Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-26 / 149. szám

MEGTALÁLT UTAK

Tervek az egri vár további helyreállítására, feltárására

dent, helytelenül. Mi a készbe csöppentünk, alig küzdöttünk valamiért. A hiányosságokat, hibákat felnagyítjuk... jól élünk, de még jobban szeretnénk.

— Sok minden izgat bennünket!

— (Mondja) Nem lesz háború? Miért nem javul a helyzet Vietnamban?

— De nem félünk a jövőtől. Sőt. Tudjuk, hogy nálunk aki akar, mindig dolgozhat. Munka lesz...

★

TVf HETE TELJESEN megváltozott az életrendjük. Elméleti, gyakorlati órákra járnak, ápolástant, mikrobiológiát, kémiát és még egy egész sor más tantárgyat tanulnak.

— Miért akarnak ápolónők lenni?

— Annyira jó érzés segíteni a betegeknek. Alig várjuk, hogy kórházban dolgozhassunk már. Ez volt a vágyunk. Ennek érdekében hagytuk ott előző mu nkahelyeinket.

Sablonosán hangzik, így, olvasva. D? látni kellett volna, ahogy az a négy lány ezeket a mondatokat mondta. Ahogy mondták, az egyáltalán nem volt sablonos.

Berkovits György

Az egri vár nem csupán a város, de az ország egyik legbecsesebb műemléke. Emellett természetszerűen igen jelentősen esik latba a vár kimagasló történelmi szerepe, fontossága. Éppen ezért nézték az illetékesek érdeklődéssel Sedlmayr Jánosnak, az Országos Műemléki Felügyelőség mérnökének, az egri vár „tervező- jé”-nek előadása elé, amelyben az egri vár további feltárásának terveit ismertette az egri műemléki albizottság előtt.

Megtudjuk, hogy a vár további műemléki munkáira két tervezet is készült: egy maximális és egy redukált terv. A maximális terv a vár teljes feltárását irányozza elő, amelynek keretében mintegy 100 ezer köbméter földei kell majd eltávolítani! A fedett építményeket, amelyek kiállításokra alkalmasak, erre a célra kivánják hasznosítani. Természetesen, a feltárt vár- és építményfalak állagvédelme is fontos feladatot képez. A maximális terv szerint az egri várban csakis középkori kiállítások lennének berendezhetek. Így azután a mai igazgatósági, a képtár- és egy raktárépület lebontásra kerülne. Azzal számol a tervezet, hogy a pedagógiai főiskolának a Líceumból a távolabbi jövőben való eltávozása — megfelelő új építmények teljes elkészülte után — ott kapna helyet minden, nem a várral és a középkorral kapcsolatos kiállítás, bemutató, s maga a múzeumi adminisztráció is. A terv új létesítményekkel is számol, s ezek között a vár délnyugati részén egy tető nélküli étterem, bisztró építésére lát lehetőséget. Természetesen a vár területe megfelelő mértékű és nívójú kertészeti kiképzést is kapna. Az előméreti költségek igen jelentősek: 55—60 millió forintot tennének ki.

A redukált terv keretében mintegy 1969-re az OMF szerinti legfontosabb munkák készülnének el. Ennek keretében a vár főkapuja és a Varkoch- kapu közötti útszakaszt megfelelő turista-terasszá alakítanák ki, s alatta árusító pavilonok, illemhely, posta kapna helyet. Helyreállítanák a vár déli Bebek-bástyájának falát, rendeznék magát a bástyát, befejeznék, folytatnák a lényeges állagmegóvási munkákat,

L

ISKOLÁS

LESZ

Búcsúznak a gyerekek. A gimnazisták, az általános iskolások. És búcsúznak a kicsik, akik ősszel mennek először iskolába. Ismerkednek majd az első igazán komoly kötelességgel. És ez nem kis dolog, sem a hatéveseknek, sem a szülőknek, akik egy őszi napon először kisérik iskolába a ma még óvodásokat.

A Heves megyei kereskedelmi vállalatok napközi otthonának óvodásai a pedagógusnapon tartották meg az óvodai záróvizsgát az SZMT székházában. A kis emberpalánták szavalataikkal, labdagyakorlataikkal, énekükkel arról adtak számot, hogy éveikhez mérten komoly munka folyt az óvodában. A hatesztendősök mese játéka iskolás színjátszó csoportnak is dicséretére vált volna. És mindez az óvónők lelkiismeretes, gondos nevelőmunkájának eredménye volt.

A délután egy kedves epizódja, az iskolába menők búcsúztatása: óvodásból iskolás lesz... És a búcsúzó hatesztendősöknek a kicsik átadták az óvoda ajándékát, az ábécéskönyvet, az első füzetet, ceruzát — d. —

4NTAL

például a székesegyháznál, s lebontanák a múzeum raktár- épületét, mely a középkori székesegyház előtt áll.

A Dobó István Vármúzeum igazgatója joggal hiányolta . a vár központi fekvésű és kétségtelenül igen rossz állapotban levő bástyájának helyre- állítását, mivel mai formájában semmiképpen sem méltó, az óriási idegenforgalmi jelentőségén túl, magához az egri várhoz sem. Kifogás tárgya volt a várban tervezett bisztró is. Joggal vitára adhat okot a múzeum raktárépületének pótlásmentes lebontása is. A távlati tervnek pedig azt a megoldási variációját, amely szerint a várban működő múzeumi adminisztrációnak és nem egy múzeumi kiállításnak el kellene hagynia eddigi helyét — kétségtelenül még sok vita fogja megelőzni. Mégis, a műemléki albizottságé .az érdem, hogy lehetőséget adott az illetékeseknek, mindenekelőtt a Dobó István Vármúzeum vezetőségének, mint „házigazdá”-nak, s a városi tanácsnak a tervek megismeréséhez.

(Sugár1)

Június 8 Medárd

Az időjárással kapcsolatosan június 8-án ismét feladja a leckét a néphit, mondván: ,,Ha Medárd napján esik, 40 napig tart az eső egyfolytában”. Ebben a mondásban is rejtőzik némi törvényszerűség, amit népünk évszázadok tapasztalatából szűrt le. Persze a valóságot ki kell belőle hámoznunk. Az a sorozatos megfigyelés ad ehhez alapot, hogy a csapadék átlagos mennyiségét tekintve — ez a hónap a leg- esősebb. Gyakran előfordul, hogy június második hetétől kezdve nap nap után bőséges csapadék hull alá. Ez az esős időszak olykor több héten át tart és olykor júliusra is átnyúlik. Ezt követi aztán a szárazság.

Ez az esőzés más időjárási tényezők rendellenes változásával jár együtt. Különösen a hőmérsékleti visszaesés a feltűnő, amire — joggal, — a legtöbben panaszkodnak.

Előttünk van a tavalyi júniusi hőmérséklet jár ás grafikonja. Csak a hónap utolsó harmadában emelkedett a napi középhőmérséklet tartósan 20 fok fölé. A hőmérsékleti visszaesés, amiben most van részünk, vissza-visszatérő jelenség ebben az időszakban. Nem- , hogy a napi középérték, de a 'napi maximum se igen haladba meg e napokban a bűvös 20 'fokot.

\ De mi a magyarázata e jelenségeknek? A hatalmas At- | lanti-óceán és a kiterjedt i Ázsia szárazulata között fog- | lalunk helyet. A Föld az északi 1 felét fordítja nagyobb mérték- [ben a Nap felé. Itt egyformán .süti a tenger vizét és a szárazföldet. Ezek azonban eltérően reagálnak a felmelegítésre. A szárazulat és felette a légtömeg gyorsabban és jobban fel- melegszik, kiterjed. Nyomában a légnyomás alacsonyabb lesz, mint a lassabban felmelegedő tenger vize és az ottani légtömeg állapota. Az a hőmérséklet — és légnyomásbeli különbség, ami egyrészt az Atlantióceán, másrészt a nyugat-ázsiai területek légköri viszonyai között kialakul, — ez az okozója a meg-megújuló nyugati hűvös, párás légtömegek beáramlásának. (Ezt a jelenséget tudományos körökben európai nyári monszumnak nevezik.)

Máskor ezeknek a júniusi esőknek örült a mezőgazdaság. Nem így most, amikor a május adós maradt sok napsugaras nappal, helyette bőven hozta a csapadékot. Szorongva várjuk a meteorológiai előrejelzéseket, mert ez a csapdékos időszak több kárt okoz, mint hasznot.

A legújabb időjárási térkép nem sok jóval biztat. Anglia fölött újabb ciklon alakult ki, amelynek hideg frontja további esőzéseket és lehűlést okoz- Ihat.

■ (—i—>

3

hajlik. Legjobban a szólót szereti tetejezni Mikor megvan a munkával, végignéz rajta.

— Olyan, hogy a kígyó mehetne a tetején — mondja.

Este aztán, ha beszélgetésre kerül a sor, hajnalig is tudna mit mondani. A poharak egymásutánja csak abban mutatkozik nála, hogy egyre hangosabb lesz. Meg ha nevet, a szeméből folyik a könny.

együtt iszik, és a beszélgetésben úgy kiabál, hogy túlhal- lik a harmadik dombon is.

Egyszer valaki az egyik hordójára keresztet húzott krétával.

— Mit firkálsz? — kiáltott

rá az öreg.

— Nem firkálok — felelte neki —, csak megjegyeztem, hogy ebben a hordóban van a legjobb borod. Ebből ne igyál, és el se adj, ezt majd a halotti torodon isszuk meg, azért jegyeztem a keresztet, hogy megismerjük!

Megharagudott rá, azóta az udvarára se engedi azt az embert.

A bort megitta, másik évben újat szűrt a hordóba, következő évben megint. Aztán ugyancsak. De a keresztet nem felejtette eL

Beszélgetés közben gyakran hetykélkedik.

— Ó ... csak szája van ennek, lelkem — magyarázza az

öregasszony.

— De hiszen! — feleli az

öreg Sándor.

Nappal nem érnek rá beszélgetni. Az öreg maga végzi

1865. júniusS., kedd

1

rek jeles cselekedeteit beszéli.

— ... hogy ez meg ez, még< hetvenen túl is mit csinált...«

— Na! — kiált közbe diadal-c

másán. )

Aztán mekkora öröme van, 5 amikor valaki azt mondja, él-? hét még az öreg tíz évig is ...«

Együtt örülnek mindketten.) ha az öregnek elindul az orra! vére — mert úgy mondják,^ ebben a korban az jót tesz! «

Ha nagyon legénykedik, így< beszél: J

— Engem a feleségem fiatalt

korában sem tudott szemmel? tartani, hát még most! Mire ő< felkél, akkorára én már ...! >

— Csak nem tán? Még kide-c rül, hogy míg az öregasszony« alszik, addig menyecskék vár-J nak a szőlőtőkék között, aztán? Sándor kivisz egy-egy kancsó? pirosat... Vannak a menyecs-« kék közt, akik borszeretők.. .5

— Nem baj, lelkem, lega-í

lább engem békében hágy! —S mondja az öregasszony. c

— Jó, jó, hogy békén hagy-5

ja, de az a menyecske, ame-\ lyik nagyon kapatos, behúzza? az öreget a tőke közé! <

— Mit bánom én! — feleli.<

Az ő dolga. Csak hadd nyűjel magát! t

Az öreg hallgatja, akkor pis-* log nagyobbakat, amikor az? asszony kimondja: «

— Ha ő nyüvi magát, lega-«

lább én tovább élek! <

Osztoznak egész nap, és) minden reggelt ajándékként) fogadnak..- 1

— Leginkább azt szereti hallgatni, ha -valaki .öregembe-:

a szőlőmtmkát, csak metszeni hír mást, saect a -deceka oetn

Az öreg négy órakor kél. Mindjárt odatesz a kislábas- ban egy liternyi bort, megforralja, bele egy hegyes csípős paprikát, aztán a reggeli munka — disznóetetés, faaprítás — közben megiszogatja.

Akkorára felkel az öregasz- szony. ő is elvégzi a reggeli teendőit, aztán szalonnát sütnek. Utána — ha marad egy kis meleg bor, azt, ha nem — hideget isznak rá. Délben már nem esznek —, estére is csak keveset, de Sándor, az öreg még napjában egyszer-kétszer felteszi a tűzhelyre a kislábost borral.

Ott élnek a faluvégen, a szőlődomb alatti házikóban. A házon körös-körül szőlő. Bitang hely volt ez, amikor az öreg megvette az uraságtól. Imitt- amott egy gyümölcsfa, szőlőtőke. Oltott, metszett, ültetett hozzá, szaporította. Vénségére egy kis paradicsom kerekedett körülötte.

Az öreg — alacsony, bajuszos, csattanó piros az arca. Egész héten a szőlő között van. Az asszony szelid képű, vastag, fekete bő ruhában, ősz haja kontyos.

Tipegnek egész nap.

A bort, amit termel, eladja, megissza, elkínálgatja.

Gyakoriak lennének a vendégek, de mindenkinek nem prezentál. A vendéggel

— GOND NÉLKÜL és összkomfortosán élünk itt bent — mondta a három fiatal.

„Itt bent” talán Eger legmodernebb épületét jelenti. Három emeletes, kívül—belül a legkényesebb igényeket is kielégíti. Minden emeleten hall, asztalokkal, kényelmes székekkel, vagy fotelokkal. A szobák inkább egy I. osztályú hotel szobái, mint az egészségügyi szakiskola kollégiumáé.

De nemcsak otthont ad az épület, hanem tanári szobákat, tantermeket is.

Az egri nővérképző tanulóival beszélgetünk.

