Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-25 / 121. szám
T Amerre a Saale folyik Hogyan készül a műanyag? A műanyag úgy készül, hogy... ... hogy fogalmam sincs róla, hogyan készül. Szégyellem bevallani, mert alaposan elmagyarázta kedves kísérőnk, Kari Hake, a Buna Werk párttitká- ra, sőt végigcipelt bennünket a hatalmas, 16 négyzetkilométeren elterülő gyár egy jelentős részién, — mégsem tudom, hogyan készül. Nem is olyan könnyű ipari kémnek lenni. A hatalmas, több emeletes épületek gépsorain és katalizátor-kemencéin úgy futott végig a szemem, hogy megcsodáltam az emberi tudást, megpróbáltam felidézni kémiaóráim anyagát, amelyből csak a butadién neve bukkant fel emlékezetemben és ámulva hallgattam, hogy egyetlen ilyen katalizátor-ÍTé- mence egy kisebb város villanyenergiáját használja el — naponta. Mindez azonban, bevallom, mégis kevésnek bizonyult ahhoz, bogy a címben feltett merész kérdésre, akár szerény válását is adjak. Pedig ebben az üzemben, amelyet viszonylag — a viszonylag is csak „viszonylag” értendő — megkímélt a háború, 1937 óta kísérletesnek, majd gyártanak, — kaucsukot A kaucsuk ugyan És a 19 ezer munkást foglalkoztató Buna mellett épül a másik, a Leuna-gyár, amelynek elkészülte után a két szomszédos, s majd negyvenezer embert foglalkoztató vegyipari ipar — mondja alig titkolt büszkeséggel Karl Hake, aki maga is innen van még a negyven éven, de hallatlan maga- biztossággal mozog nemcsak az üzemben, a termelés titkait maígy készül a műgnmL Karl Hake, a Buna Werk mérnök-pár (titkára. ma is a gyár profiljához tartozik, évente ma már 9C ezer tonnát készítenek, de az igazi gyártmány: a legkülönfélébb célokra alkalmas és az NDK- ban gazdagon felhasznált plasztik-műanyagok gyártása. Másfélszázezer tonna az évi kapacitás jelenleg. Emellett etilént, acetilént állítanak elő jelentősebb mennyiségben a vegyipar többi ága számára. kombinát már lignitből, petróleumból állítja elő az ipar és ezen belül a vegyipar részére nélkülözhetetlen anyagokat. Az „öreg” gyár, a Buna automatizálása most folyik, pontosabban most is folyik. — Jellemző erre — magyarázza Karl Hake mérnök-pártitkár —, hogy ugyanannyi ember dolgozik most is, mint 1956-ban, de a termelés felfutása évről évre egyre erőteljesebb... Ezen múlik, hogy 1970-re a legnagyobb, vagy csak a második, sőt esetleg csak a harmadik üzeme lesz-e a Buna az országnak — fűzi hozzá, mintegy jellemezve, hogy az automatizálás mennyire döntő az üzemek ^rangsorolásában”. Járjuk az üzemeket és nemcsak a fedett fülkéjű elektromos targoncák nyergében, de a gépek mögött, vagy mellett is, — nagyon sok a nő, s még több a fiatal. A Buna dolgozóinak több mint egyharmada nő, a gárda zömében fiatal, s majdnem mind fiatal a műszaki gárda, — ezzel is mintegy szimbóluma az NDK iparának a Buna Werk) hatalmas gyárrendszere. Igen érdekes és elgondolkodtató a műszaki értelmiség aránya: 1958-ban 27 munkásra jutott még egy műszaki szakember, jelenleg már 15-re, s 1970-re el akarják érni, hogy minden tizedik dolgozója az üzemnek megfelelő műszaki képzettséggel rendelkezzék. — Enélkül elképzelhetetlen a termelés felfutása, a modem ipar, különösen a modem vegygyarázva, de a közgazdasági kérdések talán még bonyolultabb folyamataiban is. — Ez az igazi német csoda — mutat végig a hatalmas gyárkombináton. — Nyugat-Német- országban könnyű volt. Ott volt; az ipar, itt volt a mezőgazdaság} Nekünk például csak a nehéziparnak 93 százalékát kellett a szó szerint a semmiből elővarázsolni és új szakemberek, munkások, mérnökök tíz- és százezreit kinevelni. Gigászi munka volt, amely azonban most sem ért véget. Ott állunk a Bunánál is lényegesen nagyobb, a legkorszerűbb technológiára alapuló Leuna II. épülő és kilométerekre elnyúló tömbje előtt. Mikor belép a termelésbe, e két üzem együtt, Európa egyik legjelentősebb vegyipari centruma lesz, amely az eddiginél is hatvá- nyozottabb mennyiségben exportálhat, elsősorban a szocialista országok részére. Nos, ez volt amit megtudtam — a sok más egyéb mellett, Karl Hake jóvoltából. Nem rajta múlt, hogy azt nem sikerült megtudnom, végtére is, hogyan készül a műanyag? De talán nem is ez a lényeg, elolvasható az a szaklapokban, vagy akár a lexikonban is. Sokkal fontosabb volt tudni és látni, hogyan készül az NDK vegyipara a mind nagyobb és fontosabb feladatok megoldására. És a készülődés tempója, eredményei valóban megkapóak. Gyurkó Géza (Következne: Az ércek városa) <EPERNE» Ikerviziós f m r VÍZIÓ E heti televíziós kritikánkban csak egyetlen, a vasárnap esti műsorszámmal kívánunk foglalkozni. Nem azért, mert a televízió hét végi műsorának választéka és színvonala — leszámítva természetesen a nemzetközi labdarúgó-mérkőzés közvetítését — messze elmaradt az egy héttel előttitől, mint sokkal inkább azért, mert egy, ha nem is kitűnő ötlet rendkívül igénytelen megvalósításáról kell szólni. Az ikrek mindenkor az érdeklődés középpontjában állnak, az irodalom nagyjai is gyakran felhasználták, elsősorban természetesen a komédia műfajában az ikreket, akiket még kedveseik, de saját szüleik is összetévesztenek. Különösen érdekesek az ikrek, ha már nem is kettesével, de hármasával, vagy éppen ötösével hívják fel magukra a ritkaságok után ácsinkozó közvéleményt. Azon már lehet vitatkozni, hogy ikrek lehetnek-e szereplői egy esti televíziós műsornak, amely nem is annyira az ikrekről, mint inkább az ikrek ürügyén próbált egy kellemes és érdekes estét szerezni. Nos, a vasárnap esti műsorból, ha kimaradnak az ikrek, mint „szereplők” — nem sok marad, ami érték, vagy emlékezetes. A riporttal kombinált, a szellemességet messze nélkülöző „Ikervízió” inkább csak vízióját vetítette elénk egy olyan műsornak, amelyben filmkockák, esetleg egy-két irodalmi, színházi mozaik cseveg köny- nyed hangon az ikrek családi, emberi, néha kedves, de néha bizony sok gondot és problémát okozó életéről Mind ehelyett azonban olyan öszvért kaptunk, amelyben még a ló, de a szamár sem bizonyult igazinak, műfajilag nem sikerült tisztáznia sem az Ikervízió íróinak, sem a rendezőnek — voltaképpen, mit is akarnak. A csak néha felvillanó humor, az organikusan össze nem függő filmkockák és „színpadi” cselekmények jogos unalmat váltottak ki. Azon lehet vitatkozni, hogy milyen műfajt, milyen keretet igényelt volna az „ikrek hava”, de azon — úgy gondoljuk — már alig lehet V vitatkozni, hogy az igénytelen és unalmas esztrád-koktél íze túlságosan is fanyar volt ahhoz, hogy akár kedves és emlékezetes csemegéje legyen az ikreknek, vagy akár a nézőknek. Egy ötlet, ha még oly jó is, igényes feldolgozást, átgondolt rendezést kíván. A szereplők — akiknek egy része széles skáláját mutatta be, hogy mi is az a sokat emlegetett baki — nem sok élvezettel vettek részt az Ikervízió előadásában, s ezen nem is lehet különösebben csodálkozni. (gyurkó) Az egri zeneiskola év végi hangversenyéről Az egri zeneiskola szombaton, a Bartók-teremben rendezte meg év végi növendékhangversenyét A képesség és a szorgalom vizsgatételének neveznénk ezt a két és fél órás műsort, amelyben a növendékek ízelítőt adtak zeneitechnikai felkészültségükről és arról a zenében és zenével fogalmazó egyéniségről, ami bennük itt-ott már jelentkezik. A hegedűsök játéka és érettsége hatott a legjobban a közönségre. Szegedi József, Új- \iázy Mária, Magyar Mária mellett Szegedi Zoltán és Juhász István is biztató ígéretként jelentkeztek. Gáspár Sándor és Újházi Mária Vivaldi A-moll kettősversenyével az est egyik legszebb élményét nyújtották. A két mélyhegedűs közöl Kiss András játékát tartjuk érettebbnek, de Bereczky Vilma is felkészülten oldotta meg vizsgafeladatát, Vivaldi C-dúr- koncertjének L tételét. Fuvolán Vass Máriát, Tamás Zsuzsát hallottuk játszani, míg Lakatos Béla klarinétszólója mellett a fúvóskvartett (L trombita Király László, II. trombita Mengyán László, kürt Csák Judit és harsona Tóth József) aratott sikert, XVI. századból származó madrigálokkal és preklasz- szikus táncokkal. A fuvolások közül Tamás Zsuzsát tartjuk kiforrottabb egyéniségnek: Dávid Szonáta fuvolára és zongorára című alkotását adta elő Lovassy Zsuzsa társaságában. Lakatos Béla Weiner Peregi verbunkját, a műben rejlő érzelmi motívumok meg- elevenítésével játszotta. Két énekest hallottunk ezen a hangversenyen. Szüts András Händel Largo-ját énekelte. Mintha tartózkodóbban, melan- kolikusabban fogalmazott volna a keíleténéL Pászthy Júlia két dallal jelentkezett A fiatal és alakuló énekes egyéniségnél inkább az átélést kérjük számon, s azt, hogy a záróakkordokat nem dolgozta ki, Mindez azonban lehet indisz- ponáltság vagy fegyelem kérdése is. A zongoristák változatos műsorral szolgáltak: Rossini Sevillai borbélyának nyitányát négykézre játszották, Liszttől, Bartóktól, Chopintől két szám is szerepelt, egy Beetho- ven-mű mellett. Vendrei Éva áll a zongoristák élén ezen a hangversenyen: Bartók Román táncait és Liszt Baga- tell-jét kitűnően játszotta.1 Nagy Mária inkább Bartók C-dúr rondo-jával hatott, mini, az egyéniségétől távol áöó Chopin-polonaise-zel. Csóvary Judit lendületesen és tele muzikalitással szólaltatta meg Liszt A-moll etűdjét, Balogás Zsuzsa a Chopin-keringőt érzelmesre fogta. Nagy Magdol-i na Beethoven Skót táncait játszotta, még a négykezes számban Lovas Zsuzsa és Ragó Klára nyújtottak megbíz-« ható teljesítményt. Ezeket a zenélő fiatalokat! számon kell tartanunk. Nem-« csak azért, mert szorgalmasak} a zenei műveltség terjesztői és közülük minden bizonnyal ki-í kerül majd átütő egyéniség is} aki a hangversenytermekben szerez újabb híveket a muzsikának. Azért kell elsősorban figyelemmel kísérnünk fejlődésüket, mert bennük látjuk az első lépéseit megtevő egri szimfonikusok jövőjét (t a? írta : Horst Czerny és Klaus Scheel Fordította: Tibonyi Vera 20. A hazárdőrök 1945 március végén Hitler külügyminisztere, Joachim von Ribbentrop, bombakárt szenvedett dolgozószobájában ölt az Eilhemstrassén. Angol újságokat tanulmányozott. Régi titkárnője, Margittá Blank észrevette, hogyan nő felháborodása olvasás közben. A *,London Illustrated News” és a „Sphere” oldalakon át számolt be, képekkel illusztrálva a maidaneki megsemmisítő táborban elkövetett szörnyű bűncselekményekről. Ribbentrop felfedezte nevét a háborús bűnösök nyilvánosságra hozott listáján. „Még, hogy én, háborús bűnös!” — színlelt felháborodást. „Csak a kötelességemet teljesítettem, 1965. május 25., kedd mint némert tisztviselő. Mai- danekhez semmi közöm. Az Himmler és Kaltenbrunnel lelkén szárad.” Később Guderian vezérezredest, a hadsereg vezérkari főnökét jelentették be. Guderian kíméletlenül tájékoztatta a katonai helyzetről. „Eisenhower és Montgomery Közép- Németország felé masírozik. Képtelenek vagyunk őket feltartóztatni. Pomerániában és Sziléziában lassan véget érnek a harcok. Csapataink reménytelen helyzetben vannak. Berlin legkésőbb négy héten belül az oroszok zsákmánya lesz. Nincs többé esélyünk. A háború katonailag elveszett A legsürgősebben kérem, miniszter úr, hogy kezdjen tárgyalásba az ellenséggel.’9 Heinz Guderian vezérezredes számára rendkívül egyszerű volt a probléma. A hadsereg vezetői elveszítették a csatákat, a háború tehát már nem órájuk tartozik, visszavonulnak a magánéletbe és átadják a parancsnokságot a diplomatáknak. Ribbentrop azonban hímezett-hámozott; bizalmatlan volt „Semmit sem kezdeményezhetek, vezérezredes úr, mert a fejembe kerülhet. A Führer szigorúan megtiltotta az ellenséggel való tárgyalásokat19 Guderian ellenkezett: „Himmler azt mondja, hogy a Führer már nem sokáig él, állítólag gyógyíthatatlan beteg és nem ura akaratának...” Ribbentrop azonban továbbra is visszautasító maradt a vezérezredessel szemben. Guderian távoztával, Ribbentrop Blank kisasszonyhoz fordult: „Vajon sikerülne még Fuschlig eljutni?” Fuschl kis helység Felső-Bajorországban. Az ottani kastélyt Ribbentrop roppant olcsón szerezte meg magának: tulajdonosát a dachaui koncentrációs táborba küldte! Most itt lenne az ideje, hogy menedéket nyújtson a birodalmi külügyminiszter úrnak. Egyelőre még bizonytalan. Nem- látja tisztán, hogyas'FBhler tudta nélkül kinyújtott béke csápjai eredménnyel járnak-e. Svédországban van egy barátja, Wartburg bankár, még abból az időből, amikor pezsgőt adott el a Henkeücég megbízásábóL Ribbentrop, korábbi üzletbarátján keresztül, ajánlatot juttat el Churchiílhez és az amerikai elnökhöz: A németek megadják magukat a nyugati fronton, de tovább harcolnak a Vörös Hadsereg ellen. Esetleg az angol—amerikaiak szövetségeseként. „A világbolse- vizmus — mondja Ribbentrop néhány bizalmasának — végeredményben az egész Nyugat nyilvánvaló ellensége.” A gondolat nem volt új, de főleg abban az időpontban játszott szerepet, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a fenyegető vereség többé nem hárítható eL A német monopol urak ebben a helyzetben közvetlenül Hrmmlerhez fordultak és hasonló ajánlatot tettek, mint korábban, már Schachtnak, Goerdelernek, Eopitznak és július 20 több» reakciós összeesküvőjének: megegyezés a nyugati hatalmakkal, a háború továbbfolytatása Kelet ellen. Kétségbeesett lépésnek látszott, hiszen az ember csak végszükség esetén dugja fejét az oroszlán torkába, de meg kell hagyni, nagyon is logikus motívumokon nyugodott. A német monopóliumok és a vérben fürdő SS között már évek óta szoros kapcsolat és gazdasági összefonódás állt fenn. A koncentrációs táborok foglyainak millióit „adták kölcsön” előnyös bérért, maradéktalan kizsákmányolásra Kruppnak, Stinnesnek, Flick- nek, Junkersnek és az IG— Farbennek. 1933-ban alakult meg az „SS birodalmi vezetőjének baráti köre”, amelynek tagjai közé a vezető német konszernek tartoztak. Sok százmillió márkát ajándékoztak az SS terror-apparátusának. Egyedül az IG—Farben- konszern 84 200 353 márkát ajánlott fel 11 esztendő alatt! Nem meglepő tehát, hogy az urak most szerették volna jó kapcsolataikat a végsőkig kihasználni Tudták, hogy a nyugati hatalmak csak a kormány hivatalos képviselőivel tárgyalnak. Nos, itt van Himmler. Mindig az ő emberük volt, most is mellettük keH állnia. Kilenc hónappal ezelőtt Himmler embereket kínozta- tott és gyilkoltatott meg, akik a nyugati hatalmakkal való tárgyalás gyanújába kerültek. Most azonban hajlandó lenne ő maga is ugyanezt megtenni; a Führer tudta nélkül akarja felvenni az érintkezést a Nyugat képviselőivel. Fütyül aa SS-re és a Hitlerhez való hű-' ségre. Tudja, hogy ő is a háborús bűnösök listáján szere-« pel. Abból indul ki, hogy ta-« Ián megmentheti életét, ha sikerül megegyezésre jutnia at szövetségesekkel. Az első érintkezések és ,,bé- ke-fáradozások’’ sikeresek voltak. Féltékenyen vigyázott arra, nehogy más náci nagyságok is kapcsolatba kerüljenek Nyugaton az ellenséggel. A hozzá hasonlókban mesterkedő Göring és Ribbentrop megbízottait árulókként és kapitu- lánsokként letartóztatta! Himmler súlyt helyezett arra, hogy ő legyen a béke egyedüli német atyja. * Himmler 1945. április 2-áö a Berlin melletti Hohen- lychenben hosszú megbeszél lést folytatott a Svéd Vöröskereszt alelnökével, Folke Ber- nadotte gróffal. Az SS Reichs- führere amerikai cigaretta és francia konyak mellett közölte ajánlatát: valamennyi, még életben levő zsidó származású deportált és valamennyi dán és norvég hadifogoly szabadon bocsátása, de mindenekelőtt: a német csapatok nyugaton megadják magukat. „Továbbíthatná-e haladéktalanul javaslataimat Eisenhower tábornoknak?” tette fel a kérdést. A svéd gróf hajlandó volt országának kormányán keresztül Himmler javaslatait továbbítani. Később Himmler ragaszkodott hozzá, hogy sezmélyesen, négyszemközt beszélhessen Eisenhower- ral. (Folytatjuk?
