Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-09 / 134. szám
A forradalmi Inná es szóvivője m Csak Ben Bella távozott — a kormány maradt Ismét tüntettek a diákok Algírban „Hitler” levele a Pravdához MOSZKVA (MTI): A Pravda szerkesztősége a napokban levelet kapott Nyu- gat-Németországból „Adolf Hitler” aláírással. A levél írója közli, hogy csodával határos módon életben maradt. Most már helyreállt egészsége is és készül bevetni „csodafegyveréi^. A „Führer” nem közölte pontos címét, a borítékon Wolfsburg helységbélyegző volt Aljosin ír erről az esetről a csütörtöki Pravdában, kommentálva a Nyugat-Németországban kitört „horogkereszt- járványt”. Nem múlik el hét, hogy különböző Nyugatnémet revansista szervezetek ne élnének a választások előtti nyár lehetőségeivel és ne tartanának fasiszta típusú nagygyűléseket, amelyek a bonni vezetők teljes támogatását élvezik. A múlt vasárnap Passauban, Hamburgban, Hannoverben és Bonnban hangzottak el ismét revanst követelő beszédek. Egész sor helyen tűntek elő Hitlert dicsérő feliratok. A Die Welt a „javíthatatlan fanatikusok és pszichopaták” túlkapásairól ir. „De vajon nem túl szabadon tenyésznek-e ezek a fanatikusok és pszichopaták a bonni államban?” — teszi fel a kérdést Aljosin a Pravdában. ESEMENYEK _ sor0Uan MOSZKVA: A Budapesti Állami Operaház balett együttese pénteken este díszelőadáson mutatkozik be a moszkvai közönségnek. A Nagy Színházban a budapesti művészek a Fából faragott királyfival, a Chopinianával és a Csodálatos mandarinnal nyitnak. ATHEN: A görög hadseregben történt' állítólagos szabotázsügyben befejeződött a vizsgálat. Kiderítették, hogy a felforgató cselekményeknek és a kémkedéseknek még a valószínűsége is kizárt. Két közlegény kivételével, akik ellen idegen vagyon rongálása címen emeltek vádat, valamennyi letartóztatott polgári, illetve katonai személyt szabadon bocsátottak. BELGRAD: A Jugoszláv Szövetségi Nem- ietgyűlés szövetségi és gazdasági tanácsa csütörtökön folytatta szerdán megkezdett nagy jelentőségű tanácskozását. A küldöttek a mostani ülésen megvitatják a gazdasági szervezetek tavalyi munkájának. eredményeit, az időszerű gazdasági kérdéseket, az árviszonyokat és a dinár árfolyamát. kormány döntéseiben nem lesz változás, csak Ben Bella távozott, a kormány maradt. Arra a kérdésre, hogy Algéria továbbra is támogatja-e a kongói felkelőket, Alt Ahmed őrnagy energikusan válaszolt: „Kongóban nincsenek felkelők, hazafiak vannak, akik Csőmbe bábkormánya ellen harcolnak és az Algériai Forradalmi Tanács Ben Bellánál jobban tudja, hogyan kell segíteni őket harcukban”. Az őrnagy tagadta, hogy cenzúrát alkalmaztak volna a külföldre irányított tudósításoknál, azt azonban mindenesetre hozzátette, „nem engedhetjük meg, hogy felelőtlen újságírók téves információkat terjesszenek, amelyekkel pá nikot keltenének Algériában”. A sajtóértekezlet ismertetésében az AFP felhívja a figyelmet arra, hogy a forradalmi tanács szóvivője néhány kérdésre kitérő választ adott. Ilyen kérdés volt az, vajon Ben Bellát bíróság elé állítják-e, mi a forradalmi tanács összetétele, és ki az államfő. Algírban szerdán este egymást követő két hullámban a diákok ismét tüntettek a város utcáin Ben Bellát éltető jelszavakat kiabálva. A rendőrség vízfecskendőkkel kergette szét őket, de a csoportok néhány perccel később a szomszédos utcákban gyülekeztek össze, hogy felvonulásukat folytassák. A tüntető tömeg folyamatosan ezrekre nőtt. A rendőrség végül a levegőbe irányított lövésekkel oszlatta szét a tüntetőket. Csütörtök reggel hír szerint nyugalom uralkodott Algír utcáin, de a stratégiai pontokon katonai őrjáratok cikáltak. Az algíri rádió szerda este felhívást intézett az ország népéhez, hogy tömörüljön a forradalmi tanács körül. Felszólította továbbá, hogy fűzzék szorosra soraikat az ellenséggel szemben, amely rendzavarásokkal akar ártani a forradalomnak. (MTI) Magyar pártküldöttség Finnországban HELSINKI (MTI): A Gáspár Sándor vezetésével Finnországban tartózkodó magyar pártküldöttség találkozott és beszélgetést folytatott Vilié Pessi-vel, a Finn Kommunista Párt főtitkárával és a Finn kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjaival. Ezt követően a magyar küldöttség a Finn Népi Demokratikus Unió központjában tett látogatást. Június 23- án Gáspár Sándor előadást tartott a Finn Kommunista Párt központjában „A szocializmus építésének kérdéseiről”. Az előadáson részt vett a Finn KP Politikai Bizottságának, valamint a Finn Népi Demokratikus Unió vezetőségének több tagja. Imbertéknek semmi sem iá... SANTO DOMtNGO (MTI): A dominikai Imbert-junta olyan módosításokkal fogadja el az AÁSZ politikai rendezésre vonatkozó tervét, ami lényegében az elutasítással egyenlő — Jelentik a nyugati hír- ügynökségek. A javaslatok célja lényegében az volt, hogy felszámoljak a Caamano-vezette alkotmányos fegyveres erőket, de ezt a szándékot a tervezet előkészítői demokratikus csomagolásban adták be. így például „frakció-mentes” ideiglenes kormány megalakítását indítványozták és azt, hogy AASZ felügyelet melíett tartsanak választásokat bizonyos határidőn belül. Imbertéknek azonban még ez sem tetszik. Az „országos újjáépítés" kormánya ugyanis eleve leszögezte: abba nem megy bele, hogy az általános választásokat megelőzően ideiglenes kormányt hozzanak létre. Imbert az állítja, hogy az ő juntája az ideiglenes dominikai kormány és — úgymond — képviseli a nemzet minden demokratikus rétegét. A jobboldali juntavezér még abba sem hajlandó beleegyezni, hogy az AASZ ellenőrizze a kilátásba helyezett általános választásokat. Mielőtt Imberték válasza ismeretessé vált. volna, az alkotmányos Caamano-kormánv is nyilatkozott a tervről és — mint már jelentettük — hajlandónak mutatkozott azt bizonyos kisebb változtatásokkal elfogadni. Az autós felelősséggel tartozik a másnak okozott kárért. Ennek összege több százezer forint is lehet, mert a sérült (vagy hátramaradottak javára élethossziglani járadék fizetésére kötelezhetik, de meg kell térítenie a mások járművében vagy egyéb vagyontárgyaiban okozott kárt is* A szavatossági biztosítás alapján a törvényes kártérítési kötelezettséget átvállalja az Állami Biztosító az üzembentartó helyett, jogvédelmet nyújt és viseli az esetleges perköltséget. Kedvező ez a károsult számára is, akár gyalogosról, akár más gépjármű tulajdonosáról van szó. Függetlenül a kártokozó anyagi helyzetétől, mindenképpen megkapja az őt jogosan megillető kártérítést, bármilyen nagy összeg is legyen az*-I magánautók kötelező szavatossági biztosításának második félévi díja július 1-én esedékes• Saját érdekében fizesse be mielőbb. Biztosítási igazolást és befizetési lapot fiókjaink adnak. ÁLL4MÍ BIZTOSÍTÓ Az amerikai vezetés válsága rek nagy tömegekben való előállítását és szállítását. Az első szputnyik egycsapásra végzett ezekkel az érvekkel és a nyugati világ szeembetalálta magát egy olyan helyzettel, amely ellentmondott az egész hidegháborús koncepciónak. Kiderült, hogy a Szovjetunió ezen a téren is megelőzte az Egyesült Államokat. Még ebben a helyzetben is megmenthető lett volna az amerikai presztízsnek legalább egy része, ha az erőviszonyoknak megfelelő új politikát dolgoznak ki és nem erőltetik tovább a régi irányzatot. Az Egyesült Államok vezetői azonban képtelenek voltak alkalmazkodni a valóságos helyzethez és ennek következtében egyik kudarcot szenvedték el a másik után. Ezek a kudarcok természetesen nem maradtak hatás nélkül a nyugati szövetségesekre sem és néhány év óta mindazokban a szervezetekben, amelyekben a nyugati vezető hatalmak részt vesznek, minduntalan visszatérő téma a nyugati egység problémája, ami valójában nem egyéb, mint fedőneve az elbizonytalanodott amerikai vezetésnek. Legutóbb a NATO minisztertanácsán olyan erővel jelentkeztek ezek az ellentétek, hogy az amerikai lapok kénytelenek energikus figyelmeztető cikkeket megereszteni a szövetségesek címére. Magában az amerikai sajtóban is hangot kaptak az Egyesült Államok vezetési képességével kapcsolatos kételyek. A New York Times ismert publicistája, James Res- ton, aki kezdetben híve volt a Johnson-féle politikának, most szt írja, hogy az amerikai ,mindenhatóság illúziója" értelmetlen és költséges dolog és senkire sincs hatással, kivéve ízokat a washingtoni vezetőcet, akik minden áron hinni ikarnak ebben az illúzióban. A z amerikai vezetés vál- ságának mélyebb okai- a mutat rá Arnold Toynbee smert angol történetfilozófus. akinek a Spengleréhez hasonló történelemszemlélete sok vitára adott már okot és ami általában vitatható is, de kétségtelen, a nyugati világ egyik nagy szellemi tekintélye, Toynbee egyik legutóbbi tanulmányában azt fejtette ki, hogy „Amerika jelenleg egy világméretű ellenforradalmi irányzat vezetője”, amelynek egyetlen célja, hogy védelmezze a gazdagok érdekeit a szegényekkel szemben, akárcsak egykor Róma, amely a világ minden pontján a gazdagok érdekeit védelmezte a szegények ellen — s ezen is ment tönkre. Csakhogy persze Amerika „öntudatos milliomosai” tisztában vannak vele, hogy a gazdagok kiváltságainak tartós biztosítására irányuló erőfeszítéseket nem lehet egyetlen, s még olyan hatalmas ország viszonyaira korlátozni. Céljaikat csak hatalmas szövetség élén és nagy katonai erővel tudják biztosítani. Legalábbis így volt a múltban. Róma a maga idejében rendelkezett a katonai fölénnyel, de végül is belebukott a megoldhatatlan feladat ellentmondásaiba. Ma azonban az atom- és rakéta fegyverek korában, akármilyen erőfeszítéseket tegyenek is a legerősebb imperialista hatalom képviselői, képtelenek olyan katonai fölényre szert tenni, ami akár átmeneti időszakra Is biztosítaná számukra a fölényt. IT őrünk történetének nagy fordulópontja az volt, amikor az Egyesült Államok elveszítette az atomfegyverek monopóliumát, amivel az egész monopolista rendszeren halálos rés keletkezett. A döntő fegyverek monopóliuma nélkül semmiféle monopolista rendszert nem lehet sokáig fenntartani. Ez a tulajdonképpeni és legmélyebb oka annak a válságnak, amely a nyugati táborban jelentkezik, s amelyet összekapcsolnak az amerikai vezetés krízisével. Paál Ferenc telt el, s bár kétségtelen, az Egyesült Államoknak nagy része volt Nyugat-Európa gazdasági megerősödésében, mégis csak az a helyzet, hogy megváltozott a világkereskedelemben az Egyesült Államok és nyugati partnereinek részvételi aránya. Azok az országok pedig, amelyek húsz évvel ezelőtt még rá voltak utalva az amerikai segítségre, ma mint rendkívül aktív versenytársak jelentkeznek a tőkés világpiacokon. Ez azonban csupán az egyik oldala a dolognak és megmagyarázza, miért lazult meg a fegyelem a nyugati táborban. Az önálló gazdasági törekvésekkel bizonyos önállósági igények jelentkeznek politikai téren is. Ez elsősorban Franciaországra vonatkozik, amely De Gaulle kormányra lépése óta mindinkább távolodik az amerikai koncepciótól és ma már De Gaulle Franciaországa határozottan szembefordul az Egyesült Államokkal, tagadja az amerikai vezetés jogosultságát és olyan nyugati szövetségi rendszert igyekszik létrehozni, amelyben, ha nem is érvényesül teljes mértékben az egyenjogúság a szövetségesek között, de legalább a nemzeti érdekek szóhoz jutnak. A z amerikai vezetés szer- tefoszlásában szerepet játszik még egy fontos tényező. 1945 után néhány évig az Egyesült Államok monopolhelyzetben volt az atomfegyverek területén, s ennek következtében az egész hidegháborús koncepciót amerikai irányítás alatt hozták létre. Mint ismeretes, az atommonopólium nem tartott sokáig, de még azután is, hogy a Szovjetunió megtörte az Egyesült Államok atommonopóliumát, az amerikaiak azzal érveltek nyu- : gáti szövetségeseik előtt: a 1 Szovjetunió nem rendelkezik azzal a technológiával, amely , lehetővé tenné az atomfegyve-i 1 alapján, amelyeket legutóbbi nyugat-európai kőrútján szerzett, Lippmann megállapítja: Nyugat-Európában évek óta hanyatlik az Egyesült Államok tekintélye, jelenleg pedig közeledik a mélyponthoz, amit nem annyira a vietnami és dominikai beavatkozás okozott, mint inkább az a mód, ahogy az Egyesült Államok kormánya megpróbálja ráerőszakolni befolyását ezekre az országokra. Tehát Lippmann véleménye szerint nem az amerikai imperializmus lényege kelt bizonytalanságot Nyugat-Európában, hanem azok a módszerek, amelyekkel az amerikai fölényt megpróbálják érvényesíteni. Ezek a módszerek részben dilettánsok, részben pedig olyan erőszakosak, hogy ellenszenvet keltenek még azokban a nyugati körökben is, amelyek egyébként fogékonyak az imperializmus elvei és módszerei iránt. A problémának ilyen módon való felvetéséről meg kell azonban mondanunk, hogy kizárólag az amerikai közvélemény megnyugtatására szolgál. — Valójában azt igyekszik bebizonyítani: miért kell az Egyesült Államoknak állandóan erőfeszítéseket tennie a nyugati szövetségi rendszer összetartásáért. A nyugati szövetségesek nem annyira az amerikai módszerek miatt zúgolódnak, mint inkább saját érdekeiket megpróbálják elébe helyezni az amerikai érdekeknek. Ebből a szempontból ugyanis az elmúlt években gyökeres változásokra került sor. K özvetlenül a második világháború befejezése után, Nyugaton senki sem vonta kétségbe az Egyesült Államok vezető szerepének jogosultságát, hiszen gazdaságilag az egész Nyugat olyan mértékben függött az Egyesült Államoktól, hogy nem is lehetett vitás, kit illet a vezetés. Közben azonban húsz &v A z amerikai lapokat hosz- szabb idő óta foglalkoztatja az Egyesült Államok növekvő presztízsveszteségének a témája, s ezzel összefüggésben az a kérdés, miért veszítette el az Egyesült Államok vezetőszerepét a nyugati világban? Már önmagában az a beismerés, hogy az Egyesült Államok elvesztette vezetőszerepét, rendkívül jellemző, de ennél talán még érdekesebbek azok a magyarázatok, amelyeket különböző amerikai lapok é3 vezető politikai személyiségek fűznek ehhez a kérdéshez. Legutoljára Walter Lippmann, az amerikai sajtó kétségkívül legtekintélyesebb publicistája nyúlt hozzá ehhez a kényes kérdéshez, mégpedig olyan személyes tapasztalatok cialista úton, a hagyományainak, történelmének és világnézetének megfelelő szocializmus felé” — mondotta. Az újságírók kérdéseire válaszolva a forradalmi tanács szóvivője kijelentette, hogy a változást hozó események folyamán egyetlen csepp vér sem folyt és összesen csak hat személyt tartóztattak le. Hangsúlyozta — a Ferhat Abbasz- szal, Khiderrel, Buszuffal történt állítólagos kapcsolat felvételről szóló hírekre utalva —, hogy a forradalmi tanács sem tárgyal és nem is fog tárgyalni senkivel, erre nincs szüksége, mert egyedül a tanács képviseli a törvényességet az országban. Kijelentette, hogy Algéria továbbra is kitart azon elhatározása mellett, hogy Nyugat- Németországgal megszakította a diplomáciai kapcsolatokat. A ALGÍR (MTI): Az Algériai Forradalmi Tanács Ait Ahmed (Alias Szli- man) őrnagy személyében szerda este felvette az első kapcsolatot a sajtóval. Az őrnagy az algériai rádió és televízió fogadótermében 150 külföldi újságíró előtt fejtette ki a forradalmi tanács akciójának indokait. Hosszan részletezte a Ben Bella ellen az elmúlt napokban többször is felhozott vádakat, hangoztatva, hogy a volt elnök „veszélyes összeesküvést szőtt” az algériai nemzet egysége ellen. Bejelentette, hogy a közeljövőben fehér könyvet adnak ki Ben Bella „ártalmas tevékenységéről”. A továbbiakban arról beszélt, hogy Ben Bella elmozdítása mit sem változtat az Algéria által választott alapvető irányvonalon. „Algéria tovább halad a magaválasztotta szoA Wilson-terv visszaütött — Wilsonra a szovjet kormány nem hajlandó eljátszadozni a halacskával" való elhatárolódást követő kormánypárti képviselőknek és a munkáspárti tömegeknek. Ezért mindenáron fenn akarja tartani azt a fikciót, hogy a misszió még létezik, jóllehet a nemzetközösségi tagállamok nyilvánosságra került ellenvetései és fenntartásai már csírájában megölték ezt az angolszász színezetű békegalambot. A fikció fenntartását azonban megnehezíti, hogy a szovjet kormány nem volt hajlandó „eljátszadozni a halacskával” s így erősen csökkent annak esélye, hogy az angol választópolgárok — és a lázongó képviselők — bekapják a horgot A Times washingtoni tudósítója nyíltan megírja: az amerikai kormány kezdettől fogva úgy vélte, hogy Wilson kezdeményezése eleve kudarcra van ítélve, de azért (vagy éppen azért?!!) hasznosnak tartja. Az utóbbi hónapokban — írja a tudósító — egyébként a nemzetközösségi misszió terve volt az egyetlen olyan alkalom, amikor az angol és amerikai diplomácia, a régi időkre emlékeztető szoros együttműködésben dolgozott vannak, amelyek egyenesen „bátorítóak”. Az „érdekes utalások” egyébként szó szerint megismétlik azt a szovjet álláspontot, amelyet Gromiko szovjet külügyminiszter londoni látogatása alkalmával már márciusban félreérhetetlenül a brit kormány tudtára adott, nevezetesen: aki békerendezésről akar tárgyalni, annak az argesszió áldozatához, a vietnami nép képviselőjéhez, azaz a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányához és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadító Fronthoz kell fordulnia. Aki pedig a békét akarja előmozdítani, annak Washingtont kell felszólítania az agresszió beszüntetésére Észak- és Dél- Vietnamban egyaránt. Hogy a nyomatékosan megismételt szovjet álláspontban London miért fedezett fel hirtelen „érdekes utalásokat” annak igen egyszerű a magyarázata. Még hat hét van hátra az angol parlament nyári szünetéig és Wilson azt remélte, hogy látványos „békekezdeményezésével” kihúzhatja ezt a kritikus időszakot anélkül, hogy bármilyen tényleges engedményt ■ tenne az amerikai agressziótól i LONDON (MTI): Angol kormányköröknek csalódást okozott, hogy a szovjet kormány nem volt hajlandó — a Daily Telegraph szavai szerint „egy ideig még eljátszani a halacskával” vagyis Wilson miniszterelnök nagy hírveréssel beharangozott „vietnami békemissziójával”. A Wilson-terv szerzőjének kínos zavarára mi sem jellemzőbb, mintegy a nemzetközösség hivatalos szóvivője, aki egyébként a miniszterelnök személyes sajtótitkára, a szovjet válasz kapcsán egyidejűleg két ellentétes témát próbál „eladni” a nemzetközi és az angol sajtónak. Az első számú téma visszanyúlik a Wilson- terv bejelentésének eredeti kiinduló pontjához (és igazi céljához), amikor a szóvivő kijelentette, hogy „a felelősség természetesen azokat terheli majd, akik nem hajlandók a nemzetközösségi békemisszió.t fogadni”. Másfelől a szóvivő hangoztatta, hogy a Szovjetunió „becsapta ugyan az ajtót a tárgyalások előtt, de — nem egészen”. A szóvivő szerint a szovjet válasz nem tekinthető” egyértelmű elutasításnak „mert abban” érdekes utalások