Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-20 / 117. szám

T e rmeléken y ség és intenzitás

társadalmi szerepének általános érvényű csökkenését. Gazdasági és műszaki előrehaladásunknak megfelelően, kétségkívül mind kisebb mértékben támaszkodunk a nyers erőkifejtésre, a dolgozók fizikai igénybevételére. A munka szellemi intenzitása viszont egyre fokozódik. Ez bizonyos arányeltolódásokban is tükröződik: növekszik a szellemi dolgozók és viszonylag csökken a fizikai munkások száma. Az irányító műszaki és adminisztratív dolgozók részarányának növekedése önmagában még nem bürokratikus jelenség, ha e változás hatása hatványozottan tükröződik a termelőmunka hatékonyságának, a termelékenységnek az emelésében. Ez pedig nem utolsósorban a szellemi munka elmélyültségétől, hatásfokától, intenzitásától függ.

A szellemi munka, a vezetők alkotó gondolkodása, a műhelyek és üzemek kollektíváinak mindennapos tevékenységét termékenyíti meg, éppen ezért jogos a legmagasabb követelmények támasztása. Az elért színvonallal, eddigi eredményeinkkel e területen nem lehetünk elégedettek, hiszen a termelékenység-emelés legnagyobb tartalékai jelenleg a szellemi munka intenzitásának, elmélyültségének növelésében rejlenek. E tartalékok hasznosítása nem könnyű feladat, hiszen nem mozgósíthatók máról holnapra például' normaszigorítással, vagy a gépek fordulatszámának növelésével.

A szellemi munka inten** zitásának növelése általános érvényű követelmény napjainkban. Nemcsak a tudomány és a technika térhódítása igényli ezt a termelésben, hanem szocialista közéletünk is. A munkások mind tevőlegesebben részt vállalnak a ve- az irányítás feladatai- kezdeményeznek, újítanak, ésszerűsítenek a munkában, ami elképzelhetetlen a nagy összefüggések megértése, intenzív szellemi munka, a gyár, az ország igazi gazdáihoz méltó alkotó gondolkodás nélkül. A gondolkodás nem kieső idő a munkában, hanem a fejlődést hordozó emberi tevékenység szerves része társadalmi és gazdasági életünk minden szintjén.

Kovács József

Képcsövek — nagyban

A nagy képernyős tv-készü- lékiek gyártása ma még jelentős anyagi áldozatokat kíván az országtól, mert a képcsövekhez szükséges ballonokat dollárért Nyugatról vásároljuk. Nagykanizsán hazánkban is gyártanak ugyan képcsőüveget, de csupán a kis képernyős készülékekhez. A probléma mégis megoldódik, mégpedig a Szovjetunió segítségével. A magyar külkereskedelmi szervek jelentős mennyiségű alkatrészt kötöttek le több évre előre, s ezúttal első ízben tv-ballonok vásárlásáról is megállapodtunk a Szovjetunióval. Jövőre 160 ezer huszonegy collos ballont kapunk, 1967-ben pedig már az eddigi legnagyobb, 23 collos képcső-üvegeket is a Szovjetuniótól vásároljuk. A ballonokból a képcsövet az Egyesült Izzó váci gyáregysége készíti. A szovjet elektronikai ipar más területen is segítséget nyújt. Már az idén három és félmillió rubel értékű híradástechnikai és műszeripari alkatrészt hozunk be, 75 százalékkal többet, mint 1962- ben.

AI már mostohái

Kezükben táskával, vagy hátizsák alatt görnyedve róják az utat vasánaponként Felnémet és Almár között a hét végi pihenésre vágyók. Időnként reménykedve nyújtják integetésre kezüket, de a csillogóra vikszolt személyautók, üléseiken kényelmesen hátradülő utasaikkal, csak port vágnak a kényszerű autóstopposok szeme közé.

De miért nem utaznak vonattal, busszal, miért koptatják az aszfaltot, kilométereken át magánautósok kegyeire vadászva?

Mert nem kezdődött még soha kirádulóidény, hogy valami akadály ne legyen a gondtalan almári hét végéknek. Egyszer a büfével van baj, máskor a tűzrakó helyekkel de mindennél többször a közlekedéssel.

S ez ügyben joggal érzi magát mostohagyereknek ez az Egerhez közel eső, vizet, napot, árnyas fákat, játszó- és pihenőhelyet kínáló víkend- hely.

Azok, kik balga reménnyel

indulnak el a vasútállomásra, hogy Almárig utazzanak, az idén is felkészülhetnek a válaszra: Sajnos, a vonat Al* máron nem áll meg. Utazzon talán Felnémetig... adják a tanácsot — s onnan gyalog.

Talán a busz helyijáratokat meghosszabbították vasárnaponként egészen Almárig —i reménykedik ezután a kirándulni vágyó, de reményeit, az eligazító táblák hamar lehűtik. A helyijárat ugyanis vasárnap se közlekedik Almárig.

így aztán hiába szeretnének több százan utazni oda- vissza, megoldatlanul nehéz a közlekedés, mert a vonatok a hazatérőket is csak bizonyos járatokra veszik fel« a többi szerelvény egyet füttyentve a csalódottan álldogáló kirándulókra, megállás nélkül robog át Almár állomásán.

így kezdődik minden kirándulóidény ... ki tudja, mióta már.

S még ki tudja, meddig?

K. E.

tunk például a kívánatosnál gyorsabb munkatempóval. Más iparágakban, mint például a gépgyártásban egyes közvetlenül termelő munkások — bár az intenzitás általában nem mondható magasnak —, mégis időszakonként, főleg a hónap és a negyedév végén megerőltető ütemben dolgoznak.

A műszaki és gazdasági vezetők felelősségteljes feladata mindenütt, hogy gondoskodjanak az egészséges, ritmikus munka feltételeiről. Az életerős szervezet megkívánja a rendszeres és kiegyensúlyozott leterhelést, de tiltakozik a túlzott és egyenlőtlen igénybevétel ellen. A tapasztalatok tanúsága szerint, fárasztóbb és kimerítőbb az olyan műszak, amely anyagra, szerszámra várakozással és más idegfeszültségekkel terhes, mint a rendszeres termeléssel és egyenletes erőkifejtéssel járó, ritmikus munka. Éppen ezért, a munkanormák mechanikus szigorítása, karbantartása semmiképpen nem pótolhatja a vezetők rendteremtő, szervező, gyártásfejlesztő tevékenységét. A társadalmilag szükséges és az egészségügyileg indokolt, s lehetséges intenzitás számonkérése viszont nem csupán szervező és fejlesztőkészséget, hanem bizonyos fokú élettani és munkalélektani ismereteket is kíván a vezetőktől.

Különösen indokolt az intenzitás növelése az időbéres dolgozóknál, a műszaki és adminisztratív alkalmazottak egyes csoportjainál. A közvetlen termelő, teljesítménybéres dolgozóknál a szüntelen fejlődő norma az intenzitás bizonyos fokú szabályozója. Ám ahhoz, hogy a norma valóban betölthesse a szabályozó szerepét, feltételezi a termelőmunkát előkészítő és kiszolgáló szervek, a tmk és szerszámüzem, a mun- kiadagolók és a diszpécserek, a: anyagbeszerzők és a tech- n>lógusok, a szerkesztők és az ü:emszervezők kiegyensúlyo- zdt, ritmikus munkáját. Az egyoldalúság, például hacsak a kizvetlenül termelő dolgozókká szemben támasztunk nö- vdívő követelményeket, szél- séégeket szül a munka inten- ziásában és nem hozhat tarts eredményeket a termelé. knység emelésében sem.

A munka hatékonysága

■ “ emelésének időszerű

• eve, a többet ésszel, mint erő• ti, nem jelenti az intenzitás

M apjaink viharos tudomá- nyos és technikai fejlődése — túlhaladva a múlt Század emberének fantázia-szárnyalását — behatolt az atomok parányi világába és a végtelen kozmosz titkaiba. Ügy tűnik, hogy a modern termelőberendezésöi teljesítményének már nen szab határt az ember teljestőképessé- ge. És mégsem csikken az egyéni szorgalom és kitartás, a munkatempó és ntenzitás szerepe korunkban.

Az intenzitás és a ermelé- kenység közgazdasáíilag élesen elkülöníthető fogalmak, gyakorlatilag és hatjukat tekintve viszont nehé hatái'- vonalat vonni közéjik. Akár az emberi szervezet nagyobb fiziológiai igénybeételével, vagyis több erő kiejtésével, akár az új technika és a korszerű szervezés hatásáa növekszik az egyéni eljesít- mény, az eredmények eyaránt a termelékenységi muatókat javítják. Alkalmazásuk ehetőségeit tekintve azonban nem egyenrangú a két tényez» Az intenzitás fokozásának orlá- tokat szab az emberi teljsítő- képesség, a műszaki fejlesés, az ésszerű munkaszervezé lehetőségei pedig határtaláok.

Szocialista rendszerünl a

• többet ésszel, mint erővel el-1 x vallja a termelékenjég

• emelésében. Szó sincs pesze arról, hogy az intenzitás nyelését mindenütt és teljes értékben elvetnénk. A terrrté- kenységemelés nagy feladta, csakúgy, mint az egészs?es emberi szervezet igénye, főétel ez bizonyos erőkifejst, tempót és ritmust a murában. A fejlett tőkés orszájk üzemeiben — sok szeméfes tapasztalat tanúsíthatja ezt— lényegesen magasabb a mu- ka intenzitása, mint nálur. Noha nem kívánunk e teki- tetben versenyezni a Nyugs- tal, a tények arra utalna, hogy még sok a tennivalónk* munkafegyelem megszilárc- tásában, a ritmikus, az egya- letes fizikai igénybevételt I- vánó munkafeltételek megi- remtésében.

U elyenként és időszako11 ként—őszintén kell err4 is beszélnünk — a munka ii- tenzitása túllépi az ésszerű s egészségügyileg indokolt határokat. Egyes csomagoló és leszerelő munkáknál, a konfekcióipar és a téglagyártás bizonyos műveleteinél találkozhaTúl a nehezén

Csaknem minden üzem, vágj vállalat rendelkezik kisebb- ragyobb összeggel, amelyet ő tivös „igazgatói alap” elnevezéssel tisztelnek. Ez a keret anelynek elköltésében túl sokin segédkeznek, de elosztásában már annál kevesebben ígr alakult ki az a nézet anely szerint az igazgatói alaaba „minden belefér”. Pedig törvényeink pontosan meghatározzák, hogyan kell fel- osztaii, mire lehet elkölten az igazgatói alapot.

• Hogyan és mire? — ezt vizsgáltuk a megye egyik legnagyobb üzemében, az egri Finomszerelvénygyárban. Hogy a rendeletek, és könyvelések számtengerében el ne tévedjünk, Tóth Gyula, az SZMT vezető könyvelője és Horváth Nándor, az SZMT kulturális, agitációs és propaganda-bizottság vezetője jött segítségünkre.

A jóléti keret gazdája az üzemi tanács!

Az 1011-es kormányhatározat, amely részletesen megszabja az üzemi tanácsok feladatait, előírja, hogy az igazgatói alapot az üzemi tanácscsal egyetértésben keli elosztani. Kísérjük figyelemmel, hogyan történt mindez a Finomszerelvénygyárban.

Az 1964. április 2-i üzemi tanácsülés áttekinthetetlen jegyzőkönyvének tanúsága szerint nem valami pontosak az előterjesztett számadatok. Mintha politikailag lebecsülnék a választott testület szerepét. Mi mással lehetne magyarázni azt a „tévedést”, amely ugyan 650 ezer forintban jelöli meg az igazgatói

. ilap összegét, de mindössze > tOO ezer forint felosztását rész- i’letezi, ám a valóságban egy- .millió forintot költöttek az .igazgatói alapból.

Az igazgatói alap két nagy részre oszlik: 55 százaléka jutalmazási keret, 45 százaléka a jóléti. Előbbivel az igazgató endelkezik, míg a jóléti keret elosztása és felhasználása az izemi tanács jogköre.

Az egri Finomszerelvénygyárban jelentős összeget tesz ki a jóléti keret. Az elmúlt évben 519 ezer forintot. Ebben az évben is megközelíti a félmillió forintot. Felosztása alapos mérlegelést, elemzést igényel.

Igények helyett szokások

Az alapos mérlegelést, a gondos elosztást azonban nem tapasztaltuk a Finomszerelvénygyárban. Itt úgy látszik, nem az igények és lehetőségek egyeztetése szabja meg a jóléti keret elosztását, hanem az évek óta kialakult gyakorlat, szokás. Az MHS például 1964- ben 20 ezer forintot kapott, most ugyanannyit. A KISZ- nek 40 ezer forint támogatást terveztek tavaly, — az idén is. Az elmúlt évben 25 ezer forintot szavazott meg az üzemi tanács a bölcsőde támogatására, de csupán kétezer forintot használtak fel. Ettől függetlenül ebben az évben 18

.............................................. .IT»»YYYTYy Y Y V Y Y VYYYYY^

Al k

ör beszűkül

A jóléti keret csatornái az egri Finomszerelvénygyárban

ezer forintot terveztek a bölcsődének.

Tanulságos tovább tallózni az ezresek között. Az elmúlt évben, amikor az üzemi kul- túrháznak nem volt megfelelő vezetője, az üzemi tanács 60 ezer forintot szavazott meg a kultúrháznak — de 83 ezer forintot kaptak —, de ebben az évben, amikor már van kultúrigazgató, mégis csak 60 ezer forint az elosztás eredménye.

Miért a jóléti keretből?

A jóléti keret tavalyi és idei elosztása azt bizonyítja, hogy az üzemi tanács nem elég határozott, nem védi következetesen a dolgozók érdekeit.

1964-ben 96 ezer forintot

fordítottak, ebben az évben 140 ezer forintot terveztek tanulmányi ösztöndíjra. Mindezt a jóléti alapból! Igaz, a rendelet lehetővé teszi, hogy a jóléti alapból tanulmányi ösztöndíjra is felhasználjanak bizonyos összeget. De ugyanakkor az 1003-as kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a fejlesztési költségkeretből fizessék a tanulmányi ösztöndíjakat. Tehát lehet innen is, onnan is, egyik sem törvénytelen. De az igazságtalan, hogy a jóléti keret mintegy ötöd részét mindössze tizenöt ösztöndíjas élvezze. Ha az üzemi tanács nem szavazza meg a tanulmányi ösztöndíjat, akkor ebben a két esztendőben 230 ezer forint jut még egyéb

olyan célra, amelyet a dolgozók szélesebb tömegei élvezhetnek. Az ösztöndíjra természetesen nagy szükség van* de hogy néhány emberből mérnök, vagy technikus lesz, az elsősorban vállalat fejlesztés ügye és ezen a kereten nagy összeg áll az üzem vezetőinek rendelkezésére.

Fenntartás háromszoros áron

És itt van egy másik, közel 200 ezer forintos vitapont. Az elmúlt évben 13t ezer forintot fizettek ki a jóléti alapból az üzemi kultúrház fenntartási! — nem működési! — költségeire, ebben az évben 50 ezret terveztek ugyanerre a célra. A fenntartás ebben az esetben lényegében a fűtési, világítási és takarítási költségeket jelenti. Csakhogy a kultúrház kihasználásának mintegy 60— 70 százalékát üzemi tanácskozások, termelési értekezletek, kiállítások és szakmai tanfolyamok adják. Miért fizetik mindezek költségeit a kulturális célokat szolgáló forintokból? A SZOT-utasítás 13. pontja világosan kimondja, hogy a szakmai oktatás, továbbképzés, tapasztalatcserék, szakmai értekezletek, konferenciák költségei nem fedezhetők az igazgatói alapból.

Ellenőrzés nélkül

Szólni kell arról is, hogy túl sok csatornán folyik szét a

los, pillangósok, az egynyári szálas takarmány, stb.

Beszélgetés közben megérkezik a községi tanács elnöke Nagy Lajos, és a szövetkezel főkönyvelője, Kovács Márta Ok is tényeket bizonyítanak, Tavaly nagy károkat okozott a2 aszályos nyár, de idejében gon- doskodták a növénytermesztés okozta kiesések pótlásáról Üzembe állították a mészégetőt 86 ezer forintot hozott tisztán, — baromfiakat neveltek — 31 ezer forint tiszta jövedelemmé] és ha nem is mindent, de sikerült enyhíteni a kiesés ösz- szegét. a tervezett 39,50 forint helyett 32 forintot tudtak munkaegységenként osztani.

— KICSIT „TÚLTERVEZTÜK” magunkat — magyarázza az elnök — az idei tervkészítésnél már óvatosabbak voltunk.

Az elnök később neveket sorol, akik igazán élen járnak a nehéz munkákban: Papp Gyula traktoros, Kiss Gergely Lajosné és Kiss Gergely Gyuláné a baromfitenyésztésben, Serfőzö Lászlóné, Tózsa R. Imréné a fejősök közül, Patkó Zsigmond,

jóléti keret félmilliója. És mert sokfelé ágazik a félmillió, jóval nehezebb az ellenőrzés is. Sőt — és ez az egyik legnagyobb hiányosság — egyáltalában nem ellenőrzik a jóléti alap felhasználását. A felosztási jegyzőkönyvek — amelyek még csak hitelesnek sem mondhatók —, nem tartalmaznak indoklást, és nem kérik számon, mi történt az elmúlt évben átadott forintokkal. A sportkörnek például most szavaztak meg 96 ezer forintot anélkül, hogy megvizsgálták volna, mire költötték, hogyan használták fel az elmúlt évben átadott 50 ezer forintot. A vállalat ugyanis átutalja a húszezer forintot az MHS-nek, 40-et a KISZ-nek és különböző kisebb-nagyobb összegeket a többi szerveknek, de hogy ezek hogyan használják fel a kapott összeget, azt már nem ellenőrzi a vállalat, de az üzemi tanács és a szak- szervezeti bizottság sem.

Ez alkalommal csupán a jóléti keret elosztásának módját vizsgálhattuk, a fel- használást majd csak az év vége felé tanulmányozhatjuk. De a felosztás körülményeiből is levonhatunk bizonyos tanulságokat. Elsősorban azt, hogy az üzemi tanács nem él törvényadta jogaival, nem gazdája még a jóléti keretnek. Az idén és az elmúlt évben például 400 ezer forintot engedett ki a kezéből — ösztöndíjra, kultúrház fenntartásra — és ez olyan összeg, amelyet sokkal ésszerűbben is felhasználhattak volna.

A példák azt igazolják, hogy a jóléti keret „áldásait” ma még szűk kör élvezi, az egri Finomszerelvénygyárban...

Márkusz László

NAGYVISNYÖ... hegyek közé ékelt falu, a megye legészakibb fekvésű községe. Még a tavasz is később érkezik ide. Az emberek azonban nem érzik magukat elhagyottnak, hiszen vonat, autóbuszjárat köti őket össze a világgal, és sok idegen is megfordul a faluban. Különösen a helybeli Alkotmány Tsz-be látogatnak el, ahol a szövetkezeti gazdák évről évre nagy csatát vívnak a természettel, az északi, a „különös” időjárással. Mint Kiss Albert, a szövetkezet elnöke elmondja; a többi gazdaságokhoz viszonyítva rosszabb gazdálkodási helyzetben vannak, de ennek ellenére mindent elkövetnek, hogy a talaj minőségét javítsák és behozzák az időjárás okozta kieséseket Példáikat hoz fel, hogy szavait igazolja:

— Az ősszel minden talpalatnyi földet felszántottunk és trágyáztunk, minden hold emellett 1,30 mázsa műtrágyát is kapott. Mindent elvetettünk. Földbe került a takarmánygabona, kukorica, hüvelyesek« burgonya, cukorrépa, mák, éveNagy G. Lajos az állattenyésztők közül, Szaniszló Józsefi , Adám János, Molnár Lajos a szállítók közül, akik dicséretet ; érdemelnek jó munkájukért, a szövetkezetért érzett felelősségükért. A szállítók még inkább rászolgálnak a dicséretre, hiszen annak ellenére, hogy fia- , talemberek, éjjel—nappal, hétköznap, vasárnap is készek a munkára. Sok a munkájuk és nagy akarással végzik.

— Jellemző az idei munkakedvre — mondja a tanácselnök —, hogy olyanok is megfogták a kapa nyelét ebben az évben* akik azelőtt inkább kívülről nézték a tsz-t. Szabó Lajosné és Fónad Sütő András tavaly nem dolgoztak, az idén pedig a legjobbak között vannak.

— És mi az, ami előrébb visz ma Nagyvisnyón?

— Az, hogy tavaly a rendkívüli időjárás ellenére életképes maradt a gazdaság. Bebizonyítottuk az embereknek, hogy itt* a hegyek között is szilárd alapokon nyugszik a szövetkezet* és okos előrelátással ki lehet lábolni a nehézségekből.

Nagyvisnyón ebben az évben Isoha nem látott tempóban fogytak hozzá a tagok a munkához |és ha az időjárás kedvező lesz* I gazdag termésre számíthatnak. IA mák kivételével mindent csa- yládi művelésre osztottak ki és 4 ez a módszer hathatósnak bi- Izonyult. Olyan művelt, gondo- I zott a határ, amilyen a falu tör- |>ténetében még nem volt. Kalapálják a málnát, sarabolják a $ mákot és a cukorrépát is.

& — Már megjöttek az első fen Xrintok is — folytatja a főköny- |valő —, 40 előhasú üszőért 68 lezer forintot kaptunk, a tejért I pedig 15 ezret. Az állattenyész- i tés egyébként is kifizetődő ná- |lunk. Ezért szeretnénk tovább I fejleszteni ezt az üzemágat.

I — AZ ELSŐ PROBLÉMÁNK t— veszi át a szót az elnök — i nincs férőhely. Hatvan férőhe- ilyes istállónkban jelenleg is 65 I állat van, s nem tudjuk, hová í helyezzük el a szaporulatot. I Legalább egy 50 férőhelyes is* I tálló kellene még. Sajnos, azon- íban a típustervek 100 férőhe- I lyesek, ezt viszont több évig Inem tudnánk teljesen kihasz- |nálni.

I Elmondják, hogy nincs rak- Itáruk. Így nem tudják, mi lesz la nyáron, ha a terményt rak- ttározni kell. Egy raktáruk van* I2 vagonos, az erdőgazdaságtól I bérlik, de itt csak 1966-ig tá- I Tolhatnak. Ez is kevés, legalább 120 vagonos raktárra lenne szük- íi ségük.

j Reméljük, az illetékesek idődben felfigyelnek a nagyvisnyói- X ak problémáira és segítenek ■ abban, hogy ez a hegyvidéki gazdaság is mielőbb fel zárkózni) ásson a jól gazdálkodó terme- ólőszövetkezetek sorábá.

Fazekas István