Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-28 / 124. szám

... és amerre a Spree... Aliz ms ni ism torony a Brandenburgi kapu felett A Brandenburgi kapu és egyben a világrendszer másik oldalán, néhány tíz méterre a berlini faltól, már Nyugat- Berlinben, hatalmas, az em­lékmű fölé magasodó alumí­Az NDK-ról nem lehet úgy írni, hogy ne írjunk Berlinről, s Berlinről nem lehet úgy írni, hogy ne írjunk az NDK-ról. ★ Az ünnepi naponak, óráknak A revanslerv, a revansista térképen... niumvázas torony áll. Illetőleg állt, — ottjártunkkor. Az al­kalmi torony tetejéről át és be lehet látni a „szocializmus­ba”: végig az Unter dep Lin- den-en, el egészen a Kari Marx platz-ig, ahol mint álta­lában jeles ünnepekkor, úgy most, május 8-án is felvonul- lás és nagygyűlés volt. Az alu­míniumvázas tornyot, ezt a modem kukucskát, a nyugat­berlini televízió állította fel, hogy teleobjektívvel felszerelt kameráival egyenes közvetítést adjon egy olyan nap ünnepsé­geiről, amelyet Erhard bonni sanceílár nem átallott egysze­rűen „szürke nap”-nak dekla­rálni és degradálni. A nyugat-berlini televízió és nézői számára, úgy látszik, mégsem volt ama és a mosta­ni május 8. annyira szürke nap. A Saaletól a Spreéig, a Hal­lét és lőmyékét átszelő ked­ves foljöcskától, a kanyargá- iáto»íf gyakran „határ”-nak minőülő bánatos, szűk partok közé :árt berlini folyóig, talán iiiásfé száz kilométer csak a távolág. De ami — legalábbis szelienileg — összeköti ezt a két fíyót, az a mai élet itt az NIK-ban: A Német De- mokréikus Köztársaság, a vi­i.gtörenelem első békeállama, épít él harcol. És az építésnek, már vége. Hátunk mögött egy világváros lüktető élete, tíz lé­pésre a Brandenburgi kaputól denki, mindenütt a kerékpáros békeversenyről beszél. Egy békés ország békés fő­városának mindennapjai zson- ganak mögöttünk. Előttünk most bontják az alumíniumvázas tornyot, öt lépésre állunk a legendás kőfaltól, amelynek elkészülte előtt itt rabolták, csempész­ték át a semmiből új életet és új szellemet teremteni aka­ró Kelet-Németország szellemi és anyagi kincseinek javaré­szét — Legalább tíz ilyen üzem ára folyt át Nyugatra, amíg a határ nyitva volt — jut eszembe Karl Hakenak, Buna Werk mérnök párttitkárának megjegyzése, pedig csak ez az egyetlen óriási vegyipari üzem értékét százmilliókban lehet mérni. A torony bontás alatt Mö­götte, szabad szemmel is jól láthatóan: harckocsik. Az ud­varias és készséges határőr­tiszt, aki a „senki” földjére bevezetett, katonai távcsőt nyom a kezünkbe, anélkül, hogy egy szót is szólna. A harckocsik felségjele nem nyu­gatnémet — amerikai. Az ágyúk egykedvű nyugalommal valamiféle ideát kiagyalt fantomot védenek és buzdíta­nak. Nagyon is tudatos re- vans- és uszítópolitika folyik, hol közvetlenül, hogy kelet­berlini katonák és civilek pusztulnak el, hol közvetve', hogy tervek készülnek, döbbe­netesen hasonlóan, mint a „Reich” — idején. Tervek, amelyekben Magyarország is szerepel, tervek az új Lebens- raumról, amelynek ugyan most nem élettér a neve, hanem „csak” a régi határok vissza­állítása* amely határok a Hit- ler-rezsimet jelentették ponto­san húsz évvel ezelőtt, s Auschwitz „jóvoltából” kiter­jedt a másvilágra is. Nem kívánok itt belebonyo­lódni sem a berlini, sem a né­met kérdés problematikájába. A tárgyalóasztaloknál minden világosabb és éppen ezért bo­nyolultabb. Itt a falnál, hátam mögött a lüktető életű város­sal és szemben az amerikai tankokkal, minden bonyolult­ság világosnak tűnik. S úgy tűnik, hogy el kell jönnie an­nak az időnek, amikor az ösz- szes bonyolultság is — eltűnik. ★ A gép megkapja az enge­A Karl Marx-alle: impozáns új épületsora.. már új, vagy félig kész, mo­dern magasépületek sora, szá­guldó autók, dolguk után sie­; ' • *1 tonnst OM West Belohnung ? szegeződnek arrafelé, amerre néhány napja még a televízió „ágyúcsövei” leskelődtek. Nem, arról szó sincs, hogy ezek az ágyúk lőni is mernének, talán mert félnek a hátuk mögött égnek meredő hatalmas to­ronydaruktól ... De itt állnak és legalább annyira jelképei az odaátnak, mint a mö­göttem forgolódó, épületeleme­ket hardó toronydaruk az ideáinak. S ezek a harckocsik nem délyt a felszállásra. Ráfordul a kifutópályára, feldübörög­nek a motorok és az IL 18-as máris fenn jár a fellegek fe­lett, hatezer méter magasan, óránkint 650 kilométeres se­bességgel. Auf Wiedersehen, DDR! És másfél óra múlva már: Jónapot, Ferihegy! Mert ilyen kevés tíz nap. Vagy ilyen sok? (Vége) Gyurkó Géza «.