Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

Az egri országos dalostalálkozó ünnepeltje: Bárdos Lajos liossutli-díjas zeneszerző és karnagy Nemrég járt itthon a világhírű magyar származású ka­nadai tudós, a sztressz elméletének kidolgozója, Selye János professzor. A tudomány rovatában aktuális portrét közöl róla a Tükör. Többek közt azt írja: „VIRCHOW annak ide­jén megfiatalító kísérleteket végzett, Selye két hét alatt megöregített egy patkányt kalciuminjekciókkal.” Ha már éppen tudományról van szó, nem lesz érdemte­len talán megemlíteni, hogy Rudolf VIRCHOW (ejtsd: Fir- hov) német patologus professzor volt, aki a sejtkórtan tudo­mányának elméletét dolgozta ki annak idején... Szegény VIRCHOW már régen meghalt (1902-ben) már kor világszerte feltűnést keltettek a híres-nevezetes „meg­fiatalító kísérletek”. E. Steinach osztrák orvos-fiziológus kezdte a nemi mirigyek műtét útján való átültetését, mert észrevette, — ugyan miért ne vette volna észre —, hogy öregkorban ezekkel van baj. Akire viszont most történt célzás a Tükörben, az Szer- gej VORONOV orosz fiziológus volt, aki azzal tűnt fel, hogy majom-mirigyeket ültetett át arra vállalkozó férfiakba... (Ezt viszont VIRCHOW igazán nem csinálta.) Sajnos, az öreg férfiakat ezek a kísérletek sem fiatalí­tották meg... Csak majmolni tudták tőle a fiatalságot... így ez akkor divatos fiatalító kísérlet ma már nagyon elörege­dett... (Dr. Szemes) Megjelent a Művészeti Lexikon L kötete még hátra volt a kötet 628 ol­dalából vagy ötven oldal. Közben szemünkbe ötlik a magyar anyag. Újra végig kell lapoznunk a kötetet: Aersten, Altdorfer, Amerling, Baidung, Grien, Bellini, Bol, Boltraf- fino, Brueghel, CambiasoJ Campi, Carriére, Cézanne, Cip- per, Claude Lorraine, Constab­le, Coques, Corregio, Costa, Courbet, Cranach Crespi, Cri- velli, Curp, Daubigny, Dau­mier, David, Decker, Dela­croix, Denis, Dürer, Eybl, Jan vän Eyck egy-egy közölt képé Szépművészeti Múzeumunk tu­lajdonában van. A 35 kép — Baldung Grientől kettő — már önmagában is érték a magyar olvasónak. Hozzájuk csatla­koznak azok a képek, amelyek idegen művészek magyaror­szági munkáit mutatják be. Így például Attavante pompás! Corvinája, Bergl freskója az Egyetemi templomban, Cane- vale diadalíve, Joseph Engel1 váli temploma. A magyar műemlékek — most nem beszélve a nagyobb városcikkek illusztrációiról — különös öröm Bélapátfalva, Csákvár, Csaroda, Csempesz- kovács és Egregy képe. A középkori magyar festé­szet képviselői közül az Apos- tol-vértanúságok mestere* Aquila János, a Bártfai Ma­donna mestere, a Báti I. és B. E. mester egy-egy képét lát­hatjuk, de rajtok kívül még öt régi mesterről olvashatunk a szövegben. A XVII—XX. századi ma­gyar festők között Donát Já­nos egy portréja és Beller Ja­kab freskói szerepelnek. Ebből az időszakból még tíz magyar festő, három rézmetsző — Czetter Sámuel képpel, — ti szobrász — Dunaiszky Lőrinc és Engel József képpel — két építőmester, hat kőfaragó, ti­zenegy bútorműves, asztalos és ács — Baumgartner Bemát* Dohányosi József és Éder Jó­zsef képpel — egy pesti kár­tyafestő, két harangöntő, egy- egy kőnyomdász, pecsétmetsző* fazekas és kályhás, rézműves és órás szerepelnek cikkekkel. De a múlt mellett a modern anyag is jelentős helyet ka­pott. Nemcsak olyan nagy ne­vek szerepelnek, mint Aba No- vák, Berény, Bernáth Aurél. Csók, Csontváry, Derkovics. Dési Huber, Domanovszky, Ék Sándor, Egry, hanem minden számításba jövő fiatal művész is. Ugyancsak gazdag a lexikon cikkanyaga. A Művészeti Le­xikon a ma szemléletével a mai magyar emberhez szól, és így valóban hivatott betöl­teni azt a sok éves hiányt, amely az eddig megjelent egyetlen magyar művészeti le­xikon elavulásával támadt. Éppen ezért elismerés illeti a mű szerkesztőit, Genthon Ist­vánt és Zádor Annát, a lexi­kon több mint száz munkatár­sát, hogy e nagyon jelentős munkát létrehozták és végül, de nem utolsósorban az Aka­démiai Kiadót, hogy ilyen szép köntösben jelentette meg a kötivvaí. . *. a ga, Bologna, a Borobudur, Bulgária művészetének képéi, egy ceyloni sziklafreskó, Char­tres, Chenonceaux, Chorsabad kapuőrző emberfejű bikája, a Corvinák, Csehszlovákia mű­vészetének képanyagából a prágai képek és a Vyssi Brodi madonna, a nálunk úgyszól­ván ismeretlen dániai művé­szet anyaga, a gazdag egyip­tomi képanyag, az elámi mű­vészet illusztrációja, a szép er­délyi szőnyegek, az eszkimó művészet érdekes képei, Esz­tergom, az etruszk művészet és az expresszionizmus érde­kes illusztrációs anyaga. Már ez a szemelvényes felsorolás megérteti, hogy végül is szá­molni kezdtem a képeket, de ezernél abbahagytam. Ekkor ben tartotta az összes mezőgaz­dasági földterület kétharmadát, hatmillió feddánt. Egymillió feddánt Faruk királyi család­ja bitorolt, ugyanakkor két­millió fellah föld nélkül, — s hozzátehetem, — betevő falat híján tengődött. De a föld ma már a jobb sorsra érdemes fellahhé. Nézze, szinte simo­gatja, becézgeti tapaiatnyi földecskéjét. Érdekes, az egyiptomiak rit­kán mondanak rosszat még ma is, a Nílusról. Pedig a nagy fo­lyó amellett, hogy az élet any­ja, kenyeret nyújtó jó barát, gondok, bajok okozója is. A Nílus vize hat és fél ezer kilo­méteres útján alattomos élős- dieket hordoz magával. Ezért bármilyen perzselően süt a nap, bármilyen rekkenő a trópusi hőség, nem lehet a Nílus eny­hét adó hűs vizében fürdeni, mert ezek a rendkívül aktív élősdiek, a legkisebb nyílt se­ben* vagy az ember bőrének pórusain keresztül hatolnak a szervezetbe, majd a vérkerin­gésben eljutnak a májba. Ki­fejlődve hólyag- és bélfalakat támadják meg, daganatokat okoanak, vészes vérszegénysé­get, nagyfokú fáradságot idéz­nek elő. Sajnos nemcsak a für­dést teszi lehetetlenné a Nílus alattomos élősdije, de megtá­madja a Nílus iszapjában nap mint nap mezítláb dolgozó fellahot és a folyó vizében mo­só nőket is. Kellemetlen beteg­ség ez, az Egyesült Arab Köz­társaság orvosainak egyik leg­nagyobb gondja, hogy megóv­ják tőle népüket Napjainkban Asszuánban, a hatalmas természetátalakító mű felépülésével az RAK és Szudán népe megzabolázza a rakoncátlan, nagy folyót a víz szabályozásával megszünteti a júliustói három hónapig tartó árvizeket azt a majdnem öt­méteres szintkülönbséget ame­lyet áradásával, vagy apadásá­val a Nílus napok alatt produ­kálni képes. Az épülő gát és a mesterséges tenger* — amely Nubia homokján még ebben az esztendőben kialakul — segít­ségével szabályozni tudják a Nílus vízszintjét, s a szükség­letnek megfelelően gazdálkod­ni tudnak majd a Nílus ví­zé«*»!-. embermilliók javára. (gal&a&itick A Művészeti Lexikon címe betűnként egy-egy kis művé­szeti tárgyú képből világít ki. A nemes, klasszikus vonalú fehér betűk kellemes elegan­ciával tűnnek elő a színes háttérből. A kötés fekete vá­szon, arany nyomással. Megör­vendeztet már első „nézésre”, hogy az illusztrációk változa­tosak, s nagyon sok az isme­retlen kép. A nagy mesterek remekeiből feltétlen van do­kumentáció a cikk mellett, de ezeken a „kötelező” képeken kívül jut a kisebb mestereknek is bőven a képanyagból. Különösen tetszetősek az af­rikai művészet illusztrációi, egy remek ajtókopogtató, An­gers, Ausztria művészetének képanyaga, a bizánci művé­szet gazdag illusztrációs anya­kén is teremjen a föld. Éppen egy ilyen öreg vízkiemelő ma­sinát akartam lefényképezni, amikor Mahmud elgondolkoz­va hozzám fordult: — Nézze, mennyi ember sür­gölődik, serénykedik, hajlado­zik a Nílus-parton. Az egyip­tomi forradalom felrázta és alkotómunkára ösztönözte az embereket Küzdelemre az életért, a nagyobb kenyérért Bátran és határozottan kicse­rélte a föld tulajdonosait Egy jó évtizeddel ezelőtt két és fél millió lakos birtokában mind­össze 777 ezer feddán (egy feddán 59,29 ár) föld volt, míg kétezer feudális nagyúr kezé­— Az is helyes, hogy a ren­dezőség állandóan új formákat, új utakat keres. És ha érthető is, hogy ez (sok jó megoldás mellett), olykor kevésbé sike­res vagy nem maradandó moz­zanatokhoz is vezet, tartsák meg továbbra is kísérletező, újító lendületüket. Ám mindig a magas színvonal igényével! — Milyen Irányban fejlődik jelenleg a magyar kórusraűvé- szet? — Kórusmozgalmunkban a harmincas évek jelentették a — szinte semmiből való — neki- indulást is és a ritka gyors fej­lődést is, hála elsősorban Ko­dály Zoltán újszerű és mélyen magyar műveinek, zenepoliti­kai, országnevelő koncepciójá­nak. Utána is jó darabig sok és, súlyos nehézség vetette vissza a mozgalmat fejlődésében. De mintha az utóbbi években ma­gára találna kóruséletünk. Egy­re tisztuló műsorpolitika, egyre/ több nemzetközi tapasztalai,, képzett fiatal vezető nemző, dék, hatósági és szervezeti tá­mogatás kezdi visszaemelné ügyünket a harminc év előtti színvonalra. — felnőtt kórosok szerve­zési és fenntartási gondjai át- hidaUiatatlanok-e? — Felnőtt, műkedvelő kóru­sainknál fenntartási problé­mákkal nem küzdenek, hiszen sok testület szívesen vállalja a gazda szerepét. Inkább ott van a baj, hogy aránylag kevés a képzett karvezető, és hogy az ifjúságból nehezen lehet után­pótlást kapni a régi dalosok mellé. Ehhez járul még, hogy 15 éve nincs lapja a kórusmozga­lomnak. A kottakiadás sem tart lépést a korszerű lehetőségek­kel és az igényeikkel. — Végső és felső fokon a von­zó karnagy egyéniségen múlik minden. Bízzunk benne, hogy a világhírű magyar énekkari ze­néhez meg is adatnak majd az ilyen vezetők. Minél nagyobb mányban minta-falvak épül­nek. És ezekben is a legfonto­sabb tennivaló a Nílus vizével újabb területek elhódítása, a Szahara óriási homoktengeré­től. Ezen a vidéken már mo­toros szivattyúk emelik ki és juttatják el a vizet az öntö­zőrendszer pókháló módjára szerteágazó csatornáiba. Má­sutt, ahol még nem futotta gé­pekre, emberi erővel, bivaly- lyaL, tevével, vagy szamárral hajtott, talán még a fáraók idejéből származó vízkiemelők működnek, hogy továbbítsák a nagy folyó vizét a termőföl­dekre. Csak így érhetik el, hogy az esőtlen, szomjas vidé­szamban! — fejezte be nyilatko­zatát Bárdos Lajos, Kossuth-dí- jas zeneszerző és karnagy. Eger című alkotásáról, az idei egri dalosünnep egyik nagyon várt ősbemutatójáról tudjuk, hogy a jubiláló zeneszerzőt, Egerhez fűződő élményei és az egriekhez fűződő barátsága in­spirálták a mű megírására. Bárdos Lajos műveire is áll az, amit az ünnepelt zeneszerző, Kodály Zoltán alkotásairól megállapított: újszerű és mé­lyen magyar valamennyi kom­pozíciója. Mint pályafutásának annyi más, remekbe szabott kórusműve, az Eger is ilyen. Hogyan is mondotta: a vonzó karnagy egyéniségen múlik minden. Ö maga a bizonyság rá! (farkas) len lendülettel, az énekkarok világában szövődő igaz barát­sággal kötik le ide, vagy oda segítő készségét, vagy szerzői szándékát, de mindig sokfelé. Így történt az is, hogy az idei egri dalosünnepre Orosz Nóra versére írt Eger címen új kó­rusművet, amelyet vasárnap es­ti ősbemutatóján hall majd a közönség, egyesített énekkari előadásban. Az egri dalosünnepek előtt felkerestük Bárdos Lajost. Igyekszünk őt néhány kérdé­sünkre adott válaszával köze­lebb hozni az egri közönséghez, amely művei jó részét ismeri is és már többször láthatta ve­zényelni a kiváló karnagyot az elmúlt évek során az egri fő­székesegyház előtt. — Milyen kapcsolatok fűzik karnagy urat a Heves megyei kórusokhoz? — Éppen harminc éve van személyes kapcsolatom a me­gyei kórusokkal. Gyöngyössel kezdődött, majd Heves és Fü­zesabony mellett számos eset­ben jártam egri együtteseknél is. Itt az Éneklő Ifjúság 800 fő­nyi seregét először 1948-ban ve­zényeltem. A megyei karnagy klub is többször meghívott ze­ned előadások tartására Itt is azt láttam — bár vannak még a megyében néma, „fehér fol­tok” hogy általában képzett, lelkes, érdeklődő kartársak vi­szik előre a kórusmozgalom ügyét. Ami persze több, mint csak dalolás; bizonyosfajta tár­sadalomszervezés is a művésze^ eszközeivel. — Hogyan értékeli az éven­ként ismétlődő egri dalosnapo­kat? — Örömmel tölt el, hogy a nyolc éve megkezdett egri da­losnapok szilárd alapokra he­lyezett, jól szervezett sorozat. Az ilyesmiből válhat idővel or­szágosan, sőt — kívánom! — nemzetközileg is ismert, ked­velt hagyomány. Ha utcán találkozol vele, ▼agy előadóteremben kerülsz eléje, ha gyermekekkel beszél­get, ha felnőttekkel vitázik, vagy éppen megdicsér valakit, mindig észreveszed az arcán a határozott fegyelmet, gesztusai­ban a biztos és biztató szándé­kot, szemében az alkotó és irá­nyító szellem mozgalmasságát, amellyel lenyűgözi hallgatóját, ismerősét, barátját és tanítvá­nyát. Azt hinnéd, hogy alig múlt ötvenéves ez az energiá­val teli férfi, és tudod, hogy egy évtizedek óta országos szak­tekintéllyel állsz szemben, aki megnyerő közvetlenséggel, ma­gától értetődő természetesség­gel fordul feléd. Ez az a bizo­nyos vonás, amire azt mond­juk: ez a nagy egyéniségek va­rázsa, ez a karnagy, a műveket alkotó vezénylő, a művészi él­ményt közvetítő mester: Bárdos Lajos. Bárdos Lajos, az idei dalos­ünnep vezéregyénisége, Kos- suth-díjas zeneszerző és kar­nagy, most hatvanöt éves. A könyvnapra megjelent Zenei Lexikon szerint 1925-től, tehát negyven esztendeje áll szaka­datlanul a magyar vokális ze­ne, a kóruséneklés szolgálatá­ban. 1928-tól a Zeneművészeti F őiskola tanára. Katedrát te­remtett nem egy olyan tan­tárgynak, amelynek anyagát ő maga dolgozta ki. Kodály Zol­tán után ő a legnagyobb hatású élő magyar zenepedagógus. Ma­gyar Kórus néven kiadóválla­latot létesített, megszervezte a népi szellemű zenei nevelés cél­jára az Éneklő Ifjúság-mozgal­mát. 1953-ban Erkel-díjjal tün­tetik ki, 1954-ben érdemes mű­vésszé lesz, 1955-ben megkapja a Kossuth-díjat. 1964-ben bécsi aranyéremmel, nemzetközi elis­meréssel fémjelzik művészi munkásságát. Lételeme a kórus vezetése— nevelése, az énekkari élet gya­korlata. Néhány színpadi műve és hangjátéka kivételével ének­karra írja műveit Ma is töret­m. Az élet anyja csét, szeme fényét A falu a Szahara homokjára épül, hogy egy talpalatnyit se raboljonel a termőföldből. Egyiptom csa­padékszegény ország, legna­gyobb részében teljesen isme­retlen az eső. Ez földünk egyik legszárazabb területe. Még a Nílus-delta vidékén is, ugrásnyira a tengertől, egy év­ben csupán hat-nyolc esetben esik, más részeken kétszer- háromszor. Az évi csapadék mennyisége 6—8 milliméter. Köztudott, hogy legigénytele­nebb növények fejlődéséhez is évente legalább 400 millimé­ter eső kellene. Így a Nílus nyújtja az egyetlen lehetősé­get, hogy partja mentén ön­tözéssel, a sivatagnak a folyó iszapjával keveredő homokja is termővé váljék. A Nílus áradásaival gazdag iszapjai teríti a fellah földjére, majd megteremti a lehetőségét as egész évi rendszeres öntözés­nek. A Nílus csapadékot, ter­mőföldet, trágyát és építő­anyagot ad az egyiptomi föld­művesnek. Élteti a növényze­tet, biztosítja az évenkénti többszörös jó termést. Napjainkban az új Egyip­tomban, az Egyesült Arat Köztársaságban társadalmi üggyé vált a sivatag meghódí­tása. Ugyanis a világon talár itt a legnagyobb a népszapo­rulat. Esztendőről esztendőre óriási ütemben, hét-nyolcszáz- ezerrel nő a lakosság száma. S a mai Egyiptom minden polgárának kenyeret akar ad­ni. At Tahrirnak (Felszabadu­lás) hívják azt a tarto­mányt, amelyet minta-telepü­léssé kíván fejleszteni azEAK kormánya. A minta-tartó­.......... .. ..............».v — Az áruval megrakott vitorlásokat délről északra repíti a szél a Nílastw- - —----v—✓ „Egyiptom a Nílus ajándé­ka” -— mondotta két és fél év­ezreddel ezelőtt Herodotos, a nagy görög történetíró. Á Ní­lus életet adó vize nélkül va­lóban nem lenne Egyiptom* nem lenne a nagy folyam két partja mellett élet, csak végtelen, mozdulatlan, porzó, vad homoktenger, a Földközi­tengertől Szudánig. A régi egyiptomiak hatalmas isten­ként tisztelték a még ma sem teljesen tisztázott eredetű, délről északra hömpölygő óriás folyamot, mert valóban az élet forrása volt, s az ma is. A nép egyszerűen „A ha­za atyjának”, az „Élet anyjá­nak” becézi. Hiszen a Nílus nemcsak az élet jelképe, maga az élet a sivatagban. Á folyó két oldalán pusztán néhány száz méteres az a pálmafák­kal, bokrokkal, veteményekkel teli zöld csík, amelyen ember­milliók élnek. Nem egészen akkora ez a Nílust övező ter­mő sáv, mint a mi Dunántú­lunk, az ország összterületé­nek mindössze két százaléka. Mégis csaknem harmincmillió ember várja ettől a keskeny termőföldsávtól mindennapi betevő falatját. A Nílus partján állva egyip­tomi barátom, Adel Mahmud AI Azhab a közelünkben levő falura mutatott: — Látja, ilyen a mi népünk generációktól örökölt életösztö­ne. Házait, falvait nem épiti a termőföldre. A termőföldet úgy őrzi, mint legnagyobb kin­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents