Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-22 / 119. szám

Átadás előtt a gyöngyösi

MŰTŐHÁZBAN

Eleinte csak a vasbeton ősz- ba. ahonnan állítható csatomé- — Még semmi panasz nem

lopokat láthatták az égre mere- dezni a laktanyával szemben húzódó, egykori szántóföldön azok, akik vonattal érkeztek Gyöngyösre. Nehéz volt még akkor elképzelni a mostani hatalmas épületet, amit vasúti sínpár és betonút ölel körül. Rajta kívül még a kazánház a műhelyrészleggel, az aszalóüzem és az irodaház található a tízholdnyi területen. Ha kitárulnak az érkező előtt a vasrácsos kapuk, innen, belülről, szokatlan nagyságra nőnék meg az arányok, a néhány munkás is egészen apró alakká zsugorodik.

Nemcsak az új létesítmény iránti kíváncsiság vezet bennünket a falak közé, hanem az objektum rendeltetése is, a számunkra érdekes hűtőház és aszalóüzem.

Számok és arányok

A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat hetvenegy munkása végzi most már szó szerint az utolsó simításokat. Néhá- nyan a hűtőházat koszorúként körülölelő rakodófolyosón szorgoskodnak, gumikábelt húznak ki a hegesztéshez, mások a betonbejárót igazítják ki. Arrébb az útszéli lefolyót építik és a földkupacokat egyengetik. Bármerre járunk, két—három embert találunk mindenütt, vizsgálódnak, keresik az esetleges javítani valót.

Benyitunk az első hűtőkamrába. Három sorakozik belőle egymás mellett. Egyenként ezerötszáz köbméter a belső terük. Utánuk a kétezer négyzet- méter alapterületű válogatócsarnok következik, karcsú betonoszlopok tartják az előre gyártott betonelemekből összeszerelt tetőt.

A hűtőkamrák mögött kiszolgálófolyosó húzódik, amelynek túlsó oldalán a kompresszorterem, a jéggyár és a villamossági központ található meg Ez az oldal a hűtőház technikai lelke. A hűtést érdekes módon oldják meg. Minden kamra külön üzemeltethető, óriási kompresszor nyomja be a csőhálózatban keringő ammóniákoldat segítségével lehűtött levegőt a mennyezetre függesztett etemit-alagútkon át jut a kamrába. Két ventillátor tereli vissza a felmelegedett levegőt a hűtőrészbe, így a cirkuláció folyamatos, a hűtés egyenletes és nem kell jeget használni.

Akkor minek a jéggyár? A szállítókocsik kapják a jeget, hogy az áru friss maradjon, mégha messze északra, vagy nyugatra viszik is innen a cseresznyét, a barackot vagy a szőlőt. A vasúti vagonokat külön jegelőpálya szolgálja ki.

Minden vonatkozásban korszerű a hűtőház, amelyben egyszerre százötven vagon árut lehet elhelyezni. A nagy csarnoktól függetlenül még egy kiskereskedelmi csarnok is épült, ami további ötven vagon árut képes befogadni. A rakodófolyosó éppen olyan magas, mint a kocsik platója, elektromos targoncák emelhetik tehát a gyümölccsel telt ládákat, tehetik a helyükre, anélkül, hogy emberi kéznek kellene hozzányúlnia.

Mit mond az építő?

Bartus László művezető kalauzol a telepen.

— Hogyan állnak az építkezéssel ?

— Ügy kilencvennyolc százalékos készültségi fokon vagyunk Június 1-re tervezzük a műszaki átadást Már készre jelentettük, biztosan megleszünk vele.

— Hogy ment eddig a munka?

— Jól. A technológiai s-zprelés megkezdéséhez részhatáridőt kaptunk, ez év február 28-at. Mi már tavaly, november 1-re teljesítettük ezt a részfeladatot.

— Az alvállalkozókkal hogyan tudnak együtt dolgozni?

— Ez nem is olyan egyszerű, mert rajtunk kívül még más fővállalkozó is van. Így a jéggyár és hűtőberendezés felszerelése tőlünk független; fővállalkozó végzi ezeket.

— Mit vár a műszaki átadástól?

— Hogy érti ezt?

— Ügy, hogy lesz-e kifogás a minőség ellen?

— Itt van az üzemeltető műszaki ellenőre, kérdezze meg tőle, ne én mondjam.

— De maguk is érzik, mit várhatnak!

volt eddig. A naplóból is ellenőrizheti.