és akikre ebben számítani lehetne.« a harcnak egyformán vannak tő emberek, vagy a májust és hősei és áldozatai. A Saale egymást csodáló szerelmesek. Zsúfolt kirakatok, a közleke­déssel birkózó rendőrök és naivan optimista horgászok a Spree mellékágainál. A Fried*- richstadt Palais-ba nem köny- nyű jegyet kapni, a Brecht Színház, a mai is fiatal és min­dig nagy művész, az „özvegy” születésnapját ünnepli és min­mellett csak hősei, itt, a Spree partjainál is hősei, de áldozatai is. 1965. május 28., péntek írta : Horst Czerny és Klaus Scheel Fordította : Tihanyi Vera 23. A második útszakasz végén levő losiaui pályaudvaron az agyongyötört, félig megfagyott foglyokat nyitott szenesvago­nokba zsúfolták. 28 órán át tar­tott az út a gross-roseni pálya­udvarig. Miután a Vörös Had­sereg mindent elsöprően nyo­mult előre, a menetet tovább irányították Buchenwald felé. [Az út teli volt hullákkal. A ravensbrückeni koncentrá- tábor egyike volt a fasisz- . ik szervezett gyilkosságai, de fgyűttal az antifasiszta foglyok kőéi küzdelmei színhelyének is. Az ott fogva tartott asszonyok és lányok a fegyverkezési ipar számára végeztek rabszolga- munkát. Szervezett akciók se­gítségével állandóan szabotál­tak. Közeledett a felszabadulás órája. Az SS-orvosok parancsot iadtak valamennyi betegiista el­eredménye, amit á tábor illegá­lis nemzetközi bizottsága vég­zett állandó életveszély köze­pette. A kipróbált, edzlett antifa­siszták, elsősorban a kommu­nisták, már a második világhá­ború kezdete előtt láttak hozzá fegyverek és lőszer szerzéséhez. 1941—45. között szovjet, len­gyel, francia és német ellenál­lási harcosok működtek együtt más nemzetiségű antifasiszták­kal, titkos fegyver- és lőszer- raktár létrehozása érdeké­ben. A felszabadító harcra ki­válogatott antifasiszták puská­kat, géppisztolyokat, lőszert, kézigránátot, oldalfegyvereket kaptak. Április elején az amerikaiak egyre közeledtek. Az SS nyug­talanná vált, mert parancsot kapott a tábor evakuálására (Folytatjuk) Az Ezeregyedik esztendő 1944. szilveszter éjszakáján kezdődik — egy út legvégén. A történe­lem folyamatából kimetsz egyetlen hónapos szakaszt, amely az olvasó számára teljes egésszé lesz: lezárt, mégis to­vább szőhető. Fekete Gyula több kisregényből álló ciklust tervez 1945-nek, „nemzetünk legnagyobb élményé”-nek be­mutatására. Az író ítélete nem hangzik el. Petiig van véleménye: elma­rasztaló és könyörtelen. De megfogalmazni az olvasónak kell. Acsay főhadnagy és tisztile­génye, Kriston, a Dunántúlon állomásoznak, amikor Budapest körül már bezárult a szovjet gyűrű. Két derék ember, a ma­ga módján mindkettő okosabb, értékesebb, mint a többiek kö­rülöttük. Előéletükről csak ál­talánosságokat tudunk: Acsay Borsod megyei földbirtokos, Kriston a földije, tizennégyhol- das gazda fia. Milyenek voltak a háború korábbi szakaszában, mit tettek, hogyan vélekedtek — ez nem tartozik a történelem­hez: „Tiszta lappal” indulnak, még minden út nyitva áll szá­mukra Miért lesz ez a két ember szörnyeteg olyan törvénysze­rűen és annyira a szemünk lát­tára, mintha a színpadon mo­zognának? (A regény epizódjai egyáltalán nem színpadiasak — szinte szerkezettelenül görög­nek egymásra, akár az élet ese­ményei.) Hogyan vesztik el ro- konszenvünket, amely kezdet­ben megérdemelten az övék? A regény elején Kriston meg­öl három SS-katonát. Acsay fe­dezi tettét, bár így maga is az életével játszik. Nem ellenál­lásból cselekszenek. A németek el akarják venni tőlük a disz­nót, amelyet a környéken rek- viráltalk Szeretik a disznóhúst, a németeket viszont utálják: túl akarják élni a háborút, lehető­leg csendben, nagyobb baj nél­kül, biztosítva saját megmara­dásukat. Az ellenállók is hiába akarják Acsayt maguk közé vonni. Az aktív rezisztenciát nem érzi magához illőnek és Kriston vérbeli szolgaösztönnél igazodik hozzá. Természetes, hogy a fölényeskedő visszauta­sítás után az ellenállók sem bíznak benne, és akkor Acsay meg akarja menteni őket, csap­dát sejtve közvetve őmiatta ro­hannak az oktalan halálba. Aki lázadni képtelen, teher tétlenségében a náia is védte­lenebben áll bosszút. Kriston-: nak és Acsaynak módjában állj hogy megismételjék legmeré­szebb tettüket: három németet újra megölnek. Csakhogy Acsay németgyűlölete célját vesztett* formátlan hisztéria. Elfogott katonaszökevényeket ad át a német tábori csendőrségnek. Bármi volt is belső indítéka — méltán kap ezért német vaske­resztet. Kriston még mélyebbre súly-* lyed; magyar szökevényt gyil­kol meg bosszúból. Gyilkos dü­he Acsayt illetné, aki megverte* megalázta. Itt világosodik meg Fekete Gyula tudatos jellemáb­rázoló művészete: Acsay harag­ja ez esetben igazságos. De sem ő, sem Kriston nem cselekszik a maga akarata szerint Acsay pofoz — ez az úri harag évszá­zados reflexe. A szolga pedig nem is sejti, hogy ezért az úrra is haragudhatna. Azokat gyű­löli, akik miatt ura haragja az: ő fejére szállt. így indítja el Acsay a brutalitás véres mecha­nizmusát. És az is jelképszerű, hogy á regény végén Acsay elfogadja, sőt elvárja, hogy Kriston az életét áldozza érte. Kristo» csak az utolsó pillanatban, hal­dokolva teszi fel magának a kérdést: „Milyen kényszer, mi­féle parancs tette azt, hogy ® ide a maga jószántából lefe­küdt, és miért...” Ezzel a kér­déssel zárul a történet, amely­nek szigorúan komponált vilá^ gában egy történelmi tragédia jelzései sűrűsödnek. Szörnyeteg Kriston? Igen, az? szolgahűségében, szolgaravasz­ságában, alacsony bosszúvágyá­ban; abban, ahogy élvezi elő-: nyeit és megaláztatását a pat^ riarchális egymásrautaltságnak, amelynek vesztese ő. Még in­kább szörnyeteg Acsay, meri; hangsúlyozott magyar úri xe+ zisztenciájának illúziója képes­sé teszi gaztettekre, és felmenti a lelkifurdalás alól, megszaba­dítja a felelősség érzésétől, hol­ott mindenért ő a felelős. A háború, a fasizmus társa­dalmi és morális hatását egyre gazdagabb irodalom ábrázolja. Fekete Gyula nem ír borzal­makról, az áldozatok szenvedé­sének apokalipszisáról, az anti­fasiszták és kommunisták hő­siességéről. Az ő hősei: az átlag katona, az átlagos tiszt És a kép, amelyet az úrtól és a szol­gáról fest, tragikusan komor. (kőszegi Ünnepi könyvhét 1965 Fekete Gyula: EZEREGYEDIK ESZTENDŐ égetésére. A foglyoknak az ér­tékkamrákban össze kellett csomagolniuk az SS számára az elrabolt ékszereket és egyéb értéktárgyakat. Himmler pa­rancsot adott, hogy a Vörös Hadsereg közeledésével 25 000 foglyával, asszonyokkal és gye­rekekkel együtt, a levegőbe kell röpíteni a ravensbrücki koncentrációs tábort A pa­rancs végrehajtása azonban le­hetetlennek bizonyult Ütlegel­ve, 20 ezer áldozatot kergettek a környező erdőkbe, de 3000-en visszamaradtak, mert az SS- vadállatoknak egyszerűen már nem volt idejük arra, hogy vé­gezzenek velük. Az erdőbe ker­getett asszonyok halálmenetét Mecklenburg felé akarták irá­nyítani, de nem került rá sor, mert a 20 000 nő egyszerűen megtagadta a parancsot és el­lenakcióval fenyegette meg a2 SS*t A szovjet csapatok közelsége arra készítette az SS-legénye- ket, hogy minél hamarább el­párologjanak. Néhányat közü­lük visszatartottak és agyon­vertek* A TÄBORPARANCSNOK, Suhren, ravasz tervet agyait ki. Odette Churchill, az angol miniszterelnök egyik lánya, Franciaországban ellenállóként a fasiszták kezei közé került és Ravensbrückbe hurcolták. Suh­ren általa akarta saját életét megmenteni. Betuszkolta ko­csijába és magával vitte, meg­fenyegetve, hogy megöli, ha ne­ki akár a haja szála is meg­görbül. ★ ♦ A buchenwaldi koncentráci­ós tábor foglyai április 11-én felszabadították önmagukat. Bá­tor tettük nem spontán reakció : volt, hanem sok éves politikai és katonai előkészítő munka

Next

/
Thumbnails
Contents