Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-06 / 105. szám
A nagy tavaszi békekampány írta: DEZSÉRY LÁSZLÓ, az Országos Béketanács titkára A magyar békemozgalom idei legnagyobb vállalkozásba kezd. Május 9-én, a fasizmus felett aratott győzelem 20. évfordulóján az ország valameny- nyi megyéjében a békeszerető magyar emberek nagy seregszemléje, — a „béke, a nemzeti függetlenség és a leszerelés hónapja”. Ez sorrendben a negyedik nagy tavaszi békekampányunk a békés egymás mellett élés és a leszerelés követelésére. Ezelőtt négy évvel másfél millió ember fejezte ki tiltakozását a háború ellen azokon a gyűléseken és összejöveteleken, amelyeket a leszerelési hónap keretében az Országos Béketanács felhívására a Hazafias Népfront és valamennyi társadalmi tömegszervezetünk együtt rendezett és szervezett. Azóta évről évre növekedő számban bizonyították hazánkban az emberek: eltökélten harcolnak a békéért. Nem nyugszanak bele, hogy az imperializmus újabb és újabb nemzetközi feszültséget és válságot teremtve, a népek függetlensége elleni támadásokkal helyi háborúkat kezdjen, amelyek kiterjedhetnek és kiválthatják a nukleáris világháborút. Tavaly e kampány során már 2 millió 200 ezer ember tett hitet békeakaratáról. Az a reménységünk, hogy az idén hazánk népe még ezt — a nemzetközi békemozgalomban is 'eltűnő — hatalmas béketüntetést is felülmúlja. Túlzás nélkül állíthatjuk: a magyar békemozgalom eddigi nagy demonstrációi elismerést keltettek világszerte. Növelték az ország hírét, mert alátámasztották a Magyar Népköz- társaság békepolitikáját. Továbbá bátorítást adtak más országokban működő békemozgalmaknak. Azzal a véleménynyel is találkozunk külföldön, hogy a magyar békemozgalmat a Magyar Népköztársaság állhatatos békepolitikája teszi lehetővé, mindenekelőtt azáltal, hogy a mi népünket húsz éve, — hazánk felszabadulása óta — a békére nevelik. Erre a hatalmas magyar tömegmegnyilvánulásra hallatlanul nagy szükség van. A békeszerető emberek százmilliói szerte a világon tömegesen követelik a jelenleg folyó imperialista beavatkozások és agressziók beszüntetését. A mai nemzetközi válság az Amerikai Egyesült Államok dél-vietnami beavatkozásából ered. Az Amerikai Egyesült Államok ezt a háborúját ma már leplezetlenül folytatja a vietnami nép felszabadítási frontja ellen, s egyre inkább kiterjeszti. Kiterjesztette a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni támadásokkal, a Laosz és Kambodzsa ellen elkövetett provokációkkal úgy- annyira, hogy a vietnami válság ma már indokínai válságnak tekintendő. A világ békeszeretö közvéleménye teljességgel tisztában van azzal: válságos és igen fenyegető napokat élünk s felfogja annak szükségét, hogy a népek teljes erővel kiáltsanak megálljt ennek a folyamatnak. Elég erős-e a népek szolidaritása ahhoz, hogy az amerikai imperializmust kiűzze Délke- let-Ázsiából? Ez a nemzetközi békemozgalom jelenleg legforróbb kérdése, amelyre nem adhat más választ minthogy világra szóló tömegakciókat és tüntetéseket szervez az agresz- szorok megfékezésére. Ha valaki kételkednék, elegendők-e a nemzetközi békeerők és a nemzetközi béke- mozgalom arra, hogy ezt a célt elérjék, úgy gondoljon a második világháború befejezése óta kirobbant helyi háborúkra és válságokra. Eddig mindegyiken úrrá tudtunk lenni 4s elkerültük a világháborút. El kell kerülnünk most is. Még a NATO országokban és az Amerikai Egyesült Államokban is egyre erősödik azok tábora, akik velünk együtt jól tudják: a vietnami háborút tárgyalásokkal kell befejezni. Vissza kell térni a genfi egyezményhez, biztosítani kell Vietnam békéjét és önrendelkezését. Követeljük továbbra is a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élését. A tavaszi nagy magyar békekampány abba a világakcióba kapcsolódik, amelynek ezek a követelései és ebben helytáll. Talán minden eddiginél fontosabb pillanatban foglalunk állást a béke és a szabadság mellett. A magyar békemozgalam tudja: még akkor sincs harcának végén, ha a vietnami válság megoldódik. A békemozgalom valamennyi követelésének teljesülnie kell. Helsinkiben 1965. július 10—17 között azért ül össze a béke-világkongresz- szus, hogy kijelölje a mozgalom további harcának céljait, megteremtse győzelmének feltételeit A tavaszi magyar békekampány egyben a béke-világkongresszusra való felkészülés is. Azt kérjük a magyar békeszerető millióktól, jelenjenek meg és nyilvánítsák akaratukat. Helyszíni közvetítés Egerből a televízióban A Magyar Televízió az elmúlt évben kezdte meg hazánk különböző tájegységeinek, városainak, ipari és kulturális létesítményeinek bemutatását az úgynevezett megyei műsorok keretében. 1964-ben Baranya, Veszprém, Csongrád és Hajdú- Bihar megyébe látogattak el a televízió operatőrei és riporterei. ötven műsorban összesen 1910 percben számolták be e négy megye életéről. A népszerű, érdekes műsorsorozatot az idén tovább folytatják. Elsőnek Heves megyébe látogatnak el a kamerák, ahonnan május 11—16 között számos, különféle műsort sugároznak. Május 11-én a Csillagok városa címmel helyszíni közvetítést adnak Egerből és megismertetik a nézőkkel a város régi és új nevezetességeit. A Mai vendegünk című sorozatban ezen "z estén Heves megye vezetői t éikoztatják a tv nézőit megyéjük fejlődéséről, életéről, problémáiról. Másnap, az „Este a Ködmön-csárdában” című adásban, Eger környékének egyik legszebb részébe, a Szépasszomyvölgybe viszik el a nézőket. Itt áll ugyanis egy festői környezetű, sziklába vájt pincesor mellett a híres Ködmön- csárda, ahol fellép a hevesi cigányegyüttes is. A Vasutasok városa című műsorban Hatvant mutatják be a nézőknek. A május 14-i, pénteki rendkívüli adásnapon ismét Heves megyéből jelentkezik a televízió. Bemutatják a Mátra című tv-filmet és elvezetik a nézőket az ország legmagasabb pontjára, a Kékestetőre. Ezt követően a Jelentés Magyarországról című sorozat legújabb, Heves megyei adását sugározzák. A szórakozó egri fiatalokat „lesi meg” a kamera, az Este a íagylaltkiertben című adás keretében. Május 16-án, vasárnap, három helyszíni közvetítéssel zárják a Heves megyei műsorsorozatot. Ezen a napon a palócok színpompás felvonulásáról, a parádi szabadtéri palócmúzeumból és a bodonyi együttes műsoráról adnak közvetítést. „Veszélyes" újítás Huzavona egy javaslat körül — Itt van ni, nézze — mutatják —, ez a szál drót felettünk, végig a tetőgerinc hosszában ... Bárhol ráakasztható az áramszedő, s máris dolgozhatunk a hegesztő-apparáttal. Úgy, miként láthatja is, arrébb, amott a röptető elején. A jelzett helyen Béres László kezében sziszeg, pattog, szórja a szikrát az elektróda. — Jó ötlet volt ez — bök a feje fölé a megszólított — sokkal könnyebb igy a munka t gazdaságosabb is mint azelőtt. Tudja, régen a kétszáz méternyi hosszúságú röptető közepén volt a hegesztő-dinamó. Tőle jobbra, balra húzogattuk a nehéz gumikábelt. Az hamar tönkrement. Kikezdte az olaj, s a vagonok között „szolgálatot teljesítő” kis kézi kocsi sem kímélte a szigetelést. Balesetvédelmi szempontból többször kifogásolták, nemegyszer a munkát is leállították miatta ... Mióta erről a légvezetékről he- geszttink, semmi dolgunk nem Volt a biztonsági megbízottal, s lényegesen kevesebb a kábelkopás ... Baráti Barnabás csoportvezető és Kocsis Sándor technikus újításáról beszélgetünk a MÁV hatvani kocsijavító üzemében. — Az ötlet 1962-ben született. Ügy véltük, „valamivel” olcsóbb lesz mint a más helyeken jelenleg alkalmazott földkábeles, oszloponként! csatlakozássá! (kivezetéssel) ellátott megoldás. Válóban, nem is került ez hatvanezer forintba, hanem csak nyolcezer-háromszázötven- be... Idestova három esztendeje már ennek, ügyünk azonban ennek ellenére sincsi befejezve még a mai napig sem! Miért... ? — Ezt inkább a budapestiektől kérdezze, akikhez a javaslatunk került... Sokat kötözködneL az újítással. Azzal kezdték, hogy gazdasági számításunkban ne emlegessük azt a hatvanezer forintot, mert a hatvani kocsijavítóba nem terveztek földkábeles megoldást. Nem szerepel ilyen a műszaki fejlesztésben, nem hivatkozhatunk hát rá a kalkulációban. Aztán meg azt kifogásolták, hogy a csupasz légvezeték balesetveszélyes... — magyarázza Kocsis Sándor. — Kérdezzen meg erről bárkit, s győződjön meg személyesen is: igaz lenne ez... ? A vezeték öt méternyi magasságban fut, még a legnagyobb vagon, a fedett G- kocsi tetejéről sem érhető ed... Odafenn inkább csak kis kézi szerszámokkal dolgozunk, kalapáccsal, fogóval, effélékkel... Mégis figyelmeztető táblákat kívántak. Kitettük mind a négyet: a vezeték érintése veszélyes! Pedig munka közben sohasem gondoltunk még erre. A drótban még az ívhúzás pillanatában sincs magasabb feszültség 72 voltnál. Hegesztéskor pedig csak 20—25 volt. Miért lenne hát veszélyes, miért nem fizetnek az újításért? Már úgy gondolom, hogy amúgy igazából, amennyi járna érte... — A megoldás szabványellenes — adják a választ pár nap múlva a MÁV Budapesti Igazgatósága IV. vontatási osztályán. A vezeték mindenképpen veszélyes. A vagonok tetején hosszú feszítővasakkal is dolgoznak, amelyekkel könnyen megérinthetik a drótot. Jóllehet, halálos áramütést ugyan nem szenvedne senki, de az ijedtségtől könnyen megtántolódhat az ember, s lezuhanhat a magasból. Ezért pedig én felelek, aki a javaslatot elfogadta — mondja Németh Ferenc osztályvezető főmérnök. — Hát csak ezért „kötözködünk” mi az újítókkal. — Kértük a javaslattevőket, hogy „... a szabad légvezetéket szigetelt vezetékkel kell kicserélni és 20—30 fm távolságban megcsapolási lehetőséget kell biztosítani” — magyarázza, s mutatja is a levelet Földi Ferenc újítási előadó. A légvezeték eredeti állapotában van ma is, ugyanúgy hegesztőnek róla, mint három esztendeje. — Már többször is megtiltottuk. Legutóbb 1965. február 2-án, levélben ... Ha a kért módosítást végrehajtják, újra engedélyezem használatát, s az újítási díjat is kifizetjük. Ezer forintot7 — Annyit. Nem ér többet. A megtakarítás vizsgálatakor Taúu at ÁRmÍKmoVbönet Kisfüzes, ütolsö posta: Pétervására. Lakóinak száma: 315. Földterülete: S50 hold. o. Mens se van-e a messse? Kisfüzesen azt kérdeztem az elnöktől: messze van-e Terpes? — Az attól függ — válaszolja —, milyen járművel utazik az ember. Mert ha gyalog megy, az egész mindössze két kilométer, de ha szekéren, vagy még inkább autón utazik, nem ússza meg öt kilocogtatni, ha orvosra van szükség, vagy éppen mentőért kell telefonálni. Bélyeget is a tanácselnök árul szívességből, hogy hatvan fillér miatt mégse kelljen buszozni oda-vissza tíz kilométert. A faluban Kovács Ágoston vb-elnök és a tizenhét éves kisbírólány képviselik a helyi államhatalmat. A titkár katona, egyéb függetlenített dolgozója nincs a tanácsnak. Pedagógus egy van, mert a felső tagozatot mindennap Pétervá- sárára hozza-viszi az Ikarus. Az iskolában van a templom is, ahol egy posztófüggöny jelenti a világnézeti határt. A körzeti orvos kéthetente jár ki a járási székhelyről, karékban, bár sokan kivették a pénzüket, amióta megszűnt a posta és a pénz a szekrénybe, a ruha alá került. Nem ritka az olyan ház, ahonnan jelenleg is 20—25 ezer forint van bankban. Az Árnyékhegy mögött mindennapos, megszokott életét éli a falu, ahol a „messzit”, a sáros utak jelentik, a közeit a televízió. A termelőszövetkezetben hatvan év a férfiak átlagélet- kora, mert a fiatalok eljárnak máshová hazáiról. Keveslik a harminc forintos munkaegységet. Az egyetlen gyári autó- buszjáratot a napokban megszüntették, mert a kisfüzesi „zsákutcára” ráfizetett az álKisfüzes az Arnyékhegy tetejéről méternél alább. Szajla három kilométerre van földúton, de ha esik az eső, csak Pétervá- sára felé, a kövön tanácsos menni, ami viszont már tíz kilométer is megvan. A leghosszabb mégis a postaút, mert húsvétkor apósom Szajlá- ról üdvözletét küldött, amely kerek két hét alatt tette meg a néhány kilométeres utat. Kisfüzesen néhány hónapja takarékossági (!) okok miatt megszüntették a postát és most az öt kilométerre fekvő Pétervásáráról jár ki hétfő kivételével mindennap a kül- szolgálatos kézbesítő. Csomagot, ajánlott levelet, expressz- küldeményt azonban csak Pé- tervásárán, személyesen lehet feladni, mert ezekkel nem foglalkozhat a biciklis postás. A falut egy telefon köti össze a külvilággal. Ez a készülék a tanácsházán van és éjjel a tanácselnök ablakát kell megkomindössze egyetlen szempontot lehetett figyelembe venni: az új módszer alkalmazásával 5 méterrel kevesebb gumikábelt használtak fel mint a régebbivel. Az éves megtakarítás tehát csak ennek az öt méter kábelnak az ára; 208 forint... Mi méltányoltuk az újítók igyekezetét, ezért állapítottuk meg az 1000 forintos eszmei díjat... Az ilyen összegről szóló szerződést nem írták alá az újítók. Keveslik a pénzt. Nemcsak ők, hanem a fűtőház szb-titkára és a Vasutasok Szakszervezetének megyebizottsága is. S valamennyien kifogásolják azt is, hogy a javaslatot nem engedték országos tapasztalatcserére. — Tudok róla. Az újítók erőszakosak, fűvel-fával leveleznek. Pedig higgye el, nincs igazuk — mondja az osztályvezető. — Az újítás primitív megoldásnak számít a jelenleg alkalmazott földkábeles megoldással szemben, így nem javasolhatom semmiképpen sem országos méretű elterjesztését... ★ Meggyőződésük, hogy a kért kiegészítéssel, veszély nélkül dolgozhatnak a légvezetékről. Tény az is, hogy jelenleg a lég- vezetékes módszer a legolcsóbb. De vajon igaz-e, hogy mégis csak ennyit ér az újítás, helyes-e azt csupán 1000 forintra taksáim? S elfogadható-e, ha kifogásolják országos használatát ... ? Ha Hatvanban jól bevált, miért ne felelne az meg másutt is a célnak? A KPM illetékesei talán pontot tehetnének végre a tengeri kígyóként nyúló, tekergő ügy végére. Megnyugtató módon. fenlőni) Miről ír a Jelenkor májusi száma? A folyóirat gazdag szépirodalmi részében többek között Bede Anna, Demény Ottó, Pá- kolitz István és Takács Tibor újabb verseit olvashatjuk. Elbeszélésekkel Borsos József, Fábián Zoltán és Simon Emil jelentkezett. A Húsz év című rovat közli Csuka Zoltán felszabadulási emlékezésének második részét s Benke Józsefnek, a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet történetéről írott dolgozatának befejezését. A képzőművészeti témakörben Hars Éva tanulmánya mellett And- rássy Kurta János, a kiváló szobrászművész írt illusztrációkkal kísért érdekes műhelytanulmányt. A hónapokkal korábban indult Ifjúsági irodalmi vitához az új számban Harsányi István és Bauer Tibomé szól hozzá. XiPUJSMG 3 1965. május 6., csütörtök és a védőnő számára is csak „filia” Kisfüzes. Egy öregasszonyt állítok meg az utcán: Mi az, ami tetszik és mi az, ami nem ebben a faluban? lám. Négy-öt emberrel szaladgált naponta ötven kilométert a kocsi. Így aztán az eljáróknak még messzebb lett a messze, szaporodott a gond, ki merre fordítsa a szekere rúd- ját? Kisfüzes különben az ellentétek faluja. Fenn a hegytetőn három mázsát terem a búza, a völgyekben holdanként 230 mázsát fizet a cukorrépa és uborkamagot termelnek sikerrel. Van jómód még sincs megnyugvás, van értelem és sokszor elképesztő az értetlenség, van szövetkezet, még sincs nagyüzem, épül a falu, mégis öregszik. Az ellentétek oly élesen mutatkoznak, mint a napkelet és a naplemente a vén Árnyékhegy mögött, amelynek erdeiben hajdanán farkasok tanyáztak. A könyvtárban ötszáz kötet könyv van és nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is szívesen olvasnak. A tizenkét iskolásgyerek úgy öltözik, hogy városban se különben, vasárnaponként pedig az egész falu olyan, mint valami jól megrendezett divatbemutató. A tsz-asszonyok a határban a televízió műsorán vitáznak, az öregek pedig azon, hogy nem szabad leverni a fecskefészket az eresz alól, mert vért ad a tehén ... (Folytatása következik.) Szalay István Végh Matild, a kisfűzési kisbíró Rám csodálkozik és azt mondja: Tetszik, hogy van villany meg busz, de nem tetszik, hogy ennyire divatolnak, cico- mázzák magukat a menyecskék. Később egy fiatalasszony jön arra, őt is megkérdem: Tetszik, hogy mindenhol van rádió, minden negyedik háznál tv, de nem tetszik, hogy túl sok az öregasszony ... A vélemények tehát eltérnek Kisfüzesen is. A faluban sok az új ház. Járdára még nem futotta, de a kultúrház építésénél a társadalmi munkából kivette a részét a falu. Amikor az anyagiak iránt érdeklődöm, illetékesek úgy tájékoztatnak, hogy körülbelül fél millió lehet ta-
