Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-09 / 134. szám

Halló központ! Halló olvasó! Halló, központ? Egy órával ezelőtt kértem. Debrecent, miért nem hozzák? Tudom, türelmes vagyok, de már két órával ezelőtt je­gyeztettem ... Vannak durvább hangok is, sőt gyakran látni, amikor a türelmetlen telefonáló egyik kezében görcsösen szorongat­ja a kagylót, míg a másikkal idegesen rázza a készüléket — ily szavak kíséretében: nem jön be a vonal, mit csinálnak ott a központban? Mit csinálnak? Elmentünk megnézni és választ kapni né­hány kérdésre. Informáto­runk Pártos Ferenc, az egri I-es számú Postahivatal fő­nöke, Bodó Zoltán a telefon- központ üzemvezető helyette­se és Marczis Bertalan a táv­beszélő osztály vezetője. MIÉRT NEM JÖN I A leS- BE A VONAL? | 6g^b magyarázat: mert gyakran te­lefonálunk, szeretünk sokat beszélni, és legfőképp, mert sokan egyazon időpontban emelik fel a kagylót. És ezt nem bírja el a vonal, a köz­pont, még az automata sem. Az 1955-ben felavatott új automata telefonközpont' 750 előfizetőt vett át a kézikap- csolásű hálózatból. Ma már közel kétezer az előfizetők száma, van 13 nyilvános te­lefon, s mintegy 80 alközpont. Az alközpontok a „házon be­lüli beszélgetéseknél teher­mentesítik a városi vona­lat, de ugyanakkor növelik a készülékek számát. Egy-egy alközpont — nagyságától füg­gően — 6—200 készülékkel is rendelkezik, így ezekkel együtt Egerben mintegy há­rom és félezer készüléken le­het telefonálni. Csak nem egyszerre. Íme a szakszerű magyará­zat, az olvasó „nyelvére” le­fordítva: — Automata berendezésünk csupán azt teszi lehetővé, hogy egyazon időben 40 ké­szüléken tárcsázhatnak, az előfizetőik. A 41.-nek már várni kell a búgóhangra ... A tárcsázáson túl egyidő- ben 120 készüléken lehet a városban hívni. A 121. tele­fonáló hiába kap búgóhan­got, hiába tárcsáz, nem megy ki a hívás: terhelt a vonal. Ilyenkor várni kell. Csak­hogy mindenki türelmetlen, és szeret sokat és gyakran beszélni. Ez utóbbi megálla­pítás igazolására íme né­hány számadat: ez év máju­sában közel 280 ezer helyi telefonbeszélgetés volt Eger­ben. (Igaz, mióta egy forint a beszélgetések díja, valamivel kevesebbet telefonálunk. Az elmúlt év májusában a 300 ezret is túlhaladta a helyi beszélgetések száma.) Es mindenki a csúcsidőben nyúl a készülékhez: délelőtt 10— 12 óra, délután pedig 2—3 óra között. Legnagyobb a te­lefonálási láz hétfőn réggé’, aztán következik a péntek, majd a szombat, amikor a fél nap alatt teljesítjük az egész napra szóló „normát”. MIÉRT TÉVES A KAPCSOLÁS? AZ ALLATIDOMAR- AZ IDŐT NEM LEHET „IDOMÍTANI" Berényl oroszlánjáé Négyen hemperegnek a ketrecben. A három oroszlán és egy tíz éves fiú. Egymás hegyén-hátán. Második Maugli a fiú? Nem. Csak az oroszlánok Berényi oroszlánjai. Aztán a sörényes fej kapunagyságú száj elnyeli a gyermek fejét. Egyszer, két­szer, háromszor... A taps min­dig türelmetlenebb. De Berényi oroszlánjai türelmesek. Berényi János idomította őket. A régi Berényi. ★ Berényi az új, a mutatvá­nyos megérkezett Egerbe. Szól a tánczene a hangszóróból. A piactér mellett, túl a patakon két lakókocsi és egy teherautó mellett sátorkerítés. Állatszag. A régi táblán, megkopott rikí­tó felirat: „öserdei állatok be­mutatója”. Belépődíj három forint. Berényi János Egerbe érkezett. Az öreg, a száz szá­zalékos rokkant Berényi János. Az új Berényi a mutatványos. „A bunder éri a legtöbbet.” Miért?” 34 féle mutatványt tud. Már nem merünk neki semmi újat tanítani... Nem akarjuk terhelni... Minden mutatvány után csurog a víz lett. A világjáró artista állat­idomár. Volt állatokért Afri­kában, a Kanári-szigeteken, Dél-Amerikában, mindenhol, csak Ausztráliában nem. A né­metül, angolul, franciául, spa­nyolul, oroszul, csehül beszélő artistaművész Spanyolország díszpolgára... ★ Az 57 éves, világlátott Beré­nyi János 1953 óta maszek. Azóta az országot járja, hat segítőtársával, maszek teher­autójával, két lakókocsival és áron jóval alul nekijuttatott állataival. Engedélye van. „Nem mindenkinek adják ezt meg... Nem hiába kaptam én ezt...” Meg a napi 40 kilo­gramm hulladékhús kiutalást. Bottal jár. „Szinte még mindig vérzek.” A második vi­lágháború óta egyik csontja fűrész mozdulattal ki-be jár lőtt sebében. S az 1919-es for­radalom óta egyik lábszárán golyók nyoma. Az akkor 11 éves gyerek valahogy oda­sodródott Szamueli páncélko­csi alakulatához. * A túlterhelt idegrendsyerű majom egyszer etetés közben-megtámadta feleségét, össze­vissza marcangolta a karját. Az asszony meghalt pár hónap, ja. Berényi János újból megnő­sült. Fiatal, szőke felesége van: „Én is akarok érteni az állatokhoz... Majd belejö­vök...” Kellett neki az új fele­ség, egy új társ. öt gyereke menhelyre akarta vitetni és felosztani azt, ami még ma­radt régről.” Állatorvost akar­tam nevelni belőlük. Tudja mit érne egy állatorvos—állatido- rnár-artista?” S latin állatne­veket mormol. Eltanulta, rára­gadt. „ Jöjjön el egyszer, majd megmutatom a körlyvtáramat. A rengeteg állatkönyvet, Brehmtől kezdve...” ★ Berényi Jánosnak egyre ne­hezebb lesz. Még bensejében éli a múltat, de már a jelen veszi körül. Régi, kopott fel­szerelése, az állatszag, a túl­színezett feliratai nem min­denhol szívesen látott vendé­gek. Engedélye van, de nem mindenhol engedélyezik. És mind kevesebben nézik! Az új Berényi hadakozik a régivel... Berkovits György Ssép-e a Ssépassxony völgy ? — Halló, Kovács lakás? ;.: Dehát én a Mennyi Csemege bolt?? 24—73-at hívtam ... a száma ... 14—73? No, tes­sék, ez az automata már me­gint rosszul kapcsolt! Nem az automata tévedett. Sokan azt hiszik, hogy a tárcsa akkor kapcsol, ami­kor lehúzunk rajta egy-egy számot. Nem így van. Ami­kor visszafordul a tárcsa, ak­kor küldi a központba' az impulzust. És milyen gyak­ran előfordul, hogy ceruzá­val tárcsáznak, vagy, hogy gyorsabb legyen, ujjal visz- szarántják a tárcsát. Ilyen­kor téves a kapcsolás. A tárcsának szabadon kell visz- szafordulni, mert ha nem, rossz jelzést kap az automa­ta, amely annyira mégsem okos, hogy helyrehozza a té­ves hívást HALLÓ, ITT EGER! I Ehhez ! INTERURBAN! \ j jó idegek kellenek. Az „inte- | resek” egymás mellett ül­nek sorban, a kapcsolótáb­lák előtt, fejükön a jellegze­tes fülhallgató és figyelik a jelzőlámpák villogását, nyug­tatgatják a türelmetlen elő­fizetőket, és sürgetik a hí­vott központokat. Májusban közel 20 ezer interurbán be­szélgetést rendeltek Egerben, ugyanakkor több mint 30 ez­ren hívták a város telefon­számait az ország különböző tájairól és külföldről is. Gyakran keresik az egrieket a környező országokból, de Amerikából, sőt még Auszt­ráliából is. Innen már keve­sebb a külföldi hívás, nem csoda, hiszen egy három per­ces ausztráliai beszélgetés 347 forintba kerül. Hogy gyakran miért kell sokat várni az interurbánra? Mert nemcsak az egriek sze­retnek sokat és gyakran tele­fonálni. Mások is! MIT JAVASOL ÉS MIT ÍGÉR A POSTA? Hív­junk nyu­godtan, engedjük visszafor­dulni a tárcsát. Ha interur- bánt jegyeztünk mondjuk be a számot — ne kelljen a tudakozótól kérni — mert ak­kor a központ a távtárcsával közvetlenül is hívhatja a bu­dapesti, a miskolci és megyénk járási székhelyeinek előfize­tőit. Ha vihar van, ne telefo­náljunk, mert villámütést ugyan nem kaphatunk, de az elektromos kisüléseket fel­erősíti a készülék és ez könnyen hallóidegbénulást okozhat. És még valamit: ha például a megyei tanácsot hívjuk, felesleges végigtár­csázni a 13—01-től az ösz- szes vonalakat, elég, ha a 13—00-át hívjuk, mert ez tulajdonképpen egy kereső szám. Az alközpont ugyanis ezzel kikeresi nekünk a sza­bad vonalat. Ami az Ígéretet illeti: a közel jövőben a 25 előfizető­vel bekapcsolják az automa­ta hálózatba Felnémetet. Az igények alapján felállítanak még néhány nyilvános tele­font, többek között a Park Szállóban, az Eger Hotelben, a főiskolán. Létesítenek né­hány úgynevezett néma pos­tahivatalt” is egyelőre a fő­iskola előtti téren és a vár bejáratánál. Itt lesz telefon; bélyeg és képeslapárusító automata és levélszekrény is. Az új lakótelepnek, a Had­nagy utcának, a Rózsa­dombnak egyelőre nem tud­nak gyors telefont ígérni. Reméljük 1972-ben Eger új telefonközpontot kap. (márkusz) Hová kell dugni a pénzt: — tankönyv férjek számára . . . róla. Túl van terhelve az rendszere.” Berényi, a régi artista-állat- szelídítő megérkezett a Fülöp- szigetekre. Vásárolni jött. „A ragadozók az én igazi állataim.’’ Megszemlélte a tigriseket, vá­lasztott, fizetett és vitte cirku­szának a csíkos vadat. Melyik cirkusznak? Mindig, ahol ép­pen dolgozott. A világ nagy cirkuszainál Hamburgban, New York-ban, Madridban, Moszkvában, Párizsban... És Budapesten. „Aloise Donnert alapította meg Pesten a „Világ­cirkuszt.” Donnert az én neve­lőapám ...” ir A salgótarjáni Gugyelák bá­nyászcsaládnak ellopták a hat­éves fiát. A fiú Donnert fia lett. A vándorcirkuszos—mu­tatványos egy hatéves szeren­csét zsákmányolt. A fiú uni­verzális lett. A fején állt, tra­pézon dolgozott, a levegőt ha­sította. .. és tízéves korában fellépett első állatszámával. Lovak, oroszlánok, tigrisek, medvék, majmok, keselyűk, oapagályok, fókák, vidrák, far­kasok, kutyák, pumák, párdu­cok idomítása közben Gugye­lák Jancsiból Berényi János 4'^ipmtoj 1065. június 25., péntek Sokéves tapaszta­ni tataim, valamint az e témakörben végzett beható vizsgálataim, sok-sok férjtársam- mal folytatót őszinte és kendőzetlen be­szélgetések nyomán, kötelességemnek ér­zem, hogy leszűrt ál­láspontomat kézi- könyvgyanánt rendel­kezésre bocsássam mindazok számára, kiknek feleségeik vízslaszimattal áldot­tak meg attól a na­gyon jó édes termé­szettől. Nagyon jól tudom, hogy a prémiumot azért találták