Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

Nevelésről: LOP V GYEREK Beszéltünk már arról, mi­lyen megdöbbenést okoz a szü­lőnek, amikor rájön: Csavarog a gyerek, vagy hazudik, eset­leg „cigizik”. S a megdöbbenés riadalommá fokozódik, amikor olyasmit tapasztal, hogy lop a gyerek. Persze, mint az előző esetek­ben, most is különbséget kell tennünk lopás és lopás kö­zött ... Mert a gyermeki szer­vezet megköveteli magának például a szükséges mennyisé­gű cukrot Ne csodálkozzunk, ha az a kiló kristály-, vagy kockacukor rohamosabban fogy, mint azelőtt. Ne alkal­mazzunk rendőri módszereket a cukor eltűnésének felderí­tésére. A gyerek megkívánta! Annyira ösztönösen, hogy talán el sem jutott a tudatáig. Csak arra kell vigyáznunk, nehogy elvegye az étvágyát. Rossz gondolattársítás alakul ki olyan gyerekben, akit a „terven felül” elfogyasztott cukorért már néhányszor meg­verték. Ilyen gyereket, ha meg­Hástartási újdonságok A korszerű háztartásban kü-dik műszakját. Ezekről készült lönféle kisgépek teszik köny-híradásunk — képekben: nyebbé a dolgozó nők máso­A villany­vasaló tiszta és gyors munkát jelent minden háziasszonyna k. Amióta azon­ban a szintetü kus anyagok is bevonultak öltözködésünk­be, a vasalás gondot okoz. Más hőfokon vasalható a pa- mutanyag mást kíván a nylon, perion, őrlőn, bánion. A KERAVILL- boltokban meg­jelent a hőfok- szabályozóval ellátott, tetsze­tős külsejű villanyvasaló. A tetején kap­csológomb se­gítségével kü­lönféle textil- anyagokat megfelelő hő­fokon vasal­hatunk. jft Kukta igen népszerű főzőedény, percek alatt készíti el a kü­lönféle ételeket. Most elkészült új változata: modern forma, tűzálló mű­anyag fül és szelep s leg­fontosabb, hogy burgo­nya, zöldség­féle, vagy hús készítése sze­rint a szüksé­ges hőfokra szabályozható. kínálunk cukorral, nem meri elfogadni, de ha elfogadta, el­fordul, s úgy veszi a szájába a cukrot, mint valami tiltott hol­mit. A „mit lop” kérdésre még annyit, — hogy például kis­lányoknál ugyancsak nem te­kinthető főbenjáró bűnnek, ha a mamától vagy az idősebb nővértől „felpróbálja” a nylon­harisnyát, vagy „kipróbálja” a púdert, vagy a rúzst. Mindez náluk olyan, mint a fiúknál a növekedéssel együtt járó tor­kosság ... A baj ott kezdődik, amikor mást, például pénzt tulajdonít el a gyerek. S azzal folytató­dik, hogy ezt a pénzt nem magára, s nem gyermekes dol­gokra költi! Persze, ne hatód­junk meg a megbocsátás hatá­rán is túl, ha így védekezik: — Azért vettem el azt a tí­zest, mert Neked akartam név­napodra venni valamit! Találkoztunk olyan gyerek­kel, aki magának soha nem lo­pott volna egy szem kocka­cukrot sem, de pajtásának igen! Jószívű volt? Sajnálta őt, aki otthon a zárt szekrényből nem szerezhette meg, amit szervezete kívánt? No, ez csak afféle „bocsánatos” bún, ami valahol, valami erénnyel is ta­lálkozik. Gyakoribb az az eset, hogy a gyengébb fizikumú, vagy szellemi képességekkel rendelkező gyermek saját vé­delmének (hogy az erősebbek meg ne verjék, vagy a jobb tanulók súgjanak) megszerve­zése érdekében lop! A szülői bölcsesség azonban arra kötelez mindnyájunkat, hogy ne csak a tényt állapít- suk meg, hanem a miértet, a hogyant is, sőt azt is, hogy ki­nek a számára tulajdonít el a gyerek. A lopás okozat, s az ok meg­szüntetése a szülő feladata. Tehát: a gyermek táplálkozási, s a szükséges szórakozási igé- nyét — lányoknál főként a mértékletes divat-igényt — ve­gyük figyelembe. Óvjuk a rossz baráttól, ba­rátnőtől, akiért lopni is képes. De mindez semmit nem ér, ha a gyermek otthon gyári, üzemi holmit lát, ami kézen- közön került a házhoz... Kolozsvári Gyula Voltak-e sárkányok? Az elektro­mos háztartá­si kisgépek családjában a legtöbbet tud a „robotgép”. Burgonyát, gyümölcsöt tisztít, kávét, diót, mákot, száraz zsemlét darál, habot ver és megfe­lelő üvegbe­téttel turmixot is kever. (Tormai Andor és Kacsot László Felvételei) Bizony nem. Nem éltek so­ha, csak az ember mesélt ró­luk évszázadokon át. Ezek a mesék azonban olyan érdeke­sek, annyira hihetően adták elő, hogy aki régen hallotta, az alig kételkedett bennük. Pedig így hangzottak: A hét- fejű sárkány tüzet okád, em­bereket rabol el, kincseket őriz és rengeteg erdő mélyén sötét barlangban lakik ... Három-négyszáz évvel ez­előtt komoly tudósok is so­kat beszéltek és írtak a sárká­nyokról. Azóta kiderült: azok a csontok, amikről valamikor azt hitték, hogy a sárkányok maradványai, az ősvilági ha­talmas állatok koponyái és lábszárcsontjai voltak. Réges-régen, évmilliókkal ezelőtt éltek olyan ősállatok, amelyek a mesebeli sárká­nyoknál is nagyobb és külö­nösebb „szörnyetegek” voltak. A hegyek mélyén, a sziklák­ban megtalálták a csontjai­kat A tudósok munkásokkal kivonultak ezekre a helyekre és a csontokat kifejtették a homokkövekből. A sok meg­kövesedett leletet azután a vá­rosok múzeumaiba szállították és finom vésőkkel kiszabadí­tották a kőzetdarabokból, le­tisztogatták és csontvázzá ál­lították össze. Egyik-másik ilyen hatalmas ősállatcsontváz 25 méter hosz- szú volt! Egy-egy combcsont két-három méter, egy-egy csi­golya hordó nagyságú. Az ál­latok hátán nagy csontleme- zefe húzódtak, s amíg élt az állat, hatalmas tarajak ékte­lenkedtek ott. Találtak olyan csontvázat, amely 8—10 méter magas volt, s ha ma élne, benézhetne egy emeletes ház ablakán. De hát ilyen „szörnyetegek” ma már sehol nem élnek. Réges- régen kihaltak és hírmondó­juk sem maradt a földön. Még az ősember sem látta őket, hiszen sok-sok évvel előbb kipusztultak, mintsem az ember megjelent a hegye ken és a síkságokon. Alig kétszáz éve jöttek rá, hogy kihalt ősállatok éltek mindenfelé; tengerben és szá­razföldön egyaránt Hazánk földjén ősmedvék, ősoroszlá­nok, őshiénák, barlangokban ütötték fel tanyájukat, vagy az ősember hurcolta be a va­dászaton megölt ősállatokat. Tüzet rakott, megnyúzta, fel­darabolta a zsákmányt és a parázson megsütötte. A lerá- kott csontok szanaszét hever­tek. Ha útban voltak, félrerúg­ták, vagy a barlang falánál egymásra dobálták. Évszáza­dok alatt a tűzhelyeket, a megpörkölt, felhasogatott, le­rágott csontokat betemette » barlang faláról és mennyeze­téről aláhulló törmelék, a A fehérnemüdivatróí Az utóbbi években jelentős változás figyelhető meg a fe- hérnemúdivatban. A hálóinge: pizsamákat dúsan díszíti« csipkével, fodorral, hímzéssel. A gyár tervezői pedig sokféle színű, fazonú darabokat készí­tenek a nemzetközi fehérnemű Olcsóbb a kreppből készültj szebb a batiszt-szerű pasztell^ színű. Üjabban hosszú és rö* vidnadrággal készül. A hosszúnadrágos pizsamáid közül második képünk egy, világoskék batisztpizsamát ab­mészkőrepedésekből előszi- várgó víz agyagot hordott rá­juk, vagy cseppkővel von­ta be őket. Telt-múlt az idő. Az ősálla­tok, ősemberek kihaltak. A barlangokat olykor felkeresték a pásztorok, favágók, vadá­szok. Látták a csontokat. Azt hitték, ma is élő hatalmas ál­latok csontjai. A barlangi medve sárga, félarasz hosszú hegyes szemfogán megcsillant a fáklyák fénye. A koponya óriási volt. Egyik-másik jó félméter hosszú. Titokzatos sötétségből bukkant elő a csonthalmok tetején. Sötét ár­nya félelmetesen ingadozott a gyér világításban a barlang falán. — A sárkány — dadogta a látogató. És elhíresztelte, hogy látta a „sárkányt”. Amikor azután a koponyát bevitték valamelyik múzeum­ba, ott kiderült: nem sárkány, hanem valamelyik régen élt nagy ragadozó állat maradvá­nya. így aztán lassan-lassan felvilágosították az embereket, hogy nincsenek sárkányok. A sárkány-mesék azonban még sokáig fennmaradtak, egészen a mai napig. A sárkány több népnél, szent állat volt. Nagyon-na- gyon sokáig, évezredeken át azt hitték, hogy a sárkányok között van jó és rossz. Az egyik védelmezi az embere­ket, a másik bajt hoz rájuk. Hallgassátok hát a meséket, de azután aludjatok nyugod­tan, mert nincsenek sárká­nyok, csak olyan állatok, ame­lyekkel megbirkózik az em­ber. Tasnádi Kubacska András divat jegyében. Ezt elsősorban a merészebb színváltozás jelzi. Az eddigi hagyományos rózsa­szín, világoskék, fehér színek mellett a középkék, sötétlila, banánzöld, mustársárga, ko- rállpiros, spenótzöld, sőt a sö­tétkék és fekete is bevonult a fehérneműdivatba. Az egyszí­nű anyagok mellett a csíkos, apró virágos kelmék a legdi­vatosabbak. A hálóingek között akad rö- videbb, hosszabb, kivágottabb, és zártabb. Újdonság, hogy a fehérneműboltokban hálóing­köntös együtteseket lehet vá­sárolni. Anyaga apróvirágos krepp, vagy pasztellszínű „Krisztina” anyag. Divatos a rövid hálóing, az ujjnélküli változat és a sok fodor. A pizsama évek óta ver­senytársa a hálóingnek. Kü­lönösen fiatal lányoknak vál­tozatlanul kedvelt a bébi-doll. rázol. A zsebszegélyek, s aí gombok középkék színűek. Fi­atalos a felső zsebre dolgozott hímzés, vagy monogram. Otthoni öltözetnek is megJ felel a harmadik képen bemu-i tatott lila hosszúnadrág, halJ ványlila-fehércsíkos blúzzal! A kabát kétsoros gombolá-j sú, magasan záró inggallérral^ Csinos fejkendő egészíti ki. Kovács Margit Kozmetika A láb ápolásáról A nők gondozzák arcukat, hajukat, kezüket, de ugyan­ennyi gondot kell fordítani a láb ápolására is. A láb meg­érdemli a törődést, elsősorban egészségügyi, másodsorban pe­dig esztétikai szempontból is. A lábfürdő után különösen a lábujjak közét töröljük jó szárazra, és hintsük be hintő­porral. Akik munkájuk miatt gumi­lábbelit hordanak, sokszor panaszkodnak a láb izzadásá- ra. Ilyen lábbelibe lehetőleg pamutzoknit húzzunk, mert a nylon, vagy a szintetikus anyag nem felel meg. A lábH izzadás ellen reggel és este, tt lábfürdő után a megfelelő, iz-i zadásgátló hintőport kell haszV nálni. A sarkon jelentkezd repedéseket minden este pu-( hító lanolinos krémmel ken-j jük be, s így óvjuk lábunkat! Előfordul, hogy a nyári nyi-* tott cipők viselése közberí gombás bőrbetegség támadj^ meg a lábat. Ilyenkor és vissz-j eres panaszok esetén is for^ dúljunk orvoshoz. (Dr. Z. I.) A kakas és az oroszlán Egyszer az oroszlán éjsza­kai vadászaton elkezdett üvöl- teni. A kakas csak erre várt, az oroszlán bosszantására ő is kukorékolni kezdett. Alig hajnalodott, s az oroszlán, hogy megvédje hatalmát, is­mét üvöltött. Csak úgy zen­gett bele az erdő. A kakas gúnyosan kukorékolt. Így ment ez reggelig. Reggel az oroszlán így szólt a fiához: — Elküldök egy szálat a sörényemből, hadd lássa az a nyomorult kivel áll szemben. Tudja meg mindenki, ha én üvöl­tök, mindenki másnak hall­gatni kell. A kis oroszlán elindult megkeresni a kakast.-Meg is találta, és átadta a nagy oroszlán üzenetét. — Nahát ilyet! — kiáltott a kakas, egy ilyen szőrszállal akarja az erejét bizonyítani? Es még fenyegetni is mer? Keresett egy pávatollat, átadta az oroszlánkölyök- nek, a kis oroszlán pedig vitte haza. Tyű a mindenit! Ha 'ilyen nagy és érdekes sörénye van, különleges állat lehet, álmélkodott az öreg orosz­lán. Egész nap morgott, nem tudott nyugodni attól, hogy ez az idegen állat, őt, az ál­latok királyát megszégyení­tette az erdő népe előtt. Este így szólt a kis oroszlánkö- työkhöz: Kitépem a farkam­ból a leghosszabb szőrszálat vidd el annak a gaz ricsajo- zónák. A kis oroszlán elment a kakashoz és így szólt: Lásd be, az én apám a hatalma­sabb, és ne merészkedj a közelébe. A kakas titokban kihúzott a strucc farkából egy tollat, átadta az oroszlánkölyöknek: Itt van, add át az orosz­lánnak. Hasonlítsa össze az övével, s így nem vitatható, hogy én vagyok az erősebb. Az oroszlán haragját le­győzte a nagy csodálkozás, mikor a szőrszálat a man­csába vette: — Hatalmas állat lehet! Nem is lenne ajánlatos ve­szekednem vele. El is me­gyek az útjából, ne zavar­jam a nyugalmát. Azóta se veszekszik az oroszlán a ka­kassal. Németből fordította: Gyarmati Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents