Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-03 / 129. szám
Segíteni Napalm... tengerészgyalogosok... terrorbombázások ... puccsok ... tiltakozó öngyilkosságok... 300 lelőtt agresszor-repülőgép ... Ha mindezeket a fogalmakat halljuk, olvassuk, önkéntelenül is azokat az utóbbi években lezajlott eseményeket idézik, amelyektől annyit szenvedett Észak- és Dél-Vietnam népe. Ezek a fogalmak nemcsak egy békés nép ellen elkövetett agressziót és kíméletlen gyilkosságsorozatot elevenítenek fel, de egybefonódnak egy másik fogalommal; a szolidaritással is. Szerte a világon spontán mozgalmak indultak a terrorbombázásoktól, s az évek óta tartó nyílt amerikai beavatkozástól annyit szenvedett vietnami nép segítésére. Megyénkben is egyre—másra gyűlnek össze üzemek, hivatalok, termelőszövetkezetek dolgozói, hogy véleményüket hangoztassák a vietnami agresszióval kapcsolatban, s eljuttassák együttérző soraikat a dzsungelekben harcoló, vagy a támadó amerikai gépek ellen küzdő észak-vietnami testvérnéphez. Legutóbb az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói intéztek tiltakozást a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztálya útján az Egyesült Államok agressziója ellen, amiért megpróbálja vérbe fojtani a dél-vietnami nép hősi szabadság- harcát, és terrorbombázásokat folytat a Vietnami Köztársaság ellen. A tiltakozó távirat, amelyet a vállalat több mint 1200 dolgozója nevében küldtek el, így fejeződik be; .....tiltakozunk az amerikai agresszió ellen, követe ljük, hogy az amerikai csapatok azonnal vonuljanak ki Dél-Vieínamból és szüntessék be a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni terrorbombázásokat”. A szolidaritás hangja mind erőteljesebb megyénkben. Ezt bizonyítják többek között a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál tartott gyűlések is, amelyen erélyesen tiltakoztak a gyár dolgozói az amerikai agresszorok bűnös politikája miatt, sürgetve, vonuljanak ki azokból az országokból, amelyeknek népei hazájuk függetlenségéért fogtak fegyvert, hogy békében építhessék hazájukat. A kitérőgyáriak erélyes tiltakozását Szentgáli István továbbította szerkesztőségünkhöz, de mások is tudósítottak arról, milyen egyöntetű megyeszerte a felháborodás az agresszió miatt... de a segítőkészség is. Sokféle módján nyilvánul meg ez a segítőkész akarat. A szolidáris gondolatok, tiltakozások mellett azzal is bizonyságot adnak megyénk dolgozói önzetlen segítő- készségükről, hogy jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy hazánk 10 millió forint értékű gyógyszert, ruhaneműt, orvosi felszereléseket küldhessen az agresszorok ellen harcoló vietnami hazafiaknak. De túl azon, hogy az agresszió miatt érzett felháborodásukat szavakba öntik, hogy táviratokkal ostromolják azokat, akik felelősek az intervencióért, hogy forintjaikkal is készek segíteni a vietnami nép harcát, olyan levelekről, véleményekről is számot adhatunk, amelyekben annak az elhatározásuknak adnak kifejezést munkások, bányászok, katonák, hogy szükség esetén fegyverrel a kézben is készek segíteni a vietnami nép szabadságának kivívását. „Olvasom a lapokat, hogy mindennap több és több a jelentkező a hős vietnami nép szabadságharcának segítéséhez. Én is a jelentkezők között vagyok, mert mélyen felháborít az amerikaiak intervenciója” — írja levelében a néphadsereg egyik tartalékos tisztje, a hevesi járásból. A jelentkezők között elsőként a selypi iparvidék bányászai, Bocsó Gyula, Andó László, Leofeld Péter ajánlották fel szolgálatukat a vietnami nép függetlenségének kivívásához, s megyeszerte mind többen csatlakoztak elhatározásukhoz, köztük Csatári Lajos egercsehi bányász, Bajzáth P. József, Szabó János, Simon György, Radics Ernő, az egri Finorrszerelvénygyár dolgozói. Jelentkeztek munkásőrök, tartalékos tisztek, volt karhatalmis- ták, akik a munkáshatalom megvédésében is bizonyították; készek fegyvert fogni, ha a népek szabadsága, függetlensége, a szocializmus ügye forog kockán. Ezek a jelentkezések és a szolidaritás megannyi jelei azt bizonyítják, hogy megyénk dolgozói sajátjukénak vallják a vietnami nép harcát s arra törekednek, nogy miként mi békében élünk, építhetünk, ugyanezt tehessék a ma még az agresszorok ellen harcoló vietnami parasztok, munkások is. Ennek az akaratnak a lényege sűrűsödik össze a tettekkel bizonyított gondolatban; segíteni! S különösen erős ez az elhatározás most, a vietnami szolidaritás hetében. K. E. Események — sorokban PNOM PENH: Mint az AFP jelenti, a kambodzsai kormány szerdán közleményt adott ki és ebben válaszol a Daily News nevű thaiföldi lapnak Kambodzsa és Kína ellen emelt vádjaira. A thaiföldi lap állítása szerint Kambodzsa megengedi, hop Kína támaszpontjául használja fel Kambodzsát Thaiföld ellen. A kambodzsai kormány, közlemény rámutat, hogy Kambodzsa őszinte baráti viszonyban van a Kínai Népköztársasággal, de sem Pe- kingnek, sem bármilyen más hatalomnak nem adott jogot arra, hogy beavatkozzék külpolitikájába. A kambodzsai kormány erélyesen visszautasítja a thaiföldi rágalmakat. NEW YORK: U Thant ENSZ-főtitkár és Alex Quaison-Sackey, az ENSZ-közgyűlés elnöke közös jelentésben fordult a 33-as bizottsághoz, sürgetve a világszervezet pénzügyi válságánál, megoldását. Az ENSZ-főtitkar és a közgyűlés elnöke azt sürgeti, hogy még a közgyűlés összeillése előtt (szeptember) találjanak a tagállamok valamilyen áthidaló megoldást. A 33-as bizottság feladata lenne felszólítani a tagállamokat, tegyenek „önkéntes hozzaja rulást”, s adományaikkal szüntessék meg az ENSZ pénzügyi nehézségeit. ACCRA: Ghana keleti tartományainak törzsfőnökei felhívással fordultak a kormányhoz, tegyen lépéseket annak érdekében, hegy a British Museum származtasson vissza olyan ghanai relikviákat, amelyeket a gyarmati uralom időszakában az angol hivatalnokok erőszakkal tulajdonítottak el a tartományi törzsfönöktőL E felhívás nyomán az accrai múzeum sürgős megkereséssel fordult az angol kormányhoz. RAWALPINDI: Csou En-laj, miniszterelnök, szerdán egynapos látogatásra Rawalpindibe érkezett, ahol találkozik Ajub Khan, pakisztáni elnökkel. Csou En-laj csütörtökön utazik el Pakisztánból Dar-Es-Salaamba, hogy viszonozza Nyerere, tanzániai elnök februári, pekingi látogatását FATE: A Kennedy elnök meggyilkolásával gyanúsított Oswald özvegye, Marina Oswald, házasságot kötött Jess Porter, 27 éves elektronikai szakemberrel. Az újdonsült férjnek előző házasságából két kisgyermeke van. BRÜSSZEL: Csőmbe, kongói miniszterelnök, Brüsszelben Walter HaUstein professzorral, az Európai Gazdasági Közösség bizottságának elnökével tárgyalt a léopoldville-i rendszernek nyújtandó nyugat-európai gazdasági segítségről. A Reuter tudósítása szerint Hall- stein professzor megígérte, hogy a léopoldviUe-i kormány vezetőjének kérését „gondos megfontolás tárgyává teszi”. DJAKARTA: Sukarno elnök fogadta az SZKP küldöttségét, amely Rasidovnak, az Üzbég KP Központi Bizottsága első titkárának, az SZKP elnökségi póttagjának vezetésével részt vesz az Indonéz KP 45 éves jubileumán. Sukarno és a szovjet vendégek meleg bargti beszélgetést folytattak. 