Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

Amíg egy műsor eljut odóig ... Á szerkesztő és a riporter a tv legnépszerűbb sorozatáról Jött, látott győzött. Ma már az egész országban figyelik, iz­gulnak a fiatalokért, a nézők megszokták ezt a műsort. Ér­demes visszapillantani pár év­vel ezelőtre. Hogyan született meg? Mi adta az ötletet e so­rozat elindítására? Békés József, a „Ki mit tud?” főszerkesztője, tulajdon­képpen egyik „szülőapja” is. — Szinte egy véletlen inspi­rált bennünket. Évekkel ez­előtt vasárnap délelőttönként fiatalok gyűltek össze a MOM kultúrotthon színháztermében Beszélgettek, verseket olvas­tak. Akinek kedve volt, fel­mehetett a színpadra és elő­adhatta, ami éppen az eszébe jutott. Volt, aki énekelt, sza­valt, akadt, aki bűvészkedett. Megtetszett nekünk is ez az öntevékenység, és először ezt a műsort akartuk kamerák elé vinni. Akkor jöttünk rá, hogy ki kell szélesíteni a kört: nem csupán egyedi esettel kell a közönség elé állni, hanem jól megszerkesztett sorozatműsor­ral. És elhangzott a televízióban • felhívás. Fiatalok, indul a ti műsorotok. Jelentkezzetek dallal, tánc­cal, verssel! Ki gondolta volna, hogy ennek a felhívásnak ilyen óriási visszhangja lesz. Az ország legeldugottabb tájá­tól a fővárosig fiatalok szá­zai küldték be nevezéseiket. Érdemes elgondolkodni azon, „És most mit tud?” című mű­sorra, ahol a győztesek vonul­tak fel, hogy megnézzék: tv- szereplésük óta mit változtak, fejlődtek? Valamennyien hasz­nos tagjai a társadalomnak, és aki a versenyek folyamán olyan magas szintet ért el, hogy a hivatásosok mértékét megütötte, az ma már színész­ként, zenészként, konferan­sziéként szórakoztatja a kö­zönséget. Nagyon nehéz e műsor szer­kesztése, rendezése. Hisz itt csupa lelkes, fiatal amatőr je­lentkezik produkciójával. A közönség azonban mégis ke­— Elmondhatom, hogy tv- pályafutásom alatt a „Kit mit tud?” a legkedvesebb műso­rom. Persze, minden műsor rejt magában buktatókat is. Ez is! Éppen ezekért a nehézségek­ért is szeretem. Itt a riporter­nek nem az a feladata, hogy sziporkázzék, hanem, hogy megismertesse a szereplőt a közönséggel és átsegítse a fia­talt a szereplés lámpalázán. Célom, hogy olyanok legyenek a kamerák előtt, mint amilyen kedvesek, egyszerűek iskolá­jukban, az életben. Ezt a mű­sort — szerintem — nem lehet megúnni. A nyolc elődöntő Ez még a próbán készült. Pauló Lajos és Sík Igor egy beállítást beszélnek meg. rek, egész műsort vár. Azt kel­lett tehát megtalálni, hogy hi­vatásos színvonalú műsor le­gyen, de őrizze meg az amatőr- ség minden báját. Az 1981-ben „összeállt” stáb azóta is kivi­telezője a hosszú sorozat-mű­sornak: Pauló Lm jós a rendező, Békés József és Karácsony Miklós szerkesztők, Sík Igor a vezető operatőr. Már szinte is­merik egymás gondolatait, tudják, mit akarnak. Minden egyes szám, minden egyes szereplő külön probléma, vigyázni kell, nehogy az előké­születek folyamán túlpróbál­ják a számokat, mert a közön­ség ezt azonnal észreveszi. Mást várnak egy harmadikos gimnazistától, mint egy hivatá­sos színésztől. Ebben a feszültségben, ebben a pergő ritmusban Megyeri Károly a karmester. alatt több mint száz fiatallal készítettem riportot. Ezeknek a fiataloknak vannak céljaik, ha nem is tudják mindig pon­tosan megfogalmazni. Kedven­cem? Minden részvevő! Talán csak azt mondhatom: hogy mi­nél fiatalabbak, annál jobban szeretem őket. Életemben nem kaptam még annyi kedves le­velet, mint amióta ennek a műsornak a riportere vagyok. Több százezer levél érkezett eddig. Mire vége lesz a sorozatnak — a kalkuláció szerint — elérik a félmilliót. Kézzelfoghatóan bizonyítja a közvélemény óriási érdeklődé­sét. Most kezdődnek a közép­döntők. A műsor finise! Izga­tottan várjuk, kik képviselik fiatalságunkat az algériai VIT- en. Az összefogás eredményeként; Öregek napközi otthona nyílt Verpeléten Az egri járásban az utolsó fél év leforgása alatt két nap­közi otthont nyitottak meg az öregeknek. A szilvásváradi és az ostorosi után most a harmadik is kitárta kapuit vendégei előtt: huszonöt idős verpeléti talált benne meleg otthonra, lelkiismeretes gondozásra. Az otthon létrehozásában aktívan tevékenykedtek az an- dornaktályai szociális otthon, a parádfürdői gyógyfürdő kór­ház, a verpeléti Dózsa, és a Pe­tőfi tsz-ek vezetői, valamint Egerszalók, Demjén. Bekölce és Verpelét községek társadal­mi szervei, akik anyagilag is hozzájárultak az otthon létre­hozásához. A bensőséges, megható ün­nepségen a járás és a község vezetői köszöntötték az öreg lakókat, akik meleg szavakkal köszönték meg a gondoskodást. — váraljai — STA-nak kereszteltük el a CTA-t. _ A szovjet sajtóból vették át újságjaink (Esti Hírlap, Nép­újság, stb.), hogy egy különleges rádióhullám-forrás van az égen. Több újság írt róla cikket, többek között mi is... STA 102-nek nevezték ezt az objektumot a magyar lapok. Igazuk volt-e?? A kérdéses csillagászati objektumot a Kalifor­niai Technológiai Intézet munkatársai fedezték fel, röviden CT-vel jelölt „A” katalógusukban, vagyis Cf A jellel nevez­ték CTA 102-nek. Erről a szovjet Kardasev csillagász írt és ugyancsak CTA-nak nevezte. Ez eddig nem volna baj ... De jöttünk mi és átfordítottuk cirillbetűkről a CTA-t STA- nak .., Pedig nem cirillbetűkről van szó, maradjon csak jo­gosan CTA 102. Bakot lőtt a magyar sajtó és ebben egy kis pus­kaporral mi is benne voltunk... A világűrben levő emberről ír az Elet és Tudomány. Azt mondja, hogy az emberi szem alkalmazkodása nagymértékben csökken, mert nincs mit nézni... így beáll az „űrrövidlá­tás”. Hát ez bizony nagyon rövidlátó meglátás, mert ha az alkalmazkodás csökken, (lásd: az öregek nem tudnak közeire alkalmazkodni), akkor közeire nem látunk jól, tehát TÁVOh- LÁTÖ-vá válunk... Közellátás, távollátás nem mindegy, sőt egyik a másiknak ellenkezője. Persze ebben az űrrepülésben még nincs elég gyakorlatunk, nem csoda, hogy tévedünk né­ha. .. és röviden látunk... ★ Szép kisfilmet játszanak az egri moziban jelenleg: „Nyi­tány” a címe. A tojásba rejtett csodálatos fejlődést mutatja be a csirke megszületéséig. A szép, színes képeken csodál­kozunk, a kísérőzene felemel. Az Esti Hírlap háromszor is írt róla dicsérő sorokat — nagyon helyesen. De a most megjelent levélben a film egyik szerzője szól hozzá a filmhez, mond­ván. hogy az ő több évtizedes tudományos munkáját a lapok nem említették meg. Igaza van a szerzőnek... Azt hiányolja^ hogy a lapok az ő munkáját nem hiányolták... Na, de ez is dicséret. (DR. SZEMES) kat énekli, amiket a szerző éfc modott. A színpadadta drámai küzdelemből kiveszi részét* mint ahogyan itt is, a Fali- operettben is kívánatos az operett játékszabályai szerint. De akkor igazán önmaga, ha a líra, a szeretetre vágyó nő lí­rája szólal meg a kottafejek­ben. Az ő Kondzsája más, mint Lehoczky Éváé. Lágy, asszonyi, finom. Szín­padi mesterség dolgában is so­kat fejlődött ebben az évad­ban Mártha Edit, s úgy tűnik, hogy a bonyolultabb énekesi feladatokat is biztonsággal oldja meg. .farkas.) ár*«k­ni §=w&mmi Irta: Horst Czerny és Klaus Scheel És egy szereplő. Vajon ő mit tad? (Kép és szöveg: Regős István) bogy ez abban az időben volt, amikor az idősebb korosztály körében gyakorta elhangzott az a vélekedés, hogy a mi fia­talságunkat csak a szórakozás érdekli és felelőtlen! Erre a nézetre a legékesebb feleletet a műsorokon elhangzó magas színvonalú, művészi ihletettsé- gű produkciók adtak. Már az első „Ki mit tud?”-sorozatban hatezer fiatalt hallgatott meg a televízió zsűrije. És megszü­lettek a kedvencek. Haki Ta­más különleges füttyművésze­tével, a Gézengúzok és a töb­biek ... Ekkor jött rá a szer­kesztő bizottság, milyen hatal­mas népművelő jelentősége van e vetélkedőnek a fiatalok ízlésformálásában. Sokan aggályoskodtak, hogy vajon az itt szereplő fiatalok a tv hatalmas nyilvánossága, a siker következtében nem válnak-e öntelt, beképzelt fel­nőttekké? Az élet adta meg a választ. Talán az olvasók kö­zül is sokan emlékeznek az % CMiPUJSiGi 1965. május 16. vasárnap 13. Breslauban egész negyedek konganak az ürességtől és hatnak kísértetiesen. Az em­berek a pincékbe húzódnak, mert ott érzik magukat a leg­nagyobb biztonságban. A há­zakat állandó ellenőrzés alatt tartják a „láncos kutyák”. A tábori csendőrségnek ezek a megbízottai szüntelenül de- zertőrök után kutatnak. Min­den 15 és 60 év közötti lakos, aki nem tartózkodik valame­lyik katonai egységnél, már eleve gyanús. Sok embert hur­colnak magukkal és állítanak a rögtönítélő bíróságok elé. Futószalagon gyártják és hajt­ják végre a halálos ítéleteket. ★ AZ I. UKRÄN FRONT főpa­rancsnoka, Konyev marsall becsületes kapitulációs ajánla­tot tesz a körülzárt német csapatoknak. Niehoff tábornok mereven visszautasítja, elren­deli, hogy a szovjet parlamen­tereket a jövőben agyon kell lőni. A szovjet kötelékek min­den oldalról támadásba len­dülnek, repülőgépektől, pán­célosoktól és nehéz tüzérség­től támogatva. A bekerítési gyűrű egyre szűkül. Az elővá­rosok már régen felszabadul­tak, a harcok a belvárosban folynak. Hullahegyek emelked­nek és a hevenyészett kötöző állomásokon sorban halnak meg a sebesültek. A lövedékek záporában, de az éhségtől és a legyengültségtől is, a polgári lakosok tízezrei pusztulnak ei, A fasisztáknál egyre érezhe­tőbbé válik a lőszerhiány. A légi utánpótlás megszűnik. Niehoff tábornok a kedve­zőbb tüzelési lehetőségek ér­dekében, egész házsorokat rö- píttet a levegőbe. A nácik el­vesztik a legutolsó repülőte­rüket is. Hanke gauleiter tel­jesen kétségbeesik: hogyan meneküljön ilyen körülmények között? Bűnös intézkedés végrehaj­tására adnak utasítást A fa­siszták egy teljes városnegye­det robbantanak fel a Kaiser­brücke mellett A nők és a gyerekek életveszélyben és a „láncos kutyák” legszigorúbb ellenőrzése alatt építenek új repülőteret. Az egyetlen repü­lőgép, amelyik ott leszáll, egy teherszállító vitorlázó. Az egyetlen, amely onnan fel­száll, egy Fieseler-Storch. Az életéért reszkető Hanke gau­leitert szállítja el a pusztuló erődből. A menekülő parancs­nok előzőleg még utasítást ad a város polgármesterének, dr. Spielhagen, dr. Sommer kor­mánytisztviselőnek, valamint Klettendorf és Brockau polgár- mestereinek kivégzésére. Az ellenség előtti gyáva magatar­tás miatt! A harcok közben tovább folynak. A GESTAPO APPARÁTUSA meglepően sértetlen. A föld alatti kihallgató-szobákban a megszokott módon kínozzák a dezertőröket, a „defetistákat”, a másképpen gondolkodókat. A Gestapo börtönében set? tenetes Jelenetek játszódnak le. Antifasisztákat kínoznak és gyilkolnak. Különös érdemeket szerez ebben Thieme SS-Schar- führer. Amikor be van rúgva, Krakkóban elkövetett szadista gonosztetteivel kérkedik a foglyoknak. „Hamarosan újra ott leszek” — jelenti be. Ami­lyen korlátolt, talán hisz is benne. Az áldozatok hulláit, akár agyonlőtték, felakasztották őket, vagy nyaktilóval végez­tek velük, nem minden eset­ben temetik el, hanem az ut­cára hajítják. Paul Peikert sekrestyés tucatjával talált ilyen holttesteket, részben fej nélkül, az utca közepén. Egy ízben 36 agyonlőtt asszonyt. A Gestapo, a rögtönítélő bí­róságok és a „láncos kutyák” tevékenysége ellenére, a körül­zárt városban aktív munkát végez az ellenállási mozga­lom, a Német Kommunista Párt funkcionáriusainak veze­tésével. Kapcsolatuk van a Vörös Hadsereghez. Hiába tombolt Hanke gau­leiter a náci újságban és sa­ját röpiratában, a lakosságra gyakorolt befolyásuk miatt. A biztonsági szolgálat lázasan nyomoz az illegális ellenállási mozgalom után, de eredmény nélküL Az antifasisztákat támogat­ja a „Szabad Németország” mozgalom nemzeti bizottságá­nak egyik harci csoportja a fa­siszta harci terület kellős kö­zepén. Az egykori Wermacht- tiszt, Horst Vieth vezetése alatt álL A bátor emberek röpcédu­lákat osztogatnak a német ál­lásokban és az értelmetlen harc feladására szólítják fel a ka­tonákat. De fegyverrel a kéz­ben is harcolnak. Egyik éjszaka támadást in­téznek egy SS-egység erősen biztosított törzskara ellen. Gyilkos harc keletkezik. Horst Vieht golyótól találva rogy össze, s nem sokkal később meghal bajtársainak karjában. A FASISZTÁK kikerülhetet­len breslaui vereségének kínos elhúzása épp oly kevéssé befo­lyásolhatta a háború kimene­telét, mint a poseni, sagani, kolbérgi, königsbergi és más „erődítésekben” folytatott ér­telmetlen harcok. Csak az em­beri szenvedés fokozódott. 170 ezer németnek kellett életét áldoznia az értelmetlen bres­laui harcban, a iráros 70 száza­léka vált romhalmazzá, mielőtt 1945. május 6-án megadta ma­gát. A ,.Szabad Németország” nemzeti bizottságának bátor emberei, parlamenterekként, sok német katona életét men­tették meg a graudenzi „erődí­tésben.” Több parlamenter je­lentkezett megadási ajánlattal a német törzskarokon. Egyeseket letartóztattak és átadták a Gestaponak, másokat viszont a legnagyobb érdeklő­déssel fogadták a német tisz­tek. Bernhard Bechler, antifasisz­tái, bemerészkedett Fricke tá­bornok, Graudenz parancsnok­ságának bunkerébe is, A tá­A SZTAMBUL RÓZSÁM az egri Gárdonyi Géza Színházban Kondzsa: MÁRTHA EDIT Érdekes éppen a művészi al­kat szempontjából egybevetni az egri színház két kitűnő mű­vésznőjét, Lehoczky Évát és Mártha Editet. Lehoczky csupa tempera­mentum, játékosság, eleven­ség, az adott szerep keretei között csupa robbanékonyság. Könnyedén játszik és ugyan­ilyen könnyedén, természete­sen, a teljes rutin és az adott­ságok birtokában magától érte­tődően énekel. Mártha Edit más ugyanazon a színpadon, ugyanabban a sze­repben is. Ö az együttes egyik tagja, aki asszonyi puhaság­gal, finoman azokat a melódiá­A híres Fali-operett bemuta­tása sikert hozott — a vártnál nagyobbat. Az érdeklődés e tervek ellenére május végéig tEirtja műsoron a Sztambul ró­zsáját. Az elmúlt vasárnap Mártha Edit vette át Lehoczky Évától Kamek pasa lányának, Sztam­bul rózsájának a szerepét. Kondzsa a hárem mélyén a ti­tokzatosan szép verseket íré francia költőről álmodik. Nem a férfit, a versek szerzőjét sze­reti. Ezt a messzire vágyódó lányt, a líra pasztellszíneivel, élénken és máris határozott kontúrokkal ábrázolja Mártha Edit bornok már agyonlövetett né­hány parlamentert. Ezúttal az­iránt érdeklődött Belhlernél, hogy hogyan bánnak a német tábornokokkal szovjet hadifog­ságban. Nem sokkal később ka- kitulált. BRESLAüERT Niehoffot, a megrögzött fasisztát terheli a felelősség. Ma jóravaló nyu­gatnémet polgár. Az állam több mint kétezer márka nyug­díjat folyósít számára havon­ta... A REMAGEN! HÍD 1945. március elején az a»* goi—amerikaiak, a Vörös HadJ sereggel egyetértésben, új tá­madást készítenek elő. A tá­bornokok súlyos, veszteséges harcokra készülnek fel, mert a nácik a visszavonuláskor majdnem valamennyi hidat felrobbantották. Március 7-én a Minnesota állambeli L. E. Engeman alez­redes, a 14. tankhadosztály parancsnoka, távcsövét a Raj­na völgyeire irányítja. Nem akar hinni a szemének: a Re­magen melletti Lundendrff-híd sértetlenül áll. Csak egy gép­puskás csoportot hagytak ott őrzésre. Az alezredes villám­gyorsan és saját felelősségére cselekszik. Parancsot ad a t gyalogos hadosztálynak; „Azonnali indulás a városba. Áthaladni rajta, amilyen gyor­san csak lehet és megkísérel­ni a híd elérését...” Így is történt. Támogatá­sukra Engeman utánuk küldi Pershing-páncélosainak egy csoportját. A német géppuská­sokat közelharcban leküzdik. Az amerikaiak a hídfőhöz jutottak. A következő órákban megtörténik a vértelen átkelés a Rajnán. A hídon a Bradley tábornok parancsnoksága alatt álló katonák tízezrei haladnak s velük együtt kerülnek át a páncélosok, a lövegek, és alő- szeres kocsik a sokat megéne­kelt folyó keleti partjára. A nyugati szövetségesek tavaszi támadása váratlan szerencse-; sen indul. ÍFolytatju*i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents