tal. Vagy tizen! Köszörűsök/ I marósok, géplakatosok, szer­számkészítők. Komoly, precíz munkára... S nagy szüksé- r gúnk lenne 80 öntödei dolgozó­ra is! De félő, hogy a nagy nyári mezőgazdasági munkák felszippantanak előlünk min­den tartalékot... Nem szűnik a gondunk hat hónap után sem. Havonta 100 ezer forintos i lemaradást pótolunk, ami ma­gában is nagy erőfeszítést kö­vetel, hát még az, hogy a töb­bi követeményt Is rendben^ becsülettel teljesítsük?! Ha lassan is, de előbbre mennek. Az emberek összefog­tak, akarnak valamennyien. Az üzem berendezését, a kü­lönféle technológiai folyamato­kat egyre korszerűsítik; több­re, jobbra törekszenek. Most éppen az öntödét fejlesztik. Űj kúpolókemencéket építenek — melyek kiszolgálását már tel­jesen gépek végzik majd. Könnyítik, gazdaságosabbá te­szik a munkát. A forgácsolóba is kerül mindig valami új szerszám. A pár esztendeje még elavult, „falusi üzem”- ként emlegetett gyöngyösi vál­lalat időről-időre újabb arcát mutatja. A félév mérlege — koránt­sem kielégítő, kevésbé bíztató. Az igyekezet azonban kétség­telenül sejtet valamit. S ha még fokozódik, a munkások lelkesedése magasabb színvo­nalú vezetéssel, jobb szerve­zéssel párosul, s a vállalat ..kintről” is nagyobb segítséget tap — felettes szervétől, s az íi gyártmányokat átadó KGM- ;ől — remélhető, hogy az ígé­ret nem marad üres szó. Gyón! Gyula kívánják megoldani. A gépek üzemeltetésének zavartalan biztosítására az atkári gépállo­más és a termelőszövetkezetek szakembereiből úgynevezett „repülő-brigádot” szerveznek a gépek gyors kijavítására. Az előkészületek jó szerve­zéssel megtörténtek az aratás zavartalan elvégzésére.­A gyöngyösi járás is felkészült az aratásra tr Éles kasza „csorba" kedv et Néhány hangoskodó most isi 1- napról napra veti az elégedet- i- lenség, a pánik magvait, de a !- pártszervezet látja a biztató a jeleket is. A laskói részen az '- alig gyerekfutamodásnyi víz k alól felszabadult részeket rög- t tön ellepték a kapások. A ha­- tár más részein példát mutat­- va tűnnek fel az öregkori já­- radékosok Is, hggy segítsenek a növényápolásban azokkal a pártonkívüliekkel együtt, mint . Polgár Ambruzs, Bukta Gábor. Veres Albert, akikre most is minden munkával számíthat a , pártszervezet és a szövetkezet vezetősége. Ezek a jelek ad­nak reményt arra, hogy úírá- tudnak lenni az Itt-ott mutat­kozó kedvtelenségen s mire beérik a kalász az egerfarmosi ■ határban, az éles kaszák mel­lett nem „csorba” kedvű em- I berek állnak a rendek végérq, * 1 de egységesen cselekvő, kö- í zösség, hogy minél előbb s mi­nél kevesebb veszteséggel ta­karítsák be az idei életet. Kovács Endre 5- — bizonygatja a szövetkeze a párttitkára, aki ebben a mun t, kában harmincegynéhány kom t munista társára, s a szövetke­- zet vezetőire támaszkodví- minden igyekezetét arra for- í) dítja ,hogy a felkészült gépek • mellé tennikész, a természet 5 erőivel, csapásaival is szembe­szálló, a közösség értékeit vé­> delmező embereket „kovácsol- l jón” össze. Biztató jelek mégis akadnak. A szövetkezet kommunista ve­zetői Joó Miklós tsz-elnök, Szabó László főagronómus, Simon János növénytermesz­tési brigádvezető idejük, ener­giájuk nagy résziét ennek az ügynek szentelik. De a szö­vetkezet többi kommunistáira is vár a nem könnyű feladat: példát mutatni a szövetkezet többi tagjainak, az aratás, cséplés idején, üljenek akár traktorokon, mint Veres Illés, Csillag Márton, Sütő József, vagy kaszát ragadva miként azt a növénytermelők: Tóth Barnabás és társai ieérték

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents