Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-08 / 133. szám
Néhány „apróság” — Szombaton, vagy hétfőn megkezdik az őszi árpa rend- revágását — mondta a minap Kassa István, a tarnabodi Tar- nagyöngye Termelőszövetkezet elnöke. Hozzátette viszont azt is, hogy közbeszólhat az időjárás, de reméli csak kisebb zápor lehet, nagyobb eső már nem várható. Szavának hitelt kellene adnom, mert a közelmúltban kétszer is beigazolódott a jóslata. Először a lucerna első kaszálásakor, amihez nagyon kevés termelőszövetkezet mert hozzáfogni az esőzések miatt. Volt néhány napos derült idő, erre mozgósította szinte az egész falut. Mire újabb eső jött a százötven hold termése már kazalakban állt. Tíz mázsa, dús fehérje tartalmú takarmányt nyertek holdanként. A második kaszálásra két gép mellett 126 kaszás fogott rendet és a holdankénti 12 mázsás termés mára ugyancsak kazalba kerül. A látszólag véletlenre épített vállalkozásokat gondos felkészülés előzi meg. Ez jellemzi az aratást is, amihez talán már ma hozzálátnak a szövetkezetiek.' Küszöbön az aratás, de nem ér bennünket váratlanul. Halász József már átvette Hevesen azt a kombájnt, amivel aratni fog nálunk. Talán ma már itthon lesz a géppel. Szerdán állítják munkába, így ütemeztük. Szombaton, vagy hétfőn rendre vágjuk az őszi árpát, szerdán a kombájn felszedi a kalászokat a rendről és így tiszta, érett gabona kerül a magtárba. A magtárakat — ahol száz vagon terményt tudunk elhelyezni — fertőtlenítettük, ahol kellett tetőzetet, padlózatot javítottunk. Ha sok lesz az árpa és a búza, a tagok nagyobb magtárait is igénybe vesszük. Szalmánk bőségésen lesz és hogy feleslegesen ne kössön le embereket a behordás, a tagjainknak a kombájnszalmát a tábláról szállítjuk. Erre szükségünk van, mert az őszi árpánk helyére másodvetést tervezünk, azzal pedig nem késlekedhetünk. A kétmenetes aratást még nem mindenütt alkalmazzák... — Mi így arattunk tavaly is, Jó tapasztalokat szereztünk. A gépeket maximálisan kihasználjuk így, és nemcsak időben érünk el megtakarítást, hanem a minőségben is jobbak az eredményeink. A gépeket persze nem tudjuk minden területünkön munkába állítani. Az őszi árpában Szén a gyűjtés avagy hogyan kerülhet kőre - kő Általában az elégedettség hangján szokás szólni Gyöngyösön a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkájáról. Nemcsak azért, mert a határidőket betartják az építmények átadásában, hanem azért is, mert a minőség javítására is egyre hathatósabb lépéseket tesznek. Most munkájukkal összefüggő, de közvetlenül nem rájuk tartozó kérdésekkel szeretnénk foglalkozni, címzettünk ezért a tervező, illetve a beruházó. Miről van szó? Közöltük már, hogy hozzákezdtek Gyöngyösön a tizenhat-tantermes általános iskola, a hatvanfős bölcsőde építéséhez. Az átadási határidejük a jövő évi július 31. Egyelőre azonban a munkát nem tudják folytatni, mivel a terv szerint kékesi andezit-követ kellene felhasználniok a lábazathoz, de ezt a követ a szükséges mennyiségben nem tudják beszerezni. A bölcsődénél még nincs baj, mert a szerződés szerint csak az év második felében kell kezdeni az építését. Nagyobb baj azonban az orvosi rendelő, a kazánház és a vendéglátó kombinát munkálatainak elhúzódása, szintén az andezitkő hiányában, mivel ennek beszerzési helyeként szintén Kékes szerepel. Ha csak Kékesen lehetne Ilyen minőségű követ kapni, érdemes, sőt szükséges lenne várni rá, de Gyöngyös körí I.egalább olyan fontos most a szálas takarmány betakarítása, mint az elmaradt növényápolás pótlása aratás előtt a mezőgazdasági üzemekben. A tarnabodi termelőszövetkezetben kétszázan vettek részt a lucerna gyűjtésében, hordásában és kazlazásában, hogy a 150 hold termése hiánytalanul biztonságos helyre kerüljön. nyékén még van néhány hely, ahol a kő minősége, a farkas- mályinak majdnem még a színe is ugyanaz, és annyi van belőle, amennyi kell, nem beszélve arról, hogy szállítása is nemcsak egyszerűbb, hanem jóval olcsóbb is, mint a kékesié. Szeretnénk hinni, hogy a kő beszerzési helyének megváltoztatása nem igényel olyan nagy munkát a tervező részéről, hogy azt hetekben kelljen mérni, újabb és újabb tárgyalásokat kelljen kitűzni a módosítás elfogadtatására, és a már kész terveken, hosszadalmas munkát igénylő változásokat kelljen végeznie. Mert a gyakorlat szerint csak ilyen aggályok hátráltathatják immár hosszú idő óta az adott kérdésben a terv módosítását, különben nem állna az építkezés a kékesi andezitkő „beszerzési nehézségei” miatt. Egyelőre nem értjük a nehézségeket. Nem értjük, miért kell a kő-ügyet hetekig mérlegelni, miért nem lehet ebben a kérdésben a városi tanács és az építkezési vállalat többször megismételt javaslatát elfogadni, miért kell mereven kitartani a kékesi kő beszerzése mellett. Nemcsak azért nem értjük az eddig tapasztalt merev álláspontot, mert az csupán esztétikai meggondolásból fakad, bár elismerjük, hogy építkezéseinken a külső csíny biztosítása sem mellékes szempont, de mindjárt hozzátesszük, a far- kasmályi kő tökéletesen megfelel ennek a követelménynek, hanem azért sem értjük, mert a takarékosság szintén nem mellékes szempontján túl az építkezés elhúzódásának veszélye is fenyeget. (g. molnár) „MOSOLYCSEKK” A szegedi ünnepi hetek idején a Tisza-parti város szállodáiba érkező külföldi turistáknak átadják majd a helyi idegenforgalmi hivatal angol vagy német nyelvű kis kiadványait, amelyek, részletesen tartalmazzák a szabadtéri játékok műsorát, valamint az idegenforgalmi hivatal szolgáltatásainak jegyzékét. A kis prospektus alján, egy perforált részen helyezik el az úgynevezett „mosolycsekket”. Ezt a külföldiek annak a szállodai alkalmazottnak, vagy éttermi felszolgálónak adhatják, aki udvariasságával, leleményességével legjobban megnyerte tetszésüket. Hatékony agitáció Táblák, feliratok, grafikonok találhatók az Egyesült Izzó nagycsarnokának falain, mindegyike fontos kérdésben tud tájékoztatást nyújtani az érdeklődőknek. Az egyik hírül adja például, hogy az idén az első negyedévben a selejtkár teljes összege meghaladta az egymillió forintot, ösz- szegben ugyancsak sok ez, bár a forintok után írt százalékok egyáltalán nem riasztóak. Statisztikailag tehát nincs miért meghökken- ni, sőt, egy kicsit még meg- nyugtatólag is hathat a lényegében alacsony százalék. De a százalék mögött értékes forint van. A „megnyugtató” alacsony százalék forint-értéke mégis elegendő lenne öt családi ház megépítésére, vagy legalább tizenöt Trabant gépkocsi megvásárlására. A gondatlanságból és nemtörődömségből származó selejtkár tehát öt család otthonának megépítését, vagy tizenöt család gépkocsi-vágyának kielégítését szolgálhatta volna. Mert a selejtkár nem szükségszerű, nem feltétlenül jár együtt a termeléssel, ha annak csupán szubjektív okai vannak. A pontos, leá- kiismeretes munka kizárta volna több mint egymillió forintnak a sárba dobását, elpocsékolását. Érdemes tehát egy pillanatra megállni és elgondolkodni a kimutatás előtt. Most már csak az a kérdés, vajon a gyár dolgozói is megállnak-e így a táblázat előtt, elgondolkoznak-e a szemléltető agitáció hatásos adatai fölött, és ha elgondolkoznak, tesznek-e valamit a semmibe veszett egymillió forint összegének lényeges csökkentésére? Egy negyedév, több mint egymillió forint és csak egyetlen gyárban...! Mégis csak gazdagok vagyunk mi, mégis csak jól megy nekünk, ha egy negyedév alatt egymillió forintot csak úgy eldobhatunk magunktól. Vagy mégsem? No, lám, nem is olyan „megnyugtatóak” azok az alacsony százalékok! (gmf) ró pénzdarabot, mire Báró mindet bekapta. Repültek az aprópénzek Báró orra előtt a levegőbe, s mind eltűnt Báró szájában. Hazaérve már el is felejtettem az esetet, amikor egyszerre megütötte fülemet házunk mögött a szűkölés, erőlködés. Báró viaskodott ott, a szerencsétlen. De sajnálni- való volt. Az udvaron álló gé- meskút itatóvályújában 3 pengő 40 fillért mostam ki akkor. Így mutatta meg Báró a mi kis családunknak, hogy milyen hasznos tagja tud lenni a háznak. Ettől fogva együtt jártunk pénzt keresni. Mondták is: a cirkuszban tanulta az a kutya a pénzevést. S kivittem én még a nagyvásárba is. A Fehér Ló vendéglő udvarán voltak felállítva a lacikonyhák. Az egyik sátor töm- .. ,, „, . , ,, ve volt lókupeccel. Itt én kezdMa is elevenen csillog emie- mellem szegődött. Amint bele- tem ej a játékot- feldobtam keim között ez a név: Báró. pék Báróval, megüt a borszag egy aprópénzt, aztán még Igaz, Bárónál híresebb gróf is és az átláthatatlan dohány- egyet de a harmadikat már élt a mi falunk szélén ezer füst. Középen idegen emberek nem ’kellett feldobnom, felug- holdas erdőségének közepén, kártyájukkal verték az asz- rotta!í a tömött pénztárcájú, hatalmas villájában, de róla talt. S amint a tulajdonos kihízott kupecek, s csakúgy csak később esik szó. Báró a mérte ki üvegembe az italt, dobálták félrészegen a fillére- grófnál is rangosabb volt, az egyik ember felugrott, or- ket Bárónak. A Fehér Ló famert egy éhenkórász^ vándor- dítozni kezdett, majd elkiál- iának hátulján eregette ki cirkuszos vált meg tőle apám tóttá magát: „Ne vitatkoz- szegény Báró később, úgyvit- két pengője árán, s olyan dől- zunk, eldől ez mindjárt. Fej, tem haza az egész rakományt gokat tudott elkövetni, amire vagy írás?” Azzal egy 50 fiilé- becsomagolva. Otthon aztán 17 száz gróf is csak a szemét me- rest megpörgetve feldobott a pengőt mostam ki az itatóvá- resztette volna csodálkozása- levegőbe, a többi kártyás lé- lyúban. ban. Rozsda színe volt, te- legzetvisszafojtva figyelte, va- Bárót később megismerte nyérnyi májfoltokkal, s kis jon a koronás, vagy a számje- erről a tulajdonságáról az házunk mögött, szalmával ki- gyes oldalára esik, de a pénz egész falu, minden kocsmás tömött kutyaóljában tengette nem csörrent a padlón, hanem ember: simogatták, ölelgették, életét. valósággal odaröppent kinyúlt eljátszadoztak vele, a házunSzomszédunkban, a Kispipa testtel Báró és egy szempil- kát pedig nem őrizgette, mint Vendéglő várta éhesen a kis- lantás alatt bekapta. A kár- más otthonülő kutya. De meg és nagypénzű borivókat. Nap- tyások nagyot néztek, s ami- is bocsátottuk ezt neki, hiszen pal üresen tátongott, de estén- kor az egyik ráemelte Báróra beláttuk, hogy Báró sem tud ként dugig megtelt kártyás, a karját, Báró elvicsorította egyszerre két munkakört be- törzsasztalos, vagy csak amúgy magát, mire szent lett a béke. tölteni. Hiszen éppen elég sze- „berúgós” vendégekkel. Apám Ekkorra már a többi asztaltól génynek a pénzszerzés. És már egyik este átküldött spriccelt is odasereglettek. Innen is, on- nem is kellett vele menni, borért. Természetesen Báró is nan is feldobtak egy-egy ap- csak amikor hazatért, akkor lestük-figyeltük, vajon az udvar melyik sarkában készülődik neki nagy kapargálással a munkának. S előre elkészítettük a pénzmosáshoz az itatóvályút tele vízzel. De hiába kereste meg évek alatt saját árának többszörösét, nem csak az ember, hanem a hűséges, jól dolgozó kutya is elfárad egyszer. Egyik tavaszi napon nagy beteg lett: csak feküdt, s a legfinomabb sülthúsra se fordította felénk a fejét. Apám kihivatta Albert bácsit, az állatorvost, aki nyomban beinjekciózta és azt mondta: — Az emésztéssel van baj. — Az injekció aztán mégiscsak használt. Pár nap múlva a napon sétálgatott szegény Báró kiálló bordákkal, behúzott horpasszal. Ekkor jött a hír, hogy húsvétkor a grófi kastélyban nagy ünnepség lesz, melyre hivatalos a falu főjegyzője is. No,de éppen most kell annak az ünnepségnek lenni. Szegény Báró. S hiába húzta be farát szegény Báró, hiába sétálgatott a napon megroggyant inakkal, húsvétkor apám parancsára nekem az ünnepségen kellett lennem. Kát is bekapta. Láttám a betegségtől gyötrődő lázát, kínját, de mégis bekapta. A gróf előbb dühösen elvörösödött, — ki meri zavarni őt —, de aztán arca visszanyerte színét, s kiadta a komornyiknak a parancsot: azonnal fusson pénzért, amennyit csak talál, hozza mihamarabb. Szegény Báró kutya. Hulltak szájába a hatalmas 5 pengősök, a féltenyérnyi alumínium vacakok, miközben a gróf eszearccal végigsimította Bárót,1 anyám elővette zsebkendőjét, telekönnyezte. Apám elhívta újra Albert bácsit, aki vékony késével felvágta Báró hasát és tizennégy féltenyérnyi alumínium ötpengőst szedett ki belőle, ezen kívül három a gégéjében volt megakadva. Nagy gyász ült kis házunkra. Egész nap Báró ólja mögött ültem és tiszta szívemből sirattam. Másnap aztán családi körben szép temetést rendeztünk, per-> Már tartott az ünnepély, mire kiértünk. Cigányzene szólt, lányok lejtettek izgató táncot, szavaltak, énekeltek és folyt a jókedv, de folyt az asztalokon a bor is a vendégek előtt. A gróf virágból font trónon ült fehérbőrű, Báróhoz hasonló vékonyka feleségével és penészvirág kislányával. S én az ünnepség hevében, két szám között a méltóságosék trónja elé vetettem magam Báróval. Feldobtam egy 10 fillérest, Báró bekapta. Produkció-pénz több is volt nálam. Feldobtam a másikat, a harmadikat, Báró azoveszetten röhögött. Minden pénzdobás után csapkodta tenyerét, majd megfulladt a röhögéstől. És már úgy látszott, hogy Bárót nem győzi kielégíteni. De egyszerre szegény kutya felnyögött, összeesett. A hátára feküdt, úgy rugdalta négy lábával az eget, majd oldalra dőlt, rúgott még néhányat és kimúlt. Sírva kaptam az ölembe. Már az erdő sűrűjében rohantam vele, de oda is utánam hallatszott a grófi banda üvöltő röhögése. Odahaza megdöbbenve fogadtak. Apám kemény, mozdulatlan sze titokban, nehogy kinevessenek bennünket. Kis koporsót csinált Potornai, az asztalos, díszekkel, fejfával együtt. Munkás életét Bárónak ezzel a pompás temetéssel zártuk le. Egy hétig nem volt gondunk, hogy miből fogunk megélni. Báró még lent, a földben sem feledkezett meg a mi kis családunkról. CMPUJSAGj 3 1965. június 26„ szombat harminc holdon megdőltek a kalászok, itt kézzel kell aratni. Harminc aratópárunk áll készenlétben. Több is lenne, de elég, mert a búzában sem sok a rájuk váró munka, három hold kalászost kell levágnia egy-egy arató párnak. Milyen a gépek és kezelőinek a felkészülése? — Halász József, aki már évek során nálunk arat, hetekkel ezelőtt megnyugtatott: „Olyan kombájnt hozok, aminek nem lesz baja!” Tavaly zökkenő nélkül ment le az aratás és Halász József megígérte, hogy az idén is nyugodtak lehetünk a gép felől ... Segítőtársat mi adtunk, Tari István traktoros váltja majd Halászt a kombájnolásban. A rendrevágó a szövetkezeté. Gondosan felkészítettük, a műhelymunkásoknak nem kellett mondani, mennyire fontos, minden csavar a helyén legyen. Ifj. Szászi János, amikor a gépállomáson dolgozott még akkor is nekünk aratott. Nagy gyakorlata van, ismeri a területet. Kelemen Gyula, mióta a szövetkezet megalakult kévekötő aratógéppel vett részt az aratásban. Minden évben biztosan számíthatunk arra, hogy 150—200 holdat levág és a munkáját nem kell külön ellenőrizni. A rakodásnál, szállításnál lesz elegendő ember. Mint minden nagyobb munkánál, az aratásban kie.melkedő munkát végző szövetkezeti tagokat is premizáljuk. Hogyan gondoskodnak a halárban dolgozókról? — Nyolcszáz hold az aratni való, amit szeretnénk idén is időben a magtárakba szállítani. Több száz emberünk dolgozik majd a határban ezért fogatot adunk a helyi fmsz- nek, hogy naponta többször is felkeressék a munkahelyeket üdítő itallal, hideg sörrel, cukorka és trafik áruval. Kassa István szövetkezeti elnök szerint a jövő hét végére beérő Fertőd! 293-as búzát Is vágni tudják. Ifj. Szászi Jánosnak nem lesz pihenője, vágni tudja a dús kalászokat a combájn elé. Kétszer eredményesen használták ki az időjárást a tarnabodiak. harmadszor, az aratás idejére is kedvező időt jósol az elnök. Most az aratás előtti 24. órában még csak azt lehet bizonysággal megállapítani, hogy a tarnabodi Tarnagyöngye Termelőszövetkezetben jól felkészültek arra, hogy a fáradságosan megtermelt búzát a lehető legkisebb veszteséggel betakarítsák. (P. E.) Aratás előtt a 24. órában „Harcra kész” a tarnabodi Tarnagyöngye Termelőszövetkezet