— A födém szigetelése?

— Tervezési hiba miatt télen becsurog, mert a bitumen zárócsík a hidegben összehúzódik és rést hagy. A tervező majd megmondja, milyen megoldással tudjuk megszüntetni a hibát.

Gondban az üzemeltető

A MÉK gyöngyösi kirendeltségén Vaczula Károly vezető- j helyettes adott felvilágosítást. ;

»- Július első felében meg- kezdjük a részleges üzemeltetést, ha addigra lesz víz, elkészül a két hídmérleg és beszerelik a telefont. Ezek nélkül nem tudunk mit csinálni.

— Az aszalóüzem is működ- j ni fog már ebben az évben?

— Ügy számítjuk, a szilvaszezonra már igen.

— Mi lesz a jéggyárral?

— A hűtés nem függ a jég- j gyártól. Lehet, hogy a jéggyárj még egyelőre nem tud majd dolgozni, mert oda a tervezettnél nagyobb kapacitású gépet kellene beépíteni. Emiatt elhúzódhat az üzemeltetésének a megkezdése.

A gondok közé tartozik még: mi lesz a kirendeltség mostani épületével? Helyes megoldásnak látszik, ha ide összpontosíthatnák a közületi ellátást, így sok kényelmetlenségtől szabadulhatna meg az új telep.

Ami a pozitívumok sorát illeti, az új hűtőház a mostaninál kisebb létszámmal termelékenyebben dolgozik majd, egyenletes, jó minőségű áruellá- tást nyújt a belső és a külső piacnak egyaránt. A vásárlók tehát elégedettek lesznek majd itthon és a határokon túl egyaránt

Pillanatnyilag minden a technológiai munkákon múlik, ahogy meg tudtuk állapítani. Az építőipar teljesítette feladatát. Néhány hét múlva begördülhet az első megrakott vagon az új gyöngyösi hűtőház rakodófolyosójához. Ha a másik két fővállalkozó is úgy

G. Molnár Ferenc

Köszönjük, elvtársak!

Lehettek vagy százan a

nyugdíjas tsz-tagok. Eleinte csak figyelték, mi történik körülöttük, élvezték a jó ebédet, amit a fiatalok nagy szeretettel tálaltak eléjük, megkóstolták a szövetkezet zamatos borát, aztán a 4-es számú Általános Iskola úttörőinek vidám műsorát hallgatták nagy odaadással, de amikor Tóth József tsz-elnök is kedves szavakkal köszöntötte őket a meghatódottsá- got már kevesen tudták leplezni. Egyik-másik ünneplőbe öltözött néninek még a könny is kicsordult a szeméből és fátyolos hangon mondtak köszönetét mindenkinek, akinek része volt ennek a szép napnak a megteremtésében.

A gyöngyösi Mátragyöngye Tsz csütörtökön majálist rendezett Mátrafüreden, amin nemcsak a tsz tagjai jelentek meg, hanem a nyugdíjba vonult idős tagok is. A nagy család most valóban szép számban volt együtt, négyszáznál biztosan többen voltak. A kis ünnepség után feloldódott a hangulat, megszólalt a cigányzene és ekkor már az idős nénik és bácsik is táncra perdültek. A hangulat kitűnő volt

A Mátragyöngye Tsz tagjai egy egész napot töltöttek együtt vígságban, mint ahogy együtt szoktak lenni naponta a munkában is.

Szemfüles

nem egy buta ember

Szemfülesnek kifogása volt. Mégpedig nem is akármilyen, egyenesen csoportvezetője magatartását kifogásolta.

Szemfüles kis ember, aki szintén a piacról él, ezért nem a csoportvezetőnek szólt, hanem az osztályvezetőhöz fordult.

Bár ne tette volna. Az osztályvezető kikérte a maga, és a csoportvezető nevében is.

— Mi az, hogy korrupció? Hát korrupció az, hogy a . csoportvezető szőnyeget vesz az osztályvezető névnapjára? És tessék megmondani, mi abban a nyalizás, hogy felfelé dicsér és lefelé szidalmaz a csoportvezető? Hát nem kell tisztelni a felsőbb vezetést!? Egyébként is vegye tudomásul, Szemfüles, hogy ön egy a kapitalizmusból itt maradt férgek közül, akire nem volt hatással az eltelt húsz esztendő, aki törtető, a főnökét nem tisztelő, de igen is egy fiírós, egy karrierista, egy tiszteletlen, aki annyira sem tiszteli főnökét, hogy annak leánya lakodalmára egy csillárt ajándékozott volna.

S mi az, hogy lop a csoportvezető? Tudja, Szemfüles,

mi a különbség a kölcsönvevés és az eltulajdonítás között? Ha nem tudja, miért nem tudja? Mert nem jár szemináriumra! Ezt már rég meg akarták neki mondani, s mert nem tették ezt, ezért ő az osztályvezető, most őszintén önkritikát gyakorol. Egyébként Szemfülesnek is harcolnia kellene a kapitalista csökevények ellen, nem pedig az ellenség uszályába kerülni, és lejáratni a vezetést, mert az most amúgy is divat...

— Meg tudná-e azt mondani, Szemfüles — ordított az osztályvezető —, hogy kit tegyen a főnöke helyére, hogy zavartalan legyen a munka, derűs a hangulat a vállalatnál? Azt hiszi, Szemfüles kartárs, hogy a szögön lógnak a vezetésre alkalmas emberek, akiket csak úgy le lehet akasztani? És egyáltalán! Jó, önnek, Szemfüles kartárs joga van felfelé bírálni, de meggondolta-e jól? Hát magában nincs hiba? Emlékszik-e még, hogy két éve négy percet késett, s mi ezt elnéztük? Hogy nagynénje a harmadik házasságába is egyházi úton evezett be? Nem beszélve arról, kedves Szemfüles kartársam, hogy mi tudunk az ön káros szenvedélyéről is. ön totózik és lottózik. Minden héten két szelvénnyel. Miért? Mert önt gazdagodási, harácsolási vágy füti, aki kapitálizá- lódni akar, aki milliókat szeretne. Mondja meg őszintén, hot van még ön a szocialista típusú embertől?

Most pedig menjen, Szemfüles kartárs és harcoljon t$ saját hibái ellen! Kérjen elnézést csoportvezetőjétől, mert a háta mögött rágalmazta, és vegye tudomásul, hogy hat hónap javító-nevelő munkára ítélem.

Szemfüles nem egy buta, sőt fogékony ember. Tanult a beszélgetésből. Most 6 az, aki a gyertyát tartja, ha tartant kell, fogja a létrát a falnál, amikor a csoportvezető kölcsön vesz valamit, és minden termelési tanácskozáson ő kezdi a tapsot.

.......Nemrég került ki a képe a dicsőségt&blára.

(p

app)

A mi hivatalunk unalmas, sivár hely. Néha hónapok eltelnek és nem történik semmi. A legutóbbi említésre méltó esemény — ennek is majd fél éve — Kordován osztályvezető és Évike kellemesen csiklandós botránya volt. Ez a pikáns kis történet végre valami izgalmat hozott az unalmas hétköznapok kiábrándító, eseménytelen szürkeségébe. Kordovánná a titkárságon egy üveg Dőry újkék töltőtoll-tintával leöntötte Évike vadonatúj mohair kiskosztümjét, ügyelve arra, hogy a kosztümhöz viselt szürkéskék árnyalatú haja is kapjon belőle. Az akció indítóoka az volt, hogy Kordovánná előző estén együtt látta őket egy rossz hírű, osztályon felüli helyen és semmi áron nem akarta elhinni, hogy férje és a lány a evolút könyvelést akarták megrevidiálni. De ebből sem lett nagyobb ügy. Kordovánék nem válnak, mert örök életre összefűzi őket a szerelem és a három szobás szövetkezeti lakás. így újra csend lett és Évike azóta főként nőtlen emberekkel veszi revízió alá a könyvelési rendszereket.

De most végre újra megpezsdül a vállalat. A hirtelen mozgás oka: új lány került a hivatalba. Az új lány természetesen csinos volt, bár ezt azt hiszem nem kellett volna külön leszögezni, hisz abból, hogy a vállalatot megpezsdí- tette, valamint, hogy írnak róla, ez már természetszerű. Csúnya nőkről csak a klassz- szikusok írnak.

Az új lányt Bözsikének hívták és a főnöki elhatározás a

kies számlázásba vezényelte, mely e pillanattól kezdve lá- togatottabb hely lett, mint annak előtte a büfé, ahol pedig nemcsak sör és fekete, hanem hitel is volt. r

Megindult a harc Bözsike kegyeinek elnyeréséért. Persze az élet igazságtalan dolog. Mint mindenben, úgy ebben a küzdelemben is aránytalan nagy előnnyel indultak azok, akik valakik voltak a vállalatnál. Mert mit tehet a magamfajta kis slemil? Egész nap törheti a fejét, hogy miféle ürüggyel mehessen be a számlázásba. Ezenkívül még az marad, hogy megpróbálja kifogni azt a pillanatot, amikor Bözsike elhagyja szobáját és véletlenül találkozik vele a folyosón. Eléggé nehéz és reménytelen ügy, annál is inkább, mert sokan választják ezt a lehetőséget, ezért a folyosó tele van gondterhelten egy helyben topogó férfiak kai, akiknek egyik szeme egy aktán, a másik a számlázás ajtaján csüng.

Na, de a főnökök!

Az áruforgalmi főosztályvezető már az első napon magához hívatta Bözsikét. Közölte vele, hogy 6 szigorú ember, de igazságos. Nem szereti a munkafegyelem-lazítást és a feleségét, akivel csak kényszerből él együtt. Eelhívta Bözsike figyelmét a többiek részéről reá leselkedő veszélyre és ha nem is utasította, de nyomatékosan kérte, hogy ne álljon senkivel se szóba, mert ez csak felesleges pletykára adna alkalmat

A főkönyvelői kihallgatáson Bözsike megtudhatta, hogy a főkönyvelő kartárs is szigorú, de igazságos ember, aki ezenfelül szívén viseli a fiatal dolgozók sorsát. Hajlandó Bözsikét bevezetni a számlázás leg- rejtetteb titkaiba, valamint átadja neki páratlan életismeretének értékes tapasztalatait.

A termelési osztályvezető

egyenesen közölte a lánnyal, hogy ő fel van háborodva azon, hogy neki itt mindenki udvarolni akar. Levonta a konzekvenciát a férfiakról és kollégáiról. Elmondta, hogy undorodik azoktól a figuráktól, akik minden fiatal lányban szabad prédát látnak. Közölte, hogy nagyon sajnálja Bözsikét, aki farkasok közé keveredett Ettől kicsit könny- belábadt a szeme és részvéte jeléül megsimogatta a lányt. Persze, nem mint egy férfi, hanem mint egy meleg szívű, érző ember, mint egy atya, mint egy idősebb testvér: gyengéden, lágyan a tarkóján, a puha, selymes haja alatt.

A kisembereknek — köztük nekem is — csak azok a pillanatok maradtak, amikor Bözsike a főkönyvelőtől a személyzetishez ment. Szagoslai, ez a kukac, ez a nyomorult kis irattáros például elkapta Bözsikét a személyzetis irodája előtt és közölte vele, hogy éppen most hagyta el a menyasszonya, akivel több évig élt viharos nagy szerelemben, de az az álnok kígyó sárba tiporta a szívét és most itt áll üresen, kiégve és az öngyilkossághoz közel, mivel őt nem szereti senki.

Kameagó a folyosókanyarban kapta el a lányt, elmesélt neki három pikáns viccet és adott neki egy ebédjegyet.

A számlázás vezetője már az első héten két este ott tartotta túlórára. Ügy tervezte, az esti órák magányában elmondhatja. hogy ő majd a hóna alá nyúl. de furcsa módon ezen az estén a fél vállalat túlórázott és sokaknak kellett régi számlákat kikeresniük.

A harc egyre élesedett. Bözsike pedig okos lány volt. Kegyeit, mosolyát olyan pontos mértékkel osztotta, hogy senki sem küszkélkedhetett nagyobb eredménnyel a másiknál. A legmaximálisabb eredmény az volt, hogy Bözsika megdicsérte egyik-másik nyakkendőjét, vagy zakójának min-! táját. Közben, főleg a nők részéről, egyre több rosszmájú megjegyzés hangzott el, sőt, a földszinten már tudni vélték, hogy Bözsike több galerinak tagja és ennél a vállalatnál is csak azért dolgozik, hogy a szocializmus építésében hátráltassa férfidolgozóinkat. E hírek főleg Évike szobája felől jöttek, aki úgy próbálta visz- szaszerezni népszerűségét, hogy azokat a sebeket, amelyeket Bözsike a férfikollégák hiúságán ejtett, munkaidő után, társadalmi munkában begyógyította.

Bözslkétől pedig rendre elfordultak a férfiak. Már senki nem akart a hóna alá nyúlni, nem nevelték, nem óvták, nem meséltek neki pikáns vicceket. Senki sem várta a folyosók néptelen zugaiban, mert ekkorra már olyan rossz híre volt, hogy senki sem merte megkockáztatni, munkaidő alatt egy feslett nőszeméllyel lássák. Behívatták a ■ nőtanácsba is és közölték vele, hogy a szocialista társadalomban nincs elveszett ember, még nem késő, térjen jó útra és hagyja békén a vállalat férfijait.

Egyedül én nem hátráltam. Mikor már mindenki elfordult tőle,' egy este megvártam a kapu előtt. Mellé szegődtem és egy sötétebb sarkon a hóna alá nyúltam. De a lány, ahelyett, hogy hálás lett volna, könnyes szemmel köszönte volna meg kitartásom, valamint azt az önfeláldozást, hogy jó híremmel nem törődve utána nyúlok kallódó lelkének: szájon vágott.

Most már én is meggyőződhettem, hogy valóban erkölcstelen perszónával van dolgom. Még szerencse, hogy aznap este Évike visszaadta a hitemet és szerény kis lakásomban bebizonyította, vannak még tisztességes nők is ebben a Szodomában ...

ősz Ferenc

;sítették. Negyven ampullagyártó gépet vállaltak, ennyire szerződött a gyár. És nem a negyedév végén, hanem mindjárt az elején hiány nélkül elszállították. Nem vallanak szégyent a második negyedévben sem, a következő napokban* de feltétlenül még május hónapban elkészül az exportra szánt gépek utolsó darabja is. Most megelőzték magukat, de arra még büszkébbek a gyöngyösi gyárban, hogy a tavalyi adósságot is törlesztettélv. i Ugyanis az ampullaosztályozó és levágó berendezés szerkesztése és gyártása közben sok akadályba ütköztek, 35 berendezést nem tudtak idejében szállítani, de március elejéig azt is pótolták.

Persze, a tavalyi gondok helyett az idén újak jöttek. A tv-képcső aluminizáló berendezés gyártásával kapcsolatos feladatok nagyok, de ehhez kell mérni az iparkodást és az akaratot — ezt vallja Petrahai Ferenc mérnök, a szerelde üzemvezetője. Milyen hozzáértést és mennyi munkát igényel a2 elektromos szerelés, a vacuum- rendszer bemérése és a szerelés? Hosszú lenne azt elmondani és a műszaki rajzok sem ,egy-két kilót nyomnak, egy- egy gépegység értéke 3,3 millió forint Átcsoportosították a szakembereket, a szerelést három részre bontották. Sárközi György művezető és Tóth László csoportvezető irányításával dolgoznak és tanulnak az emberek. A harmadik csoportnak is gazdája lesz hamarosan. Addig több feladat hárul az üzemvezetőre és a szerkesztésre. A munka és a tanulás szoros egysége éppen olyan nélkülözhetetlenül szükséges, mint a gyártás és a szerkesztés példás együttműködése. lAdamik Miklós, Pólyák György és Petrahai Ferenc nem azt vitatják, hogy melyik feladat kire tartozik, ki felelős ;érte, hanem azt keresik, hogy miként lehet a legjobban és a leggyorsabban megoldani a problémákat.

Június 30-ra kellene az első két berendezést elkészíteni. A szerelde munkásai szembenéznek a tényekkel, az első határidőt nem tudják tartani. De a 'nehézségeket legyőzik, a kedvezőtlen start után folytatják és év végére megnyerik a versenyt. Az Egyesült Izzó kollektívája elhatározta, hogy sikert érnek el az új gyártmánnyal és teljesítik az éves exporttervet F. L.

0

Uj gyártmány az Egyesült Izzóban

A gyárépület előtt nagy ládák, rajtuk cirillbetűs feliratok. A Szovjetunióba szállít az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregysége. Itt csomagolják és vámolják az árut a Mátra tövében. A gyár termékeinek többsége exportra kerül. Nemcsak a Szovjetunió, hanem Lengyelország, Jugoszlávia is a megrendelők listáján szerepel. Mit tesznek az exportért, hogy

teljesítik kötelezettségüket? — ezekre a kérdésekre kerestünk választ az Egyesült Izzóban.

Az üzemgazdasági osztályon Vincze Árpád, a termelési osztályon Zupkó Gábor kimutatásokkal és hitelt érdemlő adatokkal bizonyítják, hogy az első negyedévi exportterv-tel- jesítéssel nincs baj, a kötelezettséget 119,3 százalékra tel-