Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
Pedagógusnapi portrék Hárman a kitüntetettek közül SZABÓ GÁBOR EGY KÖZSÉG, amelynek csak átmenő forgalma van ▼ ■^/▼NA/'T’NA/'VN éL/V\Jtv~*\Jk/V\AST\As — kiváló tanár Szabó Gábor szakfelügyelő, az egri Gárdonyi Gimnázium magyar-—német szakos tanára. Negyedszázada tanít. 1943 óta Egerben, előtte két évig Szerencsen. — De már 14 éves koromban házitanító voltam. Szegények voltak. Kellett a kereset^ ott Kömlőn, a családnak. Vagy 10 ezer gyereket, fel- .«őttet bocsátott útjára az évek folyamán. — Néha érzem, hogy fáradt Vagyok már, de ha bemegyek egy osztályba, rögtön elmúlik: víg leszek. . Egerben tanított közgazda- sági technikumban, még annak idején polgáriban, és a dolgozók esti gimnáziumában. Szívügye a felnőttoktatás. —• Óriási erőpróba volt egykét év alatt a szakérettségire felkészíteni. Különösen úgy, äiogy ne csak papírt, hanem műveltséget is kapjon a tanítvány. : Szabó Gábor a felnőttoktatási* nevelési tanács tagja. És évek óta szakfelügyelő. Örömmel foglalkozik a fiatal nevelőkkel. Boldogan mondja, hogy lánya is tanár, Debrecenben. Szintén magyar—német szakos. — Még egy szép nyolc-tíz évem van. Szeretném leírni mindazt, amit eddig tapasztaltam pedagógiai munkámban. Főleg nyaranta ír pedagógiai cikkeket szaklapokba. A megye pedagógiai folyóiratát, a „Tudósítót” szerkeszti. A gimnáziumban tanári munkaközösség-vezető, és a TIT-ben a magyar nyelvi szakosztály vezetőségi tagja. —• Még egyszer nevelő lennék, és magyar tanár. — Akárhol megyek az utcán, vagy üzletben, autóbuszon* mindenhol köszönnek: -jó napot, tanár úr! Olyan jó régi tanítványaimmal találkozni. — Mindig fiatalok közt él- ífcem, én is fiatal maradtam ... Szabó Gábor, az Oktatásügy kiváló dolgozója, a lelkemre köti: — én csak egy vagyok fezok közül, akik sok mindent megtesznek. FODOR ISTVÁNNÉ — az oktatásügy kiváló dolgozója Tizennyolc éve tanít. — Már véremmé vált a tanítás. Mániákusan megszerettem a munkámat. Valamikor orvos akartam lenni, de a két foglalkozás annyira közel áll egymáshoz ... szinte kiegészítik egymást: nem kevesebb a gyógyításnál az ember formálása sem ... Fodor Istvánná recski pedagógus vizsgára készül. A munkásmozgalom történetét tanulja. Az Egri Tanárképző Főiskolára jár, levelezőre. — Igaza volt ' Makarenkónak, amikor azt mondta: Mindig tanulni kell. Tanulás nélkül el sem tudom képzelni az életemet. Üresnek, nem kielégítőnek érezném. Nem volt olyan év, hogy valamilyen oktatási formában valamit ne tanult volna. „Pedagógiai ifjúságom” — így mondja — a dormándi 11 év volt; Ekkor már felső tagozatban tanított magyart és történelmet, öt pedagógus volt a faluban. „Nagyon megszerettem a falu népét...” A hivatásról, a gyerekekről, a tanulásról, régi igazgatójáról, jelenlegi munkahelyéről egyszerűen, szépen, tisztán vall. Megkapóan, becsületesen ... — Egy vagyok a 22 recski pedagógus közül. Jó közösség, lelkes gárda. Bemutatja tanártársait az iskola foyosóin felaggatott tablóképekről. A férje is pedagógus. Már végzett a főiskolán: politeoh- nika szakos. Mindketten egyetemen akarnak majd tovább tanulni. Tanítanak, tanulnak, gyereket nevelnek — 11 éves fiukat és ötéves kislányukat — és társadalmi funkciókat viselnek. Fodor Istvánná, az Országos Béketanács elnökségének tagja, a Pétervásári Járási Tanács és a Hazafias Népfront V 1966. augusztusában elkészül.., — ÍGY JÁRTUNK MI a kulT túrházzal — folytatja az elnökr asszony visszafojtott bosszúság* gal a hangjában. — De, sajnos* emellett még sok más aprósáp gunk is van. Menjünk tovább a faluban. Húsz év alatt 280 000 forintból építettünk egy tanácsr házát, 513 ezer forintból bővítettük iskolánkat, 220 ezer forintból az Újtelep útját korszerűsítettük és 328 méter járdát építettünk a Kővölgyi úton. Mást semmit nem kaptunk. Eí húsz évre elosztva kevés, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a többi községeket. — Itt vannak az újtelepiek -* folytatja —, új házak és petróleumlámpa világít bennük,, mert az ÉMÁSZ nem hajlandó a villanybővítés elvégzésére. Pedig nagyon szeretnének az új lakástulajdonosok villany- vasalót, tv-t, rádiót, mosógépet, porszívót vásárolni, s főleg használni, hiszen megvan rá a pénzük, keresnek a tsz-ben, bányában, üzemben. De villany nélkül nem lehet. Igazat kell adnunk az elnök- asszonynak, minthogy a többi ügyben is. A községnek egyetlenegy italboltnak becézett kocsmája, és egy büféje van. Koszos, piszkos, felújításra vár. Még mellékhelyisége sincs, a tisztiorvos szerint megérett a bezárásra. S nevetséges, hogy két. éve vitatkoznak a mellék- helyiség építésén, mert a helyiséget az fmsz Mata Miklóstól bérli, és nem tudnak megegyezésre jutni, ki köteles eme illusztris helyiség felépítésére. A falubeliek véleménye szerint az fmsz megvásárolhatná a házat, és úgy alakíthatná át. ahogy akarná. Nagyszerű kisvendéglőt alakíthatnának ki ebből a kocsmából, ahol kulturált körülmények között szórakozhatnának a vendégek. Hiszen nincs presszó sem, nincs kultúrház, nincs kisvendéglő; de nincs még egy normáljj; MÉK-pavilon sem. Ahol a zöldségféléket árulják, az a helyiség egyszer összedőlt, már roskadozik, szakadozik a gerendás plafon. — Es hiába megyünk bárhová, mindig csupán csak ígérgetnek — hangsúlyozza kedvtele- nül az elnökasszony. — A járási tanács vb-je is hozott egy határozatot 1964-ben, hogy 300 ezer forintot kapunk hosszú évek után útépítésre, ebből sem lett semmi ez ideig, de ahogy hallom, ezután sem lesz... Takarékossági év van, mondották, itt meg az emberek térdig járnak a sárban. ÍGY MONDJA, ÍGY panaszolja , hogy miért érzik az egerbaktaiak becsapva magukat, s hogy valóban haladjon is az idő kereke jó értelemben itt, ahhoz több segítségre van szükségük, s arra, hogy eltűnjön végre már az a szemlélet a falu felől, hogy kisközség, csupán átmenő forgalma van, kevés beruházással is beéri. Segítsék. hogy saját forgalma és „belső” élete is legyen. Ar. egerbaktaiakon — ígérik — nem. fog majd múlni. Fazekas István 1965. június 6., vasárnap járási bizottságának tagja, a járási művelődési állandó bizottság elnöke. Fodor Istvánná a magyar békemozgalom aranyjelvényének, a Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatának és számtalan oklevélnek tulajdonosa. — De csak annyit írjon, hogy recski pedagógus vagyok. TARI ANTAL , — Szocialista { kultúráért kitün-i tető jelvény { Huszonöt évvel ezelőtt Gyón- ? gyöshalászon kezdte a tanítóit munkát Tari Antal. Azóta í nemcsak a főiskolán szerezte 5 meg az orosz—német tanári í diplomát, hanem szinte állsn-^ dó jelleggel elkötelezte magát 5 a népművelési munka mellé. s Most a Gyöngyöstarjáni Ál-t talános Iskola igazgatóhelyet-7 tese. Egy évvel ezelőtt még a i művelődési ház vezetése _ is az 5 ő gondja volt, ezt a munkát^ már a felesége vette át tőle. 1 Családi együttesként dolgoz- $ nak ketten, és bár Tari Antalt csupán a színjátszó csoport? munkáját irányítja, mégsem 1 marad ki semmiből, bármi 5 történjék is a népművelés te-t rén. 7 Tizenegy éve él és dolgozik i Gyöngyöstarjánban, és vissza-' emlékezve az itteni kezdetre,? úgy mondja, előbb az embere-5 két be kellett szoktatni a mű-1 velődési házba, hogy a ke-? mény palóckoponyákban is ai helyükre lehessen tenni a fo-| galmakat Olyan műsorterveit Ficzere Lulu a nők bálványa volt. Imádni ugyan nem imádták, mert ki imád manapság egy bálványt, de Maca és Pimpi, akik a számára a női nemet képviselték a Retek utcában, kétségkívül elismerőleg nyilatkoztak Ficzere Luluról... — Kajakos srác... S micsoda hátija van... Mint annak a Liszt hapsinak — mondogatták elismerőleg és ez a Liszt írtóz- tatóan tetszett Lulunak. Lulu különben anyagmozgató volt egy üzemben, ahol mindent mozgatott, csak anyagot nem, de eddig még a vagyonőrök ezt nem vették észre, és éppen ennek köszönhető, hogy stcx- ben, vagy ahogy egyes értelmetlen fajankók mondják teljesen primitíven, pénzben éppenséggel nem volt hiány. Csak anyagban. Az üzemben. De azt még nem vették észté. Ficzere Lulu, a nők bálványa, filozófuslélek is volt, többször elmondta a negyedik és a hetedik konyak között: — Csajok... csak semmi zörgés. .. Mind a ketten velem. Minek csaljalak meg benneteket ismeretlennel... Tré dolog lenne... — és ezt Maca és Pimpi is belátta és éppen ezért megfűzték Ficzere Lulut még egy konyakra, mert akkor jó, ha az ember feje úgy zsibbad, mint öreg nyanya lába a reumáitól, . 1 Mindezekből kiviláglik, hogy Ficzere Lulu nem tartozott ahhoz az embertípushoz, amely eléggé el nem ítélhető módon napi melóval keresi meg a bedobni való kaját és szürke te- tűként lohol egy asszony mellett, mögötte két gyerekkel és üres zsebbel. Ficzere Lulu sze- retteazéletet és az élet is szerette őt Maca és Pimpi személyében. A harmónia tehát teljes volt és maradt is volna mindörökkön örökké, ha Macának egyszer mégis eszébe nem jut, hogy hosszabb ideje Pimpi mindig többet iszik egy fél konyakkal. Vajon miért? A dolog kezdett gyanússá lenni, s akkor vált a legtragikusab- bá, amikor észrevette, hogs Ficzere Lulu, a nők bálványa. Pimpivel moziba megy, anélkül, hogy erről öt értesítette volna. Macának ez feltűnt, Nem szerette, ha nem értesítik. Értesítette hát a rendőrséget. Nem a két mozijegyről, hanem a két tekercs rézdrótról. Fájt a szíve, mert nagyon erő: és zamatos volt a rézdrót é: szó volt további három tekercr konyakról, illetőleg aluminium huzalról is... De a becsület ar első... Vagy legalábbis a tizedik. .. S Ficzere már tizenkettedszer volt kettesben mozibar Pimpivel... ... Ficzere, amikor becsukódott mögötte az ajtó, amelyen olyan vasrács volt, hogy tír féldecit is adtak volna érte, fel sóhajtott: — Nem érdemes hinni r nőkben— Kettőbe ki^lönöser nem — és megfogadta, hogyhr visszatér az életbe, megjavul. Levágatta a haját. Mert ezt dicsérte Pimpi, és ezért szerette őt jobban... Ficzere Lulu ér Sámson így fizettek rá közösen, — a hajukra. A nagy emberek tragédiafa megismétlődik.. fegú) víz nem használt általában sehol. A 095, a tűzoltóság tájékoztatása szerint rengeteg helyen voltak kint a tegnapi nap folyamán csapadékvizet szivaty- tyúzni. Megmentették az Egri Városi Tanács alatt elhelye-, zett tarnszformátort a beázástól. Szivattyúztak a Cipőnagykereskedelmi Vállalat egri le- rakatának raktárából, csakúgy mint a Lájer Dezső utcai kis- ker-bolt raktárából. Egerben a legtöbb gondot a XXXI. kerület okozta, ahol rengeteg helyen történt vízbetörés pincékbe, vállalatok raktáraiba. Gyöngyösről is jött jelentés, ahol a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat raktárait kellett vízteleníteni. M edárdhamarabb beköszöntött ? Zápor három hullámban — Több mint 60 milliméter csapadék esett tegnap — Munkában a tűzoltóság Kárpát medencébe, felsiklottak az itt található hidegebb levegőre. Így keletkezett a zivatar. .. Mennyi csapadék esett? Erre l’so Andor, a Szőlészeti Kutató Intézet vezetője adta n válncvt — Reggel fél hétkor 55—60 mm-t mértem. De még délelőtt is esett legalább 15 milliméternyit. Ügy látszik, Medárd hamarabb beköszöntött, mert óriási ez a csapadékmennyiség. Bizony nem örülhetünk a tegnapi zápornak, mert hátráltatja a mezőgazdasági munkát, és a növények fejlődésére most már sokkal jobb lenne meleg, napos időjárás. De az óriási mennyiségű esőSzombatra virradó éjjel hatalmas villámok fényére, óriási mennydörgések zajára és sűrű esőfüggönyre riadtunk. Mi volt az oka a záporszerü zivatarnak — kérdeztük Zété- nyi Endrétől, az Egri ■ Tanárképző Főiskola földrajz tanszékének docensétől. — Zápor volt ez, a javából. Azért tartott hosszú ideig, mert három hullámban érkezett, és a három szakasz szinte egybefolyt... Éjfélkor, hajnali 3 és 6 órakor érkeztek az esőhullámok délnyugat felől. A legfrisebb csapadéktérkép is mutatja, hogy a Balkán és Kisázsia felett magasnyomású légtömegek helyezkedtek el, és ezek benyomulva a ! kellett összeállítani, amely j egyaránt vonzotta a fiatalokat, és idősebbeket, a nőket és a férfiakat. Szakköröket szerveztek, a színjátszókat és a népi táncosokat gyűjtötték egybe. Az idén a tánccsoportjuk már ejutott a területi döntőig, és ő mégis arra a legbüszkébb, hogy a népművelési munka területén sikerült a j környék legjobbjaihoz felzár-1 kózniok. Szerény megfogalmazás ez, mert a gyöngyöstarjá- niak ma már sok mindenben előbbre tartanak a többieknél. Pezsgő, tartalmas élet zajlik a modern művelődési otthonban. Rangot kapott ez a kul- ■ turális intézmény, a község vezetői is számolnak vele és mindenben segítik. Persze, ( nem volt könnyű az út idáig. Tari Antal sok fáradozása, lelkesedése is hozzájárult a mai ; eredményekhez. ] HA EGYSZER egy községre ! ráfogják, hogy kicsi, csak átmenő forgalommal rendelkezik, I és kevés beruházás is elég neki j — nehéz e véleményt megvál- I toztatni. Így van ezzel Egerbak- I ta is, ez az 1500 lakosú falu az ! egri járásban, 9 kilométerre a I megye székhelyétől. Aki nagy I ritkán ide téved — „a világ vé- ! gére” —, valóban nem sokat lát ! itt az egynéhány új házon, él j az épülő siroki úton kívül más I egyebet, s könnyen hajlamos- ! s& válik olyan kijelentésre is. i hogy ebben a községben a fel- j szabadulás óta eltelt húsz év nem sok változást hozott az it- i teniek részére. j — Eléggé elkerültek bennün- ! két a létesítmények szétosztá- I sakor az arra hivatottak — ma- j gyarázza Kovács Istvánná köz- 1 ségi tanácselnöknő, aki tizenöt éve egyfolytában itt áll a fa- I iu élén, intézi az ügyeket, veze- ! ti a helybelieket, és veszekedik 1 ha kell a járással, a megyével, meg mindenkivel, aki nem akar segíteni a falunak, aho- I gyan ők szeretnék. Mert veszekedésre sok oka ! van ennek a falunak. S hogy I kevés látszatja volt eddig a j harcuknak, elkeseredtek, azt ■ mondják: Egerbakta becsapva j érzi magát... Milyen problémák nyugtalanítják és foglalkoztatják a helybelieket? — Sajnos, több ilyen problémánk van — mondja az elnökasszony és hív, hogy menjünk; nézzünk szét a faluban. A hosszú községben első utunk a kultúrházhoz vezet. A régi paraszti házból átalakított ,zsibongó” most csendes, nincs filmvetítés. A helyiség alacsony. Kevés rendezvényt lehet benne megtartani. Gárdonyi Géza —, akinek nevét viseli a kultúrház, — nem ilyen épületet érdemelne. — Ezt mi is tudjuk — mondja Kovácsné —, hiszen két évvel ezelőtt hozzákezdtünk az új kultúrház építéséhez, de még mindig nem készült el. Csupán a négy fal áll. Községfejlesztésből 220 ezer forintot tar■ talékoltunk rá, de még sincs ■ kész . AHOGY ÍGY MONDJA, meg- tudjuk, hogy nevetségesen bü- ' rokratikus eljárás áldozatai ■ lettek a baktaiak. Tudniillik, a : kultúrház tervét társadalmi 1 munkában készítette el Klein Zoltán építészmérnök, s annak ■ rendje és módja szerint szerző- dést kötöttek az egerszalóki s Vörös Csillag Tsz építőbrigód- ! jával, annak kivitelezésére. Ök ' vállalták, hogy 1964. augusztus p 20-ig befejezik munkájukat. Az ' építést meg is kezdték, beépí- r tettek 5 ezer téglát és 40 mázsa ■ meszet, s aztán leálltak, mert a TÜZÉP nem biztosított anya■ got részükre, annak ellenére,- hogy egy évvel ezelőtt az építő■ anyagot leigényelték. Sajnos, amit az. egerszalókiak ’ végeztek a kultúrház építésén, • sok kívánnivalót hagyott maga ■ után. Többek között rossz ala- : pót készítettek és így le kellett ■ mondaniuk az emeletes kultúr- 1 házról. A módosított tervet — ' amit ezután készítettek — felülvizsgálta a megye, s úgy dön. tött, hogy újabb módosításra ■ van szükség. Amikor ezzel is . elkészültek, szerződést kötöttek ; az Eger és Vidéke Lakásépítő Ktsz-szel az építkezés elvégzésére. Ezután építkezési engedélyt kellett beszerezniük, majd fedezetigazolást, hogy a munkához hozzáfoghassanak az építők. De ennek a napja is egyre késett. Megtudták hamarosan az okát is: április 17-én a ktsz értesítette a községi tanácsot, hogy újabb tervmódosításra van szükség, mert ők nem hajlandók fával építkezni, hanem betonelemekkel, mert takarékossági év van, s ők a fával takarékoskodnak. Emellett arról is értesítették a tanácsot, hogy külön készíttessék el a cserépkályha beépítését, és a vRlanybevezetésd tervet is. A módosítást megrendelték, „pisz- kozatban” már a költségvetés is kész, s ha nem kell még vagy huszonötször módosítani a tervet; és a ktsz is munkához akar látni, akkor talán az év végén megkezdik az úi kultúrház építését. Ha megkezdik, akkor
