Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-22 / 119. szám

Ki volt dr. Sorge? trancia— olasz-japán film Az újságok és a könyv lap­jairól már ismert dr. Sorge bemutatkozik most filmről is. Két filmbéli mondatával jel­lemeznénk megközelítően ezt a bonyolult embert, aki sok éven át, szürkén, láthatatlanul beleszólt a világtörténelem alakításába. Dr. Sorge Edit de Branowskynak mondja: Csak a halottak és a hülyék nem félnek. A másik mondata Sa- kurai bárónőnek szól, valaho­gyan így: Vannak, akik csak húsz . év múlva sejtik és száz év múlva értik meg a történe­lem igazságát, de a művész az adott pillanatban érzi a rop­pant felelősséget. Mintha azt mondaná: a játszma felelőssé­ge és fenyegető szépsége már nem mérhető, nem kérhető számon; ez már a történelem, amit fel kell jegyeznie az utó­kornak, akár tetszik neki, akár nem. Azt mondtuk, hogy dr. Sor­ge bonyolult jellem. Apja né­met, anyja orosz. Szociológiai doktor, a Frankfurter Zeitung tudósítója Tokióból (mindig is nagy tekintélye volt a lapnak), tagja a náci pártnak, elegáns megjelenésű, kitűnő társalgó. A nők — és milyen fontos nők! — forognak körülötte és miatta: a tokiói német nagy­követ felesége, a nagykövetség titkárnője, és a bájos Sakurai bárónő. A nagykövetségen él­vezi mindenki bizalmát. Diva­tos japán festőt ünnepeltet, tüntet ki barátságával, de ben­sőséges és eltéphetetlen kap­csolat fűzi Ozakihoz is, aki Konoye hercegig, a miniszter- elnökig eljut, államtitkokért. És dr. Sorge — micsoda iró­niája a szavaknak, hogy e né­met név gondot jelent — tán­col, mulat a tokiói „Rajna kin­cse’’ sörözőben, fényképez, ri­portot ír, tárlatot néz meg, néha különcködik, fontos sze­mélyeket nyer meg szellemes-i ségével. Észrevétlenül vezet egy négytagú csoportot, amely­nek az a feladata, hogy tájé­koztassa a szovjet kormányt Japán szándékairól. Mert dr. Sorge 1925. óta élt szovjet föl­dön, lemondott tudományos el­gondolásairól és elfogadta a tokiói megbízatást. I vés Ciampi és R. M. Arlaud írták filmre ezt a különös, izgalmas egyéniséget, akinek igazi szerepét csak az utóbbi években kutatták fel. Ha egyáltalán fel lehet kutatni egy ilyen ember sorsát, belső énjét, teljes határozottsággal lehet-e elmondani, hogy vala­ki is ismerte őt egészen. Klau- zen felesége azt vágja szemé­be, hogy fából, vagy vasból van, mert az utolsó, a végze­tes percekben is, a menekülés helyett a Pearl Harbour elleni japán támadásról értesíti felet­teseit. Sakurai a szerelem jo­gán félti a magánytól dr. Sor­get, aki sokrétű tennivalója között talán sosem kereste ön­magát, csak kamatoztatta zse­niális képességeit. Azért tar­tozhatott talán ennyire sok emberhez, azért tudhatta le­kötni ennyi ember figyelmét, megszerezni barátságukat, fel­gyújtani az asszonyok szívét, mert sehol és senkinek nem adta teljes önmagát. Csak az ügy érdekelte, amelyet minden veszély árán, maradéktalanul vállalt. A forgatókönyv, a story nem mindig ragaszkodik a törté­nelmi hűséghez, láttatni akar, a diplomáciai körön belül is mutatja azt a változatosságot, amely szürke tehetségteleneket kever egybe a szürkén maradt óriásokkal. Dr. Sorge hírszerzői lelemé­ny essége döntő helyzetekben kiválóan érvényesült, de a leg­nagyobb szolgálatot éppen az­zal tette hazájának, hogy a szer­zett részértesüléseket összefüg­gésükben értékelte és adta he­lyesen. Ezt a szellemi, ezt a tör­ténelmi többletet nehezen lehe­tett a film nyelvén elmondani dr. Sorgeről. A bevezető és a zárórész misztifikációja ezt nem pótolja. A rendező — íves Ciampi — inkább arra a képekben felfog­ható és érzékelhető mozzanat­sorozatra figyelteti a nézőt, amely Sorget, mint az üstököst a fénycsóva kíséri. így nem marad adósunk ez a film: jól ábrázolt jellemek, egyéniségek egész sorával ismerkedünk meg. Rövid párbeszédek, jellemző társalgások, csak a kapcsolatok­ra utaló szerelmes jelenetek, az emberi viszonylatokat kifejező gesztusok, a változásokról tájé­koztató megjegyzések fűzik át a folyton újuló izgalmat, aho­gyan a Ramsay-csoport — élén dr. Sorgéval — adja a híreket Szibériának. S bár számunkra ma már ezeknek a jelentések­nek, diplomáciai küzdelmeknek a folyamata lezárt, mégis érde­mes bepillantani egy sokrétű, nagyszerű jellem titkaiba. A film témája és izgalma nem en­gedi a nézőt nyugodni és azon csodálkozunk a legjobban, hogy egy elmúlt és históriává lett. ember újból lázba hozza a világot. Ez a művészet és a nagy jellemek igazi és pusz- títhatatlan varázsa. Kitűnő színészek egész sora játszik a filmben. Richard Sorget Thomas Holzmann ala­kítja. Elhisszük neki a bonyo­lult jellemet, mert pózai me- gett tudatos jellemformálás áll. Keiko Kishi játssza a kémkedő bárónőt, akiben vég­zetéül fellángol a szerelem dr. Sorge iránt: kitűnő alakí­tás. Jacques Bertier, Francoise Spira, Nedine Basille, Mario Adorf és Rolf Kutschera mel­lett a varsói vérengzőt alakí­tó, lányos képű Boy Gobertet kell említenünk. Ubukata és Villerbue képei jól örökítik meg a jellegzetes arcokat. Serge Nigg zenéje mindenütt karakterisztikusan hangsúlyozza az embereket, és azt, ahogyan Tokióban a fe­hérek kicsiny csoportja külön- állhatott a nagy sárga renge­tegben. Ügy látszik, a diplomáciai csaták véres és rejtettebb epizódjai mindig érdekesek maradnak. Különösen akkor, ha ezekben a diplomáciai csa­tákban olyan zseniális embe­rek játsszák észrevétlen fő­szerepüket, mint dr. Sorge, aki szellemnek is, jellemnek is rendkívüli. S mert ez a koprodukciós film komolyan vette ezt a jellemfeltáró, az indítékokat nem letagadó fel­adatát, a siker biztos. (farkas) Májú» 29 — június 6: Ünnepi honyvhét Dobozi Imre, Féja Géza, Palotai Boris és Simon István az egri és a megyei ünnepségeken Az irodalomnak kijáró tisz­telettel és lelkesedéssel készí­tette el a könyvbarát-mozgalom megyei szervező bizottsága a május 29 és június 6-a között megrendezésre kerülő ünnepi könyvhét részletes programját. Ebbein az esztendőben irodalmunk 20 éve áll majd a megnyitó ünnepsé­gek, író—olvasó találkozók programjának középpontjában. Az egri és a megyei ünnepsé­gekre Dobozi Imre, Féja Géza, Palotai Boris és Simon István látogat Heves megyébe. Az ünnepi könyvhét megnyi­tójára május 30-án, vasárnap nius 1-én Palotai Boris és Fehér Géza Poroszlóra látogat. 5-én Sós Zoltán és Ladányi Ferenc vesz részt a Füzesabonyban rendezendő író—olvasó találko­zón, június 6-án pedig Solymár József látogat Novajra. Ugyan­ezen a napon Fábián Zoltán Tiszanánára látogat el, ahol bemutatják a Déltől hajnalig című filmjét. A hét során Garai Gábor Selypen, Dobozi Imre pedig Boldogon vesz részt író- olvasó találkozón. Az ünnepi könyvhét kereté­ben a megye csaknem vala­mennyi helységében rendeznek könyvkiállításokat, ünnepi könyvvásárt. A TIT irodalmi szakcsoportja ankétokat rendez a mai magyar irodalomról, de ugyanebből a témakörből állít­ják össze műsoraikat az irodal­mi színpadok is. Ebben az évben először ke­rül megrendezésre a gyermekkönyv napja. Ebből az alkalomból rendeznefej kiállítást, mesélő és szavalóver­senyt, s különböző ötletes ren­dezvényekkel színesítik a gyer­mekkönyv napjának program­ját. Egerben Hunyady József találkozik ifjú olvasóival délelőtt 10 órakor kerül sor' Egerben, a Gárdonyi Géza Könyvesboltban. Tizenegy óra­kor a megyei irodalmi színpad Simon István költészetéről ren­dez matinét, délután pedig a megye községeibe utaznak író­vendégeink. Simon István a ká­li, Dobozi Imre és Féja Géza a gyöngyöstarj áni, Palotai Boris pedig a bélapátfalvi olvasók­kal találkozik vasárnap. Hétfőn délelőtt az egri Dobó István Gimnázium KlSZ-szer- vezete magyarórára hívta ven­dégül Dobozi Imrét és Simon Istvánt. Délután Simon István a József Attila Leánykollégium diákjaival találkozik. Gyöngyösön május 31-én, délután 6 árakor, a gimnázium nagytermében Simon István részvételével rendeznek ünnep­séget Hatvanban 29-én, vasár­nap délután 6 órakor, a Vörös­marty Művelődési Otthonban kerül sor az ünnepi könyvhét megnyitására, ez alkalomból Csukás István író tart előadást 31-én délután politikai könyv- ismertetést rendeznek a városi kórház dísztermében, ahol Kal­már György újságíró, az „Arany Ghana” szerzője tart előadást. Az ünnepi könyvhét kereté­ben a megye több községében rendeznek még iró—olvasó találkozót. Május 30-án Bor Ambrus kis­körei olvasóival találkozik. Jú­„A költő a lelkek gondozója...” Nyolcvan évvel ezelőtt halt meg Victor Hugo, a franciák nagy írója. Az ünnepi megemlékezés teljesebbé tételére, az alábbiakban közöljük híres Shakespeare-kötetének egy részletét, amelyben íróé hitvallásáról szól. A tele gyomor, az elégedett belek, a boldog has kétség* kívül ér valamit, mert ez az állatiság. Ám lehet az embernek magasabb igénye. A jó bér sem utolsó dolog. Kétségkívül tetszetős szilárd talajt érezni magunk alatt, jól keresni. A bölcs semmiben sem szenved szívesen hiányt. Minden intelligens ember azon van, hogy elhelyezkedjék valahogy. Egy tízezer sesterciussal dotált karosszék kétségkívül kényelmes és szimpatikus ülő­hely, a nagy jövedelmek rózsás arcúak és makkegészsége­sek. Az ember jobban él ha jól fizetett, kényelmes színekurit talál, a nagy haszonra dolgozó nagytőke társasága kellemes, s a maga és családja szerencséjét alapozhatja meg az, akit szívesen látnak az udvarnál; én mindennek dacára többre becsülöm e megbízható helyeknél azt a meglékelt vén hajóit melyre mosolyogva száll fel Quodvoltdeus... Van valami a kielégülés vágyán túl. Az emberi cél nem azonos az állati célzattal. Erkölcsi emelkedésre szükség van. Mint az egyének éle­tének, úgy a népek életének is vannak hanyatló pillanataik; ezek a pillanatok kétségkívül elmúlnak, de nem szabad, hogy nyomuk maradjon. Az ember üyen esetekben gyomra után igazodik. Vissza kell helyezni az embert szivéhez, vissza keU helyezni agyához. Az agy, az az uralkodó, akit vissza kell ül­tetni trónjára. A szociális kérdés megoldását ma sokkal in­kább, mint máskor, az emberi méltóság irányában kell ke­resni. Rámutatni arra, hogy mi az ember célja, megjavítani előbb az intelligenciát, aztán az állatiasságot, mindaddig sem­mibe sem venni a testet, amíg lenézik a gondolatot, saját testé­vel adni példát; ez az írók jelenlegi közvetlen, sürgős fel­adata. Ezt tették minden időkben a zsenik. Világosságot hinteni a civilizációra. Azt kérditek, mire valók a költők? Hát erre™. Fordította: Németh Andor 18. VÁLASZTÁSUK Albert Bpeer fegyverkezés ügyi minisz­terre esik. Nem minden alap nélkül, mert Speer mindig vé­delmezte érdekeiket Most a termelési potenciál megmentése a feladata. A miniszter a „hő­sök bunkerében” keresi fel Hit­lert Ismét bebizonyítja, hogy eszében sincs a már valameny- nyi fronton rég elveszített há­borút befejezni: koncentrált lé­gitámadásokat javasol szovjet erőművek ellen és melegen üd­vözli Hitler tervét, hogy az elő­renyomuló Vörös Hadsereg ne találjon mást „felperzselt föld­nél”. A beszélgetés után Speer a Ruhr-vidékre utazik. Az egyik légvédelmi bunkerben összeta­lálkozik néhány nagy monopó­lium urával. Az aggódó tőkések érvei meggyőzik őt. A háború után ő is szeretne tovább élni, ha lehet, az amerikaiak védő­szárnyai alatt, mint építész és régi római versek finom tollú fordítója. Gyorsan cselekszik. Sikerül Hitler „Nero-parancsát” a Bi­rodalom nyugati területeire vonatkozóan enyhíteni, sőt ke­resztezni. Az akcióba lépő rom­boló különítmények parancsot kapnak a visszavonulásra. Ezenkívül Speer utasítást ad a 4 rgiPSMG 1969. május 22q szombat technikusoknak, szakmunká­soknak, építésvezetőknek, hogy várják be a nyugati szövetsé­ges csapatokat és maradjanak üzemeikben. A manőver nagy­részt sikerül. A monopol urak milliárdokat kerestek a totális háborún, de a totális rombolás keserű kelyhét mégsem kell ki­inniuk. Az SS-főhivatal röpcédulát nyomat a következő szöveggel: „Ami a gotoknak nem sikerült, azt mi most végrehajtjuk. Üj germán . hadjáratot indít a mi Führerünk, valamennyi ger­mán vezére. Visszaverjük a sztyeppék rohamát.” EZZEL A MASZLAGGAL etetik a Potsdamban összegyűlt Hitler—Jugend-vezetőket is, aki­ket Prützmann SS-tábomok, Kijev hóhéra trombitált össze. Először hiúságukat legyezgiető szózatot intéznek hozzájuk, mondván: „ Ti vagytok a nem­zet kiválasztottjai.” Azután kis­sé konkrétabban magyarázzák meg, hogy mi a feladatuk: „Mint farkaskölyköknek, a ti feladatotok az ellenségre há­tulról támadná Támadjátok meg az el­lenséges katonákat, üssétek őket agyon, foglyokat ne ejt­setek. Kutassátok fel azokat is, akik fehér zászlókat tűznek ab­lakaikba, akasszátok őket egy­szerűen a zászlók mellé. Szá­moljatok le a gyávákkal, rob­bantsátok fel a hidakat, sem­misítsétek meg a páncélosokat. Éljen a Führeif'i A sachsenhauseni koncent­rációs tábor mellett, a Frie- denthal-kastélyban „harci is­kola” működik diverzánsok számára. Bűnözőket, csalókat, kalandorokat és eszelős fana­tikusokat képeznek ki gyilkos­ságokra. A kiképzés vezetője a náci rendszer egyik leghír- hedtebb alakja, Otto Skor- zeny SS Obersturmbannfüh­rer, az SS legutolsó titkos szolgálati főnöke, a „sebhelyes arcú”. Amikor a fogságba került Mussolinit Gran Sassoból ki­szabadította, és külföldön több kényelmetlenné vált embert rabolt el, a náci dicsőség ké­tes glóriája övezi homlokát; útja hullákkal van kirakva. Csoportjával először az Odera menti Schwedtbe megy, hogy megsemmisítse a Vörös Had­sereg egyik hídfőállását. A vállalkozás meghiúsul. Skor- zeny a maga módján vesz elégtételt, hiszen mindenáron „sikerrel” kell visszatérnie. A schwedti katonai rögtönítélő bíróság elnökeként, felakasz­tatja a Königsbergből mene­kült Kurt Flöter polgármes­tert. A következő napok során több tisztet és katonát végez­nek ki az ő parancsára. AMIKOR GOEBBELS 1943. február 13-án a totális hábo­rút meghirdette, a fasiszta rablóhadjárat sorsa már el­dőlt. 1946. roárrwiH hBeegéa azonban a háború még ^totá- lisabbá” vált. 300 000 16—17 éves fiút hívtak be fegyveres szolgálatra, s nem egy 12 éves gyereket vetettek be a fron­ton. A fasiszták sorsa azonban már megpecsételődött ♦ A „totális háború" sok egy­kori fő uszítójának ma sem megy rosszul. Otto Skorzeny a nyugatnémet fegyveripar és a Schacht and Co. bankház „összekötőjeként” Madridban tevékenykedik. Az amerikai titkos szolgálat ügynökeként továbbá, mint fegyverkeres­kedő és emlékirat-író, millió­kat keresett a háború után. Dublin előtt Curraghban pompás kastélya van. Az SS ál­tal gyártott hamis font-és dol­lár-bankjegyek nagy része az ő tulajdonába ment át Kellő időben váltotta be valódiakra. Vagyonát 15 millió dollárra becsülik. Blome professzornak sincsenek gondjai: Hitler pes­tisszakértője zavartalanul él, mint orvos Dortmundban és várja az elévülést A menekültek .J?ARKASORDtPfj hidegben, gyalog vonultunk. A gyászos menet sok targoncából, szekér­ből és taligából ált. Menekül­tünk. Mellettünk SS-katonák kísértek fogoly k angolokat franciákat, vörösgárdistákat és zsidókat. Auschwitziról jöttek. Fagyott lábaikra rongyokat te­kertek. Vonszolták magukat Aki összeesett, azt lelőtték és otthagyták. Schweidnitz köze­lében egy faluban, asszonyok­ból álló menetoszlop csalatko­zott hozzánk, 19 csecsemő fa­gyott meg áz úton. Az asszo­nyok ereje már fogytán volt. Így számol be szomorú él­ményéről a felső-sziléziai ipar­vidékről származó Kari Wes- ner bányafelügyelő. A háború utolsó hónapjai­ban a németek milliói vándo­roltak. A fasiszta vezető klikk kényszerkiürítést rendelt el a harcoktól fenyegetett területe­ken, mert a Hitler-ellenes koalíció előnyomuló csapatai­nak csak „felperzselt földet” szabad találniuk. Sokan hagy­ták el önként szülőföldjüket, mert azt hiszik, így menthetik meg életüket A bűnös goeb- belsi propaganda áldozatai, amely szörnyű történetekkel traktálta a népet a szövetséges csapatok magatartásáról. Külünösen a Vörös Hadse­reget rágalmazták mindazzal, amit a német fasiszták követ­tek el a Szovjetunió területén. Éppen elegen akadtak, akik mindent elhittek. A PÁLYAUDVAROKON ret­tenetes jelenetek játszódtak le, mert a kevés rendelkezésre ál­ló vonatban nem volt minden­ki számára hely. A városok előtt és a falvakban menetosz­lopokat állították össze. Az országutakat a menekültek végtelen áradata özönlötte el. Űtitársuk a jeges szél és az éhség volt. A legszükségeseb­beket is nélkülöző menekültek tömegesen pusztultak el út­közben, különösen a csecsemők és a kisgyerekek. 1,6 millió ember pusztult el ily módon. Haláluk csak egy része a fa­siszták rémtetteinek. Sokan voltak úton a Biroda­lom nyugati részein is. Erich Kästner iró, a következőket jegyezte fel napló jóba: „Nem­régiben valaki útközben talál? kozott egy tábori kórházzal^ amelyet pánikszerűen kellett kiüríteni az ellenség közelsége miatt. Féllábú katonák liba­sorban bukdácsoltak mankói­kon az országút mentén. 20 kilométert kellett megtenniük: hóban és fagyban.” Így festett az „új germán hadjárat”, amit az SS Ígért a népnek. ★ Goebbels progpaganda-gépe- zete a menekültek nyomorúsá­gából is politikai tőkét akart kovácsolni. Robert Ley, a „Munkafront” vezetője, 1945.' március 3-án cikket írt „Cso­magok nélkül” címmel. Így gúnyolódik olvasóival: „A sors nincstelenné tette a nemzet­nek majdnem a felét, s ezzel- könnyített gondjain, fgy mene­telünk mi, minden felesleges tehertől megszabadulva, cso­magok nélkül, a német győze­lem felé. Goebbels „Das Reich” című hetilapja a következőképpen írt: „Nem siránkozhatunk és nem állíthat meg bennünket néhány, az éhségtől és a hi­degtől elpusztult gyermek tra­gikus sorsa.” A harc a fonto­sabb a „végső győzelemért”. A FASISZTÁK azt hirdették, hogy a háborús események el­tüntették a szegények és a gaz­dagok közötti társadalmi kü­lönbségeket: „Most igazi nép­es. sorsközösséget alkotunk.*’ Kérkedésük aljas hazugságnak bizonyult. Azok, akiknek lelki­ismeretét a háború és a mene­kültek nyomorúsága terhelte, nem menetoszlopokban, hanem „rangjukhoz illetően” mene­kültek. Az lG-Farben-konszem igazgatói az Auscwitz—Mono- vitz-i Bunawerkben 370 000 koncentrációs tábori foglyot gyilkoltattak meg. Amikor a Vörös Hadsereg már közeledett bűneik színhelyéhez, az urak különvonaton indultak nyugat felé. (Folytatjuk}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents