Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-11 / 109. szám

jONDOLKODNI

és cselekedni

Meghalt Lokodi János

Hosszas szenvedés után vasárnap meghalt Lokodi János, a megyei tanács tagja, a gyöngyösi városi tanács végrehajtó bizottságának tagja, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi állandó bizottságának elnöke.

Lokodi János 1954 óta munkálkodott Gyöngyös vezető állami szervezetében, tevékenységét mindig az önzetlenség, az áldozatkészség, a segíteni akarás jellemezte. Fáradhatatlanul dolgozott választói és az egész lakosság érdekében. A tanácskozásokon mindig aktív szerepet vitt, nyíltan kimondta véleményét, és ezért az őszinte állásfoglalásáért nemcsak választói tisztelték és becsülték, hanem közvetlen munkatársai is.

Gyöngyös Város Tanácsa és Heves megye Tanácsa Lokodi Jánost saját halottjának tekinti. temetéséről később intézkednek.

A népnek felelős küldöttek

Amikor másfél évtizeddel ezelőtt az újságok hírül adták, hogy az alkotmány szellemében „a város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat”, hogy rövidesen megalakulnak az államigazgatás új szervei, a tanácsok, a falvak, városok népe nagy várakozással tekintett létrehozásuk elé.

A régi közigazgatás embereinek egy része kétségbeeséssel fogadta a rendeletet a tanácsok megalakulásáról, a lakosság azonban helyeselte a demokratikus, s a nép hatalmát megtestesítő tanácsi szervek megalakítását. A választásnál azok kerültek az elnöki, titkári pozíciókba, akiket méltónak találtak arra, hogy a lakosság érdekeit képviseljék s ellássák azokat a tennivalókat, amelyek a városok, falvak vezetésében hárultak a sokszor még közigazgatásban kevésbé jártas, de az emberekért, lakóhelyük fejlesz« léséért tenni akaró új vezetőkre.

A másfél évtized azt bizonyítja, hogy tanácsaink mind jobban eleget tudnak tenni növekvő feladataiknak, s a lakosság közreműködésével ük tézik a közügyeket, a községfejlesztést, szervezik a fala társadalmi, kulturális, gazdasági életét és egyaránt megfő« lelnek kettős jellegű állam- igazgatási és tömegszervezett feladataiknak. Nincs ma mán olyan eseménye, politikai; gazdasági sikere falvaknak, városoknak, amely ne viselné magán a tanácsaink és a lakosság közti jó viszony, * megértés, az együttműködé« jeleit.

S másfél évtizede épped ezekkel a célokkal íródtak a tanácsok megalakítását szabályozó rendeletek, amelyeknek betűi, paragrafusai int valóra váltak. ,

Szocialista brigádban a beruházók és kivitelezők

Határidő- és önköltségcsökkentés Hatvanban

hiányában, vagy a párád! esonvi konzerv, vagy a répa feldolgozását kell csökkenteni. Ez pe-í dig nemcsak a gyárban, hanem a szállításnál és a termelőknél i is zavarokat és sok kárt okozna. Ezért fontos és sürgős ai Hatvani Cukorgyár beruházása.

Hogyan segítik a hatvani gyár cékitűzéseinek megvalósítását — kérdeztük dr. Vígh AU> bertet, a Magyar Cukoripar Országos Vállalat igazgató főmérnökét.

— Nemcsak a Hatvani Cukorgyár munkásai dolgoznak a munkahelyen, hanem az Április 4. Gépgyár, a VELTESZ, a Láng Gépgyár, a Szellőzőművek és még sok alvállalkozó* szállító. A legfontosabb követelmény a sok vállalat munkájának összehangolása, a pontos és a zökkenők nélküli koope- ráci megteremtése. Ezt utasítások, akták és jelentések gyártásával nem láttuk biztosítottnak. Az év elején annyi akadályt és nehézségeket közöltek a vállalatok, hogy a hatvani beruházás december 31-i határideje is veszélybe került. Ilyen körülmények között alakítottuk meg a beruházó, a kivitelezők és a felügyeleti szerv vezető beosztású dolgozóiból álló szocialista brigádot.

Hogyan, milyen szellemben dolgozik a szocialista brigád?

Az elmúlt napokban ismét Hatvanban, a helyszínen tanácskozott és intézkedett a brigád. Együtt ellenőrizték a munkaterv végrehajtását. Nem lehet pakura mennyiségmérőt beszerezni. Vass József, az Április 4. Gépgyár főmérnöke felajánlotta, hogy szakembert ad, aki a cukorgyár megbízottjával kimegy a pár nap múlva nyíló Budapesti Nemzetközi Vásárra, és ott próbálják a műszert beszerezni. De ha ott sem sikerülne? Erre is gondolt a főmérnök, mert megkérdezte, hogy van-e műszer az 1. számú kazánnál. És rögtön tanácsot adott az ideiglenes megoldásra, tehát a második kazán üzembe helyezését a pakura mennyiségmérő semmiképp sem akadályozhatja. Az Április 4. Gépgyár az időközben felmerült nehézségek ellenére is május 31-re vállalja a szénőrlő malom és a légszűrők gyártását.

A gázhűtő és redukáló állomás gyártásán és szerelésén a diósgyőri vasgyár, a Láng Gépgyár és az Április 4. Gépgyár is dolgozik. Mindhárom felügyeleti szerve a Kohó és Gépipari Minisztérium. Andrási Antal nemcsak „hivatalból”* hanem a brigádtak kötelezettségével is vállalta, hogy a helyszíni szerelést időben kitűzi.

Azzal a meggyőződéssel jöttünk el a Hatvani Cukorgyárból, hogy a beruházó, a kivitelezők és a felügyeleti szervek is sajátjuknak érzik a munkát és feltétlenül teljesíteni akarják, amit önként vállaltak. Ez a garancia, hogy a tervezettnél négy hónappal hamarább, már szeptember elejére elkészül a hatvani beruházás.

l>r Fazekas I ászió

Égy pohár sör, a finnyásabbak számára egy pohár vermut, kékes cigarettafüstöt fújva mellé, ez volt a belépő azoknak a szombati, nagy útra induló fiataloknak a számára, akik a ballagás után a Mátra presszó kis kerékasztalai mellett próbálgatták Gyöngyösön a felnőtté válás mozdulatait, szavait, apró kis pózait, titokban oly sokszor lejátszott mimikáit. Egyik kezükben piros tulipánok, harsogó színük az élet örömét szuggerálta az élet örömeire vágyó ifjaknak, másik kezükben a hideg tapintású pohár, a felnőtté válás elhitt szimbóluma.

És mindez tanári asszisztencia mellett, piruló szülői tekintetek boldogság-tüzében.

Belépő az életbe.

A fiúk hangja beszéd közben egy fokkal mélyebbre sötétül, a lányok hangja pedig erőltetetten fesztelenebbé fénylik. A tánczene ritmusa párokra szakítja szét az asztalok fölé hajló csoportokat. A matrózblúz fölött csak a parkettra hull a tekintet, a sötét zakós fiatalember sem mer partnera szemébe nézni: ők bizonyára emlékeket idéznek magukban, kicsit riadtan, félve a felnőtté válás ismeretlenségbe mutató tényétől, féltve ettől az avatás nélküli, ritustalan szertartástól rötndke múltjuk minden eddig puhán melengetett örömét, mert hiszen most már az Élet állt közéjük, ez a nagybetűs ismeretlen, amitől ugyan nem félnek, de amiről annyi misztikus, ijesztő rémhírt hallottak a már tegnapi felnőttektől. Ök búcsúznak igazán? Csak ők tudják és értik igazán, milyen lélekpróbáló fordulóhoz ért álmokból montázzsá vágott, nyúlfarknyi létük?

Emberkék egy nagy kérdőjel előtt. Riadtak, remegők, vágyakozók és reménykedők, csupa napfénnyel és csupa kősziklával a szívükben. Olyan szeretetreméltóan nagy gyerekek.

Menekülnek a fiatalságtól, pózokat gyakorolnak és vesznek magukra, mert türelBELÉPŐ

metlen sietséggel szeretnének megszabadulni a matrózblúztól, a diáksapkától, hogy teljes joggal vehessék kézbe a vermutos poharat és a füstölgő cigarettát. Dühös igyekezettel akarnak szabadulni fiatalságuk kötöttségeitől, hogy felnőtté önállósodjanak. Minél előbb. Egy pillanat alatt.

Mert ők még nem tudják, hogy az ember, a célját tudó, az eszközeit ismerő ember mindig diák marad. Mindig lesznek tanító mesterei, akik látszólag csak két szót ismernek: nem és ne! Mert ök még nem tudják, hogy a felnőtt-szabadság csak a közösségért való feloldódásban teljesedik ki, és csak ez a közeg visszhangzik a szüntelen igentől.

Milyen kár, hogy az ember olyan könnyen eltékozolja a jelent, hogy olyan vonzóvá alakítja a múltat, és mindig olyan türelmetlenül várja a jövőt. Milyen kár, hogy az ember mindig belépőt követel a jelenből a jövőbe. Milyen kár, hogy az ember csak akkor kezd bölccsé válni, amikor már olyan kevés ereje van a cselekvéshez.

Igaz, a fiatalság törvénye az is, hogy gyanakvással fogadja az idősebbek figyelmeztetéseit, és csak a maga útját járja. De az is igaz, hogy ennek az útnak néhány kövét azok a tegnapi fiatalok rakták le, akik tizennyolc éves fejjel azonos türelmetlenséggel követelték a belépőt maguknak. Mert ök is úgy gondolták, kevés idejük van ahhoz, hogy megválthassák a világot.

Ne kérkedjünk hát múló éveink adta bölcsességünkkel, az örökséggel, amit magunk után hagyunk, mert a mai fiataloknak is kijelöltetett saját útszakaszuk, és azt nem tudjuk helyettük bejárni. Legfeljebb annyi megnyugvásunk lehet, hogy színesebb és díszesebb belépőt tudtunk adni nekik, mint amilyet annak idején mi kaptunk.

G. Molnár Ferenc

zódik: Mi történhet? Ha név sikerül, a költséget úgyis az ál lám fizeti.

A szándék és a lelkiismeret az előrébb lépni akarás és a: ember „hozzáállása” a döntő És ha a sok közül egy-egy ötlet, jó szándékú befektetés, vagy intézkedés nem sikerül, még mindig kisebb baj, minti« valaki sohasem gondolkodik és mindig csak azt csinálja, amil mondanak neki.

Az önálló gondolkodás, a kezdeményezés és a bátor cselekedet természetesen nem jelenthet anarchiát. Jelent viszont őszinte és becsületes vélemény-nyilvánítást, bátor állásfoglalást, kiállást. Nem jelenti egyáltalán a felsőbb utasítások végre nem hajtását, a kákán csomót keresést, de jelenti az önálló ötletet, a munkával kapcsolatos elgondolások, újítások előterjesztését, az önálló munkakörben való felelősségvállalást, a szükséges intézkedések megtételét.

A kapitalizmusban a spekuláció, a merész ötletek megvalósítása jobb üzletet, magasabb profitot, egyszerűen több pénzt jelent. Itt a konkurrencia dominál és a több pénz, hiszen az ötlet, az újabb, a szebb mindig legyőzi, eltapossa a lemaradókat. Az egyéni érdek, a gazdagodási vágy az egyedüli hajtóerő.

Mi sajnos, nem becsüljük eléggé az alkotó kezdeményezést, és nem ítéljük el a tunya tétlenséget, a fej nélküli „dolgoztatást”. Szolgáljon igazul az a sok újítás és ötlet, amely hónapokon, éveken át felkarolás nélkül az akták között hever. Nem becsüljük még eléggé azokat, akiknek van saját gondolatuk, ötletük, akik előrébb viszik, segítik a fejlődést.

Pedig viszonyaink között minden ötlet, minden újítás, minden alkotó kezdeményezés az egész nép érdekeit szolgálja, valamennyiünk boldogulását segíti. Ezért csak helyeselni lehet, hogy azokat, akik ebben élen járnak, akik nemcsak két kezük munkáját, de szellemi energiájukat, szabadj idejüket is feláldozzák az előrébb jutásért, anyagilag is jobban megbecsüljük. Kapjanak több pénzt, nagyobb erkölcsi elismerést is azok, akik nemcsak azt cégzik el, ami kötelező, hanem »lkotó munkájukkal, önálló Gondolkodásukkal és tetteikkel a továbbjutást is elősegítik. Helyes erkölcsi és anyagi isztönzéssel, bátorítással hálátlan energiát lehet felszabadítani és közelebb lehet hozni a jövőt.

Szalay István,

<*&

— Várom a gépállomást szerelőket — mondta.

— És maga nem tudná megjavítani?

— Dehogynem, kérem, csak ezzel a géppel eddig már ők foglalkoztak.

A gépesítési előadó biztatására fél órán belül a traktoros megjavította a gépet éí nyugodtan folytatta a munkát tovább.

Gondolkodni és cselekedni. Milyen egyszerűnek látszik és mégis, mennyire nehéz.

Egy másik termelőszövetkezetben fordult elő, hogy a szövetkezet tanyáján kialudt a villany. Nem működtek a motorok és sötétség borult a tájra. Másnap megint nem történt intézkedés, így a szarvasmarhák már második napja nem ittak vizet, akadozott a takarmányelőkészítés. Amikor érdeklődtünk a szövetkezet jószággondozóitól, mit tettek, hogyan intézkedtek, ezt a meglepő választ kaptuk: Vártuk, hogy hazajöjjön Pestről az elnök. Ő szokott telefonon tárgyalni az ÉMÁSZ- szal.

A szocializmus építése sok gondolkodó, alkotó és — tegyük hozzá — cselekvő embert kíván. Igaz, sajnos még nem mindig és nem mindenütt könnyű az önálló véleménynek hangot adni. Egyre több mégis az olyan vezető, aki nem kedveli a bólogató Jánosokat és azokat az embereket becsülik, akik önállóan kezdeményeznek, cselekszenek, természetesen úgy, hogy vállalják annak következményeit is.

— Ez kockázat — mondhatná valaki.

Igaz. Az élet, az alkotó munka azonban kockázatokból áll és felelősségvállalás nélkül nem lehet élni. Aki igazán szereti szakmáját, hivatását, nem fél a kockázatoktól. Talán éppen a kockázat, a „rizikó” az, amely érdekessé teszi a feladatot, izgalmassá a munkát.

— És mi történik, ha nem sikerül egy gondosan kitervelt vállalkozás, ha nem gyümölcsözött egy jónak vélt gondolat?

A kérdés eldöntése mindig az adott esettől függ, bár minden vonatkozásban döntő a „szándék.” Természetesen itt nem milliókkal való bizonytalan kimenetelű kísérletezésekről van szó, holmi öncélú próbálkozásokról, amikor esetleg már az indulás is így fogalmaVannak emberek, akik egyszerűen nem szeretnek, vágj nem akarnak gondolkodni Munkájukat előírás szerint elvégzik, és azután várják a felsőbb utasítást.

Az önálló gondolkodás hiánya több okra vezethető visz- sza. Lehet, hogy az illető egyszerűen lusta, kényelmes és szereti — esetleg már meg is szokta —, hogy mások használják helyette fejüket, és így nem marad más hátra, mint végrehajtani a kapott utasítást.

Az idetartozók másik csoportja szándékosan kerüli az önálló gondolkodást. Félelemből, vagy óvatosságból, esetleg rosszindulatból „teszik félre a fejüket”, és úgy gondolják, ha netalán valami baj van, máris kész az alibi: Én, kérem, csak azt csináltam, amit parancsoltak.

Akadnak olyanok is, akiknek vannak ugyan önálló gondolataik, hasznos ötleteik, de azokkal nem mernek előjönni, bátortalanok, bizalmatlanok.

Voll időszak nálunk is, amikor a szolgalelkűség burjánzóit, de napjainkban sem veszett ki teljesen. A napokban találkoztam egy vasmunkással, aki azt mondta; amíg vitatkoztam a főnökömmel és őszintén megmondtam neki, ha valamivel nem értettem egyet, mindig baj volt velem. Nem kaptam prémiumot, elmaradt a kitüntetés. Most már nem szólok, és hallgatásomnak meg is van a „gyümölcse”. A főnök tisztel, szeret és példaképül állít a dolgozók elé. Kétségtelen, hogy az olyan vezetők mellett, akik a szol- galelkűséget, a vélemény nélküli embereket szeretik és félnék az önálló gondolkodástól, burjánzik a gondolatszegénység és előbb-utóbb kihal az értelem.

Az önálló gondolkodás és az alkotó cselekvés hiánya az élet minden területén fellelhető és minden szakmában, beosztásban található rá precedens.

Kerecsenden az elmúlt napokban a traktorok fele állt. Egymás után hibásodtak meg a gépek a legnagyobb dologidőben. A járási tanács gépesítési előadója kisietett a községbe és személyesen is megnézte a traktorokat. Az egyik gép mellett ott álldogált a traktoros.

Az első forintok

120 ezer hízósertésből — Tej és pnlykatojás

ben több mint félmillió forint bevételre számítunk. Elsőnek hatvanat vittünk eladásra, amiért 120 ezer forintot kaptunk, majd az első hónapokban újabb harminc sertést adtunk el. Havonta szállítunk pulykatojást a keltetőnek, amiért legutóbb is kilencezer forintot kaptunk. Tej- és tejszín-értékesítésért 104 ezer forintot írtak jóvá a számlánkra. Májusban sertések mellett pénzt kapunk a bárányokért és a gyapjúért. Június közepén értékesítjük a zöldborsót, mintegy húsz mázsa baromfihúst és a hízómarhákat.

Milyen az arány a bevételek és a kiadások között?

— A korai bevételekkel szemben több a kiadás, amely a vetőmagvásáriás, előlegfizetés, hiteltörlesztés, műtrágyavásárlás, nővén yvédőszer-vásár- lás, biztosítási és postadíjak, alkatrészpótlás, jövedelmi és forgalmi adók formájában jelentkezik. Terveink szerint erre az évre várható hárommillió forintos termelési kiadás fele jelentkezik június végéig, míg az évi bevételből, több mint hétmillió forintból, csak 1,2 millió forintot kapunk az első fél évben.

A könyvelésből előkerülnek a számlaösszesítők és mintegy félmillió forintot tesznek ki azok a pénzösszegek, amelyeket már kifizettek a szövetkezetnek az elsőként értékesített állatokért és állati termékekért. A kartotékok, naplók számot adnak a termelőszövetkezet pénzügyi eredményedről, hű tükrei a szövetkezet gazdasági tevékenységének. Mindenesetre az indulás nem volt rossz...

(P. Ed

Nagyon kevés az olyan mező- gazdasági üzem, amelyik az év első napjától kezdve saját bevételéből tudja biztosítani a munkabéreket és más jellegű kiadásait. A mezőgazdasági termelés sajátos helyzete miatt értékesítésre ugyanis csak a második félévben kerülhet sor, addig hitelre van szükség.

Ilyen feltételek mellett gazdálkodnak a tamamérai Béke Termelőszövetkezet tagjai, ahol a szakvezetők egyre többet tesznek azért, hogy a bevételek és a kiadások arányát kedvezően alakítsák.

Novak László főkönyvelővel beszélgetünk az íróasztal mellett, amelyen számsorokkal teleírt papírok sorakoznak katonás rendben.

— Mi sem vagyunk kivételek — mondja a közös gazdaság pénzügyeit irányító szakember —, hiszen pénzbevételünknek jelentős része csak július- augusztusban jelentkezik. Ekkortól fizetnek a kertészeti árukért, majd a sorban beérő terményekért, a felhizlalt állatokért.

A szövetkezet a ledolgozott munkaegységek után rendszeresen fizet előleget, honnan biztosítják a pénzügyi fedezetet?

— Nagyobbrészt hitelből, de már a termelési tervek összeállításánál gondoskodtunk arról, hogy az év elején se maradjunk pénz nélkül. Az állatok egy részét úgy állították már a múlt év végén hízásra, hogy azokat az év első hónapjaiban, az első fél évben értékesíteni tudjuk.

Mi hozta az első forintot?

— A hízósertés, amelynek értékesítéséért már az első léi évakkor a gyár egy évet veszít. Ha négy hónappal előre hozzuk a munkát, akkor a gyár és a népgazdaság mintegy 7,5 millió forintot takarít meg. Ha szeptember elején nem működik az új kazán, akkor kellő mennyiségű gőz és energia

Beruházók és kivitelezők a Hatvani Cukorgyárban. i

Vagonszám- érkeznek a lemezek, csövek és akkora gépek, alkatrészek, hogy ajtót, falat bontanak, mert másképp nem férnek be a gyárba. Oj kazánt szerelnek a tavaly épített mellé és az eredeti program szerint december 31-re kell befejezni a 100 millió forintos beruházást.

Vajda Józsefet, a Hatvani Cukorgyár főmérnökét kértük, hogy adjon rövid tájékoztatást a jelenlegi munkákról

—A gyárban az éves nagyjavításon dolgozunk, de emellett napi 300 vagon répa feldolgozására építjük ki a cukor- oldalt. Ehhez főleg az erőművet kell bővíteni. De ha a beruházás második üteme csak december 31-re fejeződik be,