2 XtPUJSMG 1963. június i, ««törtök Él Poltavában egy tanár A z osztályban szorgalma- san sercegnek a tollak. A gyermekek egy izgalmas témájú dolgozatot imák; Az én legkedvesebb hősöm címmel. Itt van például Tan Emeren fogalmazása — „Az én legkedvesebb hősöm — a mi tanarunk, Iván lljics Bábák, aki finom lelkű, megbízható barát és igazi kommunista, ö nemcsak jó tanár, de komoly, becsületes, igazságos ember, aki környezetéhez is mindig udvarias és figyelmes. Én árva vagyok. Amíg koUégiumba nem kerültem, egy öreg néninél laktam. Iván lljics gyakran meglátogatott. A koUégiumba is az ő segítségével jutottam be. Ugyanígy Nyina Kosztyenko is, akinek szintén nincsenek szülei. A vakációt mindig Iván II- jicsnél töltöm és úgy érzem magam, mint otthon”. _ Hát lehet is irigyelni a poltavai kémiatanárt... Nem minden tanárnak adatik meg, hogy tanítványai szemében hős legyen. Tanári pályáját a háború előtt, Partizán faluban, Zaporozs mellett kezd- 1/0. Még egyetemi évei alatt elvégezte a repülőiskolát. 1940 őszén behívták Ivánt a hadseregbe és tanfolyamra küldték, 1942 májusában kiküldték a frontra. Babek mar az első harci feladat ^intésével hírnévre, dicsőségre tett szert. /Slyan híres pilóták sorai” ban harcolt, mint pl.: Alekszandr Pokriskin, annak bátyja Glinka, s Vadim Fagye- jev. Az első légiharcok a Kubáiig felett folytak, amelyek nagy bátorságot, vakmerőséget követeltek a kitűnő pilótától, Bábáktól. Egyszer pedig olyan eset történt, amely egyenesen regénybe illik: Babáknak Partizán falunál, • az iskola felett keUett légiharcot vívnia. Bábák társaival reggel óta ,/szabad vadászaton” volt, s a falu felett keringtek, amikor hirtelen, a Bábáktól alacsonyabban repülő pilóták meglátták, hogy a szovjet bombavetők nagy feladatot teljesítenek: két „Messze rschmidtet” üldöznek. Néhány perc múlva fellángolt az első gazember gépe, majd hamarosan kigyulladt a második is. Iván lljics ezután alacsony repülést végzett a falu felett, s röplapot szórt le ezzel a felirattal: „Köszöntelek benneteket, testvéreim, abból az alkalomból, hogy megszabadultatok a fasiszta rabságtól. A ti tanárotok, Iván Bábák. Üdvözletét küldi az én barátom és repülőtársam, Petruscsev is.” 1943 őszén a tanár magas kitüntetést kapott, a Szovjetunió hőse - címet. TÓTH ESZTER: Úttörőavatáskor Volt nyakkendőm, kék katáng, piros az új, mint a láng. Láng a szívem, láng kezem, ha munkámra ráteszem: ég a munka fényt ragyog. E piros fény én vagyok: felavatott úttörő! Érted égek s szép jövő, s rád, avató bizalom, méltó leszek, fogadom! A gép, amelyen Iván lljics repült, különleges volt, rajta fehér betűkkel ez a feUrat: „A mariupoli iskolásoktól". Szülőföldjének iskolásai sok pénzt gyűjtöttek, és vettek rajta egy harci gépet, amelyet tanítójuknak ajándékoztak. Bajf ■mMf bak zsebkönyvében már 330 harci eseményt tartott nyilván, közülük 103 nehéz légiharcot, s 35 eUenséges repülőgép megsemmisítését, amelyért 1945 márciusában Iván Babakot előterjesztették az Arany csillag Érdemrendre. Fje váratlan esemény törX J tént. A háború legvégén a pilóta lezuhant gépével. Iván lljics a földön tért eszméletre, ahol németek vették körül. Ezután kihaUgatásra vitték, a német légi haderő Gestapo- parancsnokához. A vallatáson a jegyzőkönyvbe ezt írták: „Bábák úgy viselkedik, mint egy meggyőződése« kommunista.. Közben a hazai repülőtéren Iván Babakot az elhalálozottak soraiban szárrflálták. De nem törődve semmivel, barátai nem nyugodtak bele elvesztésébe, folytatták a kérde- zősködést a német rabságból szabadult foglyoktól. — Nem találkoztak egy ilyen és ilyen pilótával? Egyszer, a győzelmi díszlövés után, Pokriskin ezredes szobájában megszólalt a telefon, s ismeretlen hang jelentette: „Bábák pilóta a szabadon bocsátandó foglyok között van a német táborban”. Időt, fáradságot nem kímélve, Pokriskin azonnal elutazott Ivánért. pván Bábák kitüntetéséről • szóló irataihoz hozzátehetjük kiegészítésiképpen egv pol tavai kislány levelét, aki nagyszerűen jeUemzi őt. „A szovjet nép győzelme = fiainak férfias magatartása és hősiessége, akiket a párt nevelt, mint például Iván Bábák is”. — De azt mondta a vakmerő püótáról Pokriskin is, a Szovjetunió hőse háromszoros érdemrendjével kitüntetett vezérezredes: „Azért tudott győzni a szovjet nép, mert fiai igazán szerették hazájukat, készek voltak minden áldozatra érte”. Irta: K. Szuhov (Fordította: Homok Mária) I' A három bölcsesség Indonéz mese Történt egyszer, nagyon régen. A gazdag ember a kertjében sétálgatott, amikor meglátta, hogy egy tarka tollú kis madár belegabajodott a kifeszített hálóba. Odament, kiszabadította a kétségbeesett madarat, tenyerébe vette, simogatta, úgy nyugtatgatta. De majdnem elejtette a csodálkozástól, mert a madár megszólalt: — Add vissza a szabadságomat — könyörgött —, hiszen ha kalitkába zársz, semmi hasznod nem lesz belőlem, mert úgysem énekelek. Míg ha szabadon bocsátasz, megtanítalak három bölcsességre. — Ha nem énekelsz, valóban semmi hasznom belőled — mondta a kert ura. — Halljam hát a bölcsességeidet! — s ezzel elengedte a kis madarat. Az meg fennen repülve így szólt: — A három bölcsesség: — „Ne búsulj olyan dolgokon, amelyeken változtatni már nem lehet” — „Ne kívánd, amit megkapnod nem lehet”, és „Ne hidd el, ami igaz nem lehet!” És szólt a kert gazdája: — „Köszönöm a tanításaidat, kedves madárka, igyekszem megszívlelni azokat, mert valóban bölcsek!” Ezután folytatta sétáját és mélyen elgondolkozott a hallottakon. Ám töprengéséből gúnyos kacagás riasztotta fel. Körülnézett, ki nevet ilyen gúnyosan, hát látta ám, hogy a kis madár repked felette. — Miért nevetsz ilyen gúnyosan? — kérdezte. — Kinevetlek, amiért olyan könnyen eleresztettél — felelte a madár. — Az emberek azt képzelik, hogy a legokosabb teremtményei a világnak, pedig milyen ostobák. Hiszen, ha te is okosabb lettél volna, most te lennél a világ leggazdagabb embere. — Hogy lehetnék az? — kérdezte a kert gazdája. — Az én gyomromban egy akkora gyémánt van, mint egy tyúktojás. Ha nem engedtél volna szabadon, tied lenne a gyémánt. A gazdag ember először dühöngött, majd hízelegni kezdett a madárnak és megpróbálta visszacsalogatni: — Gyere vissza hozzám, kedves kis madárka, mert mi hasznod van a gazdagságodból, ha szabadon szállva éhezel, vagy elpusztít egy macska. Nálam pedig meleg szobát kapsz, friss ételt-italt adok neked, s úgy vigyázok rád, mint a két szememre. A kis madár csak hallgatta a csalogatást, és még jobban nevetett. — Miért nevetsz folyton? — dühösködött a gazdag ember. — Már hogyne nevetnék, mikor a bölcs tanításokért cserébe visszaadtad a szabadságomat, de mégsem követed azokat. Azt mondtam: — „Ne búsulj olyan dolgokon, amelyeken változtatni nem lehet”, és te mégis búsulsz, hogy szabadon engedtél. Másodszorra azt mondtam: „Ne kívánd, amit megkapnod nem lehet”, és te most mégis azt kívánod, hogy bárcsak visszatérnék hozzád — feláldozva szabadságomat. Harmadszorra pedig azt mondtam: „Ne hidd el, ami igaz nem lehet?’, és te mégis elhiszed, hogy egy tyúktojás nagyságú gyémánt van a gyomromban, amikor én magam, teljes egészemben is alig vagyok akkora, mint egy tyúktojás. Látod, milyen ostoba vagy?!... A madárka elrepült, a kert ura pedig megfogadta, máskor jobban megjegyzi és megfogadja a bölcs tanításokat. ÓKA MATYI, A HORGÁSZ Matyi szenvedélyes horgász. Szorgalmasan ki-kijárogat a folyóra pecázni. Egy alkalommal hal helyett — egy rugót fogott! Aztán horpadt> rozsdás alkatrészeket. A vashalom láttán csodálatos ötlete támadt. ... , S legközelebb — amint látjátok —, maga barkácsolta kisautón ment horgászni! ” (Vadász György rajza) Az Alpokban havazik város utcáinak nagyrésze víz alatt áll. Franciaország északi és középső részén esik az eső, északkeleti csücskének hegyvidékén olyan alacsony a hőmérséklet, hogy újra üzembe állították az épületek központi fűtését. Ugyanakkor napsugárban fürdő Riviera fogadja a dél-felé utazót: a francia tengerparton kedden délután 19—22 Celsius meleg volt leolvasható a hőmérőkön. Hasonlóképpen verőfényes volt az időjárás Spanyolországban a Madridtól északra fekvő hegyvidék kivételével, amelynek egyes pontjaira a hőmérséklet plusz 3 fokra süllyedt k k k __{,__ PÁ RIZS (AFP): A jelentések szerint újabb havazás vastagította az olasz— svájci határ hegyvonulatainak néhol amúgyis több méter vastag hótakaróját. Havazott az észak-olaszországi Dolomithegységben is. A Svájc északi részében fekvő Schwyz kanton legöregebb emberei sem emlékeznek az ideihez hasonló „havas tavaszra”. Havazik a Berni-felföldön és a szomszédos Alpokban, ahol az egyik országutat lavinaomlás zárta el, — egy 24 tagú kirándulótársaság a hegyekben rekedt. Nyugat-Németország déli részében alacsony hőmérséklet •mellett ömlik az esői Passau szólva hangsúlyozta; rendkívül fontos, hogy minden ország és nép, amely érdekének tartja a nemzetközi helyzet javulását, a béke és az igazságos, egyenrangú nemzetközi kapcsolatok biztosítását, síkra- szálljon a jelenleg mutatkozó veszélyes fejleményekkel szemben, a tartós béke megőrzéséért és minden nép szabad fejlődésének biztosításáért. — Ezekben az erőfeszítésekben természetesen fontos szerep vár a szocialista országokra, a nemzetközi munkás- mozgalomra. PRÁGA (MTI): Tito elnök és felesége szerdán egyhetes hivatalos látogatásra Csehszlovákiába érkezett. A jugoszláv vendégeket a prágai repülőtéren ünnepélyesen fogadták. Antonin Novotny köztársasági elnök, a CSKP KB első titkára mondott üdvözlő beszédet, amelyre Tito elnök válaszolt. Novotny rövid beszédében hangoztatta: „meggyőződésünk, hogy e látogatás alkalmával folytatandó eszmecsere mind országaink együttműködésének bővítéséről, mind a jelenlegi nemzetközi problémákról hasznosak lesznek. Bizonyosak vagyunk benne, hogy az önök látogatása tovább erősíti a nemzeteink közötti barátságot és együttműködést és hozzájárul a szocialista országok egységének és a világ békéjének megszilárdításához” — mondotta a többi között Novotny, akinek szavaira Tito elnök válaszolt. Tito válaszában hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia és Csehszlovákia népei között a hagyományos barátság alapja a szocializmus eszméinek azonossága és a békés nemzetközi együttműködés. A nemzetközi helyzetről Tito Prágában