— Mindig együtt vagyunk, egy szobában lakunk. Még a mosdáshoz is együtt, egyszerre, libasorban megyünk — • nevet Mátyok Anna és a másik két lány, Szabó Julianna és Molnár Anna,

Két év múlva ápolónők lesznek. 84-en vannak az első évfolyamon, az általános ápolónői szakon. A jelenlegi második évfolyam pedig csecsemő- és gyerme ká polónő szak.

— Molnár Annával együtt jelentkeztünk Pestre, a nővérképzőbe, de már hamarabb, otthon, Hatvanban, az orvosi vizsgálaton ismerkedtünk meg — meséli a hatvani Szabó Juli.

A buszon együtt utaztam Molnár Annával. Nem ismertem személyesen, de tudtam, hogy petőfibányai. Beszélgetni kezdtünk — idézi vissza megismerkedésük történetét a másik Anna, aki szintén Petőfibányán lakik.

De nemcsak egy ilyen rövid autóbuszúton jutottak el Petőfi- bányáról, illetve Hatvanból Egerbe, hanem sokkal hosszabb és főleg göröngyösebb volt az útjuk a modern épületig, a nővérképzőig.

Szabó Júlia Hatvanban cu- korgyári segédmunkás volt. Harmadszori jelentkezésre vették feL

Molnár Anna szakképzett kereskedelmi eladó. Öt évig dolgozott Petőfibányán a fűszer- csemege üzletben. Másodszori jelentkezésre jutott be.

Mátyok Anna nyolc évig kőműves volt.

TlZ HETE VANNAK itt bent Hat hét óta teljesen más életet élnek, szigorú napirend szerint. És újra tanulnák, amit már évek óta nem tettek.

— Valóban csak az a dolgunk, hogy tanuljunk. Itt mindent megkapunk. Jobbat elképzelni? Aki már itt is elégedetlen — és lenéznek a műmárvány borítású fényes padlóra, ránéznek a csupa ablak falra, idézik a kényelmes szobák, a barátságos berendezés hangulatát.

— Remek előadóink vannak, mind az orvosok, mind az ápolónő nevelők között. Egy hétig kórházi gyakorlaton is voltunk már. Ez volt a legjobb. Bár már állandóan ott

■ lehetnénk.

★

Mind a négyen cigarettáznak, (a negyedik, Imricsik Katalin, gyöngyösi lány) már évek óta.

Négyen beszélnek.

— Ma már más. Persze, régen az én anyukámék nem cigarettáztak, csak dolgoztak. Meg semmi ilyen hasonlót nem csináltak ...

— Hogy mi az a hasonló? A szabad idő felhasználása, a szórakozás, a tanulás.

— Nevelőszüleim cselédek voltak. Nem is tudom, hogy nevezzem már azokat, akik cselédet tartottak: gazdának...? Szóval, ők nem szórakoztak fiatalkorukban sem. Munka közben szórakoztak: nevelőapám harmonikázott, amíg a többiek a dohánylevelet sodorták. Ahhoz képest, hát mit mondjak: öröm az élet ma.

— Dehogy nincs gond. Ma is van. Nekünk most a tanulás jelenti a gondot. De mennyire másmilyen gond ez ...

— TANULÁS NÉLKÜL a

fiataloknak nem lehet gondtalan az élet. De kinek kell a gondtalan élet?

— Azért fiatal az ember, hogy tervezzen. S a terv is gondokat jelent.

— Terveink? — Nekem az, hogy ezután is tovább tanulok az egészségügyi pályán: asz- szisztensnek, vagy műtősnek.

— Nekem az, hogy ezt a két évet sikeresen elvégezzem. S utána dolgozzam.

— Nekem az, hogy sebészetre kerüljek, s talán (alig merem kimondani) még orvos is lehetek. Szeretnék egyetemre menni.

— Nekem az Inem is tudom, így hirtelen ...

— Hogy mi lehet a tanuláson kívül a fiatalok legnagyobb problémája? Talán a szórakozás. Mindig keresünk valami újat, valami szebbet, valami jobbat.

— Én imádok táncolni. Minden tánczeneszámot szeretek.

— Én pár évvel ezelőtt szerettem a táncot. Most már nem. A múltkor elmentem, olyan nevetségesnek találtam, hogy az embereknek ez jelentené a pihenést, hogy lötyögnek a parketten?

— Én nem szeretek olvasni regény, verset. Csak újságot. Azt nagyon szeretem. S aludni, az nekem a pihenés.

— Igen. Valóban sokat beszélnek a fiatalokról. De szerintem ma már nincsenek erkölcstelen fiatalok (!) Szeretnének haladni a korral faluhelyen is: nyáron, ha fürdőruhában dolgoznak a falubeli fiatalok, kinevetik, kigúnyolják, elítélik őket az öregek. El akarnak menni a faluból...

— Egyszerre akarunk min-