Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
Emberséges vezetésiA programozást, a tervezés módszereit és a gazdasági op- timumszámítást iskolában és tanfolyamon oktatják. De hol tanítják nálunk, hogy miként bánjunk az emberekkel? Vagy talán a vezetés tudománya megállhat a gépeknél, a technikánál, és a termelőberendezések gazdaságos kihasználásánál? Nem, mert elméletileg régen tisztázott tétel, hogy legfőbb termelőerő: az ember. Éppen azért, egyetlen határozatnál, vagy gazdasági döntésnél sem hagyható figyelmen kívül a gondolkodó és cselekvő ember. A vezetés emberi vonatkozásainak fontosságára utalt az elmúlt napokban tartott nagyaktíva-értekezle- ten Hazai Béla, a megyei párt- bizottság titkára. Vajon gazdasági döntések és intézkedések közben kellő gondot fordítanak az emberre? Ki tudna erre a kérdésre egyértelmű és határozott választ adni? Nézzünk néhány példát! A Hajtóműgyár egri telepére új munkást vettek fel. A munkát kiadták. De személyre szólóan, pontosan? És ki biztosította a munkafeltételeket, ki törődött azzal, hogy az új helyen, az idegen környezetben a munkás megértette-e, hogy mit kell tennie? És ki segített neki, ha elakadt? Senkt. Csak a bérelszámolásnál, utólag vették észre, hogy 200 forintot sem keresett egy hónap alatt az új munkás. Vajon a művezető, vagy a brigádvezető teljesítette kötelességét? Lehet, hogy szélsőséges, de egyáltalában nem egyedi esetet említettünk. Az új munkásokért, a gyár tervezett fejlesztésért felelősséget éreznek-e és főleg milyen Intézkedést tettek, hogy hasonló esetek ne ismétlődjenek? Dr. Halász Tibor, a Mátraal- ji Szénbányászati Tröszt igazgatója több éves vezetői gyakorlata alapján vallja, hogy a gazdasági és a politikai munka egymástól elválaszthatatlan, szoros egységet alkot. Mivel bizonyítja ezt? Tényekkel, a dolgos hétköznapok eredményeivel. Ahogyan közelebb tudunk jutni a fizikai dolgozókhoz, a kisebb beosztású műszakiakhoz és ügyintézőkhöz, amilyen mértékben meg tudjuk magyarázni, hogy egyéni munkájuk és boldogulásuk hogyan függ össze az üzem és a népgazdaság érdekével, azzal arányosan, de sokszor ugrásszerűen növekszik az egyszerű dolgozók aktivitása. Ha valóban magukénak érzik az ügyet, amiért dolgoznak, akkor gondolkodnak, javaslatokat és újabb felajánlásokat tesznek, szinte szárnyakat kapnak az emberek. Gondoljunk csak a szocialista brigádokra és a szocialista üzemrészekre! Mennyivel jobban halad ott a munka, mennyivel könnyebb ott a vezetők dolga. Több üzemünkben és hányszor elmondják az emberek, hogy amikor baj van a termeléssel, amikor az év végi hajrá sikeréért, a gyár hírnevéért, vagy a prémiumért ugyancsak neki kell feszülni a munkának, akkor a vezetők iparkodnak szót érteni a munkásokkal, akkor tudnak érvelni, sőt, kérlelni is. Év elején, amikor a felsőbb szervek is sürgették a versenyvállalást, akkor „ráértek” végigjárni az üzemeket. De miért nem szakítanak időt arra, hogy legalább havonta megmondják, hogy az üzemek és a brigádok hogyan teljesítették a vállalást, ki most az első és ki miben maradt le? Igényes, gondos vezető az, aki lemond a munkaverseny lendítőerejéről? Munkájuk, iparkodásuk és önkéntes többletvállalásuk jogán nem érdemelnek meg nagyobb figyelmet a munkások? Ügy véljük, hogy sokat lehet és kell is még tenni az erkölcsi és az anyagi ösztönzők hatékonyságának növelésére. Ez a követelmény is a vezetés tudományához tartozik, szakértelmet és emberséget igényel, aktív támogatása, a műszakiA munkások többségének aktív támogatása, a műszakiak és a közgazdasági szakemberek összefogása nélkül nincs eredmény — mondotta megyénk ipari vezetőinek széles fóruma előtt Marsai Ferdi- nánd, a Mátravidéki Fémművek főkönyvelője. A műszaki, üzemszervezési intézkedés mit hoz a gyár és a népgazdaság „konyhájára?” A jó gazda gondosságával ezt fontoljuk meg alaposan, minden intézkedés előtt. Áttekinthető, igazságos bérezést, jutalmazási és prémiumrendszert követelnek a munkások és a komplex brigádok is. De azt is elvárják, hogy a körülményeket, a teljesítményeket idejében és a helyszínen vizsgálják. A végleges döntés előtt ne csak az adatokat, hanem mögöttük az embert is lássák. • Az év eleje óta új rendelet szabályozza a termelési tanácskozások rendjét. Arra kötelezi a vezetőket, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsanak a dolgozók panaszára és javaslataira. Nem formaság ez az igény, hanem a dolgozó ember megbecsülését és egyben a termelés új és hatalmas emelőjét jelentené. De hol, melyik üzemünkben mondhatnák el a vezetők, hogy ők már mindent megtettek a belső tartalékok feltárására? Pedig ehhez nem szükséges sem beruházás, sem anyagkiutalás, csupán az, hogy a vezetés tudományát az emberekre is kiterjesszük. Köztudomású, hogy hatvá- nyozódnak a bajok, ha egy területen, vagy beruházáson egyszerre több vállalat dolgozik. A műszaki fejlesztés is akadozik, különösen amikor a gyakorlati megvalósításra kerül a sor és a különböző érdekek ütköznek. A Hatvani Cukorgyár sikeres bővítésére szocialista brigádban egyesültek a beruházók, a fő- és alvállalkozók, sőt a felügyeleti szerv illetékesei. Az egri Finomsze- relvénygyárban mérnökök, technikusok és munkások alkottak közös elhatározással, azonos célkitűzésekkel szocialista brigádot és azóta Hatvanban és a Bervában is sokkal jobban mennek a dolgok. Vajon a siker záloga nem az emberi kapcsolatok rendezése? De igen! Ezért szükséges, hogy a korszerű vezetés a termelés személyi és anyagi feltételeit magas fokon egyesítse. Dr. Fazekas László Húsz öntözési főmű Az utóbbi esztendőkben gyors ütemben fejlesztett öntözéses gazdálkodás az Idén stabilizálás szakaszához érkezett A rendelkezésre álló erőket a már régebben épülő öntözési főművek befejezésére összpontosítják. Az év végéig összesen húsz csatornát, öntözőrendszert és más főművet adnak át teljesen vagy részlegesen az üzemeltetőknek. Az idei építkezések teljes költsége 133 millió forint tf • • • nii o agg unit az. igazi hazafiak !” 85 éve alakult a Magyarországi Általános Munkáspárt N yolcvanöt évvel ezelőtt, 1880 május 16-án pünkösd reggelén összejöttek Budapest, Moson, Orosháza, Pápa, Sárvár, Sopron, Eger, Nagykanizsa, Komárom, Szombathely és több más helység magyar és német anyanyelvű munkásainak küldöttei, hogy formába Öntsék Frankel Leónak, a kilenc év ezelőtti Párizsi Kommun miniszterének vezetésével előkészített művet: megalakítsák Magyarországon az első szocialista proletár-pártot. Tisza Kálmán kormányának és hatóságainak ellenállását legyőzve sok évi szervező és felvilágosító munka után ösz- szegyűlt a kongresszus. Jobb érv és meggyőzőbb kifogás híján Thaisz Elek főkapitány és rendőrei még kijátszották utolsó ütőkártyájukat: az „ünnep okából” nem a reggeli, csak a későbbi órákban engedélyezték a tanácskozás megkezdését. 113 küldött 152 mandátumot hozott magával az ország minden részéről, s előttük hangzott el hazánk történetében először Marx és Engels tanításainak szellemében a későbbi évtizedek szocialista küzdelmeinek sarkalatos programpontja: A politikai hatalom meghódítása képezi a munkásság fő követeléseinek egyikét. Már egy hónappal korábban napvilágot látott a Népszava és az Arbeiter Wochen- Chronik hasábjain a korgresz- szust összehívó bizottság felhívása: „... Tapasztalat és osz- táytudatosság alapján rájöttek a munkások arra... — írták — hogy nekik közös érdeküket képezi a társadalmi, állami viszonyoknak — amelyet alatt nyögnek, oly módon átalakítása, hogy a jogok és kötelesséÍrtam egy slágert: „Mássz fel a fára és onnan csókolj meg" — címmel, de a kutyának sem kellett. Elénekeltettem hazám összes neves tánc- dálénekeseivel — de a kutyának se kellett. Megkértem a televíziót, a rádiót, és a hanglemezgyárat, mindent megtettek értem — de a sláger a kutyának sem kellett, még az utcasarki mopszli is undorodva fordult el a sláger hallatán és számára kedvesebb foglalkozást kezdett végezni... Reménytelennek látszott az eset. Ekkor kértem meg Rezeda Amáliát, akinek ugyan hangja sem volt, hogy mivel angolul sem tud, énekelje el a szigetország nyelvén a „Mássz fel a fára és onnan csókolj mecf — című slágeremet. ... most veszem a villát a Rózsadombon! (—6) gek egyenlően oszoljanak meg; a gazdászati és politikai állapotok pedig akként szabályoz- tassanak, hogy minden gazdászati kizsákmányolás és politikai elnyomás, vagyis az osztályuralom megszüntessél^, illetve azon talaj, melyen ezen intézmény nyugszik, alóla el- vonassék.. F rankel Leó, a magyar és nemzetközi munkás- mozgalom e kimagasló személyisége, már abban az időben sok olyan összefüggést felismert, amilyet a munkásmozgalom egyes vezetői a későbbi évtizedekben sem értettek meg világosan. A többnemzetiségű és osztállyá szerződésének még kezdetén álló munkásság élén, Frankel és munkatársai egyértelműen kinyilvánították, hogy Magyarországnak függetlenné kell válnia, hogy a függés Ausztriától hátráltatja a fejlődést, hogy a túlnyomú- ■ részt mezőgazdasági jellegű ország nem lehet alkalmas színtere a szocialista eszmék megvalósításának, s hogy azzé váljék, előbb-utóbb ipari állammá kell lennie. A kétnapos kongresszus megalakította a Magyarországi Általános Munkáspártot amely bátran, elvi következetességgel és nyíltsággal szem- befordult a reakciós rágalmakkal és vádakkal: hitet tett a proletár internacionalizmus mellett, s kimondta: „Mi, szocialisták, mi vagyunk az igazi hazafiaké A párt programjának kidolgozásánál Frankel és munkatársai figyelembe vették és hasznosították a német szociáldemokrácia góthai programjának marxi kritikáját. Az általános szocialista célokon kívül programjukban megfelelő helyet kapott a munkásság helyzetének megjavításáért vívott küzdelem egész sereg időszerű követelése. 8 program éle, később — Frankel Leó emigrációja után — különböző kispolgári-revizionista hatásokra erősen kicsorbult, elvesztette forradalmi lendületét A nyolcvanöt év előtti pártalakítás mégis olyan nevezetes és jelentős esemény, melyet népünk történetében a legfontosabbak közt tartunk számon. CSPMS Tt/SO/? Fekete földön sárga agyagot Akivel a múlt nagy idők nyo- borít ki az eke. Ennek az mait követem, maga alig halad- agyagnak a rajzolatát nyomoz- ta meg az ötven évet, meg-meg- zulc társammal, Fábiánnal, aki áll, hosszú pillantásokkal eltű- már tíz esztendeje a szocialista nődik, mintha saját rövid élete mezőgazdaság munkálója. barázdáit figyelné, idézné lelki Miféle agyag az a sárga, itt a szemei elé. Mondom, tíz eszten- íeketén, amit a legmélyebben deje vesz részt a nagyüzemi szántó traktorok csak mosta- gazdálkodásban s hogy nem nában hoztak felszínre? Nem az akármilyen tétova-ábrándos első talajréteg agyagos szelvé- egyéniség, azt tanúsítja a közbi- nye ez a világos szín, hanem — zaiom: hatodik éve brigádveze- a múlt. tő; Maga a történelem kerül itt Hat év és tíz év! — milyen felszínre. röpke és kicsiny idők a százaAzon a helyen, ahol a legore- dók történetéhez mérten! gebb öregek szavai szerint min- A négyszáz évet s a tízet nem dig fekete és sík volt a föld — is hasonlítjuk össze. S ugyanott valamikor falu állott Ki- abban az órában nem is beszé- cány magyar falu, a szegényes lünk, nem is beszélhetünk a érempénzecskék tanúsága sze- múltról és a jelenről, irint amelyeket a hajdani falak S Fábián egyszer csak mégis tövén talál évről évre az eke- megáll és így szól: vas. S ez a falu még a török- — Hogyne jutna eszembe a Világ viharában semmisült meg. földem, amikor a földnek is De a talaj mély emlékezete mennyire eszébe jut az ember! Jó négyszáz esztendőn át meg- Folytatni nem is tudja, csak firizte az egykori vályogépüle- jóval később fűzi tovább, mire tek alaprajzát S néhány éve, is gondolt: hogy a sekély járatú kétlovas — Különösen így, szántáskor, parasztekék munkáját hatalmas mindig eszembe jut! hötven lovas” gépek vállalták, Sejtem is, nem is, miféle — a régi falak omladéka elő- gondolat motoszkál fejében. Mi bukkant a mélyből, mint a ré- az, amit ennek a férfinek a lel- ges-régen elfelejtett apánktól ke, a lelke földjének mélye hallott gondolat őriz? Holott a háború végéig főid nélküli napszámos volt A juttatott néhány hold föld jut eszébe, melynek csupán öt évig volt gazdája? Nem. Nem a néhány hold! Csak a két hold gyümölcsös! Negyvennyolcban gyümölcsöst telepített a juttatott föld két holdján Fábián. Nem ügyelt sem jobbra, sem balra, (hogy merre mozdul a nép, s hogy merre húznák vissza!), hanem csemetéket szerzett be és válogatott össze apásgondosan. S minden íácskának fészket ásott a két holdon, ágyat készített, s mindnek a gyökereit szinte szálán kint igazitotta-indította bele a földbe. Különösen ggy őszibarack tett ki magáért: harminchat barack húzta ágait a második őszön. A tagosítás napjaiban... De mégsem csupán a fák saj- dulnak meg az őszi visszaemlékezésben, sőt mintha inkább a hároméves kisfiú szavai fájnának egyedül. Hogyan és mint — kitalálni azt nem lehet. A hároméves kisfia szaval, aki a kötözésben segített a két holdon, mindjárt az első évben. Hideg, ón ős eső esett, amikor a zsenge facskák törzsét (az első év késő őszén) náddal burkolták, s nem akadt a háznál éppen más segítség, csak a hároméves fiúcska. Az apa odaillesztette a nádcsomót s a gyerek megfogta két marokkal, hogy apja kötözhesse sorba. Fától fáig. A két kicsi kéz éppen körülérte a náddal vas tágított gyönge fatörzseket. A gyermek keze egyre jobban fázott — Nagyon fáj a kezem, édesapám — motyogta a maga ér- tetten gyermeki médián, pedig még felinél sem tartottak a munkának. Remélte, nyilván, hogy hazamennek, ha ő fázik! Ugyan mivel biztathatta volna az apja? Ezt kérdezte a fiútól; — Szereted az almát? — Szeretem, — Hát a körtét? — Azt is — felelte a gyerek. — A cseresznyét? Erre nem mondott mindjárt igent a fiú, mert a cseresznye nagyon régen volt; azt már elfeledte. — A cseresznyét! Amit a füledre akasztottak, azt a pirosat! így már emlékezett a csöppgyümölcsöt termett már abban az évben. Még szerencse, hogy senki ezért a cselekedetéért őt meg nem büntette. — Ászt lse szeretem. — Nahát! — alkudozott konokul tovább az apa —, ha mostan nem kötözzük be a fákat náddal, a nyúl mind megrágja! És te nem ehetsz többet se almát, se körtét, se cseresznyét! A nyúl megeszi az egészet, ha nem fogod, amíg én kötözöm! A kisfiú megértette. Nem panaszkodott többet: vacogva és szipogva fogta a nádat. Most már gimnáziumba Jár a gyerek, s el is felejtette tán, el is felejtené már az ónos esőt s a nádkötözést, ha néha tavasztájt, s ősszel nem hallaná az apjától a magát vádló emlékezést. Mert az őszi hideg eső szomorúsága tavasszal és ősszel bukkan fel az emlékezetben! Az a két hold az cnos esőre következő évben belekerült a tagosítás kellő» közepébe. Megkerülni, kikerülni a legjobb akarattal sem lehetett volna! A felkínált csereföldet nem fogadta el gyümölcstelepítő Fábián, hanem azt kérdezte keserűen: — Amit én ebbe a két holdba beleöltem, ki téríti azt meg nekem? — Azt? Senki ezen a földön! Senki, soha!, komám — mondták barátilag. Nem tudták, mit akar, hagyták, hadd takarítsa be a termést. ö azonban egyetlen nap tőből kivágta az egész gyümölcsöst. Csak arra a barackfára nem bírt fejszét emelni, amely 36 De hát Ismerték! S ő Is tudta, vele még egyszer ilyen szörnyűség nem történhetik. — Szörnyűség? Milyen szörnyűség? Hogy két holdnyi gyümölcsfát kétesztendős karában kivágjon? — Nemi Dehoűda a fáid As a szörnyűség, hogy azt hazudtam annak a szegény kisfiúnak: ha nem tartasz ki félig fagyottan is — nem ehetsz többet se almái; se körtét, se cseresznyék Arcomba néz Fábián, hogy értem-e? — Ilyen gonosz tud lenni az ember! Amikor ötvenhatban és ötven hétben termő szőlőt, virágzó gyümölcsöst kaphatott volna, ha ismét új életet próbál —, ha vállalkozik, hogy néhány holdon ismét magának kuporgat, gyűjtöget — Fábián azok közé tartozott, akik nem akarták félbe hagyni, amibe belekezdtek. Bár ismeretes róla, hogy a gyümölcshöz, szőlőhöz s földhöz igen ért s bátran megállhatna mindig a saiát lábán is. De ő nem akart magában továbbindulni még egyszer. — Annak, ami volt, vége, el kell felejteni — mondta. Azóta a többiek is belátták; Igazat mondott, igazat gondolt És mégis, amikor a mélyen járó eke agyagosán veti fel a százados múltat, az embernek eszébe jut az ösvény keskeny földje, amelyen egykor, hajdan magánosán indult <A...
