Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-03 / 129. szám
„Ni lesz veled, emberke ?" Kamasz gyerekek az élei küszöbén MA MÁR AZ A SZOKÁS, hogy az érettségiző diákok tablókészítését utánozva, az általános iskolások is — okos jelmondat kíséretében — megörökítik a nyolcadik osztályt. Kamasz lányok és kamasz fiúk komolykodó arccal néznek ránk ilyenkor városok és falvak kirakatainak ablakaiból az ígérettel néha: találkozunk öt év múlva. Az érett diákok elhatározó pályaválasztási mozdulata már itt, ezeíknél a tizennégy éveseknél főpróbát tart. Az első keresztút itt nyílik a gyermek előtt, aki azt szeretné tudni, hogy az életben — amit nem mindig és nem mindenkinek írnak nagy és szép kezdőbetűvel — ahová megy és merne tarthat. Hivatalos helyen — a megyei művelődésügyi osztályon és a megyei munkaügyi osztályon — hivatalos adatokat kértünk ezekről a fiatalokról. Az idén — számítva a szokásosan jelentkező sikertelen vizsga-kísérle- takikel — 5200 tizennégy éves végez a megye általános iskoláiban, 1300 városi és 3900 falusi gyermek továbbtanulásáról van tehát szó. A gimnáziumok a jövő tanévre 1200 lányt és fiút fogadnák, a szakközépiskolák 470 és a mezőgazdasági technikumok 40 főt. Ez összesen'piláfot--. Az ipari tanulóképzés 2500 létszámmal gyarapszik az új Iskolai évben, a mezőgazdasági tanulóképzés _290 főre számít, míg a megyében működő gyors- és gépíróiskolák 180 lányt tudnak fogadni. Az általános iskolákból kikerülő 5200 gyermekből továbbtanul 4600 fő. Marad tehát 520 fiú és lány"— nagyobb részük a megye alföldi falvaiban, az iparilag még nem fejlett vidéken —, akik tizennégy évesen elérkeztek az élet küszöbéhez. Akiket éppen életük legválságosabb szakában problémákkal terhes, de nagyon is döntő kamasz korszakában odaállít sorsuk az élet kapujába. SOROLHATNÁNK az okokat! Ezek a gyermekek kissé maguk is okai annak, hogy nem tanulhatnak tovább. A gyengébb előmenetaLű diákokat a középiskolák nem fogadják nagy örömméL Az ipari tanulóképzés is válogat már az általános iskolákból kikerülők közül, hiszen nem egy olyan szakma van, ahová ma már ipari tanulónak is inkább csak érettségivel rendelkezőket szeretnek felvenni. A továbbtanulás feltételei még nem mindenütt azonosak: más eset például egy kiskörei gyermek lehetősége, vagy egy egrié vagy akár füzesabonyié. Mit csinálnak ezek a gyerek- emberek a magúk tizennégy éves „érettségükkel”? Tájolásképpen kapjuk az 1960/61. évi megyei számadatokat. Akkor nyolcszáz gyermek nem részesült továbbképzésben 4100-ból, s ezek közül négyszáz keresett és kapott munkát. Hol állandó, hol alkalmi munkahelyet. 100 fő volt, aki keresett, de nem talált foglalkozást, 140 fő nem talált megfelelő elhelyezkedést és százhatvanan akadták, akik nem is kerestek maguknak munkalehetőséget. Időközben sokat fejlődött a káli gimnázium, megnyílt a peter vásári, a hevesi és a lőrinci középiskola, a kamasz munkakeresők száma nyolcszázról ötszázhúszra apadt De ez a szám még mindig magas. A megyei szervek keresik a megoldást a teljes foglalkoztatottság elérésére. Ipari vállalataink — főként a cukor- és konzervgyárak — idényjellegű munkára veszik fel ezeket a fiatalokat. Sokan — ebben a korban! — elmennek pályafenntartó munkára. A megye déli részéből — szüleik mintájára — fogják a kis utazó faládikát és ingáznak a főváros és a Heves megyei falu közt, vagy elmennek a megyéből, a megye művelődésügyi és munkaügyi szervei tisztában vannak azokkal az erkölcsi veszélyekkel, amelyek a foglalkoztatottság hiánya miatt fenyegetik a fiatalokat. Az utóbbi esztendőben az igények a fiatalokban magasra szöktek. Nemcsak elhelyezkedni akarnak, de makacsul ragaszkodnak olyan szakmákhoz, ahol keresni lehet és ahol ma „menő dolog” a munka. Nemcsak 1960—61-ben voltak olyanok, akik nem találtak maguknak megfelelő szakmát; idén is lesznek fiatalok, akik inkább nem vállalnak munkát, ha csak nem olyant találnak, amit ők megálmodtak. De ezek a típusok a veszélyesek, ezeket kell kereseti lehetőségekhez, munkához, foglalkozáshoz juttatnunk. Ezek a ,,foglalkozás nélküli fiatalok” nemcsak maguknak jelentenek tehertételt — nem tudnak mit kezdeni magukkal és a fiatalságukkal —, a családnak is. Könnyen kisiklik az életük. Azt mondják a megyei művelődésügyi és munkaügyi szervek, hogy az ipar, a mezőgazdaság és az egyéb foglalkoztatási kategóriák be tudják fogadni ezt az ötszázhúsa fiatal lányt és fiút. De sok munkahely még nem elég vonzó! Itt elsősorban a falun élő fiatalság jelent gondot. Ha jól szervezett állami gazdaságok, a gépesítést megvalósító termelőszövetkezetek hívják a fiatalokat, akkor a tárgyi feltételek birtokában — tanterem, gépek műhely és jó oktatók — jövőt látnak a hívásban a tizennégy évesek is és mennek. Az ipari tanulóképzés Heves megyei viszonylatban nem. tudja kielégíteni az igényeket. Az egri húsztantermes iparitanulóiskola tervei most készülnek és a harmadik ötéves tervben megvalósul ez a jelentős intézmény — a mai szűkös helyett. Pár éven belül tehát nagyobb lehetőségek nyünak az ipar oldaláról is. VÉLEMÉNYÜNK SZERINT azonban már most is többet kell tennünk ezekért a gyermekekért, akik tizennégy éves fejjel munkára gondolnak. Jelentkezzék az ipar, a mezőgazdaság átgondoltabb igénnyel és nagyobb szeretettel ezekért a fiatalokért. Ne az olykor „vásott kölyköket” és a teljes szorgalmat még meg nem tanult „neveletlent” lássák ezekben a gyermekekben, hanem a lehetőséget a fiatalokban. A megye művelődésügyi és munkaügyi szervei a fiatalok elhelyezési lehetőségeinek felkutatásával, az információs adatok gyors szolgáltatásával érjék él, hogy ezek az életben még tájékozatlan fiatalok — ebben az évben öt- százhúszan — helyre találjanak. Lehetőleg ne ingázással, vagy éppen semmittevéssel töltsék el fitalságuk éveit. Mit mond majd ez az ötszázhúsz fiatal öt év múlva egykori ötezer-kétszáz iskolatársának, ha megkérdezik: mivé lettél? (farkas! Közös barlangtúrák Aggteleken és Domicán Nem kell útlevél! A csehszlovák és a magyar szervek megegyezése folytán lehetővé vált a világhírű aggteleki és domicai csepkőbar- lang útlevél nélküli, kölcsönös megtekintése. Az Aggtelekre érkező magyar csoportok ezután az aggteleki barlangrészeket megtekintve, társasgépkocsikon, vagy akár személy- gépkocsikkal is, átmehetnek a csehszlovákiai Domicára, s ott megnézhetik a barlangrendszer másik, csodás részét. Ugyanígy a csehszlovákiai barlanglátogatók is megismerkedhetnek az aggteleki cseppkőcsodákkal. Aggteleken a domicai barlangtúrákra jelentkező magyar turistákról, látogatókról névjegyzéket készítenek, s magyar barlangvezető kíséri át őket Csehszlovákia területére. A magyar látogatók 28 forint befizetése ellenében, Domicán megkapják a 8 koronás barlangbelépőt, s a felmaradó 12 koronáért domicai emléktárgyakat is vásárolhatnak. A domicai cseppkőbarlang megtekintése mindenképp nagy élményt jelent majd a magyar természetbarátoknak'. Tanuló nemzet lettünk. Bizony. Még a sportban is. Most tanultuk meg nemrégen, hogy tanulnunk kell még az ökölvívást, mert az eltelt tíz esztendő kevésnek bizonyult ehhez. Aztán megtanultuk azt is, hogy elfelejtettük, amit tanultunk az asztali- teniszben, s most meg kell tanulnunk asztaliteniszezni újból, mert felejteni lehet eleget, de tanulni nem. És most újból tanulunk. Illetőleg újból tanítanak. Arra tanítanak Moszkvában, hogy tanuljunk meg kosárlabdázni. Nem mintha nem tudtunk volna valamikor kosárlabdázni, mert tudtunk, hisz megtanultunk, csak feledékenyek is vagyunk ... Így aztán most megint tanulhatunk. Vajon mit tanulunk 1966-ban Londonban? Mert arra csak titokban merek gondolni, hogy egyszer, végre, valahol és valamiben mi is taníthassunk ... (-ó) VIT-küldötteink: LÓRINCZ MÁRTA ' Az öt Heves megyei VIT-de- legátus egyike. Pár napja jött haza egyhetes cseh—lengyel kirándulásról. „Féljutalom”-út volt: a főiskolával mentek; kevésbe került Ez volt az első külföldi utazása. Két hónap múlva Afrikába megy: Algériába, a VIT-re. Ez lesz a második alkalom, hogy átlépi az ország határát. Lőrincz Márta harmadéves magyar—történelem—orosz szakos az Egri Tanárképző Főiskolán. Tanár lesz, és ideálja Madame Curie („— de ezt ne írja meg, mert nagyképűen hangzik”). — Mert nagyon határozott, mindig maga előtt látta világosan a célt. Azt, hiszen optimista, sokoldalú... A családban Lőrincz Márta lesz a hetedik pedagógus, nagyanyja tanítónő volt, édesanyja is elkezdte a képzőt... Nagynénik, unokatestvérek választották a tanári pályát. Pedagógusok vették körül az iskolában is, otthon is. Az állami gondozottak otthonában. — Szeretek az emberekkel foglalkozni, megismerni őket. Rengeteg barátom van. öten vagyunk barátnők... — A legizgatóbb kérdések egyike számomra, hogyan lehet vonzóvá tenni az embereknek a mozgalmi életet. Nagyon fontos az emberekkel való bánásmód, a szervezés... — Sokat vitatkozunk a kollégiumban. Vannak közöttünk olyanok is, akik helytelenül gondolkoznak, szinte azt mondhatnám, hogy nihilisták, vagy egzisztencialisták. De szerencsére, nagyon kevesen. KISZ-alapszervezeti titkár volt a főiskolán. Most a propaganda- és a kulturális ügyeket intézi. Csúcsvezetőségi tag. Agilis szervező. Négyes tanuló. — Nagyon kevés a szabad időm. Ügy érzem, keveset olvasok. Képzőművészettel, zenével többet szeretnék foglal-; kozni. — Szaktárgyaim közül a tör-: ténelmet kedvelem legjobban; Az orosz mehetne jobban is-.' — Nem tudom mi lesz ebben a vizsgaidőszakbein. Egyszerűen nem megy a tanulás. Mindig Algériában járok gondolatban. Állandóan a VIT-en vagyok ... Már az a tudat is nagy élmény, hogy ott leszek; De nem lenne szép, ha egy VIT-küldött megbukna a vizsgákon. A 200 főnyi küldöttségben képviseli hazánkat a VIT-en,’ Fél év óta párttagjelölt. (berkovitsf írta : Horst Czerny és Klaus Scheel Fordította: Tihanyi Vera 28. MIKÖZBEN a felhívás megjelenik és eljut a lövészárkokba és a pincékbe, a szovjet katonák és páncélosok már az Alexanderplatz és a Tiergarten közelében járnak. Span- dauban, a rendőriskola területén, 10—14 éves Hitler-ifja- kat vetnek be az utcai harcokba. Egy sem éli túl a csatákat. Eközben becsapódnak az első szovjet gránátok a birodalmi kancellária épületébe. „A hősök bunkerében” füst és égésszag terjeng. A ventillátorokat, amelyeknek az lenne a feladatuk, hogy friss levegővel lássák el a bunkert, átmenetileg ki kell kapcsolni, mert olyan fojtó levegővel árasztják el a helyiségeket. Miközben ott fenn az emberek tízezrei pusztulnak el, lenn a föld alatf a már teljesen eszelőssé vált' Führer egyik képtelen parancsot a másik után adja: A 9. és 12. hadsereg egyetlen nagyszabású támadásban szabadítsa fel Bér4 MiPUJS&G 1965. június 3., csütörtök lint, a Berlintől északra visz- szavonulóban levő 25. gránátos és a 7. páncélos hadosztály megvert maradványai pedig siessenek Berlinbe az ő megmentésére. „Az ellenséget meg kell semmisíteni Berlin déli részében és azután helyreállítani az összeköttetést a birodalmi kancelláriával”, parancsolja Hitler. Rádión értesül arról, hogy ezek a kötelékek nagyrészt már nem is léteznek. Csupán a Wenck tábornok parancsnoksága alatt álló 9. hadsereg maradványai léteznek még. Amikor Wenck tábornok értesül róla, hogy a Führer éppen az ő hadseregét szemelte ki Berlin „felszabadítására”, eszelős nevetőgörcsöt kap. Már régen nem rendelkezik bevethető hadsereggel. Egységeit szétzúzták, felmorzsolták. Akik élve maradtak — par ezer sebesült Volkssturm-em- ber, kamasz és megroppant idegzetű katona — megfelelő élelmiszer- és lőszerellátás nélkül vonszolják magukat Potsdam felé. A néhány megmaradt páncélost is ott kellett hagyni, mert!nem volt üzemanyaguk. Berlinben azonban Goebbels zavartalanul adja ki a győzelmi jelszavakat: „Nagyszerű fogadtatást készítünk elő Wenck felszabadító hadseregének!” Hitler új kitüntetést akar adományozni a tábornoknak és előkészíti vezértá- bornagyi előléptetését... Közben Berlintől 50 kilométerre végérvényesen megsemmisítik a náci tábornok megvert egységeit is. ★ ÁPRILIS 28-ÁN a fasiszták már csak Berlin belvárosában tudják tartani magukat. A birodalmi kancellária körül bezárul a gyűrű. Ugyanaznap késő este Berzarin vezérezredes, az 5. szovjet támadó hadsereg főparancsnoka bejelentést tesz: „A Berlint megszálló szovjet erők parancsnokának 1. számú parancsa. — A mai nappal a Berlin megszálló szovjet egységek és a város parancsnokának neveztek ki. A Vörös Hadsereg legfőbb vezetésének felhatalmazása alapján átveszem a közigazgatási és a politikai hatalmat.” Az emberek csak lassan merészkednek ki a romok közül és a pincékből. Először látnak szovjet katonákat. Nem mindenki előtt világos azonnal, hogy a Vörös Hadsereg a felszabadulást hozta el számukra a fasizmus alól, de valamennyien rendkívül csodálkoznak. A Goebbels-propa- ganda éveken át azzal trak- tálta őket, hogy a Szovjetunióban „alsóbbrendű” emberek élnek. Most azt kellett látniuk, hogy a szovjetek, első intézkedésként, igyekeznek biztosítani a berlini lakosság ellátását. Miközben néhány utcával arrébb még tovább folyik az elkeseredett harc, a berliniek élelmiszereket kapnak a szovjet hadsereg tartalékaiból és meleg ételt. Számukra tehát, ezzel véget ért a háború. A feldúlt belváros szívében azonban még tovább folyik a harc. A Führer még egy pár óráig életben akar maradni .„ Hitler utolsó napja 1945. ÁPRILIS 29-én lassan hajnalodott. Tkacsev ezredes, az I. Belorusz Front Bruch- mühle mellett, Strausbergben berendezett vezérkarának tagja, halálosan kimerült és álmos volt. Nem csoda, hiszen egyhuzamban húsz órát talpon volt. Ö kapta feladatul a berlini lakosság ellátásának biztosítását. Hat napja jött a különparancs, hogy neki kell gondoskodnia a berliniek élelmiszer- ellátásáról. Egész éjszaka jelentések és statisztikák felett görnyedt. Számolt és újra számolt. Egy percre sem dőlt le, cigarettával és feketével tartotta ébren magát. Lesújtó volt a kép; Berlinben több mint kétmillióan maradtak. Leírhatatlan a káosz, a lakosság éhezik, betegségek tombolnak, járványok fenyegetnek, a közlekedés megbénult. Berlin 33 000 kórházi ágyából 8500 maradt. A lakosság a teljes kétségbeesés szélén állott. Az élelmiszerellátásról már senki sem gondoskodott. A nácik által megállapított napi fejadag 200 gramm kenyér, 25 gramm hús, 400 gramm burgonya, 10 gramm só és cukor volt, de egy szemernyi zsiradékot, vagy tejet sem tudtak biztosítani. „Ez éppen hogy csak az éhen- haláshoz elég” — mondotta az ezredes a köré gyűlt tiszteknek. „Sajnos azonban amíg a városban harcok dúlnak, nem tudjuk a fejadagokat emelni.” Ismét írásait tanulmányozta és kétségbeesetten állapította meg, hogy a város készletei még ezeket a fejadagokat sem képesek biztosítani. Tkacsev határozott: „Ilyen körülmények között igénybe kell vennünk a hadsereg készleteit, mert különben éhen halnak az emberek. Berzarin elvtárs már utalt arra, hogy a hadseregnek kell gondoskodnia a lakosságról.” Berzarin vezérezredes április 28. óta volt Berlin város-parancsnoka. Április 29-én este Berlin már csak égő, füstölgő, kísérteties romhalmaz volt. A levegő bűzlött a hulláktól és a lótetemektől, a hamutól és az üszkös romoktól. A VÁROS NAGY RÉSZE már szilárdan a Vörös Hadse-f reg kezében volt. A fasiszta védelmi vonalakat áttörték. Már csak néhány egymással gyér összeköttetéssel rendelkező harci egység képezte a „frontot”. Az egyik csoportot Friedrichshainban zárták körül. Egy másik kötelék maradványait az Alexen- derplatznál már tizenötödször kergették a tűzbe egészen az utolsó emberig. A Leipziger Strasse páncélöklöktől volt hangos. A charlottenburgi műszaki főiskola romjai között gránátosok és népfelkelők vé- reztek el. A vörös gárdisták rohammal foglalták el a Moltke-hidat. A romhalmazokon át szovjet egységek közelítették meg a Reichstag épületét. Itt, a Birodalmi Kancellária körül tombolt a leghevesebben a csata. A „hősök bunkerében” 22 órakor tartották meg az utolsó megbeszélést. A Hitler Adolf nevet viselő emberi roncs sápadtan, reszketve értesült, hogy a Vörös Hadsereg páncélosai az Anhalter pályaudvarnál állnak, más szovjet kötelékek már elérték a Potsdamer teret és géppuskákkal a Hermann Göring utat pásztázzák: a birodalmi kancellária épületétől 200 méternyire levő birodalmi légügyi minisztérium pedig nem tartható sokáig. ★ A GÉP MÁR óráik óta stzelta a levegőt. Április 30-án szállt- fel a Moszkva melletti vnuko- vói repülőtérről. Lassan feltűntek Németország határai. Frankfurt am Odertől keletre, a calaui tábori repülőtéren szállt le. Nyolc utasa volt: német antifasiszták. Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttei, az Ulbricht-csoport, vértől áztatott, de felszabadított földre lépett. (Folytatjuk
