Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-05 / 104. szám

Teli esült kívánság . /Hit írnak &QMW&L ^OCCCWXS^NVVVXXXXXXXXXXVVXXXVXXX vXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV* A LAPOK ÉS A FOLYÓIRATOK? Pontatlan, hibás cikkek nyomában... As ígéret szép szó • • • Magánerőből és állami tá­mogatással új házak és új utcák épülnek Egerben. Ter­mészetes és jogos igény, hogy víz Is legyen az új lakások­ban. A Bercsényi utca lakói vállalták, hogy az árkot ki­ássák. Szavukat állták, az ár­kot még az elmúlt nyáron kiásták. De vízvezeték még mindig nincs. Sőt, út is alig. mert a kiásott föld fele rajta. Ha esik az eső, térdig ér a sár. Ha az utcában megáll egy autó, vagy szekér, másik el nem mehet arra. A vízvezetéknek szánt árkok üresen ásítanak, másutt meg bedőltek. Az ut­ca lakói hiába szaladgálnak a városi tanácshoz, eddig a vízvezeték ügyében nem in­tézkedett senki, mert nem volt cső. Pedig a vízvezeté­ket- biztosra ígérték. Azt mondták, csak az árkot ás­sák ki, a többi már a város gondja. A Bercsényi utcában csu­pán néhány ember panaszá­ról van szó? Nemcsak erről. A társadalmi munka megbe­csüléséről és a tanács tekin­télyéről is. Ez pedig nem le­het sem alku, sem vita tár­gya. Mit lehetne tenni? Ügy gondoljuk, hogy a tanács fe­lelős beosztású, vezető tiszt­viselője beszéljen az embe­rekkel. Adják vissza a hitü­ket, hogy nem csapták be őket, nem dolgoztak hiába. Közöljék, hogy már besze­rezték n szükséges csöveket és mondják meg a végleges dátumot, hogy mikorra ké­szül el a vízvezeték. A város szállítsa ki a csöveket és ak­kor újra összefog az utca, ki­tisztítják a bedőlt árkokat. A késedelmet lehet pótolni, nem esik csorba a lakosság és a tanács egyezségén, mégis lesz vízvezeték a Bercsényi utcában. F, L. Tsz-közi vállalkozás Ez lenne az, amelyben mindenki egyformán jól járna. Kezdhetjük a lakossággal: ha a gyöngyösi tsz-ek közös elárusító helyet létesítenének Gyöngyösön, a bővebb áruválaszték, az egyenletesebb áruellátás mindenképpen a lakosság javára lenne. De a tsz-ek sem járnának rosz- szul, mert mindig akad olyan áru, amit már a felvásárló szervek nem vesznek át a terv teljesítése után, vagy eset­leg szállítási, tárolási nehézségek miatt, így azok értéke­sítése nem lenne gond. Látszólag tehát nagyon egyszerű a kérdés, és mégsem az, mert a tsz-közi vállalkozás általában nem a legked­veltebb forma. Különböző okok miatt idegenkednek tőle. Nézzünk tehát egy kicsit túl a kezdeti okokon. Ma­radjunk továbbra is a tsz-éknél. A közös áruértékesítés lehetővé tenné, hogy bizonyos szakosítás alakuljon ki a tsz-ek között a kertészeti terményekben. Ennek hatása nemcsak a termelés mennyiségi növekedésében mutat­kozna meg, hanem feltétlenül kedvezően befolyásolná az önköltséget is. Ha az önköltség csökken, a termény árát is alacsonyabban lehet megszabni, tehát a szövetkezet irányítani tudná a piaci árakat, és ez politikai vonatko­zásban is jelentős következménnyel járna. Mert valljuk be, sokszor elmondtuk, régóta várjuk, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek működése az olcsóbb árakban is megmutatkozzék, méghozzá nemcsak esetenként és időszakonként, hanem állandó tendenciával. Ezt még idáig nem sikerült elérnünk:. A most említett tsz-közi vállalkozás ennek az útnak első, demonstratív lépése lehetne. A gyakorlatiasság mellett tehát fontos elvi kérdések is sürgetik a tsz-ek közös elárusító helyének létrehozását. A gyöngyösi példa alkalmas lenne arra is, hogy mis vá­rosokban kövessék, tehát elindítója lehetne egy olyan vállalkozásnak, amit méltónak tartunk és igénylünk a íszocialista mezőgazdasági üzemektől. Maga a kívánság azonban nem elég, és miután az ötlet a mezőgazdasági osztályon született meg, most már csak arra van szükség, hogy továbbra is határozottan szorgalmazzák a megvalósítását. <gmf) Mióta traktoros? — Hat éve, és ekkor régi vá­gyam teljesült. Mindig is sze­rettem a gépeket, csak nem le­hetett a mi munkánktól hozzá­férkőzni. Pedig sokszor végig­néztem a hevesi határban szántó traktorokat. Hol voltak azok a mostaniakhoz képest. De gépek voltak és mi ugyancsak bámultuk a dübörgő masinákat. Sok munkát adott a föld, de én a gyerekkori kívánságomat, hogy traktorra ülhessek, nem tudtam elfelejteni. Hogyan lett traktoros? — Hót éve vagyok termelő­szövetkezeti tag. Egy évet dol­goztam a többiekkel együtt gya­logmunkán. Nekünk se volt traktorosunk, meg a gépállo­más is szívesen fogadott min­den jelentkezőt. Negyvennégy éves fejjel jelentkeztem tanfo­lyamra, tanultam a traktor, a motor működésének elméletét, a gyakori hibákat és a trakto­rosra váró feladatokat. Ügy ta­nultunk, mint a gyerekeim most az iskolában. A vizsgám sikerült és a szövetkezetünkben azonnal gépre is ültettek. Sokan csodálkoztak, de én most is boldog vagyok, ha a traktor nyergében ülök, ha se­bességbe kapcsolok, megnyo­mom a gázpedált és elindul a gép. Nehéz, de szép foglalkozás és én nem tartom magam any- nyira idősnek, hogy abbahagy­jam. Majd ha kifáradok. Mi a munkája? — Szántok, vetek, szállítok. Mikor mire van szükség. Ez a rész, ahol H. Kovács István kollégámmal szántunk, mi úgy hívjuk, hogy Borjújárás. Het­ven holdat kell megforgatni, ez még a télről maradt. A kukori­ca alá még el kell készíteni a talajt, majd műtrágyázok, ve­tek. Mindennap hatkor kezdek és este nyolcig dolgozom a gép­pel, ebédelni is legtöbbször itt szoktam a határban. — Mennyit keres? — Nem panaszkodom, tavaly, amikor 35 forintot ért egy mun­kaegység, 534 munkaegységet teljesítettem. Van háztáji föl­dem, nyolcszáz négyszögöl ku­korica, hatszáz szőlő és kétszáz krumpli. Ha a ház körül akad munka, vagy a háztáji földem kívánja meg a férfimunkaerőt, kapok szabadnapot, viszonzá­sul, ha sok a munka, vasárnap és más ünnepeken is jelentke­zem munkára a géppel. Közben végez a kisebb javí­tással — menet közben észre­vett valamit — megtisztítja az ekéket. Ügy köszön el és ül a nyeregbe, hogy még egyszer körbejárja a traktort is, ekét is, rendben van-e minden? A vezetőfülke hátsó, félretolt ab­lakán keresztül int, sebességet kapcsol, gázt ad és a kerekek lassan megfordulnak. Szedlák Gábor tovább indul. P. E. Mindig érdeklődéssel olvas­sa az ember a szűkebb hazája, városa témáival foglalkozó olyan újság- és folyóirat-cik­keket, amelyek a maguk sajá­tos hangján hírt adnak pát­riánkról. Kevesen gondolják, hogy milyen sok írás foglal­kozik Egerrel, egri témával. Lapozzunk hát bele egy egri kis sajtófigyelőbe ... A Film—Színház—Muzsika képes riportot közölt az egri színházról. A kétségtelenül ügyes összeállításba azonban keserű szájízként vegyült egy kép aláírása. A fotó az egri vár úgynevezett „szép bás- tyá”-ja, kálváriadombja alatt álló színészeket ábrázol. Sú­lyos tudatlanságról ad azon­ban számot a kép szövege, amely szerint a derék egri theátristák „a dombot látogat­ták, amelyen Dobó elesett’! Ezt bajosan tehették Egerben, hiszen az egri hős viruló egészséggel hagyta el a dicső­séges 1552. évi ostrom után Eger várát és 1572-ben hunyt el, a szeredi várban, de nem az egri kálváriadombon! Az Élet és tudomány „Miért szép?” sorozatában Artner Ti­vadar „Az egri Fasola Henrik szobor”-ról hoz képekkel il­lusztrált cikket. Bár a szobor semmiképpen sem nyerte el az egriek tetszését, mégis örömmel olvastuk, hogy mi­lyen művészileg jeles alkotás áll a Somogyi Béla utcai isko­la udvarán. Sajnos, egész sor kisebb-nagyobb hiba csúszott a tanulmánycikkbe. A legvas- kosabb: A világhíres „Fazo- la-kapu” nem a városi, hanem a megyei tanácsházán dicséri a legnagyobb magyarországi ko­vácsművész zsenijét. A szobor egyes részei, amelyeket Artner Tivadar az alkotó művész erősségeként említ, azok bi­zony vaskos tévedések, amint azt a magyar kohászati mú­zeum szakemberei megállapí­tották. A 18. század második felében a magyarországi, kohá­szok nem viseltek „régimódi előreugró sapká”-t és „otrom­ba papucsfélé”-t. Na és még egy: „A vasember legyen ke­mény tartású, szilárd építmény, miként teremtményei, a vastraverzek.” Hát bizony Fa- zola diósgyőri vasgyárában vastraverzeket nem állított elő soha! A Magyar Nemzet hosszú ri­portban számol be az egyre fejlődő, izmosodó városról. Plasztikus képet fest az egyre újabb arculatot nyerő, ősi Egerről. Kétségtelenül helyte­len információ, vagy meglá­tás alapján a város fejlődésé­ben az iparosodást látja a leg­jelentősebbnek, sőt, arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy a város középkori címerét egy fogas- I kerék ábrázolásával kell gaz­dagítani, utalván a Hajtómű­gyár jelentőségére. Elfelejti, vagy nem tudja a cikk írója, hogy az ország regionális fej­lesztési tervezetében Eger szá­mára kormányzatunk nem az ipari várossá való fejlesztést irányozza elő, hanem egy majdan kialakítandó nagy ré­gió alközpontjaként, üdülő­fürdővárossá kell kialakítani a várost. Súlyos tájékoztatási hiba­ként, évi 1 millió idegenben jelöli meg Eger idegenforgal­mát! Elégedjünk csak meg az országosan amúgy is kimagas­ló, mintegy fél millió látogató­val. A riporter nem vett fá­radságot, hogy utánanézzen, amiről írt, így csak mint jö­vőbeli tervként említi a für­dőkórház építését, — holott az építmény röviddel átadás előtt áll! A Kirakat, mint a Belkeres­kedelmi Minisztérium lapja, képes riportot tár olvasói elé, „Heves megyei mozaik" cím­mel. A színes kis írás célja, hogy bemutassa az ország ke­reskedelmi dolgozóinak, hogy főleg vendéglátóipari vonatko­zásban mi az új Egerben. Szinte minden egri adata hi­bás, de a legsúlyosabb „bűn” az, hogy mindezt a megyei ta­nács kereskedelmi osztályveze­tőjének szájába adja ... „El­készült a Hadnagy utcai szu- permarkett is, amely az or­szágos típustervek alapján ké­szült és rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert.” A bi­bi csupán az, hogy a szuper- markett építéséhez még hozzá sem kezdtek! „A Klapka utca sarkán, a strand közelében 300 személyes önkiszolgáló étte­rem épült...” Sajnos, itt is hi­ba van a kréta körül, hiszen még csupán papíron van meg az étterem, nemhogy kész len­ne, de egy kapavágás sem tör­tént az építése helyén! Tovább nem is soroljuk az elírásnál vaskosabb „tévedések”-et. Ki mit gyűjt kiállítás Egerben A KI MIT GYÚJT? klub május 1—2-án tartotta jól si­került kiállítását az egri Szakszervezeti Kultúrotthon- ban. A mintegy 7 ezer láto­gató elé színes, változatos kép tárult. Az egyik aszta­lon négy világrész babái ad­tak találkozót. Távoli isme­retien tájak szépségét tárta a látogatók elé egy képeslap­gyűjtemény részlete. A gyufa- cimke-bemutató szépen illusztrálta, hogy ezek a ki­sebb-nagyobb színes papír­darabltok, nemcsak a kisgra- fika, de nem egy esetben a nyomdatechnika remekei. Stílszerűen, — egy pohár- gyűjtemény csillogó kristá­Iyai fölött, színpompás ital­éi mke-gyűjtemény kapott he­lyet. Nem fukarkodtak a lá­togatók az elismeréssel egy hatalmas gyermekjáték-gyűj­temény kapcsán. A nálunk még ismeretlen, különleges technikai játékok, Japánból, az_USÁ-ból, a Szovjetunióból, Németországból és még egés2 sor országból valóságos me­seországot varázsoltak a lá­togatók elé. Az egri KI MIT GYŰJT? klub tagjai a dorogi művelő­dési ház klubközpontjáho2 tartoznak, havonta érdekes kis folyóiratot is bocsátanak ki s a világ minden részével cserekapcsolatban állanak. A ^ A ^ A A a A a a a — LEVEL gönyei, hány kalács két kalács, ha a tanács­tól jönnek, tudom, megbánja, hogy sem­mibe vette a tömegek hangját. Erről jut eszembe, a sajtót nem ártana ér­tesíteni, végeredmény­ben az az igazi, ha ki­szerkesztik a vaskala­posokat, hooii az egész — A mai nappal vé­ge a türelmemnek. Nem nevet rajtam töb­bé senki. Megírom az egészet az illetékesek­nek, hogy végre is nem máriáshuncut az em­ber. A főnököm, Rö- gönyei, megnézheti magát, ha egyszer ne­kiülök annak a levél­nek, mert én itt hiába beszélem rojtosra a számat, csak akkor van foganatja a bírálatnak, ha fölülről rádörögnek, vagy még jobb, ha fe­gyelmit kap, meg is érdemli az ilyen szem­ellenzős bürokrata. Hetekig hajtogathat­nám, hogy a másola­tokra fölösleges pecsé­tet rakni, azok úgyis az irattárba kerülnek, és soha többé nem ke­resi őket senki, Ragö- nyei mégis ragaszkod­na az összes példány lestemplizéséhez, mert neki csak szenteltvíz a dolgozók munkaideje, és mit számit neki a be­osztottak ésszerű, fog-. lalkoztatása és a fes­tékpárnák élettarta­ma. Na, de most véget ve­tek ennek a pazarlás­nak és tüstént feljegy­zést küldök a dolgok­ról a felügyeleti ható­ságoknak. Majd azok megtanítják Rögönyeit kesztyűbe dudálni. Nem azért építjük a szocializmust, hogy a Rögönyeik pocsékol­hassanak. hanem hogy figyelembe vegyék a dolgozók bejelentéseit, és minden panaszt tö­viről hegyire megvizs­gáljanak. Éppen ezért nemcsak a felügyeleti hatóság­nak írok, hanem a né­pi ellenőrzésnek is, un­nál biztosabb a dolog. Akad az igazságnak ilyen lánglelkű apos­tola, aki behatóan tá­jékoztatja őket az ügyek állásáról. Talán szemrehányást is kap­nék, ha éppen őket nem értesíteném. Persze nem lehet. tudni, hátha ott is akad egy ilyen Rögönyei, és ráül a beadványomra? Mindenesetre küldök példányt a kerületi tanácsnak, jobb, ha az ember körültekintően terjeszti föl takarékos- sági javaslatait, több szem többet lát, több fórum többet intéz. Majd megtanulja Röz ország lássa: mire jut­nánk, ha mindenki Rö- gönyei-módra forgá­csolná szét az erőtar­talékokat. Várjunk csak, hány napilapunk van? Sajnos, nem lesz elég az indigóm. Nem baj, legföljebb a heti­lapokhoz és folyóira­tokhoz külön írok, annyi példányt úgyse üt át az írógép. így aztán jut a szakszer­vezetnek, az iparigaz­gatóságnak és a Mi­nisztertanácsnak, plusz egy másolat az irattár­ba, természetesen bé­lyegzővel, mert itt ilyen fölös munkákkal terhelik agyon az em­bert, de már nem so­káig. Józsi bácsi, itt van huszonhat darab ajánlott levél, kérem, vigye a postára, de rögtön. Ügy ni, ezek meg is volnának, tu­dom, áldanák majd a kollégák, amiért levet­tem vállukról a fölös­leges adminisztrációt. — Jó reggelt, Rögö­nyei kartárs! Értem, értem, szóval ezentúl nem kell lepecsételni az irattári példányo­kat? Nagyon jó. Tu­lajdonképpen én már régen akartam szólni emiatt, de nem gon­doltam, hogy így há­zon belül el lehet in­tézni. Na mindegy. Azt a kimutatást, amiről tegnap beszéltünk, saj­nos, nem tudom ha­táridőre megcsinálni, ugyanis attól tartok, alaposan földuzzad a napokban a levelezé­sünk. Tetszik tudni, hogy van az: százfelől is ráfirkálnak az em­berre, sokszor, ugyan­abban az ügyben!... Kaposy Miklós A Népsport egy cikke, szem­ben az előzővel, azt illusztrál­ja, hogy milyen veszélyes rossz imformációt adni. Az „Épülőben az egri úszók fel­legvára” című cikkben a ri­porter egyébként jó hangsze­reléssel ad hírt az egri fedett uszoda építéséről. Sajnálato­san azonban, olyan hozzá nem értő útikalauzt és adatszolgál­tatót kerített egri útja során, hogy ez a cikk is hemzseg a hibáktól Miért kell 13 és fél milliós építési költségekről be­szélni és írni, amikor azok a tervezet szerint a 9 milliót sem érik el! Honnan vette vajon az informátor a tavalyi építési költségek 3 és fél milliós ösz- szegét, mikor a tervezet is csak 800 ezer volt, s a felhasználás pedig csak 600 ezerl Kár be­fejezési határidőnek jövő év májusát emlegetni, amikor ab­ban még végleges döntés nincs. A hiba súlyosságát csali még növeli az a körülmény, hogy a cikk szaklapban látott napvilágot. Az informátornak mindenesetre kár volt merő­ben hibás adataival félrevezet­ni a Magyar Testnevelési és Sportszövetség lapjának ripor­terét és a cikk nyomán az or­szágot. Vagy máris azzal akarjuk növelni „vízi” jóhí­rünket, hogy a 9 milliós építé­si költséget önkényesen 13 és fél millióra „steigerol”-juk fel?... ★ Láthatjuk; hogy sok-sok cikk, írás látott a közelmúlt­ban nyomdafestéket Egerről, — és ez nagyon jó és örvende­tes. Az azonban már kevésbé, hogy szinte kivétel nélkül min­den írás kisebb, vagy súlyo­sabb hibáktól éktelenkedik. Ezek sajna nem elírások: hi­bák, pontatlanságok. De a leg­szomorúbb a dologban, hogy egy cikket sem igazított helyre senki!... Sugár István Iák Gábor, aki meglett kora el­lenére is nagy szeretettel kezeli gépét és még jó néhány eszten­deig nem is akar hűtlen lenni hozzá. — Egy éve ültem rá először, újonnan érkezett a szövetkezet­be — tekintete szeretettel simo­gatja az egyenletesen járó, pi­rosra festett traktort. — Sok baj van a bejáratással, de megéri a fáradozást, mert később any- nyival kevesebb bajt okoz. Az egy év alatt még soha nem ha­gyott cserben, semmi bajom nem volt még vele. Hiába süt a nap, a szél minduntalan végigiszáguld a határon. Ahol frissen forgatott földet szárít a meleg ós a szél, a domb mögül nagy kerekű traktor tűnik fel. Mögötte az ekék megfor­gatják a pázsi­tot: a sarjadó fű kerül alulra. A traktorost fülke védi a szél ellen, de így is melegen öltözött a mun­karuha alatt. Hátul, a vezető­fülke ablakát félretolja, úgy figyeli az eké­ket. Az üres rá­mán köti meg az ekét kieme­lő kenderköte­let és a tábla végébe érve csak hátranyúl és egy rántás­sal vált. A fé- __________ ny esne csiszolt lapokon, ahogyan kiemelked­nek a fekete földből, tükröző­dik a nap. Űj fogás előtt kiszáll a vezetőülésből: a motorral babrál. Keze csuklójáig fényes az olajtól, rongyba törüli, mi­előtt kezet fognánk. — Szedlák Gábor — mutatko­zik be a hevesi Rákóczi Terme­lőszövetkezet ötvenéves trakto­rosa. A traktorvezetés fiatal szer­vezetet, egészséges embert kí­ván. A legtöbben már a negye­dik évtizedre abbahagyják ezt a munkát. Kevés az ötvenéves traktoros, az olyan, mint Szed-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents