Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-09 / 134. szám

A forradalmi Inná es szóvivője m Csak Ben Bella távozott — a kormány maradt Ismét tüntettek a diákok Algírban „Hitler” levele a Pravdához MOSZKVA (MTI): A Pravda szerkesztősége a napokban levelet kapott Nyu- gat-Németországból „Adolf Hitler” aláírással. A levél írója közli, hogy csodával határos módon életben maradt. Most már helyreállt egészsége is és készül bevetni „csodafegyve­réi^. A „Führer” nem közölte pontos címét, a borítékon Wolfsburg helységbélyegző volt Aljosin ír erről az esetről a csütörtöki Pravdában, kom­mentálva a Nyugat-Németországban kitört „horogkereszt- járványt”. Nem múlik el hét, hogy különböző Nyugatnémet revansista szervezetek ne élnének a választások előtti nyár lehetőségeivel és ne tartanának fasiszta típusú nagygyűlése­ket, amelyek a bonni vezetők teljes támogatását élvezik. A múlt vasárnap Passauban, Hamburgban, Hannoverben és Bonnban hangzottak el ismét revanst követelő beszédek. Egész sor helyen tűntek elő Hitlert dicsérő feliratok. A Die Welt a „javíthatatlan fanatikusok és pszichopa­ták” túlkapásairól ir. „De vajon nem túl szabadon tenyész­nek-e ezek a fanatikusok és pszichopaták a bonni állam­ban?” — teszi fel a kérdést Aljosin a Pravdában. ESEMENYEK _ sor0Uan MOSZKVA: A Budapesti Állami Opera­ház balett együttese pénteken este díszelőadáson mutatkozik be a moszkvai közönségnek. A Nagy Színházban a budapesti művészek a Fából faragott ki­rályfival, a Chopinianával és a Csodálatos mandarinnal nyit­nak. ATHEN: A görög hadseregben történt' állítólagos szabotázsügyben be­fejeződött a vizsgálat. Kiderí­tették, hogy a felforgató cse­lekményeknek és a kémkedé­seknek még a valószínűsége is kizárt. Két közlegény ki­vételével, akik ellen idegen vagyon rongálása címen emel­tek vádat, valamennyi letar­tóztatott polgári, illetve kato­nai személyt szabadon bocsá­tottak. BELGRAD: A Jugoszláv Szövetségi Nem- ietgyűlés szövetségi és gazda­sági tanácsa csütörtökön foly­tatta szerdán megkezdett nagy jelentőségű tanácskozását. A küldöttek a mostani ülésen megvitatják a gazdasági szer­vezetek tavalyi munkájának. eredményeit, az időszerű gaz­dasági kérdéseket, az árviszo­nyokat és a dinár árfolyamát. kormány döntéseiben nem lesz változás, csak Ben Bella távo­zott, a kormány maradt. Arra a kérdésre, hogy Algé­ria továbbra is támogatja-e a kongói felkelőket, Alt Ahmed őrnagy energikusan válaszolt: „Kongóban nincsenek felkelők, hazafiak vannak, akik Csőmbe bábkormánya ellen harcolnak és az Algériai Forradalmi Tanács Ben Bellánál jobban tudja, hogyan kell segíteni őket harcukban”. Az őrnagy tagadta, hogy cenzúrát alkalmaztak volna a külföldre irányított tudósítá­soknál, azt azonban minden­esetre hozzátette, „nem enged­hetjük meg, hogy felelőtlen újságírók téves információkat terjesszenek, amelyekkel pá nikot keltenének Algériában”. A sajtóértekezlet ismerteté­sében az AFP felhívja a figyel­met arra, hogy a forradalmi tanács szóvivője néhány kér­désre kitérő választ adott. Ilyen kérdés volt az, vajon Ben Bellát bíróság elé állít­ják-e, mi a forradalmi tanács összetétele, és ki az államfő. Algírban szerdán este egy­mást követő két hullámban a diákok ismét tüntettek a város utcáin Ben Bellát éltető jel­szavakat kiabálva. A rendőr­ség vízfecskendőkkel kergette szét őket, de a csoportok né­hány perccel később a szom­szédos utcákban gyülekeztek össze, hogy felvonulásukat folytassák. A tüntető tömeg folyamatosan ezrekre nőtt. A rendőrség végül a levegőbe irányított lövésekkel oszlatta szét a tüntetőket. Csütörtök reggel hír szerint nyugalom uralkodott Algír utcáin, de a stratégiai pontokon katonai őrjáratok cikáltak. Az algíri rádió szerda este felhívást in­tézett az ország népéhez, hogy tömörüljön a forradalmi ta­nács körül. Felszólította to­vábbá, hogy fűzzék szorosra soraikat az ellenséggel szem­ben, amely rendzavarásokkal akar ártani a forradalomnak. (MTI) Magyar pártküldöttség Finnországban HELSINKI (MTI): A Gáspár Sándor vezetésé­vel Finnországban tartózkodó magyar pártküldöttség talál­kozott és beszélgetést folyta­tott Vilié Pessi-vel, a Finn Kommunista Párt főtitkárával és a Finn kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjai­val. Ezt követően a magyar küldöttség a Finn Népi De­mokratikus Unió központjá­ban tett látogatást. Június 23- án Gáspár Sándor előadást tartott a Finn Kommunista Párt központjában „A szocia­lizmus építésének kérdéseiről”. Az előadáson részt vett a Finn KP Politikai Bizottságá­nak, valamint a Finn Népi Demokratikus Unió vezetősé­gének több tagja. Imbertéknek semmi sem iá... SANTO DOMtNGO (MTI): A dominikai Imbert-junta olyan módosításokkal fogadja el az AÁSZ politikai rendezésre vonatkozó tervét, ami lé­nyegében az elutasítással egyenlő — Jelentik a nyugati hír- ügynökségek. A javaslatok célja lényegében az volt, hogy felszámoljak a Caamano-vezette alkotmányos fegyveres erőket, de ezt a szándékot a tervezet előkészítői demokratikus csomagolás­ban adták be. így például „frakció-mentes” ideiglenes kor­mány megalakítását indítványozták és azt, hogy AASZ fel­ügyelet melíett tartsanak választásokat bizonyos határidőn belül. Imbertéknek azonban még ez sem tetszik. Az „országos újjáépítés" kormánya ugyanis eleve leszögezte: abba nem megy bele, hogy az általános választásokat megelőzően ideig­lenes kormányt hozzanak létre. Imbert az állítja, hogy az ő juntája az ideiglenes dominikai kormány és — úgymond — képviseli a nemzet minden demokratikus rétegét. A jobbol­dali juntavezér még abba sem hajlandó beleegyezni, hogy az AASZ ellenőrizze a kilátásba helyezett általános választáso­kat. Mielőtt Imberték válasza ismeretessé vált. volna, az al­kotmányos Caamano-kormánv is nyilatkozott a tervről és — mint már jelentettük — hajlandónak mutatkozott azt bizo­nyos kisebb változtatásokkal elfogadni. Az autós felelősséggel tartozik a másnak okozott kárért. Ennek összege több százezer fo­rint is lehet, mert a sérült (vagy hátramaradottak javára élethossziglani járadék fizetésére kötelezhetik, de meg kell térítenie a mások járművében vagy egyéb vagyontár­gyaiban okozott kárt is* A szavatossági biztosítás alapján a törvényes kártérí­tési kötelezettséget átvállalja az Állami Biztosító az üzembentartó helyett, jogvédelmet nyújt és viseli az eset­leges perköltséget. Kedvező ez a károsult számára is, akár gyalogosról, akár más gépjármű tulajdonosáról van szó. Függetlenül a kártokozó anyagi helyzetétől, mindenkép­pen megkapja az őt jogosan megillető kártérítést, bármi­lyen nagy összeg is legyen az*-I magánautók kötelező szavatossági biztosításának második félévi díja július 1-én esedékes• Saját érdekében fizesse be mielőbb. Biztosítási igazolást és befizetési lapot fiókjaink adnak. ÁLL4MÍ BIZTOSÍTÓ Az amerikai vezetés válsága rek nagy tömegekben való elő­állítását és szállítását. Az első szputnyik egycsapásra végzett ezekkel az érvekkel és a nyu­gati világ szeembetalálta magát egy olyan helyzettel, amely ellentmondott az egész hideg­háborús koncepciónak. Kide­rült, hogy a Szovjetunió ezen a téren is megelőzte az Egyesült Államokat. Még ebben a helyzetben is megmenthető lett volna az amerikai presztízsnek legalább egy része, ha az erőviszonyok­nak megfelelő új politikát dol­goznak ki és nem erőltetik to­vább a régi irányzatot. Az Egyesült Államok vezetői azonban képtelenek voltak al­kalmazkodni a valóságos hely­zethez és ennek következté­ben egyik kudarcot szenvedték el a másik után. Ezek a kudar­cok természetesen nem marad­tak hatás nélkül a nyugati szövetségesekre sem és néhány év óta mindazokban a szerve­zetekben, amelyekben a nyu­gati vezető hatalmak részt vesznek, minduntalan vissza­térő téma a nyugati egység problémája, ami valójában nem egyéb, mint fedőneve az elbizonytalanodott amerikai vezetésnek. Legutóbb a NATO minisztertanácsán olyan erő­vel jelentkeztek ezek az ellen­tétek, hogy az amerikai la­pok kénytelenek energikus figyelmeztető cikkeket meg­ereszteni a szövetségesek cí­mére. Magában az amerikai sajtóban is hangot kaptak az Egyesült Államok vezetési ké­pességével kapcsolatos kéte­lyek. A New York Times is­mert publicistája, James Res- ton, aki kezdetben híve volt a Johnson-féle politikának, most szt írja, hogy az amerikai ,mindenhatóság illúziója" ér­telmetlen és költséges dolog és senkire sincs hatással, kivéve ízokat a washingtoni vezető­cet, akik minden áron hinni ikarnak ebben az illúzióban. A z amerikai vezetés vál- ságának mélyebb okai- a mutat rá Arnold Toynbee smert angol történetfilozófus. akinek a Spengleréhez hason­ló történelemszemlélete sok vi­tára adott már okot és ami általában vitatható is, de két­ségtelen, a nyugati világ egyik nagy szellemi tekintélye, Toyn­bee egyik legutóbbi tanulmá­nyában azt fejtette ki, hogy „Amerika jelenleg egy világ­méretű ellenforradalmi irány­zat vezetője”, amelynek egyet­len célja, hogy védelmezze a gazdagok érdekeit a szegé­nyekkel szemben, akárcsak egykor Róma, amely a világ minden pontján a gazdagok ér­dekeit védelmezte a szegények ellen — s ezen is ment tönkre. Csakhogy persze Amerika „öntudatos milliomosai” tisz­tában vannak vele, hogy a gazdagok kiváltságainak tartós biztosítására irányuló erőfeszí­téseket nem lehet egyetlen, s még olyan hatalmas ország viszonyaira korlátozni. Céljai­kat csak hatalmas szövetség élén és nagy katonai erővel tudják biztosítani. Legalábbis így volt a múltban. Róma a maga idejében rendelkezett a katonai fölénnyel, de végül is belebukott a megoldhatatlan feladat ellentmondásaiba. Ma azonban az atom- és raké­ta fegyverek korában, akár­milyen erőfeszítéseket tegye­nek is a legerősebb imperia­lista hatalom képviselői, kép­telenek olyan katonai fölény­re szert tenni, ami akár átme­neti időszakra Is biztosítaná számukra a fölényt. IT őrünk történetének nagy fordulópontja az volt, amikor az Egyesült Államok elveszítette az atomfegyverek monopóliumát, amivel az egész monopolista rendszeren halálos rés keletkezett. A dön­tő fegyverek monopóliuma nélkül semmiféle monopolista rendszert nem lehet sokáig fenntartani. Ez a tulajdonkép­peni és legmélyebb oka annak a válságnak, amely a nyugati táborban jelentkezik, s ame­lyet összekapcsolnak az ame­rikai vezetés krízisével. Paál Ferenc telt el, s bár kétségtelen, az Egyesült Államoknak nagy ré­sze volt Nyugat-Európa gazda­sági megerősödésében, mégis csak az a helyzet, hogy meg­változott a világkereskedelem­ben az Egyesült Államok és nyugati partnereinek részvéte­li aránya. Azok az országok pedig, amelyek húsz évvel ez­előtt még rá voltak utalva az amerikai segítségre, ma mint rendkívül aktív versenytársak jelentkeznek a tőkés világ­piacokon. Ez azonban csupán az egyik oldala a dolognak és megmagyarázza, miért lazult meg a fegyelem a nyugati tá­borban. Az önálló gazdasági törekvésekkel bizonyos önálló­sági igények jelentkeznek po­litikai téren is. Ez elsősorban Franciaországra vonatkozik, amely De Gaulle kormányra lépése óta mindinkább távo­lodik az amerikai koncepció­tól és ma már De Gaulle Fran­ciaországa határozottan szem­befordul az Egyesült Államok­kal, tagadja az amerikai veze­tés jogosultságát és olyan nyu­gati szövetségi rendszert igyekszik létrehozni, amely­ben, ha nem is érvényesül tel­jes mértékben az egyenjogú­ság a szövetségesek között, de legalább a nemzeti érdekek szóhoz jutnak. A z amerikai vezetés