Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

Nos, minden bizonnyal ezek a nem örvendetes reflexek működnek a még mindig szenvedélyes suttogókban, pedig az ember ősi reflexe, amit a gyermek árul el legjobban: a kérdezés. A hangos kérdezés. A hozzáértőtől való kérdezés. S erre egy feltétlen reflexszel kell reagálni: a nyílt és őszinte válasz belső kényszerűségével. Ügy vélem, ezzel az utóbbival már mind kevesebb a baj. a gond. A párt politikája gyakorlatának tengelyében a nyíltság, az őszinteség, vagy

ahogy mondani szokás, a „kerek perec megmondom” egyenesség áll.

Félreértés ne essék, az alkotmány ugyan nem biztosítja tételesen a suttogás jogát, de ha valakinek ez a boldog szenvedélye, s ezzel a suttogással nem mételyezni, nem kárt okozni akar, — ám suttogjon. A kérdezés helyett. S akkor pont annyit fog tudni a suttogás előtt, mint a suttogás után.

Gyurkó Géza

Közel 400 sertést terelget az egerbocsi határban Sebők József. A nagy létszámú konda az egerbocsi háztájiból való: lesz télen vágni-, füstölnivaló. (Kiss Béla felv.)

Felhőszakadás — Jég 22,4 mm csapadék hullt pénteken

Egerben

Miért váltak betörővé?

Pénteken délután négy óra körül feihőszakadás-szerű eső esett Egerben, de a csapadékból kijutott ezen a napon a megye valamennyi területére is. A fekete, jéggel teli felhők szinte elsötétítették a városi,

esetben ijedtükben visszafordultak. A férfi előzőleg hetekig figyelte a cukrászda forgalmát, hogy mennyi pénzre számíthatnak. Hogy melyikük említette a betörés lehetőségét elsőnek, utólag visszagondolva erre a momentumra, már nem tudnak pontos választ adni, az tény, hogy, Mákné fedezte fel a cukrászda udvari ablakán a törést, ő említette azt a férjének. Egy darabig kerülgették a dolgot, majd elkezdtek róla beszélni.

Éjfél után hatoltak be a cukrászdába, az udvar felől. A férfi kezén kesztyű volt, de még arra is gondolt, hogy szesszel lelocsoljon mindent, nehogy szimatot kapjon a nyomozó kutya utánuk. A ponyva- regényekből merítette az ötletet. Megtalálták a pénzes kazettát, hazavitték, otthon elégettek minden áruló eszközt, de a tett helyén mégis maradt egy üvegdarab, amely megőrizte a férfi ujjlenyomatát. Később ez a bizonyíték késztette vallomásra őket.

A nyomozás eredményes befejezéséhez a lakosságtól kapott segítség is hozzájárult.

Mákné szerint tizenötezer forint volt a kazettában, abból a bútorrészletet törlesztették, ruhákat vásároltak és rendesen étkeztek.

De hogy idáig jutottak Mákék, azt egyedül maguknak köszönhetik, hiába okolnak másokat.

G, Málnái Ferenc

MPUJiSG .?

íafiá. tnáám saeániap

i az oka. Az emberek — igen he i lyesen — az utóbbi évekbe: . megszokták, hogy értük és nél . külük nem történik semmi eb . ben az országban, sőt tőlünl t függően az országhatárokon tű i sem. A mindenki által értheti állami, vagy párttitkokat leszá- i mítva —, mert ilyen is van ét ez a titok sem titok — semmil az égvilágon el nem hallgatna!: és általában félre sem magyaráznak az ország, vagy egy- egy terület vezetői. Az általában itt nem az elveknek, hanem a gyakorlat itt-ott még előforduló és nem örvendetes jelenségeinek szól. Viszont ez sem titok!

Soha annyit és olyan őszintén nem beszéltek az országban a választottak a választókkal, a párt a tagjaival és pártonkívü- liekkel, a kormány a magyar dolgozó néppel, mint éppen ezekben az években. Minden valamennyire is fontos, közérdekű, az egész népet érintő problémát hivatalosan is, vagy ha úgy tetszik, félhivatalosan a sajtó keretein belül tárgyalnak, vitatnak, helyeselnek, vagy éppen nem helyéselnek azok, akik az ország gazdái, a jövő formálói, a holnap tulajdonosai.

Ám mégis e suttogási láz mögött — például miért nincs hús?: mert a száj- és körömfájás visszavetette a termelést és a forgalmat — nem lehet nem észrevenni egy, a még nem túlságosan távoli politikai múltból itt maradt remi- niscenciát, valamiféle beideg- ződött feltételes reflexet. Mindez abból az időből származik, amikor vigyáznunk kellett az arany tojást tojó tyúkra, s addig vigyáztunk, míg se tyúk, se tojás; amikor valakinek leváltása nemegyszer bezárását is jelentette; amikor beszélni csak éljenezve lehetet hangosan, kérdezni, tamáskodni, vitatkozni, vagy éppen nemet mondani inkább még suttogva sem. Az a légkör, amely a forradalmárok torkát is szorosra húzta, a kommunisták szavát is nemegyszer elnémította, kitűnő melegágya volt a kispolgári mentalitás, a suttogásra mindenkor hajlamosak tréningjé- nek biztosítására és e hajlam átmentésére egy olyan időre, amikor még butaságot is lehet hangosan mondani, legfeljebb kinevetik érte az embert, a jó szándékú megjegyzés suttogását különösen, ha hasznos is, meg majd hogynem bűnnek érzik. Természetesen nem büntetendő bűnnek.

Kérdezz — felelek!- Megpróbálják elsütni bóvli árut - suttogja valak egy másik valakinek, aki egyet értően rábólint, még azt is sut togva. A 30—50 százalékos árle szállítású árukról van szó, min bóvlikról, amelyek ugyan nen bóvlik, de az isten sem érü hogy miért suttogni vált témák. Mindenki tudja, senk sem tagadja, még a leghivata losabb körök sem, hogy igen bizonyos nem fogyó árucikkeket, hogy elfogyjanak, leszállí tott áron adják el és vehetik meg, — mindaddig, amíg eze! az árucikkek el nem fogynak Nem rosszak ezek, csak vag> divatjamúltak-, vagy már nen: eléggé korszerűek, s nem is akarja az ipar tovább gyártani őket.

S erről suttogva kell beszélni?!

Leváltanak egy vezetőt. „ Ahá, az újság nem írja meg, nem meri... Vajon miért válthatják le?” — suttogják és suttogják a miértre a vélt helyes választ is, mintha valami rettenetes nagy titokról, a legbizalmasabb diplomáciai, állami, vagy pártti- tokról lenne szó... Pedig éppen erről nincs szó. A vezető ügyét megvizsgálják, a sajtó, lévén kommunista sajtó és nem bulvárlap, megvárja a vizsgálat eredményét, ment az lehet felmentő is — azért vizsgálat és nem ítélet —, aztán a suttogok legnagyobb csalódására szépen sorjában, ha nem is örömmel, de mindenki számára közhírré tétetik, kit és miért kellett végül is leváltani.

Mi van ezen is suttogni való? Gromiko Magyarországon. Vajon mi lehet az oka? Néhányan és talán nem is néhányan elsuttogják, hogy miért lehetett Gromiko Magyarországon és miért utazott Kádár János a Szovjetunióba?

Megint miért a suttogás: mikor semmi értelme sincs? A szokásos pártközi eszmecseréken tül, vagy azon belül nyilván — és ezt minden újságolvasó ember suttogás nélkül is sejtheti —, megvitatásra került és kerül a vietnami kérdés és még egy sor más olyan probléma, amely bel- és külpolitikai vonatkozásban nagyon is nyü- ían és szinte naponta szerepel az újságok hasábjain, a televízió képernyőjén, vagy a rádió híreiben, kommentárjaiban.

Szó sincs arról, hogy mindezek mögött csak és egyedül elítélendő vonások húzódnának meg. Sőt: van és lehet mersze, ©ka kijelenteni az embernek, hogy a dolgok, viszonyok, az egész élet iránt hallhatatlanul megnőtt érdeklődés mindennek

VASTAG AKTAKÖTEGEK,

gondosan védő lapok közé zárt jegyzőkönyvek tanúskodnak arról, hogy a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű társadalmi bírósága nem tétlenkedett az utóbbi fél évtized alatt.

— Egyetlen ügyünk sem volt, amely jogilag kifogás alá eshetett volna ... ügyészségi óvást sem emeltek egyetlen ítéletünk ellen sem, — mondja Sass Miklós, az üzem társadalmi bíróságának elnöke. S aki csak az iratokat böngészi, ilyen következtetésre juthat e bíróság működésével kapcsolatban: precíz munka, gondos munka amelyet végeznek, s mint bíróság, valóban hivatása magaslatán áll.

De csak mint bíróság... És nem mint társadalmi szerv, amelynek az lenne a feladata, hogy a közvélemény erejét igénybe véve térítse helyes útra az üzem megtévedt, vagy vétkes dolgozóit.

Ezt a feladatát azonban a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű társadalmi bírósága egyelőre nem tudja ellátni.

Miért?

E kérdésre az ügy vizsgálatánál elhangzott párbeszéd adhat feleletet.

— Mennyien vesznek részt egy-egy ügy tárgyalásán?

— Általában tíz körül.. . De volt olyan üzemi lopásos ügy, amikor csak hatan voltak.

És a jelenlévők közül hányán szólnak hozzá?

— Legfőkébb csak a „vádlottak” ... ha eljönnek. Mert az esetek egy részénél meg se jelennek a társadalmi bíróság előtt.

— És a többiek?

— Ha megidézik az üzemvezetőt, vagy a szakszervezet megbízottját, esetleg egy tanút, azok elmondják véleményüket a többiek hallgatnak.

Tehát újból egy miért.

MI LEHET AZ OKA ennek a nagyfokú érdektelenségnek s annak, hogy a társadalmi bíróság előtt álló munkatársaik hibájával, vétkével kapcsolatban senki sem mond elitélő véleményt az üzemet képviselő vezetőkön kívül?

Vitányi Imre, a szakszervezeti bizottság titkára rögtönzött közvéleménykutatást

ajánl, ö maga is jó néhány esetet idéz fel, mintegy válaszul erre az újabb miértre.

— Én egyszer szólaltam fel termelési tanácskozáson — mondja a javítóműhely lakatosa, — de azóta az a család haragot tart a mi famíliánkkal. Pedig csak annyit mondtam, van más is, aki jobban megérdemelné a jutalmat. Gondolhatja, mi lenne akkor, ha a társadalmi bíróság ülésén is elmondanám a véleményem.

— Itt az asszonyok külön „társadalmi bíróságot” alkotnak, — teszik hozzá társai a lakatos érveléséhez. — Ha valaki rosszat szól a másik ellen, akár a legnagyobb okkal is, abból családi háborúskodás kezdődik. S mivel itt, a faluban majdnem mindenki rokon, nagyon áll az a módosított közmondás: „Ne szólj szám,

... mert a rokonság kikaparja a szemed.”

így summázta Vitányi Imre az érdektelenség és passzivitás okát, de a későbbiek során

még jó néhány magyarázattal egészítették ki a társadalmi bíróság működésének gátló tényezőit.

Az is elgondolkodtató, hogy ez elé a társadalmi fórum elé immárom hat év óta egy kivételtől eltekintve csak fizikai dolgozókat állítottak. Abban az egy esetben, amikor T. Imre művezető ügye került a bíróság elé, „nézőrekord” született és félszázan voltak kíváncsiak az ügy fejleményeire, pontosabban a várható pikáns részletek taglalására. Nehezen magyarázható, s még nehezebben hihető, hogy ebben a gyárban fél évtized alatt egyetlen olyan adminisztratív, vagy műszaki dolgozó sem volt, aki olyan hibát vétett volna, amely a társadalmi bíróság hatáskörébe tartozik. Valószínű, hogy a társadalmi bíróság szerepe helytelen értelmezésének, s annak a ténynek, hogy a bíróságot szinte kizárólag fizikai dolgozók elítélésére használják, nagy része van abban, hogy ilyen érdektelenség mutatkozik tevékenysége iránt.

ÉRDEKTELENSÉG nemcsak a gyár dolgozói között, de a vezetők és társadalmi szervek részéről is, hiszen a pártszervezetek, a KISZ, a Nőtanács, a szakszervezet számtalanszor bebizonyította már itt, Bélapátfalván, hogy nagy tömegek mozgatására képes. Lehetetlen, hogy ha komolyan vennék és értenék a társadalmi bíróságok feladatkörét, s azt az óriási lehetőséget, amely ennek a szervnek a helyes működtetésében rejlik, r.a tudnák iránta felkelteni az érdeklődést, s bevonni minél több munkást és műszakit a valóban társadalmi szinten megfogalmazott ítéletek hozásába.

E nélkül továbbra is csak bíróság marad a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű társadalmi bírósága, mert igazi rangját anélkül nem nyerheti el, hogy az ítéletek meghozatalába tevékenyen részt ne vállaljanak a gyár dolgozói.

Kovács Endre

Az ítéletet tízen hallják

Mákék havi jövedelme ezernyolcszáz forintra tehető. Ha ebből nem is lehet túlságosan könnyedén élni, de hármuknak elég lett volna okos beosztással. Havonta azonban ezernégyszáz forintot kellett bútorrészletre befizetniük. Maradt négyszáz forintjuk. Hihető, hogy ez a kevésnél is kevesebbnek bizonyult.

Először a bútorrészletnél álljunk meg. Kevés ember engedheti meg magának az ilyen nagy összegű havi törlesztést. De egyáltalán hogyan kaphattak ilyen magas hitelt Mákék?

Mák Sándor édesanyja nemrég halt meg, édesapja korábban. A fiatalok ott éltek a mamánál, övék lett a lakás, a bútor is. Sem a lakás, sem a bútor nem felelt meg elképzeléseiknek. Előbb az OTP-n keresztül vettek meg egy garnitúrát, majd egy pesti kisiparostól egy másikat. Két garnitúra bútoruk lett. Még náluk nagyobb jövedelmű emberek is tökéletesen boldogok egy új garnitúra birtokában, Mákék- nak azonban ennyi nem volt elég.

Addig jártak különböző fórumokhoz, amíg új lakást nem kaptak. Pedig hány száz család vár lakásra Gyöngyösön! Az illetékesek azonban figyelembe vették Mák Sándor betegségét is, azt is, hogy Mákné a második gyerekét várta, így a lakáshoz is hozzájutottak.

Felbolygatott méhkashoz volt hasonló Gyöngyös azon a hétfői napon, amikor a reggeli nyitáskor kiderült, hogy a Mátragyöngye Cukrászdában betörök jártak az éjjel. Percek alatt terjedt a hír, negyedórák alatt szenzációvá duzzadt, és napokon át volt miről beszélni. Mindenki a tettesre volt kíváncsi, de teltek a hetek, és a tettes nem került elő. Már lassan megfeledkeztek róla az emberek, amikor a rendőrségi nyomozás sikerrel befejeződött.

Mák Sándor és a felesége követte el a betörést.

Voltak, akik hitetlenkedve csóválták a fejüket, és voltak, akik egyáltalán nem csodálkoztak.

Az egész ügyben nem any- nyira a tények érdekesek, mint inkább az indító okok.

Ttíl a realitásokon

Mák Sándorék fiatal házasok. Egy gyerekük van, a másodikat most hordozza a szíve alatt a fiatal asszony. A férj a MÁV Kitérőgyártó ÜV dolgozója volt, szakmunkás, de betegség miatt mozgása korlátozottá vált, ezért leszázalékolták. Havonta hétszáz forint körül van a jövedelme. Életkora még jóval innen van a harmincon.

Az asszony huszonegy éves. A városi tanács pézügyi osztályán dolgozott éveken át. Ezerszáz forint fizetést kapott. Nyugodt körülmények között végezhette munkáját, panaszra nem volt oka munkatársaival Szemben.

Mindenki úgy képzelheti, hogy ezek után Mákék számot vethettek körülményeikkel, és alaposan meggondoltak minden kiadást. De ez nem így volt. Mákék gyakran megfordultak nyilvános helyeken, ahol a férfi szívesen megitta a konyakot, törzsvendégnek számított a Mátragyöngye Cukrászdában, a betörés ötlete is itt merült fel bennük.

A havi négyszáz forint még élelemre sem lehetett elegendő, tehát kölcsönöket vettek fel, egymás után adták el a bútorokat, a ruhákat, egyik összeg vonzotta a másikat, mindig pénzzavarban voltak. A kiúttalanság vezette őket a bűnbe.

Furcsa egzisztencia

Belső, emberi defektusok is közrejátszottak abban, hogy Mákék betörők lettek. Ügy lehetne ezt röviden megfogalmazni: egzisztenciát akartak teremteni maguknak, tartani akarták magukat a környezetük előtt.

A házasságot ellenezték az asszony szülei. Ö meg akarta mutatni, hogy a férjével együtt vitték valamire. Ehhez kellett az új lakás, ehhez kellett az. új bútor, ehhez kellett a mindennapi presszózás. A férfi csökkent munkaképességű, de nem tudta elviselni, hogy a régi ismerősök előtt ne legyen jól szituált, gondtalan ember, galáa - a betegsége miatt is,

„elégtételt” akart magának. Megpróbált visszaállni a munkapad mellé, két hónapig bírta is, ez alatt havonta kétezret keresett. Az OTP-kölcsönt ekkor vették fel.

Amikor Máknéval beszéltem a nyomozás befejezése után, két dolgot hangoztatott. Az egyik: nagyon megbánták,

amit tettek, a másik: környezetük is oka, hogy idáig jutottak.

A környezetük nem marasztalható el. A tanács vezetői megkíséreltek félnapos állást szerezni a férfinek, de nem találtak olyat, ami a férfinak az elképzeléseivel megegyezett volna. Hogy a rokonok nem látták el pénzzel állandóan Mákékat, azon sem lehet csodálkozni. Miért fizettek volna olyan adósságot helyettük, amit felelőtlenül és szükségtelenül szedtek össze Mákék? Lehet az is, hogy a teljes anyagi csőd egyik-másik rokonnak még „tetszett” is: no, lám, megmondtuk előre, de nem hallgattak ránk — ilyen alapon.

Mákék tehát senkit nem okolhatnak azért, hogy romlásba kergették magukat. Egyfelől a nagyzolás, másfelől a meggondolatlanság sodorta őket egyre lefelé a lejtőn.

A betörés

Csak másodszori kísérletre sikerüli, a betörés, az első

és több mint egy órán át hatalmas villámlások és dörejek között — többször kikapcsolták a villanyt is — esett az eső, sőt, néhány helyen az esővel jég is hullt, amely a fiatal szőlőfürtök képződését roncsolhatta szét. Ez ideig jégkárról nem érkezett sehonnét bejelentés, s reméljük, hogy nem is okozott különösebb kárt termelőszövetkezeteinkben.

A Szőlészeti Kutató Intézettől kapott értesüléseink szerint ebben a hónapban pénteken hullt egyszerre a legtöbb csapadék; egész pontosan 22.4 milliméter eső esett egy óra leforgása alatt. Ezt megelőzőleg május 22-én hullt 22 milliméter eső, máskor csupán 3,8 és 2 milliméter volt a szint. A sok csapadék párás időben esett, tegnap pedig a felmelegedés tovább tartott, így különösen a mély fekvésű területeken, völgyekben levő szőlőtábláknál várható a pero- noszpóra-fertőzés. Ezért helyes, ha a gazdaságok a szőlők permetezését elsősorban ilyen területeken végzik el elsőként.

Az eső ennek ellenére jó hatással volt szinte minden növényféleségre, nagyban elősegíti a kalászosok, a kapás, valamint a kertészeti növények gyors fejlődését, növekedését. Az eső azonban nemcsak a kultúr-, hanem a gyomnövények fejlődését is elősegítette, ezért nem lehet utolsó feladatnak tekinteni a vegyszeres gyomirtást és a sűrű kapálást sem. Annál is inkább fontos feladat ez, mert az előrejelzések alapján ez a nyár még sok-sok csapadékot ígér.

— f. i. —