Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-16 / 90. szám

I Klub a művelődési házban Mint hónapokkal előbb már hírt adtunk róla kedvező dön­tés született, az egri új lakó­negyedekben építendő ^torony- házak” ügyében. Miután a Heves megyei Be­ruházási Irodától és a megyei tanácsi tervező irodától tájé­kozódtunk az építkezések kez­désének előrehaladott állapotá­ról. — felkerestük Mészáros Imrét, a 10. számú építésveze­tőség vezetőjét, hogy tájékoz­tathassuk olvasóinkat a nem csupán Egerben, de az egész megyében először itt megépí­tésre kerülő, középmagas há­zakról. Megtudjuk, hogy 11 ilyen tízemeletes lakóház épül Eger_ ben. Hat az úgynevezett Had­nagy utcai lakótelepen, amelyek közül 3 a strand új kabinhá­zával szemben, a Barkóczy ut­cai híd közelében, 3 attól dél­re, a nagy lakótelep lezárása­ikéit. öt épület az úgyneve­zett Csákány utcai lakótele­pen kerül kivitelezésre. Ebből három a mai Hadnagy utca Kertész utcai szögletében, két. tő pedig a lakótelep északi ré­szén, a Kötő utcának megfeie- lően. Egy-egy épületben 37 kétszobás lakás kap helyet, olyan, megoszlás­ban, hogy a földszinten egy, a kilenc emeleten pedig 4—4 la­kás nyer kialakítást Az épüle­tek tizedik emeletén kapnak helyet a mosókonyhák, szárító- helyiségeik. A magas lakóhá­zakban a költözködést termé­szetesen lift fogja szolgálni. Érdékes, de említésre méltó apróság, hogy az egyes emele- * fékről, szemétbedobó aknákon át jut a hulladék a földszinti tárolóba. Az első három ilyen épület a Hadnagy utcai lakótelep északnyugati szögletében, a Barkóczy utcai híd szomszéd­ságában fog a magasba emel­kedni. Az épületek helyét már kijelölték, s javálban folyik a szokatlan méretű építkezéshez a felvonulás is. A különleges, drága betonkeverő gép Len­gyelországból már a helyén. á#L... — Mi lesz az új egri torony­házak érdekessége? — Ezek a házak, amelyek tí­pusterv alapján épülnék, a szükséges adaptálás után, úgy­nevezett „öntött házak” lesz­nek a szó szoros értelmében. Nem téglából, vagy akár pa­nelekből készük Az alapozás és a földszánt vasbeton-épít- ménv lesz, de a fölötte tor­nyosuló emeletek, az erre a célra készülő zsaluzásba kohó­salak-beton keverékből öntőd­nek. Megtudjuk, hogy a rendkí­vüli feladatok ellátása hatvá­nyozott gondosságot igényel. Az öntött falak alkatrészeinek keverési arányát hajszál pon. tossággal kell betartani, sőt, erre a célra még külön laboratórium is fog működni az építkezések területén. ( Érdekes különlegesség lesz az is, hogy az öntött falakat magáiba foglaló zsaluzást min­den külső állványozás nélkül építik meg! A munkafolyamatok zavar­talan egymásutánját lesznek hivatva biztosítani az úgyne­vezett „szalag-brigádok”, vagy ..ütembrigádok”. Az építkezés egy-egy munkafolyamatát egy- egy szakbrigád fogja végezni. Például egy az alapozást egy a zsaluzást, egy a falak önté­sét, egy a közfalak építését... Igen fontos lesz tehát a haj­szálpontosságú együttműködés és a zavartalan anyagellátás biztosítása. A vállalatvezetésnek bizto­sítania kell tehát az építésve­zetőség részére mindazokat a feltételeket és adottságokat, amelyek birtokában a „nagy mű”, Eger új büszkesége elkészülhet. Joggal merült fel a kérdés: mi indokolta az ilyen típusú házak építését? Mészáros Imire építésvezető így vázolja az okokat: megle­hetősen kis alapterület fel­használásával nagy számú la­kás nyerhető, de igen jelentős tényező az is, hogy mivel az épület külső falai öntöttek leszinék, nem igényelnek kőmű­ves szakmunkást. Nem elha­nyagolandó azonban az a kö­rülmény sem, hogy a falak öntéséhez használt kohósalak igen nagy mennyiségben áll rendelkezésre és csökkenti az egyéb, drága építőanyagok fel­használásit. Kétségtelenül, a megépülő korszerű „középmagas” torony­házak új. modem színt jelen­tenek majd Egerben és kedve­zően befolyásolják a városké­pet, s a város úgynevezett szí. luettvonalát. De mindenek- i előtt további új lakásokat biz­tosítanak az egriek számára. Sugár István AZ UTÓBBI két—három év­ben szerte az országban a klu­bok százai alakultak. Főként a művelődési otthonok keretei között jöttek létre, de találko­zunk velük termelőszövetkezeti központokban, üzemekben, iro­dákban, KlSZ-helyiségelcben, sőt az utóbbi hónapokban még eszpresszókban is. A klub a kö­zösségi élet egyik új formája Magyarországon. Csak névben hasonlítanak a Nyugat-Európá- ban honos intézményekhez. Á mi klubjainkban fiatalok és idő­sebbek munka után kellemesen szórakozhatnak, művelődhet­nek. hasznosan töltve el szabad idejüket. Tehát nem csupán he­lyiségek, ahol kisebb közössé­gek találkozhatnak, hanem szó­rakozással összekapcsolt műve­lődést is nyújtanák, s ezt meg­határozza tevékenységi körüket. Miért éppen az elmúlt esz­tendőkben szaporodtak így meg a klubok? Ennek egyik oka, hogy határozott igény jelentke­zett a társadalomnak szinte minden rétegében, a meghit­tebb, baráti környezetben foly­tatott eszmecserék iránt. Az azonos érdeklődésű emberek keresték azt a kulturált kör­nyezetet, ahol megvitathatják közös problémáikat. A nagy Díjnyertes festőművész Présház előtt című képével díjat nyert az észak-magyarországi képzőművészek kiállítá­sán Salgótarjánban. „Munka-művészet”: ezt a kitüntetést kapta, s a vele járó négyezer fo­rintot. — Hány képet állított ki? — ötöt — válaszol Nagy Ernő festőművész, az Egri Tanárképző Főiskola rajztanszékének adjunktusa. — A díjat nyert képem olajfest­mény, a többi kevert technikával készült: valkid-gouche festék-keverékkel. — Milyen tecnikát használ általában? — A vallcid—goucheet. Így készültek a Kemencerakók és a Mészégetők című képeim is. A Kemencerakókat a Miskolci Városi Ta­nács megvásárolta a kiállításon. Díjnyertes képemre a MÉSZÖV megpróbálja előteremteni a pénzt. — Ki állapítja meg a képek árát? — A zsűri. Salgótarjánban Vecsési Sán­dor, Szurcsik János, Vati József és Czinke Ferenc voltak a zsűri tagjai. — Állított ki már máshol is képeket? — Csak a nagyobb kiállításokat említem: a Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállí­tást és a Pedagógus Festők Országos Kiállí­tását. Nagy Ernő pedagógus. 1957. óta oktatja a főiskola rajzszakos hallgatóit. Azelőtt taní­tott általános és középiskolában is. Pedagó­gusnak készült, hiszen tanítóképzőt végzett. Aztán került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban végzett. Visszajött Egerbe, mert idevalósi. Felnémeten született. — Nem hátráltatja a művészi munkát az oktatómunka? — Természetesen egy festőnek a legide­álisabb dolog csak festeni. De feltétlenül hasznos a tanítás, mivel nemcsak a diák, de a tanár is tanul vele. Igaz, hogy sok idő rámegy, s így főleg nyáron festhetek többet. — Tanítványai közül említhetne-e valakit? — Öt volt hallgatóm jár a Képzőművé­szeti Főiskolára és heten végzik ugyanezt levelezőn. — Hol szokott festeni? — Az Almagyar-dombon lakom, ott elég világosak a lakások... Legutóbbi képeim, a díjnyertes is, már ott készültek. Ezek váz­latai készen voltak, nyáron festettem őket és belőlük, otthon télen születtek meg a végső alkotások. — Ki a példaképe a festészetben? — Nincs igazi példaképem. Szeretem a mai magyar festőket és a régiek közül főleg Szőnyi Istvánt. Szőnyiből indultam ki, az ő stílusa állt hozzám a legközelebb, de aztán eltértem ettől. Képei festészeti technikája más, mint Sző- nyié. Mai, modernebb technikát választott. A valkid-gouche-on és az olajon kívül gra- fileát is készít, főleg linómetszetet és rézkar­cot. — Volt már önálló kiállítása? «— Még nem. De ősszel, vagy télen lesz Miskolcon. — Megrendelések? — Most csináltam két rézkarcot a Képző­művészeti Alapnak... — Az egriek mikor láthatják a legutóbbi kiállításon szerepelt képeit? — Május végén, vagy június elején, ami­kor az észak-magyarországi képzőművészek kiállítását Egerben is megrendezik. (berkovits) közösségi megmozdulások mel­lett szükség van a társadalmi élet szűkebb, az egyén igényeit és érdeklődését fokozottabban figyelembevevő formára. Mind­ebből az is következik, hogy a klub elnevezés nem jelent min­denütt- egyforma tevékenysé­get, A klubban mint népműve­lési formában éppen az a kor­szerű, hogy a pihenéssel össze­kapcsolt művelődés szervezése­kor, a klubélet tartalmának alakításakor figyelembe veszik az emberek különböző érdeklő­dési körét, műveltségi színvo­nalát, s egyben lehetőséget nyújtanak a szabad idő hasz­nos, a közösségi szellemet erő­sítő, kellemes eltöltéséhez. A KÖZÖS MŰVELŐDÉS, kö­zös szórakozás igénye sokféle módon, eszközökkel, s színvo­nalon nyerhet kielégítést. Az országban működő klubok na­gyobbik része kétféle típusba sorolható. Az általános klubok többségében nem alakult ki ha­tározott érdeklődés valamely művelődési ág iránt. A klubes­ték nagy része kötetlen szóra­kozással telik, — olvasgatnak, összeáll egy-két sakkparti, ze­nét hallgatnak, időnként a fia­talok táncolnak. Néha vitákat rendeznek a tagságot érdeklő ■általános kérdésekről, előadá­sok hangzanak el irodalmi, mű­vészeti, vagy tudományos kér­désekről, olykor megvitatnak népszerű filmeket, vagy a tv egy-egy jelentősebb műsorát. A szakklubok az azonos kér­dések iránt érdeklődőket tö­mörítik. S tekintve, hogy az emberi érdeklődés sokirányú, a szakkluboknak is számtalan változatát hívták életre. Ezek­ben már pontosain meghatáro­zott céllal találkoznak a klub­tagok és ennek megfelelően a programban- nagyobb az élőre megtervezett foglalkozások ará­nya. Elsősorban nagyüzemi műve­lődési otthonok keretében mű­szaki klubok működnek, ahol megvitatják az üzem aktuális műszaki problémáit, s az újí­tók kollektív segítséget kapnak munkájukhoz. A műszaki klu­bok nem a szakmai oktatás burkolt hivatali formái, hanem a dolgozók önképzésének ügyét szolgálják. Falun különöskép­pen megszaporodott a klubok száma. A klubok megalakulása falun a társasélet eddig isme­retien új formájának meghono­sodását jelenti. Sok tsz-klub nemcsak szakmai vitafórumot, új művelődési lehetőséget je­lent. hanem elősegíti a tagság baráti találkozását a munka után, erősíti a szövetkezetben a közösségi gondolkodást. NAGY SZÄMBAN működ­nek irodalom- és művészetked­velőket tömörítő klubok. Igen sok könyvtár szervezte meg az olvasók klubját, ahol író—olva­só találkozók, versmondó estek, viták, ankétok alkalmával ne­velődnek és szórakoznak az irodalom barátai. Kedvelt for­ma a filmbarát klub — főleg a diákfiatalok körében. Többnyi­re falvakban találkozunk tv- klubokkal. A tv a klubélet fon­tos tényezője lehet. A filmesz­tétikai klubok elterjedése fa­lun épp a tv segítségével való­sulhatnak meg. De a tv sokirá­nyú és sokszínű műsoraival szinte- minden érdeklődési kör számára adhat hasznos segéd­anyagot. A klubprogramok ösz- szeállításánál —, akár szakirá­nyú, akár általános klubról van szó — a tv műsorait mindig ér­demes figyelembe venni. A tv már eddig is több szórakoztató művelődési forma elterjedését segítette eredményesen. Itt ele­gendő a különféle vetélkedők népszerűségére utalnunk. A zenei klubok közül népsze­rűek a dzsesszklubok. A komoly zene némileg háttérbe szorult a klubok programjában, bár a budapesti Ifjú Zenebarát Klub- mozgalom keretében 2400 isko­lás vesz részt ifjúsági bérleti hangversenyek után közös vi­tán, zenei játékokon. A legtöbb — egyelőre városi — művelődési házban működik társas-tánc­klub. Ezek tagjai a kulturált társastánc elsajátítását tűzték célul és időnként a KISZ szer­vezésében országos táncverse­nyen is összemérik tudásukat. KÜLÖN KELL megemlékez­nünk az ifjúsági és a nyugdíjág klubokról. Mindkettő igen nép­szerű. A fiatalok számára a klubok nemcsak a közös szóra­kozást biztosítják, gyakoriak az izgalmas viták erkölcsi, politi­kai kérdésekről, múzeumlátoga­tást, kirándulásokat szervez­nek. Az idősek számára a klub elsősorban a kikapcsolódást, iz­galmas sakkcsatákat, baráti ul­tipartikat, esetleg tv-nézést je­lent. Kissé gátolja a klubok szá­mának további növekedését a megfelelő helyiségek hiánya. A művelődési ház nagyterme rit­kán alkalmas klubest rendezé­sére. Az újonnan épülő műve­lődési otthonokban mindenütt gondoskodnak klubszobákról is. A társadalmi szervezetek sokat tehetnek a klubmozgalom fej­lesztéséért: javíthatunk a kö­rülményeken. A könyvtárak ki­helyezett kézi és szakkönyvtár­ral segíthetik a berendezést. Az otthonos környezet megterem­tése biztosítja a siker előfelté­telét A megyei tanácsok nép­művelési szervei intézményesen segítik a klubvezetők képzését Budapesten és néhány megyé­ben klub-szakbizottságok mű­ködnek. A fővárosban létrejött a Budapesti Ifjúsági Klubtag nács is. Gönyei Antal KK* ♦> ♦> í* ♦> *!• *1* ♦> *!• ♦> <* * ♦> ♦> ’ *1” *T* *1* «8» *1“ ♦> *!♦ ♦!* •> «2» *> ♦> *1« < Nehéz időben, fontos posztokon Tűzharc a levegőben Tü relmetlenül várakozott. Szidta a névtelen bejelentőt. Miatta kelt fel ilyen korán. Es semmi eredmény ... A repülő­gépet figyelte. Az indulás ide­je öt perccel elmúlt, mégsem szállt fel. Pedig az utasok mái­ként ültek ... A váróterembe hívták. — A pisztolyod? — kérdezte az állaimbiztonsági csoportve­zető. — A zsebemben. — Töltény? — Tele a tár. — Rendben. A gépet nem hagyhatjuk védelem nélkül. M. Gyula főhadnagy elvtárssal beszálltak. A pilótákat figyel­meztettük. Segítségetekre lesz­nek. Ha Szombathelyig nem történik semmi, szálljatok ki. Legyetek óvatosak ... Meglép« percek Váratlan utasítás. K. Béla százados nem számított erre. Amikor, kora reggel többed- magával kiérkezett a Ferihe­gyi repülőtérre, azt hitte, hét órára befejezik az akciót. Ad­digra előkerülnek a fegyverek, ártalmatlanná teszik a négy­tagú bandát és még felszállás előt+ meghiúsítják bűnös ter­vüket. Ha alaposabb motozást 4 mtPOJSMS 1065. április 16., péntek végeznek, talán másként ala­kul. De ő is, mint a többi nyo­mozó — bizonytalankodott. Hátha csak vaklárma az egész. Minek zaklassák feleslegesen az utasokat. Felületesen mo­toztak — eredmény nélkül. Alig foglaltak helyet, a gép máris a levegőbe emelkedett. K. százados még sohasem ült repülőn. Enyhe hányingert ér­zett. Az első út már egymagá­ban csupa izgalom, hátha még fegyveres támadás, élethalál­harc várható a szűk utastér­ben. Nem adja könnyen az életét — határozta el, de gyomra remegett az izgalom­tól. Az első negyedórában meg­nyugodott. Leküzdötte szoron­gását. Az utasokat fürkészte. Csak sejtené, honnan fenyege­ti a veszély! Gyanús csend Figyelte ki, kivel beszélget. Talán ebből következtethet. De hiába fülelt. Még a szom­szédok is alig váltottak szót egymással. Az egyik sovány fiatalemberen minduntalan megakadt a szeme. Már a be­szálláskor feltűnt Nehéz bő­röndöt cipelt. Kár, hogy akkor nem'nézték meg, mit rejteget. Az is lehet, hogy ő a „banda- vezér”. Gyanúsan hallgat. Csak néha tekint le az ezerméteres mélységbe. K. Béla százados is kinézett. Soha nem látott kép tárult elé­be. Apró házaik, bámuló er­dők, távolabb az országút ka­nyargós szalagja... Pisztolya zsebében, lapult. Ha kell, bármely pillanatban elő­ránthatja. Balkezes. Ki sejte­né az utasok közül? Ez most előnyt jelent. Ha harcra kerül sor, váratlanul tüzelhet. Később a mosdóba ment. Visszafelé jövet észrevétlenül fürkészte az utasokat. A so­vány fiatalember felöltőjén akadt meg a tekintete. Hosz- szabb útra készül? öltözködé­se is ezt mutatja! Erre eddig nem gondolt! Gyakrabban fi­gyelt rá, leste, mikor ránt fegyvert, ad jelt rejtőzködő társainak. De semmi gyanús mozdulatot nem észlelt. Nehezen múló percek ... Az utasszállító repülőgép végre megbillent, süllyedni kezdett, és leszállt a szombathelyi re­pülőtéren. • • Öntevékenyen K. százados fellélegzett. A támadás elmaradt. Jobb így. Nem mozdult a helyéről. Vár­ta, mit cselekszik a gyanús fiatalember, fent maradnak-e a gépen? Az fogta a bőröndjét és kiszállt. A százados restell- kedett. Milyen tévesen követ­keztetett. De hat utas továhb utazik, köztük lehetnek a ban­diták, a támadás veszélye még nem múlt el. Felszállás után. végrehajtják tervüket. A határ nincs messze. Zalaegerszegig kíséri a gé­pet Nem kockáztathat t — Megérkeztünk — súgta M. Gyula főhadnagy — az uta­sítás úgy szólt, hogy . — Maradunk. Nem volt idő a magyarázko­dásra. M. főhadnagy visszaült a helyére. Szerencsére senki sem fordult hátra. Nem vet­ték észre, hogy együvé tartoz­nak. A ballonkabátos kiszállt. K. Béla utánament hátha vár va­lakit. Észrevétlenül még fegy­vert is átvehet. A feljárónál álltak. A százados cigarettát vett elő. A gyufát keresgélte. A ballonkabátos öngyújtóját nyújtotta. — Köszönöm. — Nincs mit. Egerszegig? — Igen. — Remélem, sámán oda­érünk. — Én is ebben bízom, A ballonkabátost figyelte. Nyugodt arca nem árulkodott. Elfordult tőle, cigarettáját szívta és az újabban érkezőket nézte. Egy ötven év körüli vasutas a fiát hozta. A kamasz megil- letődve lépett a feljáróra. Az apja biztatta. — Csak gyere, ne félj — aztán a civil ruhás nyomozó felé fordulva magyarázta. — Először repül a gyerek, de hát ő akarta, olyan jutalomíéle ez... Lehull az álarc A gép ismét a levegőbe emelkedett. Zalaegerszeg felé fordult. Néhány utas helyet cserélt. A ballonkabátos előre ült. A fekete képű alak szin­tén ezt tette, de a másik olda­lon. A lemberdzsekes fiú is előbbre ment. A gyors hely- változtatás gyanút keltett. K. százados arra gondolt; ő is ezt tenné, ha támadásra készülne. Csak így lehetséges, hogy ész­revétlenül előszedjék fegyve­reiket és váratlanul az utasok­ra rontsanak. Jelt adott M. fő­hadnagynak. Szive heveseb­ben dobogott. Ujja a pisztoly ravaszán. Feszülten várta a cselekvés pillanatát. A lemberdzsekes fiú hirte­len felállt. Előrekönyökölt az ülés támlájára. A ballonkabá­tossal sugdosott. A fekete ké­pű férfi csak erre várt. Gyors mozdulattal leemelte diploma­ta-táskáját és a lábai elé tet­te. Előrehajolt, fürgén rako­dott ki belőle. A ballonkabátos is az ölébe vette sporttáskáját. Hiába ta­karta a fiú, K. százados a mozdulataiból következtetett. Jobb válla megfeszült, nehe­zebb tárgyat emelt ki és a tér­dére tette, a sporttáskát a föld­re dobta. Fejével intett. A lemberdzsekes a pilótafülke ajtajához ugrott. A ballonkabátos felpattanta helyéről és villámgyorsan meg­fordult. Kezében géppisztoly. — Kezeket fel! — kiáltott a megrémült utasokra és lövésre készen figyelte a felemelkedő kezeket. K. Béla százados csak a jobbját emelte a magasba. Bal keze alig mozdult. Sohasem lőtt még emberre. Hatalmas dörrenés. A támadó teste meg­rándult, előregömyedt. Nem kockáztathatták az uta­sok életét, a gép biztonságát. Újabb lövések. A géppiszto- lyos alak hátratántorodott, az ajtót feszegető lemberdzsekes- nek dőlt, aki eddig azt hitte, társa lövöldöz, rémisztgeti az utasokat. Hiába fordult meg, tartotta lövésre pisztolyát, el-? találták. Előrebukott, társát is magával rántotta. A fekete képű fiatálember csak e pilla­natokban vette észre, mi is történt. Fegyverért kapott. Lő? vések. Sebesülten bukott elő­re. Az utasok már az első lö­vés pillanatában az ülések kö­zé bújtak. A tűzharc másod­percekig tartott. Utána nyo­masztó csend. A banda negyé- dig tagja nem mutatkozott, pe­dig K. Béla százados jó cél­pontot nyújtott. Felült az ülés támlájára, vállát a csomagtar­tó vasához szorította. így nem „dobálta” a gép. Gyomra majd kiszakadt, de így szemmel tart­hatta a „terepet”. Az ártalmat­lanná tett támadókat figyelte, nem mozdul-e valamelyik. M. főhadnagy az ülésen ku­porgott. A támlába kapaszko­dott, jobb kezében tartotta pisztolyát. — Nálad minden rendben? — Igen. — Vigyázz, hátha többen vannak. K. századosban feloldódott a túlfeszített izgalom. Leste, nem bújik-e újabb ellenfél elő. Az utasok lapultak. Várták a harc végét. Féltek, nem rabolják-e el a banditák a gépet, mint né-, hány hónappal ezelőtt egy má-. sikat? K. Béla százados és M. Gyű-, la főhadnagy öntevékenysége, bátor helytállása meghiúsítot­ta az ellenséges akciót. A Budapest — Szombathely—Za­laegerszeg légijárat gépe 1956. október 15-én nem valamelyik nyugat-németországi repülő­téren, hanem magyar földön,- Szombathelyen ért ismét föl­det. Bán Ernő 11 ontott falú toronyház épül

Next

/
Thumbnails
Contents