Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
Földben terem a detki forint Eddig csak az OTP figyelmeztetett bennünket arra, hogy a takarékosság milyen nagyszerű dolog, minden önmagát és családját szerető ember legelső kötelessége, hogy forintjait takarékbetétbe helyezze el, mert így nemcsak nyugodt jelenét, hanem jövőbeni kedves céljait is a valóság biztos fundamentumára tudja építeni. Házat akarsz? Takarékoskodj! Külföldre szeretnél utazni? Takarékoskodj! Az autóhoz, az új bútorhoz, a kelengyéhez is a takarékosság útja vezet eL Hallottuk, olvastuk mindig és mindenfelé, az életünk szinte minden mozzanatát kísérő felhívás már úgy belénk Ivódott, mint a víz a szivacsba. Takarékoskodj! A múlt év végén ugyanez a felhívás hangzott el: most már az egész országra vonatkoztatva, az egyén és a közösség további boldogulásának biztosítósára. És elkezdtük az értekezleteket, hozzáfogtunk a felajánlások szövegezéséhez, nyugtalan igyekezettel kutattuk fel azokat a területeket, ahol még van mit megtakarítani: felfedeztük a telefont — a hivatalból nem illik a barátnőt felhívni, hogy új ruhája felől érdeklődjünk; felfedeztük a létszámkeretet — néhány embert lehet nélkülözni az üzemben, és erre felmondtak a takarítónőnek; rájöttünk, hogy a nyersanyag pénzbe kerül — kifelejtettük a cementet, legalábbis egy részét, az épületből. Persze, nem ezek a célzatos példák a jellemzők ma nálunk az általános, nemzeti összefogássá szélesedett takarékosságra. Voltak ilyen vadhajtások is, de ezeket gyorsan lenyestük, mert egyre allergiásabbak vagyunk a szélsőségre. A takarékosság napi téma lett, a takarékosság létfenntartó közeggé rangosodat! de bizonyos ferde- ség nem hiányzik mégsem a köztudatból a takarékossággal összefüggésben. Idézzünk néhány megjegyzést. , — Fiúk, tudjátok, hogy takarékossági mozgalmat kezdtünk el, ne dobjátok el a fél elektródát! — mondja a műhelyben a brigádvezető. A fél elektróda egy pillanat alatt eltűnik a földről. — Ezentúl az egyes osztályok naponta csak háromszor használhatják helyi beszélgetésre a telefont, az interurbán beszélgetést pedig írásban kell engedélyeztetniük, mert takarékossági mozgalomban vagyunk! — adta ki az utasítást az intézmény igazgatója. Miután a személyzeti előadó aznapi „telefon-keretét” már délre kimerítette, ebéd után nyakába vette a várost, elgyalogolt a tőlük három kilométerre lévő gépgyárba, hogy megérdeklődje, mikor kapja meg Kovács István káder-anyagát. Mindkét példa mai gyakorlatunk szülötte. Az egyikük kétségtelenül torzszülött. A túlbuzgóság és a színvakság leszármazottja. Orvosi beavatkozást igényel, méghozzá sürgősen! A másik látszólag nagyon szimpatikus jelenség, hiszen a fél elektróda mindenképpen megbecsülést érdemel. De a: ok, amiért lelkiismereti kérdés csinált magának a néhány fillér értékű anyagból a brigádvezető, az már idegessé tehet bennünket: a takarékossági mozgalom. Sajnos, van ilyen felfogás, van ilyen alap, amely az egész párthatározatot, a takarékosság ügyét csak mozgalomnak, kampánynak minősíti, amivel illik törődni egy darabig, jelen esetben egy évig, aztán majd elfelejtjük az egészet, és mindent ott folytatunk, ahol abbahagytuk — eldobjuk a fél elektródát, magánbeszélgetésre használjuk az állami telefont, bújtatott létszámmal segítjük a terv teljesítését, fekete túlórákkal biztosítjuk a hó végi hajrát, lezseren kezeljük a beruházások átadásának határidejét, mert legfeljebb egy kis kötbért nyomnak a vállalatra, de mi az a húszezer forint a milliós tételekhez képest, és így tovább. Ezt az egy évet már fél térden is kibírjuk. A szemlélet aggasztó. Még nem ivódott fel a vérünkbe, hogy a szocializmus gazdasági rendjének éppen úgy elmaradhatatlan sajátja a takarékosság, mint a termelési tanácskoS Huszonöt hold szőlőt telepítenek i az idén ' (Nagy András tudósító): ' A tófalui Béke Termelőszö- 'vetkezet május elején hozzákezdett huszonöt hold csemegeszőlő telepítéséhez. A szövetkezetiek az új szőlőt a »nagyüzemi szőlőművelés követelményeinek megfelelően lenz—Moser-féle telepítést alkalmaznak. Fajtának a területi adottságoknak legjobban Tófalun megfelelő saszla szőlőt telepítenek. A szőlőtelepítés munkáit előreláthatóan egy hét múlva befejezik. A szövetkezet a közeli években 75 hold szőlő telepítését vette tervbe és az ütemezés szerint jövőre szintén 25 hold szőlőt telepítenek, a telepítéseket megelőzően a régi szőlőket kivágják. zásnak egyik fő jellemzője a demokratizmus. Hogy ez sem megy olyan simán? Persze, nem lehet valamit csupán kinyilatkoztatni, a deklarálás kevés az üdvösséghez, hogy az életelemünkké rangosodjon, olykor verejiékesen ós kitartóan meg kell érte küzdenünk. Ha úgy tetszik, naponta kell emlegetnünk, hetenként kell magyaráznunk, állandóan példát kell adnunk belőle. Készítsük tehát fel magunkat arra, hogy a nemrég hivatalosan is elkezdett takarékosság nem valami szükségessé vált átmeneti megoldás nálunk, határidejére csak egy szót tudunk használni: folyamatos, a felelős személyét pedig csupán így jelölhetjük meg: mindahá- nyan! De vadhajtásait se tűrjük meg! G. Molnár Ferenc A detki Szabadság Termelő- szövetkezetben hatvan forintot ér egy munkaegység. Az egy iagra eső részesedés jóval meghaladja a tizenhatezret. Az egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény pedig 2720 forint és az évi bruttó termelési érték 18 millió. E rideg számok a hozzáértő embernek eleget mondanak ahhoz, hogy következtessen a detkiek gazdasági helyzetére. Négymilliót ad évente az állattenyésztés A szövetkezet állattenyésztéssel, szőlővel, kertészettel és egyéb növénytermeléssel foglalkozik, és a vegyes profilíro- zásnak köszönhető, hogy tavaly a negyven-ötven vagon terméskiesés ellenére hatvan forintot osztottak úgy, hogy OPTIMIZMUS (Foto: Kiss Béla) Vive le Bikavér! Bal 16 bort érzek, betérek; Ne térnék hát Egerbe? Ha ezt a várost elkerülném, Az isten is megverne. (Petéit) A BORT fiS A MÁMORT megéneklő költő 1844-ben írta ezeket a sorokat és járt Egerben, de nála évszázadokkal korábban alig akadt utazó, kereskedő, aki — ha kellett kerülővel is — be ne tért volna ide. 1232-ben már fellelhető a várost környező dombokon a szőlőkultúra, a XV. század nagy magyar bora a szerémsé- gi, egy évszázaddal később pedig az egri borok uralkodnak a hazai borok fölött. Kialakulnak a többi, jelentős borvidékek is, de 02 egri és Eger környéki bortermő helyek, mint a deb- rői, gyöngyösvisontai, megőrizték tradícióikat — Eger híres borvidék (Bikavér) vulkáni tufába vájt nagy borpincészettel — írja az Üj Magyar Lexikon. A hírnév és az eredmények elválaszthatatlanok az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaságtól, amely — különösen az utóbbi években — sokat tett a szőlő- és borgazdaság fejlesztéséért. A nemzetközi borversenyeken, borbemutatókon elért sikerek által — amelyeknek különös jelentőséget adnak — az egri borok könnyen lépik át a vámhatárokat. Tizennyolc aranyérem a legutóbbi budapesti borolimpián. Ez a siker rangot adott, mint amilyen megbecsülés kijár a francia bordeaux-i és burgundi, a grúz és örmény, a Rajna- menti, a spanyol Malaga, az olasz Chianti, a portugál Portói és Medeira boroknak. A nemzetközi siker felkeltette az érdeklődést, borainkat keresik a világpiacon és nagyon sok külföldit vonz a gazdaság magas szintű borkultúrája. Kereskedelmi utazók, szakemberek és meghívott vendégek járnak az Árnyékszala utcai „pincevárosban”, akik magukkal viszik az egri dombok szőlőtermésének tüzét, zamatát. In vino veritas! Lapozgatok a kétkötetes Vendégkönyvben, amelynek lapjaira emlékező sorokat írt az elismerés. Borban az igazság! ŐSZINTE ÉRZÉSEK diktálták a sorokat, a mondatok a látott korszerű berendezések, technológia csodálatát és a kóstolt ízek felemelő hangulatát őrzik. Vive le Bikavér! Kommentár nélkül olvassuk, fordítjuk a németül, franciául, kínaiul, olaszul, arabul, oroszul és a világ szinte valamennyi nyelvén írt sorokat. „Der Wien ist gut hier, doch die Manchen hier sind noch besser.,— Jó itt a bor, azonban az emberek ennél is jobbak. A sorok írója hamburgi üzletkötő. Alberto Panazza rövidke versikét kanyarintott a kartonra: „A1 „sangue di toro”, solo medaglie d’oror (Az „egri bikavér”, aranyat ér!) Helmut Kalz és Wolfgang Menz Bécsbe, Vittorio Sorri Nápolyba, angol utazási igazgatók és újságírók Londonba, Reinhord Mellmich Berlinbe, Kazimiecz Kosovszki Varsóba, Borisz Beljajev Kijevbe vitte el az egri és a magyar bor sze- retetét Nevek, elismerő szavak a borpalackozóról, a borkezelésről, a rangos borok gazdag választékáról, kimagasló kvalitásáról. És ismét nevek, gratulációk hosszú sora. Kutty Lever barátként jött, erről vall rövid sora: „Vive 1’ amilize franca Hongroise!” Dionban, a burgundi bor hazájában valószínű most is meleg szeretettel gondol az egri kollégákra és jó propagandát fejt ki a pincészet kultúráltságáról, a borokról. Az ITALTURIST csoportja Torinóból hozta jó kívánságait és üdvözletét a ragyogó borokért Egernek. „... Torino i complimenti ed alta gradazione alcolica gli splentidi vinidi Eger.” Csodálatos ez a pince, de még csodálatosabbak a borai! ... minden másnál különb az íze, zamata... BEÍRTÁK A NÉVJEGYÜKET a kubaiak is. A dicsérő szavak nem adnak róluk tökéletes képet, a magúkkal hozott jelszó nélkül: „Patrie a Muer- tel” — Halál, vagy bajai Magyarul szól a következő bejegyzés: „Nagyon sokat tanultunk. .. Győr megyei tsz- küldöttek.” „Felejthetetlen élmény volt hogy a világhírű borpincét, a borkezelést, a mintaszerű üzemet láthattam, öveges József professzor.” Lengyel toliból fakadt: „Polak Wegier dwa bratanki I do szabii i do szklanki.” (Lengyel—magyar két jóbarát,, mind a kardhoz, mind pedig a borhoz.) „... jelentős szakmai tapasztalatcsere volt számunkra a látogatás, azoknak az Alföldön élő embereknek, akiknek ilyen jelentős történelmi borvidéket még nem volt alkalmuk megismerni. Az Alföldi Állami Pincegazdaság kecskeméti pincészetének dolgozói.” „Kívánom, hogy a magyar borok nemzetközileg is meghódítsák az első helyet Ho Csang-Cunk, miniszterelnökhelyettes.” A legutolsó bejegyzés szovjet vendégé: „Legyen a mi barátságunk olyan jó és kellemes, mint az Önök bora. Mark Bo- riszovics Rozenstah, a Dél-ukrajnai Tervező Intézet igazgatója.” KÉT VASTAG KÖNYVBEN tallóztunk a bejegyzések között Érdekes, szép emlék a Vendégkönyv, de a pincegazdaságnak ennél is többet jelent, hasznos útmutatást a minőségi borok, a szőlő- és borgazdaság eredményeinek megismeréséhez, értékeléséhez és védelméhez. Pilis? Elemér egymilliónál többet tartalékoltak. Szabó Imre, a termelőszövetkezet elnöke és a főkönyvelő a sertéstenyésztésre vonatkozóan ismertetnek néhány jellemző adatot: Detken kétezer sertést hizlalnak évente, felét a szövetkezetben, felét a háztájiban. Hétszáz hízót vág le a falu saját fogyasztására, háromszázat szabadpiacon értékesít. — Mennyiért állítanak elő egy kiló sertéshúst? A számok embere, a főkönyvelő válaszol: Nálunk jól jövedelmez a sertéshizlalás és a járásban talán a legolcsóbban mi állítjuk elő a hízót. Egy kiló sertéshús önköltsége 12,50 forint. A szövetkezet évente több mint ezer hízott sertést ad át a közfogyasztásra és ami talán szintén érdeklődésre tarthat számot; nálunk nyolc hónap alatt érik el a sertések a százöt kilós súlyt. Az abrakfelhasználásra vonatkozóan figyelemre méltóak a következő számok: Detken évente 60 vagon szemes takarmányt etetnek meg az állatokkal. Ebből hízik az ezer sertés, a száz hízóbika, de ebből a mennyiségből kapnak abrakot azok a növendékállatok is, amelyek már a következő év hízóalapanyagát képezik. Az említett abrakmennyiség értéke egymillió-háromszázezer forint Ezzel szemben a hízóállatokból négymilliót kapnak. Huszonötezret fizetett holdanként a paradicsom Az elmúlt esztendőben egymillió forint bevételt terveztek a kertészetből és a rendkívüli időjárás ellenére jövedelmük meghaladta a másfél milliót Már a járási tanácsnál tájékoztattak, hogy Detken tavaly holdanként 25 ezer forintot hozott a paradicsom és a kétszáz detki asszony iparkodását dicséri, hogy szinte egész éven át olyan volt a detki határ, mint egy nagy kert. Gyomnak, gaznak nyoma sem volt sehoL A szövetkezetben nincs munkaerőhiány és mindenki tudja, hogy falujuk határában terem a forint, szorgalmuk teremti meg a magas jövedelmet Az elnökkel megnézzük a szőlőket is. A rekonstrukció itt is valóság és az öreg, megvé- nűlt tőkék helyére fokozatosan új telepítés kerül. Szépen fakad a szőlő és bizakodó a hangulat Valami húszán — valameny- nyien férfiak — csákánnyal irtják a kivénült tőkéket Nyomukban jön a traktor és rövidesen nemes szőlőfajták kerülnek a magántermők helyére. Egy középkorú férfi lemarad a sorból. — Mennyit keresnék Itt as irtásban? — A százas megvan naponta — válaszolja oly természetesen, mintha azt mondaná: negyven forint. — Mindig a szőlőben dolgod zott7 Rám néz, mintha gondolataimat fürkészné. — A múlt hónapban váltottak le az állattenyésztésből. Az igazat megvallva, „piálás” miatt. A mi vezetőségünk nem szereti a munka közben ittas embereket... Már sorol a kukorica A környező szövetkezetben még csak most járnak a kukorica vetés közepén, de Detkenj az út menti táblában már szépen sorol a kukorica. Szőlejük bekapálva, a vegyszerezéssel* műtrágyszórással is végeztek. Holnaptól a szomszéd faluba „kölcsön” mennek a gépekj Kétszáz asszony a fagyosszentek alatt már nem tudott mit csinálni. A palánták egy része még kiültetetten, de ezzel a munkával szándékosan vártak néhány napot. Az elnök Pannóniája megáll az árpaföld szélén. — Gyönyörűek az őszi vetések. Ha így fejlődnek további A remény és a bizakodás nem hiányzik az emberekből. Az elnök is fuvart fizet Az elnök fiókjában bizonylatok. „Blokkok”, ahogyan ők nevezik. Mert itt blokk nélkül senkinek sem csinálnak semmit Fuvar kell? Lehet, de csak blokk ellenében. Az elnök a gazdaság személygépkocsijával egyik családtagját vitte a kórházba. Befizette a százötven forintot. Még a füstölni való fűrészport is kifizette a saját zsebébőL A járásnál mondják, hogy innen a múlt évben összesen „egy” panaszos levél érkezett (Gyöngyöstarjánból kétszáz.) És még néhány érdekesség.’ A szövetkezet szerzi be a fát a tagok részére. Évente 30 vagon fa érkezik a faluba, és az elnök legfőbb gondja, hogy a* emberek, a tagok gondjával- bajával törődjön. Megértették* nem lehet úgy törődni a szövetkezettel, hogy figyelmen kívül hagyják a tagok személyét gondjait. Egy embert állítok meg. — Miben látja boldogulásuk igazi okát? A kérdés nem könnyű; őszintén szólva, nem is vártam kielégítő választ Éppen ezért lepett meg a detki ember szava: — Bízunk a vezetőségben. Az elnökben. A hatvan forintos munkaegység meg többet ér minden beszédnél... És hogy magukénak érzik-« tényleg ezek az emberek a szövetkezetei? Nagy kérdés! Mindenesetre a java gazdasági felszereléseket, hámokat szekereket szerszámokat, amelyeket a szervezés idején eldug-: tak a padlásra, most kérés nélkül viszik be a szövetkezetbe. Azt mondják: ott van rájuk szükség.., Sz. L Irányított „babbitizmus” Az American Mercurjf' című, New Jork-ban megjelenői polgári folyóirat nagyobb szociológiai tanulmányt közöl a középkorú amerikai hölgyek — kalapjairól. Igen, a missisek fejét díszítő, különleges szabású — és mondhatni, architektúrájú — kalapokról, amelyek — mint azt amerikai lap megállapítja — „ékesen bizonyítják azt, hogy Sinclair Lewis-nak, a kitűnő amerikai írónak mennyire igaza volt, amikor Bab- bit-ban rajzolta meg az amerikai átlagpolgár alakját. A „babbitizmus” — folytatja tovább fejtegetéseit az „American Mercury” — azt jelenti: az amerikai átlagpolgár és neje kt- nosan-keservesen törekszik arra, hogy túllicitálja azt, ami éppen divatban van. Alkalmazkodása a „divaf’-hoz, a .társaság-hoz nem kényelmességet jelent számára, hanem kényelmetlenségek vállalását Amikor az volt divatban, hogy a középkorú amerikai hölgy, a ,Mom’, házias és gyermekeit neveli, a Mrs. Babbitok százezrei ki sem mozdultak otthonról és huszadszor is megstoppolták ugyanazt a harisnyát... Most a ,nagyvilági’ kalapok vannak éppen divatban.” Az „American Mercury” találó, s az amerikai élet mélységeibe világító cikke nyomán a „L’Europeo” című olasz hetilap fotósai odaálltak a New York-i St. Patrick székes- egyház elé, hogy meglessék, lencsevégre kapják a vasárnapi nagymisére igyekező hölgyeket. De az amerikai kisvárosok templomai előtt ugyancsak ilyen kalap-..csodák”-at leltek, Hans Habe magyarul is megjelent, izgalmas könyvéből, a „Halál Texasban”-ból is megtudhattuk, hogy a mindenkori divat-áramlatokat mértéktelenül, ízléstelenül túlhajtó, s rafinált reklámhadjáratok által irányított „babbitizmus” arra szolgál, hogy az amerikai állampolgárok érdeklődését elvonják attól, mit is kotyvasztanak a politikai boszorkánykonyhákban. Arthur Miller egy nemrégiben tett nyilatkozatában „az ügyesen megszervezett szolgalelkűség” sajátos amerikai megnyilatkozásának tartja a „babbitizmus”-t. Azok a hölgyek, akik az említett kalapokkal „kápráztatják el” önmagukat és környezetüket, nem figyelnek oda, mi történik Vietnamban, mi történik Dominikában, mi történik — Amerikában? Vagy ahogy a régi mondás tartja: a fejük nem arra való, hogy gondolkozzanak, hanem, hogy — „nagyvilági” kalapokat viseljenek(A. GJ Osa.k
