Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
prémiumot sem kaphatnak. Az igazgatónak veszélyesen okos kislánya van. C mondta csicseregve, de mérgesen az apjának: — Jaj, de buta is vagy, apuci- kám! Apucikám arcán földöntúli mosoly és boldog felkiáltás hagyja el ajkát: — Hát mit szól hozzá, milyen okos ez a kislány, pedig még csak ötéves... ... és nincs a vállalatnál! (—6) Az igazgatóról azt mondta valaki, vagy valakik, a vállalatnál, hogy buta... Az igazgató azon nyomban elhatározta, hogy vérfürdőt rendez a vállalatnál ebből az ügyből kifolyólag, aztán később lehiggadt, mert megtudta, hogy kik mondták ... Azok nem kaptak prémiumot. Érthető, mert akik lejáratják a vezető tekintélyét, azok ártanak Kereskedelmi kapcsolat 128 országgal —■ Hosszú lejáratú megállapodások — Mi akadályozza az ipar és a kereskedelem jobb együttműködését ? Bíró József miniszter nyilatkozata A külkereskedelem kérdései az utóbbi években előtérbe kerültek. Felkerestük Bíró József külkereskedelmi minisztert, aki az alábbiakban válaszolt a Központi Sajtószolgálat kérdéseire. Hogyan lehetne röviden ösz- gezni külkereskedelmünk idei indulását, s az 1965-ös feladatokat? — 1965 a külkereskedelemre is nehezebb, bonyolultabb feladatokat ró; a külkereskedelem idei terve jelentős mértékű — a termelés emelkedésének ütemét meghaladó — növekedést irányoz elő. Az elmúlt évhez mérten a terv az exportban 11 százalékos, az importban 4,5 százalékos emelkedést igényel. Az ország gyorsan növekvő nyersanyag- is egyéb importszükségletének zavartalan biztosítása csak akkor valósítható meg, ha —az export-árualapok mennyiségi növelésén túl mindenekelőtt a korszerűséget fokozzuk, a minőséget javítjuk és a szállítási kötelezettségeket határidőre teljesítjük. Külön ki kell emelnem a gépipar előtt álló feladatot: míg a gépipar termelése a terv szerint 4 százalékkal növekszik, exporttermékeink mennyiségét 7 százalékkal kell emelnie. Az 1965-re előirányzott külkereskedelmi forgalom mintegy 70 százalékát a szocialista országokkal bonyolítjuk le. Bár a forgalom a korábban megkötött hosszú lejáratú szerződéseken alapult, az éves államközi megállapodások és a realizálásukra megkötendő magánjogi szerződések a külkereskedelmi vállalatok elé is komoly követelményeket állítanak. Ezért a külkereskedelmi vállalatok tovább növelik árupropaganda-tevékenységüfcet, a magyar ipar termékei az idén 20 nemzetközi vásárra s 280 szakmai kiállításra jutnak el. A külkereskedelem előtt álló egyik legfontosabb feladat 1965-ben a gazdaságosság növelése, s ezen belül az export devizahozamának fokozása. Ehhez az is szükséges, hogy a gazdaságossági számítások módszereit tökéletesítsük, valamint közös érdekeltséget alakítsunk ki az ipar és a külkereskedelmi vállalatok között az elérhető export-árban, valamint a termelési ráfordítás mértékében. Minthogy exportforrásaink korlátozottak, a terv az import lényegesen alacsonyabb növelését irányozza elő. Ez természetesen megköveteli az importelőirányzatok szigorú betartását Ennek megfelelően az importtal foglalkozó külkereskedelmi vállalataink — amellett, hogy maguk is messzemenő takarékossági intézkedéseket tesznek — minden olyan esetben, amikor a Jelentkező importigényt hazai forrásból is fedezhetőnek tartják, felhívják erre az illetékes szervek figyelmét. Az aktuális feladatokat ösz- szefoglalva: nagyon fontos, hogy a gazdasági kapcsolatainkat tovább építsük; a lehető leggazdaságosabban exportáljunk ; szigorú, de ésszerű importgazdálkodást honosítsunk meg; körültekintő piackutató munkát folytassunk, tovább javítsuk fizetési mérlegünket és megfelelő közös érdekeket (anyagi ösztönzés) építsünk ki az ipari vállalatokkal. — Hogyan alakulnak külkereskedelmi kapcsolataink? — A kölcsönös előnyök és az egyenjogúság elve alapján — valamennyi országgal fejlesszük kereskedelmünket, ami teljes mértékben megfelel a békés egymás mellett élés politkájának. Hazánk jelenleg összesen 128 országgal tart fenn kereskedelmi kapcsolatot. S noha a nyugati zárt gazdasági csoportosulások hátrányos megkülönböztetései sok kárt okoznak és jelentősen nehezítik kapcsolataink fejlődését, az utóbbi években mégis komoly előrehaladást értünk el. Ezt bizonyítja — egyebek között —, hogy mind több fejlett ország tért rá az elmúlt évben a több évre szóló, hosszú lejáratú megállapodások rendszerére. — Az ipar és a külkereskedelem együttműködése — bár az elmúlt évekhez képest némi javulás tapasztalható —, még ma sem zavartalan. Az egyik alapvető problémának azt tartom, hogy iparunk műszaki fejlesztési elképzelése és főként annak megvalósulása nem minden esetben tükrözi a külföldi igényeket. Ehhez a kérdéshez tartozik, hogy előfordul, amikor a pototípustól a sorozatgyártásig nagyon hosszú idő telik el és a termék késve érkezik a világpiacra. Pedig a gyártmányfejlesztésnek a gyorsasága kedvezően befolyásolná külkereskedelmünket, főként a gépipari exportot, s gépkereskedelmünkben nem mutatkoznék értékesítési nehézség, s ez természetszerűleg az elérhető árainkban is még inkább kifejezésre jutna. A külkereskedelmi munka eredményességét rontja, ha az ipar nem minden esetben tartja be a szállítási határidőket; vagy ha nem a szerződés szerinti minőségben szállít. A hibák igen nagy százaléka gondatlanságból származik. Az elmúlt időszakban néhány javaslatot dolgoztunk ki az ipari vállalatok érdekeltségének növelésére az export-termelésben. Az idén a könnyűipar területén, éppen ezekre a szempontokra tekintettel, új kísérletet vezettünk be az export és a termelés összehangolására. Jelenleg — az iparral közösen — azzal kísérletezünk, hogy egy-egy ipari üzemben a közös érdekeltség mellett találjuk meg az azonos mérési lehetőségeket az export és a termelési tevékenység értékelésére. A külkereskedelem előtt álló feladatok indokolttá teszik, hogy ebben az évben jó néhány kérdésben — anyagi ösztönzés, minőség, határidő, gyártmányfejlesztés — előrelépjünk, mert még ma is gyakran ezekkel a tényezőkkel kapcsolatos problémák gátolják ipari termékeink tömegesebb, előnyösebb eladását — mondta Bíró József külkereskedelmi miniszter. (ü. L.) a vállalatnak, s azok nem dolgozhatnak jól, tehát MUNKATÁRSAK A Gyöngyösi Agromechanikai Vállalatnál a legjobb brigádként emlegetik a Nemeei József-brigádot. Tervüket hónapról hónapra becsülettel teljesítik, de nem vonják el magukat a társadalmi munkától sem. Lakatos Béla és Szőke Dániel esztergályosok már „öreg” tagjai a brigádnak és régi munkatársak. Jelenleg egy új gyártmány bevezetését, a Super-Zetor-tengely fel szerszám ozását beszélik meg. (Foto: Kiss Béla) Mindegy, minek nevezzük az Okot, jóindulatnak, rokoni szeretetnek, az öregek iránti aggodalomnak, az eredménye az volt, hogy elüldöztek egy embert Gyöngyösről, aki a megszégyenítés és meghurcoltatás után új környezetbe ment talán felejteni, talán megnyugodni és bizonyára gyógyulni is. Jóindulat, szeretet, aggodalom, lehet ez egy ember erköl- fcsi megsemmisítésének a módja? ! K eresd a harmadikaH Nevezzük Kovács Jánosnak, inert a név semmi szerepet nem játszik a történetben. Két évvel «ezelőtt jött Gyöngyösre, ismerősök ajánlották az ő ismerősüknek albérlőnek. Az idős házaspár, — nevezzük őket Szabó Béláéknak, — még örültek is, hogy lakó kerül a házba. Peregtek a napok, a hetek, a hónapok egymás után, a gyorsan tűnő idő már évekét pergetett le a kalendáriumon, és Szabó Béláék napion jó egyetértésben éltek együtt Kovács Jánosék- kal. Az egy fedél nem zavarta egyik családot sem, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott jó szomszédok között, apró szívességekkel kedveskedtek egymásnak. Néhány héttel ezelőtt megjelent Szabó Béláiknál a férfi unokahúga. A rokoni szeretet késztette arra, hogy naponta legalább három kilométert gyalogoljon a lakásától Szabóékig és újra vissza, körülnézzen a nagybácsiéknál, kell-e valamit segíteni, gondoljon arra, minden rendben van-e a ház körül, hiszen Szabó néni már jó néhány évtizedet tud a háta mögött, a szíves segítség örö- “mére szolgált. Elüldöztek egy embert Ekkor kezdtek Kovácsék gyanússá válni. Előbb csak a rokon, a szorgalmas, fáradhatatlan, mindennel törődő rokon, őt nevezzük özv. Balogh István- nénák, vett észre Kovácsék körül néhány gyanús dolgot. I Segítség, tolvaj! özv. Baloghné úgy találta, hogy indokolatlanul gyorsan fogy a konyhában a só, a liszt, a cukor. Ezen a konyhán kellett keresztül jármok Kovácséknak, ha a szobájukba akartak jutni. A szobájukból pedig az éléskamra nyüt, itt tartották Szabó Béláék az élelmiszereket. Ha eltűnt a só a konyhából, nem volt nehéz feltételezni, hogy megdézsmálják Kovácsék az éléskamrát is. Tehetik, hiszen a rozoga spejzajtó nem sok akadályt jelenthetett egy ügyes, fiatal kéz számára. Ha bezárkóztak albérleti szobájukba, senki sem tudta ellenőrizni, mikor nyitják ki álkulccsal a kamra ajtaját. A gyanút olyan könnyű elhinteni. Eleinte talán még tiltakozunk magunkban a feltételezések ellen, aztán a duruzsolva megismételt szavak lassan beleisszák magukat az agyunkba. Kovácsékból így lettek tolvajok a rokon özvegyasszony és az idős Szabó házaspár szemében. Most már csak be kellett bizonyítani, hogy valóban azok. Méghozzá úgy, hogy tettenér- hessék őket. Akkor jöhet a rendőrség, Kovácsokat becsukják, fel lehet nekik mondani, hiszen nem kívánhatja senki, hogy az idős házaspár tolvajokkal lakjon együtt. És ezután özv. Baloghné teljesen egyedül töltheti be az önzetlen jótevő hálás szerepét az idős házaspár előtt I Az eltűnt aranyóra Először csak egy befőttesüveg töpörtyű került Kovácsné szatyrába. Kovácsné alig akart hinni a szemének, amikor megtalálta. Ki tehette azt oda? Nekik soha nem volt töpörtyűjük. A jószívű tündért nem sokáig kellett keresniök az ismerősök között, könnyen rájöhettek, mi volt a célja az adakozó kedvű ismeretlennek a szatyorba varázsolt töpörtyűvel. Ez az eset még elmúlt valahogy. A békesség kedvéért nem csináltak nagy ügyet belőle Kovácsék. De aztán egy reggel odaállt eléjük Szabó Béla bácsi: most már menjenek a háztól, mert tolvajok. — Eltűnt az aranyórám, a feleségem fülbevalója, az arany karikagyűrű! — sorolta dühösen a házigazda. Kovácsék hüledezbek. Mit mondjanak? Hogyan védekezzenek? Rendőr ment Kovács Jánosért, a vállalattól a művezetőt hívták el tanúnak, mert házkutatást kellett tartani az eltűnt ékszerek megkeresésére. Hiszen a házigazda szerint attól kellett félni, hogy Kovácsék elutaznak, továbbállnak Gyöngyösről. •b az albérlő lakását forgottak ki, de nem találtak semmit A konyha se rejtette egyik zugában sem az aranyneműket Mintha a föld nyelte volna el azokat, hacsak ... Hacsak a házigazda szobájában nem lennének, de ez mégiscsak bizarr dolog lenne. Kovácséknak eszébe jutott a jó tündér-varázsolta befőttes üveg töpörtyű, és gyanúja egyre erősebb lett. — Nézzük meg Szabó bácsiék szobáját is! Mindenki csodálkozott, az emberek egymásra néztek, aztán ... aztán megállapították, a biztonság kedvéért mégiscsak meg kell nézni Szabó bácsiék szobáját is. És megtörtént a csoda! Az ékszerek ott voltak Szabó bácsiék szekrényében, jól eldugva a ruhaneműk között. Hm, megint az ismeretlen tündér varázsló keze! Nyilván ugyanaz a tündér, aki a töpörtyűvei tréfálta meg Kovácsékat^ Milyen csodálatos véletlen! Vajon mi vezethette a tündért? I Majd én elintézem Kovácsékat! Az okokra kíváncsian özv. Baloghnétól kérdeztem meg, hogyan is éltek Kovácsokkal. — Tudtam én mindjárt, amikor az első nap találkoztam velük ,hogy nem rendes emberek! — kezdi az élénk taglej tóssel kísért elbeszélését. — Megmondtam a tatusnak, bízza csak iám; majd én elkapom Kovácsékat De hiába mondtam nekik, hogy vegyenek ká bort a fészerből, szalonnát, cukrot a kamrából, mintha csak tudta volna, hogy azonnal rácsukom az ajtóit, és rendőrért küldök valakit, ha bármelyikük bement volna, mert így lehetett volna, tettenémi őket, nem tudtam rávenni egyiküket sem. Egy reggel még a mama fekete kardigánját is magamra húztam, abban mentem ki hozzájuk, hogy bizony már nem sokáig él a mama, azért hordom a kardigánját Már nem tőle tudom, hogy az ékszerek eltűnésekor ő szalaj- totta Szabó bácsit a rendőrségre. Szabó bácsinak szava, tekintélye van a hivatalok előtt, kiérdemelte ezt a megbecsülést a régen megszenvedett múlt keserveiért, de hát ő sem gondolta volna, talán még ma sem látja, hogy az unokahúga fondorlatának esett áldozatul. Mert a rokon csalafinta módon még írást is akart szerezni magának, végrendeletet, hogy ő lesz Szabó Béláék házának örököse. Kovácsék lettek volna a tanúk, ha elvállalják, hogy az üres papírt aláírják. Nem nehéz tehát a furcsa történet szokatlan fordulatait az okok és okozatok összefüggésében felderítenünk. Csak az örökségre kell figyelnünk, mint mindennek az eredőjére. Bűnbak vagy áldozat? Felkerestem Kovács János vállalatát is. Érdeklődtem felőle a feletteseitől. — Jó munkás volt, soha nem volt vele baj. Kőművesként dolgozott nálunk. Minőségileg is kitűnő munkát végzett. Nagyon sajnáljuk, hogy elment. A vezetőség szívesen segített volna neki a lakáskérdés megoldásában, de ez nem rajtunk múlott. Csak annyit tudunk róla, hogy valami kellemetlensége támadt a háziakkal, ezért költözött el Gyöngyösről. Ennyit mondtak a vállalatnál és bár óvatosságból még tovább tamáskodtam Kovács János erényeiben, az újabb kérdések után sem hallottam sem-; ml rosszat Kovács János munkájáról. Nincs tehát okunk! kétségbe vonni a dicséretet Lehet, hogy Kovács Jánosnak vannak emberi hibái, sőt biztos, hogy ő sem hiba nélkül való, de az tény, hogy súlyosan megrágalmazták, meghurcolták, lehetetlenné tették környezete előtt, és ő ezek után csak egy megoldást talált, örökre elhagyta Gyöngyöst Kovács Jánost elüldözték. A rokoni aggódás, az idős emberek iránti szeretet volt az oka Kovács János tragédiájának? Korántsem! A kapzsiság, az ármánykodás, a gátlástalan rosszindulat, a nyereségvágy, az idős házaspár jóhiszeműségének kihasználása, a legsötétebb jellem-defektusok tették tönkre egy ember életét, aki mindabban ártatlan volt, amiben el akarták vészéjteni. Szomorú történet ez. Hogy a valódi neveket megváltoztattuk, csak egyetlen oka volt: kímélni akartuk a vétlen neket, bár a „jó tündér”, a ra-, vaszság nagymestere így meäi menekült a nyilvánosság ítéletétől. Marad a lelkiismereté! G. Molnár Ferenc HXÍPUJSMG 5 1969. június ÍZ, vaaÓMf
