Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
Milliós kátyúk Régi menyecskeélet A konferanszié ezt olvasta fel az április 4-i ünnepi műsor kezdete, a mátraderecskei Nőtanács színjátszóinak produkciója előtt. A falubeliek tudták, hogy az író-rendező neve mögött egyszerű bányászfeleség, háziasszony rejlik, aki szabad idejét írásra, a palóchagyományok dramatizálásá- ra fordítja. Akik azonban távol élnek a falu határári, s legfeljebb az Oszlik a köd című televíziós riportfilm alkalmából látták az író-rendező-fő- szereplő Kistörök Józsefnét. úgy gondoljuk, nem veszik rossz néven ennek a falusi asszonynak bemutatását, aki a környéken drámaírói kísérleteiről híres. Illetve ez rossz kifejezés: Bözsi néni nem híresség, inkább szerény munkása a régi hagyományok gyűjtésének s ha dramaturgiailag kevésbé tapasztalt is őstehetségével, mégis jó érzékű művelője a falusi színjátszásnak, keretjátékok alkotásának. A „.Szeretőtartó” nincs meg Hogy is kezdődött? Erről érdeklődtünk Kistörök József né- től modernül berendezett otthonában. — Már kislány koromban játszottam... de mindig zavart, hogy mások szövegét kell mondanom, hogy játszani kell, amikor én azt szerettem volna, hogy a színpad se különbözzön az élettől. — És? — Akkor kezdtem el írni. Uyen apró cédulákra jegyeztem fel régi történeteket és jeleneteket, — szedi elő az ablakból az arasznyi papírdarabkákat, amelyek ilyen címeket viselnek: „Mennyasszony- íektetés ... Vége a lagzinak... Búcsúztatás... Anyós, kérőben”. — Sok érdekes eset történt a mi vidékünkön, kínálta magát, hogy ezt játsszuk, mert az emberek is erről beszéltek, ha összegyűltek valamelyik háznál. Az első darabom a Szeretőtartó volt. — Igaz történet? ' "'íftókzatos mosoly. — Hát... Szóval volt egy család, ahol a menyecske szeretőt tartott. Az anyós megne- szelte a dolgot s ebből aztán sok bonyodalom származott — A jóízű mesélés felélénkíti az asztal körül ülőket s az egyik fiatalember kajánkodva közbeveti: — Nem lehetne egy ilyen menyecske címét megszerezni? Bözsi néni „veszi a drótot” S szellemesen visszavág: — Sok ilyen címet tudok ... S bármikor megy, ott várják a menyecskék türelmesen... a temetőben. Ezek a történetek ugyanis olyan régiek — teszi hozzá komolyabban. A továbbiakból kiderül, hogy a fonójelenetekkel, ősi dalokkal tűzdelt darab előbb a járási, majd a megyei kulturális seregszemlén is győzött és ... — Elveszett —■ mondja kissé bánkódva Bözsi néni. — A szövegkönyv talán a súgónál még megvan — reménykedik s az ember alig akar hinni a fülének, hogy ilyen díjnyertes darab, telve eredeti, palóc dalszövegekkel, hagyományos jelenetekkel, amelyek komoly néprajzi értékkel is bírnaK, csak úgy egyszerűen elkallódjon. „Szók után” írtam Persze, négy éve ennek. S Kistörök Józsefné azóta az egyik szövegkönyvet a másik «tán írta. Tavalyelőtt a vonalazott irka újabb színdarabot fogott lapjai közé. Irta és rendezte: KISTÖRÖK JÓZSEFNÉ Munkatársai voltak: Ozv. Gál Lőrincné Kocsa Istvánné Szóltak neki, írjon egy újabb jelenetet a járási szemlére. Es ő írt. — Hogyan? — Elmentem az öregekhez és a „szók után” megírtam, amit elmondtak nekem, meg amire emlékeztem. Ennek a darabnak Leánykérő volt a címe. Inkább nevetséges história ... — mondja restelkedve, de aki látta, bizonyítja, mennyire mélységesen komoly szegény-gazdag-ellentét feszül a párbeszédek, jelenetek sorai között, idézve az időt, amikor a lány telekkönyve minden női erénynél előbbre való volt. — Ebből is csak az én szerepem maradt meg. Én voltam az anyós. Még most is emlékszem, így kezdtem: „Itt öregszik meg a nyakunkra ez a legény. Szent György napkor betölti a 17. esztendőt, illő volna megházasítani... De hát a jövendőbelinek nincs bejegyezve a neve az anyakönyvbe.” Ez volt nt-kor q gyobb szégyen. Ebben az uram is segített, ö volt az após... Jaj, de amíg őt is be tudtam szervezni, na meg a többi szereplőt is, majdnem térdig jártam a lábam — s kezét fohá- szosan összeteszi, mintha a régi istenkedést idézné, míg hallgatag bányászférjét rá tudta venni a színjátszásra. Szerencsére — szól közbe Vámos Judit, a tv rendezőnője, aki nem győzött gratulálni Kistörök Józsefnek, amiért olyan élethűen játszotta szerepét az egykoron felesége írta és rendezte darab televíziós változatában. A hitvesnek szóló elismerést azonban kajánkodó megjegyzések zavarják. Fölöttünk technikus fia fényképét tartja a fal s rá célozva esik a szó. — Annyi anyósszerep megírása és eljátszása után milyen anyós válik maid Bözsi néniből? + Ilj mcnyecskeélet — A rosszat tudom... megírtam ... De írom már az igazi szerepemet is, a mai anyósról. a szerelem, házasság mai dolgairól. Az újabb füzeten nehézkes betűkkel rajta a cím s néhány oldalnyi párbeszéd. — Persze, azóta is gyűjtöm, feljegyzem a régi dolgokat, s előhalász egy régies írású, majd százéves mennyasszony búcsúztató verset őrző papírlapot. — Én mint utazók, ha tér jó szállásról, ahonnan elindult, kész a búcsúzásra, én is elindulok egy kis utazásra, ezért szavaimat nyújtom búcsúzásra — idézi a sorokat. — Kedves lánybarátaim, valahányon vat- tok, könnyező szemekkel nézek most reátok. Még ahol én búsulok, tik még örvendeztek, mezei virágból koszorúkat tesztek, az enyémet ezt is leveszik fejemről... a hajam a fékető húzza mindenfelől... — Most már nem ilyen szomorú a búcsúztató... — teszi hozzá. Ritka az érdekházasság is. Az új menyecske sokszor autót visz magával a házasságba, szép házat, gazdag sta- fírungot, hogy megirigyelhetné mindegyik régi gazdalegény, akire egykor úgy tapadtak a lányok, mint a légy a mézesfogóra. Most megírom azokat az új törvényeket, amelyek felváltották az olyan régi szokást, hogy a rang csak a ranggal fírfoÜiat Ebbe is szeretnék olyan párbeszédeket írni, ami teljesen igaz, amit nem kell „játszani”, mert azt szeretik az emberek, amit élni lehet a színpadon. Kistörök Józsefné hosszasan fejtegeti elképzeléseit, terveit, amelyek újabb és újabb szövegkönyveknek vetik., meg az alapját. S ezért lepett meg, amikor a kapuban aggodalmaskodra fordult hozzánk. — És mondják, nem lesz nekem abból bajom, hogy így, engedély nélkül írogatok? Mit is lehetett erre mondani? — Csak írjon, Bözsi néni, száz darabig... ezerig, fáradozását biztosan meghálálja a palócföld, ezekért az írásba öntött hagyományokért. Kovács Endre AZ UTAK vándorai HIDEG MÁJUSI SZÉL kavarja a füstöt a falu fölött A természet tarka palettáján apró pontokká zsugorodnak a Laskó- patak völgyében épült vörös- cserepes egerbaktai házak, a komor tekintetű, zöld színekben pompázó hegyek alatt A lombba borult erdőben kanyargós út vezet a fák között amely a baktai Menyecskepart lábától kiindulva, tizenkilenc kilométer hosszúságban szeli át a hegyet, le egészen a siroki Beia-hegyig. Csendes a táj, csupán a faluból hoz néha hangot a széL Elindulunk. A Kótya-kanyar előtt emberekkel találkozunk. Útépítők... Az országutak vándorai. Kék színű overallok, barna pufajkák, lesült arcok rajzolódnak ki a közelségből. Az érdes kövek szikrázva pattognak a lapátok alatt, a siltes sapkák alól apró gyöngyökben bújik ki az izzadság. Tatár Tamás, az öreg mester komótosan sétál a henger után. Szemével kíváncsian kutatja a kövek fekvését. — Jó úton járunk — mosolyogva mutat le a völgybe. — Csak az idő ne lenne már ilyen kegyetlen. Nekünk már éppen elég volt a hidegből — simítja le arcát, amelyet vörösre csap- dosott a szék — Befejezzük határidőre. Decemberben átadjuk. Még előbbre is vagyunk a munkával. öreg mester, már átlépte az ötvcnet, amelyből majdnem húsz évet töltött az úton. — Hát igen. Sokat mentem. Aludni bódéban, ebédelni az út szélén. Van ebben romantika, szépség, de néha az embert elkapja a vágy... Haza, csak haza vágyik, a családhoz, ismerősökhöz, barátokhoz. Tudja, milyen rossz otthagyni őket? Pedig hányszor otthagytam már... Tetszik neki a vidék. Nagyszénás, a szülőfalu nem vetekedhet vele. Néha bemegy a faluba. A sört szereti, még télen sem cserélné el a borral. Legnagyobb úti élménye Dunaújvároshoz kapcsolcdiic. — Amikor ott elkezdtük a munkát, körülöttünk még csak egy falu volt, s mikor eljöttünk, egy városnak intettünk búcsút A HENGER ZAJA szakítja meg a beszélgetést Ablakából fejkendős asszony köszönt ránk. — A feleségem — emelkedik fél a partról Gyarmati István. — Elhoztam őt is. A gyerekeik „elszálltak” otthonról. Miért éljünk akkor külön-külön? Hajdúnánáson talán még meg is szólnának érte. Az úton lakunk. Két szoba, összkomfortos kocsilakásunk van. Egyszer szoktunk hazamenni egy hónapban. Egyik fiunk is hengeres, a feleségével együtt. Ügy élnek ők is, mint mi. Nyáron elhozunk majd egy kis írnokát is, itt biztosan jobb lesz az étvágya, na és hátha megszereti a hengert... Kossuth-tal kínál. Otthoni. Szereti az erdőt. Voltak már közi úttól Szuhakállóig, Tisza- tenyőtől a Mátráig — Legalább világot lát az ember — teszi hozzá mosolyogva. ELBÚCSÚZUNK a Menyecskeparttól, nekivágunk az új útnak A motor egyenletes zúgással „eszi” a kilométereket Egy- egy kanyarban feltűnik a hajdani makadámút, fűvel benőve, Kitűnik a intiáikanyar az cszkavátor után. (Foto: Kiss Béla) Egerben színházban, Galyatetőn, Párádon. Ráérnek, ötvenhat éves, de még nem gondol a visszavonulásra. Megszokta az utat, a szabad levegőt Hiányozna. Most vett egy lengyel Komort Háromezer- nyolcszázórt Azzal szaladgál. Helyet cserél az asszonnyal. A fejkendő alatt fiatal arc, élénk tekintet — Mindenkinek kell dolgozni. Nincs igazam? Én így gondolom. A „főnök” — mutat a férje felé — tanított meg vezetni. Más asszony Is dolgozik. Kocsiban lakunk, főzök, sütök magunknak. Higgye él, minden héten kétszer sütök kenyereit Tudja, a frisset szeretjük. Először nevettek, hogy kocsiban sütöm a tenyeret, de én azt tartom: a házi kenyér még magában is jó, akkor miért ne sütnék? Sokfélé járt már az alföldi asszony. A budaörsi neanzetharaszttal betakarva. Újabb hengerekkel, földdel megrakott gépkocsikkal találkozunk. Az: utolsó emelkedő tetejéről a si- roki vár tárul elénk. Elhagyva a Pincés-utat, s az Úrbéres erdőt, a Beta-hegy völgyébe érkezünk. Akárcsak az út másikvégén, kék színű overallok*. barna pufajkák, lesült arcok: rajzolódnak ki a közelségből. Sigér István már megtett® égyszer az utat, hiszen 1963-- ban az ő brigádja kezdte el átépítést, még a baktai oldalon, s — Utoljára megyünk át a hét gyen. Erre a kőre jön majd aj bitumen — mutat az útra, s be-1 fejeztük a munkát. Talán mini kiránduló, ellátogatok egyszer' még erre. ?. A RET A-HEG YEN már virágzanak a fák, de az úton még hideg szél sivít végig, akár csak az utak vándorain, akik „hidat vágtak" a Menyecske- parttól a Beta-hegyig. Koós József Rengeteg a kátyú mindenhol. De a legtöbb az utakon van. Ezek a kátyúk hatszáz munkaórát vettek igénybe, egymillió forint kárt okoztak.., a 4. számú AKÖV- nél a három hónap alatt. Nevezhetnénk a kátyúkat rugótörő gödröknek is: 199 rugót törtek ketté ezek a nevezetes, a közlekedést és az egyhangú utakat hullámokA MPmiG kai változatossá tevő gödrök. Ez nem kevesebb mint 40 autóbusz kiesését jelentette egy negyedév alatt. Igaz, hogy állandóan utakat javítunk, illetve bontunk fel... persze az is igaz, hogy új utakat is építünk. De azért sokszor az új, a sima út mellett a kátyúk is megmaradnak... Kiesett a közlekedésből 40 autóbusz, még zsúfoltabbá váltak a járatok. A túlterhelt buszok rúgói még inkább törnek. Egyik következik a másikból ... IMS. május X6m. vaeáam. tHáátök... As OBnágwtak rtwtenl akike* a Menyecskevact és a Beta-hegy között kerestünk id
