Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-16 / 90. szám
Á téli tanfolyamok tapasztalatai A megye termelőszövetke- zeteiben a politikai képzés jól bevált és közkedvelt formája a téli tanfolyam. Ezt bizonyítják az idei tapasztalatok is. A jól megszervezett téli tanfolyamok helyesen szolgálják a gazdasági és kulturális területen a szocializmus építésében előttünk álló feladatok megoldását. A jelen oktatási évben az eddigieknél gondosabban és pontosabban készítettük elő a téli tanfolyamokat. A megyei pártbizottság illetékes szervei jó előre pontos tervet készítettek a féli tanfolyamok megszervezésére és lebonyolítására. Ezt a torvet a iárási párt- bizottságok és a községi pártszervezetek az esetek túlnyomó többségében megfelelően realizálták. A téli tanfolyamok kettős feladat megoldására hivatottak. Egyrészt arra törekedtünk, hogy főleg azok vegyenek részt a téli tanfolyamokon, akik más módon szervezett politikai képzésben nem részesülnek, másrészt igyekeztünk a termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlését politikailag előkészíteni. Ennek érdekében a téli tanfolyamok az esetek túlnyomó többségében közvetlenül megelőzték a zárszámadó közgyűléseket. A közgyűlések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ezt a célt lényegében sikerült elérni. Az elmúlt éveknél lényegesen nagyobb számban indítót, tünk téli tanfolyamot. Az elő_ ző évben 65 téli tanfolyamon mintegy háromezren vettek részit. Ebben az évben viszont, 103 téli tanfolyamot szerveztünk és a részvevők száma meghaladta a tizenkétezer főt. Mindez nemcsak a szervezéssel, hanem a növekvő érdeklődéssel is magyarázható. A téli tanfolyam tevékenységét és színvonalának növelését több tényező biztosította. A helyi sajtó színvonalas írások, kai segítette a propagandisták és a hallgatóik felkészülését. A televízió mezőgazdasági műsora nagy tetszést aratott a községekben. A csoportos vitákon kívül a téli tanfolyam propagandistái a helyi vezetőkkel együtt több száz családot meglátogattak otthonukban és beszélgetést folytattak velük. Ezek a beszélgetések különösen érdekesek és színesek voltak. |\ agy figyelmet fordítottunk a téli tanfolyamon dolgozó propagandisták kiválogatására. A tanfolyamon összesen 122 jól képzett propa_ gandista tevékenykedett. A propagandisták jelentős része vagy elvégezte, vagy pedig most végzi a marxista—leninista esti egyetemet. Az utóbbiak harmadéves hallgatók, akik magas színvonalú marxista—leninista műveltséggel rendelkeznek. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a marxista leninista esti egyetem harmadik évfolyamán, a félévi vizsga után kéthetes szünetet tartottunk, hogy az érdekelt hall. gatók zavartalanul végezhessék munkájukat a téli tanfolyamokon. Ezek a propagandisták szívesen vállalták a rájuk bízott feladatot. A téli tanfolyamok befejezése után a propagandistákat járási és megyei szinten tanácskozásra hívtuk össze. Ezeken a tanácskozásokon elmondották a tapasztalataikat és javaslatot tettek a különböző problémák megoldására. A megyei pártbizottságon. operatív csoport gyűjtötte össze a különböző tapasztalatokat és feljegyzésiben juttatta el észrevételeit az egyes problémákkal kapcsolatban az illetékes szerveknek. A tapasztalatok túlnyomó többsége azt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen fejlődik, a falusi emberek bíznak a szocializmusban, egyetértenek a párt politikájával, derekasan kiveszik részüket a társadalmi haladásért vívott harcban. Mindazonáltal vannak olyan tapasztalatok is, amelyek bizonyos gondot okoznak. Ezekkel kapcsolatban megemlítjük, hogy több helyen türelmetlenül sürgették a munkafegyelemben és más területen tapasztalható negatív jelenségek gyors felszámolását. Szinte minden helyen felvetették a párt politikájának következetesebb végrehajtására vonatkozó igényüket és azt, hogy bátrabban harcoljunk a meglevő fogyatékosságok maradéktalan leküzdése érdekében. Egyes helyeken komolyan kifogásolták a háztáji terület elosztásával kapcsolatos fogyatékosságokat. Például Sirok községben ..nyíl húzással” osztják ki a háztáji földet, nem veszik figyelembe a közösség javára végzett munkát. Egerbo- cson kifogásolták, hogy a háztáji föld kiosztásánál „egyen- lősdi” elvet érvényesítenek, mert mindenki egyformán egy hold háztáji földet kap, függetlenül attól, hogy 50 vagy 500 munkaegységet teljesít. Kápolna községben azt tették szóvá, hogy a termelőszövetkezet elnöke „túl jó ember”, mindenkinek igazat ad, nem mer határozott véleményt mondani. A propagandisták beszámoltak arról is, hogy egyes helyeken a termelőszövetkezet vezetősége nem megfelelően közli a határozatait. Ezzel kapcsolatban azt kifogásolták, hogy a határozatokat nem indokolják meg eléggé, nem magyarázzák meg, hogy mit és miért kell csinálni. A termelőszövetkezeti demokrácia megsértésével több termelőszövetkezetben lehet találkozni. A termelőszövetkezetek többségében komoly gond a pártmunka színvonalának emelése. Ez nagyrészt azzal függ össze, hogy a termelőszövetkezeti pártszervezetek tagjai és vezetői eszmei-politikai szempontból, még igen alacsony képzettséggel rendelkeznek. Az eddigieknél sokkal több figyelmet kell fordítani a termelőszövetkezeteikben működő pártszervezetek vezetőségi tagjainak marxista—leninista képzésére. A téli tanfolyamok be váltották: a hozzájuk fűzött reményeket. A jövőben még inkább azon kell lenni, hogy a téli tanfolyamokban rejlő nagyszerű lehetőségeket minél nagyobb mértékben használjuk ki. Éppen ezért már most foglalkozunk a következő évben sorra kerülő téli tanfolyamok előkészítésével. Ezt a célt szolgálja többek között a tapasztalatok összegyűjtése és a megfelelő következtetések levonáDr. Földi Pál, a marxista—leninista esti egyetem igazgatója Élő tanúk a holt bányákról A SZOKOTT HELYÉN állt meg a népes és az emberek sűrű sorokban tódultak a XII-es akna épülete felé. Negyven, ötven lépés, nem érdemes azt számolni, mert máris a csizmamosóhoz érnek. Aztán eltűnnek a fürdő ajtaja mögött, ahol jó meleg vízzel és hűvös zuhanynyal hűsítik zsibbadt testüket. Farkas Imre vájár a délutáni műszakra jött. A leszállásig volt időnk, beszélgettünk, ö azok közül a kevesek közül való, aki a régi Szent István és Szent Imre bányában is dolgozott. — Több mint húsz éve már annak. Akkor is szenet fejtettünk Gyöngyösön, a Szurdok aljában. De azt a munkahelyet csak bányának csúfolták. Egy függőaknája volt. A víz néhol íéllábszárig ért, de szivattyú j nem működött ott. Mezítláb dolgoztunk, pedig akkor 12 órás volt a műszak. A munkát nagyon ránk szabták, öt csille volt a Zoli, ha azt nem adtuk ki, levonták a bérünkből. — Meddig tartott ez az élet? Ha jól emlékszem, 1942-ig, mert akkor kifogyott a szén és a bánya urai a műút másik oldalán új bányát nyittattak. Imre nevet adtak az aknának. De bizony nekünk szent nem volt. Tanúsíthatja ezt Pecze Ferenc, Kocsis János, Tóth jerke János, akik abban a bányában dolgoztak és valamennyien karócson- di lakosok. A függőaknát csak elkezdték, de nem fejezték be. Ezért mélyebben olyan rossz volt a levegő, hogy a lámpából az égőt kivettük és oxigénhiány miatt akkor is alig pislákolt. Ügy mondom, ahogy volt. EBBŐL A BÁNYÁBÓL A KATONASÁGHOZ „szöktem”. A Szent Imrénél az is jobb volt, pedig akkor már 1943-at írtunk. — Nem félek én a bányától, bizonyság arra, hogy ma is vájár vagyok és a mi családunkban az öt testvér közül csak egy lány nem dolgozik a bányában. De annak a bányának nem volt vészkijárata. Nem is jó még ma sem arra gondolni, hogy mi történt volna, ha a szállítókötél elszakad. Visszazuhan a teli csille és kiveri az ácsolatot. Ott fulladtunk volna meg mint a patkányok. György öcsém ott volt, amikor 1944 őszén leszakadt a főte. A teli csille mentette meg az életüket, mellette valahogy kibújhattak. Huszonegynéhány éve három, négy vagon szenet adtunk ki naponta. És az is előfordult, hogy csak két—három napot dolgoztunk hetente. Ha nem vitték a szenet, nem kellett a munkánk. Most 150—160 vagonnal adunk naponta a XII-es aknából. És 900 embernek van helye a bányában, az öltözőben. A mai fiatalok, akik csak ezt ismerik, el sem hiszik, amit a 20 évvel ezelőttiről mondunk. Az emlékezés fonala megszakadt, mert Farkas Imre régi kenyeres pajtását, Eperjesi Lajost látta a bejáratnál feltűnni és maga mellé szólította. — Az én fiam nyolc éve itt dolgozik, de hiába mondom neki, nem tudja elképzelni, hogyan csilléztünk akkor. Ezer, ezerötszáz méteren ketten tolták, én meg cinderrel (gyújtózsinórral) húztam. Amikor a karunk már nem bírta, fejjel toltuk — magyarázta csendesen Eperjesi Lajos. — És mire futotta a bérből? Nem is jó azt már emlegetni. Most 2500—2600 forintot keresek. Pedig már nem bírom úgy mint akkoriban. És a fronton az ilyen idős bányász kereseténél akad jobb is. De 1250 forint az idei nyereségrészesedésem, — Nekünk már le kell szállni, de otthon keresse fel Kun Gáspárt. Sokat próbált, idős bányász ó, és fejből el tudja sorolni a régi bányák történetét Beszéljen vele — biztatott Farkas és Eperjesi. Alacsony, vékony ember Kun Gáspár. Hogyan bírt megbirkózni azzal a sok nehéz munkával, amelyről olyan hévvel és mégis olyan természetesen beszél, mintha tegnap történt volna? Csak kemény tekintete árulja el, hogy mennyi akaraterő rejtőzik ébben a törékeny testben. Szavai nyomán megelevenedik a történelem. — A TULAJDONOSOK gyakran változtak, de a mi sorsunk nem. Persze, a tetőn most is meleg van és a XII-es aknába ma sem süt be a nap. De ventillátorok fújják a levegőt és felsorolni is sok lenne, hogy mi mindennel könnyítették a munkát és manapság mennyit költenek a bányabiztonságra. Az orvos helyben és az autóbuszok majd csak nem a házig szállítják a gyöngyösieket éppúgy, mint a karácsondiakat és nagy- fügediéket. Húszegynéhány éve mennyi volt a kereset? A vájárnak 4 pengő, a segédvájár 3,60 és a kiszolgáló személyzeté 3 pengő. Hárman 90 mázsa szenet adtunk ki. Ezért 9,80-at fizették, de a tulajdonos 90 pengőt tett zsebre. Most 2,85-öt fizet az is az ebédért, aki háromezer forintot keres havonta. És a kosztra, fürdőre, meg a munkahelyre jogos panasz nem lehet — Azt kérdi, hogy milyen volt akkoriban a munkafegyelem? Nem ismertük mi akkoriban se a régi, se az új munkatörvénykönyvet, de az egyeztető, meg a vállalati döntőbizottságot se. Ha valaki a legkisebbet vétette, hazaküldtek. És azt mondták, hogy akkor jöjjön, ha majd üzennek érte... Dr. Fazekas László • • ütvén éve kertész /VA'0 A SS jdlSBF •’ HÁTUL IS m A dolog bonyolultan kezdődött. Moziban ültem, egy új magyar filmben gyönyörködtem, amikor a szomszédom felzokogott. Tekintettel arra, hogy vígjátékot mutattak be, ebben nem lett volna semmi feltűnő, de a zokogás oly görcsös és fájdalmas volt, hogy megsajnáltam a töpörödött anyókát — szomszéd- nőmet —: — Mi baj van, drága öreganyám, talán segítségére lehetnék... — Hogyne lehetnél, édes fiam — sóhajtotta a szegény lélek —, az ég szerelmére, már másfél órája ülök itt, egy kukkot sem értek a filmből. Nem magyaráznád meg, hogy Julcsa miért ment fel Pisita lakására és Pista miként azonos Gáborral és Gábor miért ütötte szögmérővel szíven Mátrait, holott Jakab felesége Ödömér húga, aki Málcsira féltékeny. És mi köze ennek Sándor újításához, amit Viola szeretője, a huligán Milán, ellop? Ha van benned irgalom, szánj meg engem, szegény gyötrődőt... Mivel annak idején a szanszkrit nyelv lektora voltam Rejkjavik- ban és az/okkult tudományok tudora a sülysápi egyetemen, néhány szóval elmagyaráztam a film tartalmát. Az anyóka örömtől csillogó szemekkel hallgatott, a kezem szorongatta, majd hirtelen kirohant a ruhatárba, kiváltotta két szárnyát, azokat felöltötte, egyébként is hirtelen ragyogó fiatal angyallá változóit. — Jó tett helyébe jót várj — mondta édes hangon — kérj tőlem bármit, teljesítem. Éppen a ruhatár előtt álltunk, a szokásos népek csatája zajlott le, csak modernebb fegyverekkel, mint Lipcsében. Egy termetes asz- szonyság íültövön vágott, és csodálatos basszus hangon megkérdezte: — Nem tud vigyázni?... — majd gúnyosan folytatta: — persze, nincs hátul szeme ... elég baj! Ekkor világos lett előttem, mit kérjek a tündértől: — Ó, te csodatevő, szeretném, ha hátul is volna szemem! — Csekélység, — legyintett a varázslatos lény és attól kezdve hátul is volt szemem. Nem akarom részletezni, hogy ennek milyen következményei voltak. Persze, kellemes állapot volt észrevenni és idejében kikerülni az autót, amint hátulról el akar gázolni. Jó volt hirtelen fordulattal elugrani, ha valaki hátulról bekedjetek. Hátulsó szememnek volt hátulütője is. Például kiderült, hogy nemcsak elől, hátul is rövidlátó lettem. És az SZTK két pár szemüveget nem adott. Aszonta, hogy a szabál az szabál, hátul nem jár pápaszem! hová jutnánk, ha holnap minden tag azzal jönne; hátul is nőtt szeme! Tönkremennénk! Meg aztán. Találkoztam Mártonnal, Lacival és Ibolyával. Áraién» akart rúgni és az se volt utolsó, hogy ha háttal álltam, akkor is megláttam az ellenőrt, ha az felszállt a villamosra, nekem nem volt jegyem, még Idejekorán megléphettem. Ám azért, kedves felebarátaimé ne trigydoztak, hogy ilyen a regényem, meg olyan. Stendhal óta nem írtak ilyent. Szerénykedem, hogy talán az a Tolsztoj, meg a Dosztojevszkij, meg Proust, mégis, hát igyekeztek a szerencsétlenek, de ők ragaszkodtak, hogy Stendhal óta senki. Na, jó, mit haragít-« sam magamra a bará-* taimat, az ember ne legyen csökönyös, rend-) ben van, Stendhal. El-' búcsúztam tőlük, Ibo-< lya megcsókol, Marci' és Laci megölel. Me-\ gyek tovább, ők hát-* rább maradnak. Hát< látom, hogy nyelvet! öltenek rám és a hasú-* kát fogják, úgy röhög-« nek! Hát láttak már* ilyent? Persze csak az,« akinek hátul is van* szeme! Aztán az az átkozott* hátsó szemem meglát-! ta, miként legyintett a* szerkesztő, amikor kéziratom átvétele után1 kiindultam a szobából,* miként ásított Mucika,« az asztalszomszédom,' — aki az előbb még! rám mosolygott ami-* kor a másik oldalra^ fordultam. Mennyi keserűség,! mennyi csalódás ért,* minek soroljam! Még< egy hete sem volt hátul is szemem és már'? elhatároztam, hogy vége — ezután szüntele-’ nül csukva, zárva tartom. És azóta szorgalma-« san eljárok minden új* magyar filmhez, hátha! megint szomszédom* lesz a drága tündér, ( akivel megint jót te-1 szék és aki hálából* megteszi velem a csodát— ezúttal azit: megszabadít a kínos álla-? póttól, hogy hátul is« ván szemem. Ám azért nem va-1 gyök hős. Amikor a moziban* ülök, néha nemcsak a< hátsó szememet hunyom le — az elülső-í két isi . . « A magasba kúszó napkorong játszi csillámokat vet a kertészet melegágyi ablakain. Másfél száz melegágy háromszáz üvegtáblájában tükröződik a meleg napsugár, alatta, mintha madzagon húznák erősödnek, nőnék a pa_ Hanták. A hevesi-Kossuth Termelőszövetkezet kertészetében szellőztetik a melegágyakat. Néhány lány és asszony kitámasztja az ablakkeretekét, több-kevesebb ideig levegőztetik a palántaerdőt. A paradicsompalánták hossza lehet már 25—30 centi is a tövével együtt. Másutt férfiak emelik az ablakkereteket, hogy bőséges locsolás után ismét a helyükre tegyék. Az igazi munka most a magberakás. Tízmillió tápkockába raknak csirával lefelé magvakat a szövetkezet nődolgozói. Erre a munkára a nappal sem elég. éjszakára is maradnak felváltva, hogy időben végezzenek vele. Alaíkapusztán, ahol a kertészet alig egy holdas területe húzódik, Batki József hozzáértő irányításával folyik a munka. Hetvenegy éves a fő. kertész, hol itt, hol ott jelenik meg. A melegágyak palántáit figyeli, a növekedést, az embereit ellenőrzi, segíti az asszonyokat Az előnevelőben saját maga locsolja az életre kelt magvakat, növényéket. Hevér Mária hordja kézhez a vizet és ő hetvenegy évesen is a magasba tudja emelni a locsolót, hogy vi_ zet permetezzen. Minden beosztottjának ő maga mutatja meg a munkáját, s amikor annak is megy. csak akkor halad tovább. Mindenki tiszteli nemcsak kora, de szaktudása miatt is, a szövetkezet vezetőd kezdettől rábízták a kertészetet. Bíztak benne és nem csalódtak, mert a kertészetnek nem kevés része volt abban hogy a tavalyi munka után 74,10 forintot ért iegy munkaegység. Batki Józsi bácsi huszonegy éves volt, amikor kertész lett, azóta egyhuzamban a kertészet ad neki munkát Feles dohánykertész volt. so-, sem maradt munka nélkül^ mert nagy szorgalma páro. suit a hozzáértéssel. Később) a MÉK elődjének a MEZÖ- KER-nek dolgozott. Szerződéi se volt a vállalattal, sosem maradt adósa. Hat éve termelőszövetkezeti tag és a szövetkezetben is megmaradt a szakmája mellett: hat éve 5 a főkertész. Neveli a palántákat, a ki ültetésről már nem ő gondoskodik. Az alig egy- holdas birodalmában csak addig tart a munkája, míg van palánta, aztán kiköltözik a dohányültetvényre. Attól kezdve dohánykertész egészen addig, míg le nem mérlegelik, át nem veszik a termelt dohányt. Januárban- februárban ismét befűt a hajtatóházban és kezdi élőiről a magvetéssel, a palántaneve-, léssel. Az idén közel kétszáz hol-, dón termeszt kertészeti nővé. nyékét a termelőszövetkezet^ paradicsomot, paprikát, uborkát, dohányt és a múlt évben is keresett, ízes, hevesi dinnyét. Hogy a palántákat mikor ültetik ki a szabad földbe? Az még egy kicsit az időjárás titka, de annyi bizonyos, hogy Batki Józsi bácsi Palántái júniusban már termést hoznak. Addig még a kertészetben is sok munka van, az ide beosztott nyolc férfi és negyven női munkaerő részére jut elfoglaltság. A természet titkaiba nem látunk, az időjárást megjósolni előre nem tudjuk, pedig a kertészeti növények terme., sét döntően ez befolyásolja. Az alapos előkészítő munka után mégis hisszük, hogy a siker nem marad el és ebben része van Batki Józsefnek is. Az elismerésnek bármilyen jele jutalom lesz az ez évi fáradozásért, amit ünnepélyessé tesz a fél évszázados jubileum. p. e. MiPÜJS&G 3 1965. április 16., péntek
