Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-28 / 124. szám
» Budapesti Nemzetközi Vásár Textil- és ruházati iparunk seregszemléje A Kossuth Pavilon, ahol a könnyűipar textil- és ruházati cikkeit immár hagyományosan kiállítja, nem először áll az érdeklődés középpontjában. Ez az ipar, a kereskedelem és a nagy- közönség kölcsönös tájékozódása szempontjából igen hasznos, emellett ízlésnevelő hatása is van. Az áru bemutatásának stílusa végig egységes és — tegyük hozzá — nagyon hatásos, a bemutatás módja pedig, attól függően, hogy kelméről, ruháról, vagy cipőről van szó, változik. Jellemző a hatásosságra, hogy az óriás kirakatok a valóságosnál is szebbé varázsolják a bemutatott kötszövött holmikat. Vessünk először egy pillantást a szövet-méterárura. Különösen a Magyar Gyapjúfonó és Sözvőgyár, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár, valamint a Richards Finomposztógyár kelméi elragadóak. A két utóbbi a poliészter szintetikus szálat, illetve poliakrilnitril szálat tartalmazó — de 45, v^tgy 65 százalék gyapjútartalmú — Ter- liszter.és Wolacryl szöveteivel kétséget kizáróan világszínvonalon áll. Minták, árnyalatok és szövéstechnika tekintetében egyaránt nagyszerű árut mutatnak be. A pamutiparról, amely évi százmillió négyzetméternyi exportjával világszerte számon tartott magyar iparág, most csak annyit: mintázásban és kikészítésben is sikerrel versenyez a világ nagy textilgyártóival, bár ez egyáltalán nem könnyű feladat. Viszont a kikészítési, agyusztálási technikában további gyors fejlődésre van szükség. Csak örvendeni lehet annak, hogy olyan sokáig mellékesnek ítélt ágazatok, mint a függönyvagy a falikárpit gyártás, szintén fejlődésnek indult. A Rövidáru Ipari Tröszt bemutatott függönyanyagainak nagyobb része hagyományos szövésű, mintázatú, de láttunk néhány igen jól sikerült necc-, illetőtot, amelyről nyilván még hallunk majd. A győri műbőrök szépségben és tulajdonságaikban is vetekszenek a legjobb külföldi gyártmányokkal. Ami pedig az említett, újszerű falkárpitokat illeti, a Lakástextil Vállalat bemutatott néhány igen sikerültet, kellemes hatású figurális kompozíciókévente mintegy 500—600 új modellt produkál. A kiállított újdonságok között találunk műanyaghabbal tűzött kabátokat és roppant kellemes benyomást keltő műszálas felöltőket. Az uralkodó női vonal: enyhén karcsúsított, rövid szabású, s kisebb számban háromnegyedes kosztüKönnyű bőrök, hajlékony kidolgozás, gömbölyödő orr — ez az uralkodó. (Bozsán Endre felvételei) kai, egyikük el is nyerte az év legszebb terméke kitüntetést. A legnagyobb érdeklődés természetesen — a közönség és a szakemberek részéről egyaránt — a ruházati ipari és a cipőgyártás új termékeit kíséri. A ruhák felvonultatása egyetlen élő divatbemutató, pedig a manekeneket csak babák helyettesítik. Elsőként talán a Május 1. Ruhagyár modelljeit említsük. mök, elől karcsúsított, ragián, valamint elől bevarrt, hátul japán szabású kabátok. Illő volna megemlíteni néhányat, például a Bánkúti Jenőné által tervezett gyönyörű barnafekete csíkos női felöltőt — amely miniszteri dicséretet kapott — vagy Nepp József né Eszterházi-kockás raglánját — a Ruházati Mintatervező kreációját — amely elnyerte a legszebb termék címet Szólnunk kell még a cipőkről. Itt valóban nem lehet szó a legcsekélyebb elmaradásról sem. A magyar cipőipar — erről a Budapesti Nemzetközi Vásár az idén minden eddiginél meggyőzőbben tanúskodik — nagyszerűen állja a versenyt a világ bármely jeles cipőgyártójával. Női, férfi- és gyermekcipők — minden célra — a legszebb, legkorszerűbb kivitelben megtalálhatók itt. Talán csak annyit, hogy a modellek többsége vágott, vagy elkerekedő, lapos orrkiképzésű, tehát vége a hegyes orrú cipők egyeduralmának. (b. j.) Gondos növényápolás — gazdagabb termés Az elkövetkezendő hetek az idei termés szempontjából rendkívüli jelentőségűek. A növényápolás időbeni gondos elvégzésétől mázsák és milliók függnek. A gondos növényápolás váltja mázsákra a korszerű talajművelésben, a műtrágyázásban, és a nagy termőképességű fajtákban rejlő hozamnövelési lehetőségeket. A növények termőképességét csakis kedvező életkörülmények között, gyommentes környezetben fordíthatjuk javunkra. A kézi kapálás a mezőgazdasági munkák közül a legnehezebb. A nagyüzemi művelési mód, a gépesítés lényegesen könnyebbé teszi ezt a munkát, nem is szólva a gyomirtó vegyszerekről, amelyek egészen lecsökkenthetik a kapálás Szükségességét. A gépek számának emelkedésével mind több termelőszövetkezetben válik könnyebbé a munka, közöttük a kapálás is. A tavaszi növényápolás egyik fő célja a gyomirtás. A gyomok által felvett nedvesség és növényi tápanyag a kártétel legnagyobb forrása. A kultúrnövények megmentését jelenti a kapálás, és ezért fontos még a fizikai erőt is latba vetni. A gépi kapálás után már csak 25—30 százalék körül van a kézi munkára háruló gyomirtási feladat. Ennek elvégzése azonban rendkívül fontos, és szükséges. A nagyüzemi táblákon mind több műtrágya jut egy-egy hold szántóterületre. így a jó tápanyagellátottság mellett döntő a holdanként! növényszám biztosítása. A termésátlagok növelésének lehetőségeit mulasztják el azokban a szövetkezetekben, ahol nem biztosítják a szükséges tőszámot. A múltban holdanként csak 8—12 ezer kukoricatövet, 35— 40 ezer cukorrépát, 10—12 ezer tő burgonyát termeltek. Ez rendkívül kevés, és viszonyaink között nem megfelelő. Tudni kell, hogy a növény- ápolás, a gyomtalanítás mellett, megfelelő növényszám beállításának a munkája is. Az egyeléssel, ritkítással, megfelelő számú növényt hagyunk meg, a kapálással pedig kedvező életkörülményeket teremtünk fejlődésükhöz. Az a helyes, ha kukoricából holdanként legalább 16—22, burgonyából 20—25 ezer, cukorrépából 60—65 ezer, napraforgóból 15—17 ezer tő hoz termést. A nagyüzemi sorművelő kultivátorok munkája lényegesen jobbá és gazdaságosabbá tehető, ha a kapák beállítását a szakemberek összehangolják a kultivátorok munkaszélességével és a vontatási sebességgel. A gyomirtási munkát eredményesen befolyásolja a kapák élessége. Él nélküli kultiVátorkapáknál a gyomirtás rendkívül rossz hatásfokú lesz. Előírás szerint élezett kapáknál a kiirtott gyomok száma megközelíti a 90 százalékot. Az üzemek termelésszervezési feladata most, hogy nagyobb átlagtermést érjenek el és maximálisan gyümöl- csöztessék a technikai és biológiai tényezőkben rejlő lehetőségeket. Szövetkezeteinkben úgy helyes kialakítani a munka rendjét, hogy a növény- ápolásra a legalkalmasabb időben kerüljön sor, és e munka befejeződjön még az aratás előtt. A szövetkezetek többsége az anyagi ösztönzés helyes módszereit alkalmazza* és e módszerek segítik, gyorsítják a munkát, jól beválnak a növényápolás időszakában is. A magasabb jövedelem nemcsak a tagokat aktivizálja, de a hozzátartozókat is* akiknek ezrei kapcsolódnak be ezekben a napokban a munkába. Ott, ahol jól halad a növényápolás, szívesen végzik az effajta munkákat a tagok, mindenütt megtalálható az ösztönző premizálás, az anyagi ösztönzés. Bizonyos* hogy a gondos és szakszerű növényápolástól ez évi termésünk, végső soron több millió forint sorsa függ. Kéri István, a megyei tanács főmezőgazdásza A felbolydult falu Vaskos boríték érkezett pár nappal ezelőtt szerkesztőségünkbe. Kétszáznegyvenhét aláírással Balaton községből jött a levél, amelyben felháborodva tiltakoznak egy valóban furcsa intézkedés ellen... Egy bolt miatt nincs béke a faluban, amelyet bezárásra ítélt a magas vezetőség... ,„ .. Az új telep nevében írjuk a levelet. Két kilométerre lakunk a község központjától. Valamennyien a Borsodnádasdi Lemezgyárba járunk dolgozni. 1962-ben hosszú huzavona és kérvényezések után kaptunk egy egyszobás boltot azzal a feltétellel: ha 30 ezer forintot forgalmaz havonta, megmarad, sőt újat építenek. A forgalom még a 60 ezret is elérte. Most pedig megjött a hír: bezárják a boltot. Ha ez valóban megtörténik, csúnya dolog fog történni a faluban. Inkább azon kellett volna elgondolkozni, hogy legyen benne zöldség, tej, krumpli, kenyér, hús. Ne úgy, mint télen, hogy semmit sem kaptunk. Mi falusiak vagyunk, de gyárban dolgozunk, nem tudunk termelni magunknak. Érthetetlen számunkra, hogy míg az ország más felén érvényesül az a mondás: mindent az emberekért, itt nálunk meg a munkások ellen vannak...” — Felbolydult a falu az intézkedés ellen — magyarázza Kormos Ferenc tanácselnök. — Több okból is érthetetlen. Messze van 3 központi üzlettől. Két deka paprikáért is kilométereket kell gyalogolni. Nem is beszélve arról, hogy már egy új telep épült ott ki és a falu is arra fejlődik majd. Végigjárjuk az üzleteket. Ahhoz egy > ',r natig sem fér kétség, hogy a telepre kel <?p bolt, de szó szerint bolt, mert ezt a bezá ítélt szobát korántsem lehet üzletnek ne " Az iparcikkbolt, ahová behoznák i telt pit, túlzsúfolt, kicsi. Ha igaz lesz, a vezető\e it iáób elmegy, de nem vállalja. Ruhát, lisztet, • és • port, zsírt, petróleumot és kenyeret név kdf egymás mellől árulni... A földmüvesszövetkezet járási közpo.t ól bizonytalan választ kaptunk a balti panaszára, vagy úgy is mondhatnánk most gondolkodnak rajta... Kell is: mert egyszerűen érthetetler lenne, ha mégis lakatot tennének a telepi boltcskára. Végül pedig egy kérdés lenne a szötstkezet és a tanács vezetőihez: Mi történik, ha a lakás tulajdonsának szüksége lesz arra a szobára is, amelybn most az üzlet van? A boltra mindenképpen szükség un, kár lenne még egyszer felbolygatni a falut...! — kás — Az ízléses hímzés a legmodernebb formákkal is összefér. leg háló-függönyt, mégpedig négy-öt színben. Ez végre komoly hozzájárulás ahhoz a mind általánosabb erőfeszítéshez, amelyet az ipar a magyar lakáskultúra megújításáért tesz. Itt említjük meg a Győri Pamutszövő és Műbőrgyár figyelemre méltó új termékeit, mindenekelőtt a Griloflex nevű habszerkezetű padlókárpiEz a nagyszabású kabátgyártó üzem, amelynek termékei negyven százalékában messze földre, Nyugatra, Keletre elkerülnek, évenként már csaknem kétmillió kabátot készít. Saját divattervezői és jól felkészült technológusai jóvoltából mind szorosabb kapcsolatban áll a textiliparral, a kereskedelemmel és — a vásárlóközönséggel. Csupán egyetlen adat: a gyár Ugyanaz: fölfelé Egy terület munkájáról beszélgettünk a napokban. Vitázó partnerem nagyon önkritikusan beszélt. Vannak hibák, sőt visszaesés tapasztalható — és sorolta a körülményeket, az objektív és szubjektív okokat. Mindezt tárgyilagosan, hozzáértéssel. Mikorra befejeztük a rögtönzött vitát, meggyőzött: Jól ismeri, reálisan értékeli a területet, világosan látja a hiányosságokat.. . Aztán a napokban egy jelentés került a kezembe. Ugyanannak a területnek a munkájáról. A jelentést ugyanaz az ember készítette — fölfelé... A sorok között nyoma nincs hibáknak, mulasztásoknak, nem sorolja az objektív és szubjektív okokat: minden nagyon szép, minden nagyon jó... Ezekben a napokban nem lehetett lakkot kapni az üzletekben. .. (m) Most az egyszer a határidőeltolódásokat nem az építőkön, a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalatán kell számon kérnünk, jószerint nincs is senki, aki a gyöngyösi szik- víz üzembe lépését gátolta volna, ha csak maga az élet nem. Mégis több mint egy fél évvel később kezdheti meg az új üzem a működését, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Pedig Mucsi Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője hivatalos tanácskozáson jelentette be Gyöngyösön még áprilisban, hogy az új szikvíz- üzem május 1-től már rendelkezésre áll. Pillanatnyilag viszont úgy látszik, hogy csak július végén kezdődhet meg a termelés. Hogyan alakult így a helyzet, milyen okok kényszerítették ki a sorozatos határidőmódosításokat, hiszen az eredeti terv 1964. november 1-ét jelölte meg? Néhány határidő után Pótkeret Hétfőn Nagy Imre művezetőn kívül csak egyetlen ember tartózkodott az új üzem falai között, amikor ott jártam. Éppen a másnapi műszaki átadás előkészítésén fáradoztak. Az egyik helyiségben még cementzsákok várták az elszállítást, a férfiöltöző előrészében víztócsa ült a cementlapokon, a drótkerítés anyaga hengerbe csavarva pihent, a mennyezeten vízfoltok, az egyik ajtó kilincse a kezemben maradt, amikor hozzányúltam. Különböző gépek és a félautomata töltősor néhány darabja pihent fásultan a betonaljazaton. — Holnap műszaki átadás — jelentette ki magabiztosan Nagy Imre művezető. Hát, ők tudják. — Miért nem lettek kész május 1-re? — Pótmegrendelést kaptunk az udvar egy részének lebe- tonozására — válaszolta —, ezért módosítottuk a határidőt. A központi fűtést és a vízvezetéket jóval korábban már kipróbálták. A gépek beszerelése viszont az Agromechani- kai Ktsz-re vár. Erre az eddigi gyakorlat szerint legalább nyolc hét kell, tehát ha a műszaki átadás május 25-én rendben megtörtént, még mindig két hónap kell az üzemeltetés megkezdéséhez. Pedig Gyöngyösön és a Mátrában is sokszor hangzott el panasz a múltban a szikvízzel és az üdítő itallal való ellátás döcögősei miatt. No jó, „enyhe telünk” van most május végén, de a nyári forróság egyik napról a másikra meglephet bennünket, és akkor ugyancsak sokan keresik Gyöngyösön is, a Mátrában is a frissítőt, mivel a kútvíz és a forrásvíz nagy kincs ezen a tájon. Tehát minden hét számít. Módosítások Bereczki Vilmos üzemvezetővel a régi, még most is teljes erővel működő telepen beszélgetünk. — Tavaly ősszel a csatornázási munkát kellett elha- lasztanunk — mondja —, mert itt van mellettünk a pince- gazdaságnak egy telepe, és ha felbontjuk az utat, az ő munkájukat akadályoztuk volna meg vele. Bizottság döntött ebben az ügyben így. Később a csatorna mélységén változtattak, szintén közérdekből, tehát itt is veszítettünk. — Hogy állnak a gépi berendezéssel? — A félautomata bambitöltőket csak a második fél évre igazolta vissza a gyártó vállalat. Az úgynevezett szegedi gépsornak, amely a mosástól a töltésig elvégez minden műveletet, nincs valami jó híre. Egerben is kénytelenek az üveget kézzel mosni, különben foltos marad. Pedig ez nemcsak egészségügyileg helytelen, hanem a termelékenységet is rontja. — Milyen tervük van az átállásra? — Nem lesz könnyű. Ügy szeretnénk végrehajtani, hogy a régi üzem is működjék, miközben az újat szereljük, hiszen a gépek nem maradnak itt. A létszámunkat négy fővel kellett volna csökkente- nünk, de ez nem megy. Már most nem győzzük a termelést, már most a csúcsnál vagyunk. A nyolc órát most sem tudjuk tartani, pedig a túlórázást nem szeretik a dolgozók, hiszen asszonyok, otthon a második műszak vár rájuk. Relatív béralapot-kaptunk, ez még enyhít valamit a helyzeten. Napi száz hektó frissítő Gyöngyös és környéke tekintélyes mennyiségű szódavizet és üdítő italt fogyaszt. Szombaton például tizenhárom és fél hektó frissítőt és több mint hatvanhárom hektó szódavizet szállítottak ki a megrendelőknek. És bár a legnagyobb fogyasztás eddig kiencven hektóra rúgott, az utóbbi hetek felfutása alapján száz, száztíz hektó maximuma kell számítaniuk. Olyan számok esek, amiket az első hallásra al.g lehet reálisnak elfogadni, pedig igazak. Egyben bizonyítjik azt is, mennyire fontos az új szikvíz- üzem működése. Persze, ennek a száz hektoliternyi , italnak a szállítása sem könnyű. Négy saját járművel és a TEFU-tól bérelt gépkocsival bonyolítják le. És már most feszített a szállítási idő, mi lesz tehát majd később. A másfél milliós költséggel épített szikvízüzem mindenképpen figyelemre méltó létesítmény, kár, hogy az átadása a legforgalmasabb időszakra esett, mert így kétségessé válik, pontosan a legkritikusabb időszakban a folyamatos és biztonságos termelése, mégha olyannyira lelkiismeretesen készülnek is erre a gyöngyösiek. A megtörtént dolgokon már változtatni nem tudunk, most a jelenért és a jövőért szurkolunk. G. Molnár Ferenc
