Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

A megdöntőit negyedszázados hipotézis Expedíciós halászat A KGST tengeri halászati konferenciája Emlékezés az első transzurán elem felfedezésének 25. évfordulójára Az 1920-as években a római egyetem fizikai intézetében dol­gozik egy fürge, fekete hajú fiatalember, akinek fiatal kéra ellenére (1901-ben született) már „neve van” a tudományos világban. Ez a férfi Enerico Fermi, olasz fizikus. A pisai egyetem fizikai fakultásán 21 éves korában doktorál, egy évig Göttingenben — a német elméleti fizika „fellegvárában” — dolgozik, majd 26 éves korá­ban a római egyebem elméleti fizika tanszékének professzo­rát!) lesa Pályafutása merede­ken ível felfelé. Még nincs 30 éves, amikor feltűnést keltő el­méleti munkával lép a tudomá­nyos nyilvánosság elé. 1934 jú­niusában a „Nature” című angol folyóirat hasábjain közzéteszi legfontosabb és századunk szá­mára korszakalkotó, de téves hipotézisét. Leírja, hogy a 92-es rendszámú urán (U—92) atom­magot „lassú” neutronokkal bombázta és véleménye szerint teljesen „új elemek’' keletkez­tek. Ezek rendszáma nagyobb mint 92 és a természetben nem fordulnak elő, tehát nem lehet őket semmiféle természetes élemmel azonosítani. Elnevezi őket összefoglaló néven transz­urán (uránon túli) elemeknek. Ez a felfedezés a II. világhá­ború előtti évek igazi szenzá­ciója lett A tudományos folyó­iratok vastagon szedett főcímek halmazát közölték: ,,Üj elemek, melyek nincsenek a természet­ben”, „Megszülettek a transz­uránok”, stb. Egy hibás elmélet, amely világraszóló eredményhez vezet! A transzuránok felfedezése mindenesetre megtörtént — gondolta éltkor Fermi. Nem tudhatta, hogy elképzelése óriási tévedés és azt sem, hogy kísérletei, amelyek az ő „felfe­dezéséhez!" vezettek „hajszál­nyira” csúsztak el egy másik, Valóban „világrengető” felfede­zés mellett, amelyet ma az uránhasadás „láncreakció-elmé­letének” nevezünk. Fermi téves hipotézise 4—5 évig élt a tudo­mányos világban, mindaddig, amíg Ottó Hahn, Fritz Strass­mann és Lisa Meitner 1939 márciusának elsó napjaiban — az olasz fasizmus elől ameri- kába menekült Fermi segítségé­vel — a Die Naturwissenschaf­ten c. folyóiratban közzé nem teszik tudományos cikksoroza­tukat az uránhasadás elméle­téről. Egyértelműen kimond­ják, hogy azok az elemek, ame­lyeket Fermi — és később egy rövid ideig Hahn is — transz- urán elemeknek vélt, de iga­zolni nem sikerült, nem új uránon túli elemek, hanem az Uránhasadás láncreakciójának t,rádióaktív törmelékei”, tehát kisebb rendszámnak mint az U—92. Így mutatták ki, hogy a jr Érdeke ÉGŐ HEGY Ausztráliában Az Üj Dél-WáLes államban tévő Mount Wingen-ről 1828- ban jelent meg az első híradás, amely akkor nagy szenzációt keltett Sydneyben. Az akkori hírlapíró vulkánnak minősítet­te az égő hegyet, de hamarosan akadtak kételkedők, akik arra hivatkoztak, hogy a hegynek nincs krátere. Valóban kiderült, hogy nem tűzhányóról van szó, hanem igen érdekes, egyedül­álló jelenségről: szénréteg ég a hegy belsejében. Az első felfe­dezés óta nemegyszer megtör­tént, hogy lángok csapták ki a hegyből, de ma már általában csak füst tör elő a hegy sziklái, hasadékai közül. A geológusok szerint a szénréteg égése már a vége felé tart, a tűz most a fel­szín alatt 150 méterrel ég, de bizonyosra vehető, hogy még Fermi-féle transzurán lényegé­ben nem más, mint az eddig is jól ismert elem, a bárium (Ba). Volt, nines és mégis van ! Bebizonyosodott tehát Fermi téves hipotézise és a transz­uránok, mint valami „lidérces álom” szereplői hirtelen eltűn­nek a tudományos világ színpa­dáról A kutatók lázas gondo­latvilága viszont nem nyugo­dott meg és az eredmény — a valódi szenzáció — nem sokat várat magára. 1940-ben két amerikai fizikus — Mc. Millan és P. H. Abelson — előállítja az első, valóban uránon túli, 93. rendszámú elemet a neptuniu- mat (Np). (Nevét onnan kapta, hogy a Nap bolygóinak sorában az Uránusz után a Neptun kö­vetkezik). Ezt egy év múlva követte a második transzurán, a 94-es plutónium (Pu) mester­séges előállítása és egy negyed­század alatt kialakul a transz- uránok népes csoportja. A sor utolsó tagja pillanat­nyilag az 1964 nyarán, a Dubnái Egyesített Magikutató Intézet­ben G. Ny. Fljorov szovjet aka­démikus vezetésével előállított —, de még „névtelen” — 104-es rendszámú transzurán elem. Egyes meg nem erősített hírek szerint ebből az új transzurán­ból mindössze csak 150 ato­mot (!) sikerült még előállítani. Élettartama igen rövid (0,3 mp alatt előállított mennyisége .fe­lére csökken!) ezért tulajdonsá­gainak vizsgálata nagyon ne­héz. Természetesen jogosan fel­vetődnek azok a kérdések, hogy hány transzuránt tudunk még előállítani, hol lesz az uránon túli elemek sorának vége, hol zárul a Mendelejev-féle perió­dusos rendszer, stb. E kérdé­sekre megbízható választ adni pillanatnyilag nem lehet. Egy tény bizonyos, minden újabb transzurán előállításának ne­hézkessége hatványozottan fo­kozódik, kimutatásuk kémiai úton már lehetetlen, a keletke­zett mennyiség szinte „mérhe­tetlenül” kicsiny és valószínű, hogy 105, 106... stb. további elemeket a természet még meg- közelíthetetlenebbül „rejtegeti” a kitartó munkát végző kutatók dől. Enerico Fermi transzurán dőáJlítása 1934-ben téves volt ugyan, de zseniális elgondolását az élet igazolta. 25 esztendő alatt (1940—1965) pontosan egy tucat elemet állítottak elő a kü­lönböző nemzetiségű magfizikai laboratóriumok. És a sor még nincs lezárva... „Születésnapi” szenzáció ! Mintha csak a sors véletlen játéka szülte volna, a helyzet úgy alakult, hogy az első transz­urán elem előállításának (Np: 1940) negyedszázados születés­sségek néhány nemzedéken keresztül az Égő hegy, amiként a Mount Wingen-t általában nevezik — egyike lesz Ausztrália legérde­kesebb természeti jelenségei­nek. MAGYAR GYOMIRTÓ SZEREK ÉS A TALAJ MIKROORGANIZMUSA A gyakorlatban ma már álta­lánosan használt hazai gyomir­tó szerek, a Hungazin PK és Hungazin DT hatását vizsgál­ták magyar tudósok és vizsgá­lataik eredményét az Akadé­mia tudományos folyóiratában tették közzé. Megállapításaik­ból kiderül: sem a gyakorlat­ban szokásos, sem kétszeres adagolásé töménységben nem tapasztaltak a kutatók káros hatást a talaj rmkroszervezetei- re. A mikroflóra és fauna élet- tevékenysége teljesen normális vulf. napján (1965) a szovjet kutatók megdöntötték a „transzurán- család” 25 évig uralkodó alap­vető hipotézisét Mint cikkem elején közöltem már, E. Fenni 1934-ben azt állította, hogy a transzuránok olyan elemek, amdyek — a plutónium kivéte- lévd — a természetben nem ta­lálhatók meg(!). És ezt a tételt amely alapvető koncepciója volt az uránon túli elemeknek egy negyedszázadig senki két­ségbe nem vonta. Nemrég viszont egy érdekes hír érkezett a Szovjetunióból. Megváltozott ez a vélemény, Csemyincev, szovjet tudós, több más fizikussal és vegyész­szel együtt megvizsgálta azokat a radioaktív ásványokat, ame­lyeknek sugárzási energiája nagyobb, a bennük levő ismert radioaktív anyagok és bomlási termékek előre kiszámított su­gárzásánál. Megállapították, hogy a vizsgált ásványok min­den esetben az elméletileg meg­állapítottnál nagyobb mennyi­ségű 235-ös uránizotópot tartal­maztak: márpedig ez az urán- izotóp a kürium nevű transz- urán dem végső bomlási ter­méke. Ezek szerint tehát a természetben léteznie kell(!) egy nagyon hosszú életű kü- rium-izotópnak is. Sikerült is megtalálniok a 247-es atomsú­lyú kürium-izotópot, amelynek idézési ideje kb. 25 millió év<!). Később sikerült kimutatniok az americium jdenlétét is a vizs­gált ásványokban és ezzel bebi­zonyítani, hogy a transzurán demek a küriumig bezárólag nemcsak az atomtudósok labo­ratóriumaiban keletkeznek, ha­nem a természetben is előfor­dulnak! E , .születésnapi szenzációval*' újra közelebb jutott az emberi­ség a transzurán, demek „tit­kaihoz”. Őszintén remélnünk kell, hogy a transzurán demek kutatása és dőállítása soha töb­bé nem idézhet dő hasonló tragédiát, mint amit a második transzurán dem — a plutónium — néhány kilogrammjának fd- robbanása okozott 1945. augusz­tus 9-én Nagaszakiban, ami né­hány pillanat alatt 40 000 ártat­lan ember halálát okozta. Szűcs László^ főiskolai tanszékvezető Massht Az emberiség élelmiszer-szük­ségletének jelentős részét a tengerekből zsákmányolt halak adják. A tengeri halászatban mai napig a mérsékelt vagy a hideg tengerekből származik a zsákmány nagy százaléka. A helyen áll Japán, az Egyesült Államok, Kína és a Szovjet­unió. Ezek után az államok után következik Peru, Nagy- Britannia, Kanada, Norvégia. A japánok egy évi termelése ál­talában meghaladja a hat és fél rendelkezik s a halászhaj okát ma már olyan modern techni­kai berendezésekkd látják d, hogy a napi halászzsákmányt fel is tudják dolgozni (konzer­válni, zsírrá vagy lisztté feldol­gozni). Modem elektrotechnikai berendezéseik —- halkereső be­rendezés, rádiólokátor, hűtő­szerkezetek — lehetővé teszik, hogy a trópusi tengereken is dolgozzanak. A hajók flották­ban halásznak és a legmoder­nebbek három hónapig tartóz­kodhatnak a nyílt tengeren. A legjobban bevált típusú hal ász-- hajók 2—3 ezer tonnásak. Mindez érthetővé teszi, hogy Leningrádban az dmúlt eszten­dőben a Szovjetunió Halipari Minisztériuma megrendezte a KGST II. tengeri halászati kon­ferenciáját. A szocialista orszá­gok úgyszólván mind érdekel­tek a tengeri halászatban 3 küldöttségeik a kérdés különbö­ző szervezeti problémáival, a halászati kutatás feladataival, a tengerek, óceánok haltartaléká- val, a tengeri halászat perspek­tíváival,, a hal ászó-technika esz­közeivel, módszereivel foglal­koztak. A Magyar Népköztársa­ság első ízben jdent meg meg- figydő küldöttséggel a tengeri halászati konferencián. A kon­ferencián való részvételünk eredményesnek ígérkezik: a magyar küldőitek tapasztalatai és tárgyalásai alapján lehető­ség nyílik a magyar tengeri ha­lászflotta megszervezésének előkészítésére. Koroknay István millió tonnát. A tengeri halászat ma már nem partmenti tevékenység, egyre nagyobb szerepet játszik a nyílt óceánokon történő „ex­pedíciós” halászat Ezen a terü­leten a Szovjetunió rendkívül nagy szerepet játszik. Igen je­lentős modem halászflottával A szőlő-rekonstrukció meggyorsítása heringhalászat évente mintegy másfél millió tonnát eredmé­nyez, ennek a mennyiségnek legalább 35 százalékát az euró­pai tengerekből fogják ki. (Összehasonlításként megemlít­jük, hogy a Balatonból évente átlag 1500 tonna halat fognak). A tengeri halászatban vezető Lengyel halászok a Balti-tengeren. BORBÁS LAJOS, a Szőlésze­ti Kutató Intézet osztályvezető­je, néhány éves kísérletezés után bebizonyította, hogy a sző­lőt — a gyümölcsfákhoz hason­lóan — szemzéssel is lehet sza­porítani, sőt a szemzett „oltvá­nyok” előállítása könnyebb és lényegesen olcsóbb, mint ahogy hazánkban és világszerte eddig az oltványokat készítették. Á Borbés-módszer széles körű al­kalmazásával meggyorsíthatjuk a kiöregedett s a nagyüzemű művelésre alkalmatlan szőlők rekonstrukcióját, valamint az utóbbi évtizedekben nemesített, vagy szelektált, kiváló csemege- és borszőlőfajták elterjesztését a 1965 Az -új módszer semmilyen be­ruházást — előhajtató-üzemek létesítése, stb. — nem igényel, a szőlőoltványokat a szabadban, közvetlenül az anyatelepeken milliószámra állíthatják elő az állami gazdaságok, vagy a ter­melőszövetkezetek. Ugyanakkor igen előnyös szaporítási mód a szemzés a háztáji gazdaságok, illetve az egyéni szőlősgazdák részére is, éppen az előhajtatá- si igény megszűnése révén. Ezrei a sremzési móddal 90 százalékos eredési lehet elérni, s a gyökereztetés után a be- szemrett vadvesszőknek leg­alább 60 százalékából lesz tele­pítésre alkalmas, erőteljes „olt­vány”. A siker titka, hogy Bor- bás nem a sima szár-részre, har nem a nódusra — a bütyökre — a vadvessző szemeivel egy ma­gasságban, oldalt metszett rés­be helyezi el a nemes szem-paj­zsot. Így a megeredő, majd fej­lődő s megfásodó új hajtás edénynyalábjai a nódus közepét metsző diafragmán (bélzáró-re- kesz) áthaladva, körül kapcso­latot találnak az alanyvessző nódus alatti edénynyalábjaivaL A forradás annyira „belső” jel­legű, a fás részeket is magába foglaló, hogy nem is képződik forradás, gyűrű, mint az „igazi” oltványoknál. A SIKER MÄSIK előfeltétele ez, hogy a Borbás-féle szemré- ri kísérleteknél már nem fona­lat, rafiát, vagy kötözőgumit használtak a szemzés helyének befedésére, hanem PVC-szala- got, amely a szemző-rést és a szempajzsot légmentesen elzár­ja a külvilágtól, s csupán a rügy „fejét” hagyja szabadon. Nyilvánvaló, hogy a tökéletes kötözőanyag hiánya volt egyik oka az eddigi szőlőszemzésd kí­sérletek kudarcának. Az egyéb előnyök közül érde­mes még külön megemlíteni, hogy a szemzés maga sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint a szőlőoltásnál alkalmazott an gol- nyelves párosítás. A szemzéssel készült „oltványoknál” nem fordul elő a nyílósság, amely miatt a megeredt gyökeres olt­ványokból sokat nem vesznek at a termelő üzemek. A Borbás- módszerrel előállított oltványok önköltsége darabonként 2 forin­ton alul van, vagyis szerény számítások szerint is legalább 30—40 százalékkal olcsóbb, mint a hagyományos módon készí­tetteké. Az újító két szaporítási mód-* szert dolgozott ki. Mindkettő alkalmas a szaporítóanyag te meges, nagyüzemi előállításá­ra. A nagy sortávolságra ülte tett, fardehuzalo®, magas iám- beréndezéssel felszerelt anya- telepeken egy-egy tőkeátlagosan nyolc vesszőt hajt. Ezekbe a vesszőkbe egyenként 4—5 sze- . met lehet „bevágni”, vagy megosztva; júniusban 2—3 sze­met hajtóra (erek még őszig hajtást nevelnek), s augusztus­ban ugyanezen vesszők később kifejlődő részein további 2 sze­met alvóra (ezek csak a követ­kező tavasszal hajtanak ki); vagy —, ha a munkaerő-helyzet a júniusi szemzésre kedvezőtlen — mind a 4—5 szemet augusz- tusban „vághatják be”. Akár „hajtóra”, akár „alvóra” törté-' nik a szemzés, az összeforradád őszre befejeződik, s az eredési arány igen kedvező. Ősszel te szedik a vessizőket tőből, s a sremzéseknek megfelelően dara­bolják úgy, hogy a szemzés alatt körülbelül 35 centiméter-' nyi vesszőrész maradjon. A te Bre fagymentesen elvermelt szemzett vesszőket tavasszal — előhajtatás nélkül — gyökerez-’ tető iskolába rakják ki, s ősz­re kész a gyökeres oltvány. Egy- egy tőkéről így évente 32—4Ő „oltványt” lehet nevelni. A MÁSIK SZAPORÍTÁST rendszer még egyszerűbb. A sű-' rű telepítésű és alacsony tám- berendezésű anyatelepeken jű-: niusban minden vesszőt — 12-í 15 erőteljes vesszőt nevel egy-' egy tőke — körülbelül 50 cni magasságban beszemeznelk, á vesszők tövét pedig 25—30 cen­timéter magasságig betakarják! földdel Hy módon a bevágott? szemek megeredésével, a zseni ge, nemes hajtások kifejlődésé-' vei egy időben minden vessző külön meggyökeresedik, ősszel a szem felett még a gyökérbojt alatt elvágják a beszemzett vesszőket, s a kész gyökeres­oltványokat akár közvetlenül elszállíthatják telepítésre. Mindezeken túlmenően a szem­zés új lehetőségeket nyit Ö nagyüzemeknél az úgynevezett magas-kordonos művelési mód gyors elterjesztésére 1st Székely MikM* Iszak Kikéin akadémikus, Ja- ' kov Szmorogyinszkij, Vlagyi­mir Arnold a matematikai tu­dományok doktorai, továbbá kandidátusok, docensek. Ennek a szakiskolának, amelynek testvérintézetei mű­ködnek Novoszibirszfcben, Ki- jevben és Leningrádban, az a feladata, hogy az egyre gyor­sabb ütemben fejlődő technikai tudományoknak jól megalapo­zott utánpótlást biztosítsanak. Számtantanár: Andrej KoSmogorov akadémikus A moszkvai 18. sz. fizikai- matematikai szakiskolában a Szovjetunió különböző terüle­teiről kiválasztott kitűnő képes­ségű diákok tanulnak. Tan­anyaguk a többi középiskoláé­hoz hasonló, csupán a matema­tikát és a fizikát tanulják szin­te egyetemi szinten. Ebben a különleges iskolában oktat töb­bek között Andrej Kolmogorov akadémikus is. Ugyancsak az iskola tanárai kőzó tBrtnrair. Az új moszkvai lakótelepek tervpályázatán dijat nyert épülettömb makettjét mutatja képünk. A három, központi épü­lettömb hatezer lakosnak nyújt majd kényelmes otthont. A kö­zépen látható kör alakú épületben helyezik el az üzleteket, szórakozóhelyeket. A terv kivitelezésére még ebben az évben sor kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents