Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

4 Négy május a hetvenötből Hetvenötödször ünnepeljük Magyarországon május elsejét. A mai embernél ez alig több egy átlagos életnél. És mégis hányféleképpen ünnepeltünk 1890, Városliget. ez ídö alatt! Találunk a ma­gyar május elsejék történeté­ben most már Sokszázezer tö­meggyűléseket szép számmal, de találunk titokban ünnepelt májusokat is. Volt, amikor állig fegyverben vonult fel a magyar proletariátus, hogy megvédje hatalmát, és volt, amikor börtöncellák falai kö­zött lehetett csak „szabadon” beszélni a munkásünnep jelen­tőségéről. Olyan esztendő azonban egy sem volt 1890 óta, amikor má­jus elsején néma volt az or­szág. A magyar munkásosztály hangja hol erősebben, hol gyengébben* de mindig ott zengett a nagy nemzetközi májusi kórusban. A legna­gyobb elnyomás sem némíthat- ta el ezt a hangot. Ha vért kellett áldozni érte, a magyar proletár a vérét adta. Mert a május elseje nem egy ünnep a sok közül. Ez a munkásosz­tály nemzetközi harci napja. Aki ezt ünnepli, az öntudatra ébredt munkásosztály soraiban menetel. Aki ezt ünnepli, az túltette magát a nemzetközi korlátokon, és a dolgozók nem­zetközi testvérisége mellett tesz hitet. Aki ezt ünnepli, tudja, hogy a munkásosztály útja a győzelemhez szakadat­lan harcon, s áldozathozatalon át vezet t Hányszor akarták május el­sejét e három alapvető jellem­vonásnak legalább egyikétől megfosztani, hogy elszedjék igazi jellegét. Hitler a „né­met munka” ünnepévé nyilvá­nította, amely — szerinte — egyaránt a tőkésé és a mun­kásé volt A munkásárulók ba­ilyen kísérlet csúfosan megbu- betűs táblák a legújabb jel- kott az öntudat és a proletár szóval: 8 órai munka, 8 órai internacionalizmus hatalmas szórakozás, 8 órai alvás! Innen erején. nézve meglepő szép képet Nincs szó, amely méltón fe- nyújtott a csoportok felvonu­lása. Egymás után jönnek a Flóra gyertyagyár, a m. kir. államvasút, a Schlick és Wör- ner-gyár munkásai, a nyomdá­szok, az esztergályosok egyle­te, a gépkezelők és kazánfű­tők (60 helyett körülbelül 150). A Nicholson-féle gyár. a szabók, a sütők, a Láng-féle gyár, a cipészek, sokan zászló­val és zeneszóval. Minden cso­portot egy-egy főrendező fo­gad, ki a számára kijelölt helyre vezeti, ahol megállnak nyugodtan. Senki kívülök a rendezőség által vont kordonon belül nem mehet, ha csak jel­vénnyel nincs ellátva. Lassan-lassan megtelik az egész óriási tér, itt-ott a sű­rű tömegben még széles utcák nyílnak, hogy a később érkező csoportoknak helyet adjanak, de 3 órakor már tele van a tér, s a munkás csoportok közül alig hiányzik egy-kettő. S da­cára annak, hogy oly roppant mérvben jelentek meg a nép­gyűlésen, sehol se volt szoron­gás, vagy lökdösés, amiket pedig olyan jól ismerünk ed­digi nagy ünnepélyeinkből.’^ A vidék is hallatott magá­ról ... ,,Mikor Orosházára megérkezett Békéscsabáról a táviratilag segélyül kért kato­naság, — olvassuk utóbb a Népszavában — egy század, a jezné ki azt a hősiességet, amelyre ez a nap emlékeztet. Az egykori újságok májusi ezer ember vonult féL A vá­ros legkisebb mellékutcája is ünnepi díszt öltött. Az ünnepi szónokok boldogan üdvözölték a beláthatatlan embertömeget. „Ez a mostani nagy vörös má­jus meghozza a proletárfeltá­madást. A gyönge szem nem látja tisztán a történelem útját, de mindegy. Hiába tiltják be Párizsban a vörös májust hu szonnyolc vörös májusnak per­zselő tüze felgyújtja végre a kapitalizmus börtönét, és meg fogja teremteni a szocializ­mus várát” — mondotta Landler Jenő az Iparcsiamok előtti nagygyűlésen. Nem is felejtette el senki, se barát, se ellenség ezt a vi­lágraszóló megmozdulást soha. hiába borult utána az ország­ra negyed százados fasiszta éjszaka Lehúzott redőnyök, üres kávéházak kettős jár­őrök. gyalázkodó újságcikkek — ezzel emlékezett huszonöt éven át 1919 májusára a bur­zsoázia Munkabeszüntetéssel, tüntetéssel, illegális röpcédulá­val hallatta hangját ez idő alatt a nép. Kiáltásuk áthatolt a magyar börtönök falán is, és élesztette a parazsat, amely az­tán 1945-ben lángra gyújtotta az úri Magyarországot A felszabadulás után Az 1945-ös május elseje ugyancsak emlékezetes marad mindenki előtt aki csak részt vett az akkori ünnepségeken. Az ország nyugati fele csupán néhány héttel korábban sza­badult fel; az a tavasz a pa­rasztság százezres tömegének hozta meg az ezer éve hiába várt jogot a saját földre. Soha addig ilyen akarás és nekibuz­dulás nem volt Magyarorszá­gon, mint ezen a szabad ün­nepen. S — elöször az ország törté­netében — nemcsak a városok, de a falvak is ünnepeitek ezen a napon — az új élet Ígé­rete is volt mindenkinek ez a nap. Most. a hetvenötócRk május elsején a nagy. nemzetközi kó_ rus első vonalában menetei a magyar nép. Nemrégen ünne­peltük felszabadulásunk 20. évfordulóját; az egész haladó világ együtt örült népünkkel, pártunkkal. Húsz év alatt nemcsak beváltottuk de mesz- sze túl is haladtuk, amire 1890, 1919, és 1945 májusában fogadalmat tettek a régi harco­sok. Engels a proletariátus nagy tanítója az első. 1890-es ünne­pen lelkesedésében Így úrtn ,JBár mellettem állna még Marx, hogy ezt saját szemével láthatná.* Holott akkor csak tízezrek vonultak fel a máju­si ünnepen. Ma a világ ki­emelkedően legnagyobb szer­vezett ereje a forradalmi mun­kásság, s ereje évről évre, má­jusról májusra gyarapodik. S ez emeli a felvonulás ünnepé­lyességét — a győztesek, s a biztos győzők félvonulása ez az egész földkerekségen, A nagy magyar városok és a kicsi falvak májusain ezért is ünnepel ma oly büszkén dolgozó népünk. M&té György Ott vezet, ahol a szakmát tanulta AMIKOR AZT KÉRDEZ­TEM, hogy mi történt tegnap délután az 1-es üzemben, Váczi Sándor, a Mátravidéki Fém­művek termelési osztályveze­tője kissé furcsán nézett rám. Szavak helyett előbb csak a tekintete válaszolt, vagy in­kább visszakérdezett, hogy ezt meg honnan tudom. De a hir­telen támadt csendet aztán ő törte meg. Előbb lassan beszélt, mintha pontosan idézni akarná a tör­ténetet. De a második mon­datnál már a szakma szeretete izzott szavában. Mintha önma­gával vitatkozott volna, úgy kérdezte, hogy sok baj akad még az 1-es üzemben? De nemcsak az anyagellátás ne­hézségei miatt. Legbosszantóbb az emberek tehetetlensége és nemtörődömsége. Miért áll a plombagyártó gép? Hol a gép­munkás és hová tűnt a be­állító lakatos? A művezető nem tudott választ adni. Mit tegyen ilyen esetben a termelé­si osztály vezetője? Utasítást adott a művezetőnek, hogy ke­ressék meg a beállító lakatost, állapítsák meg és hárítsák el a hibát, hogy a termelést mi­nél hamarabb folytathassák. öt perc múlva egy másik műhelyben azt látta Váczi Sándor, hogy végre elkészült az új szerszám. Már fel is fogták a gépre, de még mindig nem indulnak. Miért? Mert a meós nem engedi. Állítólag a gyártmány­rajzzal nem egyezik a szer­szám. Állítólag? Elő a rajzot, jöjjön a meós és a művezető. A termelési osztály vezetője bebizonyította, hogy a meós rossz méreteket nézett, a mű­vezető meg elfogadta a hibás véleményt, nem intézkedett, pedig minden elveszített perc tetemes kárt okoz a gyárnak. DE A BOSSZÚSÁGNAK még nincs vége. Amikor Váczi Sándor egy óra múlva visszament a plombagyártó géphez, a művezető kissé pi­rulva mondta, hogy még nem tudta előkeríteni a lakatost Benyitottak a szomszédos szo­bába: ott ült és teljes lelki nyugalommal könyökölt a be­állító lakatos. Váczi Sándor nemcsak a ba­jokkal vesződik, örömmel osz­tozik a sikerekben is. Későin kapták a háromnegyedes ipari láncgyártás tervét Tavaly so­káig húzódott a vita, hogy a különböző mezőgazdasági gé­peikhez Sírokban gyártanak-« láncokat, vagy sem, és ha igen, akikor mennyit Gyártani kell. Március elején fogtak hozzá. A termelési osztály a lánc üzem műszaki gárdájává együtt töprengett Napankér diktálták a programot, ho az alkatrészgyártásnál és szerelésnél fennakadás ne gyen. Sikerült az első i gyedóvben a kötelezettségi valamivel többet, 20 100 m< tért gyártottak. A 3/8-as ku lungláncot eddig nyugati in portanyagból gyártották. Mos előbbre kell lépni. Váczi Sán­dor szilárdan vallja hogy korszerű technológiával ol­csóbb gyártási eljárást lehet kidolgozni. A láncüzemet di. cséri. elismeréssel szói a szál* munkások és a műszaki. összeforrottságáróL De a bus- és dobozüzemben még kát kell tenni, hogy javít a munka, A siker csak az embere! múlik. De ezt meg kell vei értetni és a munkahelyek r mint naP segítségre szőrűin,, A műszaki munkából, az ön­zetlen támogatásból sókat váL Iái magára a műszaki osztály vezetője. Elvárja munkatár­sai véleményét, de ő sem rejti véka alá a magáét. Váczi Sándor szigorló mén nőkként került a gyáriba. Üzemmérnökként kezdte, volt laboratóriumvezető, a meó- éa az edzőüzem vezetője és 1963. óta a termelési osztály élére állították. Így elmondhatja, hogy ott vezet, ahol a szakmát tanulta. Elmúlt már harminchét éves. Az utóbbi 13 év alatt nem hátrált meg soha. nem akarta elhagyná a gyárat? Ä feladatok s a munka miatt nem. De a gyerekek miatt igen. Egy időben, sok baj vélt a sl- roki iskoláiban. A kisláinya és> a fia taníttatása miatt vállait munkát Debrecenben. De la­kást ott nem kapott. A csa­ládtól távol nem élhetett, há-i rom hónap múlva visszajött. VÁCZI SÁNDOR mérnök szenvedélyesen beleveti magái a munkába, tanul és tarft örömmel, nagy várakozással a kihelyez»!!: technikumban. Bí­zik „fiaiban”. Azt várja, heg: azoknak a fiataloknak és nen éppen a legfiatalabb műveze­tőknek a többsége, akik a gyást vezetőinek a keze alatt elvég­zi a technikumot, megállja a helyét. Akkor majd Sírokban könnyebb dolga lesz a terme­lési osztály vezetőjének. Dr. Fazekas László Elektronikus közlekedési lámpa Nyugat-Berlinben Nyugat-Berlin területén tíz forgalmas útkereszteződésen ál­lították fel. kísérleti célokból Európa első elektronikus forga­lomirányító berendezését A be­rendezések automatikusan meg­változtatják a jelzőlámpa szí­nét, valahányszor a forgalom torlódik. A 700 ezer márka költséggel épült elektronikus készülékek ultrahang detekto­rokkal és bonyolult vezetékek útján kapják az adatokat az út­kereszteződés forgalmáról Amint egy kocsi súlya lenyom­ja a vezetéket, az elektromos áram impulzust ad a számító­gépnek; amely másodpercen­ként 120 ezer számtani művele­tet képes elvégezni. Remélik, hogy az elektroni­kus irányító berendezés különö­sen olyankor válik be, amikor váratlanul nagy a forgalom, pl., labdarúgó-mérkőzés előtt és után, szín házkezdés idején, vagy szép időben a vasárnapi kirándulások alkalmával Egyébként as a véleményem... 1891, Orosháza. hogy volt idő, amikor mindenki mindenkor és mindent munkával ünnepelt. Ez az idő ma már a múlté és nagyon helyesen az ünnepet ünneppel ünnepeljük, hogy eb­ből is megtudjuk, mikor van és mikor nincs ünnep. Amikor dolgozunk, akkor nincs ünnep, amikor nem dolgozunk, ak­kor ünnep van. He­lyes és okos dolog az ilyen ügyek tisztázá­sa, nehogy bárki ösz- szetévessze nálunk a munkanapot az ün­nepnappal. Bár egye­sek szerint előfordul, hogy mások — ter­mészetesen nem az egyesek —, minden­féle tisztázás ellené­re összezavarják az ünnepnapot a munka­nappal, miáltal tel­jesen feleslegessé vá­lik a munka- és az ünnepnapok gondos szétválasztása és naptári nyilvántartá­sa. Állítólag már olyan jelenség is volt ta­pasztalható, hogy egyesek áttértek az egynapos munkahét­re és az egynapos munkahónapra is, amely véleményük szerint lényegesen megkönnyíti a nyil­vántartást. Kajevác Tódór például hétfőn tartja az ünnepnapot, vasárnap van a mun­kanapja, amikor ál­dásos fusitevékeny- ségével segíti ki a szocializmust, amely nem ér rá, hogy rendben tartsa a víz­csapokat. Puszpáng Alajos hétköznapjai ünnepként telnek él, míg az ünnepnap szorgos munkában, bérelt kis háztáji földjén, ahol a ma­gyar mezőgazdaság terméshozamainak és saját egyéni jövedel­mének emelésén fá­radozik, — minden hó másodikáig. Alt­kor van a fizetés. Tudnék még eset­leg néhány névvel szolgálni arranézve, hogy a naptárreform mellett, amelyet töb­bek között Juliánusz is csinált, szükség volt a Munka Tör­vénykönyve reform­jára is, amit a kor­mány csinált, mert az utóbbi néllcül úgy látszik, mégsem volt eléggé világos sokak előtt: mikor van munka- és mikor ün­nepnap. Most e reformok szerencsés találkozá­sa folytán, már min­denki nyugodtam és bízvást elmondhatja, hogy az az idő is a múlté, amikor a munkát is ünneppel ünnepeltük és az ün­nepet se munkával. Mindent szépen a helyére raktunk, né­hány olyan kivételé­vel, akit még nem raktunk a helyére, de kétség sem férhet ahhoz, hogy minden reform nélkül a még notórius űnnepelők számára is megte­remtjük a lehetősé­gét, hogy kiigazodja­nak a naptár rejtel­meiben ... ...mert május el­seje ugyan kétségkí­vül a munkásosztály nagy és nemzetközi ünnepe, de május három és az év többi fekete betűs napja már a munkásosztály hazai és nemzetközi munkanapja. És egy­általában nem baj, ha a munkanapot munkával ünnepel­jük. Nyolcórás mun­kával! Ha már egy* szer kiharcoltuk... I , Iwrit számaiban tömegesen találunk beszámolókat erről. Az első 1890-ben tartott budapesti ün­nepről így írt a Pesti Hírlap: „A városligeti színkörrel el­lenkező oldalon felállított tri­bünről érdekes volt nézni a parancsnok, a katonasággal fegyvert tölteni rendelt a fő­szolgabíró ismételve felhívta a tömegeiket a szétoszlásxa, melyre az a hivatal összes ab. lakait bezúzta. Eire a katona­ság és a csendőrség szuronyt szegezve a tömegét szétosz­latta, miközben ez a csendőr­séget kővel dobálta, mire az fegyverét használva, a zavar, gók közül egyeseiket megsérel­mezett” Az első szabad májas elseje Aztán nagyot fordult a tör­ténelem kereke. Oroszország­ban 1917-ben a bolsevik párt vezetésével a nép megdöntötte a cári elnyomást és a maga erős proletárhatalmát szervez­te meg a helyébe. 1919-ben a példát Magyarország, Szlová­kia majd Bajorország népe is követte. Így lett 1919 felejthe. tetlen május elseje a megvaló­sult néphatalom első örömün- nepe. A győztes orosz forrada­lom fővárosában, Moszkva Vö_ rös terén Lenin beszélt ezen a napon. Bécsben százezernyi lömeg tüntetett, Berlinben sen­ki sem dolgozott. A háborúban győztes Franciaországban a kormány megtiltott minden­fajta felvonulást. Párizst száz­ezer katona szállta meg. Még­is óriási tüntetés folyt a fran­cia fővárosban és az egész or­szágban sztrájkkal válaszoltak a kihívásra. Budapest dolgozói számára örökké emlékezetes 1919. május elseje. A támadó imperialisták fojtó gyűrűjében, elszigetelve orosz és bajor szövetsége­seinktől, mégis a felszabadulás és a harci elszántság ünnepe volt ez a nap. A zászlódíszbe öltözött fővárosiban soha nem látott tömeg, mintegy hafszáz­1919, Budapest. felvonulást. Maga a tribün fe­hér lepellel volt leborítva, elől vörös pajzsban két kézre fogott pöröly ábrája, alatta a főváros címere; négy szögletén piros­rátságos, békés majálissá akarják aiacsonyítani még ma Is nyugaton. Hetvenöt év alatt sokszor betiltották, máskor kisajátították. De minden

Next

/
Thumbnails
Contents