Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-19 / 116. szám
Mindig a népért Ho 81 Minh 75 éves A z első világháború után, amikor a ** versailles-i palotában összeült a béke- konferencia, egy törékeny termetű, éles tekintetű indokínai fiatalember járta végig az államférfiak fogadószobáit. Egy memorandumot adott át a politikusoknak: hazája, népe számára követelt függetlenséget a tömör, határozott hangú írásműben. Mesélik, hogy az angol diplomata megkérdezte a fiatalembert, hol tanult meg olyan szépen angolul, vajon Oxfordban, vagy Cambridgeban járt egyetemre „Más egyetemem van” — mondotta a fiatalember, Nguyen Ai Quoc — „úszó egyetemre jártam...” A csodálkozó tekintetre feleletül elmondotta, hogy angol hajókon dolgozott matrózként és az Egyesült Államokban három éven át egy parti ha jó járaton folytatta a tengerészéletet. „És most?” — kérdezte tovább az angol diplomata. „Most újságíró vagyok” — felelte a fiatalember. A brit úriember meglepetten nézett rá, megjegyezte, hogy a két foglalkozás nem éppen rokonterület. „Mindig ott kell dolgoznom, ahol tanulhatok, és szolgálhatom népem ügyét” — felelte Nguyen Ai Quoc. A forradalmi mozgalom illegális harcában a fiatalember más nevet kapott: Ho Si Minh néven szerepelt. A fiatalember hetvenöt éves: nevét ismeri a világ, életútját milliók, százmilliók előtt futotta meg, s mindig ott dolgozott, küzdött, ahol népe ügyét kellett szolgálnia. Nehéz és nyomorúságos sorsa volt Indokína népeinek, amikor Ho Si Minh megszervezte az első kommunista irányítású forradalmi szervezetet, majd később az Indokínai Kommunista Pártot. Francia gyarmatosítók, helyi feudális nagyurak, buddhista papok, katolikus püspökök igájában szenvedett a nép — a gazdag föld kincseiből még csak morzsák is ritkán jutottak asztalára. A kommunisták, élükön Ho Si Minh, megmutatták a harc útját és végig vezették rajta a népet. IT anoiban, a felszabadult vietnami mil- liók fővárosában a Forradalmi Múzeum egyik termében, vitrinekben őriznek néhány írást és emléktárgyat. Ott van egy 1929-ből kelt halálos ítélet: Ho Si Minhet, a forradalmárt, golyóra ítélték a gyarmaturak. Ott van egy 1941-es jegyzőkönyv a Viet Minh vezetőinek üléséről — a Ho Si Minh vezette hazafias arcvonal előbb a japán megszállókat, aztán a francia gyarmati urakat verte ki Vietnam földjéről. Ott van a katonai vezető, Ho Si Minh kézifegyvere és a kommunista politikus noteszkönyve. És a falon a hatalmas fénykép arról az ostromról, amelyet a francia főkormányzó palotája ellen vezettek a hazafiak ... Ma ebben a palotában dolgozik Ho apó, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke, a hetvenöt esztendős kommunista államférfi, a törhetetlen harcos. Hanoitól délre, a VDK földjére amerikai terrorbombázók dobálják a napalmot, békés falvak kunyhóit emészti el a tűz. Még délebbre, az egyelőre idegen megszállás alatt szenvedő vietnami földön, jenki tisztek parancsolnak. Vietnam népe harcol. A szocialista Vietnami Demokratikus Köztársaságban a békés építőmunka napjaiban ugyanaz a férfi áll a dolgozó milliók élén, aki egész életét népe szabadságáért, jövőjéért áldozta. A fiatalember, aki negyvenhat esztendővel ezelőtt a diplomaták tárgyaló- termében adta át népe függetlenségi követelését, győzelemre vitte népe harcait. Ma, amikor az imperializmus leggyalázatosabb támadássorozata pusztítja a vietnami nép földjét, Ho Si Minh bátor, meg nem alkuivó tanítása lelkesíti a harcosokat, Vietnam szabadságának, függetlenségének védelmezőit. A testvéri szív, a forradalmi harcosokat " összekötő nagy barátság egész melegével köszöntjük a 75 éves Ho Si Minhet, aki élete minden napjában úgy élt és harcolt, hogy népe ügyét szolgálta. Iskola a gyárban MÉG JAVÁBAN TART A MŰSZAK a Mátravidéki Fémművekben, de egy óra előtt néhány perccel ötvenkét dolgozó már befejezte a munkát, s könyvekkel kezükben elindulnak az iskola felé. Nem kell messzire menni, még csak a gyárat sem hagyják el, pár lépésre a munkahelytől, az autógarázs melleti egyemeletes épület ajtaján olvashatjuk: Gépipari Technikum. Amíg megtelitek a padok, Czank Péter személyzeti vezetővel beszélgetünk, aki „civilben” harmadéves hallgatója az iskolának. — Az 1962—63-as tanévben 22-en iratkoztunk be az egri 19-es számú gépipari technikumba. Hetente három alkalommal autóbusszal utaztunk az órákra, s mondanom sem kell, hogy így költséges és fárasztó is volt. Ezzel magyarázható aztán az,' hogy a 22 közül mindössze 17-en végeztük el az első évet. — Az 1963—64-es tanév előtt a gyár vezetősége felvette a kapcsolatot a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikummal, s eredményeként az első évfolyam már itt, a gyárban kezdte el a tanulást. ÖTVENKÉT HALLGATÓJA van az iskolának,köztük 10 nő, s ebből hat érettségizett. Hetente háromszor van tanítás: hétfőn, szerdán, pénteken délután 1-től este hatig. — A dolgozók örömmel vették tudomásul az iskola megszervezését, már csak azért is, mert legtöbben már technikumi végzettséget megkövetelő munkakörben dolgoznak. Az oktatást a humán tárgyak kivételével a gyár mérnökei végzik. Nem akarok dicsekedni, de az iskola tanulmányi átlaga eléri az országos esti átlagot, a levelezőt pedig jóval felülmúlja. EGYRE UGROTT AZ ÓRAMUTATÓ, elcsendesültek az osztályok, megkezdődött a tanítás. Az első osztályban ábrázoló geometriát hallgatunk. Felkerül a cím a táblára: Nem a kúp csúcspontján átmenő sík. és kúp síkmetszetei. Nár János, a fiatal mérnök első mondatai után összehúzódnak a szemek, jelezve, hogy Zöldség- és gyümölcs-gondok Gyöngyösön A háziasszonyok a megmondhatói, időnkint milyen bosszúságot okoz Gyöngyösön a zöldség- és gyümölcsellátás akadozása. Igaz, csak az egyik oldalon, ínivei a magánkereskedők, ^a kofák általában mennyi^Bgileg és minőségileg is ki tudják elégíteni a keresletet, és a vásárlás időpontja sem korlátozódik náluk a reggeli és a délelőtti órákra. Mindebből következik, hogy a tsz-ek és az fmsz árusító helyei okozzák a csalódást a háziasszonyok körében. Nemcsak kevés az árujuk, de még minőségileg sem versenyképes. Ennek okait keresve az fmsz-en kívül a MÉK tevékenységét is felül kell vizsgálni, mindenekelőtt az áruterítés oldaláról. Különösen két üzletet kellene nagyobb gonddal ellátnia Gyöngyösön: a Kossuth Lajos utcait és a Szövetkezeti utcait. Az utóbbin a hangsúly még erősebb, mivel a déli városrész mintegy háromezer lakójának igényeit ez az egy üzlet elégíti ki. Sajnos, ilem mindig hibátlanul, ezért a háziasszonyok jelentős része inkább a piacon vásárol — óvatosságból. Az fmsz piaci elárusító helyének jelentős szerepe lenne az árszabályozásban. Ennek csak úgy tudna megfelelni, ha mindig bőséges árukészlettel rendelkezne, de az áruk minősége is kifogástalan lenne. Függ ez többek között attól, milyen gyorsan tudják ide az árut beszállítani a felvásárló helyekről, hogyan tudják az árut a nap egészében biztosítani. A gyöngyösi fmsz már a megoldást keresve elhatározta, hogy egy járművet a reggeli és délutáni órákban csupán arra használ fel, hogy a saját felvásárlásból származó árut a gyöngyösi üzletekbe Eljuttassa, így. nemcsak a szükséges mennyiséget, hanem az áru kívánt minőségét is biztosítsa. Helyes kezdeményezésnek tartjuk azt is, hogy az fmsz az üzleteiben ezentúl félkész árukat, befőtteket, hűsítő italokat is árusítson, valamint mélyhűtött gyümölcsöt is hozzon forgalomba. Még hozzá tehetjük az elmondottakhoz, hogy általában a tavaszi időben mindig napirendre kerül Gyöngyös lakosságának zöldséggel és gyümölccsel való ellátásának kérdése, ilyenkor mindig elhangzik néhány javaslat, ami újabb reményeket és megnyugvást kelt a város szakigazgatási szervei és a lakosság körében egyaránt, de a kezdeti lendület nem mindig marad meg az indulás aktivitásában, a vásárlók pedig nem értik miért van olyan nagy különbség a terv és a valóság között. Tény az is, hogy az fmsz az utóbbi időben tett már határozott lépést, reméljük, a folytatása sem marad el. (gmf) A helyiipari9 kummunális vállalatok munkaerő-g axd álkodásáról öt megye 35 vállalatánál végzett vizsgálat tapasztalatai alapján vitatta meg keddi ülésén a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége a helyiipari és kommunális vállalatok munkaerőgazdálkodásának kérdéseit. Jurcsik János, a szakszervezet titkára, beszámolójában többek között elmondotta, hogy a helyiiparban az utóbbi időben növekedett a nők arányszáma. A nők munkába állítása különösen vidéken került előtérbe és több munkakörben már sikerült pótolniok a férfi munkaerőhiányt. A helyiipar egyik fontos feladata a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása. A fővárosi kézműipari Vállalatnál például jelenleg csaknem 8000 csökkent munkaképességű dolgozó van, arányszámuk 1962 óta 51 százalékról 66 százalékra emelkedett. Vidéken, bár javult a helyzet, még mindig nem sikerült elérni a csökkent munkaképességűek megfelelő mértékű foglalkoztatását. Szükségesnek tartják a bedolgozó jogviszony rendezését. A továbbiakban a létszám- gazdálkodásról szólva a szak- szervezet titkára elmondotta, hogy a vállalatok egy része helytelenül, az előírt létszám- csökkentéseket egyoldalúan, főként a normaszigorítások által kívánja elérni. A legtöbb vállalatnál a létszámcsökkentésnél figyelmen kívül hagyják a nem teljesítménybérben dolgozó fizikai munkásokat, az alkalmazotti állománycsoportban dolgozókat, ahol pedig az előbbinél nagyobb tartalékok vannak. A vizsgálat során felmérték, hogyan használják ki a dolgozók a munkaidőt. Azt tapasztalták, hogy a munkafegyelem lazasága és szervezési hibák miatt, a veszteségidők igen magasak. Nagyarányú a munkaerő-hullámzás is. JUzgj^zíi a lieqijeit a hu u ta — de mitieh... Vándor, ki ide be akarsz lépni, — hagyj fel minden remény- nyel. Vándor, ki eléggé el nem ítélhető módon vonatra ülsz, abban a reményben, hogy az állomástól röpke félórai séta után nemcsak a természet ölén vagy, de egy romantikus faasztalnál is hörpölhetsz sört, ehetsz néhány falatot, vagy uram bocsá’ naív- ságodért, fedelet húzhatsz álmod fölé, — hagyj fel minden reménnyel. Hazánk és megyénk szép tájai oly gazdagon vannak ellátva turistaházakkal, vendéglőkkel, szomjat oltó pihenőkkel, hogy a Bélkő alatti Telekessy menedékházra igazán nincs szükség... Az épület környékét felverte a fű, a harsogó zöld természet, s a turistaház üres, kialudt ablakszemeivel, ajtajain deszkával, la- kattal, agonizálva nézi az élettől duzzadó májust. Az egyik ajtón kézzel irt, elpacázott papírlap, amely szerint a turistaház élet- veszélyes és ezért 1964. X. 1-ével bezáratott a turisták legnagyobb biztonságára és örömére ... A táblát olvastuk 1965. május 17- én, kereken nyolc hónappal később, amikor a természet gondos alapossággal végrehajtotta a tél utáni ön-rekonstrukciót, de a menedékházhoz az égvilágon senki sem nyúlt. Turisták, ti százan és ezren, kiránduló diákok, idősek és fiatalok, s mindazok, akiknek nem adatott meg az autó gyönyörűsége, de a vonat lehetősége igen: hagyja tok fel minden re ménnyel. Veletek és ezzel a turistaházzali senki nem törődik, — úgy látszik. Hisz kies, szép hazánkban annyi más és annyi felesleges turistaház van!? ... és most megyen a hegyen a turista —, de minek? (gyúrkő) úgy hallásra is bonyolultnak tűnik a feladat. A rajzok, s magyarázatok azonban lépésről lépésre eloszlatják a bizonytalanságot. Néhány ismétlő kérdés, máris értő arcok figyelnek a táblára. Vége az órának, csupán a házi feladat kijelölése következik: — Egy általános helyzetű síknak és egy első képsíkon álló kúpnak a metszésvonalát kell megszerkeszteni. összecsukódnak a füzetek, hangos „gyerekzsivaj” tölti be a folyosót. — Érti az óra anyagát? — Igen — bólint mosolyogva Nagy Dezső, akit ránézésre el tudnánk képzelni egy nappali technikum tanulójának is. — Érettségim van, nemrég végeztem a gimit. Eddig adminisztrátor voltam, de technikusi munkakörben szeretnék dolgozni ... A „tanár úr” nehezen szabadul meg a krétaportól. Hiába, ábrázoló órán nemcsak magyarázni kell... — Kicsit még szokatlan, és persze tanítani nem is könnyű. Az egyetemet nemrég végeztem, az anyaggal nincs baj, a többit majd megszokom... A magyarázatot mindenki megértette. Ez pedig mindent elmond a fiatal „tanár úr”-ról. A rangidősök, a harmadikosak történelemórát hallgatnak. Török Kálmánná pedagógiatörténelem szakos tanárnő Recskről jár be tanítani. Az anyaga: A nemzetközi munkásmozgalom, s az első Inter- nacionálé. A padokban valóban rangidősök ülnek. Tóth László már átlépte a 38-at is. — Feldebrőfől járok be mindennap. Feleségem tsz-tag, van egy kilencéves gyermek künk is. Kicsit nehéz időt szakítani mindenre. Műszak után az otthoni munka, a család, a gyerek. Későn szoktam lefeküdni. Este kell tanulni. Ilyenkor érek csak rá ... Csoportvezető. Nem mondta neki senki, hogy végezze el az iskolát. Vállalta. Ügy érzi, kell a munkához, meg nő a gyerek ... segíteni kell. Ha befejezi, a marxista egyetemre jelentkezik, a szakosított tagozatra. 1952 óta dolgozik itt a gyárban, nem akar lemaradni... A második sorban katonaruhás alak hajol a füzet fölé. Nagy József főhadnagy, a verpeléti Dózsa Tsz. műhely- vezetője. Tartalékos kiképzésre hívták be, de az órákra ugyanúgy eljár mint azelőtt. — Detken lakom, Verpeléten dolgozom, Gyöngyösön kezdtem a technikumot, most katona vagyok, egyben iskolás is — mosolyogva sorolja a főbb „állomásokat”. — Kevés az idő. A szolgálat mellett bejárok a műhelybe is. — Most félek a vizsgáktól... Valóban sok a főhadnagy munkája, de akik ismerik szorgalmát, képességeit, azok nem féltik. A féléves eredménye is négyen felül volt... Egy kis vizsgadrukk persze nem árt, ez hozzátartozik a „diákélethez”. Iskola a gyárban... műszak, könyv„ házi feladat. Otthon a család, gyerek, munka tanulás. A délutáni műszaknak vége. Az emberek elindulnak hazafelé. A technikum három osztályában azonban még javában tart a tanítás... Koós József A szocialista brigád címért dolgoznak Nemcsak a gyárakban és ipari üzemekben, hanem a mezőgazdaságban is egyre inkább terjed a szocialista brigádmozgalom. Egyre másra alakulnak a szocialista brigád cím elnyeréséért dolgozó brigádok és munkacsapatok a füzesabonyi járás termelő- szövetkezeteiben, és jelentős vállalásokkal, felajánlásokkal járulnak hozzá a termelőszövetkezetek gazdasági eredményeihez. A jó példa, a kezdeményezés Feldebrőn sem maradt hatás nélkül. Hűvös márciusi szelek fúj- dogáltak még, amikor a Rákóczi Termelőszövetkezet növénytermesztő szocialista brigádja megalakult. A brigád tagjai egytől egyig régi termelőszövetkezeti tagok, akik annak idején — a nehézségekkel is dacolva — mindig helytálltak a munkában, mindig lehetett rájuk számítani. Az alakuló ülésen Lé- nárt István elnökhelyettes, a brigád vezetője elmondotta: az a célunk, hogy egy brigádba tömörülve, közösen, közös összefogással, szocialista módon élve, gondolkodva, és dolgozva segítsük elő szövetkezetünk nagy terveinek megvalósítását. S a válasz: egyhangú helyeslés a brigád mind a 47 tagja részéről, ami egyben a megalakulásukat és közös célkitűzéseiket is jóváhagyta, szentesítette. A megalakulást követő napokban megtörtént a brigád vállalása, amelyet szerződésileg rögzítettek is a szövetkezet vezetőségével. A brigád tagjai vállalták, hogy egész éven át együtt dolgoznak, közösen vesznek részt minden munkában. Vállalták a 80 holdas új telepítésű szőlő minden növényápolási és növényvédelmi munkájának elvégzését, . hét hold burgonya, 8 hold cukorrépa és 50 hold kukorica közös művelését. Vállalásaik további részében olyan dolgok is szerepelnek, amelyek a közösségi szellem kialakítását hivatottak elősegíteni. Ilyen pL az, hogy segítenek egymásnak a háztáji területek megmunkálásában, segítenek az idős tsz-tagoknak, vagy ha a brigád tagjai közül valaki megbetegszik, a többiek elvégzik helyette a munka ráeső részét, stb. A vállalásokat tettek is követték, hiszen a tavaszi munkák során az elsők között álltak csatasorba a brigád tagjai. Elvégezték a 80 holdas szőlőterület nyitását, metszését, részt vettek a tavaszi vetésekben. A szövetkezet burgonya-vetésterületén teljesen ők végezték el az ültetési munkálatokat, időben hozzáláttak az általuk vállalt 8 holdas cúkorrépatábla sara- bolásához, amelyet sikerrel be is fejeztek néhány nap alatt. Mintegy húsz holdnyi területen elvégezték már a szőlő első kapálását, jelenleg pedig az új telepítésű 35 holdas csemegeszőlő telepítési munkálatait végzik nap nap után a szorgalmas brigádtagok. Természetesen a nyár folyamán minden munkában részt vesznek folyamatosan, úgy, ahogyan azt a munka természete megkívánja. A jó munkáért és igyekezetért különösen a brigád női tagjait illeti dicséret, így Varga Mihályné, Csadó Györgyné, Tuncsik LÁszlóné és társai végeznek kiemelkedő munkát. Szorgalmuk, jó példájuk a többieket is magával ragadja, s így elmondhatjuk, hogy munkájuk helytállásuk eredményeképpen minden esélyük megvan arra, hogy a szocialista brigád cím birtokosai lehessenek. Cs. L MiPÜJSiG 3 1965. május 19., szerda