szer- tefoszlásában szerepet játszik még egy fontos ténye­ző. 1945 után néhány évig az Egyesült Államok monopol­helyzetben volt az atomfegy­verek területén, s ennek követ­keztében az egész hideghábo­rús koncepciót amerikai irányí­tás alatt hozták létre. Mint ismeretes, az atommonopó­lium nem tartott sokáig, de még azután is, hogy a Szovjet­unió megtörte az Egyesült Ál­lamok atommonopóliumát, az amerikaiak azzal érveltek nyu- : gáti szövetségeseik előtt: a 1 Szovjetunió nem rendelkezik azzal a technológiával, amely , lehetővé tenné az atomfegyve-i 1 alapján, amelyeket legutóbbi nyugat-európai kőrútján szer­zett, Lippmann megállapítja: Nyugat-Európában évek óta ha­nyatlik az Egyesült Államok tekintélye, jelenleg pedig kö­zeledik a mélyponthoz, amit nem annyira a vietnami és do­minikai beavatkozás okozott, mint inkább az a mód, ahogy az Egyesült Államok kormá­nya megpróbálja ráerőszakol­ni befolyását ezekre az orszá­gokra. Tehát Lippmann véle­ménye szerint nem az ameri­kai imperializmus lényege kelt bizonytalanságot Nyugat-Eu­rópában, hanem azok a mód­szerek, amelyekkel az ame­rikai fölényt megpróbálják ér­vényesíteni. Ezek a módszerek részben dilettánsok, részben pe­dig olyan erőszakosak, hogy ellenszenvet keltenek még azokban a nyugati körökben is, amelyek egyébként fogéko­nyak az imperializmus elvei és módszerei iránt. A problémának ilyen módon való felvetéséről meg kell azonban mondanunk, hogy ki­zárólag az amerikai közvéle­mény megnyugtatására szol­gál. — Valójában azt igyek­szik bebizonyítani: miért kell az Egyesült Államoknak ál­landóan erőfeszítéseket tennie a nyugati szövetségi rendszer összetartásáért. A nyugati szö­vetségesek nem annyira az amerikai módszerek miatt zú­golódnak, mint inkább saját érdekeiket megpróbálják elé­be helyezni az amerikai ér­dekeknek. Ebből a szempont­ból ugyanis az elmúlt évek­ben gyökeres változásokra ke­rült sor. K özvetlenül a második világháború befejezése után, Nyugaton senki sem vonta kétségbe az Egyesült Ál­lamok vezető szerepének jo­gosultságát, hiszen gazdasági­lag az egész Nyugat olyan mértékben függött az Egye­sült Államoktól, hogy nem is lehetett vitás, kit illet a veze­tés. Közben azonban húsz &v A z amerikai lapokat hosz- szabb idő óta foglalkoz­tatja az Egyesült Államok nö­vekvő presztízsveszteségének a témája, s ezzel összefüggés­ben az a kérdés, miért veszí­tette el az Egyesült Államok vezetőszerepét a nyugati vi­lágban? Már önmagában az a beismerés, hogy az Egyesült Államok elvesztette vezetősze­repét, rendkívül jellemző, de ennél talán még érdekesebbek azok a magyarázatok, amelye­ket különböző amerikai lapok é3 vezető politikai személyi­ségek fűznek ehhez a kérdés­hez. Legutoljára Walter Lipp­mann, az amerikai sajtó két­ségkívül legtekintélyesebb pub­licistája nyúlt hozzá ehhez a kényes kérdéshez, mégpedig olyan személyes tapasztalatok cialista úton, a hagyományai­nak, történelmének és világ­nézetének megfelelő szocializ­mus felé” — mondotta. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva a forradalmi tanács szóvivője kijelentette, hogy a változást hozó események fo­lyamán egyetlen csepp vér sem folyt és összesen csak hat sze­mélyt tartóztattak le. Hangsú­lyozta — a Ferhat Abbasz- szal, Khiderrel, Buszuffal történt állítólagos kapcsolat felvételről szóló hírekre utal­va —, hogy a forradalmi ta­nács sem tárgyal és nem is fog tárgyalni senkivel, erre nincs szüksége, mert egyedül a tanács képviseli a törvé­nyességet az országban. Kijelentette, hogy Algéria továbbra is kitart azon elhatá­rozása mellett, hogy Nyugat- Németországgal megszakította a diplomáciai kapcsolatokat. A ALGÍR (MTI): Az Algériai Forradalmi Ta­nács Ait Ahmed (Alias Szli- man) őrnagy személyében szer­da este felvette az első kapcso­latot a sajtóval. Az őrnagy az algériai rádió és televízió fo­gadótermében 150 külföldi új­ságíró előtt fejtette ki a forra­dalmi tanács akciójának indo­kait. Hosszan részletezte a Ben Bella ellen az elmúlt na­pokban többször is felhozott vádakat, hangoztatva, hogy a volt elnök „veszélyes összees­küvést szőtt” az algériai nem­zet egysége ellen. Bejelentette, hogy a közeljövőben fehér könyvet adnak ki Ben Bella „ártalmas tevékenységéről”. A továbbiakban arról be­szélt, hogy Ben Bella elmoz­dítása mit sem változtat az Al­géria által választott alapvető irányvonalon. „Algéria tovább halad a magaválasztotta szo­A Wilson-terv visszaütött — Wilsonra a szovjet kormány nem hajlandó eljátszadozni a halacskával" való elhatárolódást követő kormánypárti képviselőknek és a munkáspárti tömegeknek. Ezért mindenáron fenn akar­ja tartani azt a fikciót, hogy a misszió még létezik, jóllehet a nemzetközösségi tagállamok nyilvánosságra került ellen­vetései és fenntartásai már csí­rájában megölték ezt az an­golszász színezetű békegalam­bot. A fikció fenntartását azonban megnehezíti, hogy a szovjet kormány nem volt haj­landó „eljátszadozni a halacs­kával” s így erősen csökkent annak esélye, hogy az angol választópolgárok — és a lá­zongó képviselők — bekapják a horgot A Times washingtoni tudó­sítója nyíltan megírja: az amerikai kormány kezdettől fogva úgy vélte, hogy Wilson kezdeményezése eleve kudarc­ra van ítélve, de azért (vagy éppen azért?!!) hasznosnak tartja. Az utóbbi hónapokban — írja a tudósító — egyéb­ként a nemzetközösségi misszió terve volt az egyetlen olyan alkalom, amikor az angol és amerikai diplomácia, a régi időkre emlékeztető szoros együttműködésben dolgozott vannak, amelyek egyenesen „bátorítóak”. Az „érdekes utalások” egyéb­ként szó szerint megismétlik azt a szovjet álláspontot, ame­lyet Gromiko szovjet külügy­miniszter londoni látogatása alkalmával már márciusban félreérhetetlenül a brit kor­mány tudtára adott, nevezete­sen: aki békerendezésről akar tárgyalni, annak az argesszió áldozatához, a vietnami nép képviselőjéhez, azaz a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság kormányához és a Dél-Vietna­mi Nemzeti Felszabadító Fronthoz kell fordulnia. Aki pedig a békét akarja előmoz­dítani, annak Washingtont kell felszólítania az agresszió beszüntetésére Észak- és Dél- Vietnamban egyaránt. Hogy a nyomatékosan megismételt szovjet álláspontban London miért fedezett fel hirtelen „ér­dekes utalásokat” annak igen egyszerű a magyarázata. Még hat hét van hátra az angol parlament nyári szünetéig és Wilson azt remélte, hogy lát­ványos „békekezdeményezésé­vel” kihúzhatja ezt a kritikus időszakot anélkül, hogy bár­milyen tényleges engedményt ■ tenne az amerikai agressziótól i LONDON (MTI): Angol kormányköröknek csalódást okozott, hogy a szov­jet kormány nem volt hajlan­dó — a Daily Telegraph sza­vai szerint „egy ideig még el­játszani a halacskával” va­gyis Wilson miniszterelnök nagy hírveréssel beharangozott „vietnami békemissziójával”. A Wilson-terv szerzőjének kínos zavarára mi sem jellem­zőbb, mintegy a nemzetkö­zösség hivatalos szóvivője, aki egyébként a miniszterelnök személyes sajtótitkára, a szov­jet válasz kapcsán egyidejűleg két ellentétes témát próbál „eladni” a nemzetközi és az angol sajtónak. Az első számú téma visszanyúlik a Wilson- terv bejelentésének eredeti ki­induló pontjához (és igazi cél­jához), amikor a szóvivő ki­jelentette, hogy „a felelősség természetesen azokat terheli majd, akik nem hajlandók a nemzetközösségi békemisszió.t fogadni”. Másfelől a szóvivő hangoztatta, hogy a Szovjet­unió „becsapta ugyan az ajtót a tárgyalások előtt, de — nem egészen”. A szóvivő szerint a szovjet válasz nem tekinthető” egyértelmű elutasításnak „mert abban” érdekes utalások

Next

/
Thumbnails
Contents