fel, hogy a jó munkát ju­talmazzák vele, s e jutalom keretében több jusson a becsü­letes dolgozó család­jának. A vita ott van azonban, hogy a be­csületes dolgozó fele­sége, eléggé el nem ítélhető módon, pont azt akarja kizárni a prémium élvezetéből, aki becsületes dolgo­zó, férj, családapa. Emiatt kénytelen az­tán a becsületes dol­gozó néhány forintot illegalitásra küldeni, az illegalitás helyé­nek gondos elemzés­sel történő megvá­lasztása után. Hiába, egy becsületes dolgo­zó úgy küzd, ahogy tud a néhány becsü­letes forintjáért. Ezért: nem szabad a pénzt a tárca hát­só rejtekébe helyez­ni, mert a tárcát a kedves feleség már eleve úgy vásárolta ajándékképpen — is­merve becsületes dol­gozó férje lázadó ter­mészetét —, hogy le­gyen egy ilyen rej­tekhely... ...nem szabad a szivarzsebbe dugni a százast, vagy pláné százasokat, mert a karcsú női ujjak ele­gáns mozdulattal né­zik meg, hogy tiszta-e a fazonzsebkendő. S miután megállapít­ják hogy még tiszta, a zsebkendőt vissza­helyezik. Zsebkendő van, de pénz már nincs. Mert a bűvé­szet nem boszorkány­ság... ...nem szabad fény­kép, vagy festmény háta mögé helyezni, mert feleségeknek cso­dálatos ösztönük van a tisztasághoz, s ti­zenhetedik érzékük­kel sejtik meg mikor kell megigazítani és letörölgetni a fényké­pet, vagy a fest­ményt... ...nem szabad könyvbe dugni, mert olyan peche lehet az embernek, hogy pont azt a könyvet kéri kölcsön a szomszéd, akinél megtalálja a felesége a pénzt, s mi­után annak is volt prémiuma, elveszik tőle és így elveszik tőled is... ...helytelen továb­bá kalapbélésbe, ci­Szavahihető emberek állí­tásai szerint, az egri Szép- asszonyvölgyet nemcsak a szépsége miatt, sőt elsősor­ban nem amiatt keresik fel hazánk és a világ tájairól ér­kezett emberek. Állítólag a völgy varázsának titka az itt kapható bor erejével, zamaté­val és mennyiségével áll egyenes arányban. Egyszóval kedveli, ismert és keresett nevezetessége ez Egernek, ahol a vár harcaitól meg­szomjazott turisták egyaránt koccinthatnak a hősi múlt és a holnapi egészség tiszteleté­re... Koccinthatnak, ha van hol! Mert ugyan ott van a Köd- mön csárda, — de legújab­ban azonkívül semmi áll a- m i, vagy szövetkezeti bor- kóstolda itt nem táláltatik, mert a törvény az törvény és azzal nem lehet kukoricázni. Az egri Dobó termelőszövet­kezetnek ugyanis már van egy poharazója benn a városban, tehát az ottani hangulatos, domboldali kis bormérésben nem mérheti már borát. Az út ugyan, nem kis költséggel, idáig épült, de az út végén most csak üres épület és egy vízben gazdag kút lelhető csak fel. A szomjas vándor, aki már nem kap helyet a Ködmön csárdában, vagy olyankor viszi arra útja, amikor o csárda sziinnapos, fordulhat vissza, ha meg nem könyö­rülnek rajta a gazdák, akik direkt megkönyörülni járnak ki fényes nappal, reggel, dél­ben, este, — pincéikhez. Fél­reértés ne essék, járjanak, s ha engedély is van rá, mérje­nek is bort, — különösen most és így. De vajon kit érdekel, hogy a Dobó István termelőszövet­kezetnek van-e, vagy nincs joga két helyen is mérni? Hát mérjen a Nagy Józsefi a Rákóczi, a Petőfi Termelő- szövetkezet, vagy a földmű­vesszövetkezet, vagy a vendéglátóipar... De mérjen! Ami a pincegazdáknak meg­éri, az nem éri meg az ál­lamnak? Mert igaz, hogy szép a Szépasszony völgye... De az is igaz, hogy szépségét cso­dálni a pohár csillogásán keresztül akarják itt az emberek. (gyurkó) Egy nagy fröccsel Rosszul lett egy ember. Elő­ször csak imbolyogva nekitá­maszkodott az oszlopnak, az­tán elterült a földön. Pillana­tok alatt gyűrűbe fogták, volt aki rendőrért kiabált, mások mentőért. Megérkezett a rend­őr, néhány perc múlva a men­tőautó. Elrobogtak vele. A diagnózis: alkoholmérge­zés. Az idő délután öt óra. Az emberek még néhány percig ott álltak csoportba verődve, tárgyalták az esetet, hogy jut­hat valaki ide? Hogyan? Délután két óra. Vége a mű­szaknak. Az emberek indul­nak haza. Ki gyalog, ki vona­ton, ki kerékpárral. Néhányan betértek a közeli vendéglőbe. Egy nagyfröccsre, egy pohár sörre. Így kezdődött. Az asztal mellett kiderült, hogy nem oltja a szomjat egy kis fröccs, még a nagy sem. Pálinkát kí­vántak. — Egy rundot — intett a pincérnek s az hozta. Gavallér nemzet vagyunk, a másik fi­zette a következőt, aztán jött a harmadik, a negyedik. Né­hányan közben felálltak az asztaltól, hazaindultak. A töb­biek maradtak. Négy óra felé kitámolyogtak a kocsmából, de akkor már kinek van ked­ve hazamenni? Csak még egy pohárral — adták ki a jelszót. Megint akadt, aki lemaradt*’ neki is eszébe jutott, hogy va­lamit ígért az asszonynak má­ra, de aztán a részegek leki­csinylő mozdulatával intett aá elmenők után. ö maradt* mert ő nem papucs, ő egy olyan ember, hogy... Betértek a kisvendéglőbe* ittak a nagyba, megálltak egy pohárra másutt, aztán kikévé-- redtek az állomásra. Neki már blokkot sem adott a pénztá­ros, de jóbarát az mindig akad. Felhajtott még egy poH hárral. Aztán kitántorgott S levegőre. Az oszlop elmozdult! előle s ő meg akarta állítani: Utánakapott, mellényúlt, el­esett. Elvitték a mentők — s köz- ben a kocsit talán egy szülő­nőhöz sürgették. Bevitték a kórházba — s asszony talán éppen akkor kémlelte az utcát jön-e már? Fizetési nap volt, a gyerek- reggel kért még egy tízest kölcsön, amíg az apa jön. És mindenhol, ahol járt ha­talmas táblák függtek a falon; Ittas embert nem szolgálunk ki! De ki szokta ezt betartani? Cd) SZÁDPALLÓZÁS AZ ÁRVÍZVÉDELEMBEN pöbe, zokniba, cse-1 répkályhába, asztal-| fiók sarkába, vagy • éppen a kerékpár kormányába rejteni, < mert ezeken a helye­ken úgyis megtalálja< a feleség, mert min-I den feleség férjéből < kiindulva a leglehe-* tétlenebb helyeket, kutatja fel és mint a 5 példák és az élet iga- J zolja, teljes sikerrel. Hát akkor hová \ dugjuk a pénzt férj­társaim? Sehová! Tartsd nyugodtan a nadrágzsebedbe. Egyetlen asszony sem olyan naiv, hogy ott keresse a prémiumot, < ahol természetes. J Minden asszony is- < meri a férjét tehát J rejtek helyen kutat. És ha ott is megta­lálja? Nos, kedves férj- J társam, mond utá­nam: „Mi atyánk ki' vagy a mennyekben. (egri) További hősi erőfeszítésekkel küzdenek az árvíz ellen s Unna déli szakaszán. Bajaszentistván mellett a Dunavölgyi Főcsatorna gátját szádpallóval erősítik a bajai Vízügyi Igaz­gatóság szakemberei. A szádpallózást állványokon légkai»» páccsal végzik. (Gémes Gábor felvétel^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents