Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
4 MPmßG 1965. május 30., vasárnap írta : Horst Czerny és Klaus Scheel Fordította : Tihanyi Vera Négy év előtti ismerősök. Otthon töltött káposzta, rántott csirke, húsleves várta. Hazaérkezett végleg. Többet nem fojtogatja a honvágy a torkát. ★ Kanadában több helyen lakott. Húsz évig élt egy kás városban, a hatalmas Ontario-tó partján, Vallandban. Farmon és gyárban — acél- és vasgyárban dolgozott. Keményen élt azért a szép családi házért — ott Bodonyban. Pénze volt, családja, otthona nem. — Ha akkor ilyen lett volna a helyzet Magyarországon, min, most, nem megyek én el soha — mondja Palonai István. — Most, aki dolgozni akar, az dolgozhat. Akkor hiába akartam ... Felesége tsz-tag. A vő az állami gazdaságban dolgozik. ★ Palonai István 59 éves. Megtanult angolul. — De nehogy azt higgye, hogy perfektül tudok. Nem lehet azt megtanulni úgy soha. S nem lehet idegenben megszokni... — Meg amit nyáron kerestünk a farmokon, az télen igencsak elment. Nem keresett rosszul. 14 dolláros napszámot hagyott ott legutoljára egy cukorrépaíarmon. — De gyárba 40 évnél idősebb embert nem vesznek feL 65 éves koráig kell az embernek dolgoznia, hogy egy kis betegbiztosításhoz jusson a szak- szervezet révén. — Nagyobb a gépesítés, de sokkal intenzívebb munkát kell végezni a pénzért... — mondja Palonai István. ★ Legjobb barátjai, Farkas Márton és János, még kint maradtak. Farkas Márton acélgyári elömunkás. Farkas János darukezelö. ö már volt itthon látogatóban. A három barát búcsú napot tartott, amikor Palonai István eljött. Szomorú is volt, meg vidám is a búcsúzás. Szomorúak a Farkas testvérek, vidám Palonai István volt. De nemsokára vidám lesz a két Farkas is. Készülnek haza. Berkovits György előbb megkezdődött Magyar- országon. Malinovszkij és Tolbuchin csapatai három erőteljes ellencsapást mértek a fasisztákra a Budapesten körülkerített egységek megsemmisítésére és felszabadították a magyar fővárost Nem sokkal később szétverték a Balaton mellett a nácik kétségbeesett ellentámadását és megsemmisítették a 6. SS- páncélos hadsereget. A Vörös Hadsereg csak ezután kezdhetett hozzá Bécs ostromához. 1945. április 13-án az utolsó ágyú is elhallgatott az osztrák fővárosban. 47 ezer katona és tiszt esett fogságba. Bécs elvesztése rémületbe ejtette a fasisztákat; keresztülhúzta számításaikat, hogy a Birodalom déli részén „alpesi erődítést” hozzanak létre. Hitler „az ellenség előtti gyávaságért” és „hazaárulásért” elítéltetett néhány Bécsben kapituláló tisztet — természetesen csak távollétükben, mert a hullajelöltek már fogságban voltak. Rokonsági alapon hozzátartozóikat vonták felelősségre. * HA AZT LATJUK, hogy Németország nyer, Oroszországot segítjük, ha pedig Oroszország látszik győztesnek, Németország kell támogatnunk, hogy ily módon minél nagyobb mértékben gyilkolják egymást” — jelentette ki Harry S. Truman szenátor 1941; június 23-án, miután a hitleri Németország a Szovjetuniói megtámadta. (Folytatjuk) 25. Késő éjszaka tért pihenőre. Patton tábornok, aki egy lakókocsiban kapott szállást, észrevette, hogy órája megállt Bekapcsolta a rádiót, hogy meghallgassa az angol rádió pontos időjelzését. Ehelyett azonban az egész világot megrázó rendkívüli hírt közöltek: Franklin Delano Roosevelt elnök elhunyt! Azonnal felkeltették Eisen- howert, s a két tábornok helyzetmegbeszélést tartott Arra a következtetésre jutattak, hogy Harry S. Truman* az Egyesült Államok új elnökének kormányzása alatt változatlan ütemben történik majd, a háború befejezése. ★ Másképp zajlott le április 12-e Berlinben. Este a RAF (angol légierő) bombázói intéztek támadást a város eilen, Hitlert is rémületbe ejtve. Ezúttal találat érte a birodalmi kancellária épületét és égni kezdett. A Führert, 16 méter mélyen a föld alatt — 8 méter vastag beton födémmel a feje felett — nem fenyegette ugyan veszély, de a hangos robbanások az idegeit tépték. Megszakította „hadvezért tevékenységét”, és aggódva számlálta a becsapódásokat. A harminchatodiknál erősítő injekciót kért A bombázás után a már néhány órája várakozó G. M. Engel tábornok a hadosztályparancsnokot fogadta. Engel vonakodott kamaszokból, sebesültekből, lábadozókból, rosszul felfegyverzett gyalogosokból álló maroknyi csoportját. Hitler parancsára, ellentámadásba bevetni. Felkészült rá, hogy az engedelmesség megtagadása miatt agyonlövik. Hitler dühkitörése csak megerősítette aggodalmát: „Maga jellem- telen! Maga gyáva! Maga becstelen tábornok! 15 percen belül agyonlövetem!” Miközben Hitler tombolt, Otto Günsche, SS-szárnysegéd- je, táviratot nyújtott át a hírrel, hogy Roosevelt meghalt. Engel tábornok ebben a pillanatban megdöbbentő színjáték tanúja lett: a Führer sírva fakadt. Néhány perc alatt ösz- szeszedte magát és kinyilatkoztatta: „Közbeszólt a gondviselés és döntött. Itt van a fordulat. Mindig igazam volt, ime a bizonyíték.” Agyonlövés helyett Engel tábornoknak egy csésze teát kellett meginnia a Führerrel és meghallgatni a hétéves háborúról szóló monológját. Az „öreg Frigyes” is — mondotta Hitler — egyszer már egészen közel állt a háború elvesztéséhez, de a cárnő halála ezt megtakarította számára, mert Oroszország új urai azonnal visszavonták csapataikat. „Roosevelt holtteste az én halott cámőm’’ — mondotta. A tábornokot szó nélkül elengedte, acélos „führert tekintet” és kemény kézfogás kíséretében. Majd hogy nem még kitüntetést is kapott. Az égő birodalmi kancellária alatti bunkerben az amerikai elnök haláláról szóló hír örömmámort idézett elő. A föld alatti patkánylyukak lakói, mértéktelen ostobaságukban, szilaj álmokat kezdtek kergetni. „Az örömhírre” természetesen meg kellett locsolni a száraz gégéket. Különösen Burgdorf és Krebs tábornok tűnt ki az kvaszaiban. GOEBBELS késő éjszaka tért vissza a fronton tett látogatásáról. A Führer magánlakosztályában prominens vendégeket talált: nemrégiben érkezett meg Ribbentrop, Keitel, Jodl és Bormann. Goebbels pátosszal kiáltott fel: „Mein Führer, elérkezett a német győzelem órája!” A bikanyakú alaposan berúgott Bormann bólintott. „Itt van a csoda- amire olyan sokat kellett várnunk.” A Szovjetunióban a Hitler- ellenes koalíció súlyos veszteségeként értékelték Roosevelt halálát. A Vörös Hadsereg támadó hadműveleteit azonban egyáltalán nem befolyásolta a tragikus esemény: a legfontosabb cél továbbra is a hitleri fasizmus gyors és teljes szétzúzása maradt. A „hősök bunkerének” lakói néhány óra alatt kénytelenek voltak kijózanodni: a 2. és a 3. Ukrán Front csapatai, Malinovszkij és Tolbuchin marsall vezetésével benyomultak Bécs belvárosába. A Bécs elleni támadó had- : művelet már néhány héttel A tv kamerái előtt a bodo- nyi lakodalmas népviseletes forgataga. Az adás végén a riporter az egyik örömsziilöt szólitja a mikrofon elé. Palo- nai Istvánt, a tv többmilliós nyilvánossága látja és hallja. — Még sohasem volt rajtam ilyen hímzett ing... ★ Palonai István 23 évig Bo- donyban., 35 évig Kanadában élt. Most újból Bodonyban lakik 14 hónapja. Amikor elment, hároméves házas volt és kétéves kislányát hagyta itthon. Mire visszajött, 16 éves unokát talált. Palonai István háromszor nem akart elmenni. Kétszer ígérte meg, hogy egy pár év múlva visszajön. Egyszer 1929- ben a szegénység üldözte el a 12 éves kora óta árva és 13 éves korától summás parasztfiút. A pár évből 35 év lett. Másodszor 1960-ban mint vendég jött haza és a még fel nem számolt kinti egzisztencia húzta vissza Kanadába. A pár évből csakugyan pár év lett: 1964. január 30-án hazatért. Végleg. Harmadszor már nem megy a tengerentúlra. ★ 1929-ben 19-en mentek egy hajóval Bodonyból Amerikába. A munkanélküliség hajtotta 3ket hazulról és a munkalehetőség tartotta kinn őket Kanalában. Szétszóródtak. De öten: Kis Ignác, Alvinyi István, Feles Bálint Mátyás, Pataki Bálint és Palonai István összetartottak é., ha tehették, egymás Közelében laktak. Közben ka- ladai állampolgárok lettek, ie azért csak magyarok maradik. Magyar újságot olvasták, magyar egyletbe jártak, magyar vendéglőben ettek, magyar kuglizóban játszották, magyarokkal beszélgettek, magya- *ul... És ha tehették, csomagot, pénzt küldtek haza a .salád- íak. Palonai István 35 évig Valetta asszonyának feleségét, ikivel mindössze 3 évig élt :gyütt és 35 évig tudta felesége nzonyosan, hogy férje van öbb ezer kilométerre az óceá- íon túl. A férj a postafordul- ával érkező féltő levelekből, a éleség a gondoskodó pénzösz- zegekből tudott a másikról. Tudtak egymásról, de 1960- >an a Ferihegyi repülőtéren lem ismerték meg egymást. ★ A magyar summás első imm- ;ahelye Kanadában egy német farmon volt. Három hétig dolgozott ott, amíg öt dollárt ösz- szegyűjtött. Aztán ment Konyha Ferenchez, egy régebben kint élő kanadás magyarhoz, aki öt dollár ellenében állást szerzett a magyaroknak. De csak akkor, ha az öt dollár már a zsebében volt. Palonai Istvánt nagybátyja, Pintér András biztatta, hogy jöjjön Kanadába. S alighogy megérkezett az unokaöccs, Pintér András — 1931-ben — hazament Magyarországra, összejött a pénz... Palonai István is így akarta. Ha összejön a pénz, 3000 dollár, akkor visszatér. Acélgyárban dolgozott, majd farmokon; és bekövetkezett a depresszió. A válság. Munkanélküli lett. Hiába kérte a vízumot 1935-ben, munkanélküli nem kaphatta meg. Aztán újból farmokon dolgozott. Pénzt gyűjtött és ismét kérte a vízumot. Hiába kérte 1939-ben, a háború elválasztotta Magyarországtól. A háború után a hazugság tengere hatalmasabb volt az Atlanti-óceánnál és nem mert nekivágni ennek az óriási visz- szariasztó hírek által felduzzasztott víztömegnek. Talán ezért jött repülővel 1960-ban. A honvágy, és a többi kanadás magyar szinte a visszavándorláshoz hasonló méretű hazalátogatási inváziója győzött a hazugság felett. Vasárnap még nem is gondolt rá, hogy utazik, hétfőn már beadta az útlevélkérelmet. Az utolsó két hétben írta meg hogy jön. 30 év után először. ★ A 17 tagú család ott várta a Ferihegyen 1960-ban. Csupa ismeretlen ember. Még a felesége is... Unokája verset mondott. Palonai István könnyezett. Bodonyban a fél falu várta. Palonai István újból könnyezett. Másnap vasárnap volt, elment a kocsmába... Az először ismeretlen 17 tagú család és a pár ezres falu két hónap alatt többé már nem volt számára ismeretlen. Hosz- szabbított, maradt még egy hónapot. A család a Keleti pályaudvaron várta 1964. január 30-án. Hajóval és vasúton érkezett. Csupa ismerős fogadta. HAZATÉRÉS tud nemet mondani! A műsorválasztást természetesen befolyásolják a kultúr- házak anyagi gondjai is: terjed a „tisztelet a bevételnek” jelszó, s ezért indulnak tájelőadásokra a könnyű, semmitmondó műsorok. Mi szükség van például arra, hogy egy nagy fővárosi üzem — az Egyesült Izzó — gyöngyösi színjátszói a fél megyét bebarangolva közel félszáz tájelőadást rendezzenek a Két férfi az ágy alatt című, még csak szellemesnek se mondható bohózatból? Meg kell mondani őszintén azt is, hogy a Népművelési Intézet közkézen forgó műsortanácsadói sem szolgálnak mindig jó tanáccsal. Ebben az összeállításban egyformán megtalálható a könnyű színdarab és a nehéz veretű klasz- szikus. És hiába írják alá, hogy az egyiket kezdőknek, a másikat pedig haladóknak, vagy csak művészileg fejlett csoportoknak ajánlják. Hol az a rendező, aki nem tartja haladónak saját csoportját? A színjátszó hetek műsorában például bemutatták a Csodálatos Vargánét. A rendező így nyilatkozott a szereplőkről: most alakult ez a csoport, úgy tekintsék, hogy ezek még óvodások. Ügy tekintettük. De akkor miért a spanyol Borcával kezdik? És ki adta ki az engedélyt? Egy példát említettünk, de sorolhatnánk tovább is azokat az eseteket, amikor erőn felüli vállalkozásba kezdenek a színjátszó csoportok. És gyakran a müsortanácsadó adja az ötleteket. Meggondolandó: a műsortanácsadókban, címjegyzékekben csupán a kezdő csoportok számára kellene tanácsot adni. De ez legyen alaposabb, részletesebb, sőt, elemző jellegű. A haladó csoportok vezetői, — akik képzettebb rendezők — jól ismerik a választékot, figyelemmel kísérik a drámairodalmat. A színjátszó mozgalom néhány jellemző hiányosságáról szóltunk. Határozottabb irányítás, ésszerűbb és gyorsabb rendezőképzés és a szocialista tudatformálást se- gíő műsorpolitika ismét előre lendítheti a ma árván hagyott mozgalmat. Megéri a fáradságot, mert a művészeti csoportok között a színjátszók hatósugara a legnagyobb. Évente közel 300 ezer ember figyeli a szavukat... Márkusz László ximalista is. 122 színjátszó csoport van a megyében, nagy részük szakképzett rendező nélkül dolgozik. A tanfolyamok jelenlegi módszereivel még 10 év múlva sem oldjuk meg a rendezőképzést. Sokat segíthetne a főiskola, a színház, s egy mozgó szakreferensi hálózat is. A műkedvelő csoportnak több mint kétezer színjátszója van. E nagy számú, áldozatkész, lelkes gárda már önmagában is megérdemelné a hozzáértő, szakképzett vezetést. A színjátszó mozgalom másik nagy problémája a műsorválasztás. Vizsgálódásunk alapjául szolgáljanak a megyei színjátszó hetek előadásai. Az Egri Tanárképző Főiskola színjátszó csoportja Matko- vics Krizantémok című művét, a nagyrédei együttes Mikszáth eladó birtok című regényének színpadi változatát, a gyöngyösi területi KISZ-szervezet színjátszói Lorca Csodálatos Vargánéját, a rózsaszentmár- tonaiak Kodolányi Földindulását, a gyöngyösi Egyesült Izzó csoportja Dosztojevszkij művének színpadi átdolgozását, a Két férfi az ágy alatt című bohózatot, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat pedig Jókai Gazdag szegények című művét mutatta be. Külön-külön — ha nem is vita nélkül — de mindegyik elfogadható, de így együtt, csokorba kötve, egyáltalában nem szolgálják ideológiai célkitűzéseinket. Hiányzott például az új magyar darab s a mai témát is csupán a Krizantémok című egyfelvonásos képviselte. A megyei átlag bizonyára jobb ennél, kevesebb már az operett, elmaradtak a népszínművek, s találkozhatunk néhány új darabbal is. Azért mondjuk mindezt ilyen bizonytalanul, mert a megyei művelődési osztályon csupán statisztikát kaptunk arról, hogy a 122 színjátszó csoport az elmúlt évben több mint ezer műsoros estet rendezett, közel 300 ezres közönség előtt. De ami a mozgalom tartalmát illeti: hogy mit játszottak a csoportok, hogy milyen világnézetet tükröztek a betanult színdarabok, azt nem sikerült megtudni. Az engedélyezés joga most a községi tanácsokat illeti. A járások művelődési osztályaitól legfeljebb betanulási engedélyt kémek a csoportok. S a népművelés csak ritkán A felszabadulási kulturá lis szemle keretébe: megyei színjátszó heteket ren deztek Gyöngyösön. Megtekin tettük a hat bemutatót, de e alkalommal az értékelés he lyett inkább az ott szerzett ta pasztalatok alapján nem utol sósorban a színjátszókkal népművelési vezetőkkel foly tatott beszélgetések, vitái summázásaként néhány meg jegyzést teszünk megyénl színjátszó mozgalmának gondjairól. A népművelési munka ál landó mozgásban van. Hogj lépést tartson az emberek igé nyeivel, mindig újabb é: újabb formákat keres. így ala kult ki az utóbbi időben : klubmozgalom, s irodaim színpadjaink is túljutotta! már a gyermekcipőn. Csakhogy míg a népművelés lelkes szakemberei nagy igyekezettel felkarolták ezeket az új formákat, ugyanakkor elhanyagoltak, sorsára hagytak egy régit: a műkedvelő színjátszást. Ezzel ugyan a színjátszó csoportok száma nem let! kevesebb, de mert nem foglalkoztak velük kellőképpen, kiengedték a kezükből az irányítást, visszaesett a színvonaluk, s műsorpolitikájukkal sem szolgálják következetesen a népművelés legfontosabb feladatát: az eszmei nevelést. Így lett mostohagyerek a színjátszó mozgalom — erről győzött meg bennünket a megyei színjátszó hetek rossz előkészítése és műsora is, _ és most legutóbb a megyei művelődési osztály tanácsülés elé terjesztett 32 oldalas jelentése is, amely mindössze néhány sort szentel a színjátszó mozgalomnak. i“1 yakran hallani vélemév)r nyékét, amelyek amellett kardoskodnak, hogy napjainkban nincs szükség színjátszó csoportokra, hiszen a színház és a televízió szomszédságában úgysem állják az „egyenlőtlen versenyt”. Es amíg csatáznak a vélemények, addig maga a mozgalom él, a színjátszó csoportok egymás után rendezik előadásaikat, mert a műkedvelők nagy „hamleti” kérdése nem a lenni, vagy nem lenni, hanem a mit és hogyan; mit játszanak és hogyan, milyen színvonalon tudják tolmácsolni közönségüknek a drámába sűrített gondolatokat. És itt jelentkezik a színjátszás egyik legnagyobbb gondja: nincs hozzáértő, szakképzett rendező. Az énekkarok vezetői között egy sem akad, aki ne ismerné a kottát, akinek ne lenne megfelelő képesítése. A színjátszó csoportoknál egészen más a helyzet, itt tulajdonképpen mindenki rendezhet. Igaz, vannak, lelkes színjátszók, akik nagy igyekezettel rendezik az előadásokat, de ma már kevés a lelkesedés. A színházon, a televízión nevelkedő közönség egyre igényesebb előadásokat követel. És a színvonalas előadások nem születnek maguktól... Nem véletlen, hogy a megyei színjátszó hetek bemutatói közül egyedül a váltógyáriak előadásán lehetett érezni, a határozott rendezői elképzelést, amely kifejezésre jutott a szereplők mozgásán, beszéd- technikáján, a díszleteken, a világításon, egyszóval az egész produkción. Ennek a csoportnak a vezetője elvégezte a rendezői akadémiát. De ilyen kevés van a megyében. Mindössze heten rendelkeznek működési engedéllyel; ketten végeztek rendezői akadémiát, öten pedig középfokú tanfolyamot. Húsz színjátszó most végzi az alapfokú tanfolyamot. A többiek nem tanulnak, legalábbis szervezett formában nem — csak rendeznek. Lj’gy színjátszó rendező 20—30 ember gondolkodását, ízlését formálhatja, a csoport előadásaival ezrekét is. Nem mindegy tehát, ki a rendező, s érti-e a munkáját? Sajnos, a színjátszórendező-kép- zés jelenlegi formája lassú, nehézkes és még emellett maÁ művészeti mozgalmak mostohagyermeke
