Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-03 / 129. szám
Újítóit és ixj emberek Mi köze a szakmunkásnak rint eredményt igazolt a kal- ahhoz, hogy mennyi vegy- kuláció és 2400 forint újítászert használnak fel az olaj si díjat fizettek ki Balogh és a víz szétválasztásához? Árpádnak. Általában néni sok, nem is A fúrósok évek óta járták mindenki törődik vele. A a határt Demjéntől Egerig és Balogh Árpád szakmunkás—újító fél év alatt 60 059 forintot takarított meg. technológiai utasítást be kell tartani. Ezt vallja az egri olajkutaknál Balogh Árpád is. De ő hozzáteszi, hogy a régi technológia nem „szentírás”, és ezt tettekkel, tényekkel igazolta. Hogyan? — Nem ment máról holnapra. Sokat bajlódtunk, de amikor megtudtam, hogy milyen drága a Hollandiából beszerzett emulzióbontó vegyszer, nem tudtam nyugodni. Szakkönyveket olvastam és a gyakorlatban próbálgattuk, hogyan lehetne jobban és gazdaságosabban. így született meg az újításom, amelynek lényege, hogy 200 köbméter olajhoz tíz kilogramm helyett öt kilogramm vegya vasúton is túl, Ostoros és Síkfőkút felé. Milliós értékű gépekkel és műszerekkel kutatják, hogy hol, melyik fúrásnál remélhető olaj. Gyors és pontos munkát várnak a szelvényező és a perforáló csoporttól. Műszakiak és munkások, összesen tizenegyen, szocialista brigádot alakítottak. Már kétszer elnyerték a megtisztelő címet. Hogyan, milyen eredményekkel? Kozma György, a brigád egyik tagja szerényen sorolja, hogy a norma szerinti mérési időt a felér« csökkengozik — ezt mondják róluk közvetlen vezetőik és ezt bizonyítja az egri dombokon termelt sok ezer tonna olaj. Mi a műszerészek kötelessége? Általában javítás, karbantartás, műszerek és gépek felszerelése és bizonyára sorolni lehetne még feladataikat. Török Miklós és fiatal társai sokkal többre képesek. Nem nyugodtak bele, hogy a szeparátorok kézi szabályozásával nem választották ki tökéletesen az olajhoz keveredő gázt. Más típusát dicsérettel és elismeréssel emlegetik. A műszerészek keze munkáját dicséri az egri fűtőgáz- rendszer automatikája is. Megszüntették a nyomásingadozást és a decemberi műszerátállás óta zavartalan Eger város gázellátása. Török Miklós, Pintér Béla, Marton László, Csörögi József, Pintér László, Rácz Mihály és a többiek, összesen 18 műszerész már szocialista brigádban dolgozik. Április 4-re kapták a kitüntetést. Mulasztás, hiba és baj is Török Miklós és a műszerész-csoport automatika-újításai- val elismerést szerzett a szakmában. sú szelepeket alkalmaztak, olyan automatikát szerkesztettek, amelyek január óta a D. A H-es tankállomáson kiválóan működnek. Török Miklós és Pintér Béla újítáakad az egri olajkutaknál, fúrótornyoknál. De a Bükk lábánál új szakma honosodott meg és új típusú embereket teremt a munka. F. L. Plakát... plakát... plakát... A plakát arra való, hogy felhívja valamire az arra járók figyelmét. Arra, hogy közöljön valamit, műsort, várható eseményt, vagy esetleg valamiféle új árucikket, amelyet megvásárolni mindenkinek ajánlani mer. Mindez természetes, mondhatná bárki, mint ahogy az is természetes, hogy nem árt, sőt nagyon is szükséges, hogy a plakát a maga „műfaján” belül ne csak szembeugró, de ízléses is legyen. Naponta tíz és száz plakát kerül a falakra és nem kell különösebb pedagógiai érzék ahhoz, hogy megállapítsuk: a plakátoknak köziz- lésformáló szerepük is van. Sokan mégis megfeledkeznek róla! Két plakát és egy „kis plakát”, pontosabban egy röplapszerű meghívó került a kezembe, s mind a három azt igazolja, hogy e feledékenység mintha kóros lenne, kezd — legalábbis helyi viszonylatban — elharapózni. Azt még valahogy lenyeli a szerencsétlen plakátnéző, hogy SPORT ÜNNE PÉLY hirdesse a sportünnepélyt, legfeljebb azon tűnődik, mit keres Pély község egy egri plakáton, aztán rövid töprengés után rájön, hogy itt nem a ragasztó, de a plakáttervező ötletével állunk szemben. Arca és lelke akkor kezd elkomorulni, amikor kézbe veszi az SZMT-kultúrotthon Képzőművészeti Szakkörének nyomtatott meghívóját, amely semmihez sem méltóan, ízléstelen és ötlettelen, de legkevésbé méltó éppen egy képző- művészeti szakkörhöz. Amikor a hóhért akasztják! —> kénytelen felidézni magában az ugyan kissé erősnek, de sajnos találónak is bizonyuló mondást, s legfeljebb azzal nyugtatgatja háborgó ízlését: ez legalább kevés példányban jelent meg. De mit kezdjen a IX. egri dalosünnep országos plakátjával, amelynek ismeretlen tervezője úgy vélte, hogy mi sem könnyebb modern plakátot tervezni, csak pompás színfoltokat kell elhelyezni itt... ott ,.. meg amott. El is helyezett. Ettől ugyan modern nem, de kétségbeejtően ízléstelen lett egy olyan plakát, amely országos művészeti találkozóra hív, annak magas szintű műsorát ismerteti. Lehet, hogy e plakát készítése során sikerült néhány forintot megtakarítani, de az ízlés az egyetlen, aminek kárán takarékoskodni pazarlást jelent. Igaz, hogy nyomdaiparunk általában, s különösen vidéken korszerűségben bőven hagy maga után kívánnivalót. De a jó ízlés, a mértéktartás* a lehetőségekhez mért igényesség nem korszerűség kérdése ... Vagy hogy inkább nagyon is az! Korszerűség az emberek ízlésformálásában. (gyurkó) Híven a szocialista címhez Sok szocialista brigád dolgozik már megyénk mezőga*^ dasági üzemeiben. Ezek a brigádok nemcsak névlegesen* hanem kézzelfoghatóan is igyekeznek a megtisztelő címet elnyerni, vagy becsületet szer ezni a kiérdemelt elismerésnek. A tarnazsadányi Egyetértés Termelőszövetkezetben Veréb János szocialista brigádja is nap-nap után kiérdem-- li a szövetkezet többi tagjainak elismerését. Nemcsak á közös munkából veszik ki példamutatóan a részüket, hanem a közösségi élet más területein is élen járnak..: A brigádnak 16 tagja van. Szinte alig van hiányzás, sőt a sürgető növényápolási és más időszerű munkák idején nem is fordult elő. A napokban azonban mégis nélkülözni kellett a brigád egyik idősebb tagját, aki betegsége miatt nem tud társaival részt venni a munkákban. A brigád beteg tagjának a munkarészét is elvégezte az összetartó kollektíva, akinek azonban a háztájiban is összegyűlt a munkája! A brigád tagjai ebben is segítségére siettek, munkaidő után, az esti órákban bekapálták a háztáji kukoricáját. Veréb János brigádja nemcsak névleg, de tettekben is hűen ragaszkodik a szocialista brigád címhez és a vele járó erkölcsi kötelezettségekhez. (p. e.) szert használunk — magyarázza Balogh Árpád. — Mennyi megtakarítást jelent az újítás? A vállalat központjának hivatalos iratait teszi elém. Az első félévben 60 059 fotették. Legfőbb kötelességnek azt tartják, hogy amikor a mezőben kérik, akkorra pontosan ott legyenek az emberek és a gépek. Koznia György és Szekeres István csoportja pontosan és jól dolV. SZLAVKIN: fetE-ra. Elhatároztuk, hogy elválunk. Legyünk függetlenek! — mondtuk.' — Élje ki-ki a maga életét! „Hát a vagyonkájukat miért nem felezik meg?” — kérdezték a szomszédok. Pedig az az igazság, kegy mi mindent megfeleztünk. Először a szobát. Fogtam egy darab krétát és vastag vonalat húztam a szoba közepén, jelezve, hogy ö a vonaltól balra, én meg a vonaltól jobbra fogok élni. Majd kettétörtem a krétát és igazságosan elosztottam kettőnk között. Nem packáztunk sokáig a könyvekkel sem. Én kaptam a páros, ő meg a páratlan számmal jelzett köteteket. Csupán a lexikonnal volt egy kis baj: neki több jutott egy kötettel. Engedékeny kedvemben voltam, s átengedtem a szóban forgó könyvet. — Én már mind átolvastam, de te összeszedheted az eszedet, ha... — Csak hallgass, te csak hallgass, — felelte. — Téged már az M-betűig terjedő szavak sem mentenek meg... Amikor már kissé belefáradtunk a felezési munkálatokba, leültünk az asztalhoz. Elővettem a kártyát, jól megkevertem és osztottam. Nagyon gyenge lapjaim voltak. Minden tromf nála volt. — Semmi baj, — mondtam, — megélek tromf nélkül is, — s az engem illető szobasarokba hajítottam a kártyákat. — Megélni megélsz, — sziszegte ö, miközben a neki jutott asztal felére letette a kártyacsomót, — de örökké hülye maradsz. Erre elővettem a fűrészt és kettéfűrészeltem az asztalt. Igaz, két lábon igenigen gyengén állt, de így teljesen az enyém volt... Aztán megfeleztük a tv-t is. Mégpedig úgy, hogy én a kontraszt, a függőleges szabályozógombokat forgathattam, ő meg a bekapcsoló, a hangerősítő és a többi egyéb gombot. Lassanként mindent elosztottunk, s elérkeztünk a nevünkhöz. Felírtuk vezetéknevünket egy papírra, amit kettétéptünk és bedobtuk egy kalapba. Behunytam a szememet, belenyúltam a kalapba és emeltem. ső tehát nála van. Finonyin köhintettem a vastag vonal felé. — lva elvtársnő, nem adná ide a Háború és béke első kötetét? — Nem. Ugyanis én még nem olvastam. A fal felé fordultam és olvasni kezdtem a könyvet — a közepétől. Az idő jócskán eltelt. Köhögést hallok a túlsó oldalról. — Nov elvtárs, nem akarja megcserélni a könyvet? Már eljutottam a feléig. — Nem cserélem! A név három utolsó betűje jutott nekem, így lett Ö lva elvtársnő, én meg Nov elv társ. S így kezdődött aztán az áhított új élet. Másnap, munkából hazaérve, ledőltem egy kicsit a heveröre. Elővettem kedvenc könyvemet, a Háború és béké-t. Felnyitom, s látom, hogy ez a második kötet. Az el— sziszegtem vissza. — Annyi baj legyen! Bondarcsuk hamarosan elkészíti a filmjét, s megtudom, mi a történet vége. Felállt, bekapcsolta a tv-t, csavargatta a neki jutott gombokat. Én meg az enyémet tekergettem. Kedvenc balettünket, a Rómeó és Júliát közvetítették. De most semmi örömünk nem telt benne. Dühösen csavargattuk a gombokat a készüléken. Kiki a magáét. S egyszer csak ropogás, sercegés, sivítás hallatszott és kialudt a fény. Megállapítot- , tűk: valami, valahol, ' valamiért kiégett. Sötétben maradtunk, mert előző nap nagyon buta módon osztottuk szét a gyufát: övé lett a gyufaszál, enyém a skatii- lya. Járkálni kezdtem a szobában, egyik saroktól a másikig. Ugyanezt tette ö is. Egész éjjel mászkáltunk, s amikor reggel a nap első sugara a parkettre esett, furcsa térkép tárult elénk. A vastag felezővonalból semmi sem látszott, viszont annál több fehér lábnyom virított szanaszét a parketten. — Ide figyelj — mondta Ő, — hozd a rongyot és töröld fel az egészet!... Felfortyantam, de ő folytatta: —... én meg reggelit készítek. „Ha piár mindent megfeleztünk, miért ne felezzük meg a kötelességeinket is” — gondoltam, — és behoztam 6 rongyot. S egy-liét perc múlva már éreztem is a konyhából beáramló finom illatot. Sonkás tojást készített a feleségem. A JUNOSZTY-ból fordította• Baráté Rozália.
