Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

Á lelkiismeret parancsa szerint’ A gyártelep raktára előtt a mindennapi élet zajlott. Szál­lítómunkások tehergépkocsit rakodtak. A cipekedő emberek egyike megbotlott, elvesztette egyensúlyát, s a kétszáz kilós zuhanó láda tompa reccsenés- sel a lábára esett. Amikor a ládát leemelték róla, az össze­futott emberek elborzadtak a nyílt törés látán. Telefon, mentőautó, kórház. Üzenet a családnak, szomorúság. A bal­eset okaként a véletlent jelöl­ték meg a jegyzőkönyvben ... Vannak vállalatok, ahol nem múlik el hét, hogy ilyen „véletlen” ne történne. A SZOT-elnökség nemrég jelen­tést készített, amelyben beszá­molt az üzemi balesetek ala­kulásáról és a munkavédelmi rendszabályok betartásáról. Eszerint 1964-ben a halálos üzemi balesetek száma ugyan lényegesen csökkent az előző évhez hasonlítva, de az összes balesetek arányában nincs ja­vulás. Egy év alatt 144 ezer 790 dolgozó szenvedett sérü­lést üzemi baleset következ­tében. Mennyi fájalom, könny és szomorúság! Nem is szólva a balesetek miatt kiesett mil­liónyi munkanapról, az elve­szett százmilliókról. Az okok nem új keletűek. Szervezetlenség, fegyelmezet­lenség, a különböző rendsza­bályok ismételt megsértése, a kötelező óvintézkedések elmu­lasztása, felelős emberek torz szemlélete, vagy közönye —, hogy csak a legfontosabbakat jelezzük. Ez a felsorolás azt a benyomást keltheti, hogy az okok természete miatt gyors javulás nem remélhető. Ebbe még akkor sem lehetne bele­nyugodni, ha valóban nem látszana semmi lehetőség a kedvező fordulatra. Az igaz­ság azonban az, hogy — ala­posan szemügyre véve a bal­esetek összetételét, — vilon, ahol a SZOT munkavé­delmi osztálya rendezett ki­állítást a szállítás kisgépesítéséről Aratás előtt kínálkozik megoldás ■ helyzet lényeges javítására. A SZOT-elnökség a szeren­csétlenségek körülményeit vizsgálva megállapította, hogy az üzemi balesetek több mint fele az anyagmozgatás területén történik. Heves megyében az 1964. évi adatokat vizsgálva megálla pítható, hogy a 3 napon túl gyógyuló balesetek száma 2216, míg a halálos balesetek száma 13. Ezzel egyidejűleg a ki­esett munkanapok száma 43 962. Ezen számadatok nem foglalják magukba a termelő- szövetkezetek baleseteinek szá­mát. A termelőszövetkezetek' ben 8 napon túl gyógyuló bal esetet szenvedtek 1183-an, míg a halálos balesetek száma 6 volt, s 19 135 kiesett munka­napot foglalnak magukban. A nehéz fizikai munkát igénylő rakodás és belső anyag- mozgatás legtöbb vállalatnál elmaradott. Jellemző a kézi munka, a nyers fizikai erő al­kalmazása. Egyes iparágak­ban a munkások egyharmada csak anyagmozgatással foglal­kozik. Az emberek életének és testi épségének féltése mellett ezeknél a vállalatoknál a mun­katermelékenység színvonala is nyugtalanságot kellene, hogy okozzon. Cselekvő nyugtalan­ságot! Hol van nekünk annyi pén­zünk és mikor gyárt iparunk annyi korszerű berendezést, amellyel valamennyi vállalat­nál új alapokra helyezhetnénk az anyagmozgatást?” — hang' zik bizonyára sokak ellenve­tése. Nem titok: pénzügyi erő-, forrásaink szerények és ke­vés még gyártási tapasztala­tunk is ahhoz, hogy rövid időn belül világszínvonalon álló eredményre pályázhassunk. A várakozás és a tétlenkedés mégis megbocsáthatatlan len­ne. A 4. sz. Autóközlekedési Vállalatnál 1965. első negyed­évében az előző időszakhoz képest javult a helyzet. Mind­össze hat baleset történt. Mi­nek köszönhetik az eredményt? Annak, hogy azóta autóra sze­relt daruval rakják ki a va­gonokból a betongerendákat, betongyűrűket és a súlyosabb darabárut. Ezért kevesebb a baleset. A nemrég zárult Budapesti Nemzetközi Vásáron a sok ra­gyogó látnivaló között volt egy szerényen meghúzódó pa­és a balesetvédelmi újítások­ról. Az itt látottak meggyőz­tek laikust és szakembert ar­ról, hogy ahol őszintén köny- nyíteni, segíteni akarnak, ott ezt nem túl nagy erőfeszítés­sel meg is tehetik. Az emberi találékonyság, és jobbat akarás több tucatnyi példáját sora­koztatták fel a kiállítók, hogy eligazítással és tapasztalattal szolgáljanak mindazoknak, akik az ismert nehézségek el­lenére sem hajlandók beletö­rődni az elmaradottságba. A bemutatott eszközök nagy többsége rendkívül egyszerű, közülük sok hazailag is olcsón elkészíthető megoldásokon alapszik. Szinte kivétel nélkül valamennyire az jellemző, hogy nemcsak biztonságosab­bá, hanem lényegesen köny- nyebbé és termelékenyebbé teszi a munkát. A kiállított hordó-görgető és fékező be­rendezés alkalmazásával pél­dául elejét lehet venni íj gyakran előforduló kéz- és lábsérüléseknek, s ugyanakkor lényegesen gyorsabbá válik ez a munka. Ehhez hasonlóan sok veszély elkerülhető a hordószállító targoncával, amelyre egy ember könnyű­szerrel ráhelyezheti és rögzít­ve, biztonságosan szállíthatja a nehéz hordókat a szűk üzemi utakon. Az Eger—Gyöngyös Vidéki Állami Pincegazdaságnál az el­ső negyedévben 17, április hó­napban 7 baleset történt. Eb­ből öt anyagmozgatás közben keletkezett. A talpas görgők megalkotói azokra a szállítómunkásokra gondoltak, akiknek 80—100 mázsás gépeket, vagy beren­dezéseket kell olykor elég nagy távolságra — sok veszedelem közepette, kézi erővel továbbí- taniok. Ezzel az egyszerű kis készülékkel három ember 100 mázsás darabot szállíthat a korábbinál biztonságosabban és negyedannyi idő alatt. A savballont szállító és buktató kocsi használatának jelentősé­gét könnyen megérti az, aki csak valamelyest ismeri ezt a rendkívül veszélyes munkát. Itt-ott már alkalmazzák, de általánossá még nem vált. Folytatni lehetne a sort az univerzális — a ládák és kan­nák továbbítására egyaránt al­kalmas — targoncával, a hid­raulikával ellátott kézi ko­csival, amellyel nemcsak szál­líthatók a 3—4 mázsás mun­kadarabok, vagy szerszámok, hanem fel is emelhetők a mun­kapadra. Úgyszintén a termé­keket több emelet magasságból biztonságosan továbbító gör- csös-csúzdával. vagy a lépcsőn járó kézi kocsival, nem is szólva az elektro-hidraulikus rakodógépről, amellyel 15 perc alatt könnyen, baj nélkül meg­rakható egy tehergépkocsi lá­dákkal, vagy hordókkal. Igaz, a felsorolt és a fel nem sorolt berendezések elké­szítése, vagy megvásárlása is pénzbe kerül. Ám, ha valahol komolyabb cselekvésre hatá­rozzák el magukat, akkor ez két okból sem lehet akadály. Egyrészt: mint említettük, ezek az eszközök viszonylag olcsón gyárthatók, beszevezhe- tők, másrészt: a közelmúltban kiadott pénzügyminisztériumi rendelet alapján, a vállalatok kedvezményes feltételekkel bankhitelt kaphatnak a belső szállítások modernizá­lására. Miért ne kötnék ösz- sze a két nagy szociális és gaz­dasági feladat megoldását a vállalatok, ha erre adott a le­hetőség? A lehető legkisebbre csökkenteni az anyagmozgatás közben keletkező baleseteket, és megsokszorozni a rakodás, szállítás, anyagtovábbítás ter­melékenységét. A közvetlen emberi és gazdasági érdekek szerencsés találkozása folytán, mind a két cél elérhető egy és ugyanazon módszerrel. Nemzetközileg is versenyképes szerszámgéptípusokat gyártunk A vállalatok gazdasági és mozgalmi vezetőin a sor, hogy a lelkiismeret és érdek paran­csa szerint megfelelő intézke­déseket tegyenek ott, ahol ar­ra leginkább szükség és lehe­tőség van. Buzgalmukat fém­jelzi majd a kevesebb szen­vedés és bánat, a kevesebb verejték és a szaporább mun­ka. Gyertyános Zoltán A magyar szerszámgépipar, amely viszonylagos műszaki el­maradottsága miatt export­szempontból évekig iparunk egyik leggyengébb ágazata volt, most jelentős fejlődésen megy keresztül. Erre az évre már teljes kapacitását lekö­tötték a hazai és a külföldi, sőt 1966-ra már 40 százalékkal nagyobb igény jelentettek be a rendelők, mint amennyit a gyárak egyáltalán vállalni tud­nak. Kuti Lajos, a Szerszámgép­ipari Művek vezérigazgatója elmondotta, hogy a versenyké­pesség érdekében már hosz- szabb ideje a gyártmányfeljesz- tés és a szervezettség kettős feladatának megoldásán fára­doznak. Mindkét területen eredmények tapasztalhatók. Konstrukcióik nagy része nem­rég még elavultnak számított, az újonnan tervezett gépek ki­bocsátásában másfél, kétéves elmaradások mutatkoztak, ösz- szesen 14, régebben elterve­zett új gép sorozatgyártásának mielőbbi megkezdése volt a legfőbb cél, s ha az elmaradást még teljes egészében nem is sikerült pótolni, hét, nemzetkö­zileg is versenyképes géptípus sorozatgyártását az elmúlt hó­napokban már megkezdhették. Ezek közzé tartozik a KÖP— IGO-as optikai alakköszörű, a KL—100-as furatköszörű, a KSFM—250—H típusú síkkö­szörű. Említésre méltó, hogy FÖLDES Gy: A lány alig múlt tizennyolc éves, amikor megismerkedett a fiúval. Viszont kerek hat centivel magasabb volt a fiú­nál, amit legnagyobb bánatá­ra nem egyenlített ki az a hat esztendő, amennyivel a fiú idősebb volt a lánynál. Az ideálisnak mondható korkü­lönbség megismerkedésük ide­jén, sőt később is változatla­nul megmaradt, de a hatcen­tis méret-differencia hamaro­san eltűnt. Nem mintha a fiú a sarjadó szerelem hatására hirtelen megnőtt volna, csu­pán az történt, hogy a lány most csak lapos sarkú cipőket viselt, száműzve az addig any- nyira kedvelt tűsarkút, hogy fel tudjon nézni a fiúra ... A lány, Csornai Ilonka, ak­kor érettségizett. A fiú, Szabó 'Gábor textilmérnök, nemrég szerezte meg a diplomáját. A fiatalok jól megértették egymást: mindig volt monda­nivalójuk, tervük, közös prog­ramjuk. Rendszerint Gábor tett javas­latot, hogyan és mivel töltsék el a szombat estét, a vasárna­pot, vagy akár egy-egy hét­köznap estét is, ha munkájuk végeztével találkoztak. Mert már Ilonka is dolgozott: fo­tósnak szerződött egy nyomda­üzembe. Ha Gábor színházba akart menni, Ilonka helyeselte, ha moziba vett jegyet, Ilonka örömmel nézte meg a filmet, amelyet Gábor kiválasztott. Ha Gábor a pilisi hegyekbe készült, Ilonka megrakta a hátizsákot szendviccsel, téli­szalámival, körözöttel, madár­látta süteménnyel s felsegítet­te Gábor vállára, ő pedig vi­dáman baktatott az erdei ös­vényen Gábor mellett, amikor leszálltak a hegy tövében a MÁVAUT-megállónál. Az igazsághoz tartozik, hogy kirándulásra csak ritkán ke­rült sor. Pontosabban: kizáró­lag a tavaszi és őszi labdarú­gó-bajnokság szünetében, mert Gábor nem mulasztott volna el egyetlen futball-mérkőzést sem. Rajongott a fociért. Ilon­ka ebben is kitűnő partnernek bizonyult: fogalma sem volt ugyan a labdarúgásról, de nem maradt el egyszer sem Gábor mellől, ott szurkolt mellette, miközben a fiú lel­kesen magyarázta, hogy mi a tizenegyes, mi a szögletrúgás, mi a partdobás és így tovább. — Az a nagyszerű — lel­kendezett Gábor egy alkalom­mal —, hogy Ilonka önálló egyéniség, mégis minden úgy van, ahogyan én akarom ... — Csak akkor jó egy há­zasság, ha a feleség fel tud nézni a férjére — szerényke­dett Ilonka, pedig akkor már menyasszonya volt Gábornak. A nagy siker Gábor öntu­datát és férfi-büszkeségét szin­te a beképzeltségig növelte, ami különösen lemérhető azon a halk megjegyzésen, amelyet Ilonka mamájának, Ilus néni­nek kitűnő főztjével kapcso­latban tett, amikor az egyik vasárnap — vőlegényhez illő­en — Ilonkáéknál ebédelt. — Ügy szeretem a bécsi sze­letet — szólalt meg ebéd köz­ben váratlanul Gábor —, ha a ficniket panírozás előtt levág­ják a hús széléről. Ilus néniben elhűlt a vér, de hallgatott. Éppen jól szabott bécsi szelet terpeszkedett Gá­bor tányérján. A célzás tehát nem volt kétséges. Ilonka gyorsan helyeselt: — A mi háztartásunkban majd le lesz vágva a húsról a ficni... Ilus néni akkor is hallga­tott, amikor a májusi friss, cu­korborsó-főzeléket Gábor csak ímmel-ámmal ette, mondván, hogy ő a zöldborsó-főzeléket rántás nélkül — staubolva, ahogyan a mamája készíti, de este annál inkább megeredt a szava és óva intette Ilonkát, hogy férjhez menjen egy ilyen házsártos emberhez, aki min­dent kifogásol és mindenbe belekotyog. — Milyen férj lesz az ilyen ember, ha már vőlegénykorá- ban is ennyi kifogása van? — kérdezte dühösen Ilonkától, de a lány egyetlen mondattal nyugtatta a mamát: — Tessék csak rám bízni! Egy férj az egészen más, mint egy vőlegény... Hogy ezen a meghatározá­son mit értett Ilonka, azt most már — az esküvő után — két év távlatából Ilus ma­ma is világosan láthatja. Ilon­ka mindig tökéletesen ficni- mentes bécsi szeletet és sla- ubolva készített cukorborsó­főzeléket tálalt Gábornak, sok mindenben a kedvében járt, de egy nagyon ízletes vasár­napi ebéd után így szólt: — Nincs kedvem kimenni a meccsre... Gábor alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől: — Ma rangadó ... Nagy fo­ci lesz... — Akkor sem megyek és a jövőben se fogok meccsre jár­ni. Elég volt eddig is ... Gábor hiába kérlelte a fele­ségét. Végül is egyedül rohant el hazulról. És keserű szájízzel tért ha­za. , Pedig az ő csapata győzött. Ilonka legközelebb már azon egyszerű óhajának adott kifejezést, hogy amíg Gábor a meccsen lesz, addig ő felugrik Mártához, a barátnőjéhez. Ki tudja miért, miért sem, de tény, hogy Gábornak nem volt türelme megvárni a má­sodik félidőt. A szünetben ott- , hagyta a Népstadiont és haza- - rohant, miközben nyugtalan j gondolatok gyötörték. j Felhívta Mártát. ] A kedves barátnő nyájasan belecsicseregte a telefonba. ] hogy Ilonka nincs ott és nem , is járt nála. Gábor nyugtalanságát vad féltékenység váltotta fel. — Ilyenek az asszonyok — notyogta maga elé. — Ilyen íz én feleségem is. 1, , #<rvv’vv'\nn^v^WW\M/WUVO Nem sokkal később Ilonka hazatért. Gábor faggatta: hol volt, merre járt? Az asszony váltig csak azt ismételte: most jön Mártától, ott volt nála egész délután. Gábort elhagyta a türelme.’ — Hazudsz!... Most beszél­tem Mártával, nem voltál ott! Hol voltál... Hol voltál... A szeretődnél voltál!... — ordí­totta eszelősen. — Ha te meccsre jársz — szólt nyugodtan Ilonka — én is járom a magam útját... Két napig nem beszéltek. S akkor Márta elmondott min­dent Gábornak. Ilonka való­ban nála járt. Ott volt akkor is, amikor férje kereste. Még az egyik fülével hallgatta is a telefont, csak éppen ketten együtt — a feleség meg a ba­rátnő — meg akarták leckéz­tetni Gábort: fiatal férj létére ne csináljon külön programot. Gábor fellélegzett s azóta a vasárnapokat a feleségével töl­ti. Csak rangadókra jár ki. Persze Ilonkával. — Mert azért egy férjtől sem szabad mindent elvenni... mondta bölcsen Ilonka Ilus mamának és Mártának, ami­kor Gábor „megtéréséről” be­szélgettek. Még arról szeretnék tanúsá­got tenni, hogy Ilonka azóta már ismét magas sarkú cipőt hord, mert a trottőrben dagad a bokája, de egyben tanúsí­tom azt is, hogy é nagy válto­zások ellenére boldogan él az ifjú házaspár. Tegnap este jár­tam kellemes, szoba-hallos ott­honukban. A szombat esti programot beszélték meg. Gá­bor azt javasolta, menjenek színházba, Ilonka kívánsága az volt, hogy menjenek moziba, mire Gábor egyik szemével rám kacsintva a következő­képpen döntött. — Hogy egyszer végre ne­kem legyen igazam, menjünk moziba. Ilonkám ... például az optikai alakfcOotW rűnkhöz hasonlót rajtunk kí­vül összesen három ország gyárt a világon. Még az idén további új gépek sorozatgyár­tása is megkezdődik, mint pél­dául az egyetemes és a függő­leges marógépeké, amelyek nagyrészt azonos alkatrészek­kel készülnek, tehát gazdasá­gosan gyárthatók. A Szerszámipari Művek teN mékei, éppen az igényesebb konstrukciók, a nagy panto*- ság révén az ország leggazda­ságosabb árucikkei közé ke­rültek. Egy dollár értékű ex­portáru előállítása körülbelül 60 százalékkal kisebb, önköltsé­get igényel, mint átlagosan as ipar többi ágazatában. (MTI) k « —— — --------- - ­MÉ G NÉHÁNY HÉT és meg­kezdődik a kalászosok betaka­rítása. A csapadékos időjárás szinte teljesen meggátolta az időszerű mezőgazdasági munka végrehajtását. A ter­melőszövetkezetek elmaradtak a kapásnövények ápolásával, a takarmányok betakarításával. Általában minden mezőgazda- sági munka torlódik most és ezért különösen nehéz — más évektől eltérő — problémákat kell megoldani nagy szerve­zettséggel a mezőgazdasági üzemekben. A nagy vetésterületet képvi­selő kukorica-táblákon, amíg a kultúrnövény fejlettsége en­gedi, Dikonirttal minél na­gyobb területet kell vegysze- rezni. Minden arra alkalmas órát ki kell használni a gyom­talanításra. A betakarított pil­langósokat állványos széna­szárítókon és ventillátoros be­rendezéseken kell megóvni az időjárás kártételétől. Az utak, árokpartok, rétek kaszálását neg kell gyorsítani. Az esőzé­sek következtében elöntött, /ízzel borított területek vízte- enítését ároklevezetéssel, szi­vattyúzással mentesíteni kell. Nagyon sok tehát a teendő íz aratás megkezdéséig. A je- enlegi gondok és munkaszerve- :ési feladatok mellett az aratá- i si felkészülés sokrétű problé máját is meg kell oldani a üzemek vezetőinek. Az előre jelzések alapján az egész nyá l valószínűleg csapadékosabb les; ■ az átlagosnál és a hőmérsékle is alatta marad a sokévi átlag r.ak. Ezért a kévekötő aratógé pekre és a kézi kaszásokra a ga bonakombájnok mellett nag; munka vár. A TERMELÖSZÖVETKEZE TEK kalászos aratnivalójc mintegy 115 000 hold a megyé­ben. Jelenleg 240 gabonakom­bájn és 82 kévekötő aratógép az a gépi erő, ami az időjárás: adottságoktól és a kalászok dőltségétől és kuszáltságától függően segíteni tud az aratás­ban. Most különösen nagy fi­gyelmet kell fordítani a kézzel történő aratás megszervezésére, az aratópárok kijelölésére. A kombájnokat minden körülmé­nyek között fel kell szerelni kalászemelőkkel. A kézi arató­kat az erősen dőlt, kószált ga­bonák betakarítására kell mozgósítani. Minden üzemben már most ki kell dolgozni és a tagság körében ismertté kell tenni a kézi aratásért járó ter­mészetbeni juttatást. A gépek­kel történő aratás esetére is meg kell határozni az anyagi érdekeltség elvének megfele­lő célprémiumokat. Különös- gonddal szervezzék meg a szál- z maösszerakó brigádokat, raun­- kacsapatokat. Ezeket a szervc- r zési előkészületeket most, ezek- : ben a napokban kell végrehaj- t tani és a legapróbb részletekig- kidolgozott végrehajtási fel­- adatterveket meg kell beszél­- ni a szövetkezet dolgozóival. ■ A terméskilátások jók, hogy mit sikerül betakarítani, na­gyon sok függ a gondosan elő­készített, a legkisebb veszte­séggel megoldott munkától. A csépelt gabona megfelelő nedvességtartalommal történő átadása, terítése, szárítása előreláthatóan nem lesz köny- nyű feladat. A gabona minő­ségének megóvása, a raktáro­zás, szükségraktárak esetleges igénybevétele, mind-mind olyan gond, ami az idei nyá­ron nehezíti a betakarítás mun­káját. A NAGYARANYÜ kiszán­tások miatt csökkent pillan­gós takarmányok pótlására minden üzem készüljön fel a tarlóba vetett, tömeget adó ta­karmánymagvak vetésére, a hiányzó vetőmag beszerzésére is, hogy az aratással egy idő­ben a másodvetésekkel se legyen probléma megyénk kö­zös gazdaságaiban. Kéri István, megyei főmezógazdáss

Next

/
Thumbnails
Contents